Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
4 1986. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Bányászokról a bányásznapon Dolomit födte holdbéli táj lakás, fűtés és világítás természetbeni juttatását, illetve a lakbérpótlék fizetését. Ezer- hatszáz bányamunkás kezdett harcot helyzetük javításáért. Az 1928-as események mérlegét történelmi távlatból vizsgálva mondhatjuk, hogy a vörösváriak megmozdulása a magyar bányamunkás-mozgalom leghősiesebb akciója volt. Megmutatta az ellenforradalmi Horthy-rendszer munkáspolitikájának igazi arcát, leleplezte az uralkodó osztály és a bányatőkések szoros érdekszövetségét. Pilisvörösváron ma Is dolgoznak bányászok. Az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Művei helyi üzemében külszíni fejtésen termelik le a dolomitot, mely fontos nyersanyaga a festék-, a gumi- és az üvegiparnak, valamint a súrolőszergyártás- nak. Feldolgozott formában vakolatként használja az építőipar, útjavításra az útépítők, a kerti murva pedig — mely szintén dolomit — a parképítésben nélkülözhetetlen. Száműzött csákányok Az "Öfdögtoróhy-sziklá alatt, a pilisi őrhegy lábánál mélyen terül el a bányaudvar, Holbéli tájnak vélné az ember, ha nem látná a hosszan futó szállítószalagot, a terhükkel meglóduló autókat, és fönn, a bányafalon dolgozó lánctalpas buldózert. A legkisebb fuvallat is szárnyára kapja a hófehér port. Beterít vele szemet, szájat, az emberek fejét, mintha mindenki gondoktól őszülne. — Csákánnyal nem dolgozik senki, a' robbantás is nagyon ritka — mutat körbe Székely Árpád, az üzem helyettes vezetője. — A bányászok inkább gépkezelőJ?. Speciális ekével meglazítják a dolomitot, letolják a bányahomlokra, alatta ott a rakodógép, ami szállítószalagra teszi az anyagot. Végállomás az osztályozógép, rajta szétválik a kőpor, a kerti murva és az útépítési dolomit. Príma berendezésekkel dolgozunk, de ez nem is menne másképp, hiszen mindössze három masina termel minden anyagot. A bányászok sötét szemüveget viselnek, nélküle nem bírnák a nap sugaraiban vakító fehér dolomitliszt látványát. Csizmában, bakancsban tapossák a bokát lepő port, zokszó nélkül tűrik a fagyos telet, a forró 'nyarat. A bányát még 1952-ben államosították. Az akkori kis gödröket az azokat kitermelő családokról nevezték el Wen- czelnek, Kapásnak. Az évek során több generáció művelte le a kor adott műszaki színvonalán a dolomitot. Lovas kocsival vitték Pestre, ott adták el súrolószernek, vakolóanyagnak. Dinasztiák kötődtek a bányához, ám mára kikoptak a régiek. Kapás János gépkezelő talán az egyetlen, akinek már a nagyapja és a szülei is itt dolgoztak. Kapás János a gépkezelő nyeret, szegény már nem él. Magam esztergályosnak tanultam, de 1955-ben ide szegődtem. Több a pénz, kerékpárral két perc alatt otthon vagyok és a munka is változatos. Egyszer fönn, a fúrógépnél,'máskor lejjebb, a ne- hézgópeknél teljesítek szolgálatot. Érteni kell mindenhez, mert ha valaki hiányzik a posztjáról, nem állhat meg az élet. A pilisvőrösvári üzem 290 embernek ad kenyeret. Az idén 323 millió forint értékben félmillió tonna dolomitot termelnek le. Ebből 35 ezer tonna NDK és lengyel exportra jut. A többit belföldön értékesítik, illetve feldolgozott formában adják el. A hetvenes évek eleje óta helyben készül a súrolószer és a hőszigetelő nemes vakolat. Fáradságos, embert próbáló munka a dolomitbányászoké, őket, a hétköznapi embereket is köszönti az ország a 36. bányásznapon. Nyolcuknak különösen emlékezetes marad e dátum, mert 15, 25 és. 30 éves munkásságuk elismeréseként vehetik át a Bányászati Szolgálati Érdemérmet. Fazekas Eszter A cím fölötti képünkön: Mindig áll rakodásra váró kocsi az osztáiyozónál. A kulturált közlekedés érdekében Dinasztia sarja Öreg bányásznak számít Székely Árpád a vörösvári üzem helyettes vezetője is. (Hancsovszki János felvételei) — Nagyapa a 20-as években még csákánnyal, kézi rostával termelt egy maszek fuvarosnak — mondia. — Apám is saját szerszámaival kezdte, ő ennek a vállalatnak a nyugdíjasa. Édesanyám a kézi rostával kereste a keVasúti építkezések megyeszerte Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy korunk felgyorsult életritmusú emberének mindennapjaiban milyen fontos elem az utazás, hogy milyen nagy szükség van a gyors, pontos közlekedésre a szárazon, a vizen vagy akár a levegőben. Ha e három közlekedési lehetőség közül a vasúti személyszállítást emeljük ki írásunkban, az azért van, mert a legtöbben, a leggyakrabban azt veszik igénybe az úgynevezett hivatásíorgalomban a naponta munkába utazók, vagyis az ingázók. Pest megyéből Budapestre majdnem kétszázezren járnak be naponta dolgozni, s hogy ez milyen körülmények között történik meg, az az utasoknak sem, a közlekedés gazdáinak sem mindegy. A MÁV vezérigazgatóságának műszaki főosztályán megkérdeztük, hogy a Pest megyéből bejáró dolgozók, illetve a megyén és a fővároson átutazók kulturált közlekedése érdekében mit tesz a MÁV megyénkben a VII. ötéves terv ideje alatt. Kérdésünkre a választ Tóth Lászlótól, a műszaki főosztály vezetőjétől kaptuk meg. Villamosítás — A MÁV VII. ötéves tend hálózatépítési tervének megvalósítása már folyamatban van. E tervben a MÁV megfogalmazta — elsősorban — a budapesti fejlesztéseket, ennek már látható nyomai vannak a ferencvárosi rendezőpályaudvaron, ugyanis ott megkezdődtek az átépítési, korszerűsítési munkálatok. Az említett tervben szerepel például a Keleti pályaudvar új, modern vasútbiztosító berendezésének megépítése. Ezek a tervidőszak legfontosabb nagybudapesti munkálatai, amelyeknek előnyeit hamarosan érezni fogja mind az utazóközönség, mind a teherárut szállíttató feleink. A következő nagyobb munkálataink inkább már a fővárost körülölelő Pest megyét érintik a Duna mindkét oldalán. Lgy a székesfehérvári vonalon még az idén megkezdjük a villamosítást, és úgy tervezzük, hogy 1988-ig elérünk Szabadbattyánig. Tehát Pest megye területét villamosítjuk ahhoz hasonlóan, ahogy azt tettük a pusztaszabolcsi vonallal is ebben a körzetben. Ugyancsak az előbbi vonalon Kelenföld és Érd, valamint Kelenföld és Tárnok közötti vonalszakaszokon bizonyos átépítést, korszerűsítést tervezünk, elsősorban azért, hogy meggyorsítsuk a hivatásforgalmat. A korszerűsítések sorában szerepel a balatoni vonal utasforgalmának fölgyorsítása Is. Ebben az esetben arról is szó van, hogy még egy vágányt építünk Budapest—Kelenföld és Érd magasságáig. Ennek az új nyomvonalnak a helye még nincs kijelölve, de már folynak a tervezési, előkészítői munkák, s reméljük, hogy még ebben az ötéves tervben el is készül az új vonal. Ez nagyon nagy, és egyben nemcsak vasúti feladat lesz, mert közismert, hogy az MO-ás autópálya is ezen a vonalon érinti valahol a 6-os utat, s a találkozópont egy komplex közlekedósmű- szaki megoldás lesz. Cegléd, Pécel, Szob A Duna másik oldalán: a budapest—kunszentmiklósi vonalon számottevő korszerűsítést nem tervez a MÁV, hiszen azt nemrég építettük át, s láttuk el a vonalat korszerű jelző- és biztosítóberendezésekkel. Egyik legjelentősebb vonal- szakaszunk a korszerűsítés vonatkozásában a- Budapest es Cegléd közötti. Bizonyára tapasztalták az utasok is, hogy a közelmúltban került sor Pilis állomáson számottevő pályaépítésre, amelyhez kapcsolódott a korszerű biztosítóberendezés megépítése, amit nemrég helyeztünk üzembe. Pilis állomáson egyébként az utaskiszolgáló létesítmények korszerűsítésére is sor került. A Cegléd—Budapest vonal- szakaszon a legnagyobb vasútállomás az albertirsai, ahol a pályaépítés folyamatban van, a hozzá tartozó kiszolgáló létesítményekkel együtt. Albertirsa állomáson így a teljes vágányhálózatot felújítjuk, átépítjük, korszerű utaskiszolgáló létesítmények készülnék a sínek alatt vezető gyalogos aluljáróval, biztonságot és kényelmet nyújtó peronlétesítményekkel. A nemrég megépült hűtőházhoz egy vágánycsoportot építünk a kiszolgálás meggyorsítása érdekében. A létszámcsökkentés megvalósíthatósága érdekében pedig korszerű vasútbiztosító berendezést szerelünk föl Albertirsa állomáson. A következő állomásunk Pest megyében a nagykátai, amelynek átépítése megkezdődik a VII. ötéves tervidőszakban, de valószínűleg áthúzódik a következő tervidőszakra is. A nagykátai vasútállomás új vágányokat, korszerű biztosító berendezést és a tanács anyagi hozzájárulásával gyalogos-aluljárót kap. Rákos és Pécel között .jelenleg is vágányépítési munkálatok folynak a nyílt vonalon, annak érdekében, hogy meg lehessen növelni a pályasebességet. Ez az építkezés befejező része a Budapest— Hatvan vonalszakasz korszerűsítésének, s körülbelül két év múlva készülünk el vele. Végül szót kell még ejtenem a nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos elképzeléseinkről, amelyek a szobi vonalat érintik. Ugyanis a tervek szerint a nagymarosi vasútállomás mellett épül egy buszpályaudvar, s a vízlépcső felső szakaszán majdan kialakítandó kétszer egysávos közúti átkelési lehetőség minden valószínűség szerint megnöveli a nagymarosi vasútállomás személyforgalmát. Szélesebb peronok Ezért az állomásra a kulturáltabb, biztonságosabb utas-' kiszolgálás érdekében aluljárót tervezünk, s a jelenlegi keskeny peronokat meg szeretnénk szélesíteni. Ezek a munkálatok átnyúlnak majd a következő tervidőszakra is, a nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatban, amelynek átadási határideje 1993. Aszódi László Antal ■ Romantika és üzlet A falusi turizmus jövője Óriási marófej bontja az ásványt a hegyoldalban Meglehet, a falu egy cseppet sem romantikus annak, aki ott éli le az életét, s nem élvezi mondjuk a távfűtés, a központi melegvíz-szolgáltatás, vagy a villamosközlekedés kényelmét. A nagyvárosi ember viszont előbb-utóbb roppant idegessé válik az utca, a műhely zajától, a kő- rengetegben a bezártság érzése kínozza, a villamoson, az áruházban a zsúfoltság zavarja, s utálja a füstös, benzingőzös levegőt. Számára a falu — csendjével, nyugalmával, természetközelségével — maga a romantika. Ezért a nyugalomért — a falusi üdülésért — jó pénzt fizetnek szerte Nyugat-Eu- rópában a városi emberek. Magyarországon is történt már egy és más annak érdekében, hogy gyökeret verhessen a falusi turizmus, a tanyasi üdülés. A megyei idegenforgalmi hivatalok feltérképezték a vendégfogadásra alkalmas településeket — 150-r-200 ilyet tartanak nyilván —, az Országos Idegenforgalmi Hivatal pedig tájékoztató füzetet _ jelentetett meg, amelyben több' mint ezer, bérbe vehető falusi szobát, sőt, tanyát ajánl a pontos cím, az ár és a szolgáltatások megjelölésével. A füzetben tallózva olvasom például, hogy Bernece- barátiban összkomfortos, kertes házakban napi 140—180 forintért élvezhetik a vendégek a börzsönyi levegőt; hogy a Somogy megyei Büssüben — ahol posta, telefon, orvosi ellátás és élelmiszerbolt is van — komfort nélküli falusi ház udvarral, gazdasági épületekkel várja a nyugalomra vágyókat; hogy az őrség alpesi levegőjű falvaiban, Hegyhátszentjakabon, Velem- ben, Öriszentpéteren és másutt, de közel a fürdésre, csónakázásra, horgászatra alkalmas Vadása-tóhoz, több tucatnyi tiszta szobát kínálnak étkezéssel vagy anélkül a házigazdák. Azok a házigazdák Járnak el okosan, akik angol WC-t, melegvizes fürdőszobát építenek maguknak és vendégeiknek, mert romantika ide, romantika oda: a higiéniához szokott városi ember azért többnyire ragaszkodik ehhez a komforthoz. A háziaknak pedig előbb-utóbb megtérül a befektetés. Amit azért keli megemlíteni, mert a falusi üdülés gyorsabb terjedésének ma éppen a fürdőszoba hiánya az egyik akadálya. A másik: hogy némely falusi család restelli a szomszédok előtt a vendégfogadást. Pedig biztos jövője van a falusi üdülésnek, már csak azért is, mert jóval olcsóbb, mint mondjuk a balatoni. Még inkább azért, mert egészséges és nyugalmas, sőt: élményekben gazdag. A városi gyerekek, akik csak a tányérról ismerik a csirkét, a marhát, nagy örömüket lelik a baromfiudvarban, álmélkodva szemlélik a legelésző négy- lábúakat, s szeretnének barátságot kötni házinyúllal, kis- báránnyal, kutyával, macskával. Mindez tulajdonképpen a felnőttekre is igaz, még ha a serdültebbek szemérmesen rejtegetik is az állatok iránti vonzalmukat. A szabad, az érintetlen természet élvezetét azonban senki városlakó nem szégyelli, sőt. Az üzleti lehetőség tehát adva van: a falusiak áruba bocsáthatják környezetüket, amire a városiak vevők. A lehetőség úgy válik mindinkább valósággá, ahogy az urbanizáció ártalmai egyre kínzób- bak, ahogy a régi/különösen a Balaton-parti üdülőhelyek egyre zsúfoltabbak, s ahogy a paraszti gazdaságok egyre nyitottabbak. Ha a falusi vendégfogadás Magyarországon is elterjed, akkor az érintett falvak nálunk is felvirágoznak, a házukat megnyitó gazdákkal együtt gya- rapszanak. A városiak és a falusiak érdekei egybeesnek; ezt az egybeesést mindkét fél most kezdi felfedezni. G. Zs. k. A honalapításkori leletek- tanúsága szerint elődeink már uráli hazájukban ismerték a bányászmesterséget. Erre utal arany, ezüst, réz és vas szavunk, melyek nyelvünk ősi i szókincséhez tartoznak. Árpád-házi királyunk IV. Béla . adta ki 1245-ben Európa első bányajogainak egyikét, a sel- meci jogkönyvet. Az iratból a ■munkások jogain kívül kiolvasható, hogy az akkori bányász Ismerte többek között a csákányt és a jövesztőszerszá- mokat. Huszonkét bányavárosunk virágzott a középkorban, melyeket gazdasági jelentőségük miatt erősen véd- ,tek a törők elől zsoldosaikkal a Habsburg-uraikodók és a magyar végvárak vitézei. Műszaki színvonalukról mesz- sze földön híresek voltak a honi üzemek. Selmecbányán alkalmaztak például először a világon lőport a kőzetrobbantáshoz. A fejlődésben tehát jelentős szerep jutott a bányászoknak kiváltságokat nyújtó Árpád-házi és Anjou- uralkodóknak, Mátyásnak, majd később Miksa császárnak és Mária Teréziának. A 19, század elején a magyar ipar fejletlensége, a ' szállítási utak és' eszközök hiánya miatt a szén felhasználása és így termelése is csak lassan nyert teret. A dunai' gőzhajózás és a vasútépítések megkezdése lendítette fel a fekete aranya bányászatát, s tovább fokozta azt a hazai gyáripar megszületése. A szénbányászatban rejlő profitnövelő lehetőségeket azonban a kapitalisták gyorsan felfedezték. Minden medencében feszültségek alakultak ki a bányatársaságok és a bányászok között, s az elégedetlenség sztrájkokban öltött testet A múlt csirái A külföldi tőkések a legkíméletlenebbül a Budapest- vidéki Kőszénbánya Rt. pilis- vörösvári és pilisszentiváni bányáinak munkásait zsákmányolták ki. A belga pénzemberek kezén lévő bányákban pótműszakokat kényszerítettek a munkásokra, végül rendszeresítették a 12 órás munkaidőt, amiért persze csak nyolcórányi bért fizettek. Fokozta a vörösváriak elégedetlenségét, hogy a bányaigazgatóság megszüntette a szokásos
