Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. SZEPTEMBER 6.. SZOMBAT Egymást tanították Fordulóponthoz érkeztek Először állt fel a katedrára El kel! menni katonának Szőlőérésnél, levélsárgulás- nál biztosabban jelezte az ősz beköszöntél egykor a kocsik megindulása. A Felvidéken a Molitorisz szekerei jártak vá­rosról városra, összeszedték a studentejpet, majd a külföldi egyetemek felé vették útju­kat. A tanyákról a kocsik szeptemberben a városi isko­lákba szállították be a kis­diákokat. Tanévkezdet és ősz évszá­zados hagyományként kap­csolódik össze bennünk. Aho­gyan megjelennek a járdán az első lehullott falevelek, feltűnnek az utcán a kék is­kolaköpenyek is. Különleges a helyzete annak, aki saját tanulmányai befejezése után is iskolába jár — aki azért tanult, hogy taníthasson. Elő­ször áll a katedrára Terek Mária is, aki az idén kapta meg diplomáját az ELTE ma­gyar-történelem szakán. Ugyanabban a gimnáziumban lett pedagógus, ahol valami­kor diák volt: a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola nevelőtestületébe került. Generációk — Gimnáziumi és szakkö­zépiskolás osztályt egyaránt kaptam magyarból és történe­lemből is. Elsősök és másodi­kosok, ez nagyon jó, mert a saját kezemhez szoktathatom őket. A másodikosokat pedig Lakatos tanár úrtól vettem át, aki szakfelügyelő lett. ö volt az én történelemtanárom is, így tudom, mit követelt. Már az első órán tanítottam, és bár a szakközepeseket nem nagyon érdekli a magyar meg a történelem, inkább a szakmai tárgyakra koncent­rálnak, kellemesen csalódtam bennük. Annak nagyon örü­lök, hogy a gimiben a ma­gyarok őstörténetével kezdhe­tek, ez gyönyörű téma, tudom, hogy megfogja majd őket. Ennek az osztálynak a máso­dik félévtől talán osztályfő­nöke is lehetek, mert a mos­tani osztályfőnökük kismama. — Diákként vagy tanárként érzed magad itt jobban? — Hát, most még elég fur­csa, hogy azok közé kerültem vissza tanárnak, akik valami­kor engem tanítottak. Őket nehezebben tudom letegezni, megvárom, amíg ők szólnak. A munkaközösség vezetői ről. Vagyis, ahogy az egvik fiatalember fogalmazott kissé sarkítva: szükséges rossz ez, amit a világ mai helyzete kényszerít ránk. Fegyveres készenlét, kész­ségek, honvédelmi ismeretek elsajátítása a haza védelmére. Van aki után könnypárás sze­mű kislány integet a lelátóról, más ennél könnyebb szívvel masírozik, mert egyelőre ér­zelmileg független maradt. így is akarja, amíg a szolgálat le nem telik. Az érzések, gon­dolatok sok szempontból ve­gyesek, de szinte teljes egység tükröződik az arcokon akkor, amikor az ünnepség végén felcsendülnek a Szózat hang­jai: Hazádnak rendületle­nül ... A hangok röntgensugarai behatolnak a lelkek mélyébe. A mellkasok elnehezülnek, a torkok kicsit összeszorulnak. Igen. Felhívás ez, figyelmez­tetés a katonának, az ország minden lakójának. Azután még egyszer intésre lendülnek a kezek. Ez a kép marad meg bennünk az első látogatásig, hazatérésig. A tizenhat éves elnök Rétegtanácsok alakultak Az Erdőismerő nép vendégei bányamúzeum. Sajnos, az eső kétnaponta esett, ami sátor­ban nem túl kellemes. De ér­dekes megfigyelést tettünk: ha reggel alacsonyan szálltak el felettünk a vadászgépek, aznapra biztosan nem kellett az esőköpeny! NAGYKATÁRÓL az 1. sz. általános iskolából Angyal Bernadett került a csoportba: — Már három éve tanulok angolul, így sok mindent tud­tam már Londonról, Angliá­ról, s nagyon érdekes volt mindezt élőben látni. De a Jegnagyobb élményt az augusz­tus 6-i tábori békenap jelen­tette számomra. Magunkkal vittük a zsadányi úttörőcsapat nemzetközi felhívását, hogy a világ minden táján emlé­kezzenek meg a gyerekek Hi­rosimáról léggömberegetéssel, gyertyaégetéssel. Az angolok­nak ez nagyon tetszett és bele­vették .békenapjuk program­jába. Mi már kora reggeltől röptettük a béke—peace fel­iratú luftballonokat, este pe­dig béke jel vényeket vágtunk ki papírból, erre tettük az égő gyertyákat és közben éne­keltünk. Négy dalt a békéről mindnyájan megtanultunk an­golul is. A magyar küldöttség egyik legfiatalabb tagja, az egyik ..picúr”, Szöllősi Anita Sziget­halomról érkezett. — Londonban végig szerve­A szervezet év közben folya­matosan működik, két-három programjuk van hetente, de a csúcspontot mindig az éven­kénti tábor jelenti. A szülők is sokszor itt töltik a szabad­ságukat. Az idei tábor színhelye Newland volt, Walesben. Egy farmer földjét bérelték ki er­re a célra, s vagy negyven sátort vertek föl. Mi először két napig Londonban marad­tunk, a gyerekek itt családok­nál laktak. Utána az őket vendégül látó gyerekekkel együtt utaztunk le Walesbe két hétre. Végül újra London következett — az itt töltött hét nap után szálltunk fel a Malév budapesti járatára. A tíz kiválasztott egyike: Nagy István, a monori Kos­suth Lajos Általános Iskola 8. b osztályos tanulója: — Newlandben teljesen be­kapcsolódtunk az önellátó tá­bor életébe. A munka négy klánban folyt, ezekbe minket is beosztottak. A klánok egy- egy fa nevét viselték: tölgy, fűz, kőris, szil. Naponkénti váltásban volt az egyik min­dig ügyeletes, vízhordó, kony­hai kisegítő vagy mosogató. A táborból buszos városnézé­seket szerveztek a környező kisvárosokba és sokszor men­tünk kirándulni is. Nagyon tetszett például a Big Pit zett programunk volt, meg­mutatták a város nevezetes­ségeit: a Towert, a West- minster-apátságot, a parla­mentet, a Buckingham-palo- tát... És innen is mentünk kirándulni, jártunk például Canterburyben és a tenger­parton is. Nekem ez volt a legnagyobb élményem: a für­dés a La Manche csatorná­ban, Margate-ben. — A végén már egyedül közlekedtek a gyerekek Lon­donban, s egyikük se veszett el, pedig nagyon aggódtam ér­tük — vallja be Bárdos Ist­ván. — Óriási területen szét­szórva laktak, reggelenként egy közös gyülekezőhelyen ta­lálkoztunk. Én minden este végigtelelőnáltam az összes családot, hogy mindenki meg­van-e, jól van-e. — Londonban legjobban a Természettudományi Múzeum tetszett — em!ékezik Pisti. — Kipróbáltunk különféle, a megfigyelőképességet, az ér­zékszerveket próbára tevő já­tékokat. Londonból aztán úgy utaztunk haza, hogy a fiúk bobby-sapkát, a lányok meg igazi londoni köménykalapot tettek a fejükre, amilyet ott a rendőrnők hordanak. — Előfordult, hogy úgy éreztétek: az angolok nagyon különböznek tőletek? — Én azt figyeltem meg, rült sor, ekkor választottak meg engem is elnöknek. A kö­zépiskolás rétegtanács hatá­lyos jogkörét szeptember 19-ig kell kidolgozni, végleges for-' májáról a megyei KISZ-bi- zottság dönt majd. De hoz­zánk tartozik minden, ami a megye középiskolás diákjait érinti, és mivel ez a korosz­tály a legnagyobb létszámú, a másik három rétegtanácstól eltérően mi nem egy, hanem két fővei képviseltetjük ma­gunkat a KISZ Fest Megyei Bizottságában. A bizottság egyébként augusztus 22-i ülé­sén elfogadott intézkedési ter­vében fogalmazta meg, mit vár a rétegtanácsoktól. Ebben fő feladatunkként az öntevé­keny diákkörökkel kapcsola­tos Pest megyei koncepció ki­alakítását jélölték meg, — Tudod már, hogy elnök­ként mit fogsz csinálni? — A KISZ megyei küldött- gyűlése szorgalmazta, hogy alakuljanak városi diáktaná­csok, amelyek konkrét szer­vezőmunkát végezhetnének. Régebben erre csak a leg­alább három középiskolával rendelkező városokban volt mód. Itt Érden csak kettő van, a miénken kívül a 220. sz. Szakmunkásképző Intézet. Most lehetőség nyílna rá, hogy a két intézmény közelít­sen egymáshoz, esetleg közös diáktanácsunk is alakulhatna. — A rétegtanács tagjainak feladatai közé tartozik majd, hogy eljárjanak különböző KlSZ-rendezvényekre, hogy előadásokat tartsanak. Már én is több felkérést kaptam, ezekre komolyan kell készül­nöm. Állandó meghívottja va­gyok a KISZ KB KSZT-jének is. de még nem éreztem, hogy mindez a tanulás mellett megerőltető lenne számomra. Négyes tanuló vagyok, és az ELTE jogi karán szeretnék majd továbbtanulni. — A megújuló KISZ most mindenkinek új lehetőségeket kínál. — Azt hiszem, ha olyasmi­ket tudnánk felmutatni, ami megmozgatná a KISZ-tagok fantáziáját, akkor új erőre kapna a mozgalom. De még csak most látunk igazán mun­kához — hogy mi történik, az már a vezetők felelőssége. Majd a következő kongresszu­son meglátjuk, mire jutot­tunk. Újító folyamat már sokszor indult meg a KISZ-en belül, de mindig megtorpant. A mi feladatunk, hogy ez most ne így történjen! Az oldalt írták: Kovács T. Ist­ván és Mörk Leonóra. Fotó: Barcza Zsolt váratlanul 'nem tud az órára felkészülni. Nem kérdezem meg mi volt az ok, ez egy­szeri alkalom lehet, és sze­rintem még mindig jobb, mint hogyha felszólítom, és be kell írnom az egyest. De majd a gyakorlatban derül ki, beválik-e. Povázson Sándor, aki 11 éve igazgatója az iskolának, éppen a tanácsra telefonál: újdonsült tanárnője férjével együtt garzonlakáshoz juthat­na a községben, s nem kelle­ne hajnalonként Tápiószeléről bevonatoznia. — Az idén Mari az egyet­len új az 55 fős tanári kar­ban. Már őt is a jövő érdeké­ben csempésztük be. Több kollégánk készül ugyanis nyugdíjba, jövő szeptember­ben pedig 52 millió forintos beruházás keretében 8 tante­remmel, szertárakkal, két nyelvi laborral, egy 600 ada­gos konyhával és egy 150 fé­rőhelyes étteremmel bővül az iskolánk. Négy év alatt 16 osztályosról 20 osztályosra sze­retnénk fejleszteni úgy, hogy a két párhuzamos gimnáziu­mi osztály helyett három len­ne. Ez azt jelenti, hogy a négy év alatt összesen még tíz tanárra lesz szükségünk. Ebből a 10-ből már legalább ötről biztosan tudjuk, kik lesznek azok. A [elénél több — ök is itteni diákok vol­tak? — Igen, és most már egye­temen vannak. Az idén külö­nösen jó volt a felvételi ará­nyunk: a továbbtanulásra je­lentkezettek 70 százalékát vették fel, 33-ból 23-at. Hála Osvald László orosz-olasz sza­kos kollégánknak, különösen sok közöttük a nyelvszakos, és a legtöbben pedagógusok lesznek. Őket várjuk ide visz- sza. Igyekszem elintézni ne­kik, hogy megkapják a Pest Megyei Tanács ösztöndíját, ez 700—1500 forint havonta. A mi intézményünkben régi ha­gyományai vannak már an­nak, hogy az itt végzettek ké­sőbb tanárként -kerülnek visz- sza: a tantestületnek több mint a fele itt érettségizett. Mostanra már három generá­ció dolgozik együtt, akik egy­mást tanították. egyébként sokat segítenek nekem. Az egyiküktől már kaptam is egy jó ötletet, ezt én is ki fogom próbálni. Nem íratok már az első nyelvtan­órán dolgozatot, ehelyett ar­ra kérem a gyerekeket, fo­galmazzanak önmagukról. így egyrészt megismerem őket, másrészt megtudom, milyen a helyesírásuk. — Még soha nem fordult elő veled, amire egyébként több pályakezdő pedagógus panaszkodik, hogy kezdetben többször diáknak néztek? — Nem, mert nagyon so­kan ismernek. Sok gimnazista táncol velem együtt a Tápió- mente néptáncegyüttesben, sok diák pedig falumbéli: tá- piószeleiek. Van akivel még a zeneiskolából ered az is­meretség, és olyan is, akinek az édesapám volt az osztály- főnöke vagy a nagybátyám ta­nította általános iskolában, mert ők is mindketten peda­gógusok. Az ismerős gyere­kekkel nehezebb a dolgom, mert hát szívem szerint ötöst adnék nekik! — mondja posólyogya. esiitfternn# Jelenthetnek — Az első órán elmondtad, mi az, amit követelsz. Szükség van minden órán a feleltetés- re, mert nagy létszámúak az osztályok. De a legnagyobb sikert azzal a bejelentéssel arattad: mindenkinek van egy évben egyszer lehetősége ar­ra, hogy indoklás nélkül je­lentse. hogy nem készült. — Saját tapasztalataimból tudom, hogy sokféle megtör­ténhet az emberrel, ami miatt Búcsúmérkőzést játszik a középcsatár, elköszön a mű­hely fiatal szakmunkása, más­fél évig hiányoznak majd az elmúlt napokban bevonult fiúk. Mások lépnek a helyük­be. folytatják, amit ők elkezd­tek. A férfikor kezdődik el Ilyenkor. Az esetek többségé­ben fordulópont az ember életében. Mert a mai hadsereg nemcsak kötöttségeket, regu­lákat, egyszóval szigorú szol­gálatot jelent, hanem a sze­mélyiség fejlődésének lehető­ségeit is. A szolgálat után hazatérő, aki esetleg segédmunkásként vonult be, a katonaideje alatt szakmát tanul. Aki már ko­rábban elkötelezte magát, szí­vesen állja a szavát érett fér­fiként, ha megvárta, mert azt ígérte a kislány. így aztán az sem ritka, hogy a katonaidő leteltével véget ér a legény- élét. Rajzanak a tudósító gondo­latai, történelemről, saját em­lékekről. Voltak fejezetek a nemzet történetében, amikor a szabadságért vonultak harc­ba fiaink, s voltak kényszerű búcsúzkodások. Az idősebb generáció tagjai­nak szokatlan volt most az az oldott légkör, amely nemrég a Budapest Sportcsarnokban uralkodott — mint arról la­punkban beszámoltunk —, ahol ünnepélyes keretek kö­zött indultak alakulataikhoz a fiatalok. Pedig a jókedvet mesterségesen teremtő boros­üvegeket nem láttuk most a kézben, mint ahogy régimódi zöld katonaládát, de még éle­lemmel degeszre tömött cso­magot sem. Minek is? Hiszen a gyors közlekedési eszközök időben szállították őket a szolgálati helyre, ahol már főtt a menázsi. A hazáról, a honvédelemről tárgyilagosan, de nem délek- telenül beszélnek ma ezek a fiatalok. Nem túl sokat, mert azt tartják: az minősíti az embert, amit cselekszik. Hiva­tásos és bevonuló kiskatona ma már szólamok nélkül ás őszintén beszél arról, hogy a katonai szolgálat olyan köte­lesség, amit a világ mai álla­pota ró ránk. Azért persze, nem bánnák, ha megszakadnának az év­százados hagyományok, ha nem lenne többé bevonulás, és csak az iskolák történelem- óráin esnék szó ágyúkról, ra­kétákról. az emberek feje fö­lött lebegő háborús veszélyek­WOODCRAFT! — hangzott fel a kiáltás, s rá gyerek­torkok harsogták a választ: Folk! Majd azonnal csönd lett. A figyelemkérés és el- csendesítés furcsa módjának tíz Pest megyei úttörő is na­ponta szemtanúja lehetett a nyár végén. A gyerekek — 3 fiú és 7 lány — két ve­zetőjükkel : Solymosi Sándor­ral, a KISZ Pest Megyei Bi­zottságának titkárával és Bár­dos Istvánnal. Gödöllő vá­ros úttörőelnökével, valamint tolmácsukkal, Csorba Zsuzsá­val együtt három hétig voltak az ango] Woodcraft Folk ifjú­sági szervezet vendégei. A Ma- g.var Úttörők Országos Szövet­sége tavaly Csillebércen álla­podott meg a szervezet veze­tőivel a már fennálló csere- kapcsolat bővítéséről, s az idén Pest megyének ajánlot­ták fel tíz úttörő angliai tá­borozását. Ugyanakkor a nagy- britanniai szervezet tíz man­chesteri tagja szintén három hetet töltött Magyarországon: két hetet Zamárdiban, a me­gye úttörőtáborában, egyet pedig a megye városaival- is­merkedve. — Az angol Woodcraft Folk (talán Erdőismerő népnek fordíthatni nk) egy a sok ot­tani ifjúsági szervezet közül — lapozgat feljegyzései között Bárdos István. — Fő céijuk a békevágy, a természetszere­tet, a természetismeret kifeje­zése. Működésük sejtszerű, ezek a sejtek a szigeten min­denütt megtalálhatók, Skócia kivételével. Mi az egyik ,!on- doni sejt vendégei voltunk. hogy a felnőttek sokkal tü­relmesebbek a gyerekekkel — véli Pisti. — Végigvárják, mi lesz a gyerek elgondolásá­ból. A másik, hogy az angol gyerekek sokkal idősebbnek néznek ki, mint ahány évesek valójában. A lányok már nyolcéves korukban festik magukat. Ott volt Michelle — tizenkét évesen tizennyolcnak lehetett nézni! Kék volt a szempillája, rúzsos a szája — hát nekém nem nagyon tet­szett. A fiúknál nagy divat a fülbevaló, szinte mindegyi­kük hordta. A lányoknak meg négy-öt is egy fülben! A Co- vent Gardenben punkokat is láttunk: ezüstszínű hajuk volt és tövisekben elállt, mint az ősállatok taraja, a fejük töb­bi részét meg kopaszra borot­válták. — jál összebarátkoztatok velük? — Elkértük a címüket, s én már négy levelet el is küld­tem — újságolja Anita. De megtudom, hogy a többiek is mind találtak barátokat, sőt Bettit egy család már vissza is hívta jövőre. Szeretnénk, ha ez a csere- kapcsolat megmaradna — zár­ja le a beszélgetést Solymosi Sándor. — A megyei úttörő- elnökségre meghívtuk a Wood­craft Folk főtitkárát, hogy megbeszéljük vele a részlete­ket. Belevonhatnánk a családi cseréket is, de a zamárdi út­törő- és a sződligeti KISZ- táborban is utánanézünk majd, milyen lehetőségei vannak a kapcsolat további bővítésé­nek. Az idén nemcsak az iskola­év új; szeptember elsejével új oktatási törvény lépett életbe, s a KISZ XI. kongresszusa határozatainak megfelelően a megújulás jelszavával indult meg a középiskolai mozgalmi élet is. Megalakultak a kö­zépiskolás és szakmunkásta­nuló rétegtanácsok, melyek­ben a felnőttek csak a titkár személyében képviseltetik ma- gukat,’ tagságukat diákok al­kotják. Tanuló az elnök Is, Pest megyében Sztanu Csaba, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium harmadikosa. — Mi tulajdonképpen a ré­tegtanácsok szerepe és fel­adata? — A Pest megyei KSZRT a KISZ Pest Megyei Bizottsága mellett áll tanácsadó testület­ként. A rétegszervezetek már korábban is működtek, de munkájuk nem bizonyult ha­tékonynak, ezért vált szüksé­gessé a szervezeti változtatás. Erre az újjászervezésre a me­gyei küldöttgyűlés során ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom