Pest Megyei Hírlap, 1986. augusztus (30. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1986. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Bolti szarkák és a szerencse A lopás nincs benne a kálóban Olvasónk jól megpakolta bevásárlókosarát a monori Forrás Áruház élelmiszerosztályán, hússal, zsírral, egyebekkel, aztán felment az iparcikkosztályra, s — mint meséli — odaszólt egy éppen a lerakodópultnál tevékenykedő eladónak, hogy ott hagyja a pulton a kosarat, ne kelljen végigcipelnie a polcok között. Mire visszaért, a kosárnak hűlt helye volt. Nagy elkeseredésében levelet írt a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatnak, ahonnan három hónap elteltével azt a választ kapta: sajnos, tehetetlenek az ügyben, mivel a kedves vevő nem vette igénybe az áruházban található érték- megőrzőt. Ez igazán korrekt válasz, attól eltekintve, hogy az áru- J házban nem létezik értékmeg- ' őrző. Kizárólag szerencse dolga, hogy a vásárló a külső pultokon hagyott holmiját viszontlátja-e még az életben. Nem ok nélkül emlegetem a szerencsét: nem is olyan régen fordult elő, hogy valaki az , ötvenezer forintot tartalmazó pénztárcáját felejtette az élel- ' miszerosztály rakodópultján — és hiánytalanul kapta vissza. Ez a dolgok egyik oldala. Hogy a másikról is érdemes szót ejteni, arra akkor döbbenek rá, amikor kivágódik az élelmiszerosztály kijárati aj- ’ taja, s egy tisztes külsejű asz- szony szaporáz az utcára, nyomában az idegességtől reszkető pénztárossal. A térnek egyszerre ezer szeme lesz, és nem tudok hová lenni a megdöb- . bsnéstől, amikor kiderül, hogy a nyilvános' vesszőfutást az asszony, egy csomag kávéért kockáztatta. De kockáztatnak kevesebbért is, többért is. Az üzletben polctól polcig hömpölyög a sokadalom. A zsebkendőnyi irodában beszélgetőpartnereim — Volf Józsefné területi ellenőr, Borgulya Istvánné és Mer- schel Jánosné helyettes üzletvezetők — kifogyhatatlanok lennének a történetekből, ha lenne rá elegendő idő. Azt mondják, a kereskedői szakma • legkínosabb, legkeservesebb húrjait pengetjük. A vevőközönség havonta hétmilliót hagy az üzletben a vásárolt áruk ellenértékeként — és majd’ félmilliót ellop. Kezdhetjük mindjárt a bevásárlókosaraknál, amelyekből pillanatnyilag 150 darab van, és forgalmasabb napokban egymás kezéből kapkodjuk dúltan és felháborodva, hogy nahát, már ezért is sorba kell állni — de az idén ötszázat már hazamenekítettek belőle az élelmesebb vevők, merthogy igen praktikus a biciklik és kismotorok csomagtartójára szerelve, kamrai zöldségtárolónak meg egyenesen nagyszerű. Merschel Jánosné aztán behoz egy divatos műanyag táskát, amelynek öblében Fa spray-k, szappanok, arcvíz várja a gazdasszonyt, akit a napokban tolvajláson kaptak, de aid a felelősségre vonás elől úgy elrohant, hogy azóta se látták. Kulcscsomója, igazolványa is a táskában maradt. Adatai, munkahelye láttán nem hiszek a szememnek. Gyakran érzik ezt az eladók, az üzlet vezetői is, és azt mondják, képtelenek megszokni. Pedig hát alkalmuk lenne rá bőven ... Mert van réges- régi ismerősük, akinek csöpp gyerekét a karjukon dajkál- gatták — és aki mégis mindent kockáztat egy üveg konyakért. Akad nyugdíj előtt álló vállalati rendész, aki húsz hektó saját termésű borából iszogathatna otthon — de három üveg kétdecis gint hurcolna kifelé a kabátja belsejében. Van, aki zokogva próbálná kézcsókokkal eltéríteni a jegyzőkönyv felvételétől az idegességtől hányingerrel küzdő üzletvezető-helyettest. Aztán olyan is van, aki nagy hangon előadja, hogy azért pakolta fel a körtepálinkát és a desszertet, mert névnapra készül, de épp nincs pénze, ám az üzlet úgyis belekalkulálja ezt a kálóba, na nem igaz? Megpróbálnak igen udvariasak és igen korrektek lenni. A bolti tolvajt ugyanis csak akkor lehet beinvitálni az irodába — pénztárellenőrzésre hivatkozva, hiszen emberek vagyunk, és mindannyian tévedhetünk —, ha már bebizonyosodott, hogy fizetés nélkül akar távozni. De hát ez sem megy mindig simán. Közel a kijárat, s épp a napokban Kulturális programok Ecseren szombaton és vasárnap 14 órától a művelődési házban a nyugdíjasklub foglalkozása. Gombán az autós kertmoziban szombaton és vasárnap 21 órától: Feltámad a vadnyugat (színes, szinkronizált amerikai westernfilm), szombaton 23 órakor: Nashville (amerikai kalandfilm). Gyömrőn a filmszínházban szombaton és vasárnap: Ó, kedves Harry! (NSZK-film). a Strand kertmoziban szombaton 21 órakor: Indiana Jones és a végzet temploma (színes amerikai kalandfilm), vasárnap: Nashville (színes amerikai zenés film). Mendén, a művelődési házban szombaton 20 órától vi- deodiscó. Monoron, a filmszínházban szombaton és vasárnap ’6 órakor: Gyermskrablás a Pa Iánk utcában (színes, magyar ifjúsági film), 18 és 20 óra kor: Indiana Jones és a végzet temploma (színes, amerikai kalandfilm), a Park kertmoziban, szombaton 21 óra 15 perckor: Flashdance (színes, amerikai zenés film), vasárnap: Ki kém, ki nem kém (szinkronizált amerikai vígiáték). Sülysápon szombaton a művelődési házban videodiszkó, vasárnap 18 órától filmvetítés: Elvarázsolt dollár (magyar film). Hét végi labdarúgás SZOMBAT Tápió Kupa helyosztó mérkőzések, a 3—4. helyért: Mo- nor—Tápiószecső, Sülysáp, 15 30, vezeti: Szarka Gy., az 1—2. helyért: Sülysáp—Gyöm- rő, Sülysáp. 17 30, Oláh T. VASÁRNAP Magyar Népköztársaság Kupa mérkőzések: Űri—Csévha- raszt, Űri, 17 óra. Abony—Tá- piószőlős, Abony, 17 óra, Dán- szentmiklós—Albertirsa, Dán- szentmiklós, 17 óra, Mende— Vecsés, Mende 17 óra. esett meg, hogy amikor Volfné megpróbálta útját állni a megrakott szatyorral elszelelő vásárlónak, még öt lökték félre a vevők az ajtóból: minek any- nyit faksznizni, sietünk, megy a buszunk, ne szórakozzanak itt! Hát nem szórakoznak. Mitől is lenne szórakoztató három gyereket „kihallgatni”, akik közül a halálra rémült ötéves hüppögi el, hogy otthonról már eleve úgy küldték őket: amire futja a pénzből, azt fizessék ki, a többit a leleményességükre bízzák. A Forrás élelmiszerosztálya nyereség- érdekeltségben dolgozik — és a nyereség száz dolgozótól van függővé téve. De Borgulya Istvánná mégsem ezt emlegeti, hanem azt mondja: — Mi egy évben egyetlen napon tartunk zárva leltár miatt, de a vásárlóknak akkor is hiányzunk, és hiányzunk a hétfői, korábbi záráskor, sőt még szombat délután is. Vagyis szükség van ránk. Ezért nem értem, hogy akkor miért nem segítenek nekünk a vevők, miért közömbösek, miért okoznak annyi kárt, mindany- nyiunknak keserves perceket ... ? Koblencz Zsuzsa Monori-erdőn Fogadóórák Dr. Varga János, a 11. választókerület országgyűlési képviselője augusztus 11-én, hétfőn 15-től 17 óráig fogadóórát tart a monori-erdei tanácskirendeltség helyiségében. Várja választói közérdekű kérdéseit, javaslatait, bejelentéseit, egyéni ügyeikkel kapcsolatos kéréseit. Egy nap az úttörőtáborban II. Én táncolnék veled a diszkóban Diszkótáncot tanulnak. Nem kisebb egyéniség tanítja be a táncokat, mint Misurak János, aki az Állami Balettintézet nyolcaidéves növendéke, s aki nemrégen érkezett haza Olaszországból, ahol háromhetes jutalomutazáson vett részt. Öt egyébként jól ismerhetik a gyerekek, hiszen a televízió Én táncolnék veled című filmsorozatában vezér- táncos volt. Szőke kobakjához jól illett a sárga poiló, de azért őszintén megvallva, a szmokinigban, a tévé képernyőjén jobban festett.., Nemcsak jobban nézett ki, 'hanem komolyabbnak is tűnt, alig hittük el, hogy még csak 16 éves, és a monori Munbásőr utcai iskolásokkal jött él a Balaton melletti úttörőtáborba, mint gyakorló ifivezető. m w — Nagyon sok szép emlékkel lettem gazdagabb olasz- országi utam során. Voltunk Firenzében, Milánóban — a Scalában is — és Velencében. Láthattam Puccini házát, szóval tényleg nagyon szép út volt, amíg élek, nem felejtem el. Egyébként 10 éves koromban kerültem a balettintézetbe, ősztől már a nyolcadik évet taposom majd. Nagyon szép foglalkozás a miénk, de a kitartás, a szorgalom és az erő együtt kell; hogy meglegyen. Még nem tudni, hol kötök ki, ha végzek, de minden növendék vágya, hogy egy neves társulatban jusson szereplési lehetőséghez. Ez lehet a győri vagy a pécsi balett, de az Állami Operaház balettkara is ... Elbúcsúztunk az ifjú balettnövendéktől. Kovács János táborvezető bemutatta a stábot, akik ezt a turnust vezetik. Tóth Julianna, Rétvári Mónika, Pásztor Zoltán, Pásztor Zoltánná, Serfőző Antal- né, Acsainé Kőrös Irén, Kovács Jánosné pedagógusok már a következő napok foglalkozásaihoz készftéttélf“ az anyagokat a bejárat melletti faházban. Sok-sok élmény vár még a gyerekekre jövő keddig, amíg itt leszünk — mondta Kovács János. — Hajókirándulásra megyünk Tihanyba, ahol megnézzük az ottani apátságot, ,s a többi nevezetességeket: Szerepelnek a programokban tábori sportversenyek, karnevál és még sok Készül a terepasztal a faház tövében Vajon mi van a képen? — tűnődik Pásztor Dóri, a tábor legfiatalabb lakója más, ami a gyerekeket érdekli, s amivel kellemesen, hasznosan telik az idő. Tegnap arra ébredtek a gyerekek, hogy kiöntött a Balaton — legalábbis képzeletben —, s a víz elvitte az egész tábort. A vezetőség egy aranyhalat is elrejtett a többi mellé, amit meg kellett találni. Még nem került elő, de ezen nem is lehet csodálkozni, mert a hátuljára ez volt írva: „Ha nem teszed vissza, fizetne^ kell egy foT&&%r'(VÍMÍ vanftja 'Élői pedig ez olvasható rajta: „Én vagyok az aranyhal, kérlek, tegyél vissza oda, ahol találtál és akkor teljesítem a kívánságodat.. Délután két órakor a strand felé vettük az irányt a táborbeli gyerekekkel együtt. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a napimádókat és für- dőzőket, mert erős szél borzolta a magyar tenger felszínét, sorra tűntek el a szörfözők vitorlái a tarajos hullámokban. A víz hőmérséklete 25 fok volt, ami igen kellemes, de amikor kijöttünk belőle, dideregtünk. Nem volt zsúfoltság a strandon, a fürdőzők közül sokan pólóinget húztak magukra ... Hamar megunták a didergős fürdést a táborbeli gyerekeik is, mert négy órakor mindnyájan visszaszállin- góztak. i m w Mi meg készülődtünk hazafelé, de a kapuban meg kellett állnunk egy pillanatra. Pásztor Dórika, a legfiatalabb táborlakó ugyanis megígérte, hogy integetni fog nekünk, ha elmegyünk. Szaván fogtuk, s tényleg, kis kezével pá-pá-val búcsúzott. Amikor hazaértünk, az jutott eszünkbe, de jó lenne holnap megint leruccanná a Balatonra ... (Vége) Gér József Kitüntetettjeink arcképcsarnoka A családi háttér meghatározó — Természetesen • ez sem kevés, hiszen a napi munkám most is napi 16 órás elfoglaltság, ügyeletkor pedig még most is huszonnégy. A rendelések előtt vagy után következnek az aktuális kihívások, a fekvőbeteg-látogatás és a házigondozás, és mindezeikre jön négynaponta az „éjszakai készenlét” és szolgálat reggel nyolc óráig, és ettől a pillanattól kezdődik újra a napi tizenhatórás munka ... Mindezek mellett dr. Balázs László igazi közéleti ember és lokálpatrióta, hiszen a falu életében szinte minden területen tevékenyen munkálkodik. 1970 óta tanácstag, majd vb-tag. Két cikluson keresztül áfész igazgatósági tag, -sőt a vízműtársulat vezetőségének is tagja. Már nyolc éve ő az üllői sportkör elnöke, öt évet volt a Vöröskereszt elnöke, nyolc éve önkéntes rendőr. Megtalálható a tanács különböző bizottságaiban is, hiszen tagja a cigány koordinációs bizottságnak, foglalkozik az ifjúságvédelemmel, sport-al- bizottsági tag, sőt TIT-elő- adó... m De ha most valaki azt hiszi, hogy a fentiek csak titulusok és címek és nincs mögötte semmi konkrét munka, az nagyon téved. Balázs doktor minden vállalt tisztségét komolyan veszi, és az önként vállalt társadalmi munkáit maradéktalanul mindig el is végzi. Bizonyíték erre, hogy a Pest Megyei Tanács Sporthivatalától, a Monori Rendőr- kapitányságtól már több elismerő oklevelet kapott. Az Üllői Tanácstól Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést, valamint több köszönőlevelet a társadalmi célkitűzések megvalósításáért, valamint a község érdekében végzett kiemelkedő tevékenységeiért. Külön elismerésben részesült a településfejlesztésért, a tanácsi munkáért és Üllő szocialista fejlesztéséért. Az asztalra kitett okleveleket nehéz lenne most kronológiai sorrendben felsorolni — így, mindezeket látva csak annyit kérdeztem: miért csinálja az orvosi munkáján túl a fentieket?! — Szegény tanyasi gyerek voltam. Tizenhat éves koromig laktunk itt Üllő határában tanyán — válaszol lassan és elgondolkodva. — Ügy érzem, ez a társadalom adott lehetőséget nekem arra, hogy felsőfokú iskolai végzettségem le- ■ gyen ... Erkölcsi kötelezettségemnek érzem, hogy ezt a közösséget szolgáljam, szakmai működésemmel és társadalmi tevékenységeimmel. Természetesnek és törvényszerűnek éreztem azt is, hogy a szülőfalumban dolgozzam, hiszen a tanulmányaim zökkenőmentes befejezéséhez társadalmi ösztöndíjat kaptam négy éven keresztül.., A teherbírásom azért ilyen jó, mert sosem volt idegen tőlem a folyamatos, intenzív f.- zikai és szellemi munka, hiszen a szüleim anyagi helyzete már fiatalon rákényszerí- tett az önellátásra, egészen a tanulmányaim befejezéséig — mondja a múltat felidézve. — Azzal is tisztában vagyok, hogy a fent felsorolt kötelezettségeimnek csak azért tudok eleget tenni, mert szilárd az otthoni, a családi háttér. A feleségem mindig segít a munkámban. A lakásomon nincs telefon, így a magam pénzén vásárolt CB-rádión tartjuk a kapcsolatot. Ha beteghívás van és én ügyelet esetén éppen úton vagyok, azonnal értesít Kihívások, ügyelet esetén átveszi a címeket, de besegít a sport- és tanácstagi munkámba is. Szervezőmunkájáért azt hiszem, egy-két oklevelet már ő is megérdemelt volna — mondja nevetve. — Mindezek mellett még mire jut ideje — kérdezem —, és mit csinál a szabadidejében? — 1983-ban végeztem a monori Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem speciális szakán a marxista etika szakot jelenleg pedig a szakvizsgámra készülői? általános orvostanból. A szabadidőmben általában sportolok, vagy a családommal kirándulásokat csapunk. A beszélgetést itt abbahagytuk mert megszólalt a kaputelefon és mennie kellett ölvedi Kriszta ISSN 01S3—265X (Monori Hírlap» ► S Dr. Balázs László üllői líőrS zeti orvos, az Idei Semmel- S weis-napon megkapta a Ma- S gyár Népköztársaság Mlnisz- S tertanácsa által adományozott ^ „Kiváló Munkáért” kitüntető jelvényt, amelyet Erdei Gábor i üllői tanácselnök adott át az S ünnepségen. Emiatt a nem mindennapos esemény miatt kerestem fel őt otthonában, hogy meséljen egy kicsit önmagáról és munkájáról. — 1963-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, s azonnal megkezdtem szülőfalumban a körorvosi munkát — kezdi el vallomását, visszaugorva az időben kemény tizennyolc évet. KB — Nem volt könnyű, hiszen a kezdőknek mindig nehéz a tankönyvből tanultakat a gyakorlatba átvinni. Kezdetben napi 24 órás szolgálatunk volt, a Vasárnap kivételével, tehát ez volt az egyetlen szabadnapom, ami az összevont ügyelet után járt. Később bevezették — sok utánajárás után — az összevont éjszakai szolgálatot, így minden harmadik nap voltam „csak” éjszakai ügyeletes, tehát a többi estém már elméletileg szabad lehetett. Most valamivel könnyebb lett, hiszen egyműszakos lelt a rendelésünk, és egy új kolléga érkezése lehetővé tette azt is, hogy „csak” minden negyedik nap kell ügyelnem.
