Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Aki szólni mer A nyáridő jótékonyan hat a Rákóczi út tisztaságára. Régebben ugyanis megfigyelték a szakemberek, hogy a kora reggeli „nagytakarítás” után, mire a bejárók végigrohannak a városon, sok-sok apró szemét borítja a járdatestet. Jobb esetben a szemetesedények környékén, de inkább szanaszét. A nyári időszakban másféle, s talán csak egyetlen szempont szerint jobb a helyzet. Még mindig sok a konténerek környékén a szemét, főleg szeles időben igen sok papírféleséget sodor el a légáram. A gyom újra támad, bár előírások vannak rá, hogy kinek-kinek a portája környékét rendben kell tartania. Elég lazán értelmezik a kötelmeket a városlakók. De panasz az mindig van, valahogy úgy látszik, felbillen a kívánság—kötelesség egyensúlya, mintha csak a kívánsággal a kötelességet is leróhatnánk... Nyáron többet építkezünk, így érthető, hogy a sitt és az építőanyag több a megszokottnál. De meddig? Nem jóléti és elnézési hivatal a tanácsi szervezet, hisz gyakran nem a terület önkényes lefoglalása a probléma, hanem hogy a szétfolyt homok vagy kavics elzárja az utat, betömi az átereszt vagy az árkot. A tömeges szabadságolást használják ki az élelmesek, pedig rosszul teszik, hisz a közterület-felügyelet már létezik és működik városunkban. A ragacsos légyfogók, légyirtó lemezek szinte kivesztek a boltokból. Pedig gusztustalan látvány, amint a kihízott legyek önfeledten lakmároznak a felvágottakon, édes töltelékes süteményeken stb. Elhullott állatok nem sokáig pihennek az utak mellett, de nem árt tudni, hogy ezt maga a szemlélő is bejelentheti, hisz a fej- csóválás nem elég. Meleg van, és a fertőzések elhárítása mindnyájunk kötelessége. A kevés csapadék megsanyargatta a füvet. Hát a zsenge pázsitot ne használjuk útrövidítő lehetőségnek, inkább keljünk korában, mert a nagy igyekezet biztosan kiöli majd a fűféléket. Rossz látni, amint a derék lakótársak a kiszáradt gyepen parkíroznak, hogy habos levekkel fényesítsék a kocsijukat. Aki mer szólni, haragost talál! S. D. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM 1988. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Furfangos hitel jobb, ha a saját jókban laknak S Ez a két pucolatlan ház, itt, a törteli szélső fertá- ^ lyon, a hitelügy miatt érdekes. Egyébiránt semmiben § sem különböznek más pucolatlan házaktól, amikből $ akad még egy pár a Zrínyi utcában. A nagyméretű téglák szorosan vállaznak egymással, kacskaringós, üreges belvilágukat nézgélve, alighanem Uniformok lehetnek, a szomszédos abonyi gyárból. Üres az ablak, palló visz a bejáráthoz. Jó kis házak ezek, saccra a 80 négyzetmétert is kiteszik. Az utca felőli oldalon két szoba, fürdőszoba, majd a folyosón visszalépkedve hatalmas konyha meg spéjz zárja a hátsó traktust. Szakasztott egyforma mind a kettő. Azért mégse. A faluhoz közelebb esőt, hátulról, úgy vállmagasságban nyomorúságos vályogviskó támogatja. Tisztára úgy néz ki, mintha direkte otthagyták volna tartani az új falat. Ezt persze azonnal cáfolnunk kell. Nem, nem és nem. Mert az a viskó túlmutat önmagán, az a viskó szimbólum. Az OTP-s ember tette jelképpé, mikOir kiint járt, s emigyen szólt: Jaj, le ne bontsák, maradjon csak meg, legalább látni fogják, honnan indultak, s hová érkeztek. Az OTP-s ember könnyen beszélt. Egy fehérre meszelt viskót a vak is lát, és még- inkább a mellette emelt újdonatúj téglahajlékot, összehasonlíthatja, ha bölcselto?dő kedve szottyan. Mint a fergeteg Törteién nagyjából kétszáz cigányember lakik, szétszórva. Munkaképes hányaduk 70 százaléka valahol alkalmazásban áll, a tsz melléküzemeiben, a Dutépnél, a konzervgyárban, ki hol. Illő, hogy lakjanak is. Minden szempontból a leghelyesebb, ha a sajátjukban. Ezer szerencse, hogy a megyei tanács elnöke, akinek ilyen dolgokban nagy szava van, eldöntheti, hogy ennek meg ennek a cigány családnak juttathatnak lakás- építési kölcsönt. így történt, hogy három törteli személyre is rámosolygott a hitel, 340—400 ezer forint képében. A faluban persze abban a hiszemben voltak, hogy ha a megyei elnök megmond valamit, akkor az meg van mondva. Innentől kezdve mint a fergeteg, intéződnek az ügyek. A cigány személyeknek pedig már csupán egyetlen dolguk marad: szerezni égy kisebbfajta táskát, amibe belegyömöszölik a bankókat, és nosza, indulhat is az alapozás. Kabátra, lovacskára A faluban azonban egy valamivel nem számoltak: elnök ide, elnök oda, a pénzt az OTP adja, és az OTP egyszer (sőt kétszer) már megégette a száját. Mert ugye mit cselekedett két rakoncátlan kölcsönkérő? Elkezdte annak rendje s módja szerint költeni a pénzt, csakhogy nem ácskapocsra, hanem kabátra meg lovacskára. A kiskésit! Lett nagy bizalmatlanság az OTP-ben, ami átáramíott a. mostani kérelmezőkre is. A beadványozó cigány személyek semmi szín alatt sem kaphatják kézhez a pénzt! Nem tudom, végül is kinek jutott eszébe, hogy hát akkor vegye fel azt a hitelt a kőműves, aki egyébként is elkészíti a házakat — de jó ötlet volt, használható. A faluban úgy gondolták, innentől fogva, mint a fergeteg, intéződnek az ügyek. De nem. Az OTP egyre újabb és újabb feladatokkal állt elő. A közbenjáró törteli tanács két emberét kizárólag a hitelügyekben való el mélyüléssel bízta meg. „Tegyetek félre minden mást, törődjetek a hitellel!” így ment ez egy hónapon át. Épülnek a házak Egy Szikszói nevű abonyi kőműves kisiparos lett a hitel birtokosa, s szépen épülnek a házak. Érdemes-e Szikszait sajnálnunk ezért, hogy rátört a jótékonysági roham? Nem érdemes, egyébként sem tört rá roham, nem is jótékonykodik, csak épít. Tud valamit, s aligha röpíti ki a kíváncsiskodót, ha portáján fölkeresi. Ha most azt hiszik, hogy mindezek után ötezer törteli honpolgár örömujjongásban tört ki és részvétfelvonulást rendezett, tévednek. Sebaj. Lassanként elkészül három hajlék. Varga Sándor Fogadóóra Augusztus 4-én, hétfőn délután 2-től 6 óráig Fekete An tál, a városi tanács elnöke fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. Puff, puff Falfestés kakaóval (CEGLÉDI JÁTSZÓTÉR, NYÄRESTE.) Napok óta feltűnően zajos a gyerekbirodalom 8, 9 10 óra után. Többféle magyarázat is van a rejtélyes jelenségre: éretlen kamaszok idétlenkednek az alig- hintán, alig-mászón, alig- csúszdán, alig-játszótéren? Nem igaz, gyerekek — igazi vagány, mai gyerekek. De hogyan látnak? Infrás érzékelőjük van, netán otthon fontos vendég érkezett, és most felmenni tilos? Sajnos, nem tudom meg, mert a hangos gyermekhad, mire szóra bírnám, mint a verebek vagy seregélyek, szétrebben. Nyár van, szeszélyes. De azért annyira nem szeszélyes, hogy az unatkozó gyermekhad egész nap, leginkább este — azt csinálja, amit éppen sötétedés után kigondol. Volt idő, amikor a nyári magatartásunkat is értékelte az iskola kijelölt tanári csoportja. Akkor még szinte mindenki szétszórtan, kertes házban lakott, mégis a nevelők megtaláltak bennünket — épp a csínjeink nyomában ... (ISKOLAI KÖZJÁTÉK.) A lakótelepi iskolák szinte csalogatják a rendetlenkedő gyermekeket a nyári szünidő alatt. A napokban telefont kaptam, tegyek valamit, mert egy tízéves forma ostorfát letörtek. Szélvihar nem volt, autó nem rohant fel a járdára, vagyis csak vandál pusztítás lehet. Ahogy Károly bácsival a fát megreparáltuk, máris a másik: kénytelen voltam hirtelen behúzni a nyakam, mert a tornaterem óriási, több kilós üveglapmaradványa félig benn, félig kin# ásít az ablakkeretben. Bizonyára nagy-nagy sikerélménye volt a menő fiúcskának, amint a négyzetméternyi üveget kővel eltalálta. Ez a találat ötezer forintos értékű. Közben pedig halljuk, nincs pénz, nincs' pénz. Ha történetesen a büszke szülő gyérCegléd a hazai lapokban Á .Vas Népe június 28-án közölt, Cegléd, 42 fok,' ' 120 százalék című írásából megtudhattuk, hogy a táborozás első hetében hogyan érezte magát az a kétszáz vasi fiatal, akik július 15-től 28-ig répát kapáltak, kukoricát címereztek és fattyaztak a Ceglédi Állami Tangazdaság cifrakerti építőtáborában. A Magyar Hírlapban július 2-án és 3-án olvashattuk Keresztényi Nándor cikksorozatát Különös történet címmel, a Ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet A döngölt földes aljú házikó esténként rendesen megtelt. Morgott is a gazda emiatt, de elküldeni a vendégeket nem lehetett. Mindenki kíváncsian tekingetett az ablak felé, ott állt egy hamarjában összetákolt kis asztalka, rajta a csodamasina, no, azt nézték a szomszédék. Az öreg Perlaki először el se hitte, hogy van ilyen, de most a saját szemével láthatta: nem csalás, nem ámítás. A gazda meg — látva, hogy többen nem férnek be a nagy szobába — ■ hirtelen az asztalnál termett és bekapcsolta a kétezer lelket számláló falucska harmadik televízióját. Az akkori öregek — az ötvenes-hatvanas évek fordulóján — először megijedtek: most már nyugdíjba lehet küldeni a vajákosokat, a bűbájosokat. Ki hiszi el ezután a szemmel verést meg a vasorrú bábát? Senki. Telt-múlt az idő, a televízióból hamar tévé lett, a hatvanhatos labdarúgó-világbajnokság idején pedig már tévészerelőknek is lenni kellett. Képzeljünk el olyan futballrajongót, aki a brazilok elleni diadal menetet — vadonatúj készüléke hibája miatt — nem tudta volna megnézni. N , hát annak a szurkolónak nehéz lenne leírni az idegállapotát. Aztán mi történt 1968 szilvesztere előtt Szabó János — vagy Kis István vagy Kovács József — lakásán? Mai szemmel nézve semmi különös nem történt. Ott állt a tévé a csinos, gyári asztalkán, alatta terítő, fel ne sértse a masina a politúrt. A tévé tetején nipp, ormányát emelgető elefánt vagy ölelkező halacskák. A márkát is könnyen el lehetett olvasni: Tisza, Duna, Dráva, Száva... Hát ahogy a tévé ott álldogál az asztalon, egyszer csak azt vesszük észre, nem működik. A hétszázát, holnap szombat — rikkant Szabó János —, vendégek jönnek, mi meg ülünk itt a süket tévé előtt. Szaladj csak el, fiam, a Lajos káért, oszt mondd meg neki, bedöglött a Tisza. Ha kérdezi, mi baja, mondjad, se kép, se hang. A szerelő a „se kép, se hang”-ból nem következtethe■ megunta a várakozást, biciklire rakták az öreg jószágot, és betolták a Gelkába. A Gelkában azt javasolták, nem ártana venni egy új készüléket, ezzel már nemigen tudnak mit kezdeni. Különben is megszűnnek ők nemsokára. Így is lett. A Gelka 19S3 januárjában befejezte pályafutását. Szabóék is megérezték az új korszak kezdetét, vettek másik készüléket, a régit meg kivitték a hobbira, jó lesz az ott, ha kimennek az unokák, mégse unatkozzanak. Mit üzenne ma Szabó János a Kotor Híradástechnikai Kisvállalatnak? Ha jó erőben lenne, bizony nem üzenne. Hívja ki a szerelőt! tett Szabó szaki alkoholos befolyásoltságára, nem ismerte még ezt a szólást. Csak felpattant Danuviájára és elment megcsinálni a tévét. Kicserélt egy csövet, aztán rohant tovább, mert aznap estére további öt helyre kellett még mennie, és hogy néz az ki, ha az ember tíz után állít be valahová. Lajoska ezt öt évig csinálta így. A gyerek legközelebb a hetvenes évek elején láto- g: *ta meg, akkor a szerelő azt üzente, ma kedd van, jövő hétfőn délután, tizenhat óra harmincnégy perckor legyen otthon valaki, talán ki tud ugrani, de ezt nem ígéri biztos, a. Nem is ment. A család Fogná a készüléket és elvinné javíttatni, benn a szervizben kéznél vannak a műszerek. Kicsit aggódna, hogy a harminc-negyven kilós, kétnormás' tévét esetleg elejti majd a bejáratnál, de azért becipelné. Ott megtudná, hogy őt — és a készüléket — jótállás esetén a garanciális törvény védi. Harminc napot köteles várni a javításra, a harminc- egyedik napon kérheti a készülék kicserélését. Ha a gyárból az a felirat kerül a Kotor megrendelőjére, hogy az igényelt alkatrésszel nem rendelkeznek, akkor az ügyfelet — ez Szabó — utalvánnyal látják el. Az utalvánnyal visszakocoghat az eredeti vásárlás színhelyére, ott — ha nincs más megoldás — még a kártalanítás, is szóba jöhet. Magyarul: visszafizetik a pénzt. Ha lejár a jótállás ideje — minden garancia véget ér egyszer — és Szabó János is közelebb kerül a nyugdíjazáshoz, akkor nem fogja becipelni a készüléket. Egyszerűen bejelenti: rossz a tévém. Ki fogják majd kérdezni: van-e hang, van-e fénye a képnek, milyen a képernyő? Ö nyilván a saját érdekében mindent el fog árulni. Ha Cegléden él, negyven forintért, ha a területen, akkor hatvan forintért „kiszáll” hozzá a szerelő. Dánszentmiklós vagy Csemő, mindegy, a kiszállás ugyanannyiba kerül. Az ügyfél csak egyre ügyeljen: nehogy hordozható készülékhez hívja a szerelőt! Szóval sokféle változat létezik. Például az, amikor a Kolor vezetője alkatrészt keres régi munkahelyén, a gyártó vállalatnál, de ott a szalag éppen az alkatrészhiány miatt áll. Ha ezt követően elmegy egy ismerős pesti maszekhoz, az majd megkérdezi tőle: BU 208-as tranzisztor? Mennyi kell? Ebből jön rá a szervizvezető: ha nem volnának a notórius anyaghiányok, gondtalanul dolgoznának. E zt azonban Szabó János nyugdíjas nem fogja így végiggondolni. Ha egyedül marad, a tévé lesz egyetlen szórakozása. Milyen üres lenne a nagy szoba — a Híradó nélkül. Rab László szanálásainak históriájáról. A szerző annak okait kutatja, hogy miképpen gazdálkodhat évekig veszteségesen egy olyan gazdaság, amely a ceglédi határ legjobb minőségű termőföldjeit művelheti. meke rajtaveszít, ő van legjobban megsértődve, hogy ilyet, az ő gyermeke... Felháborító, arcátlan és hát az a gyanúsí tgatás stb. Néhány hete azt is tudom; hogy a zacskós kakaóval lehetséges festeni, ez az ostoba szokás változatlanul dívik, bár ebben az esetben van happy end, mert akadtak tettesek is. Van is felháborodás! (MOZGÓ PÉNZTÁRCA.) Öcska és elcsépelt vicc szerte az országban, hogy unatkozó fiatalok kitömnek egy pénztárcát, damillal kikötik, mint az úszó a víz tetején ... és lesnek alattomban, vajon kit tudnak rászedni. És hát micsoda boldogság, mikor a kerékpárról leszálló ember előtt hirtelen elrántják a bu- gyellárist. Roppant vicces és érdekes, talán az izgalom oda vezet, hogy az ilyen őrs tagjai a nagy-nagy feszültség miatt lesznek 12—13 éves korukra cukorbetegek. Hol vannak a szülők, akik büszke csemetéiket elszámoltatják az elfolyó napok sodrában. Ügy tűnik, a nagy hajszában nem akar maradni erre idő. Az eldurvulás számos más jele is érzékelhető, hisz a világos nappal dolgát végző ember a Nagy Sándor utca emlékét idéző árkádok alatt — nem képzelgés. Ügy tűnik, valami nagy nyilvános illemhelyei vélt látni a lakó. (ÉBRESZTŐ POROLÓVAL.) Néhány napi meleg idő után Illés viharral hozta meg az esőt. A borult szombat reggelen nehezen ébrednek a házbeliek. De hat óra után már nem kell aggódni.* Alig használt pokróctartó állványunkhoz kerékpárral érkezik valaki, kókuszszőnyeget terít fel és rázendít: puff, puff, puff. Elvégre örüljön mindenki, hogy e derék valahol lakó talált egy vaskeretet. Engem nem nagyon zavart, de másokat igen. Egyik ismerősöm lerohant az idősebb hölgyhöz, bizonyosan nem a párbaj szabályait beszélték meg, de azért annyit hozzátehetek, valóban nem kell visz- szaélni a vendégjoggal, még ha olyan nagy horderejű dologról is van szó; -- mint ” a szőnyegek ki porolása, rí Panta rhei — mondták a bölcs görögök, valóban, minden mozog, minden változik a lakótelepen. Surányi Dezső Meder készül a vezetéknek Az összekötő úton a parcellázásra kerülő házhelyek előközmű- vesílési munkálatai folynak. A Dutép esővíz-elvezető csatornát épít — 500 milliméteres vezetéket fektetnek a földbe (Apáti-Tóth Sándor felvétele) ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) I
