Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám
Mivr , .tuet* I 1986. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ 3 POLITIKAILAG SZILARD KÖZÖSSÉG Idénykezdet Nagykőrösön Vadászatra hív a kürt Zsákmányát fogyasztja Berkest József héjája (Hancsovszki János felvételei) Szombaton reggel pontban kilenckor megszólalt a vadászkürt a nagykőrösi Nagyerdei Vadásztársaság vadászháza előtt, s ezzel ünnepélyesen kezdetét vette Pest megyében az idény. A környék tíz vadásztársasága vett részt az idei évadnyitó szervezésében, s indult fácánlesre. ■ • Kik a vadászok? Erről faggatom Kémenes Miklósi, a MA VOSZ Pest-' Megyei Intéző Bizottságának tagját. A régi kiváltságosokra grófokra, bárókra — legföljebb any- nyiban hasonlítanak, hogy fegyverük van, ám a vadászok napjainkban egyre inkább vadgazdálkodók, környezetvédők, a természet elkötelezett szerelmesei, önzetlen társadalmi munkások. A megye nyolcvanöt, saját területtel rendelkező és huszonnégy, úgynevezett bérkilövő, azaz terület nélküli vadásztársaságának több mint háromezer tagja, nemcsak a fegyverét használja. Részt vesznek minden, a vadgazdálkodással és vadvédelemmel kapcsolatos munkában, a magaslesépítéstől a takarmányozáson át egészen a kerítéshúzásig.. Ezek a társadalmi alapokon szerveződő, mélyen demokratikus alapokon működő közösségek a MAVAD- nak leadott vadhússal — amelynek java nyugati exportra kerül —, illetve a valutás vadászok fogadásával igen jelentős devizabevételhez juttatják a népgazdaságot. Hogy úri passzió a vadászat? Inkább embert próbáló, formáló és nemesítő ázép szenvedély. Van közftük'Véíérigaz- gató és tsz-elnök, esztergályos és traktoros. Lassan visszatérnek a vadászok. A fenyőágakkal kerített, máglyákkal szegélyezett terítékre több, mint száz fácánkakas kerül. A vadászok fedetlen fővel állnak, így tisztelegve az elejtett vad előtt, az idei vadászévad első terítékénél, M. K. (Folytatás az 1. oldalról) |i tért, a Központi Bizottság al-; osztályvezetőjét, Balogh Lászlót, a Pest Megyei Tanács elnökét, s a társ fegyveres erők és testületek parancsnokait, majd Nagy György, az országos parancsnok első helyettese, szemleparancsnoki tisztségében mondja el értékelését. Elmondta, hogy a szemlebizottság az ellenőrzés során sok hasznosítható tapasztalatot szerzett a munkásőrség Pest megyei állományának munkájáról. Ezekről részletes jelentés készül az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a munkásőrség országos parancsnoka részére. Kiemelte: Pest megyében a munkásőrség állománya példamutatóan él és dolgozik, részese a megye közéletének, fegyelmezetten teljesíti . önként vállalt pártmegbízatását, helytáll a kiképzési és szolgálati feladatok teljesítésében. A munkásőrök Pest megyei állományának negyvenhét százaléka kiváló dolgozó, hatvanhat százaléka szocialista brigádban dolgozik, száz- negyvenkilencen szocialista brigádvezetők, tizennyolc százalék vezetőként, illetve közvetlen termelésirányítóként végzi munkáját. S hogy emellett a kiképzési és szolgálati feladatok teljesítése sem szenved csorbát, azt sok egyéb mellett az is mutatja, hogy az itt katonás rendben felsorakozott állomány negyven- nyolc százaléka birtokosa a Kiváló Munkásőr, illetve a Kiváló Parancsnok jelvénynek. Ezután a munkásőröknek a közösségért végzett önzetlen munkájáról s a közéletben vállalt szerepükről szólt, majd így folytatta: A vegyivédelmi alegység az égő harckocsit oltja Közelharc Géppuskások célbaveszik a célalakokat Jeladás az indulásra Erről olvastam Mint egy nagy család Ú gy képzelem, hogy a riporter elmegy a brigádhoz, csapathoz. Jó brigádhoz, jó csapathoz. Faggatózik. Minek köszönhetik a világszép sikereket, eredményeket. Mondanak mindenfélét, a riporter azonban nem tágít. Nézik egymást, egyik lábról a másikra állnak, kezd kínossá válni, s akkor valakinek beugrik a kulcsmondat: tetszik tudni, mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Riporter elteszi a tollát, kikapcsolja magnóját, egyszeriben föloldódik a feszültség. Kézfogás. Valaki még megkérdezi, körülbelül mikorra várható ári-' port. Ki-ki elégedetten megy a dolgára. Olvasva a riportokat azt hihetnénk, lassan az egész ország egy nagy család, s élünk boldogan, mint egy nagy családhoz illik. Azért van itt valami bökkenő. Sok mindent olvashatunk az összehasonlítás példájául szolgáló eredeti csa-- Iádról is. Ezt a családot rendszerint komor színekkel ecsetelik az írások. Papa veri mamát, egyik, egyre többször mindkét szülő részeges — az írásokban persze a tudományosabb alkoholizál szó szerepel —, gyerekek kicsapva az utcára, naphosszat csavarognak, rossz társaságba keverednek, elindulnak a lejtőn, szipóznak, némelyikük összeütközésbe kerül a törvénnyel. És még nincs vége. Ismerjük a csonka család kifejezést, tudunk a válások évről évre szaporodó számáról. Kevesebbet olvashatunk, annál többet 'hallunk, hol bizsergető titkolózással, hol műfelháborodással a nyitott házasságról. Hogy ez esetben milyen a család, arról nem sokat tudunk, hiszen az ilyen házasfelek úgy tesznek, mintha ők békebeli jó család volnának, papa, mama, nagyszülők, gyermekek élnek boldog egyetértésben. A család tehát válságban, mint a szociológusok vizsgálódásai bizonyítják. A munkaihelyi, sportegyesületi brigádok, csapatok viszont olyanok, mint ama eredeti családok. Átvették volna azok szerepét? Itt találhatjuk meg a sokszor emlegetett fészekmeleget, ami megédesíti napjainkat? Eme közösségektől várhatunk támaszt a bajban? Sajna, életünket a baj nem kerüli el. Akárhogy igyekszünk félreállni, a baj valahogy mindig megtalál bennünket. A brigádok, csapatok tagjait is. S akkor hogyan működik az a nagy család? Akkor bizony úgy működik, mintha válságban volna. Ä minap is olvastam egy szomorú történetet. Az éveken át sikercsapat jeles tagja súlyos betegségen esett át. Egy darabig még élete is kétséges volt. HosZ- szú időt töltött kórházban, százszázalékos felépülésére most sincs remény. Mit érzett ezekben a nehéz hetekben, erről beszél a riporternek, aki, egyszer csak megkérdezi, csapattársai meglátogatták-e? Egy. egyetlenegy ember nyitotta rá a kórházi ajtót, válaszolja a lábadozó. ’ özlése nem ért váratlanul. Sokszor olvashatunk ehhez hasonlót. Válságba jutott, beteg, pályájuk végéhez közeledő emberek szinte kórusban nyilatkozzák: ilyenkor hamar elmaradnak ó barátok, a csapat tagjairól nem is beszélve. Igaz, teszik hozzá némely realisták, nekik elég a munka, az edzés, tőlük eredményeket várnak, nincs idejük kórházba, otthon szomorkodó kiöregedett társaikat látogatni. Az élet megy tovább, fűzik hozzá sorsukba beletörődve. Megy. A brigád, a csapat nélkülük éri el világszép eredményeit. S amikor jön a faggatózó riporter, mindig akad valaki, aki elmondja, ők olyanok, mint egy nagy család. Kör Pál IC Elfojtják a lángokat — Megköszönöm az országos parancsnok elvtárs nevében is a Pest megyei pártbizottság, s az irányítása alatt működő pártszervezetek, vezető. • testületek, s a megyében .dolgozó minden kommunista támogatását, ami nélkülözhetetlen erőforrás munkásőregy- ségeink számára. A munkásőrséget Pest megyében is a három generáció együttléte jellemzi. Nagy tisztelettel köszöntjük e helyről is azt a százhuszonöt tényleges állományú és száz készenléti tartalékállományban lévő munkásőr elvtársunkat, akik közel harminc esztendővel ezelőtt fogtak fegyvert a munkáshatalom védelmére. Azóta is rendíthetetlenül, a szó nemes értelmében a dolgozó népet szolgálják, A munkásőrség egységeit járva Pest megyében szép példáit találhatjuk annak, hogyan alakulnak ki a munkás- őrdinasztiák. Itt most csak egyet szeretnék kiemelni: Da- basról a Dömök családot. Idős Dömök Antal, a fia, a leánya és két ve je szolgál a Kossuth Lajos munkásőregységben. Hosszan sorolhatnánk példákat arra, hogy férj és feleség, apa és fia, anya és leánya, a testvérek együtt teljesítenek munkásőrszolgálatot. — A tapasztalatok lényegét összegezve jelenthetem, hogy a Pest megyei munkásőrerők a meghatározott feladataik végrehajtására készen állnak, harckészültségük magas színvonalú, erkölcsi és politikai állapotuk szilárd, fegyelmük példás. Az értékelés után Borbély Sándor országos parancsnok bejelentette, hogy a munkásőrség Pest megyei állományát a harmincéves időszak eredményeiért és a Gálga ’86 gyakorlaton tanúsított helytállásáért dicséretben részesíti. Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára rövid ünnepi beszédében hangsúlyozta: többhetes felkészülés eredménye mindaz, ami a szemleparancsnok jelentésében elhangzott. Számadás és egyben politikai demonstráció is az országos parancsnoki szemle. Alkalmat ad arra, hogy lemérjük: milyen fokon vesznek részt munkásőreink a néphatalom védelmében, népgazdaságunk építésében. Megmutatja azt is, hogyan tud munkájában időről időre megújulni a fegyveres testület. Az értékelés a megyei párttestületek eddigi tapasztalatait szilárdította meg. Üjfa bebizonyosodott, hogy munkásőreink értik a párt politikáját, s cselekvőén vesznek részt annak valóra váltásában. Munkásőrnék lenni politikai hivatást, pártmegbízatást jelent. A testület a közéletiség iskolája is. Egyéni és'együttes helytállásra ösztöiíög ez a közösség. " • Munkásőreink legutóbb részt vettek PilisszentKereszten az eltűnt kisfiú keresésében, helytálltak veszélyes tüzek oltásában, s mindenütt ott vannak, ahol önzetlen segítség- adásra van szükség. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkásőrök elismerése ne csak ünnepi alkalmakkor nyilvánuljon meg, hanem a hétköznapokon is. Végezetül az országos parancsnok a megyei pártbizottság első titkárával együtt kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta.: Bori, Kálmánná (nagykátái egység törzsmunkatársa). Hunyadi László (a ceglédi egység szakaszparancsnok- helyettese), Hrubos György (a.da- basi egység szolgálatvezetője); Kádár János (a váci egység szakaszparancsnoka), Réti György (a ráckevei egység híradós alegységparancsnoka). Turbucz János (a Pest megyei törzs szakaszparanes- noka). Ugyanennek' a kitüntetésnek ezüst fokozatát vette át: Bata Ferenc (Nagykáta), Havas László (Budaörs), Székely Imre (Szentendre); bronz fokozatát: Kovács Imre (Százhalombatta). Pál Zsigmond (megyei törzs). Pék Lajos (Monor), Simon Attila (híradóegység), vass Gyula (Vác). Országos parancsnoki dicséretet és jutalmat kapott Darvasiné Don- kó Margit váci rajparancsnok, országos parancsnoki jutalmat Lő- rincz János nagykátai és Mtatilik György váci egységparancsnokok. Gulyás Bálint, a megyei törzs munkatársa és Halmai Öttó, a megyei törzs csoportvezetője. Az országos parancsnoki szemle . a munkásőregységek díszmenetével fejeződött be. Cseri Sándor A huszonnégy órás fáradozás után is nagyszerű díszmenetben haladnak el a parancsnokok előtt a munkásőrök
