Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. AUGUSZTUS 20., SZERDA 9 PEST MEGYEI HÍRLAP A nyolcvanas évek új kihívások elé állították a magyar gazdaságot. Ezek egyfelől a világgazdaság, s ezen belül közvetlen környezetünk válto­zásaiból adódtak, másfelől saját fej­lődésünk problémáiból. A kérdés te­hát most, a VII. ötéves terv első évében az, hogy ezeknek a kihívá­soknak milyen mértékben tud ele­get tenni a magyar gazdaság, milyen gyorsan lehet arra a pályára állí­tani a gazdaságot, amelyről még a hetvenes évek végén hozott határo­zatot az MSZMP Központi Bizottsá­ga, mennyire sikerül biztosítani a gazdaság intenzív fejlesztésének fel­tételeit, lehetőségeit és végül, de nem utolsósorban, milyen mérték­ben élnék a gazdálkodó szervezetek a nagyobb fokú vállalati önállóság, az új vállalatvezetési és szervezeti formák adta lehetőségekkel. Az új típusú feladatok mindegyike információigényes. A nemzetközi ta­pasztalatok is azt mutatják, hogy minél kevésbé közvetlen a gazdaság irányítási, ösztönzési rendszere, mi­nél nagyobb fokú demokratizmus érvényesül a gazdaság működési rendjében, minél kevesebb a felső szintű központi döntés, s minél in­kább kerülnek a döntések arra a szintre, ahol ehhez a legjobb lehe­tőségek rendelkezésre állnak, an­nál több, és főként sokoldalúbb, sokrétűbb információt igényel a gaz­dasági vezetés csaknem minden résztvevője. Az információ iránti igény növekedése nem elsősorban, vagy kizárólag az információ meny- nyiségének bővülését jelenti, hanem jóval inkább az információ minősé­gének javítását. Kihívás éri tehát az információt termelőket, szolgáltatókat; s ezt rö­viden úgy fogalmazhatjuk meg, hogy lehetőleg a gazdálkodó szervezetek minél kisebb mértékű zaklatásával adjanak sokoldalú információt a gazdaság működéséről, annak me­chanizmusáról, hatótényezőiről, s vetítsék előre a várható fejlődés tendenciáit, esetleg alternatíváit is. A tények logikájával a gazdaság intézményei akkor tudnak jól élni, ha van mennyiségben és minőség­ben egyaránt • megfelelő információ, s ha a befogadó közeg ezeket az in­formációkat jól hasznosítja. Nézzük meg tehát a kérdést mindkét oldal­ról. gazdasági növekedés és a rétegen- sége között érvényesülő többirányú kénti életszínvonal, az életkörülmé- hatásokat. E vizsgálatokhoz rendel- nyek és az életminőség kölcsönhatá- kezésre állnak az alapinformációk, sát, a környezet állapota és a gazda- a vizsgálati módszerek kialakítása sági fejlődés, valamint az élet minő- még előttünk álló feladat. Minőségi elemek kellenek merik fel az azokban rejlő tenden­ciákat, s milyen mértékben hisznek a tényeknek. Ezen a területen már volt néhány elgondolkodtató jelen­ség az elmúlt években. A statisztikai adatok 1985-ben jelezték azt, hogy a gazdaság fejlődésében megtorpanás van, hogy nem sikerült még arra a dinamikus pályára állni, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa meg­jelölt, sőt azt is jelezték, hogy ezen a nagy átlagún belül erősen diffe­renciált a kép, igen nagy a szóró­dás egyes ipari ágazatokban, me­zőgazdasági tevékenységekben. Az előrejelzések arra is felhívták a fi­gyelmet, hogy az élénkülésnek nin­csen meg a bázisa az 1986. év in­dulására sem, ezt jelezték a rende­lésállomány adatai. Ennek ellenére az indokoltnál optimistább tervva­riánst terjesztettek elő a tervező szervek, ez nyert elfogadást, és így óhatatlanul az elmúlt hónapokban Információk számítógépeken Kialakult hagyományainknak megfelelően a statisztikai törvény által biztosított keretben rendelke­zésre állnak a havonkénti, negyed- évenkénti, évenkénti információk a gazdaság és a társadalom úgyszól­ván minden területéről, tevékeny­ségéről a nagyobb gazdasági egysé­gektől az egyszerűsített adatszol­gáltatást teljesítő kisebb gazdálko­dókig. A magyar tradíció azt is megkívánja, hogy ne csupán szám­szerű információval lássák el a sta­tisztika terrpelői a felhasználókat, hanem az adatokat elemezzék, s ahol lehetséges, a tényezők hatásai­ra is mutassanak rá. Kialakult gya­korlatunkban ezeket a hatásokat több oldalról vizsgáljuk. Az információt szolgáltatónak fi­gyelembe kell vennie azt, hogy mi­lyen típusú döntésekhez használják fel az általa megadott adatokat, elemzéseket. Operatív döntésekhez ugyanis Viszonylag gyors átfutási idővel, esetenként a gyorsaság ér­dekében nagyobb hibahatárokat is eltűrve kell informálni. A közép-, vagy a hosszú távú döntések eseté­ben nagyobb részletességű, sokolda­lúan elemzett adatokra van szük­ség. Az adatok közlési sebessége és gyakorisága mellett nem kevésbé fontos az sem, hogy milyen módon kerülnek az adatok a felhasználók­hoz. A jelenlegi gyakorlatunkban a tradicionális publikációk adják a szolgáltatott információk túlnyomó többségét, viszonylag szűk az a kör, ahol adathordozó-csere valósul meg, s ahol a felhasználók közvetlenül a gépről lekérdezett adatok alapján dolgozhatnak. A nemzetközi gyakor­lat azt mutatja, hogy a fejlődés ma­Folyamatok kölcsönhatása gasabb fokán — tehát a jelenlegi­nél jobb számítástechnikai ellátott­ság mellett — is a hagyományos publikációk fogják az adatszolgál­tatás zömét adni, de ezek mellett kétségkívül fel kell készülnünk ar­ra, hogy már a következő években növekszik a számítástechnikai adat­hordozókon nyújtott információk szerepe. Ez utóbbiak nemcsak a döntést hozó szakértők körére vo­natkoznak, hanem a felső szintre is. Az utóbbi érdekében vezetjük be már a következő .évbei) av TEÁI­DAT A rendszert; egye lér(tmkf&érí eti formában, de ha ez sikeres lesz, akkor bővített' 'körben és tartalom­mal alkalmazzuk. A gazdaság szerkezeti átalakítása több új problémát is felvetett az el­múlt években, ezek közül az infor­mációt előállítók számára a legfon­tosabb az volt, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb számú kisszer­vezet, leányvállalat, kisszövetkezet létesült az országban, s ezektől nem lehet olyan mennyiségű adatot kér­ni, mint az erre gyakran számítás- technikai háttérrel felkészült nagy- vállalatoktól, nagyobb gazdálkodó egységektől. Ezért a Pénzügyminisz­tériummal együtt bevezettük az egy­szerűsített statisztikai adatszolgál­tatás és mérlegbeszámoló rendsze­rét a kisszervezetekre. Ma még nem mondhatjuk el, hogy teljesen kialakult ez a kör, hiszen egyedi engedélyek alapján kapják az e rendszerbe sorolás lehetőségét az egyes gazdálkodó szervezetek, s köz­tük nem egy azon a határon van, ahol nehéz objektív érvek alapján eldönteni, hogy valóban egyszerűsí­tett vagy hagyományos adatszolgál­tatásra kötelezzük-e őket. Akad panasz, az információ gyor­saságával kapcsolatban is. Nem egy esetben halljuk, hogy az elmúlt hó­napról jó lenne már a hónap 6., 7. napján gazdasági információkat kapni, vagy az elmúlt évről az azt követő egy hónapon belül. Ilyen­kor az információt szolgáltatóban óhatatlanul az a kérdés merül fel, hogy ugyan mire lenne jó ez a siet­ség, hiszen a mi jelenlegi mechaniz­musunk minden eleme a közvetett irányítást kell hogy szolgálja, tehát messzi vagyunk az ötvenes évek kö­vetelményeitől, amikor azt hitték, hogy nagyon gyors adatokra van szükség ahhoz, hogy az illetékesek ezekre reagáljanak. Szerencsére ezen túljutottunk,, és nagyon remé­lem, senki sem hiszi azt, hogy ha 13-a helyett 6-án tudná, hogy az elő­ző hónapban miként alakult az adott területen az export vagy az import, akkor ettől valahai is javulna a gaz­daság fejlődésében. Az a vélemé­nyem, hogy az információt felhasz­nálónak sokkal inkább minőségi elemekre van szüksége és sokkal ke­vésbé néhány napos időnyerésre, esetleg azon az áron, hogy az ada­tok kevésbé megbízhatóak. Az információt felhasználók szem­lélete nem teljesen azonos a külön­böző szinteken. A népgazdaság egé­szére vonatkozó döntéseket előkészí­tők és maguk a döntést hozók más igényekkel lépnek fel esetenként, mint az ágazati szakemberek vagy az egyes gazdálkodó egységek A je­lenlegi gyakorlatban a magyar sta­tisztikai információs rendszer első­sorban népgazdasági és ágazati szin­tű információs igények kielégítését szolgálja, erre kötelezi a Parlament által jóváhagyott és a gyakorlatban is élő statisztikai törvény. Ugyan­akkor nem hagyja látóterén teljesen kívül az egyes gazdálkodó egységek igényeit. Népgazdasági szinten az in­formációk általában jól hasznosul­nak, bár ennek direkt mutatószáma aligha van, hacsak azt nem tekint­jük ilyennek, hogy a különböző dön­tések előkészítésében milyen mér­tékben használják fel a különböző statisztikai kiadványokat, elemzé­seket, adatközléseket. A hasznosu­lásnak azonban vannak közvetett mutatói is. Így például az, hogy mi­lyen mértékben vonnak le a terve­zők következtetéseket az elmúlt idő­szak tapasztalataiból, mennyire is­kellett hozzáigazítani a feltételeket a kialakult kedvezőtlen tendenciák­hoz. Ami az adatok tartalmát illeti, mind népgazdasági, mind ágazati szinten azonos adatokkal dolgoztunk — bár az előzetes, becsült adatok esetén adódnak viták —, az általá­nos kép azonban nem az, hogy a számszerűségek térnek el egymástól, hiszen Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatait fogadja el a gazdasági vezetés mértékadó­nak. Sokkal inkább arról volt és esetenként napjainkban is van szó, hogy azonos adatokból milyen kö­vetkeztetéseket olvasnak le a témá­ban szubjektív döntést előkészítők, és a témában objektívebb informá­ciót szolgáltatók. Kétségtelen, nem könnyű megítélni bizonyos adatso­rokból azt, hogy a kedvezőtlen ten­dencia egy-egy esetben az adott te­rületen elkövetett valamilyen konk­rét hibából adódik, vagy pedig ten­denciózus változás, amire jobban kell odafigyelni, s amihez magatar­tásunkat, cselekedeteinket hozzá kell igazítani. Ebben az esetben az információt szolgáltató felelőssége a diagnózis, s az igen részletes tény­feltárás, a terápia már a döntést ho­zó feladata. Népgazdasági megítélés Bonyolultabb az információ fel- használása a gazdálkodó egységek területén. Ezen a téren elsősorban két alapvető problémával találko­zunk; az egyik az, hogy a gazdálko­dó egységek az adataikat a központi szervek számára a mindenkori fo­lyó áron adják meg, hiszen repre­zentatív árindexszel dolgoznak a központi szervek (nemcsak a KSH, a Pénzügyminisztérium, az ágazati, mi­nisztériumok, a bank, stb. is)."Ezék a folyó áras adatok évi 5—6—7 szá­zalékos termelői árnövekedés mellett nem alkalmasak arra, hogy egy-egy gazdálkodó egység munkájának ten­denciáját pontosan jelezzék. Néze­tem szerint legalább a nagyvállala­toknál szükséges, hogy saját értéke­lésük érdekében, saját' terveik elő­készítéséhez árindexeket is számít­sanak, s idősoraikat összehasonlít­ható árakon is felvázolják. A másik probléma abból adódik, hogy a vál­lalati szemléletben a vállalat ered­ménye, nyeresége egyfelől azoknak a tényezőknek a függvénye, amelyeket a saját munkája alapján a piacon érvényesíteni tud, másfelől — és esetenként nem kis mértékben — annak a függvénye, hogy a központi szervektől milyen mértékű támoga­tást kap és milyen formában (köz­vetlen visszatérítés, adóelengedés, vagy más kedvezmények stb.). A vállalati megítélés nyilvánvalóan mindazt, ami a vállalathoz beáram- lik, eredménynek tekinti, s mindazt, amit ő a költségvetésnek bármilyen formában — például adó, nyereség — átad, azt az eredményből levonja. A népgazdasági szemléletmód azon­ban egy-egy tevékenység megítélésé­nél nyilvánvalóan más. Népgazda­sági szinten meg’kell tisztítanunk a támogatáselvonás hatásától az ered­ményeket, s így nemegyszer azok a tevékenységek, amelyek vállalati szinten hatékonynak minősülnek, népgazdasági megítélésben már ko­rántsem azok. Annak érdekében, hogy egy-egy gazdálkodási egység döntést hozói el tudják helyezni sa­ját tevékenységüket a gazdaság egé­szén belül, az szükséges, hogy ne csak vállalati nézőpontból, hanem népgazdasági megítélésben is ismer­jék egységük munkáját. A VII. ötéves terv indulásának problémái reflektorfénybe állították a reális helyzetértékelés szükséges­ségét a gazdaság minden szintjén. Az információt szolgáltatók és az azokat felhasználók közös felelőssé­ge az, hogy a tények makacs logiká­ját figyelembe vegyék. Az információk jobb hasznosítása érdekében a KSH új kezdeménye­zésbe fogott 1986-ban, a tevékeny­ségi elv szerinti egységes adatgyűj­tés megvalósításához. A hagyomá­nyos statisztikai információs rend­szerben — s ugyanúgy a számvitel­ben is — az alapinformációkat jogi egységek, szervezetek, vállalatok, szövetkezetek szolgáltatják. Ez ter­mészetesen megmarad a jövőben is, hiszen az adatok közül jó néhány olyan van, amit nem is lehet ennél kisebb gazgasági egységtől kérni (ilyenek pl. a mérlegbeszámolók költségadatai, a ráfordítások adatai­nak túlnyomó többsége). A mai ma­gyar valóság azonban azt jelzi, hogy az egyes gazdálkodó egységek tevé­kenységi köre már korántsem olyan homogén, mint volt egy évtizeddel ezelőtt. A tevékenységi elv bevezetése nem vadonatúj a statisztikában, hi­szen jó néhány népgazdasági ágban ez a fogalom már él (az iparban a hetvenes évek óta folyik gyártási ágak szerinti megfigyelés). Egységes tevékenységi elv szerinti statisztikai adatgyűjtés azonban eddig nem va­lósult meg, ezt az idei évben kezd­tük előkészíteni, bevezetni, s a nyolcvanas évek végétől válik majd rendszeressé. Ismeretes, hogy négy évtizedes gyakorlatunkban elsősorban a gaz­daság szféráján belül vizsgáltuk a hatótényezőket és azok hatásmecha­nizmusát, s ezektől függetlenül a társadalom szerkezetét, az ezen be­lül ható tényezőket. Ha egyáltalán kapcsolatelemzés volt, az elsősorban arra irányult, hogy a gazdasági vál­tozások hogyan hatnak a társada­lomra (csupán példaképpen a tár­sadalmi mobilitás vizsgálata a gaz­daság különböző fejlődési idősza­kaiban, vagy a kiegészítő gazdasá­gok szerepe a társadalom egyes ré­tegeinek életében). Nem fogalmazó­dott meg korábban olyan feladat, amely a kölcsönhatásokat vizsgálta volna a különböző gazdasági és tár­sadalmi jelenségek és folyamatok között. Napjainkban azonban nyil­vánvalóvá vált, hogy vannak ilyen kölcsönhatások, s ezek közül van­nak olyanok, amelyek az alapfolya­mat tendenciáit erősítik, s olyanok is, amelyek akadályozzák annak ki­bontakozását. Közeli jövőnk s az ezredfordulóig tartó időszak egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy az információkban ezeket a kölcsönhatásokat is érzékeltessük, köztük nem utolsósorban a demog­ráfia és a gazdaság közötti kölcsön­hatást, a társadalmi szerkezet, a mo­bilitás és a gazdasági fejlődés, a Hegycsúcsok Király Szabolcs tusrajza Az adatok objektív értékelése a gazdaságban Irta: Nyitrai Ferencné dr., a Központi Statisztikai Hivatal elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom