Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
1986. SZEPTEMBER 80., SZOMBAT 5 A Pest megyei pártbizottság a közelmúltban értékelte a világnézeti, politikai nevelés tapasztalatait a megye közművelődési intézményeiben. Azt vizsgálta, hogy a tudatformálás szempontjából hogyan használtuk ki azt a mozgásteret, amelyet 18 esztendővel ezelőtt a közművelődési párthatározat biztosított számunkra? Közművelődés és világnézeti nevelés írta: Nagy Sándorné, az MSZMP' Pest Megyei Bizottságának titkára Az elmúlt évtized mérlegét a kulturális élet fejlesztésében alapvetően pozitívnak minősíthetjük még akkor is, ha tudjuk, hogy az elért eredmények megyeszerte differenciáltan és eltérő színvonalon jelentkeznek, s elgondolásaink megvalósításának üteme is lelassult a tervezetthez képest. Erősíteni a marxizmus pozícióit Ma már megyénk valóságához tartozik, hogy kiteljesedett a tájegységekre, helyi hagyományokra épülő közművelődési koncepció, melynek részeként Szentendre a megye kulturális, művészeti központjává vált; Gödöllőn és környékén a Galga menti népművészeti hagyományok ápolásában bontakoztak ki példamutató kezdeményezések és az agrár-közművelődésben is biztatóak az eredmények; Vácott és környékén a munkásművelődés bázisa erősödött, s magas színvonalon dolgoznak a zenei és képzőművészeti kultúra terjesztésében, a fotóművészet népszerűsítésében. Dél-Pest megye művelődési élete is egyre gazdagodik. Számos településen új intézmény épült, illetve felújították a művelődési otthonokat. Az elmúlt ötéves tervben döntően helyi erőforrásból 7700 négyzetméterrel nőtt a könyvtárak alapterülete. A múzeumok és kiállítőhelyiségek száma 47-re emelkedett. Jelentős szerepet játszik a megye közművelődésében a színházi és zenei kultúra terjesztése. Évadonként mintegy 160 színházi előadásra kerül sor, elsősorban a nagyobb körzetközpontokban, ahol adottak a feltételek a színházak fogadására. A gazdag nyári kulturális kínálatot az idegenforgalom szempontjából sok helyütt jól hasznosítják. A kórusmozgalom és a zeneiskolai hálózat is hosszú évek óta kiegyensúlyozott és magas színvonalon fejlődik. Jól szolgálják a nemzetiségi kultúra ápolását a nyelvművelő klubok, az anyanyelvi előadások, a nemzetiségi műsoros estek, az amatőr művészeti mozgalom. A szemléletváltozás eredményeként mind nagyobb teret hódít a gyakorlatban hasznosítható ismereteit áta,dÉ}sa, a mindennapok kultúrája. Gyarapodtak a különböző rétegekre éjjülő' tevékenységformák. Ugyanakkor több helyen — különösen a kistelepüléseken — nem kielégítő a művelődési otthonok munkája, kulturális kínálata. Gyakran találkozni igénytelenséggel, alacsony színvonallal. A közművelődési intézmények jó részének munkájában nem bontakozott ki a tudatos világnézeti, politikai nevelőmunka. A legtöbb objektív és szubjektív okból fakadó problémával, ellentmondással a művelődési otthon jellegű intézményeknél találkozunk. Többségük még mindig a hagyományos te- vékenyiégszerkezettel dolgozik, hatókörük érdemben nem bővül, vállalkozókészségük az indokoltnál és a lehetségesnél kisebb. Nem eléggé nyitottak a közéleti kultúrát is fejlesztő öntevékeny közösségi kezdeményezések támogatására, befogadására, nem fejlődtek a tudatos szemléletformálás, a lakossági tájékoztatás és véleménynyilvánítás fórumaivá. Tevékenységük tartalmában az indokoltnál kisebb súlyt kap a lakosság közgazdasági, politikai gondolkodásának erősítése, a tudományokhoz és a modern technikához kapcsolódó világnézeti nevelés, a társadalmi valóság kérdéseinek árnyalt, igényes jeldolgozása, valamint más népek — elsősorban a szocialista országok — társadalmának, kultúrájának bemutatása. Bár a művelődési házak kisebb hányadának — főként a jobb feltételek között dolgozók — munkáját az erőteljesebb kezdeményezőkészség, az igényesség növekedése, a tartalmi és módszerbeli útkeresés jellemzi (például Gödöllőn, Vácott, Cegléden, Nagykörösön, Szentendrén, Érden, Százhalombattán, Dunakeszin, és a Csepel Autógyárban), a világnézeti, politikai nevelőmunka tervezése, hatásainak tudatos számbavétele azonban ott is ritkán valósul meg. Esetenként a jól működő intézményeknél is előfordul — főként tájékozatlanságból, illetve a kellő odafigyelés hiánya miatt —, hogy egyes rendezvényekkel, művészeti programokkal zavaros, vagy eszméinkkel, törekvéseinkkel szembenálló nézetek számára biztosítanak fórumot anélkül, hogy megteremtenék a feltételeit az eszmék ütköztetésének, az érdemi kritikának, a marxizmus pozícióit erősítő vitának. Megújulásra készen Mindezekben közrejátszik, hogy az elmúlt évtizedben jelentkező gazdasági-társadalmi változások, a szabadidő felhasználásának módosulásai, a művelődési igények átrendeződése a közművelődés számára is a korábbitól eltérő új kihívásokat jelentettek. Pest megye lakosságának iskolázottsága mérsékelten nőtt, de még mindig jelentős az ország más területeihez viszonyított elmaradás. Az ismeretszerzés forrásai — alapvetően a tömegkommu-. nikáció, főként a televízió útján — tovább bővültek. A művelődésre fordított szabadidő ugyanakkor csökkent, a családok költségvetésükből kevesebbet fordítanak kulturális kiadásokra. A lakosság művelődési igényeiben előtérbe kerültek a munkában, a mindennapi életben közvetlenebbül hasznosítható ismeretek, és nőtt az érdeklődés a csupán ki- kapcsolódást, szórakozást nyújtó közművelődési formák iránt. A közművelődési munka tartalma és formái azonban a legtöbb helyen nem követték az elmúlt évtizedben lezajlott társadalmi és kulturális változásokat, az intézmények nem alkalmazkodtak kellően a helyi társadalmi környezet szükségleteihez, a lakosság körülményeihez és igényeihez. Ideológiai, művészeti életünk ellentmondásai és az országos kulturális műhelyekben tapasztalható orientációs problémák is növelik bizonytalanságukat, nehezítik eligazodásukat és sok esetben ideológiai, kulturális választási zavarokhoz vezetnek. A munkát nehezíti az is, hogy a 80-as években a közművelődési intézményrendszer anyagi-tárgyi feltételeinek korábbi dinamikus fejlődése lelassult, egyes területeken stagnál, sőt romlás következett be. A fenntartási, működési költségek erőteljes növekedése gyorsította az intézmények polarizációját. Szélesebbre nyílt az olló a jó feltételek között dolgozó és a gyengébb adottságú intézmények között. A közművelődés személyi feltételei mérsékelten javultak. Növekedett a főfoglalkozású munkatársak száma és körükben a szakképzettek aránya. A társadalmi szükségletek és a kádermunka gyakorlata között azonban még mindig számos feszültség tapasztalható. Az egyszemélyes intézmények vezetőinek zöme ma sem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, illetve szakképesítéssel. Továbbra is gond a nagy fluktuáció. Bár megyei és helyi szinten több intézkedés született (megyei béremelés, közművelődési díj alapítása, helyenként szolgálati lakások biztosítása, megyei kezdeményezésű szakmai-politikai képzési formák beindítása stb.), mégsem sikerült a szükséges mértékű változást elérni anyagi-egzisztenciális helyzetük javításában, képzésük, továbbképzésük megfelelő biztosításában, rendszeres politikai tájékoztatásukban. Különösen a fiatal' közművelődési dolgozók körében erősödik a szakmai-eszmei bizonytalanság. A kiscsoportvezetők képzésének, továbbképzésének színvonala szintén elmarad a szükségestől, ideológiai felkészítésük nem megoldott. A kívánatosnál kisebb mértékben növekedett a közművelődési munka társadalmi segítőinek száma is, az értelmiség különböző rétegeinek bevonása a tartalmi munka segítésébe és végzésébe. A megyei pártbizottság ülésén nagy hangsúlyt kapott az e területen végzett kádermunka, a közművelődésben dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsülésének javítása, rendszeres tájékoztatásuk, közéleti aktivitásuk erősítésének konkrét tennivalói. Nem véletlenül, hiszen a kitűzött feladatokat alkalmas, elkötelezett, hozzáértő emberek nélkül megoldani nem lehet. Hogyan tovább? A pártbizottság ülésére készülve számos intézményben gyűjtöttünk tapasztalatot. A területi pártszervek, a megyei tanács, a megyei tömegszervezetek éppúgy véleményt mondtak, mint a jelentősebb közművelődési intézmények vezetői. A viták alátámasztották alapvető törekvéseinket és sok mindenben megerősítettek bennünket. Például abban, hogy a szakma legjobbjai és az irányításban dolgozók többsége igyekszik megérteni a változtatás szükségességét és tenni is akar az eddiginél eredményesebb, tudatosabb világnézeti, politikai nevelőmunkáért. Tudatában vannak annak, hogy Pest megyében a közművelődésben még hosszú éveken át egyidejűleg kell megbirkózni a mennyiségi és minőségi fejlesztés feladataival és értik, hogy az aktívabb, offenzívebb világnézeti, politikai nevelőmunkával nem várhatunk addig, amíg mindenütt optimálisak lesznek a feltételek, A vélemények abban is erősítettek bennünket, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között sem mondhatunk le eddigi törekvéseinkről, az erők koncentrálásáról, a gazdasági egységek, társadalmi és tömegszervezetek aktív támogatásáról, amely eddig is nagy politikai tőkét jelentett számunkra. De felhívták a figyelmet arra is. hogy a közművelődésben még mindig sok a lehetőség, a belső tartalék, amellyel a hatókör bővíthető, a munka általános színvonala emelhető. Bizonyítja ezt Nagykőrös, Cegléd, Szob, Gödöllő, Abony és más települések példája, a megyei Moziüzemi Vállalat munkája, ahol az elmúlt években a közművelődést ért kedvezőtlen hatások nem valamiféle befeléfordulást. sokkállapotot idéztek elő, hanem annak a szemléletnek és gyakorlatnak az erősödését, amely az adott feltételek között kereste és meg is találta a továbblépés lehetőségét. Többnyire egyetértést tapasztalunk abban is, hogy ha a közművelődés lépést akar tartani az élettel, akkor tervszerűbb, átgondoltabb, igényesebb munkára van szükség. Mind az irányításban, mind pedig a gyakorlati közművelődési munkában, hiszen a művelődési házak, könyvtárak és más közművelődési intézmények végső soron tevékenységük egészével formálják az ott élők szemléletét, világnézetét és az emberi-közösségi viszonyok alakulását. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor az irányítás tartalmi erősítését szorgalmazzuk, akkor ezt a követelményt a megyei pártbizottságra is értjük. Még akkor is, ha a tapasztalatok alapján azt is tudjuk, hogy ma különösen a helyi pártszervek és tanácsok irányító munkájának továbbfejlesztése indokolt, mert a közművelődés napi feladataival, gondjaival elsődlegesen ők szembesülnek. Általánosítható az a tapasztalat, hogy a településeken folyó közművelődési munka egyúttal a helyi irányítást is minősíti. Mert természetes dolog, hogy az adottságok különbözőek, mint ahogy az is, hogy a települések egy részében az iskola, a rendelő építése, a vízellátás megfelelő megoldása még nem tette lehetővé a közművelődési feltételek optimális javítását. Az viszont már elgondolkodtató, hogy miközben egyes községekben a legmostohább feltételek között is nagyszerű munkát tudnak felmutatni, másutt milyen nagy az igénytelenség. Csak tiszteletet érdemelnek azok, akik tudomásul véve a realitásokat nem a még hiányzó feltételekre hivatkoznak, nem a külső körülményekre mutogatnak, nemcsak az intézmény falain belül gondolkodnak, hanem addig is igényesen, felelősen dolgoznak, amíg lehetőség nyílik az optimálisabb megoldásokra. Felsöpakony, Bugyi példája igazolja ezt, a ceglédi könyvtár munkája, vagy a dabasi művelődési házé, ahol a nehéz feltételek ellenére is évek óta átgondolt, kiegyensúlyozott a világnézeti nevelőmunka. Hogy mennyire meghatározó a kulturális élet fejlesztésében a helyi párt- és tanácsi irányítás felkészültsége, igényessége, arra talán Zsámbék az egyik : legjobb példa. Itt az elmúlt öt évben a szó igaz értesítőben, minőségi változás ment végbe. A művelődési házat, a könyvtárat nagyarányú társadalmi ösz- szefogással korszerűsítették. Két kiváló népművelőt telepítettek le, és a közművelődési intézmények mintaszerű együttműködésében dolgoznak a párt-, tanácsi szervekkel, a társ- intézményekkel, a gazdasági egységekkel és a Tanítóképző Főiskolával. Mindezek eredményeként ma már az állandó kiscsoportok, művelődési közösségek száma meghaladja a 20-at, s a megyei szakfelügyelet értékelése szerint bennük jó színvonalú világnézeti, politikai nevelőmunka folyik. Még arra is telt az erőből, hogy létrehozzák a megye egyik legrangosabb rendezvénysorozatát Zsámbéki szombatok címmel. Folytathatnám a sort Örkénnyel, Inárccsal, Nyáregyházával, Szobbal, amelyek mind azt mutatják, hogy megfelelő szemlélettel, hozzáértő irányítással és szakmai munkával a közművelődési intézmények képessé válthatnak a mélyreható minőségi megújulásra és a 80-as évek követelményeiből le tudják vonni a szükséges tartalmi következtetéseket. Ám tudatában kell lennünk, hogy ezek a pozitív példák még sok helyütt nem jellemzőek. S abban, hogy a megyében szélesebb körben általánossá váljanak, a pártszervek irányító, segítő, ellenőrző munkájának meghatározó a jelentősége. Mert döntően rajtuk, az általuk támasztott követelményeken, kezdeményezéseken múlik, hogy a településen, a munkahelyen milyen szerepet kap a közművelődés, s benne a világnézeti, politikai nevelés. Ezért igényeljük — és úgy gondolom megalapozottan»—, hogy a párt- és tanácsi irányítás ne csupán mennyiségi, szervezési kérdésekre korlátozódjon, hanem a közművelődés tartalmi feladataira tegye a hangsúlyt. Az irányítás és az ellenőrzés mindenekelőtt arra terjedjen ki, hogy milyen a közművelődési intézmény műsorpolitikája, hatóköre milyen rétegekre terjed ki, milyen belső műhelymunka folyik ott, s főként milyen eszmei tartalommal, és hogyan segíti ez a tudatformáló tevékenység az emberek azonosulását társadalmi-politikai törekvéseinkkel, ideológiánkkal. A megyei pártbizottság feladattervében ezért adott nagy hangsúlyt annak, hogy a közművelődési intézmények tevékenysége a helyi lakosság szükségleteire épüljön és munkájuk szolgálja az eddiginél hatékonyabban gazdasági, politikai és kulturális törekvéseink megvalósítását. Természetesen ebken a követelményben nem szabad valamiféle leegyszerűsített álláspontot képviselnünk, mert ez hibákhoz vezetne. A közművelődés alapvetően nem arra hivatott, hogy a napi politikai feladatok direkt támogatását végezze. A politikai feladatokat politikai eszközökkel kell megoldani. A közművelődési intézményeknek nem feladatuk a politikai intézmények és szervezetek helyett dolgozni. De hogy segítséget nyújtsanak a valóság sokoldalú, objektív megismeréséhez, a demokrácia gyakorlásához, a lakóhely, a munkahely előtt álló feladatok megoldásához, és részt vállaljanak a politikai kultúra fejlesztéséből — mégpedig az eddiginél színvonalasabban — az már igenis joggal elvárható tőlük. Megyénkben az intézmények egy része vállalta a felelős műhely funkcióját és többségében átgondolt tevékenységet fejt ki. A művelődési otthonok jó részében azonban sok még a megmerevedett, sokszor formális megoldás. Esetenként művelődéspolitikai célkitűzéseinktől eltérő megnyilvánulások, kultúrálatlan, iz- lésromboló jelenségek is előfordulnak. Kétségtelen, hogy a közművelődésben sok minden lecsapódik, számos tényező nehezíti a mindennapi munkát. Különösen a 80-as évek elejétől érzékelhetők markánsan a gazdasági, társadalmi változások sokszor kedvezőtlen hatásai, amelyek éppúgy gondot okoznak, mint az előadóművészek, színházak műsorainak már-már irreálisan magas árai, a kétes értékű kulturális csoportosulások tájolásai, az engedélyezési eljárások következetlenségei, vagy a jogosan igényelt egyértelműbb ideológiai, politikai orientáció gyakori hiánya. Mindez tény, de a programalkotás felelősségét elsősorban helyben kell felvállalni, s ehhez kell megteremteni a szükséges szakmai, ideológiai, politikai feltételeket. Öntevékenység, sokszínűség, vita Az elmúlt években megszaporodtak az öntevékeny baráti körök, egyesületek — helyet, támogatást és együttműködést kérve a köz- művelődési intézményektől. Ügy gondolom, ezek a közösségek a fejlődés, a színesebb, • gazdagabb kulturális élet nagy tartalékait jelentik. A lassan már két évtizede színvonalasan tevékenykedő zebegényi Szönyi baráti kör országosan is figyelemre méltó munkája, a pomázi kertbarátok, a váci fotósok, a sza- dai Székely Bertalan baráti társaság, a Börzsöny baráti kör és mások tevékenysége már eddig is bizonyították létjogosultságukat. Megítélésünk szerint a művelődési intézményeknek segíteni kell az állampolgári aktivitás ilyen újfajta kereteinek kibontakozását. A hozzájuk való viszony kialakításánál tehát sohasem a „miért nem szükséges” alapállásból kell a kérdést feltenni magunkban, hanem a „miért fontos”, „miben lehet hasznos” megválaszolását kell szem előtt tartani! És azt, hogy a művelődéspolitikai, eszmei befolyásunkat hogyan tudjuk érvényesíteni e közösségek életében. Mert az ideológiai sokszínűség tényének tudomásulvétele mindig feltételezi a vitát. Vannak, akik az ideológiai sokszínűség kulturális megjelenésétől félnek, vagy indokolatlanul tartózkodnak. De nem a sokféleséget kell panaszolni, hanem a megfelelő szellemi pezsgést, a vitaszellem hiányát. Azt, ha nincs olyan légkör, amelyben a nézetek ütköznek, s a meggyőző munka eszközével biztosítjuk a marxizmus vezető pozícióit. A baj ott kezdődik — ha tájékozatlanságból, tudatlanságból, a politikai érzékenység hiányából vagy bármi más okból — olyan programok szerveződnek, ahol világnézetünket, szocialista törekvéseinket zárójelbe lehet tenni, vagy ha zavaros gondolatokkal szemben nem teremtik meg a vita, az érdemi kritika feltételeit. Mert a kérdést mindig fel kell tenni; kiknek, mit, milyen céllal, és tpilyen tudatformáló folyamat részeként szervezünk; és ha valamilyen ok miatt mégis a megrendezés mellett döntünk. meg kell tervezni azt is, hogy milyen módon gondoskodjunk a tévesnek ítélt elemek kritikájáról, a vitáról. Széles körű eszmecsere A világnézeti, politikai nevelés további tennivalóiról a megye közművelődési intézményeiben az elkövetkezendő hónapokban további eszmecseréket folytatunk, s a megyei szervek, kulturális intézmények, területi párt- bizottságok is áttekintik munkájukat. Azért, mert az MSZMP művelődéspolitikájának alapvető célja, hogy a kulturális élet különböző területein — így a közművelődésben is — erősítse a marxizmus—leninizmus hegemóniáját; érvényesítse a világnézeti, politikai nevelés követelményeit; megfogalmazza azokat a közművelődéspolitikai feladatokat, amelyek a szocializmus építése időszerű tennivalóinak legjobban megfelelnek és az elvipolitikai irányítás eszközeivel biztosítsa azok megvalósulását.
