Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
(3 1988. AUGUSZTUS 30. SZOMBAT —Színházt levét. Hagyományokról Luftpause; a kifejezést jól ismerik az énekesek s a fúvóshangszereken játszók. Zenei szakkifejezéseink vagy olasz, vagy német származékok, — ez a német muzsikálási gyakorlatból került hozzánk. Le- vegöszünet, ha szó szerint fordítjuk. Ha kissé megmagyarítjuk: lélegzetvételi szünet. Á színházi évad most a luftpause állapotában leledzik: éppen a hatalmas belélegzés folyik, hogy tovább lehessen énekelni, játszani. Valamiféle felkészülés is tehát ez a luftpause, és nekikészü- lés is. De folytatás is. Beszéljünk ma erről a folytatásról. Nézzük rnoßt ezt egy kicsit nagyobb léptékben. M iközben egy ország színházművészete felkészül az új szezonra, tudatosan vagy rá sem gondolva, tradíciókat folytat és, akarva — akaratlan, tradíciókat is teremt, hiszen a legújabb produkciók is a hagyomány részévé válnak kevés idő múltán. Ritkán szoktuk emlegetni ezt a sajátosságot, pedig hát könnyű belátni, hogy ez a hagyományfolytató és hagyományteremtő folyamat fontos része minden művészeti tevékenységnek (is — mert vajon nem az-e a történelemnek, az emberek mindennapi életének, a nemzetek egész életének?) Voltak ugyan periódusai a művészettörténetnek, amikor festők és szobrászok tagadtak minden hagyományt. Voltak periódusai az irodalomnak, amikor tudatosan felrúgtak minden korábbi eredményt. A színházművészetben is megtagadták olykor a hagyományokat. De ilyenkor sem szűnt meg létezni mindaz, amit az embér művészt«! tevékenysége korábbi periódusokban létrehozott. A kérdés azon fordúT meg: mire használjuk a hagyományokat? Konzerválószemek semmiképp sem ajánlatos alkalmazni őkét. Hagyomány- tisztelet és tradicionalizmus között nagy a különbség. Előbbi értékeli a létrehozott értékeket, s felhasználja őket. —. vagy felhasznál belőlük annyit, amennyi fontos, érdekes. Utóbbi mereven tiszteli a hagyományt, eltérést tőle nem enged, s így már konzervativizmusnak nevezhető inkább. Nem előrelendítőként él a már elért eredményekkel, hanem kerékkötőként minden újjal szemben. Hagyománytisztelet és újat keresés szerencsés időszakokban jó egyensúlyban vannak, (lehetnek). Nem kizárják egymást, hanem inkább feltételezik és kiegészítik. Szerencsétlenebb időkben éles harc folyik köztük, és gyakran olyan eredménnyel, amelyből senki sem profitál. Az avantgarde irányzatok, vagy éppen a pro- letkult története elég — s elég csüggesztő — példával szolgál erre. S a másik oldalon: megrögzött konzervatívok hosszú időn át megakadályozhatják az új törekvések érvényesülését, néha legfelsőbb helyekről irányított művészetpolitikal intézkedésekkel is. Erre sem kell példáért messzire visszanyúlnunk az időben. A Zsdánov nevével „fémjelzett” kultúrpolitika merev — rideg, a szocialista realizmus torzult értelmezésének kánonná emelésén kívül másra nemigen képes elvei tán még ma is éreztetik hatásukat némely területen. Ami a színházi hagyományokat, s szerepüket illeti: szokás a magyar színházművészetet lebecsülni ebből a szempontból, mondván: hol vannak a mi tradícióink például az orosz és a szovjet színházművészettől, melyben Sztanyiszlavszki) és Mejerhold csak két óriás a sok közül; vagy a németekétől, Rein- hardtól Brechtig, — satöbbi, satöbbi. Nem jó érvelés ez. Mert az ugyan tagadhatatlan, hogy a fentiekhez mérhető színházi zsenikkel nemigen rendelkeztünk. De az is tagadhatatlan, hogy azokat az értékeket, azokat a nagyságokat sem tartjuk jelentőségüknek megfelelő módon nyilván, akiket lehetne. Vegyünk két példát. A Nemzeti most készül fennállása másfél száz éves jubileumának ünneplésére. E másfél száz év két nagy rendezője és színigazgatója, a színházat megújító, s eladdig előadhatatlannak tartott magyar drámákat (Az ember tragédiája, Csongor és Tünde) színre állító, a korszak rendezői és drámaírói újdonságaitól el nem zárkózó Paulay Ede, meg a XX. század legmodernebb, legbátrabb magyar színházi kezdeményezéséből — a Tháliából — kinövő, s a Nemzetiben később fantasztikus műsorújító és rendezési stílust reveláló munkát végző Hevesi Sándor épp a Nemzeti részéről nem érdemelt ki illő figyelmet, pedig Paulaynak még különböző jubileumai is voltak, Vagy.: az említett Thália század eleji törekvései, a legmodernebb színműirodalmat a legmodernebb színházművészeti eszközökkel színre vinni óhajtó elképzelései manapság nyomokban sincsenek jelen annál a színházunknál, amelyet pedig e nagy hagyományú név viselése talán egy kicsit még kötelezne is erre, — amint hasonló esetben ez történik mondjuk a moszkvai Művész Színháznál. Nem az 1905-ös Thália indigóval történő másolására lenne persze szükség, hanem egy művészi törekvés, egy gondolkozásmód tradícióinak mai érvényesítésére. — de erre szükség lenne, és nemcsak a Thália esetében. Elmondhatjuk ezt a Madách Színház vagy a Vígszínház tradícióira gondolva is. H agyományok azonban ma is születnek. Főként bizonyos elvek követésében. A Katona József Színház például ilyen hagyománynak tekinti máris azt Az imposztor előadást, amelyben Major Tamás élete utolsó nagy színpadi szerepét játszotta. A művész felelősségének és a művészet kérlelhetetlen igazságkeresésének az ebben az előadásban megnyilvánult kifejeződését joggal tekintik is mérvadó hagyománynak. Takács István FSÍ régi kép: Az Imposztor 1983. októberi bemutatóján Major Tamás műit Boguslawski Mindenütt nagy a zsúfoltság Kezdésre készen az iskolák Már csak órákban számolhatjuk a szünidő hátralevő részét. Nem véletlen tehát, ha kiváncsiak voltunk arra, valóban készen állnak-e a tanévkezdésre az iskolák, megfelelően fölkészülve tudják-e fogadni a diákokat? DUNAKESZI A Körösi Csorna Általános Iskolában 670 gyerek számára szólal meg hétfőn a csengő. A 12 tanteremben 180-nal többen kezdik el a tanévet, mint ahány gyerekre az iskolát méretezték. Ezért a felső tagozat önmagában váltott műszakban jár. Mint Kollár Albin igazgató elmondotta, négy szükségtantermet kénytelenek igénybe venni. Ezek közül az egyik a Pest Megyei Beruházási Vállalat tárgyalóterme lesz, ahol mintegy 18 gyerek tud majd tanulni. A 42 tagú tantestületből 6 pedagógus ment el, olyan időpontban, hogy az álláshelyeket mdr nem tudták meghirdetni. A gondok ellenére a vállalkozó szellemű tantestület számos pedagógiai újításba kapcsolódott be. A gyerekek egy csoportja Zsolnay-mód- szerrel tanul majd. Indítanak egy rajztagozatos osztályt, a testnevelés tagozat pedig már a VII. évfolyamot kezdi el. Újdonság még, hogy az egyik első osztály bekapcsolódik egy új matematikai kísérletbe, amelyet a szakemberek Lénárd-féle módszerként ismernek. Dunakeszi egyre szépül, gyarapodik. A, lakótelep szélén 4 újabb tízemeletes házat építenek. Az embernek óhatatlanul eszébe jut: ha nem húznak föl a szomszédságukban egy újabb iskolát, bizony komoly gondok lesznek. Ezt igazolja mindaz, amit a 3-as számú iskolában tapasztaltam. — Három épületben 35 tanteremben tanul 44 osztályunk, 25 napközis csoportunk és 2 tanulószobai csoportunk — ecsetelte a nem éppen rózsás helyzetet Szakáll Lászlóné igazgató. — Hogy ne kényszerüljünk váltott műszakos tanításra — amely a gyárakban dolgozó szülők számára gondot jelentene —, szükséghelyiségeket kellett igénybe venni. — Már az említettekből is következik, hogy a két tornaAz iskola és a falu büszkesége is, hogy végre ebben az esztendőben logopédust kaptak, aki a korrekciós osztályban fog majd tanítani és az óvodai beszédjavítás is a feladatai közé tartozik. A gödiek ugyancsak bekapcsolódnak a Lénárd-féle matematikai kísérletbe, és újdonság, hogy az egyik I. osztály egészen III-ig iskolaotthonos lesz. SZŐDLIGET Utunk újabb állomásán nagy a sürgés-forgás. Diákok szépítgetik az osztályokat, takarítják a folyosókat. Sinka Gábornét, az általános iskola igazgatóját is az egyik tanterem dekorálása közben találtaim. Büszkén számolt be róla, hogy az egyetlen képesítés nélküli pedagógusuk sem igazán az, hiszen az óvónői oklevéllel rendelkező fiatal nő az első napközis csoportot irányítja majd. Azon már nem is csodálkozik az ember, hogy igazán kényelmesen ebben az iskolában sem fér el a 350 tanuló. Hiszen a szertárt szaktanteremnek használják. Ugyan csak tornaszobájuk van, de amíg tart a jó idő, kiváló lehetőségeket biztosít a testedzésre a sportudvar. A nyáron gazdagodott az iskola, mert felújították a konyhát és új ebédlőben kulturált körülmények között étkezhetnek majd a gyerekek. SZÓD A hét közepén armatúrákat, villanykapcsolókat cserélgettek az osztálytermekben. Aznapra várták néhány szekrény és más bútordarab szállítását, amikor ott jártunk. Mint Bíró Károly, az általános iskola igazgatóhelyettese beszámolt róla, a 428 tanuló 16 csoportban kezdi meg az évet. Persze, nem egyszerű módon: az oktatás idejére kölcsönkapják a községi pártbizottság egyik termét, tanulócsoport lesz a könyvtárban, a napköziben és az ebédlőben is. Az oktatás két iskolaépületben folyik. A régebbi vályogból készült és több, mint 100 esztendős. A tantestület tagjai közül hárman képesítés nélküliek, hárman pedig jelenleg végzik a főiskolát. Az épületben frissen meszeltek, mázoltak, lefestették a radiátorokat és az udvart körülvevő kerítést. Miután a község lakói a te- hót négy új tanterem építésére ajánlották föl, minden valószínűség szerint néhány éven belül jobb körülmények között tanulnak majd a diákok. A falu a lehetőségekhez képest igyekszik mindennel felszerelni az iskolát. Van színes televíziójuk, videójuk, filmvetítőjük, zongorájuk. VERESEGYHÁZ A szép, jól felszerelt iskola auíájában hosszú sorok kígyóztak. Szülők, gyerekek vártak arra, hogy átvehessék a tankönyveket. Az irodában Kövi Árpádné és Zimmerné Sándor Ibolya igazgatóhelyettesek kellemes meglepetésről számoltak be. Bővítik az iskolát és jövőre 14 tantermes, minden kiszolgálóhelyiséggel ellátott szárnyat adnak át. A meglepetés pedig az, hogy a már igen előrehaladott stádiumban lévő épületből négy tantermet igénybe vehetnek az idén. Azt hitték, akárcsak az elmúlt években, most is négy helyen fogják tanítani az alsó tagozatot. így viszont csak kétfelé kell majd járniuk a pedagógusoknak, akik közül mindenki képesített, és valamennyi állást betöltötték. Az év végi meszelést, nagytakarítást a szülők végezték, így sikerült 200 ezer forintot megtakarítani, amelyből televíziót, magnetofont, lemezjátszót, írásvetítőt vesznek. A videoberendezést a művelődési házzal közösen használják. Ehhez most kazettákat vásárolnak. Van ének-zene tagozatos osztályuk és két' tanúlóesopört vesz majd részt a Lénárd-féle kísérletben. Az 5 számítógépre építve számítástechnikai fakultációjuk is van. Ezt a lehetőséget természetesen a kicsinyek sem hagyják ki, így szakkörben az V.-eseknek és az alsó tagozatosoknak is módjuk van ezzel élni. Körmendi Zsuzsa Ötezer éves Istenek itala A párizsi Louvre-ban őriznek egy i. e. 3000-ből származó domborművet, amelyen Ur- Nina sumer király látható családjával együtt, amint éppen sört iszik. A New York-i Pierpont-Morgan könyvtár is őriz egy i. e. 2900-ból való kőlapot: a „sumér sörivókat”. Ezek a sör legrégebbi és tudományosan is elismert Múo- kumentumai”. A sör készítésére azután a sumerok a babilóniaiakat is megtanították. Hammurabi király i. e. 2000 körül kelt, 360 paragrafust tartalmazó törvénykönyve már szabályozza a sör árát és összetételét is, a csaposnőnek pedig — akkoriban nők űzték ezt a foglalkozást — vízbe fojtás terhe mellett tiltja a sör „pancsolását”. Az utolsó babiloni uralkodó, Nabukodonozor alatt a söríő- zók már céhekbe tömörültek. Egyiptomban (amelyet régebben — tévesen — a sör hazájának gondoltak), e közkedvelt italnak több fajtáját készítették és külföldre is szállították. Az erre kijelölt üzletek a sört palackokban árusították. Feltalálását Osiris istennőnek tulajdonították, s ezért „az istenek italának” nevezték. Sok egyiptomi emlék maradt fenn a sörfőzésről. Az egyik legértékesebb, egy gizehi sírban talált, i. e. 2?00-ból való, sörkészítőt ábrázoló szobor. A sörfőző kenyérpépet présel át egy szitán. Akkoriban ugyanis előbb megsütötték a kenyeret, majd vízben áztatlak, dézsában szétnyomták és megfőzték. (Valószínűleg ebből a korból származik a „folyékony kenyér” elnevezés.) A görögök és a rómaiak sem vetették meg a sört, bár az ő fő italuk a bor volt. A germánok söréről Tacitus emlékezik meg, amikor lakomáikról és vendégszeretetükről ír. Közép-Európában a népvándorlástól Nagy Károly uralkodásáig az egyes háztartások maguk gondoskodtak sörükről. Elkészítése — mint máshol is az ó- és a középkorban — a nők feladata volt. Nagy Károly, a frank birodalom megalapítója, már nagy figyelmet fordított erre a tevékenységre, és táborában ügyes sörfőző férfiakat foglalkoztatott. A korai középkorban a földesurak saját sör- főzöt tartottak. A 9. században alakultak meg a híressé váll kolostori sörfőzdék. Készítményeik annyira kedveltek voltak, hogy a szükségletet ki sem tudták elégíteni. A svájci St. Galienban fennmaradt egy hatalmas kolostor tervrajza 830-ból. Ennek három saját sörfőzdéje volt: az egyikben a szerzeteseknek, á' másikban a St. Gallus sírját látogató zarándokoknak, a harmadikban pedig a lakosságnak főzték a sört. A 12. században már külön korcsmák mérték a barátok italát. A „folyékony kenyér” őt évezredes múltja során sokféle módon készült. A Nyugat* Európában hajdan élt kelták például különleges módon készült méhsörrel oltották a szomjukat. —Rádiófigyelő — teremben sem fér el minden évfolyam. A kicsinyek öt testnevelés órájának csak a felét tudjuk megtartani. A többit, ahol adódik: sportudvaron, osztályteremben, folyosón. A felsősök tornaóráit 100 százalékban a tornatermekben tarthatjuk. Ezzel szemben a délutánok teljes egészében a sportolásé lesznek. Nálunk ugyanis minden gyereknek kötelező valamit mozogni és valamilyen szakkörbe járni. Tizenötödik esztendeje indítunk ének-zene tagozatot és az angol tagozat is harmadik éve működik már. A zsúfoltság ellenére 44 szakkörünk van és rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra. Az a legfőbb célunk. hogy a gyerekeink megállják a helyüket a középiskolában. GÖD Tiszta, világos épület, minden rendezett az első csengetésre a Németh László iskolában. Vecserka József igazgató nyugodtan várja a tanévkezdést, mert teljes létszámú a tantestület, nincs képesítés nélküli tanára. Ennek persze ára volt: az igazgató szinte az egész nyarat az iskolában töltötte, mert a későn bejelentett távozások erre kényszerítették. A 892 gyerek 22 tanteremben és 7 szükségteremben fog tanulni. Ugyan az 51 pedagógus közül 10-en gyermekgondozási segélyen vannak, az ő munkájukat házon belüli túlórákkal és diplomás szerződéses tanárokkal pótolják. Szakos ellátottság szempontjából csak a technikatanár hiányzik. NAPKÖZBEN jókat lehet beszélgetni a szabálysértések szakértőivel. Az embernek az az érzése támad, hogy nincs itt semmi baj! .A törvény- sértőket meg kell büntetni, a fegyelmezetteket pedig békén kell hagyni, vagy megvédeni, ha erre szükségük van. Nem szívesen lennék szabálysértési előadó. Nemcsak azért, mert már voltam. Azért sem, mert a műsorban elhangzottak szerint nem változott a helyzetük, munka- módszerük — és a nem minden esetben tiszteletreméltó állampolgár gondolkodásmódja, magaviseleté sem. Az egyik kerületi tanács illetékese szerint úgy kilencszáz „eset” jut egy előadóra évente. Hogy többségükben milyenek ezek? Nem egy feljelentéssel bajlódtam annak idején, de egynek az emlékét ma is őrzöm: „Tisztelt elvtárs, kukorékol a szoníszéd japán kakasa minden reggel, ezért nem tudok aludni!” Én sem hunytam le a szemem azon az éjszakán, mert nem hagyott nyugodni e közérdekű, társadalmi szintű probléma. Egyre azon törtem a fejem, hogy mit mondjak a két beidézettnek? Elvégre mégsem kezdhetem azzal, hogy szeretik-e a kakaspörköltet...? A csütörtök délelőtti műsor szakavatott vendégei előzékenyen eltekintettek a nagyszámú följelentések tartalmi Ismertetésétől. Mégis gyanítható, hogy ha valameny- nyi komoly gazdasági, szociális, vagy egyéb gondot tartalmazna, szegény előadó százat sem tudna megoldani egy év alatt. Nem ilyen egyszerű a helyzet a bírságolást is tartalmazó, postán küldött határozatokkal, amelyek a másik fél meghallgatása nélkül készülnek és állítólag pontos tényállást tartalmaznak. Ha nem is lenne okunk kételkedni — mint ahogy van —, akkor sem tartanánk a legdemokratikusabb jog- gyakorlatnak. Úgy tűnt, hogy a hallgatókkal egyezik a véleményünk. Élénk vitát váltott ki a helyszíni bírság fizetése, illetve annak megtagadása esetén a feljelentés és a fellebbezések vállalása — az utca embere szerint a megoldások eleve egyesélyesek... A szakemberek is a maguk igazát, a jog feltétlen érvényesülését bizonygatták. A szerkesztő — Ómolnár Miklós — tiszteletre méltóan vigyázott a különböző vélemények arányos terjedelmű bejátszására. Erkölcsi tartásának azért volt nagy jelentősége, mert néhány hivatalos személy kategorikusan fogalmazott. — Nem igaz! — jelentették ki több történetről, illetve tapasztalatról. Mi úgy gondoljuk, hogy több ember egybehangzó élményeinek lehet némi valóságtartalma, még akkor is, ha nem mindig és nem mindenkinek tetszik. Természetesen tudjuk, hogy a hivatal emberének nem a közvéleménnyel, hanem némely állampolgárral van baja. No, de nekünk sem a hivatallal, csupán néhány megszemélyesítőjével van bajunk. A RÁKKUTATÓK kongresszusát hatalmas érdeklődés kísérte végig. Nyolcezer kutató ötezer megbeszélésen és előadáson vett részt. A műsor újra hangsúlyozta, amit naponta hallhatunk, olvashatunk, mégsem követjük a tanácsokat. Az a kilencszáz japán orvos, aki részt vett a kongresszus munkájúban, egyöntetűen kiemeite, hogy a leggyakoribb rákos megbetegedések a környezet- szennyezésre, az egészségtelen táplálkozásra és a dohányzásra vezethetők vissza. Nobel- díjasok is megszólaltak a műsorban és beszélt Blohin akadémikus is, a szovjet küldöttség vezetője. Elmondta, hogy az ' egyik legnagyobb eredménynek az újra beinduló szovjet—amerikai közös kutatásokat tartja. Mivel a tudományos munka költségeit dollármilliárdokban mérik, összefogás nélkül lehetetlen komoly eredményt elérni. A japánok egyébként most sem tagadták meg magukat; a kutatómunkát segítő technikai csodáikból rendeztek kiállítást. (A sugárzást adagoló gépek eddigi hibája volt, hogy az egészséges szövetet is pusztították. Ez a probléma már a múlté.) Jó volt hallani a génsebészek eredményeiről is: közel járunk ahhoz, hogy egy bizonyos rákfajta ellen védőoltást kaphassunk! A szakemberek szerint igen nagy jelentőségű az emberi csontvelő szaporításának a kitalálása is. Végül, ami nem tartozik szorosan a témához: feltűnően sok magyar származású külföldön élő professzort soroltak a fent említett eredmények kovácsaiként. De hiszen tudjuk: ilyen gazdagok vagyunk! Szilas Zoltán s
