Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Színházi levél Könnyedén és komolyan Javában dúl t az I. világháború, amikor 1916. február 12-én — új operettet mutatott be a Király Színház. Jeles alkotói triász műve volt: Szirmai Albert írta a zenét, Bakonyi Károly a szövegkönyvet, Gábor Andor a verseket. Beöthy László, a színház igazgatója, megint biztosra ment: a Mágnás Miska óriási sikert aratott. Nem csodá; tele volt — mai szóval élve — slágerekkel. Íme, néhány sikerszám: Hoppsza Sári; A nő szívét ki ismeri; Fáj, fáj a szívem . t.; Ügy szeretnék •boldog lenni; Tasziló a neve; Adj egy csókot, illárom haj; Cin- tányéros cudar világ; Csiribiri, csiribiri kék dolmány. No és a szereposztás: Korláthy gróf: Latabár Kálmán (a későbbi Latyi papája), Rolla grófnő, a lánya: Lábass Juci (a szőke primadonna prototípusa), Baracs István: Király Ernő (a nem épp férfiszépség, de körülrajongott bonviván), Marcsa, mosogatólány: Fedák Sári (a korszak leghíresebb operettdívája — egyben a leg- raplisabb színésznő), Miska, lovászgyerek: Rátkay Márton (a törékeny termetű, ördögi fürgeségű táncos komikus, akit szintén Beöthy fedezett fel). Még azt is megbocsátotta a közönség, hogy ennek az operettnek a főhőse nem a bonviván, hanem a lovászgyerek, azaz a táncos komikus volt (még a cím is őt emelte ki), és hogy a grófi környezet meglehetősen nevetséges színben tűnt föl, míg a népi figurák — Miska és szerelmese, Marcsa — életteliek és rokonszenvesek voltak. Az operett meséje közismert. Az egyszerű mérnököt lenéző Korláthyékat Baracs alaposan megtréfálja, amikor a lovászát öltözteti be grófnő nak, s ezt az úri társaság szépen be is veszi. Sőt, Baracs szerelme, Rolla komtesz is grófnőnek öltözteti Marcsát, és az ő tenyeres-talpasságán sem fog gyanút senki. Lehet, hogy annak idején ezt az operettet a plebejus eszmék jegyében születettnek tekintették — mára már ez is olyan operettmese, mint a többi. Igaz, az 1948-as filmváltozat, Gábor Miklóssal (Miska), Mészáros Ágival (Marcsa), Németh Marikával (Rolla), Sár- dy Jánossal (Baracs), Latabár Kálmánnal és Árpáddal (Pixi és Mixi gróf) igyekezett valamiféle osztályharcos művé faragni ezt az operettet, de elég kevés sikerrel. A szereplők jó ízlése azt adta benne, ami a darab lényege: kelemes, jó humorú történetet, remek zenével, jobbnál jobb számokkal. A nyári szezon most felújította a Mágnás Miskát: Pécsett, a Nyári Színház keretében rendezte meg Ragossy László. Jó érzékkel ő is annak fogta fel a darabot, ami: operettnek. De azt is észrevette, hogy ma más kicsit az operett perszifiázsa is. Ezért így is játszatja el a kaposvári, a pécsi színház, s a pécsi amatőrök tagjaiból , verbuvált együttessel. A grófi világot is elcsúsztatja egy kicsit a karikatúra felé, s a népi. figurákat sem igazságosztó hősöknek állítja be. Tudomásul veszi, hogy ez: operettvilág, annak a törvényeivel. És hogy elsősorban a zene számít, a máig sláger számok. Meg a humor, a hagyományosan lüké Pix.i— Mixi kettőssel, s a hagyományosan jópofa Miskával - és Marosával. Nem tagadja ez az előadás, hogy szórakoztatni akar, ás nem hiszi, hogy ettől siendriánnak és olcsónak kellene lennie. A főszereplők, de mindenekelőtt a kaposvári Spindler Béla, mint Miska, s a pécsi . Lang Györgyi, mint Marcsa, ízléssel, nagy lendülettel és odaadóan komédiáz- nak, mert komolyan veszik a munkájukat. Komolyabb témához nyúl a kőszegi Várszínház új bemutatója. Ez a színház öt évvel ezelőtt jött létre, azzal a céllal, hogy a vár udvarán Kőszeg történelméhez kapcsolódó új drámákat mutassanak be. Az első két nyáron Pás- kándi Géza-műveket játszottak: Az ígéret ostroma Kőszeg 1532-es emlékezetes török ostromáról szólt, az Isten csalétkei a következő nyáron Rákóczi Ferenc ifjúságának eseményeit tárgyalta. Utána a Kőszeghez kapcsolódó sorsú Kiss János altábornagyról írt darabot Nemeskürty István, majd tavaly Szakonyi Károly Kardok, kalodák címmel a kuruc kor egy epizódját írta színre. Most megint Páskándi- darab van műsoron: a XVII. század eleji Erdély történelméről, s benne a Báthori-csa- lád három tagiának, az 1613- ban megölt (altkor még csak 24. évében járó) Báthori Gábor fejedelemnek, húgának, a boszorkánysággal és bátyja iránti testvérszerelemmel vádolt Báthori Annának,, s a hírhedett csejtei várúrnőnek, az 1614-ben ötvennégy évesen meghalt Báthori Erzsébetnek, Gábor és Anna nagynéniének a viselt dolgairól szóló Átkozottak című dráma. Roppant izgalmas kor volt ez, s különösen az Erdélv számára. A 19 évesen Erdély trónjára került gátlástalan, asszonyfaló. nem tehetségtelen, de rendkívül szertelen Báthori Gábor fejedelemsége állandó küzdelem a Habsbur gok és a török közti önálló Erdély megtartásáért, néha hajmeresztő, néha az árulástól sem visszariadó húzások árán. S eközben ott húzódik a háttérben a Báthori-család súlyos belső tragédiája: a szadista. vérengző Erzsébet esej- tei iszonyú orgiái, Gábor gátakat, erkölcsöt, jogot nem ismerő szexualitása, Anna hányatott, kiszolgáltatott sorsa. És ott van a higgadt politikus: Báthory, Gájópr; .,tanácsadója', olykor eláruló ja. olykor megmeníoje, a későbbi nagy fejedelem. Bethlen Gábor. óricz Zsigmond az Erdély-trilógiában, s jóval előtte Makkai Sándor az ördögszekérben érzékletes, ám a történeti hűséghez nem mindig ragaszkodó képet festett erről a korról. A Páskándi rajzolta kép nem ennyire színes, és nem ennyire jól karakterizált. Az ő hősei csak »egy-egy vonással jellemzettek, és többet szavalnak, mint cselekednek. Talán sok is a három Báthori — akármelyik sorsa magában is elég drámai anyagot adhatott volna. Az Átkozottak mégis érdekes és értékes munka, mert a magyar történelemnek olyan szakaszára irányítja a figyelmünket, amelyben — s ez világosan kiderül a kőszegi előadásból — sok az analógia újabbkori történelmünk bizonyos szituációival. Talán az is használt volna a később majd Budapesten is látható előadásnak, ha Páskándi — más történelmi drámáihoz hasonlóan — ebben az irányban halad tovább, ezt a vonalat mélyíti el. Őszig ezt esetleg meg is kísérelhetné. Javítani sosem késő. Takács István A Dunakanyar Fotóklub műhelyében Egy maratoni tárlat háttere & A Dunakanyar Fotóklub $ kiállítássorozattal mutatkozik be a nagymarosi mű: ^ velődési házban, június 8. ^ és augusztus 24. között — ^olvasom egy ismertető információját. A klub egye- ^ sütetként működik, hiszen $ önellátó, amelyhez igen- ^ csak nagy bátorság szükséges manapság. — Azzal vádoltak bennünket a hetvenes évek elején, hogy ki akarjuk vonni magunkat a tanácsi felügyelet alól. Be is akarták tiltani a tevékenységünket — emlékszik vissza Kocsis Iván, a közösség művészeti vezetője. — Azt követelték, hogy a váci művelődési központ szakköreként működjünk, de mi nem voltunk hajlandók feladni a függetlenségünket. Inkább magánlakásokban folytattuk a munkát. Ma már nincsenek ilyen gondjaink, hiszen nagyon is korszerűnek tartják az önfenntartó csoportokat. Megszaporodtak a különböző egyesületek, amelyek önmaguk szerzik be az anyagokat, eszközöket, intézik azok javítását és minden egyebet, ami a függetlenség előnyeivel és hátrányaival jár. Követhető példa Nem csupán tiszteletre méltó eredmények születtek huszonnyolc éves munkájuk során, de követendő, tanulságos példával szolgáltak a közművelődésügy szakembereinek is arról, hogy miként lehet több alkotócsoportot működtetni és elfogadtatni a kívülállókkal, a csak szimpatizánsokkal — a közönséggel. — A baráti körünk főként nyugdíjasokból áll. Nekik vetítünk minden hétfőn. A különböző országokat bemutató sorozat képei közé sokféle információt, becsempészhetünk; ha ,Apáiá, akkor Henry Moore, ha Svájc, akkor Paul Klee... Természetesen csak egy-egy kocka erejéig jelennek meg az említettekhez hasonló kvalitású művészek. Tapasztalataink mégis meggyőzően bizonyítják, hogy _ a Munkácsy festészetén felnőtt ember is hajlamos az absztrakciók befogadására. — Az egyesület három csoportja rendez' tárlatokat a nyár végéig. Június a nem hivatásosoké volt. A mesterek júliusban, az ifjúsági csoport pedig augusztusban bizonyított, illetve bizonyít. Kérem, beszéljen róluk ebben a sorrendben. — Agg Károly műszaki rajzoló, Bíró -Ádám grafikus, a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat propagandafőnöke, Chappon István nyugdíjas, Molnár Ferenc pedig fényképész a MÁVTI-nál. Egyiküket sem nevezzük amatőrnek. Ez a cím egy csoport működésének a jellegét illetheti, az alkotó egyént semmiképpen sem... Művészeket nevelnek Kocsis Iván: Vizuális játék az Eiffel-toronnyal vagy ezekhez hasonló csoportosulás az országban, amely ennyire szerteágazó munkát vállalna. Szilas Zoltán Mogyoródi hétvége Múlt és jövő Műemlék-, környezet- és természetvédelmi napot rendeznek Mogyoródon vasárnap. A kiállításokban, előadásokban bővelkedő nap szinte már zsúfoltnak tűnik: délelőtt 11 órakor három kiállítást nyitnak meg a régi iskolában. A Mogyoród képekben, a Mogyoród népéletének tárgyi emlékei, illetve a Környezet- és természetvédelem című tárlatokat Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény igazgatója nyitja meg, míg dr. Forma Tamás, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa, dr. Farkas György helytörténész és Okolicsányi Lóránt, a HNF Pest megyei környezet- védelmi bizottságának elnöka a tárlatvezetéseket vállalták. Izgalmasnak, változatosnak mutatkozik a délután 15 órakor kezdődő programsorozat is: Abrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal élnöke mond megnyitóbeszédet a művelődési házban, ahol- pem kevesebb mint öt előadásra kerül sor: Mogyoród műemlékeiről dr. Farkas György beszél, a történelmi és néprajzi emlékgyűjtő csoport munkájáról Kővári Ferenc tájékoztatja az érdeklődőket. A régészeti leletmentés helyi eredményeiről dr. Torma Tamás számol be. — Abban támogatjuk őket, hogy a folyamatosan növekvő szakmai tudásuk, az egyOrvos András: önarckép re magasabb színvonal arányában elismerjék őket. A második tárlatot a hivatásos alkotók anyagából rendeztük. Lehotka László, Török László és jómagam szövetségi tagok vagyunk, Orvos András festőművész a Képzőművésze ti Alap tagja. Az eredményeinket, a nemzetközi díjakat nem sorolom: valameny nyien folyamatosan dolgo zunk. Az ifjúsági csoportba tartozás meghatározója a harmincéves korhatár. Bata Sándor, Bozsóki József, Für Tibor, Németh Zoltán és Sza- bóné Nánási Vera képei kap nak helyet az augusztusi tárlaton. Ök is kitartóak: az alkotócsoport tehetségkutató és képességeket fejlesztő munkáját is bizonyítják. Ez azért fontos, mert bár az Iparmű vészeti Főiskola félig-meddig megoldotta a fotóművészek képzését, mégis inkább az alkalmazott fotózással foglalkozik. Ilyenformán még mindig az amatőrből lesz a hivatásos fotóművész Magyarországon 1 Éppen ezért nyíltan valljuk, amit más csoportok tagadnak: hivatásos művészeket nevelünk a szándékunk szerint; A képek folyamatos korrigálása, a szakmai felkészítés, a kiállítási lehetőségek biztosítása, megbízások szerzése, a fotoel- rnéleti előadások rendezése és egyéb menedzsérmunkák is ezt az elképzelést szolgálják. Pillanatnyilag három-négy olyan tagunk van, akik előbb- utóbb a Fotóművészeti Szövetség tagjai lesznek. Páratlan vállalkozás Jelenet a pécsi Mágnás Miska előadásból. Kocsis Iván tartalmas ismertetőjét — kizárólag a terjedelme miatt — nem tudjuk közölni teljes egészében. Csak említést tehetünk arról például, hogy 1966 óta rendszeresen megrendezik a nemzetközi diaporáma-fesztivált, ugyanígy ők szervezik az In- terdia show programjait is 1972 óta. Aligha van olyan fotózással foglalkozó, a műfajt népszerűsítő klub, szakkör, Színjátszók, rendezők Mozgás- és beszédtechnika Országos színjátszó és rendezői tábor nyílt pénteken Zalaszentgróton. A 10 napos tanfolyamot, az amatőr színjátszás népszerűsítése és színvonalának emelése céljából a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági, illetve a helyi Hamburger Jenő Művelődési Központ, valamint az Országos Közművelődési Központ szervezte. A hazánk minden részéből- érkezett több miihf“ 100 résztvevő a közös mozgás- és beszédtechnikai foglalkozások mellett öt szekcióban bővítheti ismereteit. Tájékozódhatnak a drámapedagógia alapjairól, a színjátszás módszereiről, lehetőségük nyílik jó néhány darab dramaturgiai és szcenikai elemzésére, videofelvételek segítségével kiváló külföldi és hazai rendezők nevezetes rendezéseit tanulmányozhatják. Az előadásokat kpnzultáeiókal; és gyakorlati 'órákat egyaránt ismert szakemberek, művészek tartják. Rádiófigyelő ECO-MIX. Vajon természetes-e, hogy vízhiánnyal küszködünk minden nyáron? Sel- meczi László — Üröm és Pi- lisborosjenő tanácselnöke — elmondta, hogy nincs elegendő víz, tehát nincs mit elosztani; a bázisokban tárolt mennyiség nem elégíti ki a lakosság igényeit. Természetesen elrendelték a felhasználás korlátozását a melegebb napokon, ezt azonban senki nem tartotta be, a megfelelő ellenőrzést pedig nem tudták megszervezni. ADunamenti Regionális Vízmű szabályozza a főváros környéki községek vízellátását. Szíjártó Tibor technológus szerint a kiskertek locsolása okozza a legnagyobb gondot. Ha esős időszak követi a száraz, aszályos napokat, harminc százalékkal kevesebb vizet kell termelniük. Nyilvánvaló tehát, hogy mii?e használjuk az éltető nedűt — az első fokú korlátozás ellenére! Kétszázötven liter víz az egy főre eső norma. Ennyit használhatnánk fel naponta, anélkül, hogy gondot okoznánk az ellátásban. Ennek alapján határozzák meg azt is, hogy mekkora vízbázist építenek a lakóterületek mellé, milyen legyen a vezeték átmérője stb. Ez az az előírás, amelyet nem tartunk be. Gelencsér Árpád, az Országos, Vízügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese a joghézagokra hívta fel a figyelmet; mivel nincs szabályozva az ivóvízfelhasználás módja, egyre többet pazarolunk állattartásra, gépkocsimosók üzemeltetésére, locsolásra. Felmerült a kérdés, hogy a tanácsok mit mérlegelnek, amikor kiadják a kisipari engedélyeket ilyféle tevékenységekre? Sor kerül-e a közműszolgáltatás biztonságának az ellenőrzésére? Nincs olyan rendelkezés, amely előírná, hogy a fogyasztó magasabb összeget fizessen, ha a szokásosnál jóval több vizet használ fel. Pontosabban: eddig nem volt: most tervezik egy újféle díjnak a bevezetését. A Pénzügyminisztériummal és az árhivatallal közösen határozzák meg az új fogyasztási normát, ameíyet az állam dotál továbbra is, ám az ezen felül ellocsolt vízért fizetni kell majd. A döntés nem tűr halasztást, hiszen már ott tartunk, hogy a Dunakanyar jobb parti regionális rendszere sem bírja a terhelést, annak ellenére, hogy a tíz évvel ezelőtt épült vízmüvet a 2010-ben várható igények szerint tervezték! WHY, ARIZONA című rádiójáték arról szólt, hogy nincs időnk egymásra. Azt igyekezett bizonyítani, hogy önmagunk ellen cselekszünk, amikor állandóan rohanunk, miközben lekésünk mindenről, mert eleve többet vállalunk, mint amire az időnkből és energiánkból futja. Egy nő és egy férfi találkozott a hangjátékban. Megálltak néhány órára. Éppen csak addig, hogy rácsodálkozhassanak egymásra. Sétáltak, ittak valamit, ajándékokat vettek és beszélgettek. Megismertünk egy asz- szonyt, akiinek a férje meghalt, a gyerekei elhagyták, ő maga pedig betegségekkel küszködik, mégsem adja fel... A férfi messziről érkezett és csak néhány óra pihenőt engedélyezett magának. Rövid együttlétük arra volt elegendő, hogy rádöbbenjenek — és rávezessenek bennünket is —, hogyan élünk, milyen álarcokat erőltetünk egymásra, milyen viselkedési, gondolkodási kényszerpályát alakítottunk ki a magunk számára. Adolf Muschg hangjátékát Magos György rendezte. A szerep- osztás aligha lehetett volna szerencsésebb: Ruttkai Éva és Garas Dezső olyan fokon értenek a hanggal való megjelenítéshez, hogy szinte láthatóvá teszik az eseményeket. Ez különben valamennyi rádiós műfaj követelménye, még akkor is, ha nem mindig sikerül. Sz. Z.
