Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1 Szombat« jegyzet ü XIII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT I A PEST MEGYEI I R LAP KÜLÖNKIADÁSA Módszerek és elkövetik Locsolókannáka rejtett bűnjel Lélekbe kellene látnia en- . nak, alá bizonyos tetteinek okát szeretné megmagyaráz- ' ni. Mert milyen óhaj, kényszer visz rá valakit például arra, hogy a boltból bármilyen árut elvigyen — fizetség nélkül? Az utóbbi időben a gödöllői áfész-áruházban is nagyon el­szaporodtak a tolvajlások. Az áruház dolgozói ezt a áremel­kedésekkel is megpróbálják magyarázni, de érdekes módon tejet, kenyeret még soha nem lopott senki éhező gyermeke számára. Tóth István igaz­gatóhelyettestől a kelendő cik­kekről, az eltulajdonítás mód­járól érdeklődtünk, valamint arról, mit tudnak tenni ezek ellen. Minden rétegből Sokan szervezett bandában dolgoznak együtt. Vannak kö­zöttük felnőttek, gyerekek, nem lehet különbséget tenni. Elég gyakori, hogy egyik gye­rek küldi a másikat, a vagá­nyabb bezavarja a kisebbet, ha nem visz semmit, megve­ri. Sokszor egy egész általános iskolai osztály részt vesz egy ilyen buliban. Módszereik kü- különbözőek, de azt apraja, nagyja tudja, hová kell búj­nia, melyik sarokban dughat­ja el az árut, hová nem lát­nak az eladók a tükrökből. Némelyek testőrt is alkal­maznak, a nagy darab koyér férfi mögött nyugodtan tevé­kenykedhet a sovány asszony. Az eladók a vissza-visszaté- rőket már ismerik, figyelem­mel kísérik vásárlásaikat. 0k azonban kifinomult érzékkel, tapasztaltán dugják el vész esetén a megszerzett holmit. Hiába láttáik a műveletet az eiadók, a motozásnál semmi nem kerül elő. Volt annyi eszük, hogy a locsolókannába tegyék a bűnjelet, és rendkí­vül felháborodnak a becsüle­tüket ért sértésen. Az aggkori í el edéknys égnek sem róható fel, ha valaki véletlenül a sa­ját szatyra mélyére rejtette a csomag kávét. Mert a szóra­kozott vásárló legfeljebb a tetejére dobja. , Fia statisztikát töltenénk ki az áruházi szarkák neméről, korárpl, foglalkozásáról, min­den rovatba húzhatnánk vo­nalat. öttől hetvenévesig, se­gédmunkástól doktornőig min­denki megtalálható ügyjeleik között. Bizony van alkalmuk meglepődésre bőven. Hiszen ki feltételezné, a párizsi divat­lapból kilépett nagyságos­asszonyról, akin cipőtől kala­pig mindig minden egyforma színű, hogy a markában egy száznegyven forintos köröm­lakkal akar kisétálni a pénz­tár mellett? Elegáns modorán a lebukáskor sem változtat, csupán .arra hívja fel a jegy­zőkönyvkészítők figyelmét, igyekezzenek, mert őt várja a kozmetikusa. Ha fiatalt érnek tetten, ha­zaviszik, tudja meg a szülő is, mit művelt csemetéje. Tóth István élete legnagyobb áíoá- gásaként említi az alábbi ese­tet. Pici növésű, 6—7 év kö­rüli, ártatlan tekintetű legény- ke teljes folyamatossággal diktálta be adatait, többek között a lakáscímét is. Míg ő elment a kocsiért, a fiúcska megszökött, aztán kereshette a Dózsa György út 11-es ház­számot, olyan nincs Gödöllőn. Volt gyerek, aki nem titkolta 4H,d.QP?&$£t, lejátszotta, ho­gyan sikerült efvínnie . a kis­autót. Utána harminc mdtch- boxot vitt vissza az üzletbe. Barkácsoláshoz ilyen formá­ban szerzik be a zsebkést, az elemet, sőt még a szigetelősza­lagot is. Viszik a rondát A felnőtteket természetesen már az értékesebb cikkek vonzzák. Bemennek a próba­fülkébe öltönnyel, kosztümmel a kezükben, és ezek valame­lyik részét magukon felejtik. Különösen könnyű dolguk van télen, amikor a kabát sok mindent eltakar. Bár a fehérnemű próbálása tilos, gyakran megszegik ezt a sza­bályt, és a 400—500 foriptos melltartónak már csak az üres doboza kerül a polcra. A do­bozos ágyneműk iránt is elő­szeretettel viseltetnek. Sok­szor talál illetéktelenül gaz­dára szájfény, rúzs, szemöl­dökcsipesz és kazetta, mani­kűrkészlet, ezüstlánc. A ci­pőosztályon egyszerű a hely­zet. Űj cipő a lábon, az ócs­ka elbújtatva a polc alatt. Mit tegyünk, ha a kosárba nem jutott megfelelő lábbeli. A földszinten közel van az aj­tó,, itt két férfi simán fel­emelte, és vitte ki a mosógé­pet. Azt sem gondolták az el­adók, hogy a ronda lila szí­nű kávédarálót kétszer pró­bálják meglovas-ítani. Nászajándékra kellett Képtelenség az eladókat a legapróbb trükkökre is meg­tanítani, hiszen úgyis lesz kö­vetkező. Máskülönben nem is szabad senkit ' gyanúsítani, élőfordulhat, hogy az a vevő csak azért ácsorog, mert nem tud dönteni, vagy nem mer kérdezősködni. A menőket is hónapokig, évekig tartó meg­figyelés után, és biztosra men­ve buktatják le. A nyomozást sem gyakorolták a kereskedő­tanulók, mégis nemegyszer fél, egész napjuk rámegy egy- egy áru valódi tulajdonosának kiderítésére. Télen, tetten; néz­ték egy hölgyet, neki éppen tréningruhára volt szüksége. Megmotozták, a kosarában volt úszógumi, tornanadrág, film, divatos, nagypöttyös szoknya. Ilyenkor mozgósíta­nak minden üzletet, butikot, honnan való az áru. Nem rendeztek számomra színjátékot, eljövetelemkor mégis láthattam egy csöppet sem tolvajnak tűnő asz- szonyt. Nyolcszázharminc fo­rintos italtárolóval sétált ki az áruházból. Nem akart ő lopni, de esküvőre mentek, és nem volt pénzük nászaján­dékra. Báskai Erzsébet Nemzeti kincs ügyes a keze, vág az agya Olvastam a hírt, hogy az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra jelentkezettek a napokban megkapták az érte­sítést az eredményeikről, s ma már tudják, ősztől beül­hetnek-e a választott felsőok­tatási intézmény padsoraiba. Akaratlanul is az a gond ju­tott eszembe, amikor a közel­múltban a túrái általános is­kola tanárával, Takács Pállal beszélgettem. — Az iskolák sokat törődnek a tehetséggon­dozással, ennek ellenére a gyermekekben lévő adottsá­gok bizonyos külső tényezők gátló hatására vagy a gyere­kek passzivitása miatt nem tudnak mindig úgy fejlődni, ahogy kívánatos lenne — mondta, majd így folytatta: — Tavalyelőtt volt egy ta­nítványa az iskolának, akire mindannyian büszkén néz­tünk. Tanulmányi versenyek sorát nyerte, oklevelek töm­kelegével dicsekedhetett. Szü­lei jól keresnek. Autójuk van, kétszintes házuk, nyaralójuk. Igaz, nem szégyellik a mun­kát. A vasútnál ledolgozott órák után itthon a fóliák alatt kezdik a második műszdkot, ami sokszor belenyúlik a har­madikba is. A gyereknél természetesnek tartottuk, ép­pen kiemelkedő eredményei alapján, hogy gimnáziűmban folytatja a tanulmányait. Amikor a nyolcadik osztály­ban be kellett adni a tovább­tanulási papírokat, a fiú ipari tanulónak jelentkezett. De­hogy nézem én le a szakmun­kásokat. Csak ez a tanulónk sokkal többre vihette volna, képes lett volna a legmaga­sabbra is eljutni. Már mondanám, hogy a pe­dagógusoknak mekkora szere­pük volt a múltban is a szülők meggyőzésében, a gyerekek pályaválasztásának segítségé­ben, de Takács Pál nem en­gedi a gondolataimat elmon­dani. — Az osztályfőnökkel együtt kerestük fel a csalá­dot, ám a szülők hajthatatla­nok voltak. Eredmény nélkül magyaráztuk nekik, hogy bűnt követnek el a gyerekkel szemben meg a társadalom­mal szemben is, ha nem en­gedik az ilyen tehetséget fej­lődni. Érdekelt a történet. Felke­restem a szülőicet. Tényleg az egész ház, s annak berendezé­se az átlagosnál magasabb életszínvonalról tanúskodik. Elmondtam, mi járatban va­gyok, mi érdekelne. Az édes­apa kissé dühösen, de azért szívesen válaszolt. — Tanult az úr számtant? Mert az egész döntés mögött egyszerű matematika van. Ha a gyerek továbbtanul, mérnök lesz vagy tanár, akkor huszon­négy—huszonöt éves koréban keres havonta háromezeröt­Ezáz forintot. Esetleg négyet. Aztán háromévenként jön a háromszáz forintos soros elő­relépés. A fiam most tizen­nyolc éves korára szakmát tud a kezében. Húszéves ko­rára a hivatalos fizetése autó­szerelőként hat—nyolc ezer forint lesz. De mivel ügyes a keze, vág az agya, a másik nyolcat megkeresi délutánon­ként meg hétvégeken. És eh­hez nem is kell agyonhajszol­nia magát. így számoltam, amikor döntöttem. Most is meggyőzed esem, hogy a gye­rek jövőjére vonatkozóan he­lyes volt az elhatározásom. Amíg hallgatom az apa okosnak ható érveit, eszembe jut, amiről június végén érte­sültem. A kerepestarcsai kór­házban most végzett orvoso­kat havi háromezernyolcszáz forintos fizetéssel alkalmaz­tak. Valamennyien tudunk ta­nárokról, akik háromezer fo­rint körüli bérrel kezdik a munkájukat szeptemberben, mérnökökről, akiktől hasonló fizetésért várunk nagy tette­ket. — Ez igaz — mondta dr. Harangozó László főiskolai tanár, amikor a gondokat so­roltam —, de akkor sem mondhatunk le a tehetséges tapasztalható feszültségeket, úgy, hogy a felsőfokú végzett­séggel rendelkezők részére je­lentős, személyenként átlago­sán havi 1000 forintos alap­bérrendezést hajt végre e hó­naptól. A rendkívüli béreme­lés 66 személyt érint. A . bérfejlesztési keretek felosztásánál az érintett te­rületek a felsőfokú végzett­séggel rendelkező létszámnak megfelelő összeget kapták meg és saját hatáskörben dif­ferenciálhattak az egyénen­kénti béremelés során. Ennek köszönhetően 300 és 1800 forint közötti szélső értékek is elő­fordultak a bérnövelés alkal­mával. Az alapbéremelésen túl a további ösztönzéseknél is dif­ferenciálódás következett be, ugyanis jól bevált gyakorlat már, hogy a különféle premi­zálások összegének vetítési alapja az éves besorolási bér. A hivatalos bérlevélátadás központilag történt. Szabó István vezérigazgató röviden megindokolta, hogy miért ke­rült sor a rendkívüli intézke­désre, elmondta, hogy ez a bérfejlesztés előlegezett bizal­mat jelent, és kérte a jelen­levő diplomásokat, hogy mun­kájukkal az eddigieknél is nagyobb mértékben járuljanak hozzá a vállalat műszaki fej­lődéséhez. a hatékonyság nö­vekedéséhez, egyszersmind a vállalati fejlődéshez, gyarapo­dáshoz. Ezt követően minden érde­keltnek személyesen adta át a vezérigazgató az új besorolási bért igazoló okmányt. M. G. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepesíarcsa, kiállítóte­rem: Televíziós bábok kiállításai megtekinthető 10—18 óráig. 3éuiO 9tí Szélmolnár. Színes magyar mesés orózat. Csak 4 órakor! Egy maréknyi dollárért. Szí­nes olasz western. 6 és 8 óra­kor! A Ganz Árammérőgyár VII. ötéves tervre szóló bér- és keresetpolitikai elgondolásai­ban elsők között szerepel az, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés terén nagyobb mértékben kell számításba venni a vállalati eredményre ható műszaki, közgazdasági értelmiséget. A vállalati bér­politika kialakításához közre­adott központi irányelvekben is szerepel: A műszaki-gazda­sági szakemberek anyagi ösz­tönzésével kapcsolatos gyakor­lati tapasztalatok azt mutat­ják, hogy e réteg kereseti színvonala elmarad netnesak a kívánalmaktól, hanem a vál­lalatok lehetőségétől is. Az ösztönzés nem kielégítő volta miatt a vállalatok sokszor csak nehezen behozható lé­péshátrányba kerülnek mind a műszaki színvonal, mind a ha­tékonysági követelmény-ele tel­jesítése terén. Különösen fon­tos, hogy a kiemelkedő ered­ményeket elérő, a vállalat gazdálkodásának színvonalát rövid-ebb és hosszabb távon befolyásolni képes és tudó műszaki-gazdasági szakem­berek anyagi ösztönzése ja­vuljon mielőbb és jelentős mértékben ... A fiatal szak­emberek, a pályakezdők anya­gi megbecsülése az elmúlt időszakban észrevehetően ja­vult, de még továbbra sem minősíthető megfelelőnek. Az Árammérőgyár vezetősége a fentiek szellemében a szak­szervezeti bizottság egyetérté­sével úgy döntött, ho-gy ismét elébe megy az eseményeknek, a nem várható központi támo­gatás híján saját erőből igyek­szik feloldani a vállalatnál is pa Ferenc tájékoztatott a nyi­ladozó labdarúgóélet esemé­nyeiről. — A nyári szünet utáni első labdarúgó-szövetségi napon a fő napirendi pont az MNK- selejtező sorsolásának megej- tése volt. Ebben a tornában a körzeti bajnokságban részt vevő csapatok között dől el az, hogy mely együtteseket nevezhetjük a megyei csatá­rozásokba. — Érdekesség, hogy a Gö­döllői Sport Club is képvisel­ve lesz, bár gárdája az el­múlt bajnokságot megnyerve ősztől a megyei másodosztály­ban szerepelhet. Ez úgy lehet, séges, hogy a GSC, hasonlóan a GEAC-hoz, második csapa­tot, fakót indít a körzeti ver­sengésben. — A selejtezőt három for­dulóban rendezi meg a kör­zeti labdarúgó-szövetség. Az első kettőt oda-vissza alapon játsszák a csapatok, a harma­dikban körmérkőzéseken dől el a sorrend. A körzeti győz­tes első helyezett serleget, a második egy labdát kap. Ezek az együttesek képviselik a töb­bieket megyei szinten. A párosítás a következő. I. csoport: Mogyoród—Valkó, Vácseentlászló—GSC. II. cso­port: Hévízgyörk—Kerepes­tarcsa, Erdőkertes—Isaszeg. III. csoport: Galgahévíz—Tú­ra, Domony—Zsámbok. A má­sodik fordulóban csak a győz­tesek találkozhatnak augusz­tus 20-án és 24-én. Vasánap kupanap lesz kör­nyékünkön. A találkozók egy kivétellel ekkor, délután öt­órai kezdettel lesznek. Az isa- szegiek a helyi sportkör jubi­leumi ünnepsége miatt halasz­tást kaptak, egy héttel ké­sőbb utaznak Erdőkertesre. A visszavágót minden csapat egyszerre, 17-én játssza. ________ B. G. Söprés Kalapos öregember söp- röget Gödöllő egyik parkjá­ban. Az előbb még az út menti padnál szöszmötöit, eligazgatta a támlára vetett gúnyáját, nézett jobbra, né­zett balra, fölmérte, hon­nan fogjon hozzá a leve­lek eltakarításához. A hárs­fák levelei hullanak, ' mint­ha ősz volna. A nagy szá­razságban másutt is meg­figyelhető, a fák ievelei fonnyadnak, sárgulnak, összepöndörödnek, s lees­nek. Itt, a parkban az öreg­ember összesöpri őket. Ki­mért mozdulatokkal dolgo­zik, most éppen balról jobbra, a sétány menti fü­ves részre igyekszik terel­ni a korán lehullott levele­ket. Akkurátusán dolgozik, erejét gondosan beosztva. Néhány lendítés után meg­áll, kiegyenesedik. Nem tel­jesen, minek, úgyis vissza kell görnyednie megint. Fé­lig kiegyenesedett tartásban maga mögé néz, tiszta-e a sétány. A visszamaradt le­veleket apró mozdulattal, a söprű hegyével kipöcköli a többi közé. Mire a sor végére ér, kezdheti újra. Reménytelen és meddő vállalkozás. Csak söpör, csak söpör, s míg teljesen meg nem kopa­szodnak a fák, fordulhat újra és újra. De hát ez. a dolga. Ezért fizetik. Jó, jó, ez a dolga, ezért fizetik. Az ember azonban ered­ményt is akar. Megcsinálni valamit, elkezdeni, befejez­ni, végignézni a művön, ím itt van, lássátok, erre va­gyok képes, ezt alkottam. Az öregember meg csak söpör, söpör, a háta megett pedig ismét földet érnek az újabb levelek. Szárazság van, a nap pörköl, a gyen­gébbek elsárgulnak, füg- gesztékük meglazul, elvá­lik az ágtól. Meddő munka. S ha nem csinálná? Ha az öregember nem söpörne napról napra? A sétányon vastag, szürke, fekete, piszkos levélrétcg terülne el. Csúnya látvány, senkinek sem volna kedve végigmenni a harsak alatt. Hasonlgtösj é$ az, öregem-, ’ ósr a háziasszonyokhoz. Gondosán megtérvézitc1 az ünnepi ebédet, órákig főz­nek, sütnék, a lehető leg­szebbre terítik meg az asz­talt, ragyog a tányér, po­hár, csillogó szemmel hívja asztalhoz a vendégeket, a családot, s mire térül-for- dul, mert a konyhára még ilyenkor is figyelni kell, el­pusztítottak mindent. A le­tarolt asztalra rossz ránéz­ni, a tányérokon a lépés-, mártásnyomok, leszopoga­tott csontok. Ezért kellett nekem hajnalban kelni, órákig izzadni a tűzhely mellett, gondolja a házi­asszony, hogy szempillantás alatt elpusztítsák?! Hango­san pedig így szól: ízlett?, váljék egészségetekre! S mi, többiek? Nem va­gyunk vele ugyanúgy? Csak annyiban van különbség közöttünk, hogy egyikünk művét rövidebb, másikun­két hosszabb idő alatt hasz­nálják el. A kenyeret reg­gelre megsütjük, estére megeszik, a ruha elkészíté­se tovább tart, s hosszabb ideig hordjuk. Az autó an­nál is tovább, a ház év­századokat kibír. Akármi­lyen sokáig áll is művünk, gyönyörködni benne nincs időnk. Űjabbat és újabban kell készítenünk. A végéről nézni a jelen­séget nem szerencsés. On­nan szemlélve minden em­beri tevékenység meddőnek látszik, hiszen semmi sem tart örökké, amit eszünk­kel, két kezünkkel létreho­zunk. Munkánk lényege, s örömünk forrása a folya­matban lehet. Az öregem­ber meg-megújuló erőfeszí­téssel rendben tart egy sé­tányt, a másik képes a por alakú lisztből szilárd kenye­ret sütni, alaktalan ércből járművet gyártani, agyag­ból házat építeni. Életünk­kel is így vagyunk, elkez­dődik. befejeződik. S min­den szép, ami lehet, a két pont között történik. Napi erőfeszítések árán. Kör Pál ISSN 0133—1957 (GödöHSi Hírlap) Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői kastély a század- fordulón, kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás. Giczy János festő­művész kiállítása. A' kiállítások 10—18 óráig tekinthetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs . képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Fákét is indít a GSC Augusztus már kedves hó­nap a labdarúgó-rajongók számára. A végén kezdődik az új bajnoki év a körzeti bajnokságban, az elején a Ma­gyar Népköztársasági Kupa versenysorozata. A sportfelügyeiőségen Tom­gyerekékről, nem hagyhatjuk, hogy egy is elkallódjon közü­lük. Természetes, a tehetségek fejlődése társadalmi feltéte­lektől függ. Attól, hogy a szü­lő tudja-e táplálni gyermeké­ben a felcsillanó szikrát, attól, hogy a pedagógus képes-e nö­velni a felfedezett adottságo­kat, de legalább annyira függ attól is, hogy a vállalat igaz­gatója, a termelőszövetkezet elnöke, az intézmény vezetője tud-e gondoskodni a hozzá került tehetségekről, átérzi-e támogatásuk fontosságát. Jó lenne — érvel Harangozó László —, ha a szülői ház is felismerné, hogy a tehetség nem üzleti vállalkozás, nem piacon értékesíthető áru. Nemzeti kincs. Meg kell be­csülnünk a tudást, a többlet- tudást, a tehetséget erkölcsi­leg is, anyagilag is. Nem va­gyunk annyira gazdagok, hogy egyetlen tehetséges gyereket is hagyjunk elkallódni. Olyan légkört kell kialakítani, ami rangot ad a jó tanulónál! már az általános iskolában. Olyan társadalmi légkörre, az érté­kek olyan átrétegződésére lenne szükség, amelyben az apáknak az lenne a kitünte­tés, ha a tanár bácsi azt mon­daná: — a gyerek ismét jeles­re felelt. Tudásával messze elhagyja a társait. Jó lenne, ha a szülő ilyenkor kihúzná -magát és büszkén válaszolna: Törődjön vele a tanár úr, hogy többre vigye az apjánál! _____ Fercsik Mihály i A nap programja Ganz árammérőgyár Rendkívüli béremelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom