Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

H rí A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÄM 1986. AUGUSZTUS 6.. SZERDA Még mindig kézi kapcsolással Aszód felújított telefonja A híradástechnika egyik legpompásabb találmánya bi­zonyára a távbeszélő-készülék feltalálása volt. Hasznossága miatt vitathatatlanul életünk egyik szerves részévé vált. Talán éppen ezért dicsérjük és szidjuk is egyaránt. Ám­bár, akinek gyakrabban keli telefonálnia, bizonyára a ki­jelentés utóbbi részét választ­ja. Oka legtöbbször az infor- mációözön miatti zsúfoltság­ban keresendő, de nem ha­nyagolható el a nem megfele­lő technikai színvonal sem Egyszóval: aki telefonálni szeretne, annak legyen türel­me kivárni azt, amíg a hívott fél előbb vagy utóbb jelent­kezik. Az említett bosszúság ér­ződött Molnár Józsefnén is, amikor férjének kiszólt az aszódi posta előtt lévő tele­fonfülkéből: — Már öt perce hívom Hatvant, de még min­dig nem jelentkezett a kért szám. Ez felháborító! Kifaka- dása elgondolkodtatott, éppen ezért kerestük meg az irodá­jában Hanák Istvánt, az aszódi posta hivatalvezetőjét, hogy a nagyközség távbeszé­lő-ellátottságáról és a tele­fonszolgáltatások színvonalá­ról beszélgessünk. Bárki, bármikor A hivatalvezető kíváncsi kérdéseinkre válaszolva el­mondta, hogy a nagyközség telefonkészülék-tulajdonosai javára az elmúlt esztendőben kedvező változás történt. Az is igaz, ezt a változtatást a posta kényszerűségből végez­te, mert az Aszód—Vác vas­útvonal villamosításával pár­huzamosan ki kellett cserélni a légvezetékeket földkábel­re. A több millió forintba ke­rült átalakítás révén a két társközség, Iklad és Domony telefonelőfizetői is az aszódi telefonközponthoz kapcsolód­tak. Ezzel megszűnt az az ál­datlan helyzet, amely a bekö­tés előtt létezett. A helyi kis postahivatalok bezárása után nem beszélgethettek senkivel sem az előfizetők, míg az új­ra ki nem nyitott. Most a nagyközség területén bárki, bármikor telefonálhat, mert a telefonközpont éjjel-nappal folyamatosan hívható. Kedvezőbben alakult a tele­fonok alapdíjának az összege is. Ötven forintról, harmincra csökkent, de a nagyközség te­rületén egységesen két forin­tot kell fizetni a helyi beszél­getésekért. A felújított tele­fonközpontot nyolc hónapja adták át. Alapvető rekonst­rukcióról mégsem lehet szó. mert változatlan maradt a kézi kapcsolás. Duplájára nőtt viszont a központhoz kapcsol­ható készülékek száma, ame­lyek így négyszáznyolcvan te­lefont jelentenek. Bizalmi elvárások Az átalakítással egy időben kicserélték az említett köz­ségek segélykérő telefonjait is. Valamennyi készülék zöld színű telefonfülkében kapott helyet. Kihangsúlyozta azon­ban, hogy néhány kivételtől eltekintve ezek csak a helyi távbeszélő-forgalom lebonyolí­tására alkalmasak. A kétfo­rintos érmével működő ké­szülékeket kezdetben ugyan helytelenül használták, de rongálódás emiatt nem tör­tént. A hivatalvezető arra is ki­tért, hogy a helyi távbeszélő- készülékeket és a segélyhívó telefonokat kivételesen fel le­het használni táviratok és távolsági beszélgetések lebo­nyolítására is. Természetesen mindkét esetben megszorítá­sok vannak. Ezeket a szol­gáltatásokat csak tizenhat órától nyole óráig lehe-t igénybe venni. A táviratokban csak ma­gánközlemények lehetnek, de azok is csak tizenöt szóig. A távolsági beszélgetéseket név­re szólóan kell jegyeztetni, és nem lehetnek hat percnél hosszabbak. Mindkét esetben bizalmi elvárások vannak, mert a felmerülő összegeket csak utólag kéri számon a posta. Becsületére legyen mondva a nagyközségbeliek­nek, ezzel még nem élt visz- sza senki sem. Az egyéni előfizetőkön kí­vül a posta előtt áll az a pi­ros készülék, amelyen be le­het kapcsolódni az országos távhívó rendszerbe. Ezen a készüléken helyi beszélgetés nem folytatható, csakis táv­hívás. Az eddigi tapasztalatok szerint a készüléket használók általában nem tartják be a szöveges és képes használati utasításokat, emiatt hibásak, pontatlanok a kapcsolások. Mások türelmetlenül tár­csáznak, és nem várják meg az egyes távhívási jeleket. Mindezek ellenére, akik egy szer már használták ezt a készüléket, szívesen használ­ják újra, mert sokkal gyor­sabban kapják meg a hívott felet, mint azt a kézi kapcso­lású központ tenné. Az emlí tett előnnyel szemben van viszont egy hátránya is: ha foglaltat jelez a készülék, nem tartja számon, és nem hívja újra meg újra, míg­nem lehetségessé válik a kap­csolás. Mint másutt A tájékoztatás végén ren­delkezésünkre bocsátotta a hivatalvezető az elmúlt hónap statisztikai adatát, miszerint a távhívások 89,6 százaléká­ban sikerült negy&en percen belül kapcsolatot teremteni a hívott felekkel, a kézi kap­csolású központnak. Ök ezzel a minőségi mutatóval elége­dettek, mert az országos szint is hasonló. Kovács I. Csaba Permeteznek, fényképeznek Növényvédő sárkányok Megkezdődött a motoros sárkányrepülők sorozatgyár­tása a Hódgép vállalatnál. A múlt év végén elkészült min­tapéldányt eddig az országban hét helyen, Jugoszláviában pedig két helyen mutatták be a számításba jöhető megren­delőknek. A javaslatok, a tapasztala­tok, a felmerült igények alap­ján a sárkányok három típu­sát alakították ki. Az egyik a kezdeti, mintegy alaptípusnak tekinthető, sport- és oktatási célokat szolgáló változat, a második típusnál *a gépre kü­lönféle kiegészítő műszerek, készülékek kerülnek, amelyek megkönnyítik a légi fotózást, videofelvételek, készítését, ha­társzemléket, geológiai kuta­tásokat. * A harmadik típust mező- gazdasági célokra tették al­kalmassá: kétféle permetező­szórószerkezettel látták el. A sárkányrepülő üzemköltsége egyhatoda a hagyományos nö­vényvédő repülőkének, alkal­mazási területük azonban más: nem a sok ezer hektá­ros táblák permetezésére va­lók — ezt könnyebb is, gyor­sabb is repülővel, helikopter­rel elvégezni —, hanem a he­lyenként foltokban mutatkozó gomba- és rovarfertőzések fölszámolására, kisebb ültet­vények növényvédelmére. Az első harminc sárkányre­pülő a harmadik negyedévben készül el, az eddigi érdeklő­dés alapján évente kétszázat terveznek gyártani hazai és külföldi értékesítésre. Az abszolút energiamegtakarítás Szerves része a gazdálkodásnak Folytatni kell az energia- gazdálkodást ésszerűsítő prog ramot — mondja ki a Vlí ötéves tervtörvény. A lényegi eltérés az előző esztendők kor­mányprogramjától az, hogy míg korábban az olaj más energiahordozókkal való he­lyettesítésére is volt lehető­ség, mára az abszolút meg­takarítás került előtérbe. Most is, mint az elmúlt években, pályázattal lehet elnyerni a különböző kedvezményeket — hitelt, állami támogatást, egyéb preferenciákat —, ám ma már csak abszolút megta­karításokat hozó megoldá­sokra. Az ország érdeke ugyanis mindenképpen az, hogy a — villamos energia mellett — a klasszikus tüzelőanyagokból — szénből, olajból, földgázból — takarítsunk meg minél többet. Fűtés biomasszával A program ezért helyez nagy súlyt az energiatakaré­kos technológiák elterjesztésé­re. Hiszen például a fűtés az összes felhasznált energiának mintegy harmadát emészti fel, ugyanakkor a fűtési technoló­giák rendkívül elmaradottak. Részben már létesítésük ide­jén korszerűtlenek voltak sok helyütt, részben az évek, év­tizedek során elavultak. Ehhez járul még, hogy a jelen lehe­tőségeit is csak kevés helyen használják ki. általában kor­szerűtlen a fűtés módja is. De nem csak a fűtésé ... A fajlagos felhasználás mér­séklése — vagyis az egy-egy termékfajta előállításához szükséges energiamennyiség csökkentése — szintén a klasz- szikus energiahordozók meg­takarításához vezethet. Ezeket ahol gazdaságos mód van rá — úgynevezett megújuló energiaforrásokkal érdemes helyettesíteni. Ilyen a bin- massza — különféle, főként mezőgazdasági melléktermé* kék és hulladékok, brikett, apríték stb. formájában —; a föld mélyéből felszínre hoz­ható termálvizek geotermikus energiája, a szél- és a nap­energia. A megújuló energiaforrá­sokban világszerte nagy fan­táziát látnak, arányuk azon­ban az ezredforduló tájékán sem lesz több a teljes felhasz­nálás 3—5 százalékánál. Ná­lunk a tervidőszak végére, az­az 1990-re — zömében az ak­kor már évi egymillió tonná­nyi biomassza-felhasználásnak köszönhetően — a megújuló energiaforrások mintegy 200 ezer tonna kőolajjal egyenér­tékű hagyományos energia- hordozó megtakarítását teszik lehetővé évente. Kisebb fogyasztás A tüzelőanyag-megtakarítás állami programjának legfonto­sabb tétele, hogy az ország többletenergia-igényét a foko­zatosan bővülő paksi atomerő­mű fedezi. Ahhoz tehát, hogy jelentős energiát takarítsunk meg, ezzel az energiafajtával — a villamos energiával — is fokozottan kell takarékoskod­nunk. A villamos energia zömét a tervidőszak végéig a hagyo­mányos erőművek adják, s az átlagosan 33 százalékos erő­művi hatásfok és a hálózati veszteségek miatt az elégetett tüzelőanyagnak csupán alig harmada hasznosul. Ami azt jelenti, hogy a villamos ener­giával való pazarlás — hőér­tékben számolva — háromszo­ros veszteséget jelent. A villamos energiával ma már könnyebb takarékoskodni. Számos háztartási berendezés van, amely eleve energiataka­rékos konstrukció, tömeges el­terjedésük éppen ebben a tervidőszakban várható. Sokat tehetnének e téren a különböző üzemek, hq például a világítást technológiának te­kintenék. Ha ezt is megfele­lően tervezik, lesz elég fény­erő, s nem kevés energia vá­lik megtakaríthatóvá. Hiszen például a könnyűipari, gép­ipari üzemek teljes energia­felhasználásának 15—20 szá­zaléka világítási energia, ab­ból is a legdrágább, mert zö­mét fogyasztási „csúcsidőben” igénylik. Ha egyelőre kevés is a kö­vethető példa, már vannak jó megoldások A Csepel Autó­gyár 20 ezer négyzetméteres csarnokában például nátrium­gőzös világítást alakítottak ki, ezzel — egyetlen üzem egyet­len csarnokában! — 300 ezer wattal csökkentve a szüksé­ges teljesítményt, úgy, hogy eközben a munkahelyek meg­világítása is javult. Sok a lehetőség ■ Mindemellett a gyártási, elő­állítási technológiák korszerűr sítése energetikai haszonnal is jár, hiszen a modernebb gé­pek, berendezések, eljárások általában kevesebb energiával is beérik. S nemcsak az ipar­ban vannak ilyen lehetőségek, hanem a szállítás, a közleke­dés terén is. Sőt a mezőgazda­ságban, ahol például a gabo­na- és terményszárítás tech­nológiájának fejlesztése ígére­tes e szempontból — mór vannak figyelemre méltó ered­mények. Van, ahol a szárítási tartósítással váltják ki, van, ahol csökkentik a szárítás fajlagos energiaigényét, má­sutt mind több biomasszát tü­zelnek. E módszerek elterje­désétől is sokat várnak a szakemberek. Az elmúlt tervidőszakban, sőt, az azt megelőző években elkezdődött energiagazdálko­dási program tehát nem volt kampány. A mostani pedig szerves folytatása ennek. S aligha fejeződik be 1990-ben, hiszen az energiával való jó sáfárkodás egyre inkább szer­ves része kell legyen a tágabb értelemben vett gazdálkodás­nak. Tr. P. Itt az idény - zárunk! Érthetetlen feliratok Nyár van. Ezt a mindenki által ugyancsak észlelt meg­állapítást 30 fok árnyékban írom le. És morgolódom. Jó lenne enni egy jó adag fagylaltot. Sajnos nem lehet, mert a cukrászda zárva van. Szabadságon vannak cukrá­szék. Szó se róla, a szabadság mindenkit megillet. No de nyá­ron egy fagylaltkészítőt? Ismerőseim — még a nyár elején — kinn jártak hétvégi házukban. És mert igazi pi­henésre vágytak és a nyaraló­telepen az étterem kiválóan főz, az árai nem elérhetetle­nek, csak egy kis hideg ételt hoztak magukkal: nem fognak főzéssel bajlódni... Az idény jellegű étterem zárva volt, A fogorvosi várószoba olyan, mint valamikor a falusi Jío- vácsműhely volt. Sokan meg­fordulnak benne, s itt lehet meghányni, -vetni a dolgokat, mert beszélgetés közben gyor­sabban telik az idő, látszólag szűnik a fájdalom is. Szörnyű fogfájás kínzott, és bármeny­nyire szerettem volna,' nem halaszthattam tovább a dön­tést, vas segít a lyukgs fogon! Ültem hát és vártam a so­romra. Mellettem fiatalasszo­nyok — alig kerültek ki a bakfiskorból — beszélgettek. Nem törődtek a többiekkel, a szomszédokkal, mondták a magukét. — Nem élek vele tovább. Amikor udvarolt, minden este vitt valahová —' csivitelte a szőke. — Nekünk nem kellett a hétvégére vár­ni. Mentünk hétközben is. Ügy forogtunk, mozogtunk a Csintoványi csárdában, a gö­döllői Napsugárban, a túrái Galga gyöngyében, mintha ott­hon lennénk. Nekünk min­denütt előre köszöntek a pin­cérek. Esküvő után talán egy fél évig tartott a röpködés,. aztán a párocskám egyre töb­bet javasolta: maradjunk ott­hon. Most vagyunk tíz hóna­pos házasok, s előállt a ja­vaslatával : gyereket szeret­nék. Tizenkilenc éves vagyok — képzelheted, mit éreztem —, amikor közölte, csak így egyszerűen: gyereket szeret­nék! Hát mit akarna? Mos­sam a pelenkát, pólyázzam a pulyát? — Arcán akaratos ráncok ültek ki. Szomszédja Fogorvosi várószobában Arany, de nem a gyűrű helyeselt, s ő is panaszkodni kezdett. Nem akart lemaradni. Hallgattam a szavait. — Se éjjele, se nappala, csak építi a házat. Olasz csempe, francia tapéta. Tavaly nyáron autótú­rát tettünk Nyugat-Európá- ban. A négy hétig tartó ki­ránduláson mindig keresett valamit. Zuhanyt a fürdőszo­bába, rézkilincset az ablakok­ra, kaputelefont a bejárati ajtóra. De egyetlen bárba el nem vitt, egy különleges fil­met meg nem néztünk. Sóhajtottak. Belefáradtak a kimondott gondjaikba. A sző­ke kezére esett a pillantásom. A bal kezén három gyűrű, a jobbon kettő. Nyakában két aranylánc lógott. A barna va­lamivel szerényebb ékszereket viselt. Csak három gyűrűt számoltam a két kezén, s a nyakában is vékonyabb lán­cok lógtak. Igaz, a fülbevalói súlyosabbnak tűntek. A fér­jeikre gondoltam, aztán, ami­kor túlestem a fogtömésen, otthon bekapcsoltam a mag­nóm. Egy hete sincs még, hogy aranylakodalmukat, vagyis 50. házassági évfor­dulójukat ünneplő párt ke­restem fel, hogy megtudjam és egyben megörökítsem, mi­lyen is volt az indulásuk, milyen volt közös életük kez­dete. A gyűjtés egy néprajzi dolgozat anyagának kisebb része csupán, s ebből csak egy rövid részt idézek. Any- nyit, amennyi a gyűrűkre vo­natkozik, meg a házasság első hónapjaira. — Ahogyan mostan, úgy a mi időnkben is gyűrűt kellett cserélni a templomi esküvőn. Ez valami olyat jelenthet — emlékezik az ötven évvel ez­előtti menyasszony —, hogy örökre egybe vagyunk láncol­va: Szegény emberem ígért gyűrűt, amikor a kendőlakást tartottuk, de nem jutott rá. Megbeszéltük, hogy szégyen­ben nem maradhatunk. Elkér­te hát a bátyja feleségének a gyűrűjét, a másik gyűrűt meg szegény édesanyám szerezte valahol. így aztán a pap bácsi elvégezhette a szertartást. A szokás szerint. Összekötötte a kezünket, fel gyűrűzött ben­nünket és utunkra indított. Ötven éve járunk ezen az úton jóban, rosszban, vihar­ban, napsütésben, háborúban és békében. — Egy hét múlva be kellett vonulni katonának — veszi át a szót a férj. — Az asszony nélkülem teremtett otthont anyám házánál az ablaktalan, fakilincses, sötét és dohos kamrából. Ide szülte meg az első két gyereket is. — Most már van gyűrűnk — nevet a felsége. — A negy­venedik házassági évfordu­lónkra vettük. Akkor már mind a három gyerekünknek saját, önálló otthona, háza volt. Mi is átalakítottuk a régi viskót, és úgy gondoltuk, megérdemelnénk a karikagyű­rűt. De elhiheti, nem a gyűrű tartott össze bennünket. Kez­detben a közös nyomorúság láncolta egybe az életünket, aztán a gyerekek, a szaporo­dó gondok és a sűrűsödő örö­mök. Kikapcsoltam a magneto­font. Elgondolkoztam. A fog­orvosi váróban hallottak ka­varogtak bennem. Legszíve­sebben leültettem volna a két panaszkodó fiatalasszonyt, hogy hallgassák meg a vallo­mást. Vagy hallgassák meg szüleiket, nagyszüleiket De beszélnek-e a nagyszülők? — A gyerekek még tudják a nyomorúságunkat, de az uno­káknak miért kellene erről tudni. Még szégyellnének bennünket — mondta az idős férfi. Búcsúzáskor arra kért férj és feleség, ki ne írjam a nevüket sehová, mert megszé­gyeníteném az egész famíliát. Kérésüket teljesítem, bár nem hiszem, hogy lenne okuk az együtt leélt ötven évből bár­mit szégyellni vagy megtagad­ni. Sorsuk, ötven esztendő mindennapjainak hosszú sora, lehelne élő történelem. Fcrcsik Mihály szabadságon- vannak. Ismét­lem, a szabadság mindenkit megillet... no de idényben, amikor fél éven át kihajt az üdülőtelep! Folytassam? Itt is, ott is ki­írva a nyitva tartási idő,és az ember zárva tartást talál. Ezek apró tűszúrások és nem rengetik meg a világot. Majd eszem fagylaltot más­hol, majd elmegyek egy tele­püléssel odébb ebédelni vagy megfőzöm azt az ebédet, vá­rok a cipőmmel, ruhámmal, pertlimmel (ki mit nem tud intézni), de azért morgolódom. Semmi kifogásom ellene és tisztában vagyok a magán- szektor, a szerződéses és a többi vállalkozás népgazdasági jelentőségével. (Ne keresse a kedves olvasó, melyik község­ről, településről, városról van szó — mindegyikről!) De jó volna tudni, kötelezi-e őket tanácsi bejelentés? És ha igen. végiggondolja-e a tanácsi illetékes, beleegyezését adja-e? Mert ha így- folytatódik — és a közérdekkel szemben az egyéni érdek érvényesül —, legközelebb a strandokon ta­lálkozunk a kiírással: Nyári szünet! A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiál­lítások 10—18 óráig tekinthe­tők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi A teknős és a sün. Szovjet mesesorozat. Csak 4 órakor! Egy maréknyi dollárért. Szí­nes olasz western, 6 és 8 óra­kor! ISSN 0133-1057 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom