Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

Töröljük íö a part Szobák nélkül riem megy l*i kell lépni az ismeretlenségből A REST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT IViit mend a szakember a vályogról? Számolják a pénzt az építkezők A vályog Nagykőrösön is ősi építőanyag. A Tabán nagy része ebbő« épült, s nem is tegnap, hanem évszá- 1; zadokkal azelőtt. Aki benne lakik, szabadulni szeret- & ne a vizes tálaktól, aki meg olvassa az újságot, nézi a $ tévét, lassan azo>. kapja magát, hogy éppen a vályog- ^ gal kacérkodna, ha építkezne. Azt már jóval keveseb- ^ ben — bizonyára csak a konkrét terveket szövögetők — ^ tudják, hogy építkezéseknél előírásoknak kell megfelel- ^ nie. Mi, hány centiméter vastag, milyen szigeteléssel v épül a fal stb., erre mind előírás, szigorú szabvány vo- §S natkozik. A lokálpatrióta érzületű ^ embereket az különbözte- ^ ti meg a többi állampol- ^ gártól, hogy feltűnően el- | fogultak lakóhelyükkel § szemben. Lényegtelen, ^ hogy indokolt vagy sem ^ ez a lelkesedés, minden ^ esetben nagy erőt képvi- § sei, s a fejlődés mozgató- ^ ja anyagi-erkölcsi vonat- $ kozásban egyaránt. Nos, ha az anyagi oldalt nézzük, elmondhatjuk, lé­nyegében mi, körösiek is a lokálpatrióták közé sorolhat­juk magunkat, hiszen mun­kánk tükröződik vissza a vá­ros gyarapodásában. A ma­gunk módján szeretjük ottho­nunkat minden előnyével, hátrányával együtt. Ám az igazi lakóhelyszere­tet nemcsak ennyiből áll, a lokálpatrióta dicsekszik is értékeivel, igyekszik bemu­tatni, mások elé tárni mind­azt, amit megalkotott, vagy örökül hagytak rá. Hosszan sorolhatnánk azokat a falva­kat, városokat, amelyek úgy­szólván az ismeretlenség ho­mályából bújtak elő, mert fakó színű, d^ valódi értékei­ket csillogóvá tudták fénye­síteni. Lám, e tekintetben mi min­dig el voltunk maradva, örökösen abban a tudatban éltünk, hogy nekünk nem­igen van mit mutogatni, fö­löslegesnek tartottuk a hírve­rést. Pedig nem kevés az, amit ránk hagyott a történelem, csak a mondákról, tényekről le kellene jobban törölni a port. Hogy mást ne említ­sünk, a múzeum avar- és Ár­pád-kori kincseinek, meg a többinek is méltó helyre kel­lene kerülniük, a köztudat­ban is. S hogy ez eddig még nem történt meg, annak valószí­nűleg magatartásunk is oka. Én legalábbis még soha nem fc hallottam például, hogy föl­dijeim azzal dicsekedtek vol­na valahol, hogy Arany Já­nos városában élnek, ott, ahol a költő is dolgozott, lakott valaha. i Persze nemcsak a múlt, az újabb kor is kínál itt élmé­nyeket az idegennek, elég, ha csak az élelmiszeriparra gon­dolunk, és sorolhatnánk mind­azt, ajmik Nagykőröst Nagy­kőrössé teszik. Senki ne gon­dolja, hogy túlbecsüljük ér­tékeinket, adottságainkat, azo­kat már az idegenforgalom szakemberei is felfedezték, s úgy vélik, városunk méltán tarthat számot arra, hogy be­kapcsolódjon a hazai turiz­musba. Említettük már, hogy a Dunatoursnál komolyan fog­lalkoznak e kérdéssel, s no­ha szolid még a programkí­nálat, de már ilyet is össze­Az utóbbi esztendőkben Nagykőrösön nagyobb lendüle­tet vett a kulturális és egyéb rendezvények szervezése és a fejlesztések. Az idén „Nagy­kőrösi tavasz’’ néven szerve­zett ilyen megmozdulásokat a művelődési osztály. Ebbe kap­csolódtak bele az ifjúsági tá­borok és a Cifrakert, amely komolyabb istápolásra szorul. Tavalyelőtt kertmozit kapott, virágokkal ékesítették, s őrök vigyáznak rá. Egy ügyes asz- szony: Kendró Islvánné ren­dezgeti, teszi barátságosabbá. :::::::::::: De más is történt a Cifra­kertben. A tanács a régi svájci házat, amelyben id. Rácz Jó­zsef nagykőrösi festőművész­tanár és Molnár Elek kerámi- kusművész évtizedek óta ta- nítgatta rajzolni és szobrokat csinálni a körösi fiatalokat, szépen rendbehozatta. Több nagyobb város példájára a ta­nács most alkotóházat rendez­hetett be benne, ahol egy-egy hónapra ösztöndíjasként lát vendégül két-két fiatal mű­vészt, hogy a művészi alkotást elősegítse. A művészektől csak azt kéri, hogy itt készülő munkáikból hagyjanak itt a városnak egyet, amelyekből aztán majd egy tárlatra valót gyűjtenek. Dr. Makai Katalin, a mű­velődési, egészségügyi és sportosztály vezetője kapcso­állítottak az utazóknak. így például városnézéssel egy­bekötött Tisza-parti kirucca­násokat terveznek, iskolások­nak meg gyárlátogatást, és persze egyéb alkalmakhoz fű­ződő prgramokat is. Azt mondják, ezek könnyedén ki- vitelezhetők, ha meg az el­ső kezdeményezések sikerrel járnak, a többi már tényleg gyerekjáték lesz, áz esemé­nyek híre gyorsan terjed. Persze, ha csak a hírveré­sen múlna eme célkitűzések sorsa, nem is főne az iroda dolgozóinak feje. A gondjuk pillanatnyilag az, hogy hiá­ba jönne a vendég — mond­juk többnapos kiruccanásra — hozzánk, a pihenéshez csak kevés szálláshely nyújt fede­let. Ráadásul nem sok re­mény van rá, hogy ez a probléma egyhamar megoldó­dik. Hacsak...' Nos, erre vonatkozóan is van egy jól bevált ötletük, mégpedig a fizetővendég­szolgálat kiépítése. Csak ez nehéz diónak tűnik, mivel annyira újszerű nálunk, hogy aligha jut eszébe valakinek is, hogy üres szobáját ily mó­don hasznosítsa. De lehet, hogy kétszer is meggondolja, mert nem kell ahhoz nagy számítást végeznie, hogy lás­sa, csak folyamatos haszná­lat esetén kifizetődő egy-egy helyiséget az idegenforgalom rendelkezésére bocsátania. Minden bizonnyal az járna jól, aki bérbe adná az irodá­nak akár néhány hétre, hó­napra lakását, vagy annak egy részét, így megoldódna azok problémája is, akiket huzamosabb ideig Kőrösre köt munkájuk. No, de nemcsak az újság feladata ezzel a kérdéssel foglalkozni, csupán azért hoztuk szóba, hogy érzékel­tessük, nemcsak egy utazási irodán , múlik, hogy .Mlépjünk a szürkeségből, lehetősé­geinkhez mérten nekünk is segítséget kell adni hozzá. Miklay Jenő A nagyteremben: Indiana Jones és a végzet temploma. Színes, amerikai kalandfilm. Előadás csak 6 órakor. Gyanút­lan gyakornok. Színes, szink­ronizált francia filmvígjáték. Előadás csak 8 órakor. Á stú­dióteremben: Noé bárkái. Szí­nes magyar ifjúsági film, fél 4-kor. Titokban Hongkongban. Színes, szinkronizált francia vígjáték, fél 6-kor. A kert­latba lépett a Fiatal Művészek budapesti stúdiójával, amely­nek közreműködésével július elsején már meg is érkezett az alkotóház első két művész vendége, akik egy hónapot szorgalmas munkával töltöttek itt el. Egyikőjük fiatal lány, másik fiatalasszony. Mindketten pes­tiek. Az 1980-as években vé­gezték el a Képzőművészeti Főiskolát. Palásti Erzsébet a grafikus szakon, Sárkány Er­dőst Gabriella a szobrász sza­kon. Meglátogattuk őket az alko­tóházban. Nagykőröst rokon­szenves, szép, csendes város­nak tartják. Meglátogatták az Arany János Múzeumot és a temetőket. Először Palásti Er­zsébettel beszélgettünk. — A főiskola után elvégez­tem a hároméves művészkép­zőt is — mondta. — A grafi­ka minden ágát művelem, ké­szítek rézkarcot, szitanyoma- tot, fametszetet, linóleum met­szetet, rajzokat, és szívesen festek. Több kiállításon, közte Mi a helyzet a vályog ese­tében? A tanács hatósági osztálya műszaki csoportjának főmér­nöke Hévízi Tibor. Vályogról hivatalos adatokkal nem ren­delkezik. tehát arra kér, pró­báljak szerezni. Neki is jól jönne. Papír is kell A köznapi tapasztalat ugyan­is nem perdöntő. Tény, hogy a vályogépület télen jól tart­ja a meleget, nyáron a hide­get. Mindez éppenséggel jó hőszigetelő mivoltát dicséri. Ám minderről papír is szük­ségeltetik. Most következő so­raim nem hivatalos informá­cióknak számítanak. Felhív­tam az országban egyetlen olyan intézetet, ahol a szük­séges vizsgálatokat elvégzik. Azaz, végeznék. Beszélgető- partnerem beszámolt róla, hogyjhivatalos adatai nincse­nek^ eddig még a vályogot nem vizsgálták. A legjobban teszem, ha a főnökének írók egy levelet, amiben vázolom a helyzetet. A levelet megír­moziban: Indiana Jones és a végzet temploma. Előadás 21 órakor. VASÁRNAP A nagyteremben: Indiana Jones és a végzet temploma. Előadás 6 órakor. Gyanútlan gyakornok. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Titokban Hongkongban. Előadás fél 6- kor. Noé bárkái, fél 4-kor. A kertmoziban: Indiana Jones és a végzet temploma, 21 órakor. Moszkvában, Varsóban, Ber­linben és Besztercebányán is szerepeltem. Négy ösztöndíjat nyertem, s Pesten önálló kiállításom is volt. Az Űj Tükör című ké­peslapba állandóan rajzolok. Ittlétem óta főleg 70X100 cen­timéteres színes olaj pasztell­képeket készítettem, amelyek­kel aggodalmamat igyekszem kifejezni a mérhetetlen fegy­verkezés és az ember termé­szet elleni lépései és létesít­ményei miatt. Ezekből a képekből hagyok itt a városnak egyet, mély kö­szönettel. Az Arany János Mú­zeumban tanulmányrajzokat készítettem dr. Novák László fejfagyűjteményéről, s köszö­nöm az igazgatónak, hogy eh­hez beleegyezését adta. A másik művész, Sárkány Erdősi Gabriella a következő­ket mondta,: — A főiskolán Vígh Tamás és Szabó Iván professzoroktól nyert tanulmányaim alapján folytatom a munkát. Elkezd­tem az üvegszobrászatot: üveglemezekbe építem bele munkáimat. 1984 óta memen- tóként igyekszem feldolgozni tam, elküldtem, ha megkapom a választ, azt megosztom ol­vasóinkkal. Ugyanezen témához, szintén hallomásból. Egy-egy ilyen vizsgálat nem ingyenes, ha­nem súlyos tízezrekbe kerül. Mivel a vályog más — mond­juk — a Homolytáján — más az Árbózon, mindkét helyre külön vizsgálati eredmény kel­lene. Hatvanezerért. A televízió egyik adásában már volt szó egy közeli kis­város vályogépítkezéséről. Nos, akkor ők tudnak adatokkal szolgálni, vigasztaltam magam. Újra nyúlok a telefonért. Nincs szerencsém. Az ügyintéző csak nem hivatalosan, mint magán­ember informálhat. Nevét ezért nem is említem. Lényeg, hogy ők az engedélyezéskor — amikor még sokkal elné­zőbb volt a szabvány—,-nem kértek papírokat, csak aláírá­sokat adtak. Hogy most mi lesz, azt nem tudja, de írjak főnökének egy levelet, ÍWléíy- ben, stb. Megírtam, elküld­tem. A fel ára Sok-sok műemlék épületünk fala is vályog. Üjabb telefon: műemléki felügyelőség. Talán mondanom sem kell: hivatalos információ nincs. Mint magán­embert — talán leendő ügy­felének tartott a szakember — tájékoztattak arról, hogy a vályog a lehető legjobb hő­szigetelő anyag, ezt higgyem el, de adatuk az nincs. De ha felhívom az intézetet, majd ők megmondják. Egyébként meg írjak levelet... Építészmérnök barátom vég. re valami használhatót mond: utánanéz, s majd ő ír levelet. a zsidó embereket ért nagy tragédiát, melynek iszonyatát sohasem lehet elfelejteni. Üvegszoborba rakom a holtak­ra emlékeztető ezüstös kis pa­pírfigurákat, a héber betűket, emlékkavicsokat és a fekete­fehér névszalagocskákat. Egy ilyen üvegdobozt ha­gyok itt a városnak emlékül, melyben benne van az a 600 név is, akiket elhurcollak Nagykőrösről vallásuk és szár­mazásuk miatt. Ezt a névsort Altmann Jenő bácsinak köszö­nöm, aki bevezetett a nagykő­rösi zsinagógába is. A két fiatal művész hálá­san, jó emlékekkel köszönt el Nagykőrösről, s helyükbe két másik fiatal művész jön ebben a hónapban az alkotóházba, a Cifrakertbe. Ez az elvarázsolt királykisasszony lassan kezd feltámadni, s egyelőre csak néhány villanylámpát kér a főutakra, hogy a kertmozi lá­togatói, a sötét estéken jobban kitaláljanak a kertből. v Kopa László Ezek után nézzünk egy nem- hivatalols számítást, tényleg olcsóbb-e a vályogfal. Egy-egy vályogtégla — a formától füg­gően — 25 cm hosszú, s to­vábbi méretei 15x15 cm-esek. Az új építési szabályzatban egyetlen helyen szereplő adat­ból kiindulva — 'eszerint a vályogfal legkevesebb 45 cm vastag lehet — kétsoros épí­tésről kell beszélni. Egy négy­zetméterhez tehát a 44 darab kétszerese, 88 darab szüksé­ges. Egy vályogtégla ára kettő forint körül van, szállítással 2,50, Tehát egy négyzetméter fal 220 forint. Tegyük hozzá, a vakoláshoz nádszövet, vagy más rabicháló is szükséges. Ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Egy átlagos ház falfelülete — főfalakat számolva — mintegy százhúsz négyzetméter. A fa­lazáshoz szükséges vályog te­hát 26 400 forintba kerül. Harmincezerrel Ugyanezt a falat a jelenle­gi egyik legolcsóbb falazó- anyaggal, a Mátra gázbeton téglával hasonlítsuk össze. En­nek ára 58,10 Ft. A raklap miatt két forintot, a szállítási költség miatt 10 forintot kell még hozzászámolnunk, tehát egy elem úgy hetven forint. Egy négyzetméterre 6,7, tehát kerekítve 7 darab szükséges. Egy négyzetméter fal tehát 490 forint, az egész épülethez pe­dig 58 800 forint értékű Mát- ra-tégla kell. A vályog tehát 32 400 forinttal olcsóbb. Egyelőre itt abbahagyjuk a számítgatást. A válaszlevelek megérkezésekor visszatérünk a témára. Ballal Ottó Nemes nyárfa Az ország sík területein az erdősítésben fontos feladatot töltenek be a nemes nyárfák. A szárazabb körülményeket is jól tűrő fehér nyárfák tömeges szaporítása a legutóbbi idő­kig meglehetősen körülményes volt. Ennek a problémának megoldására vállalkozott az Erdészeti Tudományos Kuta­tóintézet sárvári kísérleti állo­mása. A kutatók a fehér nyár­ra is kidolgozták a vegetatív szaporítás intenzív módsze­rét. A nemesített, kedvező tu­lajdonságokat mutató egye- dekről szedett hajtásokat zölddugványozással gyöke- reztetik, majd lyuggatott ol­dalú konténerben növényházi körülmények között nevelik. Gyomirtóveszély A Magyar Államvasutak ér­tesíti a lakosságot, hogy a te­rületéhez tartozó vasúti sínek mentén 1986. augusztus 11-e és 13-a között vegyszeres gyomirtást végeznek. A gyom­irtás méregjelzés nélkül és gyenge méreggel történik, en­nek ellenére a gyomirtott te­rületeken és annak körzeté­ben a legeltetés 14 napig ti­los. A legeltetésből eredő ká­rokért vagy elhullásért a vasút nem vállal felelősséget. A nap sportja Labdarúgás. Kinizsi-sport­telep, 10 óra: Nagykőrösi Konzervgyári Kinizsi—Csepel SC ifi, előkészületi mérkőzés. Tenisz. Kinizsi-sporttelep, 10 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Szen­tesi Kinizsi, ob III-as női; Százhalombatta: Dunai Kő­olaj II.—Nk. Kgy. Kinizsi me­gyei I. osztályú férfi csapat­bajnoki mérkőzés. h Szombati jegyzet i Akármikor eszélgetünk az utcán rég látott barátunk­kal. Hirtelenjében semmi más nem jut eszünkbe, hát az időjárást — minden el­akadó beszélgetés mentő­angyalát — hívjuk segítsé­gül. Megkérdezzük egymás családját, de csak azért, s azt is úgy, hogy barátunk értse, fogalmunk sincs ar­ról, nős-e, fia vagy lánya van. Lopva az óránkra pil­lantunk, s örülünk, ha * ugyanezt vesszük észre ba­rátunknál is. Azután — most jön a nagyjelenet — halaszthatatlan dolgunkra hivatkozva — kedvesen, de ellentmondást nem tűrően elbúcsúzunk. Hogyan? — Hát akkor, édes öregem, nagyon örülnék, fut egyszer felugranál hozzánk. — Mi­kor? — derül fel barátunk arca. Tényleg valami őszinte, s valódi beszélge­tés után vágyik, rá van Ír­va az arcára. — Nem is tudom... a hét az foglalt ugyan, tudod, hogy van az, a jövő héten talán el is megyünk valahova. Tudod mit, gyere — vagy gyertek — akármikor. Érted? Akármikor. Bármikor. Amikor akartok. Magunkban büszkék va­gyunk teljesítményünkre. Igen, most alaposan kivág­tuk magunkat a „bajból”. Barátunk nem mutatja, hogy értette a dolgot, kész­ségesen fogadkozik, hogy tényleg, valamelyik nap feljön, s akkor majd való­ban kitárgyaljuk a világ folyását. Csak kézfogásá­ból, abból, hogy valami­vel erőtlenebb, mint talál­kozásunkkor, sejthetjük, hogy azért 6 is tisztában van azzal, tulajdonképpen senki sem kiváncsi rá, csa­ládjára. Mi persze meg­könnyebbülünk, hiszen ez egyúttal azt is jelenti, ba­rátunk is hasonlóképpen van az egész dologgal,, Nincs is baj addig, míg legközelebb, talán éppen ezen a napon, bennünket is hasonlóképpen kezelnek. Barátunk széles gesztusok­kal üdvözöl, majd egy-két perc után határozott han­gon mondja, ugorjunk fel hozzá, akármikor. Bármi­kor. Mindegy, mikor. Barátság, ismeretség — olyan drága kincs, amire a legjobban kell vigyázni. És ilyenkor ténylegesen nem az elodázásnak, a kapcso­latok szálainak eltépésének kellene előtérbe kerülni. Ismerősek az ellenvetések. Azok, amelyek bennünket is elérnek, sértenek, mi több, sújtanak. Hogy „amúgy is alig van időnk”. „Gyerekeink azt sem tud­ják, mikor szóltunk hozzá­juk három mondatnál, vagy tiltásnál hosszabbat”. „A feleség meg jó szót, pil­lantást sem kap munká­jáért”, amit egyébként nem ezért csinál, de azért mégis várja. S akkor még holmi vadidegenekre paza­roljuk magunkat? De pazarlás-e, ha emberi szót adunk? Pazarlás-e, ha a nem túl régi kapcsolat maradványaiba kapasz­kodva új életet, új dimen­ziókat, esetleg bennünket is újra szárnyalásra kész­tető ihletet merítünk ba­rátaink bölcsességéből, em­berségéből? Tudjuk, olykor elég egyetlen jó szó, hogy a napot kellemesebbé te­gye, s éppen ezt sajnáljuk? bban a zord világban, abban a barátság nél­küli világban, abban a jó szó nélküli világban ven­nénk majd csak észre, mennyire hiányzik az a jó szó. Milyen jól jönne ak­kor. Akármikor. B. O. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi Alkotók a Cifra kertben Ébredezik a királykisasszony SZOMBATON X V? i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom