Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

Tomboló siker volt mnp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT Helyben hiánycikk Öt esztendő a kereskedelemben Én csak zenélek, az való nekem Lazítanak néhány óráig - és kész Legutóbbi ülésén a városi tanácstestület a helybeli ke­reskedelmi ellátás VI. ötéves tervi eredményeit és gondjait vette sorra. A tervidőszak le­zárása óta lényeges változás nem volt, így a beszámolóból kibontakozó kép megfelel a mai helyzetnek. A vizsgálódás alapjául szol­gáló esztendők során az élel­miszerrel foglalkozó üzletek száma 98-ról 73-ra csökkent, ám az összalapterület (első­sorban a Reggel utcai ABC megépültével és a Pesti úti bolt bővítésével) 146 négyzet- méternyit nőtt, tehát a felté­telek javultak. Elkészült a Vö­rösmarty téri ABC kiviteli terve (már rakják a falakat), akárcsak a piactéri bevásárló- központé, ami négy nagyobb kereskedelmi egységet foglal­na magában. Ez utóbbi beru­házás pénz hiányában késle­kedik. A ruházati és a vegyesipar- cikk-kereskedelemben évtize­dek óta nem volt jelentős be­ruházás, így e területeken va­lamire való változásról szó sem eshet, míg a vendéglátás­ban egyértelmű romlás, szín­vonalapadás tapasztalható. Az üzletek száma mindhárom ágazatban gyarapodott ugyan, de kis alapterületű, magáhtu- lajdonban levő boltokkal, amelyek nem képesek számot­tevően befolyásolni a város ellátását. Szerződéses egységek A vendéglátóiparban foko­zatosan növekszik a szerződé­ses egységek száma, ami — a tanácsülést beszámoló szavai szerint — Cegléden kétségte­A napokban szerkesztősé­günkben járt, papírra vetett sorait magával hozva, Cser­háti László, az egyik területi pártalapszervezet titkára. Aki ismeri, tudja, hogy a köz­ügyek iránt fogékony ember, és véleményét, javaslatát ki­fejti minden fórumon. Most arról írt, hogy a ceg­lédi Károlyi-lakótelepen le­hangoló látvány fogadja az oda látogatókat: Parkjaink, játszótereink, lakóházaink kör­nyéke szemetes, a fákat, játé­kokat megrongálják. Pár hó­napja Cegléden is működnek a közterület-felügyelők, akik hasznos munkát végeznek, de csupán ketten vannak, és képtelenek minden gonddal megbirkózni. A város jó érzé­sű lakóinak támogatása nél­kül nem lehet megakadályoz­ni lakóhelyünkön a szemete­lést és a rongálást. Hogyan lehet megoldást ta­lálni? A tanácstagi választá­sokkal párhuzamosan újjává­lasztottuk a lakóbizottságokat is. Célszerű lenne, ha ezek a testületek szerveznék meg a közvetlen környezet megóvá­sát, csinosítását. A levélíró meggyőződése, hogy közös erő­vel kell fellépni a szemetelők és a rongálok ellen, és együtt kell szebbé tenni ezeket az elhanyagolt területeket. Mi­nél több támogatást kapnak a lakóbizottságok, annál na­gyobb az esély a tarthatatlan állapotok felszámolására. Persze vannak, akik azt mondják, próbáljon csak va­laki rápirítani a rongáló gye­rek szüleire, a vandál felnőtt­re, mert rendszerint annak áll feljebb, és válaszul leg­jobb esetben nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek. lenül színvonalcsökkenést je­lent, részben azért, mert a szerződéses helyek alacso- nyabb besorolásban működ­nek, részben azért, mert a vendéglátó vállalat nem él el­lenőrző, kereskedelempolitikát formáló jogával, annak elle­nére, hogy ehhez a megfelelő szakemberek rendelkezésre állnak. A korántsem kielégítő tár­gyi feltételek természetesen visszahatnak az árukínálatra is. Gyakorta hiányoznak olyan cikkek, amelyek a nagykeres­kedelemben éppenséggel be­szerezhetők: lakásburkoló anyagok, fürdőkád, egyéb sze­relvények, vasáruk, készru­hák, felöltők, női és férfi téli ruhák, cipők. Kiváltképp pe­dig a gyermekruházati holmik és az olcsóbb portékák. Még meg is előzi Ettől eltérően az élelmiszer­kereskedelem kínálata megfe­lelő. Sőt esetenként meg is előzi a lakossági igényeket. Több olyan húskészítményt ajánlanak a boltok, amelyek bár jól szolgálnák a korszerű táplálkozást, egyelőre még nincs irántuk kereslet. Mint például: a húskenyér, a mű­anyagba töltött, hosszabb sza­vatossági idejű párizsi, a ke­nőmájas, az ízesített májas stb. öt esztendő alatt folyama­tosan növekedett a kereske- délmi forgalom, ez azonban nem föltétlenül jelenti a fo­gyasztás terebélyesedését, hi­szen időközben az árak is egyre feljebb kúsztak. Az élel­miszerkereskedelem növeke­dése 9,2 százalék körül mozog, Ilyenkor csak egy lehetőség vezethet sikerre: a közös fel­lépés, a rendbontó megbélyeg­zése. ezt a ruházat, a vegyes ipar­cikk meg a vendéglátás meg sem tudja közelíteni. Megle­het, többet költünk élelmi­szerre, de az is igaz, hogy a kínálat nívójának javulása csak ezen a területen érzékel­hető városunkban. Az áfész Skála-áruházának felújítását és korszerűsítését valamennyi vásárló tetszéssel fogadta, de ez a megújhodás — a lényegi adottságok változatlansága miatt — nem hozott jelentős módosulást a település életé­ben. A középfokú ellátás alapfel­tételeinek megteremtése érde­kében szükséges a piactéri be­vásárlóközpont építésének megkezdése. A tervező meg­bízatása egy 1500 négyzetmé­ter alapterületű ABC és a mintegy 2500 négyzetméter alapterületű vásárcsarnok, il­letve szabadtéri piac 'papírra vetésére szól. Fontos lenne olyan iparcikk- és ruházati áruház felépítése is, ami a város és környéke lakóinak igényeit maradéktalanul kielé­gítené. Meg kell állítani A szerződéses üzletek szapo­rodásával kedvezőtlen jelenség bontakozott ki a vendéglátás­ban. Az üzletvezetők ugyanis sok esetben megválnak a szak­képzett személyzettől, és ala­csonyabb bérért szakképzetle­neket alkalmaznak. Ezt a fo­lyamatot föltétlenül meg kell állítani. Cegléd évtizedek óta közép­fokú központként működik. Ez kötelezettségévé teszi a környék középfokú kereske­delmi ellátását is. Az előző tervidőszakban javult az alap­ellátás, ám középfokon nem sikerült előbbre lépni — álla­pítja meg a tanácsülés elé terjesztett beszámoló. Varga Sándor Fogadóóra Szeptember 29-én, hétfőn délután 2-től 6 óráig Fekete Antal, a városi tanács elnöke fogadóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. Kadloth Károly énekes, zon­gorista, Tápiószőlősön él. Alig másfél év alatt lakodalmas nótáival meghódította az egész országot. Tíz-egynéhány mű­soros kazettája van forgalom­ban. Rosszkor érkeztem, ál­mából vertem fel. Ennek el­lenére kedvesen fogad. Ügy tűnik, többször találkoztunk, pedig biztos, hogy ez az első alkalom. — Ma Salgótarjánban vol­tunk üvegért. Betértünk egy presszóba, hogy igyunk egy kávét és üdítőt. A hangszó­róból megy a zene. A bará­tom felkapja a fejét... ez meg te vagy, Karesz. Valóban. Most mindenütt ezeket a ka­zettákat hallgatják, Debrecen­től Marcaliig. — A nagy-nagy slágert: a Kombiné, kombiné, csipkés kombinét nem valami jugo­szláv zenekar játssza? — Az a 3+2 együttes. Ve­lük is megvan az a nóta, csak ők más szöveggel éneklik, és kissé magyartalanul, rossz prozódiával... és kombinétot mondanak, holott az kombiné. A Magyar Ifjúságban nemrég jelent meg egy cikk, hogy ez a giccs elárasztotta az orszá­got, és ... szóval eléggé „ci­kizte” ezt a zenét. Rám céloz­tak, csak a nevem nem emlí­tették, mert nem tudták, hogy én vagyok. — Tanult zenét? Lemezre játszott — Hogyne. C kategóriás OSZK-vizsgám is van. Tizen­nyolc évig repülő zenész vol­tam, vendéglátóztam. Mindig más és más helyen muzsikál­tam. De játszottam én lemez­re is. A tápiószelei úttörőze­nekarban hegedültem, és 1956- ban egy Bartók-lemez készült velünk. Az az együttes orszá­gos második helyezett volt. Egyébként körülbelül 8 éves koromban adtak a kezembe hegedűt, miután könyörögtem, hogy egyetlen nótát hadd játsz- szak él. A produkció .szinte hibátlanul sikerült: Pedig nem vagyok cigány, akinéL.mami­juk ez természetesnek tűnne. Nagy tehetségnek tartottak. Felvettek a zeneiskolába, ám a tandíjat nem tudtuk volna fizetni, mert az édesanyám egyedül nevelte a 4 gyereket, így hát napszámba jártam, hogy összejöjjön a pénz. A nyolcadik után jelentkez­tem Szegedre, a MÁV Forgal­mi Technikumba. Igen ám, csakhogy nekem semmi ked­vem nem volt ahhoz, hogy ott tanuljak. Elmentem Pestre. Abban az időben, akinek volt érzéke a zenéhez, az mind megpróbálkozott vele. Azok a srácok voltak a jók a csajok­nál, akik játszottak valami­lyen hangszeren. Én a tangóharmonikát vá­lasztottam, amint megvolt rá a pénzem, vettem is egyet ma­gamnak. Mert közben dolgoz­tam egy kórházban. Ott min­dent csináltam. Még hullákat is hordtam le a kórtermekből az alagsorba. Esténként az unokabátyámmal zenéltem. Majd letettem az OSZK-vizs- gát. Százhalombattán kezdtem. Aztán számtalan helyen meg­fordultam. A tizennyolc év alatt nagyon beleuntam a ven­déglátózásba. Két éve azt mondtam, elég ebből a repü­lőzenész-életből! — És akkor indult el ez a karrier? — Azt hiszem, igen. Felke­resett egy csongrádi pasas. Tornatanárnak adta ki magát. Azt mondta, hogy az édesap­ja nagyon szereti a lakodal­mas nótákat, meg akarja lep­ni. Énekeljek már fel egy ka­zettára. Oké. Ezen ne múljon. Adott érte 500 forintot. Az anyagot* szépen sokszorosítot­ta, lement Debrecenbe a hídi vásárba, és ott úgy vették tő­le a kazettákat, mint a cuk­rot. Mekkorát kamuzott ne­kem. Egyébként valóban tanár volt, csak nem tanított, ke­reskedőként dolgozott. És jött egy monorí hapsi. Mutatta, hogy az árusításra miniszté­riumi engedélye van. Ezer fo­rintot adott egy-egy műsorért, és 180—200 forintért árulja a piacokon a kazettákat. Olyan gyorsmásoló' apparátusa van, hogy annyi példányt készít az általam felénekelt anyagból, amennyit akar. Balekot fogtak — Ne haragudjon meg ér­te, de önben egy balekot fog­tak, akit könnyen ki lehet használni. — Valóban balek vagyok. Ök ugyanis súlyos tízezreket kerestek eddig abból, amit csináltam. — És-akkor miért nem csi­nál olyan lakodalmas kazet­tát, amit ön dobna piacra? — Mert ahhoz sokat kellene befektetni, s nekem nincs annyi pénzem. S nem sokáig fog ez már menni, elárasztot­ták az országot ezekkel a ka­zettákkal. Még talán egy év... és vége. Különben is, nem vagyok egy kalmárszel­lem. Én csak zenélek, az való nekem. — Hol szokott fellépni? — Rengeteg helyre kapok meghívást. Annyi a felkérés, hogy szinte nem győzöm. Gyakran ismert művészekkel szerepelek egy műsorban. Ezek a szokásos haknibulik. A sok közül a legemlékezetesebb az, amikor Gödöllőn az agrár­egyetem épületében a vadász­bálon játszottam. Ott voltak miniszterek, magas rangú ven­dégek, több mint hatszáz há­lózó. — Volt olyan, aki figyelt önre? Vagy háttérzenének vet­ték a produkcióját, és beszél­gettek, nevetgéltek? — Dehogy. Tomboló siker volt. Velem együtt énekeltek, tapsoltak, táncoltak. — Mivel magyarázza, hogy ekkora sikere van ennek a műfajnak, ami végül is le­gyünk őszinték: giccs? — Hát, kétségtelen, hogy nem az operakedvelőknek van kitalálva. Az az igazság, hogy az emberek szeretik időnként elengedni magukat. A hétköz­napi gondjaikból kiszakadni, egy kicsit megfeledkezni minden rosszról. Ugyanakkor például egy ilyen kazettán tu­ti slágerek vannak, míg mond­juk, egy Koós-kazettát kétda­Juhos József első osztályú asztalitenisz ranglista-emlék­versenyt rendeznek szomba­ton és vasárnap a városi tor­nacsarnokban. Szeptember 27-én 10 óra 30 perckor kezdődnek a férfi egyéni selejtezők, 13 órától a páros, 16 órától pedig az lért kell megvenni, mert a másik nyolc gyenge. — A zene izlésformáló. Nem lehetséges, hogy ez a la­kodalmas műfaj az igényte­lenségbe viszi az ízlést? — Erre az emberek mulat­nak. Elmennek a buliba, vagy éppenséggel a lakodalomba, lazák néhány óráig és kész. Ott akkor jól érzik magukat, de semmi több. — Csakhogy otthon, a presz- szókban, sőt már egyes bol­tokban is ezeket a nótákat bömböltetik. — Szerintem, aki az igénye­sebb zenét szereti, arról úgy­is lepereg. Showműsor — Akt színpadon van, az előadóművésznek tartja ma­gát. ön profi vagy amatőr előadó? — Igazán nem szeretnék szerénytelen lenni. De úgy ér­zem, hogy ebben a műfajban profi vagyok. Ugyanis mások is csinálják ezt, ám egyiknek sincs ekkora sikere, inkább azokat a kazettákat veszik, amelyeken én énekelek. Ta­lán a hangom miatt. Félreér­tés nem essék. Nincs igazán jó hangom, tönkretette a ci­garetta. Kicsit olyan rekedtes, és lehet, hogy ez tetszik az embereknek. Egyébként ami­kor bulim van, akkor valósá­gos showműsort adok. Paro­dizálok másokat, és ez min­dig bejön. Látom, hogy mikor kell a hangulatot fokozni, s rádobok egy lapáttal. — Mondta, hogy sokszor lép fel közös műsorban ismert művészekkel. Hogy viselked­nek, nem éreztetik, hogy szá­mukra ön nem előadóművész? — Általában nem. Sőt leg­többször kedvesek. Legutóbb például, amikor jöttem le a színpadról, Hajas Ilona, a té­vébemondónő gratulált és megpuszilt. Aztán akadt olyan is, akit zongorán lekísértem, mert a zpw>oristája nem tu­dott' eljonnL Szóval, megvere­gette a vállam: nagyon jó vol­tál, gyere, meghívlak egy fe­lesre. Végül is én fizettem, de az egész úgy nézett ki, örül­jek, hogy fizethettem a nagy művésznek, azért, mert lekí­sérhettem. — Nem zavarja, hogy is­meretlenül népszerű? Hisz a kazettákra nincs ráírva, hogy Kadloth Károly énekel, sőt fénykép sem látható önről? — Azok, akik kazettáról is­merik a hangom, valóban nem tudják, hogy nézek ki. Előfordult, hogy kimentem valahol a piacra. Látom, hogy egy fickó rakja ki a hangfa­lakat. Megy a zene. Erre oda­lépek hozzá, és megkérdezem tőle, hogy ismeri-e azt, aki ezen a kazettán énekel. Nem, de hát nem mindegy? — vá­laszolta. Amikor megtudta, hogy én vagyok az, nagyon örült nekem. — Nem gondol arra, hogy profi 'legyen egy más műfaj­ban? — De igen. Csak lehet, hogy 41 éves fejjel ahhoz öreg va­gyok. Bekerülni abba a tapo­sómalomba. Én sajnos nem tudok kilincselni. Az egyik barátom is mondta, hogy visz már egy üveg Napoleon ko­nyakot, hogy a rádiófelvételét leforgassák. S egyáltalán, ki segítene nekem? ön segítene? Mi kellene ahhoz, hogy be­fussak? — Pénz, vagy egy jó me­nedzser. — Hát ez az. Pedig öröm­mel készítenék stúdióban fel­vételeket nosztalgiaslágerek- ből, vagy esetleg írnék saját számokat. Még nem tudom. Ezt ki kellene találnom. Fehér Ferenc egyéni döntőket bonyolítják le. Szeptember 20-án 10 óra 30-kor kezdődnek az ifjúsági férfiselejtezők, 13 órától lesz­nek az egyéni döntők. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Hulladék - hatalmas halmokban Az őszi lomtalanítási akcióban sorra tartanak a ceglédi iskolák hulladékgyűjtési napot. A minap a Táncsics iskola tanulói járták a város utcáit, üzleteit. Hatalmas halmokban gyűlt a papír, a fémhulladék az iskola udvarán, az érte járó pénzt közösségi célokra — tábo­rozásra, versenyeken jutalmazásra használják (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Olvasónk írja Együtt tenni szebbé A lakóbizottságok lehetőségei Asztalitenisz Juhos József-emlékverseny >

Next

/
Oldalképek
Tartalom