Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

A csányi dinnye titkáról Mesél a legszebb öregasszony Aki most nem táncol, éréskor sírni fog v Amikor kerestem őt: „a leg­szebb, legsimább arcú öreg­asszonyt”, a mendeiek rögtön útba igazítottak a dinnyés Mészárosékhoz. Arról a Mé­száros Józsefnéról van szó — leánykori nevén Telek Ilona —, aki 1894-ben, augusztus 17-én született a Heves me­gyei Csányban. Szecsőn, Men­őén és az üllői Tornyoslöb- pusztán évtizedekig termesz­tették a dinnyét, méltán öreg­bítve a csányiak hírét, nevét. Mendén a húszas évek elején telepedett meg a család, de dianyézni szűkebb pátriánk' ban, még Szecsőn kezdtek, amikor 4 és fél év után, az első világháborúból 1918-ban tért haza Mészáros József, ad­dig az asszony egyedül foglal­kozott a híres gyümölccsel. síül uiü r Abban a házban találtam meg, s beszélgettem Mészáros Józsefnévei, azaz Ilonka néni­vel, amelyet az első szűkebb pátriánkban eltöltött esztendő dinnyetermésének hasznából építettek föl. A falak között most ő maga, egyik asszony­lánya, Kiss Károlyné, annak férjé, valamint lányuk, vejük és két gyermekük él megbont­hatatlan békességben. A telek másik felén Kissné másik lá­nya épített új házat, neki is két gyermeke van. Ilonka né­ni öt gyermeket nevelt föl, s ma tíz unokája és tizennyolc dédunokája van. Több órán át beszélget­tem Ilonka nénivel. Persze, a családregénynek is beillő hosz- szú történetből, csak töredék­nyit idézhetek, abból is az egyik legérdekesebbre kitér­ve, ugyanis szavai nyomán valószínű, hogy a hírneves csányi dinnye titkára sikerűit fényt deríteni. Tehát kezdjük az első év­vel, amikor is a szecsői jegy­ző egy darabban száz holdat jelölt ki a dinnyéseknek egy erdővel határolt területen. Már ekkor megmutatkozott az igazi csányi dinnyések hozzá­értése, mert nem fogadták el a területet, hiszen tudták, hogy az erdőből kijáró nyulak megrágták volna még a virá­gos dinnyepalántát is. S mert Mészáros Józsefet — Ilonka néni férjét — első dinnyésnek nevezte ki az intéző, joga volt földet választani, ő ezt mégis csak az első évben tette meg, mert nem akarta elvenni a többi dinnyés kenyerét. — Először is: a görögdinnye magját három, a sárgáét két napig áztattuk, majd vászon­ba csomagolva betettük ma­gunk közé az ágyba, a testünk melegével csíráztattuk ki úgy- annyira, hogy kinyílt a mag, mint a pattogatott kukorica a tűz lángja fölött. Akkor a jó előre kivágott gyepkockák­ba furkóval lyukat csinál­tunk, abba tettük a csírázta­tott magot, majd a gyepkockát üveg alá tettük, melegágy­ba. A magot a gyepkockában homokkal szórtuk le. Persze ezt megelőzően kellő mélységben megszántatta a földet az uram, de úgy, hogy közben állandóan ellenőrizte, hogy eléggé mélyek-e a barázdák, mert az nagyon fontos volt. Legkésőbb április közepéig, utoljáig ki szoktuk rakni a palántát. De az uram a kalendárium szerint ültet­te a palántát, s mert az ak­korra nagy hideget jósolt, hát csak kétszáz görög- és sárga­dinnyét raktunk ki. De hogyan! Az uram ment elöl, kapával vágta a fészket a gyepkockáknak, én meg a hátamon kosárban . hordtam a fészekbe a trágyát. A nagy súlytól sokszor térdig süllyed­tem a szántásban.’ Amikor végeztünk a kiültetéssel, nyolc napig hagytuk erősödni a pa­lánta gyökerét, s csak akkor kezdtünk kapálni. A szomszédok már javában füstöltek a fagy miatt. Hát mi is kimentünk füstölni, hogy ne szóljon meg minket az in­téző, amiért látszólag nem tö­rődünk a palántákkal, de az uram akkor már tudta, hogy kár a fáradságért, semmi sem marad meg. A kétszáz pa­lántából nem is maradt, csak egyetlen bokorral, de kifagyott a földből még a pajor is! Azután ültettük ki az ösz- szes palántákat, de mert volt huszonnégy melegágyra való, hát jutott belőle a bátyámék- nak, a sógoréknak, meg Kemping az erdő mélyén A külföldi és honi vendégek körében is népszerű a mo- nori-erdei kemping. A múlt héten sok nyugati országból érke­zett turistát is fogadtak, akik a Forma—1 Magyar Nagydíj megtekintésére érkeztek hazánkba. Képünkön lengőíeke- vetélkeüő látható — külföldi résztvevőkkel. (Hancsovszki János felvételei MNH-mérkozések Meglepetéssel kezdődött A körzeti labdarúgóbajnok­ságban szereplő csapatok ál­talában az új szezonra való felkészülés jegyében, MNK- találkozőkkal készülnek. így van ez most is. A labdarúgó­szövetség ez evben két körzet­re osztva rendezi meg a küz­delmeket, amelyek nem men­tesek a meglepetésektől sem. Az eddig beérkezett eredmé­nyek a következők: Ceglédi körzet, A csoport: Törtel—Abony 0-3. B csoport: Ceglédbercel— Dánszsntmiklós 2-1 (!), Albert­irsa—Ceglédbercel 0-2 (!), Dán- szentmíklós—Albertirsa 1-1. Modor! körzet. A csoport: Nyáregyháza—Űri 2-3, Gsévha- raszt—Nyáregyháza 1-0 (!) B csoport: Mende—Péteri 3-0, Vecsés—Péteri 5-0', Men- de—Vecsés 5-0 (!) A visszavágókat még a baj­noki rajt előtt játsszák le, tnajd a két körzet első helye­zettje egy később kijelölendő időpontban vívja meg a dön­tőt. K. J. a szomszédoknak is. Mert a szomszédék hiába mentek ki éjszaka, hogy gyufalángnál kapával földet szórjanak a pa­lántára, az sajnos teljesen el­fagyott nekik, végül kukoricá­val, tökkel, miegyébbel ültet­ték be a földjüket, meg a mi1 maradék palántánkkal, hogy egyáltalán legyen valamilyen termésük, hogy meg tudjanak élni valamiből. Aztán, amikor megerősödött a palánta, a lótetű aláásta, mert kereste a pajorokat, s a gyö­kerek a levegőben lógtak. Ki­mentünk, kapával levélig föl- töltöttük, s letapostuk a tő körül a földét. Nevettek is a szomszédok, hogy jé, a Mé­szárosék táncolnak a dinnye­földön. A férjem meg is je­gyezte, hogy, aki most nem táncol, az éréskor bizony sírni fog! A szomszédok azonban nem törődtek még az újratelepített palántával sem, mi meg ad­dig kapáltuk, amíg meg nem indult az indásodás, akkor pe­dig minden fél méteren kapá­val földet raktunk a szárra, hogy ott is gyökeret növeszt­ve, nagyobb termést tudjon fölnevelni a növény. . Egyszer aztán elérkezett az érés ideje, s az első szedés mindjárt százötven mázsára rúgott. Az uram a Klára- major minden lovas és ökrös fogatát kérte a hitetlenkedő intézőtől, hogy a szecsői vasút­állomásra fuvaroztathassuk a bőséges termést. Aztán bent Pesten, amikor a pályaudva­ron hajnali 'négykor kinyitot­tuk a dugig pakolt vagont és a kiskereskedők meglátták a 18-20 kilós, hibátlan dinnyék tömegét, szinte veszekedtek, hogy ki mennyit vigyen be­lőle. Ilonka néni azt sem hall­gatta el, hogy több tavasszal is teljesen szétverte a jég a a palántaültetvényeket. Olyan­kor bizony sírhattak, s az egész család véresre mart kéz­zel kaparta ki a jég,ja sár alól azt, ami megmaradt, men­teni, ami menthető. Egy ideig szüneteltették is a dinnye- termesztést. Sajnos akkoriban az időjárás nem tisztelte a csányi dinnyések tudását, rendkívül fáradságos munká­ját. Olyankor még a summá- sok is megsiratták a szétvert ültetvényt. Nos, egyelőre ennyit a csá­nyi dinnye titkáról, s a diny- nyések egykori nehéz életé­ről, kenyérharcáról. Addig is. amíg más dolgokról újból me­sél Ilonka néni, a kiíencven- kettedik születésnapja alkal­mából sok boldogságot kívá­nunk neki. S reméljük, a szá­zadikat is megünnepelheti né­pes családja körében. Aszódi László Antal MONORI v/tírí a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Egy hétköznap az állatorvossal I. Tenyésztés és gyógyítás együtt A hasznuk akkora lesz, mint eddig Az állattenyésztés és az ál­latorvoslás kapcsolata mindig is szoros volt, hiszen a jó­szágtartás eredményességét lé­nyegesen befolyásolta a be­tegségmegelőző és gyógyító­munka hatékonysága... Egy hétközi munkanapján dr. Laczkó Pál maglódi ha­tósági körzeti állatorvos mel­lé szegődtünk, fészben azért, hogy a fenti megállapítás igaz­ságáról gyűjtsünk személyesen is tapasztalatokat, részben pe­dig azért, mert közismert tény, hogy a magyar mezőgazdaság helyzetét az állatorvosok is­merik a legjobban. Az eddigiekből pedig nyil­vánvalóan kiviláglik, hogy nem „csak” a jószágtartás és a -gyógyítás kapcsolatának minőségére voltunk kíváncsi­ak, hanem a háttérgazdasá­gok eredményességét befolyá­soló tényezőkre is. Etetőlánccal Reggel hét körül jár az idő, amikor dr. Laczkó Pállal kis Trabantjában elindulunk a la­kásáról az első címre. Mö­göttünk marad az utolsó mag­lódi ház, amelyet még 1880- ban építettek, s a szomszéd­ban megtaláljuk Horváth End­rét és családját. Elmondja az állatorvos, hogy a baromfipes­tis elleni kötelező gyógyszeres kezelést végzi el a gazdával közösen. A gazda elmesélte, hogy rá­koskertiek, negyedik éve lak­nak kinn a tanyán, de már korábban elkezdték építeni az ólakat. Egyikben éppen most van először egy ötezres ba­romfiállomány. Már a másik ólat is fölépítették, felszerel­ték a Soós-féle etetőlánccal, s az elsőhöz hasonlóan lesz benne olajfűtés, ventilátoros szellőztetés, önitató, a napi és a gyógyszeres itatáshoz kü- lön-külön víztartály. A silóto- róny is hamarosan elkészül. Abból él a család Szóval komoly beruházásról beszélt Horváth Endre, s ar­ról, hogy sok munka van ek­kora állománnyal, de azt ket­ten a feleségével elvégzik. A családnak, a rokonoknak in­kább nz építkezésben, a gé­pek fölszerelésében kellett se­gédkezniük. De a kis teherautó nélkülözhetetlen a gazdaság­ban. A törökszentmiklósi ba­romfi-feldolgozóval vannak szerződésben, a tápot — ami jó minőségű! — a Rákosme­zeje Tsz-től veszik. A gazdának az a vélemé­nye, hogy érdemes a baromfi- tenyésztéssel foglalkozni — hiszen abból él a család, két felnőtt és négy gyerek —, de rabszolgamunka, mert hely­hez köti őket. A felvásárlási és tápárak emeléséről szóló hírnek örül, de nem hiszi, hogy a két ár közötti különb­ség számottevően növelné a tenyésztők hasznát... Legközelebb Gyömrőn, ifjú Durkó Sándorék háza előtt áll meg a Trabant. Évtized­del ezelőtt kezdtek el barom­fitenyésztéssel foglalkozni, Kulturális program Ecseren pénteken a művelő­dési házban 10 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmozi­ban 21 órától: A kicsi kocsi legújabb kalandjai (színes szinkronizált amerikai film­vígjáték), 23 órától: Piknik a sziklánál (színes ausztrál bűn­ügyi film). lm memóriám Pihen a karmesteri pálca A hír megdöbbentett. Nem tudtam és nem akartam el­hinni. Hiszen alig néhány nap­pal korábban még együtt ál­modoztunk terveinkről, musi­calről, amely gyerekeknek ké*- szült volna, és amelynek ter­mészetesen a zenei része már majdnem elkészült. Fanatikus volt. Élete nagy szenvedélyé­ben, a zenében nem ismert lehetetlent, sem nappalt, sem éjszakát, közönyt védő kapu­kat. aktákat. Ilyenkor megvál­tozott az arca. égtek a szemei; áttüzesedett, minden megvál­tozóit körülötte. Vecsés Zenei élete egybeforrt a nevével. Sok-sok éven át vezette a ve- csési vegyes kórust, emlékeze­tes fellépések sorozatát itthon és külföldön. Megszervezte a ..Röpülj páva” vecsési verse­nyét — 400 énekest mozgatott meg —, mindenkivel szemé­lyesen elbeszélgetve, minden­kit meggyőzve arról, hogy a zene az emberi harmónia egyik , legfontosabb eszköze. Első és sajnos utolsó karnagya volt a járási pedagógus-ének­karnak. Nem hitte el senki róla, hogy 58 éves volt. Élete utolsó évé­ben minden szabad idejét a 800 éves Vecses méltó megün­neplésének szentelte. Talán senki nem tett annyit a ren­dezvénysorozat sikeréért. Ki­lincselt, kért, szervezett, is­koláról iskolára, kartarslól kartársig. Azt mondják, a hit hegyeket mozgat. Amikor a négy vecsési iskola egyesített énekkara elkezdett énekelni, magam is kezdtem hinni eb­ben. Éppen Erdélyből tért haza. Még egyszer láthatta kedvenc városát, Engedet, ábrándozha­tott a két fűzfa városának szűk utcáin. Talán egy új dal­ról. Hazafelé egy könyörtelen másodperc véget vetett ál­mainak. A kamion egy pilla­natnyi megingása elég volt ahhoz, hogy a félkész dalla­mok örökre az ő titkai ma­radjanak. Pihen a karmesteri pálca. Valentsik István pedagógus, a Vecsési 2. Számú Általános Iskola tanára életének 58. évé­ben tragikus hirtelenséggel el­hunyt. Tegnap délután nagyon sokan kísérték el utolsó útjá­ra a vecsési temetőben. Sz. A. Gyömrőn az úttörőházban 10 órától alkotónap: játék, bábkészítés, gyöngyfűzés, sár­kánykészítés, szövés, totó, 15 órától a bélyegszakkör foglal­kozása. A Strand kertmoziban 21 órától: Maradok hűtlen hí­ve (színes, szinkronizált ame­rikai film vígjáték). Mentién a művelődési ház­ban, 17 -órától, a MAFAK-ösz- szejöVetel, pingpongedzés. Monoron a filmszínházban: Börtönviselt úriember (színes, szinkronizált spanyol film­vígjáték), a Park kertmozi­ban 21 óra 15 perckor: Hó­bortos népség I. rész (botswa- nai vígjáték). Sülysápon a művelődési házban 16 órától a nyugdíjas­klub foglalkozása, 13 órától mozielőadás: Donald kacsa nyári kalandjai (amerikai film). most ezerötszázas az állomá­nyuk, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezettel vannak szerződésben, tőlük kapják a naposcsibét, a tápot, s ők szállítják el a lefutott turnu­sokat, évente általában négy­szer. Valamikor sertéshizla­lással is foglalkoztak, de már régen nem éri meg, baromfi­val is csak úgy, hogy teljesen gépesítették az ólat. A jövő évi felvásárlási és tápárak változásáról pedig áz a véle­ményük, hogy a hasznuk ugyanakkora lesz, mint ed­digi.. S mert éppen a szállító te­herautóra vártak, dr. Laczkó Pál megejtette az állomány állategészségügyi ellenőrzését, s mert mindent rendben ta­lált, kiadta az igazolást. Aztán egy másik maglódi házba tértünk be, Jobbágy Gyuláékhoz. A gazdasszony nagy örömmel fogadta az ál­latorvost, s elújságolta, hogy akármikor hívja, a lehető leg­rövidebb időn belül házhoz megy. inkább hobbi Amint körülnézünk, látunk az ólakban kecskét, kacsát, nyulat, csirkét, libát és disz­nót — azok étvágytalansága miatt kellett állatorvost hív­ni —, s mondja is Jobbágy- né, hogy inkább hobbiból fog­lalkoznak ennyi jószággal. De el nem mulasztja megmutat­ni a színes fotókat, amik azt, bizonyítják, hogy az anya­kecskéje egyszerre három fe­hér kisgidát hozott a világ- ra. A szenzációs hírt nemrég leközölte a Szabad Föld is. Aztán egy újabb maglódi címen, Bánhegyiéknél folytat­juk utunkat, de erről és az újabb tapasztalatokról írásunk következő részében számo­lunk be A. L. A. (Folytatjuk) Kedden népművelők napja Hagyománynak számít or­szágszerte, hogy az alkotmány napjával egy Időben köszöntik a népművelőket is. így a mű­velődési házakban dolgozókat, könyvtárosokat, klubvezetőket. A körzetközponti ünnepség­re ezúttal augusztus 19-én, kedden délelőtt 9 órakor ke­rül sor a Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács földszinti tanácskozótermében. ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u, 3.); Gyömrőn: köz­ponti ügyelet (Steinmetz ka­pitány u. 62., telefon: 70); Maglódon és Ecseren szombat reggeltől: dr, Gáspár Pál (Ecser); Monoron, Monori-er- dőn. Vasadon, Csévharaszton és Péteriben: központi ügyelet (Monoron. a rendelőintézet­ben); Pilisen és Nyáregyhá­zán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.); Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u. 1., telefon: Sülysáp 50); Üllőn: dr. Koncz Lajos; Vccsésen: központi ügyelet (a szakorvo­si rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 88.). ügyeletes gyógyszertár: Mo-; noron a Fő téri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rende­lőben, a vecsési és üllői bete­geket 8-tól 13 óráig a vecsési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szóm baton 13-tól hétfő reggel 7 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentkirályi ut­cai szakrendelőben. Beteg állatok bejelentése: szombaton reggel 8-tól 13 óráig Monoron a Fő téri gyógy­szertárban. egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. ISSN 9133—4651 (Monori Jíirlno) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom