Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

VÁCI vtíírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Helyettesítik a szabadságotokat A szakmai gyakorlat rangot kap Válogasd ki! Hozd ide! Söpörj föl! Valamikor ezek a pattogó mondatok jellemezték a szakmai gyakorlatu­kat végző ipari tanulók hétköznapjait. A mesterség fogásaira nemigen tanították őket. Korábban az volt az elv, hogy akit igazán érdekel a szakma, az majd el­lesi a tudnivalókat. És mi a helyzet a mai szak­munkásképzésben? Hiszen a nyári szünetben néhány hé­tig munkába járnak, dol­goznak a diákok, és a most szerzett élmény nyomot hagy életükben. Kevesebb ember Huszonnégy tanuló tölti több csoportban öthetes szak­mai gyakorlatát a Vác és Vidéke Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat 10-es számú ABC-j ében. Valamennyien a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Iskola ta­nulói. Most kezdődött a dél- utános műszak. Az elsősök az eladótérben ismerkednek leendő szakmájukkal. Körü­löttük áruval teli polcok van­nak, s ha egy-egy fachból fogyóban van a portéka, ak­kor szorgalmasan utánatöltik a diákok. — Nagyon sokat kell dol­gozni — mondja Dénes Il­dikó, miközben a mosóporo­kat rakja a polcra. — Hiá­ba csak ez lenne a felada­tom, de gyakran kell máshol is pótolni az árut. Egy mű­szakban több mázsát is meg kell mozgatnom, de hát ma­gam választottam ezt a szak­mát, és csinálom is. — Az én feladatom a hű­tők feltöltése — mondja Králik Erika, közben a mű­anyag ládákból fogynak a te­jes tasakok, a tejföl, a sajt, a joghurt. — Természetesen ha szükséges, felmosok a hűtők előtt és tisztán tartom őket. Minden területen — Bizonyára megtanultá­tok már, hogy mire kell ügyelni munka közben? — Igen, de nem az iskolá­ban, hanem itt az üzletben — szól ljtözbe Ildikó. — A tan­könyvek ugyan széles körű szakmai ismereteket adnak, de igazán csak a gyakorlat­ban lehet mindezt megtanul­ni. Vevőkkel is csak itt ta­lálkozik az ember. Sajnos az árukirakás is a munkánkhoz tartozik. — Nem túl egyszerű mun­ka ez? — Kicsit egyhangú, ám ez hozzá tartozik a szakmá­hoz, még akkor is, ha né­ha nehéz. Havan Ferenc igazgatóhe­lyettes arról tájékoztat, hogy a diákok munkáját megbí­zott szakemberek irányítják. Gondoskodnak róla, hogy alaposan megismerjenek min­den munkaterületet. Ezért rövidebb-hosszabb ideig min­den osztályon foglalkoztatják őket. Nagyon ügyesen, szor­galmasan dolgoznak a lá­nyok. Közismert, hogy a keres­kedelem szakembergondokkal küszködik. A sajátos helyze­tet sok tényező nehezíti. Ép­pen ezért veszik komolyan a vállalatnál az utánpótlás ne­velését. Nagy István sze­mélyzeti osztályvezető sze­rint az iskolával egyeztetve nagy gonddal foglalkoztatják az első- és másodéves tanu­lókat az üzletek. Szerződést ugyan nem kötnek velük, mert a tapasztalatok szerint a végzősök zöme itt marad a vállalatnál. Az idén végzett negyvenhat fiatal szakmun­kás közül például csak hár­man választottak más mun­káltatót. Ebben az esztendőben is száztizennyolc tanulót vesz­nek fel az élelmiszerszakmá­ba. A vállalat korszerű ok­tatókabinettel rendelkezik, ezenkívül három, boltszerűen berendezett teremben van le­hetőségük a különböző szak­mai íqgások gyakorlására. Kísért a múlt Mennyit ér tehát a szak­mai gyakorlat? Tagadhatat­lan, hogy még ma is sok he­lyen kísért a múlt, még min­dig előfordulnak olyan he­lyek, ahol csak tengenek-len­genek a műhelyekbe beosz­tott diákok. Ez viszont alig­ha mondható el a kereskedel­mi szakmák tanulóiról. A 10- es számú ABC-ben — a ve­zetők szerint — egy-egy mű­szakban hat-nyolc emberre! van kevesebb és a nyár itt is a szabadságolások ideje. A diákok tehát nemcsak a város legnagyobb üzletében, de másutt is szakmunkásokat helyettesítenek. Egyesek kö­zülük havonta három-négy­száz forintért, ösztöndíjért dolgoznak, míg másoknál ez az összeg a jutalommal együtt a nyolcszáz forintot is eléri. Surányi János Malomipari rekonstrukciók A VII. ötéves terv idősza­kában folytatják a gabonafel­dolgozó ipar rekonstrukciós programjának megvalósítását; öt év alatt csaknem 2 milliárd forintot költenek a malmok korszerűsítésére, az épületek, a feldolgozó és csomagoló-gép- sorok, valamint a liszttárolók felújítására. 1990-ig tizenkilenc malom­ban kerül sor teljes rekonst­rukcióra, tlzénkéttőbén részle­ges felújítást, huszonhat üzemben kisebb technológiai korszerűsítést hajtanak végre. A munkálatok befejezése után ezek a malmok több búzát őrölhetnek, s így előrelátha­tóan nem lesz akadálya an­nak, hogy a következő évben tizenöt gazdaságtalanul műkö­dő, már felújításra sem al­kalmas malmot leállítsanak. A rekonstrukciós munkákra az idén 200—210 millió forin­tot fordítanak. Több üzemben korszerűsítik a belső anyagmozgatást és a csomagolást. A jövőben növe­lik a csomagolt lisztek meny- nyiségét, javítják a csomago­lás minőségét. A fogyasztók által évente vásárolt mintegy 220 ezer tonna liszt egy részét még kézzel csomagolják; ezt a munkát 1990-ig csaknem teljesen a gépekre bízzák. Randcrik a fenyves szélén Táborlátogatás Salgótarjánban Őrömet szereznek gyerekeiknek — Tessék nézni! A szállá­sunk mögött mindjárt itt az erdő. Igaz is. A figyelemfel hívás pillanatában épp hall­gattak benne a madarak, hi­szen bozontos, komor fellegek ígérték az esőt fölötte, s ha­marosan meg is öntözték a Salgótarjáni-medencét. Ci káztak a villámok, csattogott a fejünk felett, s egyszer a transzformátor felől is olyan robbanásszerű hang hallat­szott, mint amikor a motor beindul. — Menjetek be a szobákba! — hangzott a tanár néni uta­sítása, de az alig tíz, s né­hány alig több éves lurkó, a váci Báthori utcai általános iskola kisdiákjai alig akartak behúzódni. Szokatlan és kelle­mes élmény számukra a ter­mészet közvetlen közelsége annak minden jelensége. Mire az írás megjelenik, már alig közölhetem jelen időben, hogy jól érzik magukat a salgótar­jáni gyermektáborban. Az idő gyorsan repül, csütörtökön ha­zatért az összesen ötventa- gú, fiúkból, lányokból verbu­válódott táborozó csapat. Esti mesék Povázsai Tiborné és Boros Miklósáé pedagógusok kedves határozottsággal irányítják a tábor életét, s ebben segíte­nek nekik a férjeik is. Nincs persze könnyű dolguk. Szerte­ágazó feladat ötven gyerek kí­vánságait teljesíteni, gondos­kodni a tízórai kiosztásáról, kenyérkenésről, meggyógyíta­ni a játék közben szerzett, kis sérüléseket, bevásárolni, pos­tázni a megírt képeslapokat. És amíg a rekkenő hőségben vízbe menekül a csivitelő gye­Öregdiákok a padokban Fél évszázada érettségiztek A közelmúltban megjelent Váci Kalauz az iskolaváros legrégebbi tanintézetei között említi az 1714-ben alapított kegyestanítórendi gimnáziu­mot. Ez az intézmény úttörő munkát végzett a középiskolai magyar nyelvű oktatás beve­zetésében. Itt fordult először a figyelem a természettudo­mányokkal foglalkozó reál­tárgyak felé. Tanítványai kö­zött találjuk Madách Imrét, a Tragédia költőjét, Katona La­jost, a kiváló néprajztudóst, Argenti Döme orvost, Füredi Mihály színművészt és nép­dalénekest, Lotz Károly festő­művészt és másokat. Az iskola egykori tanárai közül orszá­gos hírnévre tett szert Dugo­nics András, az Etelka szer­zője, öveges József fizikus, Váry Gellért író. Kimagozza, leszárazza, kipréseli Készülnek a szörpök a szobi gyümölcsfeldolgozóban. Gép tölti az üvegeket, de a gépet szemmel kell tartani. (Jobb oldali felvételünk.) Ez az ügyes gép (alsó képün­kön) kimagozza, leszárazza és kipréseli a gyümölcsnedvet a szörpüzemben. (Erdős! Ágnes felvételei) 'li&vTiúrusbx? ' A felszabadulás után az is­kola kapuja mind szélesebb­re tárult a dolgozók gyerme­kei előtt. 195U-ben reivette Sztáron Sándornak, a váci í egy házban elpusztult ifjú kommunistának a nevét. A következő tanévben a gimná­zium épületében gépipari tech nikumi osztály nyílt, s 1952 nyaran a két es fél évszázados intézmény új épületbe költö­zött. Az öregdiákok azonban fel­keresik a régi tantermeket, kerea évfordulókra emlékez ve találkoznak egymással. A közelmúltban ötven évvel ez­előtt, 193ü-ban érettségizettek jöttek el az alma materoe. Né­pes osztályuk volt, negyven négy nevet olvastak fel a szí­nes fedelű közös iskolai érte­sítőből. Retzder Zoltán, a ta­lálkozó szervezője ennek felét tartja ma már csak nyilván. Mindössze négyen hiányoztak az élők közül, igazoltan. Háborús nemzedék volt az övéké. Az első világháború utolsó esztendejében születtek és sokan áldozatul estek a második világégésnek harcte­reken, légitámadások alkal­mával. Megilletódve emlékez­tek Németh Jenőre, egykori osztályfőnökükre s a többi el­hunyt tanárra. A fiúk nevé­nek olvasásakor Bajna Tibor, Kubinyi József, Mihály Jenő, Petényi Károly az elhunytak között szerepelt, többi társá­val. — Ciklámen! — kiáltottak egy idős belépőre. Dr. Gab­rieli Elemér, USA-ban élő or­vosprofesszor érkezett, egyik iskolatársuk. Mind több ked­ves diáktörténet elevenedett meg a régi időből. Dr. Molnár Lajos, a gépipari középiskola mai igazgatója segítette a ta­lálkozó sikerét, s szívesen be­szélt Vác, a tanintézet mai életéről. A padokban ülő öreg­diákok is beszámoltak életük folyásáról, sikereikről, s arról, mit köszönhettek a gimná­ziumnak. Az ebédet az Utasellátó fel­újított éttermében fogyasztot­ták el. Megfogadták: ezentúl gyakrabban, legalább ötéven­ként találkoznak. Retzler Zol­tán szívesen vállalta a szerve­zés, a rendezés gondját, mun­káját. Papp Rezső reksereg, addig sem sok idő marad a megmártózásra. Jobb, ha a medence széléről figyelik, mi történik, merre ficánkol­nak a váciak, s mikor keil di­rekt módon beavatkozni. Miklós bácsi, azaz Boros Miklós népszerűségét Levente Péter is megirigyelhetné. Szin­te minden aprósággal hozzá fordulnak, tanácsokat kérnek, s este a lefekvés után mesél­nie kell. Ilyenkor kiássa em­lékezetéből, amit gyermekko­rában hallott, vagy kitalál egy történetet. — Szeretni kell a gyereket. Tudni, hogy mit kíván, minek örül, mi fáj neki — árulta el a népszerűség titkát, a mód­szert, amitől az első alkalom­mal táborozok kevesebbet gondolnak vágyakozva az ott­honiakra, örömmel forgatják a játékóra nagymutatóját, melynek vége mindig egy-egy újabb szórakozást jelöl, s ami­re mutat, azt a játékot játsz- szák el. Napi ötszöri étkezés, bőséges és jó választék, kellemes kör­nyezet. Povázsai Tiborné sze­rint jó helyet sikerült kivá­lasztani, s ezt a mi tapaszta­lataink is igazolják. Egy kis darab Vác költözött az elmúlt hetekben egyébként Salgótarjánba. A báthorisok Foría-épülete előtt, közvetle­nül a jegenyesor végén építet­ték fel sátraikat az Egészség- ügyi Sport Egyesület cselgán- csosai. Reggelente mindig sok nézője akadt a citrom- és na­rancssárga övesek fegyelme­zett tornájának. A csapat ide vonult edzőtáborba, s a közel 10 nap teljes költségeit a szü­lők vállalták magukra. Legfiatalabb tagjuk Énei, azaz Kiss Ernő, mindössze kilencéves és mint a tatamin végzett gyakorlatokból is lát­ható, s a szakemberek is meg­erősítik, nagyon tehetséges. Legidősebb tagjuk Lévák Gá­bor, 19 éves. Fiatal koruk el­lenére már többször öregbítet­ték az egyesület s ezáltal a mi városunk hírnevét. Schof- fer Attila például az idei Bácska Kupán megszerezte a második helyet. Szieber Zoltán a harmadik lett, s ő ezen kí­vül a szlovák bajnokságon is nyert egy második helyet, a szintén Szlovákiában rende­zett Barátság Kupán első lett. Dobos Zoltán az úttörő kor­csoport második, Greff Róbert a harmadik helyét szerezte meg a Spartacus SE verse­nyén. Kipponista Kemény munka eredménye ez. Mestereik: a sportágból jól ismert Marschalek Éva, Kiss László és Bondor Csaba, a ve­zető edző. Napi kétszer másfél órai gyakorlás a program ge­rince, amin kívül természete­sen jut idő strandolásra, ki­rándulásra, sőt, a kisebbek még a Donald kacsa című fil­met is megnézhették. — Rei — köszöntéssel kez­dődik reggel a tábor élete, ezt a nippontaisa — japán gim­nasztikái gyakorlat — követi, aztán gyakorlott válldobások- kal fektetik egymást a tata­mira. Délután kerül sor a randorikra, azaz a felügye­let nélküli küzdelmekre. — Hadzsime! — kiáltják a küzdelemhez felálló fiúk, a kislányok. A látogatóba érke­zett anyukák szeme meg sem rebben a látványtól. Teljes az egyetértésük Bondor Csabával, aki szerint mint minden sport­ág, a cselgáncs jelentősen formálja a személyiséget, a munkára nevelést meg a mo­notónia-tűrőképesség fokozá­sával segíti. Élettani hatása igen kedvező, az agresszív haj­lamokat pedig szerencsésen levezeti. — A mi fiunkkal sok baj volt, mert nagyon eleven, örökmozgó — mesélte Dobos László és felesége. — Itt fe­gyelemre nevelik, a sport le­vezeti a fölösleges energiákat, s mióta idejár, jobb a tanul­mányi eredménye, meg a ma­gaviseletből kapott osztályzata is. Itthon változatlan — A kislányom is itt van — szólt közbe Kiss Ernőné. — Az a narancssárga öves. Rossz volt a gyerek testtartá­sa, akartuk, hogy sportoljon. Vácott erre elég kevés a le­hetőség. Ezt találtuk. Ma már nem izgulok miatta, mert itt nagyon lelkes és lelkiismeretes emberek vigyáznak rá. A múlt évben már megír­tuk, hogy a kis csapat műkö­dése nem éppen zavartalan. A szakvezetők szerint még min­dig nincs kedvező változás, mert lassan meg sem tudják mondani, hogy hányadik he­lyen edzenek, nincs állandó termük, klubjuk, ahol össze­jöhetnének. Legutolsó állomá­suk az Árpád úti iskola, de csak a tanév kezdetéig. Hogy aztán hová, ez egyelőre talány a számukra. A legfontosabb tehát, hogy önálló „dojónk” — küzdőterem — legyen — mondják, ki mindhárman a kívánságot. — Pedig 400 óra társadalmi munkát végeztünk, rendeztük a terepet a váci véradóállo­más mellett, ahol nekünk ígér­ték a felvonulási épületet, da nem lett belőle semmi — így a szülők, akik szerint a hely­hiány miatt sok gyerek lemor­zsolódik. Pedig inkább az kel­lene, hogy a fiatalok többsége valamilyen sportot űzve egye­sülethez tartozzon, ahol fegye­lemre, modern életformára nevelik a céltalan lötyögés he­lyett. — Szeretnénk megköszönni a verőcemarosi általános isko­la vezetőinek, hogy itt lehe­tünk — mondta végül Kiss László. — Miért nekik? — ök segítettek ide ben­nünket. Szintén itt táboroz­nak. Most talán épp a strand­ra mentek. Salgótarján mellett pár napra megalakult a Dunaka­nyar autonóm tartomány? Kovács T. István Orvosi ügyelet Hétfőtől (11-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Áfra Ta­más, kedden dr. Bucsek Tibor, szerdán dr. Tóth Mária, csü­törtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Mechlinger Lász­ló, szombaton és vasárnap dr. Kiss Lajos, a körzetben 8-án dr. Sipos Lajos, 9-én és 10-én dr. Tesánszky Sándor. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Moys Theodora. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet szom­baton reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Gobi Pi­roska, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi fürdő épületében. Szombaton és vasárnap (9-én és 10-én) az alábbi ál­latorvosok tartanak ügyeletet: az északi részen dr. Demetro- vics Pál (Szokolya tsz), a déli részen dr. Dóczy Ödön (Főt 58-131). Az ügyelet szombat reggel 8 órától, hétfő reggel 8 óláig tart. ________ Vá cról a lapokban A Mozgó Képek közölte Blaskó Péter nyilatkozatát, a Szőnyi G. Sándor rendezte tévéfilmben hogyan alakítja Bánk bán címszerepét. A szí­nész beszélt arról, hogy egyik este Vácott szerepelt, utána Visegrádra utazott, ahol lovasjeleneteket forgat­tak. A Nők Lapja folytatja Az ál­dott és elátkozott vgmk c. so­rozatát. A negyedik, egyben be­fejező részben Forte gyári dolgozók (Kikillai Gábor, a karbantartók vezetője. Mír- kó Gábor lakatos, Zalántai Ti­bor lakatos. Varga Sándor mű­szerész) fejtik ki véleményüket a témáról. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom