Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
Mswr < uu vr.t 1986. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK 4 SZENTENDREI K^cítian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hajnalban a piacon Megcsappant a forgalom Valóban létérdekünk? Tiszta víz a fősodorba A bővítés elkerülhetetlen Előbb érdeklődjünk Építési tilalom A június 2S-i számunkban Irtunk a Paprikabíró út 6. szám alatti ingatlan vásárlójának a gondjairól, aki az üzletkötés után egy évvel tudta meg, hogy csak a háznak a tulajdonosa, a kertnek nem. Cikkünk nyomán Lőcsei Katalin, a városi tanács .főelőadója alaposan utánanézett a dolognak, s a következőket tudta meg: Az eladó elődje hosszú ideig használta a házhoz tartozó területet és azt hitte, hogy az a sajátja. Az eladó az öröklés után szintén ebben a hitben élt. Az adásvételi szerződés 72 négyzetméterről szólt, s az üzletfelek úgy gondolták, hogy az a megközelítőleg 72 négyszögölet jelenti. A tanács adócsoportja a vételárat — helyesen — csak a házra állapította meg. Ráadásul a területre építési tilalom van érvényben. Mit várhat a vevő? Csak annyit, hogy méltányosságból kertbérletet kap addig, amíg a tanácsnak szüksége nem lesz a területre. Mi a tanulság az eset kapcsán? Az, hogy körültekintően vásároljunk. Érdeklődjünk a tanácsnál vagy a földhivatalban az ingatlan megszerzése előtt. Csak aztán fizessünk, ha minden tisztázódott. Levelet kaptunk Pomázról, a Jókai út 30 szám alatt lakó Diósi Gábortól. Azt írja benne, hogy a lakása előtti köz- kútból június utolsó napjaitól július 20-ig folyt a víz. Nemcsak ő, hanem a két szomszédja is jelezte mind a helyi tanácsnak, mind a DMRVV jobb parti üzemigazgatóságának a műszaki hibát, de hosz- szú ideig semmi nem történt. Előbb dr. Czink Józsefet, a Pomázi Nagyközségi Tanács elnökét kérdeztük meg, hogy tud-e hasonló esetekről. — Sajnos az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy a DMRVV szakemberei nagyon késve jönnek ki. Például a Mátyás király utcai iskolánál sokáig rossz volt a tolózár. A plébániánál ebben az évben már háromszor javították a közkutat, mindannyiszor hiába. Mit mond Hevé-r Géza, a Duna Menti Regionális Vízmű Vállalat üzemviteli csoportvezetője? — A bejelentéseket naplózzuk, sorszámozzuk. A hálózati ellenőreink túlterheltek. Ezért rangsoroljuk a tennivalókat. A csőtörés elsőbbséget élvez a kútfolyással szemben. A hibabejelentő lapról addig nem kerül le a jelzés, míg nem orvosoltuk a bajt. — Akkor ez történt a Jókai utcai bejelentéskor is? Szombaton kora hajnalban és szerdán reggel megnéztem a város piacát. Érdekeltek az árak, az, hogyan érzik magukat az asztalok mögött álló őstermelők, mi hiányzik, mi van meg ezen a helyen, ahol hetente kétszer több száz ember megfordul. Az olvasót nyilván az árak érdeklik elsősorban. A paradicsom 20—25, az uborka 12— 16, a krumpli 14, az erős paprika 40, a sárgarépa 12, a petrezselyem 15, az őszibarack 30 forintba került kilónként. Nem kellenek hozzá háziasszonyi ismeretek, hogy megállapítsuk: o Lehel piac árai 4—5 forinttal alacsonyabbak. De a mi piacunkon nem viszonteladók árusítanak, hanem a Szentendrei-sziget községeinek őstermelői. Akad közöttük egy-két szentendrei lakos is, mint — Igen, helyszíneltünk, aztán rangsoroltunk. Egyébként meg kell mondjam, hogy a lakossági jelzések mindig jogosak. — A magyarázat szép, de nekem vannak fenntartásaim. Három héten át mindig voltak fontosabb teendők a kút- folyás kijavításánál? A víz medret mosott magának az árokban... — Nekünk is megvan a magunk gondja-baja. Hajdan 15—20 kilométer vezetékre jutott egy szerelőnk, most száz kilométerre egy. A fizetések nem kiemelkedőek, a munka nehéz, hálátlan. Télen-nyáron fagyban, sárban helyt kell állni. A szerelőkocsijaink kilométereit zárolták. Napi 150-et tehetnek meg. A vezetőknek prémiumfeladat a takarékoskodás. Ennyit mondott az üzemviteli csoportvezető a háromhetes vízfolyás körüli bonyodal-. mák ügyében. Valahol még meg is értem az indoklását, de elfogadni semmiképpen sem tudom. Mégiscsak paradox helyzet az, hogy míg a lakosság a locsolási tilalom „előnyeit” élvezi, a vízszolgáltatás felügyeletére hivatott cég tehetetlen a technikai hibákkal szemben. Én elfogadhatatlannak tartom, hogy nem tudják a feltételeket megteremteni a gyors hibaelhárításpéldául Petrov Mártonná, aki a Pannónia telepen fekvő kertjében termel, ö érdekes dolgokat mondott. — Én jó harminc évvel ezelőtt a Duna-parton fekvő piacon árultam. Akkoriban például paprikából 15—20 ládával adtunk el, most örülünk, ha ennek a tizedére akad vevő. Hajdan kétszáz csomag leveszöldség is gazdára talált, most alig hozok ki egy kosárravalót. Furcsa észrevétel, hiszen az ember azt hinné, hogy a város lakosságának növekedésével, a lakótelepen élők számának szaporodásával egyre több zöldségféle talál gazdára a piacon. Hiszen az árak a szentendrei és a szigeti községek zöldségboltjaiban látottakénál lényegesen alacsonyabbak. Különösen délelőtt 10— 11 óra tájban, amikor az őstermelők már engednek a reggel megállapított forintokból. Azonkívül itt garantáltan friss a zöldség és gyümölcs, nem járja meg például a Bos- nyák tér—Szigetmonostor utat. Több őstermelőnek az a véleménye, hogy az óbudai piacon magasabb áron még a kevésbé szép áru is jobban elfogy. A szentendrei vevők igényesek, inkább mélyebben nyúlnak a zsebbe, de szebb gyümölcsöt akarnak. Somogyi Sándorné: a választékot bőségesnek találom, de véleményem szerint túl sok a virág. A piacfelügyelőnek az új kereskedőkkel van baja. Nem hajlandók érkezési sorrendben leállítani standjaikat. A tanács illetékeseit már hívta ellenőrizni, azonban azok nem jöttek. Az őstermelők sérelmezik, hogy hosszú évtizedek alatt a város képtelen volt valamiféle fedelet építeni a fejük fölé. Megmutatták nekem a mellékhelyiséget is. Csalánon, szeméthalmokon kell elvergődni az ajtótlan, beszakadt, pókhálós, roggyant tetejű kuckóhoz. Mit mondjak? Az egész méltatlan Szentendréhez. Különösen itt, a városközpontban. A Petőfi Sportegyesület egyre jelentősebb szerepet játszik a város életében. A Hor- nyák Jenőhöz, Kovács Árpádhoz, Kovács Józsefhez, Retkes Ferenchez hasonló lelkes vezetők segítségével felcseperedett fiatalok figyelemre méltó eredményeket érnek el. Az előbbiekről érdemes legalább egy-egv sorral megemlékezni. Hornyák Jenő. aki a Ma- thiász Tsz elnöke, később az Óbuda elnökhelyettese volt. immár nyugdíjas, de emberemlékezet óta elnöke az egyesületnek. Kovács Árpád nélkül aligha vált volna a megye egyik legjelentősebb szakosztályává (a Ceglédi VSE után!) az asztaliteniszezők gárdája. Kovács József a labdarúgók főnöke. A csapat az elmúlt évadban a megyei első osztályban a negyedik helyen végzett. Ilyen jó eredményt hosszú évtizedek óta nem értek el az izbégi focisták. Retkes Ferenc, aki elméletileg is igen képzett, a Test- nevelési Főiskola edzői szakán végzett tréner, az ifiben és a serdülőben hatvan gyerekkel foglalkozik. Hetente négyszer. Tanítványai közül rövid idő Matt négy játékost vittek el NB I-es /klubok. A serdülői megyei bajnokságot nyertek, az ifiben ugyanitt harmadikok lettek. Mellesleg a fiatal szakember tiszteletdíja 1100 forint. Meggyőződésem, .hogy mindenkinek hasznos lenne eltölteni néhány órát a Duna- menti Regionális Vízmű Vállalat jobb parti üzemigazgatóságának szentendrei szennyvíztelepén. Egy ilyen látogatás ugyanis meggyőzi az embert arról, hogy a környezet- védelem valóban létérdekünk, s nem valamiféle hangzatos kampány feltűnésre vagy egyéni érdekek érvényesítésére. Lehet, hogy néhány olvasóm az itt következő kijelentésem után szigorú feddésben részesít, de kimondom: ha rajtam állna, mindennél előbb építenék csatornákat és szennyvíztisztítókat. Pedig higgyék el, hogy ismerem Szentendre kereskedelmi hálózatának minden gyengéjét, vagy iskoláinak zsúfoltságát, más problémákat nem is sorolva. Azonban a szennyvíz- telep beömlőcsatornája felett állva döbbenettel néztem a koszos folyam örvénytáncát, s iszonyattal képzeltem el, mi lenne, ha ez a napi hatezer köbméter mocsok naponta akadálytalanul a Dunába menne. Vagy csatorna híján szétosztódna a ronggyá lyug- gatott telkek derítőibe. S mindez csak Szentendre kisebb, s Pomáz elenyésző részének szennyvize. A tisztítótelepen tett látogatás — bár nem első ízben jártam ilyen helyeken — ismételten meggyőzött arról, hogy a javuló életkörülmények miatt egyre növekvő szennyvíz megtisztítása igen költséges, de roppant fontos feladat. Fejlett technológia, gyár méretű beruházás nélkül nem megy. Hatalmas ülepítők, levegőbefúvók, fertőtlenítők, szikkasztótornyok, szivattyúk. Leverők, a víz beáramlását segítő, pontosan megépített medencék, föld alatti labirintusok kellenek hozzá. Hiányzik egy alkatrész A DMRVV jobb parti igazgatóságának szennyvíztelepén Szlávikné Katona Mária telepvezető kísért. Elmondta, hogy itt, a Dunától alig száz méternyire fogadják a napi hatezer köbméter szennyvizet, átvezetik azt a különböző tisztítósorokon, s fertőtlenítés után a természetre ártalmatlan folyadékként juttatják a folyam fősodrába. Hozzátette azonban azt is, hogy több mint két hete nem működik a Nem ő számolta ki, hanem én, hogy az órabére nem éri el a húsz forintot. Íme a „bizonyíték” ax'ra, hogy Magyar- országon mindenki vallja: az utánpótlás nevelése a legfontosabb feladataink egyike. Mindezek után jelentem, hogy a Petőfi SE labdarúgószakosztálya másfél hónapja nem tudja kifizetni a Volánbusz számláit, az NDK-beii vendégek költségeit, a vezetőknek cirka 20 ezer forintja áll „kölcsönben” a különböző rezsik kifizetése miatt. Az elmúlt héten pedig a nevezési díjat (a megyei első osztályú bajnokságra) egy nappal a határidő lejárta előtt szintén kölcsönből fizették be. Pedig nagyon takarékoskodtak az első félévben, hiszen a rendelkezésre álló 230 ezer forintból csak 170 ezret költöttek el. Csak a kézilabdázók állnak jobban anyagilag, az asztaliteniszezők a focistákhoz hasonlóan elkeseredettek. Az utóbbiak már azt fontolgatták, hogy nem küldik el a nevezést az 1986/87-es bajnokságra. Ennyire szegények lennénk? Azért ennyire nem. Az utóbbi mondatot dr. Színi Istvántól, a városi tanács elnökétől idéz. tem. Mi hát az áldatlan helyzet oka? Többek között az, hogy a tanács az első félévbiológiai szűrést végző sor. mert a kotró kerekének gumija rossz. Bizony megdöbbentem, hogy a hatalmas gépezet egy ilyen alkatrész hiánya miatt hetekig áll. Tessék elképzelni, hogy ötven- centis átmérőjű, huszonöt-harminc centi szélességű s négyöt centiméter vastagságú gumiabroncs, amelyet ehhez a kotróhoz gyártottak, az egész országban nem kapható! Az értéke alig teszi ki az említett gép költségének tízezred részét. A hely megvan A masina bénultsága miatt tehát a végletekig kihasznált a telep kapacitása. De ha minden rendben van is, egyre nehezebb a növekvő áradat „mosása”. Szlávikné szerint kis költséggel, újabb ülepítő létesítésével a rendszer befogadóképessége növelhető volna. Nem kétséges, hogy a későbbi években e lépés megtételére szükség lesz, hiszen csak Szentendrén négy csatornatársulás alakult ebben az esztendőben. A jobb megoldás azonban az újabb 3000 köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas rész építése volna. A hely megvan hozzá. Városunkban is 'fogadják a tanácsi apparátus dolgozói szombati napokon az ügyfeleket. A rendelkezés kiadására azért volt szükség, mert szerte az országban mindenki a munkaideje alatt intézte a hivatali ügyeit. A munkaidőalap védelme szükségessé teszi, hogy — nemcsak a tanácsnál, hanem a szolgáltatások egyéb szféráiban is — az emberek szabadidejükben intézhessék ügyesbajos dolgaikat. Persze, nem lesz könnyű a hosszú időn keresztül rögződött szokásokat megváltoztatni. Ma még az a helyzet, hogy kedden és csütörtökön is örökké csengenek a telefonok az ügyintézők asztalain. Márpedig a készülékeket illő felvenni, de ez esetben az akták elintézése késedelmet szenved. Az eddigi szombati ügyeleti napokon bizony kevesen keresték fel az illetékeseket. re megállapított összeget csak csepegtetve, level ezgetések után utalgatta ki a sportkörnek, így azok mindig a lyukakat tömték be. Olyan eset is előfordult, hogy a petőfisek kérő írása kallódott hetekig. Az Óbuda Tsz vezetője fél- tucatszor ígérte meg, hogy küldi az év elején megígért 140 ezer forintot. E sorok írásáig nem érkezett meg. A szemléletet jelzi, hogy a művelődési és sportosztáiy vezetője nem tudta, hogy például a labdarúgók hányadik helyen zárták a szezont. Pedig a sikerüktől hangos volt a város. Egy cikk a probléma felderítésével, az anyaggyűjtéssel kezdődik, a megírással ifolytatédik a munka, ez utóbbi szakaszában értesültem arról. hogy a tanács és a Petőfi SE között villámgyorsan rendbejöttéit a dolgok. Amire fél évig nem volt idő. most két nap alatt elkészült. Tudniillik a szerződés. Eszerint a tanács 1990-ig évente félmillió forintot ad a sportkörnek. A pénzügyi csoport külön igénylés nélkül február 15-ig és július 30-ig két egyenlő részletben kiutalja az összeget. A városüzemeltetési osztály kibővítve a május 15-én kötött szerződést. a település mostani és jövőbeni autóparkolóinak működtetését és díjbeszedését a Petőfi SE kezelésébe adja. így már adva vannak a lehetőségek a normális munkához. A történet tanulságát már régen megfogalmazták őseink. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! A PVCSV szippantókocsijai szintén a telepen szabadulnak meg terhűktől. A kerítésen kívül alakították ki az ürítőhelyüket. Azonban ez az anyag kap egy előtisztítást, mielőtt bejut a rendszerbe. Hatezer köbméter A fertőtlenítőből kivezető csövön már biológiailag tiszta víz jut a Duna fősodrába, ahol a folyam baktériumai finomítanak az ember munkáján. Ha tehát a szennyvíz- tisztító minden egysége működik, pillanatnyilag megoldott a telepre kerülő hatezer köbméter szennyvíz sorsa. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy a befogadóképesség minél előbbi bővítése elengedhetetlen. Utcatáblák Elkészültek a Marx és a Fő térre kerülő utcatáblák, amelyek stílusukban á századfordulót idézik. Az új táblákra azért volt szükség, mert a Marx nevet a városi pártbizottság mögötti terület kapja, a jelenlegi Marx tér pedig ismét Fő tér lesz. A hétköznapokon bejárók száma eddig nem csökkent. A tanács vezetőinek az a kérése a lakossághoz, hogy tartsák magukat az új ügyfél- fogadás rendjéhez. Pakolj és menj! Környezetvédelem A kirándulók nagyon szeretik a Szentendrei-sziget északi csúcsának vadregényes részeit, amely Kisoroszi fölött található. E helyen éveken át vadkempingezőkkel harcoltak a hatóságok. Az utóbbi időben azonban a Közép-Duna- menti Intéző Bizottság, a Na- tours Utazási Iroda és a Kisoroszi Tanács összefogásával kialakítottak egy mai igényeknek megfelelő kempinget. Van már út. ahol kocsik is járhatnak, víz, szociális létesítmények. És ismét fellángolt a vita. Most nem az a tárgya, hogy szabad-e sátrat verni és napozni, hanem az, hogy meddig tartózkodhatnak a személyautók a kempingben? A turisták többsége ugyanis megszokta, hogy a család négy kerekű tagja közvetlenül a vászoniakás mellett parkol, s a gazda a nemezfüggöny félrehúzása után máris a csomagtartónál találja magát. A KDIB-nek azonban más a véleménye, ök szeretnék, ha a szigetcsúcson igazi vízi paradicsom alakulna ki. Hogy a Római-fürdőtől egészen Kisorosziig eveznének a viharvert csónakosok; úgy, mint századunk első évtizedeiben. Az autók olajától, benzingőzétől féltik a még érintetlen természetet, a nagy költséggel kialakított kempinget. Azt mondják, hogy a kedves vendég guruljon be a kemping területére, verje le a sátrát, pakoljon ki, s máris menjen vissza a parkolóba. Még az sem ba.i, állítják, hogy cirka egy kilométernyi utat kell megtenni gyalog a kocsitól a sátorig. A Natours egyetért á KDIB intézkedésével, csak ügyintézőit zavarja a reklamáló levelek sora. Sajnos' Magyar- országon még nem szoktuk meg, ho“v a környezetet akár egy kilométeres gyaloglás árán is védeni kell Az oldalt irta: Vicsntka Mihály Fotó: Erdősi Agnes hoz. Pedig ez a kötelességük. Telefont kap az üdülő Visegrádon, a Fő utcában 300 méteren keresztül húznak földkábelt az örbottyánból érkezett Jener János és társai. A munka befejeztével megoldódik az újságíró-üdülő telefonellátása Az indoklás gyenge Három hete folyik a kút Kölcsönökből élnek Szerződés villámgyorsan Ügyfélfogadás hét végén
