Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1988. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT 5 Tábor sokféle létezik. Van építő-, úttörő-, továbbkép­ző, sport-, zenei, olvasó-, színjátszó-, képzőművészeti tá­bor. S a felsorolást sokáig folytathatnánk. A kínálat bő­séges minden korosztálynak és minden érdeklődésű fiatalnak. Változatosak a helyszínek is: az Alföldtől, a Balatonon keresztül, egészen az Őrségig, a Nyugat-Du- nántúl legtávolabbi szegletéig szinte mindenütt talál­kozhatunk Pest megyei diákokkal, az ország legtávo­labbi helyeiről is hozza a posta a tábori képeslapokat, üdvözleteket, s nekünk a meghívókat is. Ahányféle a tábor, annyi a haszna, értelme is. Az egyikben pihenni, a másikban dolgozni, a harmadikban tanulni lehet elsősorban. De mindegyikben lehet jól szó­rakozni, vidáman élni, sok-sok új ismeretséget, barát­ságot szerezni és szerelmet szőni. Ezúttal három tábort kérésiünk föl: egy KISZ-továbbképző kurzust Sződli- geten, egy építőtábort a Balaton partján és éf/y roman­tikus úttörőbirodalmat a távoli Ispánkon, Régi form — új lélekkel Truhadúrdiszkóban Mohon X Jókora lobogó, rajta a szöveg: Gazdi. Ez fogadja a látogatót X a Siófoki Állami Gazdaság aisótekeresi Geisler Eta önkéntes S ifjúsági építőtábora bejáratánál. A kihajít épület tele feliratok- § kai. Például: Meseszolgálat. Mikor? Hol? Mit? Közölje! Mi ^ megy mik. Jelentkezés az ezerarcú Rozsénál. Egy ajtón ez áll s (és így): Józsda. Vagy ott a tábori kamaszpanaszfal, a meg- S Jegyzésekkel: Az ébresztőzene túl halk ... Csúnyán néz ránk » a konyhás néni. . . Gyakrabban legyen diszkó! .. . Hol a vésiz- ^ kijárat, ha mondjuk, tűz üt ki éjszaka? ... A busz mindig csi- S gatempóban megy ... No és persze akad személyesebb indítta- * tású keserv is: Fáj a lábam ... Hiányzik a Zoli! Ezerarcú és a biiffy Mi az a Gazdi? és kicsoda ez ezerarcú Bozsó? S vajon mit keres a falakon a rajzok sora, Aphrodité bikiniben, Apolló Adidas márkájú csuk- lószorítóval, Poszeidón tenger- isten, amint háromágú szi­gonyával épp egy almát vesz célba ? Aki kíváncsi a válaszra, kénytelen • kukoricázni. Ponto­sabban: felkeresni a táborla­kókat, akik épp kukoricát cí­mereznek a munkaterületen. Közöttük található Bozsó Pé­ter, az ezerarcú, harmadéves közgazdászhallgató, aki szeré­nyen mentegetőzve kezdi: • — Két nappal a többiek után érkeztem, beharangoztak, innen a népszerűség. Egyéb­ként egyike vagyok a tábor gazdasági klubja, a Gazdi tiégy gazdájának. Hogy mivel foglalkozunk? A hatórás mun­kaidő lejárta Után forgatjuk a kezdetben ezerforintos kez­dő tőkénket. Azaz felszolgáljuk a. kólát, a szendvicset, a bü­fében, vagy, ahogyan mi ír­juk, a büffyben. Magától ér­tetődik, hogy csokornyakken­dőt is kötünk hozzá. Egyik szolgáltatásunk az esti mese. Fejenként két forintért elal­tatunk egy egész szobát. No és a beszélgetések közben megismerkedünk néhány köz- gazdasági fogalommal, leg­utóbb példának okáért azzal, mi is számít tisztességtelen haszonnak. A miénk persze tisztességes, egy hét után még csak 1200 forintnál tartunk... Apropó haszon. Lencse Vin­ce táborösszekötő, az állami gazdaság nyugdíjasa szerint az építőtábor mindenkinek megéri. A fiatalok keresete az előző turnusban napi 193 forint volt, a levonás koszt és kvártély fejében pedig csak egy ötvenes. A strandbérlet, szállítás a gyerekeknek ingye­nes. Ami pedig a gazdaságot illeti: második éve már, hogy e táborozó középiskolásoknak, szakmunkástanulóknak — most éppen 130 ceglédi, gödöl­lői, monori, nagykőrösi és vá­ci fiúnak és lánynak — az exportra szánt gyümölcs sze­dése helyett a kukoricát kell címerezniük. Mitől lesz hibrid? — Nem könnyű, sokat kell gyalogolni, ráadásul az utó- címerezés ötödannyit ér csak, mint az első címerezés és sokkal fárasztóbb — véleke­dik Mészáros Krisztina, a vá­ci Kilián György Szakmun­kásképző Intézet harmadikos varrónőtanulója. Osztálytársai — Varecza Zsuzsa és Paulicz Krisztina — nevében is ő vi­szi tovább a szót: — De ha vége a délelőtti hajtásnak, akkor jön az igazi tábori élet. Járunk a balatoni strandra, van pingpong is, és nagyon jók a programok. Ami s lényeg: kevés a kötöttség. Czinege Zsolt negyedikes a Lőwy Sándor Szakközépisko­lában, gépszerkesztőnek ké­szül. — Az azért nehezebb — mondja. — A címerezéshez csak jó láb, éles szem kell, ötlet egy szál se. Az a fő, hogy leszedjük a címert, mi­előtt még megtörténne a megporzás, különben a kuko­rica nem lesz hibrid — ma­gyarázza értőn. Zsolt iskolatársa, Kurucz Zoltán másodikos szerint sem életcél a kukoricacímerezés, de így nyári pénzkeresetnek megteszi. És higgyem el, az egyetemisták, a táborvezető­ség tagjai minden napra kita­lálnak valami pompás időtöl­tést. Ma például falufoci lesz. Hogy mi az? A falu két vé­gén van a két kapu, a tábor­lakók két csapatra oszlanak, s egyszerre öt-hat labdával indulnak támadásra — bi­zonnyal a helybéli lakosság leírhatatlan nagy örömére... Belépés csak tógában Éveik óta nem írhattuk le — mert nem lett-volna igaz —, de most papírra vethetjük: nő az építőtáborok vonzereje. Ezt jól jelzi, hogy tavaly alig ezren, idén 1600-an je­lentkeztek az önkéntes ifjú­sági táborokba Pest megyéből. Tény, hogy ebben közreját­szik az: egyre több a kör­nyezetvédelmi, vízvédelmi szaktábor. Ám csökken a hagyományos pénzkereső épí­tőtáborok száma, keresettsége. Pedig ezeknél is kínálkozik lehetőség arra, hogy új lelket öntsenek a régi formába Miként? Erre Zobor Zsuzsa táborvezető — idén végzett a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemen — szolgál recepttel: — A Gazdihoz Szép tájegységünk, a Vas megyei őrség egyik gyönyörű szegletében találjuk a kilenc- venlakosú falucskát, Ispánkot. Budaörsi Ifjúsági Tábor — hirdeti egy felirat a fenyve­sekkel szegélyezett úton. A máskor csendes, kihalt kör­nyék most eleven, vidám. Száztíz pilisszentiváni általá­nos iskolás tölti vakációjának egy részét a néhai iskolából átalakított szállóban és a kör­nyező épületekben. 'k A falu szélén, eszményi kör­nyezetben táboroznak a gye­rekek és nevelőik. No és ne­hány szülő is, mert akadtak, akik elkísérték útjukra az út­törőket. A bejáratnál kis asztalka, az ügyeletes jelszót kérdez. A táborvezető Licsik Róza, ép­pen távol, az erdőben számhá­borúzókra ügyel. — Még két napig leszünk,' aztán váltanak • Dennünket a' piliscsabaiak — mondja egy fiatalasszony, Husztics Lajos- né. ő a lányát kísérte el Is- pánkra. — Nagyon jól érezzük magunkat — folytatja. Társa, Kutala Pálné bólogat. — Feltalálják magukat az is­kolások — mondja. — Nemrég például lábszépségversenyt:, rendeztek, két fiú is beneve­zett... Igazán nagy élmény volt, az is, amikor egy falusi bácsi lovas kocsijával az egész tábort meakocsikáztatta. Orbán Gyuláné helybeli la­hasonló klubokkal, tehát sza­kosodással. Például a Nős­tény klubunk a férfi és női szereppel, a családdal foglal­kozik, a gyakorlati feladata az iskolák közötti munkaver­seny szervezése, értékelés. Az I és I (iskolák és istenek) klub a tanítás, az oktatás té­makörével és a görög kultú­rával bíbelődik. Ök szervezték az ókori estet, ahol delphoi mintára volt „józsda”. És be­rendezték az istenek hajlékát (ezt dekorálták az imént em­lített képek), ahová természe­tesen csak tógában — lepedő­ben — lehetett belépni. Vé- ,gül a negyedik klub — a Szomorúkék blue nevet kapta — az emberi kifejezés­sel, a kapcsolatteremtéssel foglalkozik, s vitákat szervez, övék a stúdió, a hirdetés, a plakát, a faliújság (benne: Kamasz-panasz), a közvéle­mény-kutatás, s ezek okán a jog, hogy bármilyen problé­mát a táborgyűlés elé tárja­nak. És mindez laza keret. Fe­szesre a valódi program, a személyes élmény tölti. Mi is? A görögön kívül például a magyar,-.bolgár,' skót és rock snd roll’ táncba?,' a vetélke­dők, a kaszinók, ahol zseton és csoki méri a nyereményt, a krimijáték (elárulhatjuk: a bárzongorista a tettes, kötőtű­vel végzett a penzió egyik la­kójával), vágy a még hátralé­vő középkori est — boszor­kányégetéssel, trubadúrdiszkó­val, lovagi tornával. S a többi: a Ki mit tud?, a fürdés, a tá­bortűz ... Hogyan is mondta az egyik építőtáborozó? Nem az számít igazán, hogy mennyit kere­sünk. Hanem a klassz társa­ság, a hangulat, az értékes időtöltés. Itt még a munkában is ez a jó... Vasvári G. Pál Hozzá vagyunk szokva az irányításhoz Gyakorolják az önállóságot Sződligeten a KISZ Pest Megyei Bizottsága Ligeti Károly politikai képzési központját 103 középiskolás vette birtokába július 20. és augtísztus 2. között. — Közülük harmincötén kö­zépvezetők, vagyis iskolai KlSZ-bizottságok vagy diák­tanácsok tagjai, a többiek új alapszervezeti titkárok — mondja Tési Vilmos, az alap­szervezeti titkárok táborának vezetője. A középvezető-kép­zés három részből áll: a há­romnapos tavaszi és a kéthe­tes nyári intenzív szakaszt kö­veti az őszi vizsga. A közép­iskolai alapszervezeti titká­rok számára pedig egy rövi- debb, egyszerűbb alapképzést nyújtunk. Gáti Tamás, aleépzési köz-, :POOt' .iggsiaj.0^^tit9v’ r — A mostani táborunk egé­szen újszerű, alapvetően elté­rő az eddigiektől. A most le­zajlott kongresszus állásfog­lalásának értelmében a hang­súly a középiskolás KlSZ-élet- re helyeződik; mi most ezt próbáljuk itt modellezni. © Mennyiben változik az új tanévtől a mozgalmi élet? — A kongresszus deklarál­ta. hogy a KISZ politikai szer­vezet kíván lenni, s bizonyos, eddig ellátott feladatait lead­ja. Tagjai sorában is csak azok maradnak meg, akik valóban politikai tevékenysé­get akarnak folytatni. Szerin­tem ez a KISZ tekintélyét is növelni fogja, A KISZ-en kí­vüli diákélet, közösségi cse­lekvés lehetőségeként pedig öntevékeny diákkörök jönnek létre. Az ÖKD-k tehát nem politikai szervezetek, de az a célunk, hogy megalakulásuk indukátora a KISZ legyen, s a maga politikai eszközeivel mozgassa azokat saját céljai felé. Itt a táborban tizenegyféle ÖDK alakult: vannak újság­írók — ők szerkesztik a Lige­ti Hírmondót —, stúdiósok — Studadó címmel sugározzák videós híradójukat —, és van­nak táncosok, repülőmodelle- zőjí, állatbarátok is. Maguk választhattak munkájukhoz felnőtt segítőt — akárcsak majd az iskolákban. A veze­tés is kettős: a felnőttek al­kot ják a táborvezetőséget, há­rom nappal a beérkezés után Vedír •ftfrhdégyiR diákfcsoporf delegált egy főt, s így jött lét­re az önkormányzat szerve­ként a tábortanács. Mind a két testület egy részvevővel kép­viselteti magát a másik ülé­sein. Ezeket a gyerekeket úgy akarjuk felkészíteni, hogy is­kolájukban a közösségi élet szervezői, segítői legyenek. Érezniük kell, hogy saját sor­sukat ők maguk irányítják! A tábortanács két tagja: Balogh Barbara, az érdi 220. Számú Szakmunkásképző In­tézet mechanikai műszerész tanulója, és Kiss Károly, a váci 204. Számú Szakmunkás- képző Intézet villanyszerelője. Mindketten jövőre végeznek, s iskolájukban az IKB tag« jai, Barbara titkár, Károly agitációs propagandista. Bar­bara szerint gondjaik is kö­zösek: — Nálunk sakkal nehezebb bármit megszervezni, mintegy gimnáziumban, mert sokan is vagyunk, kiét műszakba oszt­va, és gyakorlatok idején, szétszórva az üzemekbe, nem találkozunk az osztálytársaink­kal, csak iskolai héten. Sok a bejáró is, akik nem marad­hatnak ott foglalkozásokon, mert csak este érnének haza, és akkor mikor tanuljanak? © Ennek a tábornak az A célja, hogy olyan . módszere­ket tanuljatok meg, amelyek­nek hasznát látjátok majd is­kolai KISZ-munkátok során. — Igen, ezért is tetszett na­gyon. Révész Magda pszicho- lógus előadása, Ő bevont min­ket különféle szituációs játé­kokba, be kellett jutni például a jegyszedő nénit meggyőzve jegy nélkül egy hangverseny­re. — Osztályfoglalkozáson it játszottunk hasonlót — veszi át a szót Károly, aki egyéb­ként a tábortanács képviselő­je a táborvezetőségben. — Az egyik lány a gyakorlatban próbálhatta ki, valóban jó vezető-e. © Tudod már, mi a legfon­tosabb, amit itt megtanultál? — Igen: az öntevékenység. Itt önállóságra ösztönöztek minket, és akkor jöttünk rá, hogy nem mindig tudjuk, mi­hez is kezdjünk a szabadsá­Jó gazdák és jó vendégek Egy kis őrségi falu határában kos, a tábor dolgozója közbe­szól: — így igaz. írja csak le, hogy ezek az úttörők megta­nultak köszönni! Ha napjában hússzor találkoznak a faluban velünk, akkor is köszönnek. Valamikor ebbe az épületbe jártam, iskolásként. Hát, na­gyon jó az, hogy most is fiata­lokat szolgál. Jól megvan egy­mással a . falu meg a tábor. Hiányoznának, ha nem lenné­nek. * A budaörsi — talán így is nevezhetnénk — pihenőköz­pont programja gazdag. Ott- jártunkkor éppen túl voltak egy karneváli játékon, s vár­ták az őriszentpéteri határőrö­ket. A katonák kutyabemuta­tót tartottak és elbeszélgettek az úttörőkkel. Természetesén gyakoriak a kirándulások is: fürdőzés a. Vadása-tónál, láto­gatás a veleméri fazekasoknál, a szalafői híres kerített ház és kástú megnézése. Közben befutnak az első kis lakók. Varga Marika harmadi­kos. neki Öriszentpéter tet­szett nagyon. Társa, Kovács Viola, a szomszéd Julis nénit említi. — Van ám neki egy pávája, az egy csoda! Szeretünk vele játszani. Van úgy, hogy felre­pül a háztetőre, úgy kell le­csalogatni ... Körbevesznek a gyerekek, mesélik élményeiket. Bartos Attila ötödikes diáknak is tet­szik a tábor, csak a reggeli tornát kifogásolja. Meg azt, hogy korán van takarodó ... — A kaja viszont jó! — kiált­ja nagy derültség közepette. Ezt a többi iskolás is elfogad­ja. A szomszédos tsz valóban jói szervezi meg az ellátást. Benézünk a hálókba. Rend mindenütt. Időközben megér­kezik Kovács Józsefné tanár. — Igen jó választás volt ez az Ispánk. Több helyen is tá­boroztunk már, de ez hason­líthatatlanul élvezetesebb és romantikusabb. Körös-körül erdők, dombok. Voltak itt már szülők is: hétvégén jöttek, a tábor mögött sátoroztak. Ha valami gondunk akad, készsé­gesen segít Györke József gondnok. Cs.ak hát hamar el­röppen a tíz nap ... A számháborúnak vége, egy nagy nyüzsgés a tábor. Kiadós ebéd következik, majd séta a hangulatos párasztházak, lan­kák között. A gyermekek és kísérőik megannyi élménnyel gazdagabban térhetnek haza. Megérte hát a sok társadalmi munka, a segítés, az őrségi tá­bor kiépítése: az ország egyik legszebb helyén nyaralhatnak a gyerekek. Mondják, néhány év múlva a közeli patakon kis víztározó lesz, valóságos üdü­lőparadicsom. ★ Ütünk során ellátogattunk őriszentpéterre. Megkérdeztük a tanácselnököt, Prém Jenőt: eléged ettek-e a budaörsi tá­borra] ? — Szerencsés döntés volt, hogy itt kértek helyet és mi is jól jártunk. Nincs szebb zene a gyerekzsivainá! ezen a job­bára idős emberek által lakott tájon. A Pest megyeiekkel na­gyon ió a kapcsolatunk. Nem feledjük azon vállalatokat, szövetkezeteket, amelyek ki­építették az ispánki létesít­ményt. Ügy mondanám: meg­szerettük a Pest megyei gye­rekeket. pedagógusokat, szülő­ket. Jó -gazdák és jó vendé­gek. segítségünkre mindig szá­míthatnak. Kozma Gábor © Az öntevékeny diákkörök esetében tehát az öntevékeny­ségen van a hangsúly? — Mindenképpen. Nagyon jó lenne, ha az IKB is akkora önállóságot kapna, mint itt a tábortanács, ha csak egy ta­nácsadó tanár állna mellet­tünk, egyébként mindent ma­gunk csinálnánk. Sokkal na­gyobb sikerélményünk lenne. — Bár sóikkal nagyobb ter­het is jelent — mondja Bar­bara. — Ezt a munkát nem lehet félvállról venni, csalt egész emberként lehet végez­ni. — Szeptemberben lesz a legnehezebb dolgunk — ösz- szegzi Károly. — Először a nevelőtestületet kell megnyer­nünk, nagyon számítunk a tá­mogatásukra', Meg kell győz­nünk őket, hogy engedjék használni az iskolai felszere­léseket, például a videoláncot. Ezenkívül nekünk kell majd elindítanunk az ÖKD-kat, hi­szen a többiek csak annyit tudnak, hogy meg lehet ezeket szervezi, de hogy miként, azt még mi is csak most tanul­juk. De azt hiszem, gyakorol­va az önállóságot, az öntevé­kenységet is meg fogjuk szok­ni. Mörk Leonóra A képen: a Ligeti Hírmon­dót szerkesztő gyerekek a lapunkat előállító Szikra Lapnyomdába is ellátogat­tak, ahol Janes Ferenc mű­szakvezető kalauzolta őket. (Barcza Zsolt felvétele) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom