Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
1986. AUGUSZTUS 20., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP 5 / Az alkotmány ünnepén természetes, hogy vizsgálatra és közös gondolkodásra késztet bennünket a szocialista állam intézményeinek fejlődése, működése. Különösen széles tömegeket, lényegében mindenkit érint a tanácsok munkája. Az is érdekessé teszi — és talán nem túlzás ez a megállapítás —, hogy az állami szervek közül ezen a területen ment végbe az utóbbi években a legtöbb érdemi változás. központi szervekhez. Az ilyen jelenségek veszélye nemcsak az, hogy csorbítják a tanács tekintélyét, de ezek az emberek —a Ica rva, aikara t- lanul — következtetéseiket társadalmi méretekben vonják le. Holott politikánk éppen ellenkező tendenciáknak mutat zöld utat mind az állami, mind a gazdasági élet területén. fl közhangulatot, a közakaratot tükröző döntések nyomán mindig lehet számítani az érintettek támogatására is. A nagyobb beleszólási lehetőség a megvalósításban is nagyobb aktivitásra, nagyobb teljesítményre ösztönöz. Bizonyság erre, hogy számos településen a helyiek véleménye alapján fogtak hozzá viszonylag jelentős beruházásokhoz, melyek a lakosság hozzájárulása, jelentős társadalmi munkája nélkül létre sem jöhettek volna. Tanúsíthatja ezt mindenki, aki végigsétál Százhalombattán, Veresegyházon, aki ismeri a tápiószelei tornacsarnok létrehozását, a nagybörzsönyi, letké- si egészségügyi létesítmény történetét és szerencsére még hosszan lehetne sorolni a jó példákat. A szocialista demokrácia fejlesztése, az önkormányzati funkció erősítése a felelősségérzet és a felelősségvállalás növekedése irányába kell hogy. hasson. Gondoljuk meg több oldalróHa helyi döntés lehetősége megköveteli a politikai tisztánlátást;; a felelősségét, hogy 'tisztázzuk a társadalmi célokat, az ország fejlődésének- a fő iráriyáif; &£ esetek többségében reális problémák, valóságos érdekkülönbségek kerülnek szembe — az alternatívák közötti választás higgadtságot, türelmet, mások véleményének a jóindulatú mérlegelését is igényli. Csak a közösség dönthet az adott körülmények között legmegfelelőbb megoldásról. A többségi döntés után a határozat törvénnyé válik, azt tudomásul kell venni, végre kell hajtani — akár a végrehajtó bizottság álláspontját fogadta el a tanács, akár valamely, a vitában elhangzott javaslatot. Mert ma már ez sem ritka. A döntéseknek következményei vannak — és nemcsak előnyei —, s a testületeknek természetesen azokat is vállalni kell. De csak megfelelően tájékozott tanácstagok képesek a saját körzetük gondjain túllépve eligazodni az egész települést érintő kérdésekben. Éppen ezért számos településen — például Zsámbékon. Szabón, Vácott, Üllőn, Abonyban ... — rendszeres továbbképzést tartanak a tanácstagok száA lakosság összefogásának szép példája Érden a most épülő Töhötöm, Gyula és Ferenc utca. Erre az ötszázhatvan méteres szakaszra az itt élők kezdeményezésére kerül szilárd burkolat. (Hancsovszki János felvétele) Áprilisban avatták az új dunakeszi városi könyvtárat. A lakosság társadalmi munkája nélkül nem kezdődhetett’volna meg az építkezés. (Barcza Zsolt felvétele) A jó döntések mögött ott áll a lakosság írta: Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke mára. Érden, Gödöllőn, Vecsésen, Ráckevén tanácstagi klubok segítik a tapasztalatcserét. Az ehhez hasonló erőfeszítések hozzájárultak, hogy a választások óta folyamatosan fejlődik a tanácstagok felkészültsége, szemlélete, javul a vitakészség és a testületi munka színvonala. Az a véleményem, hogy a jövőben még nyíltabb településpolitikára, az állampolgárok és a tanácsok szorosabb kapcsolatára, a lakosság és az üzemek még aktívabb közreműködésére van szükségünk. Ez a településen élők közvetlen érdeke. De akkor tovább kell lépnünk a tájékoztatásban is, az emberek jogosan szeretnék ismerni szűkebb környezetük életét, gondjait, terveit. Ebben is számtalan dicséretes törekvés található Pest megyében. Budaörs, Pilisszentlássló, Diósd, Isa- szeg, Túra tanácsai az ülések nyilvánosságát igyekeznek tovább növelni. Tápiógyörgyén például ügyesen hasznosítják a hangoshíradót a lakosság tájékoztatására. Sok településen adnak ki írásos tájékoztatókat — a lakossági fórumok, falugyűlések, tanácstagi beszámolók is jó lehetőséget adnak a tájékoztatásra, a párbeszédre. Hol is tartunk ezekben a kérdésekben? Nem könnyű röviden és pontosan válaszolni. De következtetni azért lehet. Például a sokat emlegetett településfejlesztési hozzájárulás ügyéből. Nem vitathatóan ez a társadalmi ‘szervek és a tanácsok erőpróbája, hiszen adó jellegű kötelezettséget szavaztattak meg önkéntes alapon a lakossággal. Másrészt az állampolgár beleszólhatott abba is, hogy mennyi legyen a hozzájárulás és azt mire használják fel. Nos, eddig a településeink 85%-án fogadták el a tehót, és a többiek is fontolgatják a bevezetés idejét és módját. _ A SZSlcS körű Párbeszéd tehát íném volt hiábavaló, az akció sikeresen indul. De az is látható, hogy több helyen a célok kitűzését nem előzte meg széles közvéleménykutatás, alapos megfontolás. Előfordult, hogy változtatni kellett a célokon, vagy a hozzájárulás összegén. Arra is fel kell figyelni, az állampolgárok egy kis része mindent megtesz, hogy mentesüljön a fizetési kötelezettség alól. (A nagyon alacsony jövedelműeknek a törvény és a tanácsi rendeletek is biztosítanak mentesítést, itt most nem rájuk gondolok, hanem akik egyszerűen nem akarnak egyetérteni a tehó- val.) Vannak, akik levelekben panaszkodnak, hogy ők nem szavazták meg, mégis kivetette a tanács a fizetési kötelezettséget. Ezekben az esetekben már a demokrácia félreértelmezéséről van szó. A törvény — szerintem helyesen — a döntéseket a lakosság többségére és a lakosságot képviselő testületre bízta, azzal, hogy a végrehajtást a jogszabályok és a tanácsrendelet szerint kell érvényesíteni és nem aszerint, hogy a vitában kinek mi volt a véleménye. A tanácsok működését tekintve nagyon lényeges dolog az új gazdálkodási rend bevezetése. A VII. ötéves terv kialakítása és jóváhagyása a településeken már e szerint történt. Mostantól a helyi gazdálkodási kérdéseket a községi és városi tanácsok maguk döntik el, sokkal kevesebb a kötöttség is, mint korábban. A testületek és a vezetők nagyon jól tudják, hogy ez kedvező lépés és elősegítheti az öntevékenységet, a felelősebb gazdálkodást, a lakossági kapcsolatok fejlesztését. Viták, feszültségek elsősorban abból adódnak, hogy a településeknek több a tényleges gondjuk, mint amit a rendelkezésre álló forrásokból rövid idő alatt meg lehet oldani. , Vannak, akik szerint éppen ezért nem szerencsés az időszak az új gazdálkodás kialakítására. A gond, a hiány soha nem jön jókor. De ha van, a társadalomnak annál inkább meg kell újulnia. Mi bízunk abban, hogy a VII. ötéves tervben biztosított forrásokból, jó munkával, széles körű összefogással nemcsak folytatni tudjuk, de valamelyest fel is gyorsíthatjuk a városok és falvak fejlesztését. Az ötéves terv indulása, az 1986. évi feladatok megvalósítása közben nagyon sok eredeti kezdeményezés,. az összefogás újabb és újabb jelei látszanak, ami okot ad a bizalomra. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati funkcióival kapcsolatban ne feledkezzünk meg egy új intézményünkről, a társadalmi^ igények alapján életre hívott elöljáróságokról, A hivatásuk: a közös tanácsok nem székhely községeiben — a társközségekben — jelentkező sajátos problémák megoldásának elősegítése. Szgr,vezik, mozgósítják a település társadalmi-gazdasági erőforrásait. Úgy képviselik a társközségek érdekeit, hogy azok a közös tanács által képviselt összes településsel ösz- szehangőlva jussanak érvényre. Már az első év tapasztalatai alapján állíthatjuk, hogy az elöljáróságok betöltik szerepüket. Jfilsnfeg pesi; megyében 51 elöljáróság működik. Vezetőik, az elöljárók köztiszteletben álló, a községükért fáradhatatlanul dolgozó tanácstagok. A lakosság egyre inkább tapasztalja, hogy problémáival hely-. ben és felelősen foglalkoznak, érdekeiket képviselik. Perőcsényben az elöljáróság a termelőszövetkezettel együtt tett lépéseket az egészségügyi ellátás javítására. Kezdeményezésükre megvalósul a községben az idős emberek napközi otthona. Ráckeve térségében az elöljáróságok .szervezik az utak javítását. Tiny- nyén. Nyáregyházán, Csévharaszton a választás óta eltelt rövid idő alatt többet alkottak, mint korábban éve- . ken keresztül. Az említett példák az általános helyzetet' jellemzik, mutatják, hogy az elöljáróságok meg-t érdemlik a támogatást, segítséget úgy a közös tanácsok, mint a lakosság részéről. A tanácsok tevékenységének néhány alapvető- kérdését érintettem csupán — jelezve a politikai igényeket, a továbbfejlődés irányát és az elkötelezettségünket a munka javítására. Tudatában vagyunk annak is, hogy ezeket ' a problémákat nem lehet csak tanácsi kereteken belül értékelni. Hiszen a szocialista demokrácia elmélyítése az egész társadalmi életünket áthatja, ennek része a népképviselet és ön- kormányzati funkciók fejlődése a tanácsok működésében. A folyamatok között erőteljes kölcsönhatás érvényesül. De minden, a tanácsi munkában tett előrelépés is közös erőfeszítés eredménye: a pártszervezetek, a Hazafias Népfront aktívái, a társadalmi szervezetek, a tanácsi testületek és tanácstagok teljes joggal érzik magukénak. Az előttünk álló feladatok teljesítésének is alapvető feltétele a megfelelő politikai támogatás, a tettrekészség, az összefogás. A tanácsok képviseleti, önkormányzati funkciója tehát erőteljes átalakulásban, fejlődésben van. Mi a mérce az értékelésnél? Csak az alapvető összetevők közül utalásszerűén megemlítem: a gazdaság intenzív fejlődése a társadalom minden területén, így az állami életben is új módszereket igényel, fokozott követelményeket támaszt; pártunk XIII. kongresszusa meghatározta azokat a feladatokat, amelyek az állami élet, a szocialista demokrácia fejlesztésében, a tanácsi igazgatás javításában, a bürokrácia csökkentésében a következő években előttünk állnak; a múlt évben a tanácsokat is az új választási törvény alapján hoztuk létre, s ez megváltoztatta a tanácstagok helyzetét, növelte a felelősségérzetet, politikailag azonban még ennél is fontosabb a választók fokozott érdeklődése. Bebizonyosodott, hogy az emberek készek a véleménynyilvánításra, az aktív részvételre, ha megteremtjük annak a feltételeit. Mit mutat az első esztendő? Megtanulnak-e élni a testületek a tanácstörvényben biztosított lehetőségekkel? Meg tudak-e felelni a társadalom, a lakosság által támasztott új és növekvő követelményeknek? A tanácsi munka demokratizálásának, a népképviselet megvalósításának egyik — talán legfontosabb — fokmérője a testületi tevékenység színvonala, a kialakított döntés- mechanizmus. Joggal állíthatjuk; hogy mind a döntések előkészítését, mind a döntéshozatalt tekintve a testületek szerepe ma sokkal erőteljesebb, mint akár csak néhány évvel ezelőtt is volt. Elég például, ha csak a kétfordulós tanácskozási rendszerre gondolunk. A tanácstagok ilyenkor előbb csak egy-egy probléma megoldását szolgáló elképzelésekkel. a lehetséges alternatívákkal találkoznak, ebben döntenek, és csak ezt követően kerül sor a végleges, részletekbe menő terv kidolgozására, majd egy másik tanácsülésen az elfogadására. Ez a tárgyalási mód a VII. ötéves terv készítésének időszakában a megye valamennyi tanácsánál általánossá vált, de fogadtak már el testületek ily módon tanácsrendeletet is. Azt azért hangsúlyoznám, hogy a kétfordulós tanácskozást csak egy jó módszernek tekintjük, amelyet esetenként célszerű alkalmazni. A legfontosabb a testületi munka komolysága, aktivitása és színvonala szempontjából az. hogy ismerje meg a tanács és a döntéskor vegye figyelembe a lakosság problémáit, kívánságait, javaslatait. Ma már igen gyakori, hogy a nagyobb horderejű döntések előtt rétegtalálkozókat, városrészenként lakossági fórumokat vagy falugyűléseket tartanak. Továbbra sem nélkülözhetők a tanácstagok közvetlen személyes kapcsolatai, beszélgetései tájékoztatás és véleménykérés céljából. Persze azt, hogy mi minősül nagy horderejű kérdésnek, nehéz meghatározni, de véleményem szerint elsősorban az, ami sok ember életét rövidebb, vagy hosszabb távra alapvetően befolyásolja, érinti. Hogy mennyire fontos az ilyen jellegű kérdések eldöntése előtt lehetőséget biztosítani a lakosság véleményének kifejtésére, és hogy milyen káros hatással járhat ennek elmaradása, jól példázzák a közelmúltban egyik községünkben lezajlott események. Egy, környezetvédelmi szempontból o lakosság széles rétegét érintő beruházás megvalósulása — a szakhatósági engedélyek megadása után — azon múlott, hogy a helyi tanács megadja-e a terület- foglaiási engedélyt, vagy sem. A tanács a lakosság tájékoztatása és véleményének megismerése nélkül adta ki az .engedélyt, s ez kedvezőtlen hangulatot és felháborodást váltott ki a faluban. A rendkívüli tanácsülés összehívása és az engedély visszavonása ellenére is csak nehezen lehetett a kedélyeket lecsillapítani. Még a lakosság akaratával megegyező döntés után is sorra érkeztek a beadványok a különböző
