Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

Dánszentmiklós Narancs sárgállik az üvegben Hol lehet a dánszentmiklósi Micsurin Tsz népszerű meggy­léje és narancsitala? Mert a ceglédi üzletekben nem talál­kozni velük. Jó, elismerem, nem olyan termékek ezek, mint a Coca-Cola vagy a Deit, de sokan vannak, akik hajda­nán szívesen fogyasztották a környéken. Már csak azért is, mert a dánszentmiklósi üdítő nem szénsavas, hanem természetes ivólének számít. Akkor az is természetes, hogy nem óriási üdítőkonszernek gyártják, s a reklámtevékenység sem olyan, mint az egyedi termékek ese­tében. Nem baj, én azért mégiscsak meginnék egy po­hárkával a meggyvérből. Gyümölcsvelő, meggyvér Ez most úgy sikerül, hogy beülök Kovács Mihály kon­zervüzem-vezető szobájába, ő a szekrényhez lép és előránt egy alacsony, kövérkés üve­get, abban sárgállik a szétpasz- szírozott narancs leve. Nem árt tudni, hogy a flaska, ami­ből iszom, konzervipari null- huszonötös dundi üveg. Na- mármost, ha én ezt az üveget elvinném az élelmiszerboltba visszaváltani, ott nem monda­nák azt, jaj, de kár, hogy ide­hoztam, ők ilyen üveges ter­mékkel nem foglalkoznak. Vissza is vennék zokszó nél­kül, mert tudják azt az élel­miszer-üzletben, hogy a dundi üveget kizárólag a konzerv­ipar használja. Rögtön legom­bolnának kettő nyolcvanat, annyi ugyanis az üveg ára, de van eset rá, hogy ezt be­tétnek nevezik. Ha a meggyvér egyedi cso­magolásban kerülne piacra, esetleg gépsort telepítenének a gyártásra, olyat, amelyik tízmillió üveget is meg tudna tölteni. Az lenne az igazi. De amíg a meggyre 60 ezer üveg az igény, a narancsra meg csak tízezer, addig százszor meggondolják Dánszentmikló- son, érdemes-e önálló termék­családot kialákítárli. Nem len­ne érdemes felvenni a harcot az üdítőpiacon. Ehelyett már a hetvenes években arra ren­dezkedtek be, hogy félkész termékeket készítsenek, ehhez megvan a technológia is. Mi az a félkész termék? Például a gyümölcsvelő, amit ötliteres üvegekbe tölte­nek. Ezek a hasas üvegek ke­rülnek aztán a cukrászokhoz, hogy fagylaltot tudjanak ne­künk keverni. Nem kell ahhoz élelmiszer-ipari szakembernek lenni, hogy kitaláljuk, mi az őszibarack velej«. A húsos le­ve — ahogy Mii, egyszerű őszibarackevő tömegek mond­juk. Hát persze! Meg kell a barackot hámozni, aztán ahogy fogy a kezünkben a gyümölcs, egyszer csak ott marad a magja. Valahogy így képzeljük el a konzervüzemi barackot is, azzal a különb­séggel, hogy ott nem eszik meg a gyümölcsöt, hiszen ab­ból lesz a lé. De a héját meg a magját ugyanúgy kiköpi — a gép. Mennyit is gyártottak? Ha a gépsoron dolgozók fognák magukat és megennék az egyébként finom, húsos, magvaváló barackokat, akkor nem fizetést kapnának. Ha­nem mit? Barackot a fejük­re! Ám tudja ezt jól az egy- egy műszakban dolgozó hét­hét asszony, illetve targoncá- zó férfi. Amikor a gépsor végén megtöltik az ötliteres üveget lével, s azt lezárva a konténerbe helyezik, no, ak­kor kapnak az egy üveg ba­rackvelő elkészítéséért egy fo­rint tíz fillért. Egytízet — heten. Ez nem úgy történik, hogy a szalag végén pénztáros ül, és minden legyártott üveg termék ellen értékeként kifizet egy egész egy tized forintot. Nem, nem. Az asszonyok szépen elkez­dik a műszakot, gyúrják, gyö­möszölik a barackot, teletöl­tik az üvegeket, anélkül, hogy állandóan számolgatnának, hű, már kétszáz üveg, hű, már öt­száz ... De műszak végén na­gyon fontos lesz az a számo­lás. Mert megkérdezik tőlük, mennyit is gyártottatok, ők meg azt mondják majd, ott van a konténerekben ezerötszáz üveg gyümölcsvelő. No, aszongya: ezerötszáz szorozva egy tízzel, az ezerhat­százötven, osztva héttel, az 235,70, ha húsz munkanapot számítunk, az összesen 4634 Ft. A fogadást elveszítettem volna. Mielőtt beléptünk az üzembe, én azt ajánlottam Kovács Mihálynak, fogadjunk, hogy az asszonyok háromezer­ötszáz forintot keresnek, már megszoktam, ennyire taksál­ják a női munkaerőt az élel­miszeriparban. A legpénzesebbet szeretem Hopp, ki ne hagyjuk ked­venc kérdésünket! Vajon a konzervüzem vezetője melyik gyümölcslét kedveli legjob­ban? Ha most valaki rostos- üdítő-reklámot vár, nagyon téved. Az üzemvezető ugyanis ekképpen válaszolt: — A legpénzesebbet szere­tem. Azt, amelyik a legtöbb hasznot hozza. Rab László Délelőtt is lesz vetítés Steven Spielberg újabb al­kotását, az Indiana Jones és a végzet temploma című szí­nes amerikai kalandfilmet augusztus hatodikéig vetítik a Szabadság filmszínházban 6 és 8 órakor. A nagy érdeklő­désre való tekintettel szomba­ton és vasárnap délelőtt 10 órakor is lesz előadás. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX, ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 6., SZERDA Ha elszakad a vezeték Az idén nem volt belvízkár — Hol tevékenykednek ezek­ben a napokban? — kérde­zem Czeglédi Györgyöt, a Dél- Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat igazgatóját. Azok a közműtervek Örül a lokálpatrióta Kötet és kiállítás A lokálpatrióta öröme, ame­lyet másokkal is szívesen megoszt, ha a városából el­származottak sikeréiről, szak­mai, művészi felemelkedésé­ről kap híreket. Ez alkalom­mal kát hetilap is méltatja kettőjük pályafutását. Az Űj Tükör augusztus 3-iki számában Dohnál Tibor festőművész győri kiállítása alkalmából jelentek meg me­legen méltató sorok. A mű­vész a bemutatkozás után húsz évvel tért vissza pályakezdése helyszínére és a munkásságá­ról szóló cikk szerint „Nem vág új csapásokat, talán felzakla­tó ereje sem ostromolja az ege­ket, de a letisztult eredmény kétségtelenül egyedi értéke művészetünknek.” Az Élet és Irodalom augusz­tus elsején megjelent számá­ban Dobozi Eszter Az. egy cí­mű verseskötetéről közöl mél­tatást. A ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola egykori diákja pszichológus lett, és Kecskeméten — ahol ma is él — kezdte költői pá­lyafutását. Első önálló, köny­véről jóindulatú bírálatot kö­zöl az irodalmi lap, amelyből Ötven éve történt Vörös kakas a kupolán Csütörtöki nyári délután volt, augusztus hatodika. He­tek óta tartó szárazság, rek- ken ő hőség. Bágyadtan dol­goztak az iparosok a ceglédi református templom kupolá­jának javításán. Részben a kupola palafedését, részben a vörösréz lemez repedéseit kellett kijavítani. Egyszerre azonban, kezében vederrel, rémült arcú munkás futott a leányiskola udvarán levő víz­csaphoz, s vedrét izgalmában félig sem töltve, rohant visz- sza a toronyfeljárón át a ku­polába. Még vissza sem ért, amikor a laterna csúcsán le­vő kakas alól vékonyka füst­csík kígyózott elő. amely rá- mületes gyorsasággal nőn. Az egyik járókelő torkából előtört a riadt kiáltás: „Ég a református templom!” Az ad­dig alig észrevehető füstcsík gomolygó fekete felhővé nőtte ki magát, és hamarosan meg­jelentek a lángnyelvek is. A tűzhöz gyorsan kivonultak a ceglédi, a nagykőrösi, a kecs­keméti és a szolnoki tűzoltók, de munkájuk csak arra szorít­kozhatott, hogy a két tornyot és a templom belső berende­zését mentsék. A szélhordta zsarátnokok három házat is felgyújtottak, kettőt sikerült megmenteni, egy azonban a lángok martaléka lett. A se­gíteni akaró emberek közül egy az iskola felöld, oldal te­tőzet alatt tomboló lángokban lelte halálát. Néhány óra le­forgása alatt a kupolából és az oldal tetőzetből csak rom­halmaz maradt. Ez 50 eszten­dővel ezelőtt történt városunk­ban. Dr. Zsengellér Ferenc Tanulmányút A Magyar Agrártudományi Egyesület helyi csoportja augusztus hetedikén szakmai kirándulás keretében elláto­gat a nemesvámosi termelő- szövetkezetbe. Elsősorban a rekonstruált szabadtartósos te­henészeti telepekre kíván­csiak, de sokakat érdekel a napkollektoros szénaszárító el­járás is. Végezetül a tsz cso­paki pincéjében kóstolják meg a hegy levét, és kedvüktől függően vagy balatoni fürdő­zéssel vagy veszprémi város­nézéssel fejezik be a progra­mot. pontos képet kapunk az ifjú tehetség lírájának erényeiről és fogyatékosságairól. A bírá­ló türelmetlen; újabb kötetet sürget; hogy akit Dobozi Esz­ter költészete érdekel, még in­kább megbizonyosodhasson erényeiről.. Mérkőzés Nosztalgiamérkőzés lesz augusztus 8-án 17 órakor a Mechanikai Művek abonyi gyáregységének kézilabda- pályáján. Az abonyiak a Ceglédi Építők öregfiúit látják vendégül. A hazai csapatot Varga István világ-, Európa- és többszörös magyar váloga­tott kézilabdás erősíti. — Többek között az idei fontos munkáinkban szereplő autóbusz-pályaudvarnál. Iga­zán nem akarok nagy szava­kat használni, ez a város szempontjából jelentős léte­sítmény a társulat életében is kiemelkedő feladat. Nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi ér­tékekre is gondolok. Az év elejétől elvileg folyamatos munkára kaptunk lehetősé­get. A külső építési munká­latoknál szorgoskodhatnak a dolgozóink. Az esetek többsé­gében zavartalanul dolgozhat­tunk, bár kisebb-nagyobb megszakítás előfordult. — Miért? — A téli időjárás miatt és... Anélkül, hogy bárkit hibáz­tatnék, vagy elmarasztal­nék ... a közműtervek nem mindig voltak kifogástala­nok. Elég az, hogy egy-egy elektromos, gáz-, vagy szenny­vízvezeték nem ott van feltün­tetve, ahol valójában találha­tó, és máris felborul a leg-, jobban szervezett munkafo­lyamat is.- Így történhet -meg az, hogy például elszakad a vezeték, ami természetesen nem maradhat úgy, meg kell javítani. Az ilyen előre nem látott, váratlan esemény idő­kiesést okozott számunkra. Ha a tervezők, beruházók, kivi­telezők és építők koordinációs üléseket tartanak, a beruhá­zások zökken őmentesebben va­lósulnak meg. Amennyiben a későbbiekben nem lesznek ha­sonló, váratlan problémák, abban az esetben időben elké­szülünk. — Ugyancsak jelentősnek számít Ceglédbercel csapadék­víz-elvezetésének megoldása. Itt már a tervezés is a társu­laton belül készült. Ezért gör­dülékenyebb a munka, s ez a kivitelezés ütemén is érezhe­tő. A Ceglédi Városi Tanács megbízásából a cigányszéki csatorna kotrását, iszaptalaní- tását szintén mi végezzük. — Milyen más teendőik van­nak még? — A társulatot létrehozó ta­gokról sem feledkezünk meg. Lényegesek a részükre telje­sített közcélú beruházási és fenntartási munkák. Gondolnak a tagokra — Mit jelent ez? — Valamennyiük belvízel­vezetéssel és vízháztartással kapcsolatos gondjait igyek­szünk megoldani. Ez a tevé­kenység éves termelési kapa­citásunknak idén hozzávető­legesen 40 százalékát köti le. A korábbi esztendőkhöz ké­pest, az idei csapadékos tél miatt a hozzánk' tartozó 130 ezer hektár területen több lett a teendőnk. Létrehoztunk egy csoportot, amelyik, azzal fog­lalkozott. hogy a veszélybe került helyet — legyen az bár­milyen növényi kultúrájú — felkutassa, és a szükséges munkálatokat megszervezze, kivitelezze. Egyébként kiemel­ten foglalkoztunk a sürgős esetekkel. Megnyugtató az,, hogy e hatalmas területen 86- ban nem volt belvízkár. Az időjárás kegyes — Van-e elegendő anyagi, fedezetük ehhez a tevékeny­ségükhöz? — Az utóbbi időben, tőlünk független okok miatt, gond­jaink voltak e téren, azonban ettől függetlenül is sikerült nagy jelentőségű beruházási munkákat elvégezni. Ez oly­kor anyagi áldozatot is jelen­tett számunkra,, de a tagjain­kat nem hagyjuk cserben. Az év első .felét eredményesen zártuk, amely kedvezőbb idő­járás esetén még jobb lehe­tett volna. Az elkövetkezendő hónapokra bőven akad fel­adatunk. Ezeknek képes meg­felelni társulatunk kollektívá­ja. Megfelelő szervezéssel, ösz- szehangoltsággal az évi ter­vünkben kitűzött céljainkat, feladatainkat meg tudjuk va­lósítani. ha'az időjárás is ke­gyeibe fogad bennünket:­F. F. Húsok a mínuszokban Jegyzet Még ne vetkőzzünk! Kánikula van, de a Penomah ceglédi híitőházának hűtőalag- útjában —38, —40 Celsius-fokon fagyasztják exportra az árut, majd a tárolótérbe, közel mínusz húszfokos hőmérsékletbe kerül. Sárkány Sándor a hűlőalagútból a szovjet exportra induló bőrös fél sertéseket a tárolótérbe viszi (képünkön). (Apáti-Tóth Sándor felvétele) ffivek óta keressük (vagy ■*-y inkább akarjuk?) a top- lesst. A hetvenes évek óta. Azelőtt a meztelenséget a nyugat kábító ópiumaként tar­tották nyilván. Pedig sejtet­tük mi azt — ekkor kezdték a kritikusok Jancsó filmjei előtt szánkba rágni —, hogy a meztelenség az ősi tisztaság és szűziesség, esetleg a ter­mékenység jelképe. Amikor már kellően összekevertük magunkban az értékproblémá­kat, és nem tudtuk eldönteni, mi az igazi prostitúció, a ru- hátlanság felvállalása-e vagy az elutasítás ... ... no, akkor jöttek a natu­risták. Ök is kitalálták a leg­praktikusabb ideológiát, csak éppen rossz helyen kezdtek vetkőzni, pont az egyház sze­me láttára, Vonyarcvashegyen. Aztán beütött a dőzs. A civil életben ádáz és prűd honfi­társaink levonultak Délegyhá­zára, ott pár éve szabadon fü­rödhetnek, napozhatnak. A naturisták mozgalma nemzeti üggyé szélesedett, mintaszerű bólogatókkal és el­lenzőkkel. A nyolcvanas évek elejére már azt vártuk, a hon­atyák törvényt hoznak a veí- kőzésröl. Törvény nem szüle­tett, de a ruhátlanok hangja felerősödött: Nálunk mindenki egyforma! A naturisták csak arra nem gondoltak, hogy ha mi ma­gunk nekivetkőzünk, kitakar­juk kényes ügyeinket is. Mi­lyen kellemetlen lenne, ha le­rántanánk a leplet a régi ha­gyományokkal rendelkező nagy magyar légy csapógyár­tásról vagy a befőttesüvegek- kel való visszaélésekről — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem is menne nekünk iga­zából ez a vetkőzés. Valami­lyen probléma mindig közbe­jönne. Mielőtt lehánynánk ma­gunkról fölösleges gúnyánkat, sok mást is szét kellene haji- gálnunk azon a bizonyos tó­parton. Mert hiába ácsorog- nánk Délegyházán talpig ne­kivetkőzve, amikor életünkre vastag porrétegként telepszik az előítélet, a szűklátókörűség, a kicsinyesség vagy a feudális tekintélytisztelet. Képzeljük el a vezetőt, aki könnyedén meg­oldja tulipános ingjén a sö­tétkék nyakkendőt, az ingét hanyag mozdulattal a föveny­re dobja, és kedves toccsanás- sal (így csak a Főnök tud toccsanni!) vízbe veti magit. Mi a garancia arra, hogy a hatalommámort, a könnyű győzelmeket meg a rókaügye­ket a parton hagyja? 1/agy itt van Kovács János ' esztergályos, évente 10.8 liter égetett szeszt fogyaszt el. Ha ő kivonulna a szabad mez­telenségbe, nagyon meglepőd­ne, hogy senki sem figyel rá, hiszen itt is csak ő lenne az, akin unalmas tekintettel át­néznének a ruhátlan hivatal­nokok. Ugyanúgy járna, mint otthon, az orvosi rendelőben vagy a szociális előadónál, várhatna napestig. Itt, a tó­parton azért nem várna to­vább egy percet sem, csende­sen összepakolna. magára szedné gönceit, és bánatos képpel szállna fel a hat-hú­szas vonatra, közben így mo­rogna az asszonynak: Nem megy ez nekünk, anyus ... Ha már a nudi nem jó, mi­lyen ruhákkal kellene befed­nünk megfáradt tagjainkat? Olyanokkal. amelyekkel be tudnánk takarni az utcákon is a szemetet, amelyekkel lenlez- ni tudnánk unalmas közhe­lyeinket. elintézetlen ügyein­ket. még talán a lényegtelen, fölösleges információkra is fátylat tudnánk borítani. Amíg teljesen el nem tün­tetjük szegy ellnivalóin- kat. nem is kell nekünk vet- közödni. Sok még a takargat- nivalónk. T. I, ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom