Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
4 1986. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI ^ariflp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Vásárol a tanács Szociális otthon lesz? Lévai Cézáné Tahitótfalu tanácselnöke aktív szerepet vállalt a Pollack-villa értékesítésében. Most újabb üzletbe vágott bele, a tanács támogatásával. Frommer Mariettától meg- vásárolja a község hatezer négyzetméteres telkét, az azon álló 200 négyzetméteres lakóépülettel. Az ingatlan értéke többszöröse annak a kétmilliónak, amit a tanács ad érte. A vetélytárs vevők ezt árajánlataikban el is ismerik. A tulajdonos azonban kizárólag a községnek hajlandó átengedni a telket és a házat. — Kétségtelen, hogy szinte jelképes összegért vették meg az ingatlant. De mit kezdenek azzal ? Lévai Gézáné: Már 1972- ben felvetődött, hogy a szentendrei járás rászoruló idősei számára létrehozunk egy szociális otthont. Akkor szerettük volna megvenni a Pol- lack-villát, de ötszázezer forintunk hiányzott az üzlet megkötéséhez. Aztán a Serbán- féle házat szemeltük ki. Azt sem tudtuk megvenni. Amikor Frommer Marietta említette eladási szándékát, rögtön arra gondoltam: a környéken ezenkívül nincs olyan épület, amely alkalmas lenne szociális otthon számára. Ha ez a lehetőség elúszik, a terv hosz- szú időre álom marad. — Támogatókat talált? — Pénzt eddig senki nem adott. A városkörnyéki bizottság ülésén azonban teljes volt az egyetértés: az ingatlant meg kell vásárolni. Az az igazság, hogy az öregek napközi otthonának a fenntartására megvan a fedezetünk. Ha valóban sikerül a körzeti szociális otthont kialakítani, o többi tanács is megtalálja a módját a támogatásnak. — Mikor fizetik ki a vételárat? — Egymilliót az idén, egymilliót jövőre. Megnéztem a Móricz Zsigmond út 10/A. szám alatt álló épületet. Valóban ideális lenne szociális otthonnak. Alkotmánynapi ünnepségek A körzeti alkotmánynapi ünnepség augusztus 18-án lesz az Omszk parkban. Délután öt órakor a Himnuszt követően dr. Juhár János ország- gyűlési képviselő mond beszédet, majd az új kenyér és a kitüntetések átadására kerül sor. A városi megemlékezés augusztus 19-én délután három órakor lesz a tanács nagytermében. Itt Krajcsovics Ist- vánné tanácselnök-helyettes mond ünnepi beszédet. Ideiglenes helyen Zöldségbolt nyílik A tanács-vb legutóbbi ülésén határozat született: a Kossuth Lajos utca 5. szám alatti mű emlék jellegű épület két kapu közötti részét a város ideiglenesen átengedi a Tszker-nek, hogy ott Zöldség- áruházát nyisson. Azok az olvasók, akik a helytörténeti múzeum mielőbbi létrehozásának a hívei, most elégedetlenek, mert úgy érzik, hogy befellegzett álmaiknak. Mások, akik a történelmi hangulatot féltik, szintén ellenérzésekkel viseltetnek a határozattal szemben. Valószínű, hogy egyik tábornak sincs igaza. A vb állásfoglalása ugyanis hangsúlyozza az ideiglenes átengedést. Ami azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor lesz pénze a városnak a helytörténeti múzeum létrehozására, visszaveszik az épületet. Most viszont nincs anyagi fedezet és nem megfelelő a zöldségellátás. Pontosabban ezen termékek ára jóval meghaladja a fővárosban megszokottakét. A város vezetői Úgy vélik, hogy az üzlettel a szükségből előnyt kovácsolnak. Kikötötték, hogy a Tszker csak olyan belső átalakításokat végezhet, amelyek az épület jellegét nem változtatják meg. Ezt is a műemléki albizottság jóváhagyásával. Remélhetőleg a lakosság ellátása javulni fog, hiszen a kereskedők azt ígérik, hogy az idényjellegű zöldség- és gyümölcsféleségek nagy mennyiségben kaphatók majd. A Tolbuhin körúti csarnok árait kilónként maximum 1,70 forinttal fogják megfejelni. Ha viszont az árukat a Bosnyák téren szerzik be, még olcsóbb lesz Szentendrén a zöldség-gyümölcs. Az üzletet legkésőbb novemberben megnyitják. Elfogyott a forint Segít az automata Beszélik a városban, hogy a Dunatours szentendrei kirendeltségén többször előfordult: nem tudtak forintot adni a külföldi turistáknak, mert a magyar bankók elfogytak. Megkérdeztük Kádár Jánost, a kirendeltség vezetőjét, hogy miképpen eshetett meg ilyesmi? — Valóban előfordult néhányszor, hogy elfogyott a forint. Mi naponta 300 ezer beváltanivalót kapunk. Biztonsági okokból nem is akartunk utánatölteni. A turista- forgalom ezekben a napokban Bizományi bazár belülről Már a nyitás napján nagy forgalmat bonyolított le a Bizományi Áruház Vállalat Vörös Hadsereg úton álló BÄV- bazárja. Nemcsak a kíváncsiak járták be az épületet, hanem megjelentek a műértők, a különleges darabokra vadászók is. A választék az ínyenceknek és szépkedvelőknek egyaránt okozott meglepetéseket. Az árak, a beharangozott ígéretekkel összhangban, valóban elviselhetőbbek, mint a maszek boltokban. Az épület pedig nagyon szép. Ezért elsősorban Győri Sándor kőműves kisiparost kell dicsérjük, mert lelkiismeretesen, aprólékos gonddal tette rendbe ezt az elhanyagolt házat. Jelen állapotában viszont az utca stílusához illeszkedő, a századforduló hangulatát idéző gyöngyszeme lett a környéknek. A bazárt belülről Kiss Sándor, a létesítmény vezetője mutatja be. — A műszaki részen a kis rádiótól a videomagnóig találhatók áruk. Akinek speciális igényei vannak, leadhatja a rendelést, a vállalatunk megpróbálja beszerezni számára az áhított darabot. A bazárban olcsóbb ajándékok is láthatók Kristályvázák, teáskészletek, apró, egyedi dísztárgyak. Itt kaptak helyet a sportáruk is. A sorban az import ajándékok, a népművészeti rész, majd a valutásbolt következik. A felvevőhelyet a Vörös Hadsereg úti bejáraton lehet megközelíteni. A Bizományi Áruház Vállalat csaknem ötmillió forintos készlettel nyitotta meg a boltját. A tucatnyi eladó 80 százaléka szentendrei lakos. Az üzlet hétfőn tart zárva, a felvevőhely viszont éppen ezen a napon várja az ügyfeleket, a becsüsei szombaton pihennek. A Konzumtourist vasárnap is várja az érdeklődőket. Kiss Sándor elmondta, hogy az udvart kihasználják majd, hétvégeken beengedik oda a népművészeket. Szeretnék, ha a város lakossága meg- szokná a boltot, s szívesen járna oda vásárolni. A BÁV tervezi, hogy a szezonnak megfelelően, a hétvégeken a helyiekre számítva, ruházati cikkeket árusítanak. Vízkorlálozás A városi tanács harmadfokú vízkorlátozást rendelt el. Ez azt jeleni, hogy a korlátozás ideje alatt az ipari nagyfogyasztók, valamint a napi 10 köbméter felett használó ipari üzemek kötelesek a napi kontingenseket betartani, azt dokumentálni. A város területén tilos a hálózatról a tömlős locsolás és autómosás, közterületek mosása. Díszkutakat, szükőku- takat üzemeltetni tilos. A vízműnek joga van szakaszos vízellátás bevezetésére. Erről azonban a lakosságot értesíteni kell. Azokon a területeken, ahol a vezetékes vízellátás szünetel, a DMRVV- nek biztosítania kell a vízvételi lehetőséget. A lajtkocsi útvonalát és megállóhelyeit ismertetni fogják. érte el csúcspontját. Ráadásul az' Artéria Galériában és a Hotel Partyban jóval kevesebben akarnak magyar pénzhez jutni, pedig erre ott is lehetőség van. A Budapest Tourist folklórboltjában pedig nem váltanak be szocialista valutát, de azt nem tudom megmondani, miért. A Dunatours tói azokon a napokon, amikor a forint elfogyott, az előzetes megbeszélés szerint átküldték az ügyfeleket az OTP-hez. Itt ugyanis mindig van magyar pénz. A Dunatours szentendrei ki- rendeltségének vezetője azt is elmondta, hogy a Loges pénzváltó automata nélkül egyszerűen időzavarba kerültek volna. Az okos gép ugyanis 10 másodperc alatt szolgál ki egy embert. Kézi erővel erre 3—5 perc szükséges. Márpedig a Forma—1-re érkezők közül kétezren a szentendrei ki- rendeltségre bízták, hogy szállásukat, étkezésüket biztosítsák. A beszélgetés során a vezető ígérte: az új irodában mindig lesz annyi pénz, hogy a beváltani kívánók közül senkit ne kelljen elküldeni. Ép testben ép lélek Elmozdulni végre a holtpontról Nagy visszhangot váltott ki az a cikk, amelyben a Petőfi SE anyagi gondjairól írtunk. Olvasóink levelekben kérték, hogy jelenjen meg szélesebb kitekintés a város és a körzet sportéletéről. Mert ha valahol ebben az országban Szentendréről beszélnek, akkor az emberek elsősorban a képzőművészetre gondolnak. A már lassan közhellyé kopó kifejezések, hogy a művészetek, a múzeumok, a kultúra városa, úgy tűnik örökre ránkragadtak. Ilyen megjegyzéseknek magam is tanúja voltam számtalan esetben, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Végső soron ez egyáltalán nem baj, büszkék lehetünk az állandó jelzőkre, de én személy szerint fájlalom és sajnálom, hogy szeretett városunkkal és a körzet községeivel kapcsolatban alig-alig hallani valamit a sportról. Nézzük hát a tényeket! Még a foci sem Budapesttől Esztergomig, vagy tovább nyújthatnám a kör átmérőjét, nincs egyetlen minőségi, első vagy másod- osztályú sportkör sem. Kérem, most ne vitatkozzanak, azzal érvelve, hogy de a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán országos bajnok lövészek találhatók, mert ez mindössze 2—3 embert jelent évtizedekre visszamenőleg. E kijelentésem annak a hiányát kívánja csupán jelezni, hogy szűkebb hazánkban nem lelni olyan sportágat, amelyik hosszú idő óta jelen lenne országunk első, vagy második vonalában. Olyasmire gondolok, mint a csömöri, körmendi, vagy ceglédi példa. A város és a körzet lakosságának létszámához viszonyítva megdöbentően kevés az igazolt versenyző. (Az adatok megtalálhatók a pártbizottság vagy a tanácsülés elé került anyagokban.) A lakótelepeink, de a város és a körzet települései is, gyéren ellátottak szabadtéri és fedett sportlétesítményekkel. Talán itt meg kell állni egy szóra! Lesznek olvasók, akik azt mondják: ez nem érvényes Szentendrére! Talán igazuk lesz mondjuk két esztendő múlva, ha felépül az új gimnázium tornacsarnoka. A második, amely valóban tornateremnek nevezhető. Mert ne féljünk végiggondolni! Négyöt évvel ezelőtt a városban két ilyen terem volt. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban és a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Hadd ne fogyasz- szam a papírt annak bizonyítására, hogy hányszor fordultak meg ezekben olyan felnőttek, vagy gyerekek, akik nem tartoztak ezen iskolák tanulóihoz? A körzet falvaiban máig csak a pomázi új iskolában mehetnek a tanulók tornaterembe. Tudom, a sportolás nemcsak attól függ, hogy milyenek a tárgyi feltételek. De menjünk ki a szabadba! Hány labdajátékokra alkalmas, megfelelő méretű, jól karbantartott pályát tudnak megszámolni? A községi iskolák udvarai kicsik, legfeljebb egy ötletszerűen kialakított hepehupás salakkal borított térség áll rendelkezésre, ahol a fiúk kergetik egymást, vagy a labdát. Ha a város krónikáját böngésszük, kiderül, hogy a század első évtizedeiben igen élénk vízi élet volt a Dunán, föl, egészen Visegrádi g. Ennek a nyomai sem maradtak meg. Evezősszakosztály nincs a körzetben. A regionális vízmű csak az utóbbi években alakította meg a szakosztályait. Az úszói máris mozgolódnak. Több semmi. Vajon miért? Erre sincsenek meg a lehetőségek? Negyven év alatt még egy fedett uszodát sem alakítottunk ki, pedig nemcsak Dunánk van, hanem országos híCseretáborozások Testvérvárosi kapcsolatok Koprisica Szentendre bolgár testvérvárosa. E kapcsolat alapján 28 tanuló és két tanár töltött két hetet nálunk. A vendégek a régi szakmunkásképzőben létesített ifjúsági szállóban laktak, s a hírek szerint nagyon jól érezték magukat. Viszontlátogatásra a Vujicsics Tihamér Zeneiskola diákjai mennek Bánk Zsuzsa igazgató és Regős Szabolcs tanár vezetésével. A magyar pajtások három napot Kopri- sicában, tízet Burgasz mellett a tengerparton töltenek. Városunk központi iskolája az NDK-beli Rabenauból és Boxdorfból érkezett pajtásokat fogadta. A mieink ezekben a napokban érkeznek haza. Ezenkívül az NDK-ból Meiningenből is nyaraltak gyerekek a városban. A magyar tanulók Géricz Sándor és Szendrödi Ferencné vezetésével viszonozták a látogatást. A cseretáborokat jövőre folytatják. rű meleg és hideg vizű strandjaink is. Vagy egyáltalán kihasználjuk-e túrázásra a környékünk igazán kies tájait? Félek, hogy a felmérés, amely arra keresné a választ, hogy hány család hétvégi programjában szerepel a közös gyalogtúra, szívszorító eredménnyel járna. A sportkörkép készítéséből nem akarom kihagyni a futballt sem. Mert mégiscsak a legnagyobb hagyományokkal rendelkező sportág. Egész sor falu lett híres ebben az országban, mert évtizedeken át remek futballcsapattal rendelkezett, vasárnaponként a fél község szurkolt aranylábú fiainak. Az ottani munkahelyeken pedig egész héten téma volt a vereség vagy győzelem. Nos, nálunk ilyesmi nincs. A megyei első osztályban szereplő Szentendrei Petőfi SE labdarúgói jelentik a csúcsot. Tíz évvel ezelőtt csapata volt Kisoroszinak, Pócs- megyernek, Szigetmonostornak, Visegrádnak, Pilisszent- lászlónak, sőt Csobánkának is. Ezek rendre megszűntek, a pályák tönkrementek, az öltözők rogyadoznak. Kevés van belőle Hosszan írhatnék még a versenyszerű városi és körzeti sport gyengeségéről. Engem azonban a tömegsportnak nevezett mozgalom jobban érdekel. Mert ennek fejlettségén egész családok egészségi állapota múlhat. Nem azt kívánom vizsgálni, hogy teszem azt, a tanácsok illetékesei évente hányszor rendeznek olyan versenyeket, ahol az apukák, anyukák is rajthoz állnak! Nem mint ha ez nem volna fontos, csakhogy fájdalom, annyira ritka ez, s olyan kisszámú résztvevővel, hogy gyakorlatilag csak arra jók, hogy kipipálják ezeket a tervekben. Inkább azt feszegetném, hogy szűkebb hazánkban mennyire vált napi programmá a rendszeres testmozgás. Az illetékesek valóban motiválják-e az embereket az ilyeneken való részvételre? Van-e olyan térség, ahová a nap meghatározott idejében bárki bemehet, választhat futás, kézi- vagy kosárlabda, súlyemelés, asztalitenisz vagy a hozzá közelálló más tevékenység között? Ahol sportolás után megíürödhet. Leülhet néhány percre a hobbitársakkal szót váltani? Van-e a térségünkben olyan tömegsportrendezvény, amelynek hagyománya van? Van-e ilyesminek propagandája? Bizony erről szó sincs. S mindezt nem lehet csak az emberek lustaságával, a nehéz gazdasági helyzettel, a munkahelyi gmk-kal magyarázni. Kapásból felsorolnék például húsz olyan családanya nőismerősömet, aki szívesen mozogna heti 4—5 órát. De hol? A drága, s divathullámtól függő aerobikon? Vagy mondhatja-e délután, netán este a férjének, gyerekeinek, hogy menjünk le futni valamelyik pályára? Bizony nem. Mert ilyen nincs a körzet településein. iegszálíotLak kellenek Nekem meggyőződésem, hogy mindeme hiányosságok, évtizedes lemaradás, tespedt- ség szemléletbeli hibákból táplálkozik. Mert azt tapasz^- talom, hogy amelyik városban, vagy faluban a vezetők szeretik a sportot, ott megpezsdül az élet. Kerül egy kis pénz, megmozdul a lakosság pályaépítésre, s sorolhatnám tovább. De ugyanez áll az iskolákra is! Ha akad megszállott testnevelő, akkor évek alatt létrejön az ütőerős kézilabdacsapat, kialakítják a sportudvart, utánpótlást jelentenek a helyi focistáknak és így tovább. S a gyerekek után, vagy velük együtt a felnőttek is megmozgathatok. Sajnos, a mi körzetünkben a sport a perifériára szorult. Tudom, hogy a települések vezetőinek, az iskolák igazgatóinak, a gazdasági egységek irányítóinak más gondjaik vannak. S szóltam arról is, hogy a tárgyi feltételek sem jók. De a községekben tapasztalható általános visszaesésnek, a mozgásszegény életnek máris súlyosak a következményei. S a holtpontról való elmozdulás állami, társadalmi feladat is. A görögök vallották, s_ ennek szellemében éltek: Ép testben ép lélek. Igaz ez csaknem háromezer évvel ezelőtt volt... Hz utolsó határidő Hegymászók szigetelik Szeptember elseje már a kertek alatt ólálkodik. Ahogyan közeledik az első csengetés dátuma, úgy nő a nyugtalanság az izbégiekben. Elkészül-e vagy sem a tanévkezdésre a fedett sportpálya a Lenin úti iskolában? A válaszadásra Krajcso- vits Istvánná tanácselnök-helyettes vállalkozott. — A lényeggel kezdem. Csak október harmincadikéra lesz kész teljes egészében a beruházás. A késés okairól is szólnom kell. Elsőként említeném, hogy a műszaki megoldások, amelyeket itt alkalmaztak, nem a legszerencsésebbek. Aztán az eredeti elképzelés szerint a fedett pálya 1,2 millióba került volna. Már világos, hogy túl leszünk az ötmillión. Nem vált be az a terv sem, hogy műanyag fedelet húzunk a szerkezetre. Ez esetben lehetetlen lett volna a fűtés. Azon törtük a fejünket, hogy miként lehetne szigetelni? Magyarországon eddig nem volt példa arra, hogy ilyen hatalmas felületet szigeteltek volna. Hosszú utánajárással találtunk egy hegymászó gazdasági munkaközösséget, amelynek tagjai vállalták a munkát. Az acélszerkezetre nejlon hálót húznak, erre rakják rá a szigetelést, majd a műanyag héjat. Mindezt állványok nélkül kell megoldaniuk, úgy, hogy a nejlon hálóra nem léphetnek rá. A művelet 700 ezer forintba kerül. — S végül használható lesz? — Igen. Október harmincadikéra elkészíttetjük a kazánházat is. Bízunk abban, hogy az izbégiek nagyon megszeretik majd a létesítményt. A tanévnyitón egyébként a szülőket részletesen tájékoztatni fogjuk. Az új, remélhetőleg utolsó határidő tehát október 30. Ügy gondoljuk, hogy az izbégiek ennyi várakozás után alaposan megjegyzik ezt a dátumot. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály
