Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

Külvárosi megfigyelések Élhetnénk másképp N apjainkban minden eddi­ginél fokozottabb jelen­tőséget kapott az egészséges életmódra való törekvés. Kü­lönböző intézmények, szerve­zetek, testületek és külön er­re alakult bizottságok tudo­mányos szinten foglalkoznak ezzel a témával. Rohanó, ide­gileg túlfeszített életünk szer­vezetünket, gondolkodásunkat és minden életfunkciónkat egyoldalúvá, beskatulyázóttá, egészségtelenné teszi. Háromféle ember létezik. Aki vigyáz maigára, aki nem Vigyáz magára, s aki minden­kire szeretne vigyázni. Az utóbbi a legértékesebb típus. Megjegyzem, nem a tömeg­sport-bizottságokra, természet­járó-szövetségre, vagy a rend­őrségre gondoltam. Azokról az emberekről van szó, akik — bármilyen .furcsán hangzik — megpróbálnak testi-Ielki- szellemi harmóniát kialakíta­ni saját magukban, s ezt tu­datosan, értelemre hatóan to­vábbadni közvetlen környe­zetüknek. A köznyelv manap­ság többféleképpen nevezi ezeket az embereket: antial­koholista, lökött kocogó, futó­bolond, antinormális, hülye. Tudom (mivel én is pénz­ből élek, ha kevésből is), egyé­ni életszínvonalunk szinten- tortásához, vagy — uram, bo- csá’ — emeléséhez dolgoz­nunk kell, s általában nyolc­órai keresetünk ehhez nem elég, de ... Sok helyen és sokszor sé­tálok Gödöllő külvárosi ré­szein, s ha fiatalabb lennék 15—20 évvel, s nem hallgat­nám rendszeresen Lőrincze Lajos Édes anyanyelvűnk cí­mű műsorát, azt mondanám, hogy a pofám leszakad! Iro­dalomkedvelő és -tisztelő em­ber lévén inkább úgy mon­dom, hogy hamvas orcám a porba hull! Hogy miért? Szép és ne­mes dolog a munka, anyagi javaink gyarapítása, de csak sz ésszerűség határáig. Kérdem én — minek épít egy kétgyermekes család há­romemeletes, nyolcszoba-össz- komfortos családi házat%!,4e*. merek olyan emfrarL aki mopí vesz meglévőidet 'autójához egy harmadikat. Pedig enél- kül is elhinnék, hogy van pénze. Minek ezt ilyen — tár­sadalmilag irritáló módon — bizony itat i V Volt olyan munkatársam, aki gyermektelen házasság­ban élt csinos feleségével. Csodálatosan szép és hatal­mas palotát épített magának, közben évekig eljárt kőműve­sek mellé dolgozni. Az így szerzett jövedelemből vett magának egy Ford Mustan- got. feleségének egy Zsigulit. Három év alatt befejezte a házat, amibe úgy belerok­kant, hogy rá egy évre meg­halt. Csinos felesége három év alatt tizenötöt öregedett. Az élet csodálatos, csak meg kellene már végre tanul­nunk, hogyan bánjunk vele, hogy osszuk be, mit adjunk saját magunknak belőle és mit másoknak, mennyit a sa­ját pénztárcánknak és meny­nyit a társadalmi pénztárcá­nak. Egy kissé elkalandoztam eredeti témámtól, az egészsé­ges életmód kérdéseitől, de nein véletlenül. Építsünk családi házakat, vegyünk autót, hétvégi telket, de ha mindezek már meg­vannak, próbáljuk meg élvez­ni! El tudok képzelni egy házat úszómedence és öt-hat­százezer forint értékű Hl-Fi- és videó-berendezéssel ellátott gyerekszoba nélkül is. Nem tudok viszont" elképzelni egy életet egészséges cél, tarta­lom és egészséges életmód nélkül, s itt térek vissza cik­kem élejéhez. Ismerőseim kevésnek tart­ják Gödöllő tömegsport-lehe­tőségeit. Ez lehet, hogy így van, ezt nem az én feladatom megítélni. Ha valaki napi munkája után aktív pihenés­re vágyik, minden további nélkül megteheti sportlétesít­mény nélkül is. Gödöllő bő­velkedik parkokban, környé­ke pedig kirándulásra alkal­mas erdőikben. Gyermekeinket a hétvégi tévézés helyett neveljük koco­gásra, kirándulásra. Csak így fog igényévé válni a rendsze­res mozgás. Mi, felnőttek se szégyelljünk bátran hadat üzenni a szívinfarktusnak az­zal, hogy ha van egy kis sza­badidőnk, felveszünk egy tor­nacipőt. és elmegyünk kocog­ni, sétálni, túrázni. Ettől még nem fogunk anyagilag lemaradni, viszont kiegyensúlyozottabbak, vidá­mabbak, egészségesebbek le­hetünk. Csatári Lajos A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A hónap gödöllői műtárgya: Feszty Árpád (1856—1914) (A magyarok, bejövetele című fest^ér^éftbemufató mű.,meg­tekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiál­lítások 10—18 óráig tekinthe­tők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsaiak a községfej­lesztésért, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótercm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 3„ SZERDA Túrán is sokat kell segíteni Az egész lakosságnak érdeke Mérleg.., Több jelentése van ennek a szónak, ám, hogy ki-ki melyikre gondol, azt esete és embere válogatja. Mert ugye más dolog a bolt­ban a mérleg előtt állni, s magunkban számolni, hogy a mutató mozgásával egyenes arányben mennyivel könnyeb­bül meg a pénztárcánk. Egé­szen másféle mérleggel fog­lalkoznak a gazdálkodó szer­vek főkönyvelői, a községek, városok vezetői. Szóval lép- ten-nyomon, hosszabb-rövi- debb időegységenként. vagy egy-egy feladat kapcsán min­denki készít valamilyen mér­leget fejben vagy papíron. Az 1986-os év azért is neve­zetes a mérlegkészítők számá­ra, mert a VII. ötéves terv el­ső esztendejének vége felé kö­zeledünk, s ma már sejthető, hogy azt miként sikerül zár­ni. Ha jól, nyilvánvalóan na­gyobb bizalommal nézünk az új esztendő(k) elébe. A fen­tiekhez hasonló mérleget kí­vánunk készíteni Túráról is. Bejárók Túra mintegy nyolcezerhá­romszáz lakosú nagyközség. Megközelítőleg négy és fél ez­ren munkaképes korúak, akik közül kétezerötszázan ingá­zók, a fővárosban, Gödöllőn és a környező munkahelyeken keresik meg kenyerüket. Mintegy másfél ezren a hely­beli munkáltatóknál, így a ta­nácsi intézményekben, a ke­reskedelem területén, az egészségügyi intézményekben, az ikladi Ipari Műszergyár tekercselőüzemében dolgoz­nak. A legtöbb helybelit a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet foglalkoztatja igen széles kör­ben, a legkülönbözőbb szak­mai ágak területén. Ugyanis a közös gazdaságban a terme­lési érték létrehozásában do­mináló alaptevékenységen túl jelentős melléküzemági tevé­kenység folyik — van teher­autószervizük, csokoládé­üzem, s nyúlszőrfeldolgozójuk. . — Hogyha ennyien eljárnak a nagyközségből dolgozni, a községpolitikai feladatok meg­oldására a helyi vezetés mi lyen módon tudja aktivizálni a felnőtt lakosságot? A kérdést Szilágyi Péternek, a nagyközségi pártbizottság titkárának tettük föl, aki a következőket válaszolta: Az idősek sem — Egy olyan agglomerációs településen, mint Túra, ahol a nap huszonnégy órájából je lentékeny időt vesz el a mun­kahelyre való utazás, valóban nem egyszerű dolog közössé­gi célok érdekében mozgósíta­ni az embereket. Ám ha értel­mes célokat jelölünk meg, ha a település vezetőinek és la kóinak reális elképzeléseit si­kerül közös nevezőre hozni akkor együttesen igen nagy eredményeket tudunk elérni. — Igaz, az olyan nagyobb dolgok esetében, mint például a négy tantermes iskolabővítés — ami 14 millió forintba ke­rül —, és „csak” az ezer tanu­ló családját érinti közvetlenül, nehezebb megmagyarázni az idős embereknek, hogy hosszú távon az egész lakosság érdé, ke az oktatás kulturáltabb kö­rülményeinek megteremtése. Ugyanakkor nem mondhatom, hogy ez az idősebb réteg aka­dályozna terveink megvalósí­tásában, de igénylik az okos, észérveket, a vezetők, a ta­nácstagok személyes agitáció' ját, a tanácsi apparátusban az érdekeiket képviselőkkel va­ló közvetlen kapcsolatot. — Melyek azok a községpo litikai kérdések, amelyek nap­jainkban leginkább foglalkoz tátják a nagyközség lakóit és vezetőit? — A fontossági sorrendet hirtelenjében nehéz volna megállapítani, de ha már munkába járókkal kezdtük akkor a közlekedés körülmé­nyeivel hadd folytassam Ugyanis valóban nagy gon­dunk, hogy Túrán a földutak hossza félszáz kilométer, szi lárd burkolatú út csak kettő van. a KM, és csupán öt kilo­méternyi a tanács kezelésé­ben. A szilárd útburkolat szá­mottevő növelésére egyelőre nincs is lehetőségünk. A nyugdíjba vonulás min­dig együttjár az addigi élet­forma megváltozásával. De aki egész életében dolgozott, az a korhatárt elérvén is talál magának elfoglaltságot. Ha pedig újra munkába akar áll­ni, arra is van módja. Soka­kat a jelenlegi megélhetési gondok késztetnek arra, hogy így tegyenek. Nem volt ez másként Rimár Pál esetében sem, akivel az ikladi Ipari Műszergyár budapesti, Mérleg utcai szervizében találkoz­tunk. Kissé hajlott hátú, idős em­ber nyújtja a kezét. Hallott róla, hogy már kerestük, kér­dezzük nyugodtan, az utónevén is szólíthatjuk, megengedi. — Pali bácsi, hány éves korában kezdett dolgozni? — Tizenhárom voltam ak­kor. amikor vas- és fűszer- kereskedő tanoncnak men­tem. A tanoncélet annak ide­jén nem olyan volt. mint ma­napság. Mégis ágy határoz­tam. ezt választom. A máso­dik gimnáziumi osztályt hagy­tam ott. mert nem szerettem a latint. — Honnan az ismeretség az IMI-vel? — Azelőtt nem sokat tud­tam a vállalatról. De nyug­díjasként szerettem volna dol­gozni, és akkor ajánlott ide Dános Béla barátom. Eredeti­leg őt hívták Ikladról Buda­pestre, de ő engem javasolt és elfogadtak. 1969-ben jelent­keztem, s azóta is itt vagyok. Rintár Pali bácsira érdemes hallgatni Elárulta a bosszú élet titkát — Tizenhét éve csomagolja a motorokat, szivattyúkat. Nem nehéz ez a munka? — Elbírom én még! Meg aztán a főnök és a kollégák is: Tériké, Magdika és a fiúk nagyon rendesek. Sokszor mondják, kíméljem magam, ne hajtsak annyira, s nekem jólesik a törődésük. Soha még hangos szóváltás nem volt közöttünk. — önt éppen a főnöke, Jakabfalvy Gyula szervizveze­tő ajánlotta a figyelmünkbe. Azt is elmondta, hogy elége­dett a munkájával. — örülök neki, s a bi­zalomnak továbbra is meg fo­gok felelni. Elvem, hogy a munkát mindenkor becsülete­sen elvégezzem. — Pali bácsi szereti a fia­talokat? — Szeretem bizony! Jól ki­jövök velük. Nem szoktam azt hangoztatni, hogy bezzeg az én időmben ez és ez volt. Ma már más világ van. s csak örülni lehet annak, amit az ember maga körül lát. Még emlékezetembe se jöjjön visz- sza a régmúlt. — Csaknem negyed száza­da, hogy nyugdíjas. A köz­érzete milyen? — Jó! A lábam ugyan néha fáj, hiszen sokat mentem, áll­dogáltam, de amúgy semmi bajom. Van egy jó körzeti orvosom, aki gyakran ellen­őrzi az egészségemet, ő szok­ta mondani: csak mozogni, minél többet, s azt is ő ta­nácsolta, hogy ne hagyjam abba a munkát, amíg bírom, folytassam. — Említette, Pali bácsi, hogy kevés a nyugdíja, ezért vállalta a munkát. — Igen, mert ma már 3 ezer 100 forint kevés pénz; hogy dolgozom, 3 ezer 400 forin­tot megkeresek mellé. Élni én is szeretek, s az embernek vannak igényei is. A fele­ségem is törekvő, s őt is gyak­ran hívják, ha sürgős teendő akad a régi munkahelyén. — Hány éve házasok? — Harmincnégy esztendeje, ö a második feleségem, öz­vegy asszony volt, amikor el­vettem. Egy fiút és egy lányt hozott a házasságba, ök let­tek az én nevelt gyermekeim. — Sajátja nem volt? — Nem. De a neveltjeim­mel olyan jól megértjük egy­mást, hogy azt talán még azok sem mondhatják el mindig, akik az édes szülöttjükkel él­nek együtt. Ma már persze „kiröppentek a fiókák”. Van két unoka tőlük, ők is fel­nőttek már. Egyikük katona, másikuk frissen végzett jo­gász. — Máskülönben mi a min­dennapi programja? Mit szo­kott otthon csinálni? — Reggel fél 8-tól délután 15.50 óráig tart a munkaidőm. Ha haza megyek, kiolvasom a Népszavát, elbeszélgetek a feleségemmel, aztán már le­het vacsorázni. Tévét is szok­tunk nézni. — Hogyan lehet valaki a 84. életévében ennyire friss szel­lemileg? — Ismertem olyan embere­ket, akik állandóan a pulzu­sukat nézték, a fejüket fog­ták, sopánkodtak, lusták vol­tak. Azért mondom múlt idő­ben, mert java részük már a temetőben pihen. Nos, azt tar­tom, az embernek sosem sza­bad magát elhagyni. Dolgozni kell! Én mindig szerettem. Pali bácsit összesen három­szor tüntették ki Kiváló Dol­gozó jelvénnyel. Ebből kettőt a Ipari Műszergyárban kapott. Garamvölgyi Annamária — A lakosság megfelelő anyagi áldozatvállalásával, társadalmi munkájával lehet­séges csak javítani a helyze­ten. A településen csaknem teljesen kiépült a vezetékes ivóvízhálózat. Viszont a szennyvíz, a fölös csapadék elvezetése szinte megoldhatat lan problémát vet föl azáltal, hogy a falu területének mint­egy a kilencven százaléka m<ky fekvésű, közel van a talajvíz a földfelszínhez, ezért a házi derítők hamar telítőd­nek, s egyáltalán megépítésük sokkal többe kerül, mint más, jobb talajadottságú települé­seken. A magyarázat kevés — A szemétgyűjtés már in­tézményes, de a lerakóhely nagyon közel van a belterület határához. A szövetkezet ál­lattenyésztő telepéhez, a víZ' bázishoz még közelebb van. Sőt, a lerakótól kétszáz mé­terre már laknak is emberek, akiket érthetően nem elégít ki az a magyarázat, hogy nincs pénz új szemétgyűjtő kialakítására — sorolta a nagyközség legsürgetőbben megoldást igénylő gondjait Szilágyi Péter. Aszódi László Antal Zeneiskola Beiratkozás A gödöllői zeneiskolában szeptember 4-én és 5-én, csü­törtökön és pénteken tartják a növendékek beíratását. Mind­két napon 14 és 16 óra között várják a már múlt tanévben is itt tanulókat, valamint az új jelentkezőket. Veresegyh áz Szarkát fogtak Pénteki csúcsforgalomban állnak sorban az ABC-áruház három kasszájánál. Egyszerre csak lélekszakadva rohan a pénztárban ülő Hlinka Jó- zsefné üzletvezető-helyettes­hez Czene Imréné helybeli asszony, őstermelő, aki a bolt bejáratánál árul: kivittek egy bevásárlókocsit a par­kolóhoz, és az autós a kocsi­ból kivett egy áruval telt be­vásárlókosarat és a kocsiba rakta! Hlinkáné nem tud mozdul­ni a sortól, az egyik fiatal kartársnőt ugrasztja. Az nem­sokára jön vissza és hozza a kosarat. — Mit szólt? — Semmit. Szó nélkül visz- szaadta. Nem ismerjük. Hlinkánénak nincs ideje beszélgetni, de annyit el­mond, hogy a nyári idényben katasztrofális a helyzet: van nap, amikor húsz kosár is elautózik. Az ABC kárán túlmenően: ezek az esetek ugyancsak ár­tanak a víkendesek tekinté­lyének a község lakosai sze­mében. —as Erzsébet királyné Évforduló előtt Jövőre, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulóján megemlékezések elevenítik fel életét. Az ARD NSZK-beli tévétársaság dokumentum­filmjében a gödöllői szobor is látható lesz. Kézilabda r: Rangadón vesztett az ifi Elkezdődött az őszi szezon A tavaszi szezon záróérté' kelése során beharangoztuk, hogy az őszi kezdetkor a férfi ifjúsági csapat játszik sors­döntő mérkőzést a Pilisvörös- vár ellen. A dunántúliak ed­dig csak a GSC-től kaptak ki — saját pályájukon. A GSC- ifi tavasszal minden csapatot legyőzött, pontveszteség nélkül készült a talán első helyet el­döntő rangadóra. Sajnos, az előfelvételisként bevonult Haj­dú hiányát nem tudták feled­tetni a csapattársak. Túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a kétségkívül legjobb játékossá kiforrott fiú távollétének. Meg­érdemelten kaptak ki az egyetlen komoly riválistól. A hölgyek is elkezdték a szezont. Nagykátán tartalékos csapatunk 10-7-re győzött, az ifisták a fizikailag erősebb vendéglátók ellen nem voltak esélyesek, 17-6-ra kikaptak. A vereséghez az is hozzá­járult, hogy kislányaink ren­geteg büntetőt kihagytak. Fér­fi felnőtt csapatunk az alsó­házban tanyázó vörösváriak ellen végig vezetve szerezte meg a fontos két bajnoki pon­tot. GSC—Pilisvörösvár 27-24 (12-10) GSC: Balogh — Szlifka (3), Horváth (2), Urbán (8), Mezei 11), Szabados (8), Cserven. Csere: Csikós — Szabó I. (5), Klement. Az első gólt a vendégek dobták, de a mérkőzés folya­mán jóformán ez volt az egyetlen alkalom, hogy a Vörösvár szerzett előnyt. Az első harminc percben főleg Szabados és Urbán áttörésgól­jai jelentették az igazi cseme­gét és a GSC-előnyt. Sajnos, a védekezés gyengeségei miatt nem sikerült jelentősebb előny­re szert tenni A második félidőben Is csak az maradt kétséges, hogy hány góllal tudunk meglódulni. Mégis maradt izgalom az utol­só percekre is, hiszen 26-21 - ről 26-24-re feljött az ellen­fél. Jók: Urbán, Szabados, Ba­logh. GSC ifi—Pilisvörösvár ifi 6-9 (3-5) GSC ifi: Imre — Szabó A. (1), Pocsai. Váradi, Bátori (1), Szekeres (2), R usai. Csere: Morvái — Kovács (1), Surá- nyi (1), Tóth, Cseriteri. Hét percig az egyik oldalon sem született gól, ami egy­részt a jó védekezéssel, más­részt a nagy tét miatti ideges játékkal magyarázható Az el­ső találatot Szekeres büntető- dobásból érte el, de ez sem nyugtatta meg a kedélyeket. Feltűnően fegyelmezetlenül játszottak fiataljaink az egész mérkőzés folyamán. Rendre- másra maradtak ki a biztos helyzetek mindkét oldalon, s ezen felül remek teljesítményt mutattak a kapusok. A véde­kezésünk Pocsai és Bátori ré­vén végig elfogadható volt. A második félidőben sem használt a taktikai utasítás, a vendégek szinte minden táma­dási lehetőséget kihasználtak, ugyanakkor a mi akcióinkból továbbra is hiányzott a meg­felelő koncentráció. Az in­diszponált játéknak nem is le­hetett más következménye, mint a vereség. A fiaskó elsődleges oka az, hogy a nagy vetélytárs ezen a napon sokkal inkább el­hitte. a lelkes játék, a győzni akarás önmagában diadalt eredményezhet. Csapatunkból egyedül Imre kapus hozta a várható teljesítményt. M. G. sséíMoz! Szivárvány. Szovjet mese­sorozat. Csak 4 órakor! Popeye. Színes. magyarul beszélő amerikai paródia. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlaié

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom