Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
1986. AUGUSZTUS 30. SZOMBAT 3 Az oldalt Írták: Balázs Gusztáv, Fiedler Anna Mária. Márványt Ágnes. Fotó (archív): Barcza Zsolt. Az Országos Béketanács a hét végén békenapokat szervez Budapesten és az ország több településén. Pest megyében Érden, Százhalombattán és Gödöllőn tartanak rendezvényeket. Áz utóbbi helyszínről — ahol amatőr békedalosok találkoznak — kétszer Is jelentkezik a Magyar Televízió Hétvejje című adásának stábja. Gödöllői ifjúsági dalfesztivál A népek közös kincse a béke A hét közepén, a Gödöllői Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésének szünetében nagy csomagokat hozott a postás. Az Országos Béketanács küldeményében Aktuális békemozgalmi kérdések című füzet, valamint folyóiratok — Béketükör és Béke- mozgalmi körkép — voltak. A folytatódó ülés során, amikor egy napirendi pontról a másikra tértek, a kis idő alatt Aufmuth Éva, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára belelapozott az utóbbi kiadványba, s örömmel mutatta meg az abban is megjelent felhívást az augusztus utolsó vasárnapján tartandó békedalos találkozóra. A holnapi egész napos esemény előtt arról érdeklődtünk tőle, hogy milyen hagyományai vannak Gödöllőn a békpmoz- galmi kezdeményezéseknek, hogyan kapcsolódik annak -szervezésébe a népfrontbizottság? — Igaz, az ENSZ csak 1986-ot nyilvánította nemzetközi békeévnek, s ez a korábbinál is nagyobb figyelmet fordított korunk fő kérdésére, de Gödöllőn korábban iis komoly hagyományai voltak a békemozgalomnak. Az Agrártudományi Egyetem nemzetközi diákseregletével szinte természetes kohója a szolidaritási vágy kialakulásának, megfogalmazódásának, megnyilvánulásának. Magam csak 1984 végétől vagyok a városi népfrontbizottság titkára, s elsősorban " az azóta végzett munkánkról számolhatok be. — Gödöllőn ugyanolyan emberek élnek, mint másutt az országban. Nem békeszeretőbbek a város lakói az átlagosnál — hol nem kívánják a béke megőrzését az emberek? —, csak itt talán eredményesebben sikerült kapcsolatot teremteni az utca emberével és békeelveinkkel. A korábbitól eltérő felfogásban nagyobb hatással sikerült figyelmüket felkeltenünk, kiállásukat elérnünk. — Nem a hagyományos nagygyűlésekkel, hanem elsősorban valamiféle közvetítő nyelven igyekszünk mozgósítani fiatalokat, időseket egyaránt. Mivel Gödöllőn sok a fiatal, a már említett egyetemistákon kívül sok száz középiskolás, sok ezer általános iskolás tanul a városban, őket a zene hatásával tudjuk elgondolkoztatni a békemozgalom időszerű kérdéseiről. Ezért 1985 őszén a hagyományos béke-szolidaritási programunkat is sajátosan szerveztük Az egyetemen élő külföldi diákokat felkértük arra, jöjjenek el a Szabadság térre, a város központjába, s népeik dalaival, nemzetközi énekek előadásával hívják fel a figyelmet a szolidaritás fontosságára. — Külön mozgósítás nélkül is sok-sok gödöllői megállt azon a három délutánon az egyetemisták műsora előtt munkából, bevásárlásból hazaigyekezve. Együtt énekelték európai, afrikai, kubai nyelveken a Guantanamérál s más örökzöld ifjúsági, békedalokat. Ilyen együttenekies- re lehetőség nyílik holnap, vasárnap is. Tervünk szerint az amatőr békedalosok találkozóján fellépő versenyzők a színháztermen kívül a Disz- kút környékén, szabadtéren is muzsikálnak, énekelnek majd. — Az idén más módon is közelebb próbáltuk vinni az Országos Béketanács programját az emberekhez. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként lehet egy kisebb közösség elé lépni. A MÉM Műszaki Intézetében fiatal agrárértelmiségiek gyűltek össze a tavaszi békehónap keretében Fodor Istvánnak, az OBT titkárának előadására. Ezen a találkozón sok-sok apró ismerettel, történéssel érzékeltette a vendég azt, hogy hová jutott a békemozgalom a világban. — Reméljük, hogy a holnapi fesztivál jól szolgálja majd céljainkat, felkelti a közönség érdeklődését. Ha színvonalas lesz, arra is vállalkozunk, hogy akár kétévente megrendezzük. Igaz, nem gondoltuk, hogy országos érdeklődésre méltó esemény kerekedik majd munkánkból, de hát annak örülünk, ha minél többen tetszésüket nyilvánítják, minél többen idefigyelnek. Százhalombatta: Egyik sem — és mindegyik Érd: Felnőttek a feladatokhoz Manapság már megszokott jelenség, hogy a Hazafias Népfront szervezésében egymást követik a programok, a hasznos, előrevivő akciósorozatok. Mint ahogy azzal is tisztában van mindenki, hogy ha szülőfaluja, vagy városa közéletében feladatokat akar keresni, e HNF-nél bízvást kopogtathat, mindig akad a közösségért munkát vállalók számára tennivaló, mint Érden is például. A mai eredményekhez azonban hosszú és nem is túl könnyű út vezetett. A fejlődés esztendeiről Horváth Imrét, a HNF Érd városi szervezetének elnökségi tagját kérdeztük, aki 1989-ben kezdte a munkát a népfrontnál. Érdemes e majd húsz esztendő emlékeiből idézni. — Csak azt mondhatom, hogy az első pillanattól kezdve kemény munka várt a Hazafias Népfrontra, s bár kezdetben a jelénleginél lényegesen mostohábbak voltak a feltételek, akkor is produkáltunk eredményeket. Ha csak az Érdet pártolók baráti körére gondolok, amely 1976-ban alakult, s azóta is kihelyezett irodalomóráktól kezdve számtalan más eszközzel is igyekszik napjainkig terjeszteni a lokálpatriotizmust, a legszűkebb hazánkért való munkálkodás szellemét. Tudom, nem dolgoztunk feleslegesen. Érdemes megemlíteni az építtetők 1979-as fórumát, amely országos rendezvény volt. Számtalan területen nyújtott segítséget a helybeli otthonteremtőknek és a település fejlődésével foglalkozó szakembereknek egyaránt. Az 1979-es év, a várossá válás időpontja azonban a HNF életében is minőségi változást hozott. A körzeti népfrontbizottságok azóta alakultak meg, s ez lehetővé tette az aktívahálózat kiszélesedését is. Sokat számított a Hazafias Népfront-titkár függet- lenítésé, az önálló iroda, amely helyet nyújt a munka folyamatos szervezéséhez, a találkozókhoz, összejövetelekhez. — A javuló szervezettségen kívül azonban arra is szükség volt, hogy az üzemeket, intézményeket, iskolákat bázisainkká, partnereinkké tegyük. Csak így érhettük el, hogy ma már a szellemi vetélkedéstől a lomtalanításig, a vasgyűjtéstől a békeprogramokig számtalan fontos, hasznos rendezvényünkkel vagyunk jelen a varos életében. S ha a választásokkor ránkháruló komoly felelősségteljes feladatot is figyelembe vesszük, azt hiszem elmondhatom, hogy a HNF ma már a város közéletének szervezésében nélkülözhetetlenné vált. Azt hiszem az elmúlt esztendők alatt a mozgalomnak sikerült felnőnie a legnehezebb feladatokhoz is. Lelkesen és örömmel csatlakoztunk ezúttal is az Országos Béketanács rendezvénysorozatához, kifejezve valamennyiünk őszinte békevágyát. Az értékteremtés, a városépítés ideje rendkívül nehéz, bonyodalmakkal terhes korszak egy település életében. Különösen akkor, ha a fejlődést valamilyen külső tényező sietteti, szinte rohanásra készteti. 1 Ilyenkor áll elő az a felemás helyzet, hogy a társadalmi és a gazdasági fellendülés nincs szinkronban. A pénzügyi , feltételek adottak ugyan, de nehezen képes a társadalmi fejlődés követni e rohanó tempót. Nem alakul ki a településekre egyébként jellemző közösségi szerkezet. Hiába; lehet emelni gyárkolosszusokat, lakótelepeket, épületmonstrumokat, a hozzájuk tartozó kulturális és szolgáltató Intézményhálózattal, de nem lehet közösséget építeni parancsra, előre megfontolt szándékkal. Csuda fajtája e földi létnek az ember. Ereje, akarata hegyeket képes megmozgatni, s nem lehet eléggé csodálni, amit a történelmi feljegyzések által követhető elmúlt évezredekben megteremtett. Csakhogy a. homo sapiens amellett, hogy gondolkodik, érez is. S ezek az emóciók gyakorta meghiúsítják az ész diktálta terveket. •Mióta bolygónkat benépesítettük, egy percig sem volt nyugodt Földünk. Háborúk, gyűlölködések, torzsalkodások követik egymást. Persze nem mindig népek között, gyakran egy otthon falain belül is sűrűvé válik a levegő. Nehezen szokjuk meg egymást, gyanakodva közelítünk a másikhoz. Figyeljük a szomszéd lakás lakóit, de szemérmességből, holmi rosszul értelmezett individualizmustól vezérelve nem keveredünk feleslegesen akárkivel. Inkább elnézzük, hogy gondjai vannak a másiknak, s bár tudnánk segíteni rajta, kényelmességből nem tesszük. Mondják, manapság nincs igazán lehetőség, forma arra, hogy kapcsolatot te- remtsünk. Nincsenek 'hagyományos értelemben vett bálok, kávéházak, nincs a házak előtt már a falvakban sem lóca, ahonnan figyelemmel lehet kísérni a környéken élők sorsát, szót érteni a járókelőkkel. A munkahelyen kívül egyre kevesebb a közösségi életmód céljait szolgáló szervezet, hely. Ilyen érzések motoszkálhattak azokban a százhalombattai fiatalokban, akik kiszemelve egy panelépület panelhelyiségét, valami egyáltalán nem panelklubot akartak létrehozni. Ám, mint ahogy semmi sem megy könnyen, ez a klub is lassan alakult. Kiderült, hogy ezért, azért, amazért nem lehet ezt megcsinálni. s különben is; ha lehetne, sem tudná vele foglalkozni az, aki tehetne valamit ez ügyben. Mondják a fiatalok, hogy egy valaki bízott a megvalósításában, s nem alaptalanul. A népfront városi bizottságának titkára, dr. Sokorai Istvánná. Ismerve a battai népfrontaktivisták optimizmusát, a fiatalok, a lakosság hozzáállását a megvalósítandó feladatokhoz. joggal tervezhetett bármit. Először csak kisebb kérdésekben mertek dönteni a polgárok, ám ma már ott vannak a város életében, szinte minden területen. Nincs olyan csőtörés, ami ne szúrna szemet valamelyik körzeti bizottság titkárának. S nem szégyellik felelősségre vonni a kivitelező vállalat főmérnökét, ha úgy tapasztalják, lassan haladnak a munkálatokkal. Ám ha népfrontrendezvényről faggatja valaki az óvárosiakat, bizony zavarba jönnek a kérdezettek. Hiszen igazából lehetetlen szétválasztani a régi településmag különböző testületéinek tevékenységét. Rendezvények sora követi egymást. Ki szervezte? KISZ, helyi pártszervezet, népfront? Egyik sem és mindegyik — ők együtt, közösen. Békés hétköznapok. Ä HÉT HÍRE 'ÁLOMBÁLA ® Az idén Budapest fogadta a szocialista országok fővárosai XIII. ifjúsági találkozója résztvevőit. 0 Szeged adott otthont a Magyar Biológiai Társaság XVII. vándorgyűlésének. O Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülése a lakosság egészségügyi állapotát vitatta meg. O Hosszúhegy volt a helyszíne az országos bor-, pezsgő- és üdítőitalversenynek. ® A hét híre az is, hogy a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen tudományos tanácskozást szenteltek a szálas- és tömegtakarmányok termesztése, tárolása és hasznosítása helyzetének. Higgyünk a hajdan voltak bölcsességének. Azt olvashatjuk az Otestamentum Példabeszédek könyve 12. részének 9. versében: „Az igaz az ő barmának érzését is ismeri..." Olykor adódhat olyan helyzet, amikor nem is olyan jó dolog lenne igaznak lenni, s ismerni barmaink érzéseit. Mert megtörténhetne, restellenünk kellene azt a sok csacs- kaságot, melléfogást, be nem vált számítást, melyet különleges adalékként a takarmányok, a takarmányozás ügyéhez, sorsához társítottunk, társítunk. Hiszen hosszú ideje tart a vita, miből mennyit, hogyan, mit igen, mit nem; voltak, vannak apostolai a szemestermények, a tápok el- sődlegességenek, amint azok tábora sem csekély, akik úgy vélekednek, vétek veszni hagyni azt, amit a természet nagy asztala kínál fel szerény költség, fáradság fejében, például a gyepeket. Hatalmas hegyek tűnnek el étek képében a jószágbendők- ben, -gyomrokban. A megyében 400 ezer tonna felett van a silókukorica termésmennyisége, a lucernáé — szénasúlyban — 120—130 ezer tonna között. S ez persze csupán egyik tétele az étlapnak! Képet alkothatunk a teendők fontosságára, ha tudjuk, nyolcmillió tonna körül van esztendők óta az országban a zöld szálastakarmány mennyisége, ezen belül azonban a korábbinak ötödére zsugorodott a csalamádé aránya, s a döntő részt most már — évek óta nyolcvan százalékot — a silókukorica teszi ki. Nem csak itt lehetünk tanúi érdekes szerkezeti átalakulásnak, hanem a széna-szálastakar- mányoknál is. Ezekből 4—4,3 millió torma fogy el évente, ám megnőtt a gyepszéna részesedése — harmincötről 45 —46 százalékra —, ugyanakkor szinte arányosan ezzel, csökkent a lucernaszéna meny- nyisége. A vöröshereszéna csekély szerepű, 3,5—4 százaléknyi a jelenléte csupán. Majdnem a korábbi mennyiségnek a felére hátráltak visz- sza a lédús takarmányok az etetésben, ennek is döntő része — 90 százaléka — már csak takarmányrépa. Ha a termesztett szálas és más tömegtakarmányokat tekintjük — beleértve az ún. őszi takarmánykeverékeket is — akkor a megyében a legutóbbi évek átlagában 75 ezer hektárt foglalnak el. Majdnem ugyanennyi a búza vetésterülete a megyében! így azután már rögtön másként fest az álmok takarmánybálája, az optimális területnagyságról nyert legnagyobb tömegű termés. Ami a területet illeti, évek óta zsugorodik a megyében a gyepek kiterjedése, a veszteség tizenkét hónaponként ezer hektár, csak éppen nincsen — megnyugtató — válasz a curukkolás eredőire, okaira, a földterületek további sorsára, öt év alatt országosan ötvenezer hektárral csökkent a gyepek nagysága, tíz százalék ebből a megye része. E természet terítette asztalok java — a megyében nyolcvan százaléka — a termelőszövetkezetek birtokában van. Jut azonban magánkézre is, 40 ezer hektárnyi, valamint a háztáji gazdaságok további 13 ezer hektárja, s a kettő együtt — ami a szakszerű gondozást illeti — már nem csekély tétel. Ezek a gyepek ugyanis a szakemberek szerint egyre inkább leromlanak; nem éri meg törődni velük. Költségben és nem menynyiségekben kellene gondolkodni, cselekedni az ólombál g formálásakor. Ma ennek, csupán jelei vannak, általánosan elfogadott gyakorlata nincsen. Miközben rengeteg a panasz — és nem alaptalanul — arra, milyen meredeken növekednek a termelés költségei, a szükségesnél sokkal kisebb figyelem jut arra, ami csekély ráfordítás fejében lényeges tartaléka lehetne a forintok kímélésének. A silókukorica vetésterülete a megyében a hetvenes évek elejéhez mérten több mint megkétszereződött, ám kérdés, kell-e ennyire nyújtózni akkor is, ha a gyepek megkapják a minimális figyelmet, törődést? Amint a törődésre vet fényt az is, hogy a megyében a legutóbbi öt évben egyszer sem sikerült elérni a lucernaszéna egy hektárra vetített, termés- mennyiségében az 1976 és 1980 közötti évek átlagát... Rámondhatjuk tehát, az álombéli bála valóban nem több ma még álomnál. Mészáros Ottó Vendégek a Dunakanyarban A szocialista országok fővárosainak ifjúsági találkozóján részt vevő fiatalok augusztus 29-én a Dunakanyarba látogattak. A Táncsics motoros hajón megtett út után megismerkedtek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal (MTI Fotó — Friedmann Endre)
