Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ M.Vf « MM VEM 3 Vasárnapi kiskertszemlélőben a négyesfogat —• merthogy errefelé mindenkinek van valamilyen neve. Tavasztól őszig találunk itt munkát, pláne, ha kapunk fentről valami biztatásfélét — mutat az égre —, de mostanában csak a szárazság van. Kút meg sehol a közelben. Reménykedtünk, hogy a Hungaroring miatt felhozzák majd ide is a vizet, tévedtünk. Talán majd később ... Lejárunk hát a faluba, s vízhordás ürügyén legalább a torkunkat is meg- nedvesíthetjük a presszóban — nevet egyet. — Jó ez a telek. Mert itt legalább akkor dobja el az ember a kapát, amikor akarja. Nem úgy, mint hétközbén a munkahelyen. Mikor érkezik a kenyeres? Kevés tollforgató akad kis hazánkban, aki ne írt volna már a kistelepülések hátrányos helyzetéről. Más dolog azonban kimerni, egy-egy riportra, és megint más hosz- szabb időn át megtapasztalni, hogy miben is eltérő a l'alvacskák lakóinak élete. Nyári telepesek Apró község Pest megye északi szélén, megejtő táj, csodálatos nyugalom. A pesti zajból menekülők már felfedezték Tésát, s szinte nem is értik, hogy a szülőktől örökölt házikók után miért nem kapkodnak a városba vagy nagyobb településekre elszármazott gyerekek. Alii kikapcsolódni vágyik, annak persze nem hiányzik a megszüntetett iskola, mozi vagy kultúrház. Amikor tenyerébe csap az örökösnek, s birtokba veszi a nyaralónak szánt épületet, azzal sem törődik, hogy mindössze két bolt jelenti az ellátást, abból is az egyik a kocsma. Hosszabb tartózkodás esetén már: rájön, hogy itt azután nem kénye-kedve szerint y ásáro 1 gathat». . .^nd.snek- előtt megtanulja” a'z afész-vegyesbolt nyitva tartási idejét, ami azQnban korántsem elegendő. Hozzá kell szoknia, hogy ha reggel nem megy időben, akkor nem kap tejet, viszont a kenyeres kocsi rendszerint dél jelé érkezik meg, a húsos — persze nem mindennap — hasonlóképpen. Egyszerre tehát ritkán sikerül megtölteni a kosarat. Zöldségféle pedig nincs a kisboltban — utóvégre ott vannak a kertek. Helybéli szokások A tanár úr, aki rabja lett az Ipoly menti gyönyörű vidéknek, már harmadik nyarát tölti itt, s amilyen szórakozott, még mindig hajlamos elfeledni, hogy kenyér a hét végére csak pénteken érkezik. Hazatérve a horgászásból, töri a fejét: hogy is? Tej reggel, kenyér délben. Szatyrot fog, hisz egy darabka nem sok, annyi sincs a kenyeresdoboz- bam. Csakhogy szombat van! S az előző napi veknik mind elfogytak már. A közeli környék üzletein is lehúzzák a rolót délben, a hoppon maradt, végzetesen városi gondolkodású ember vagy kocsiba pattan — ha van neki — vagy kölcsönkér a jó szomszédoktól. Régi panaszuk a vidékieknek, hogy nekik többe kerül a hús, a gyógyszer és sok egyéb, mint a fővárosiaknak, mert hogy buszozni kell érte. S a többlet nem csupán a viteldíjból adódik, hanem a törődésből, amivel az utazás jár. Már csak a ritka járatok miatt is. Megesik azután, hogy po- ijrái^i. -megy. az. ember, mondjuk, Vámosmikolára, az iparcikkboltba. Mint e sorok írója a közetmúitban. Első alkalommal hétfőn találtuk zárva az ajtót, ami érthető — akkor ugyanis szünnapot tartanak. No, majd legközelebb. Ugyanazon a héten pénteken már valami egyéb ok miatt volt rács a bejáraton. Azután napokon át ott is maradt, leltározás miatt. Mindez láthatóan csak az idegent bosszantotta, a helybéliek megértőén (?!) vették tudomásul. Ahogyan az ABC-ben mondták: Hiszen nyitva van az mindig. Ja, igen, most valami váltás van, vagy mi. Az igazán az én privát pechem, hogy sokad- magammal tavaly is kellemetlen tapasztalatot szereztem ugyanitt, egy egész délelőttig tartó áruátvétellel, amelyet a vezetők intéztek — szabály az szabály —, miközben az eladók a roppant hőséget a szembeni presszóban fagylalttal enyhítették. Néma hangszórók Egyéb alkalom is kínálkozott átérezni a háromszáz lelket számláló falucska lakóinak helyzetét. Ugye rádiódíj ma már nincs, beépült a tévéelőfizetésbe. így hát jogos-e a reklamáció, hogy Pesten, Vácott és egyebütt a kiváló minőségű URH-sávot is fogni lehet, itt azonban nem. Magnón megörökíteni egy dalt, vagy mást, arról szó sem lehet, re- cseg-ropog a legszuperebb készülék is. Még az is luxus, hogy este a Petőfi adót hallgassa valaki, mert olyan hangzavar árad az éterből. Sebaj, ott a televízió. A kemencei szövetkezet extra — árában is! — antennájával, még a kettes műsor is bejön, a hegyeik árnyékolta vidékre. Persze ha az égiek nem szólnak közbe. Mint a legutóbbi vihar után isi Volt kép, nincs kép. Villám csapott az átjátszóba, i s egy nap híján egy hétig sötét maradt a képernyő. De néma maradt az a hangszóró is, amely talán a műszaki hibáról is szólhatott volna, ahogy ki- kürtöii az egyéb közérdekű híreket. Bár,az is igaz, a falu többségében idős lakóinak házán nem a drága antenna nyújtózik az ég felé; a budapesti adó által sugárzott — a hegyek miatt gyenge minőségű képet pedig akkor is élvezhették a lakók, amikor a kemencei átjátszó éppen béna volt. Az élet minőségét rontó tényezőknek e kis csokra csupán ízelítő, mindenesetre segít megérteni, hogy a városokban, nagyközségekben dolgozó, tanuló fiatalok, miért mennek el — sokszor az értékes portákat az enyészetnek adva — a túlzsúfolt helységekbe, akár drága albérletbe is. Sz. T. Ilyen szép szőlő terem a csömöri Spreitzer Lajcsék kertjében Még két év és lesz a bornak hely Pásztor György épülő présházában A hűvös pincében szépen terem a gomba (Véress Jenő felvételei) Több tévé Több mint 80 ezer színes tévé szállítására szerződött a kereskedelemmel az Orion Rádió és Villamossági Vállalat. Ez 20—23 százalékkal több a tavalyi mennyiségnél. A készülékek többségébe amerikai lincenc alapján készített lengyel képcsöveket szerelnek be. A legnagyobb, 67 centiméter képcső átmérőjű televízióba pedig francia típusút. Pincébe! piacra A pesti Szabó Sándorok mogyoródi telkén vasárnap a sufnijavítás volt a program. A munkában segédkezett a nagybácsi és a szomszéd (Folytatás az I. oldalról.) Bezzeg a zöldség nem nő ilyen gyorsan. A szőlőt is föl kell kötözni, szétfújta a szél. A környéken mind pestiek bérelnek telket, összejövünk időnként. Egymástól tanulgatjuk a kertészkedést. Jó kikapcsolódás az egész heti irodai munka után. — És még napozni is lehet — jön ki a faházból felesége. — Jaj, micsoda szép karalábém van, ezt megeszem. Nagyon szeretem nyersen a zöldséget. Kapálni kevésbé, attól mindjárt csúzt kapok — neveti el magát. Túlnan kopácsolás hallatszik, Szabó Sándorék ügyködnek ott, javítgatják a sufnit. — "Kőbányán - 'lakunk; • én esztergályos vagyok, a nagybátyám meg nyugdíjas gépész- mérnök. Mikor idejöttünk, senkit se ismertünk. Aztán mi lettünk, a feleségeinkkel, Erősen tűz már a nap a szabad ég alatt. A pincében viszont jó hűvös van, ott is találni munkát vasárnap. Különösen, ha valaki gomba- termesztésre adta a fejét, mint Nemes László egészség- ügyi gázmester és kollégája, Klapkái László. — Februárban fogtunk ebbe a nagy vállalkozásba. Gondoltuk, csak lesz valami haszna. Sok a gyerek a családban, be kell tömni a szájukat, Saját kezünk munkája itt minden, a szellőzéstől kezdve. Kaptunk mi tanácsokat ismerősöktől, de saját kárán, tapasztalatán jobban tanul az ember. Harminc-negyven kiló jön össze egy-egy szedésnél. Reméljük, ma is lesz annyi. Éjszaka megyünk a Bosnyákra eladni. Jól fizetnek érte. Mi már meg sa bírjuk enni, annyira unjuk. A másik pincesoron is találunk vasárnap dolgozókat. Szinte az egész család összeállt, hogy felépítse Pásztor Györgyék présházát. — Az idén fogtunk hozzá a papával meg a rokon gyerekkel. A belevaló ott érik a kertemben.-de alighanem csak két év múlva kerül ide. Akkor jöjjön, jó bort kap majd. Mert most csak szódavíz van. De az legalább hideg. Tóth Andrea G ödöllőtől a Sugárig és tovább, Aszódig, Hollókőig, az országhatárig. Bizonyos irányokban még azon is túl, hiszen ebben a tekintetben nem érezhetjük magunkat magányosnak, noha ez se nem öröm, se nem vigasz. Maradjunk azonban, itthon. A gödöllői aluljáró a melegebb hetekben siralmas látvány. Koszos, mocskos. Eldobott papírzsebkendő, törött palackok üvegcserepei, körülöttük a szétfoiyt lé. A néhány éve gyerekek által befestett falak alján fura rajzolatú foltok, tövükben több helyen is megemésztet- len. ott jött ki, ahol bement étel maradék. Az emberek óvatosan lépkednek, mint amikor sáros, tócsás falusi utcákra lerakott fél téglát, lécdarabot céloznak meg. Keresik a szárazon maradt helyeket. Ez van a gödöllői aluljáróban. A. vidéki kisvárosban. S most tessék elmenni a fővárosba, végigmenni a Sugár üzletközpont mellett, ahol ezeken a melegebb napokon , prríacsaró bűz árad a falakból, különösen a kiugró oszlopoknál, ahol senkitől sem zavartatva fogyaszthatják el az Erről olvastam üvegek tartalmát a sietők, s ugyanitt könnyítenek is magukon. Ezután menjünk kijjebb, az embertömegtői kevésbé sanyargatott tájakra. Mondjuk a Galga felé. Útközben álljunk meg a Csintoványi csárda előtti parkolóban, sétáljunk el a Petőfi-forrásig, s nézzünk körül. Szaglóérzékünket itt semmi sem bántja, a buja növényzet borította föld beszívja a kellemetlen szagokat árasztó emberi maradékokat. Hanem a látvány! Semmivel sem különb, mint a gödöllői aluljáróban. Nézze meg az aluljárót, ahhoz mit szól. miért nem írja meg, így támadnak ilyenkor az elibük kerülő újságíróra a haragos gödöllőiek közül azok, akik ismerik. ö pedig a napokban egyiküknek, másikuknak azt találta mondani, hogy a fejlődés nyomait véli észrevenni még itt is. Erre legyintettek. s az ismeretség foka szerint mondtak valamit. Pedig az újságíró nem ugratta ismerőseit. Éppen azokban a napokban olvasott egy beszélgetést a Mozgó Világban, benne szó szerint a következőket: A teljes képhez tartozik, hogy gyakran sokkal alapvetőbb dolgokat a mi népfőiskoláinkon tanultak meg a legények. Például, hogy miért veszélyes és egészségtelen kukoricacsutkát használni vécépapír helyett. Ma már el sem tudják képzelni, milyen szellemi elmaradottságban élt a paraszt. És a munkás, teszem hozzá. De mielőtt valaki legyintene a parasztra és a munkásra, sietve utalok Kolozsvári Grandpierre Emil Emberi környezet című könyvére. Ebben a katolikus közép- osztályról van szó. Nem elmaradott parasztokról és munkásokról. Abban olvasom, hogy a tisztálkodás szokása a középosztályban nem tett szert különösebb népszerűségre. Az író nagyanyját többször megrótták rokonok, szomszédok, hogy fölöslegesen fürdik. Hol van már a katolikus középosztály? Hol az elmaradott paraszt, munkás? Manapság alig épül falusi ház fürdőszoba nélkül, s bizonyára kevés család akad, ahol hetenként egyszer fürösztik a gyereket. Mégsem hiszem, hogy a tisztaság már olyan népszerű, mint teszem azt a serital. Nemrégen buszkiránduláson valék egy népes társasággal. Olyanokkal, akiket régebben középosztálybelieknek mondtak volna. S midőn hosszú zötykö- lődés után betértünk egy vendéglőbe ebédelni, felmérésemnek az lett az eredménye, hogy egyetlen ember kereste a kézmosási lehetőséget. Az orvos. M indezeket összegezve hiszem a fejlődést, noha tudom, hogy az mily lassú, s mily ellentmondásos. S nem lenne gyorsabb, ha némely háborgó gödöllői javaslatát követnénk, hogy tudniillik temessék be az aluljárót. Attól egy ésapásra tisztákká és rendszeretőkké válnánk? Kör Pál I I
