Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

Mswr < uu vr.t 1986. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK 4 SZENTENDREI K^cítian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hajnalban a piacon Megcsappant a forgalom Valóban létérdekünk? Tiszta víz a fősodorba A bővítés elkerülhetetlen Előbb érdeklődjünk Építési tilalom A június 2S-i számunkban Irtunk a Paprikabíró út 6. szám alatti ingatlan vásárló­jának a gondjairól, aki az üzletkötés után egy évvel tudta meg, hogy csak a ház­nak a tulajdonosa, a kertnek nem. Cikkünk nyomán Lő­csei Katalin, a városi tanács .főelőadója alaposan utánané­zett a dolognak, s a követke­zőket tudta meg: Az eladó elődje hosszú ideig használta a házhoz tar­tozó területet és azt hitte, hogy az a sajátja. Az eladó az öröklés után szintén eb­ben a hitben élt. Az adásvé­teli szerződés 72 négyzetmé­terről szólt, s az üzletfelek úgy gondolták, hogy az a megközelítőleg 72 négyszög­ölet jelenti. A tanács adócso­portja a vételárat — helye­sen — csak a házra állapítot­ta meg. Ráadásul a területre építési tilalom van érvény­ben. Mit várhat a vevő? Csak annyit, hogy méltányosságból kertbérletet kap addig, amíg a tanácsnak szüksége nem lesz a területre. Mi a tanulság az eset kap­csán? Az, hogy körültekin­tően vásároljunk. Érdeklőd­jünk a tanácsnál vagy a föld­hivatalban az ingatlan meg­szerzése előtt. Csak aztán fi­zessünk, ha minden tisztázó­dott. Levelet kaptunk Pomázról, a Jókai út 30 szám alatt lakó Diósi Gábortól. Azt írja ben­ne, hogy a lakása előtti köz- kútból június utolsó napjaitól július 20-ig folyt a víz. Nem­csak ő, hanem a két szom­szédja is jelezte mind a helyi tanácsnak, mind a DMRVV jobb parti üzemigazgatóságá­nak a műszaki hibát, de hosz- szú ideig semmi nem történt. Előbb dr. Czink Józsefet, a Pomázi Nagyközségi Tanács el­nökét kérdeztük meg, hogy tud-e hasonló esetekről. — Sajnos az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy a DMRVV szakemberei nagyon késve jönnek ki. Például a Mátyás király utcai iskolánál sokáig rossz volt a tolózár. A plébániánál ebben az évben már háromszor javították a közkutat, mindannyiszor hiá­ba. Mit mond Hevé-r Géza, a Duna Menti Regionális Víz­mű Vállalat üzemviteli cso­portvezetője? — A bejelentéseket naplóz­zuk, sorszámozzuk. A hálóza­ti ellenőreink túlterheltek. Ezért rangsoroljuk a tenniva­lókat. A csőtörés elsőbbséget élvez a kútfolyással szemben. A hibabejelentő lapról addig nem kerül le a jelzés, míg nem orvosoltuk a bajt. — Akkor ez történt a Jókai utcai bejelentéskor is? Szombaton kora hajnalban és szerdán reggel megnéztem a város piacát. Érdekeltek az árak, az, hogyan érzik magu­kat az asztalok mögött álló őstermelők, mi hiányzik, mi van meg ezen a helyen, ahol hetente kétszer több száz em­ber megfordul. Az olvasót nyilván az árak érdeklik elsősorban. A para­dicsom 20—25, az uborka 12— 16, a krumpli 14, az erős pap­rika 40, a sárgarépa 12, a petrezselyem 15, az ősziba­rack 30 forintba került kilón­ként. Nem kellenek hozzá há­ziasszonyi ismeretek, hogy megállapítsuk: o Lehel piac árai 4—5 forinttal alacso­nyabbak. De a mi piacunkon nem vi­szonteladók árusítanak, ha­nem a Szentendrei-sziget köz­ségeinek őstermelői. Akad közöttük egy-két szentendrei lakos is, mint — Igen, helyszíneltünk, az­tán rangsoroltunk. Egyébként meg kell mondjam, hogy a la­kossági jelzések mindig jogo­sak. — A magyarázat szép, de nekem vannak fenntartásaim. Három héten át mindig vol­tak fontosabb teendők a kút- folyás kijavításánál? A víz medret mosott magának az árokban... — Nekünk is megvan a ma­gunk gondja-baja. Hajdan 15—20 kilométer vezetékre ju­tott egy szerelőnk, most száz kilométerre egy. A fizetések nem kiemelkedőek, a munka nehéz, hálátlan. Télen-nyáron fagyban, sárban helyt kell áll­ni. A szerelőkocsijaink kilo­métereit zárolták. Napi 150-et tehetnek meg. A vezetőknek prémiumfeladat a takarékos­kodás. Ennyit mondott az üzemvi­teli csoportvezető a háromhe­tes vízfolyás körüli bonyodal-. mák ügyében. Valahol még meg is értem az indoklását, de elfogadni semmiképpen sem tudom. Mégiscsak para­dox helyzet az, hogy míg a lakosság a locsolási tilalom „előnyeit” élvezi, a vízszolgál­tatás felügyeletére hivatott cég tehetetlen a technikai hi­bákkal szemben. Én elfogad­hatatlannak tartom, hogy nem tudják a feltételeket megte­remteni a gyors hibaelhárítás­például Petrov Mártonná, aki a Pannónia telepen fekvő kertjében termel, ö érdekes dolgokat mondott. — Én jó harminc évvel ez­előtt a Duna-parton fekvő piacon árultam. Akkoriban például paprikából 15—20 lá­dával adtunk el, most örü­lünk, ha ennek a tizedére akad vevő. Hajdan kétszáz csomag leveszöldség is gazdá­ra talált, most alig hozok ki egy kosárravalót. Furcsa észrevétel, hiszen az ember azt hinné, hogy a vá­ros lakosságának növekedésé­vel, a lakótelepen élők számá­nak szaporodásával egyre több zöldségféle talál gazdára a piacon. Hiszen az árak a szentendrei és a szigeti köz­ségek zöldségboltjaiban látotta­kénál lényegesen alacsonyab­bak. Különösen délelőtt 10— 11 óra tájban, amikor az ős­termelők már engednek a reggel megállapított forintok­ból. Azonkívül itt garantáltan friss a zöldség és gyümölcs, nem járja meg például a Bos- nyák tér—Szigetmonostor utat. Több őstermelőnek az a véleménye, hogy az óbudai piacon magasabb áron még a kevésbé szép áru is jobban elfogy. A szentendrei vevők igényesek, inkább mélyebben nyúlnak a zsebbe, de szebb gyümölcsöt akarnak. Somogyi Sándorné: a vá­lasztékot bőségesnek találom, de véleményem szerint túl sok a virág. A piacfelügyelőnek az új kereskedőkkel van baja. Nem hajlandók érkezési sorrendben leállítani standjaikat. A ta­nács illetékeseit már hívta ellenőrizni, azonban azok nem jöttek. Az őstermelők sérelmezik, hogy hosszú évtizedek alatt a város képtelen volt valamifé­le fedelet építeni a fejük fölé. Megmutatták nekem a mel­lékhelyiséget is. Csalánon, sze­méthalmokon kell elvergődni az ajtótlan, beszakadt, pókhá­lós, roggyant tetejű kuckóhoz. Mit mondjak? Az egész mél­tatlan Szentendréhez. Különö­sen itt, a városközpontban. A Petőfi Sportegyesület egy­re jelentősebb szerepet ját­szik a város életében. A Hor- nyák Jenőhöz, Kovács Árpád­hoz, Kovács Józsefhez, Retkes Ferenchez hasonló lelkes ve­zetők segítségével felcsepere­dett fiatalok figyelemre méltó eredményeket érnek el. Az előbbiekről érdemes legalább egy-egv sorral megemlékezni. Hornyák Jenő. aki a Ma- thiász Tsz elnöke, később az Óbuda elnökhelyettese volt. immár nyugdíjas, de ember­emlékezet óta elnöke az egye­sületnek. Kovács Árpád nél­kül aligha vált volna a me­gye egyik legjelentősebb szak­osztályává (a Ceglédi VSE után!) az asztaliteniszezők gárdája. Kovács József a lab­darúgók főnöke. A csapat az elmúlt évadban a megyei el­ső osztályban a negyedik he­lyen végzett. Ilyen jó ered­ményt hosszú évtizedek óta nem értek el az izbégi focis­ták. Retkes Ferenc, aki elmé­letileg is igen képzett, a Test- nevelési Főiskola edzői szakán végzett tréner, az ifiben és a serdülőben hatvan gyerekkel foglalkozik. Hetente négyszer. Tanítványai közül rövid idő Matt négy játékost vittek el NB I-es /klubok. A serdülői megyei bajnokságot nyertek, az ifiben ugyanitt harmadikok lettek. Mellesleg a fiatal szak­ember tiszteletdíja 1100 forint. Meggyőződésem, .hogy min­denkinek hasznos lenne eltöl­teni néhány órát a Duna- menti Regionális Vízmű Vál­lalat jobb parti üzemigazgató­ságának szentendrei szenny­víztelepén. Egy ilyen látoga­tás ugyanis meggyőzi az em­bert arról, hogy a környezet- védelem valóban létérdekünk, s nem valamiféle hangzatos kampány feltűnésre vagy egyéni érdekek érvényesítésé­re. Lehet, hogy néhány olva­sóm az itt következő kijelen­tésem után szigorú feddésben részesít, de kimondom: ha rajtam állna, mindennél előbb építenék csatornákat és szennyvíztisztítókat. Pedig higgyék el, hogy ismerem Szentendre kereskedelmi há­lózatának minden gyengéjét, vagy iskoláinak zsúfoltságát, más problémákat nem is so­rolva. Azonban a szennyvíz- telep beömlőcsatornája felett állva döbbenettel néztem a koszos folyam örvénytáncát, s iszonyattal képzeltem el, mi lenne, ha ez a napi hatezer köbméter mocsok naponta akadálytalanul a Dunába menne. Vagy csatorna híján szétosztódna a ronggyá lyug- gatott telkek derítőibe. S mindez csak Szentendre ki­sebb, s Pomáz elenyésző ré­szének szennyvize. A tisztítótelepen tett láto­gatás — bár nem első ízben jártam ilyen helyeken — is­mételten meggyőzött arról, hogy a javuló életkörülmé­nyek miatt egyre növekvő szennyvíz megtisztítása igen költséges, de roppant fontos feladat. Fejlett technológia, gyár méretű beruházás nélkül nem megy. Hatalmas ülepí­tők, levegőbefúvók, fertőtlení­tők, szikkasztótornyok, szi­vattyúk. Leverők, a víz be­áramlását segítő, pontosan megépített medencék, föld alatti labirintusok kellenek hozzá. Hiányzik egy alkatrész A DMRVV jobb parti igaz­gatóságának szennyvíztelepén Szlávikné Katona Mária te­lepvezető kísért. Elmondta, hogy itt, a Dunától alig száz méternyire fogadják a napi hatezer köbméter szennyvizet, átvezetik azt a különböző tisztítósorokon, s fertőtlenítés után a természetre ártalmat­lan folyadékként juttatják a folyam fősodrába. Hozzátette azonban azt is, hogy több mint két hete nem működik a Nem ő számolta ki, hanem én, hogy az órabére nem éri el a húsz forintot. Íme a „bi­zonyíték” ax'ra, hogy Magyar- országon mindenki vallja: az utánpótlás nevelése a legfon­tosabb feladataink egyike. Mindezek után jelentem, hogy a Petőfi SE labdarúgó­szakosztálya másfél hónapja nem tudja kifizetni a Volán­busz számláit, az NDK-beii vendégek költségeit, a veze­tőknek cirka 20 ezer forintja áll „kölcsönben” a különböző rezsik kifizetése miatt. Az el­múlt héten pedig a nevezési díjat (a megyei első osztályú bajnokságra) egy nappal a határidő lejárta előtt szintén kölcsönből fizették be. Pedig nagyon takarékoskodtak az el­ső félévben, hiszen a rendel­kezésre álló 230 ezer forintból csak 170 ezret költöttek el. Csak a kézilabdázók állnak jobban anyagilag, az asztali­teniszezők a focistákhoz ha­sonlóan elkeseredettek. Az utóbbiak már azt fontolgatták, hogy nem küldik el a neve­zést az 1986/87-es bajnokság­ra. Ennyire szegények lennénk? Azért ennyire nem. Az utóbbi mondatot dr. Színi Istvántól, a városi tanács elnökétől idéz. tem. Mi hát az áldatlan hely­zet oka? Többek között az, hogy a tanács az első félév­biológiai szűrést végző sor. mert a kotró kerekének gu­mija rossz. Bizony megdöb­bentem, hogy a hatalmas gé­pezet egy ilyen alkatrész hiánya miatt hetekig áll. Tes­sék elképzelni, hogy ötven- centis átmérőjű, huszonöt-har­minc centi szélességű s négy­öt centiméter vastagságú gu­miabroncs, amelyet ehhez a kotróhoz gyártottak, az egész országban nem kapható! Az értéke alig teszi ki az emlí­tett gép költségének tízezred részét. A hely megvan A masina bénultsága miatt tehát a végletekig kihasznált a telep kapacitása. De ha minden rendben van is, egy­re nehezebb a növekvő ára­dat „mosása”. Szlávikné sze­rint kis költséggel, újabb üle­pítő létesítésével a rendszer befogadóképessége növelhető volna. Nem kétséges, hogy a későbbi években e lépés meg­tételére szükség lesz, hiszen csak Szentendrén négy csator­natársulás alakult ebben az esztendőben. A jobb megoldás azonban az újabb 3000 köb­méter szennyvíz tisztítására alkalmas rész építése volna. A hely megvan hozzá. Városunkban is 'fogadják a tanácsi apparátus dolgozói szombati napokon az ügyfele­ket. A rendelkezés kiadására azért volt szükség, mert szerte az országban mindenki a munkaideje alatt intézte a hivatali ügyeit. A mun­kaidőalap védelme szük­ségessé teszi, hogy — nem­csak a tanácsnál, hanem a szolgáltatások egyéb szférái­ban is — az emberek szabad­idejükben intézhessék ügyes­bajos dolgaikat. Persze, nem lesz könnyű a hosszú időn keresztül rögző­dött szokásokat megváltoztat­ni. Ma még az a helyzet, hogy kedden és csütörtökön is örökké csengenek a tele­fonok az ügyintézők aszta­lain. Márpedig a készüléke­ket illő felvenni, de ez eset­ben az akták elintézése kése­delmet szenved. Az eddigi szombati ügyele­ti napokon bizony kevesen keresték fel az illetékeseket. re megállapított összeget csak csepegtetve, level ezgetések után utalgatta ki a sportkör­nek, így azok mindig a lyuka­kat tömték be. Olyan eset is előfordult, hogy a petőfisek kérő írása kallódott hetekig. Az Óbuda Tsz vezetője fél- tucatszor ígérte meg, hogy küldi az év elején megígért 140 ezer forintot. E sorok írá­sáig nem érkezett meg. A szem­léletet jelzi, hogy a művelő­dési és sportosztáiy vezetője nem tudta, hogy például a labdarúgók hányadik helyen zárták a szezont. Pedig a si­kerüktől hangos volt a város. Egy cikk a probléma fel­derítésével, az anyaggyűjtés­sel kezdődik, a megírással ifolytatédik a munka, ez utób­bi szakaszában értesültem ar­ról. hogy a tanács és a Petőfi SE között villámgyorsan rend­bejöttéit a dolgok. Amire fél évig nem volt idő. most két nap alatt elkészült. Tudniillik a szerződés. Eszerint a tanács 1990-ig évente félmillió forin­tot ad a sportkörnek. A pénz­ügyi csoport külön igénylés nélkül február 15-ig és július 30-ig két egyenlő részletben kiutalja az összeget. A város­üzemeltetési osztály kibővítve a május 15-én kötött szerző­dést. a település mostani és jövőbeni autóparkolóinak mű­ködtetését és díjbeszedését a Petőfi SE kezelésébe adja. így már adva vannak a le­hetőségek a normális munká­hoz. A történet tanulságát már régen megfogalmazták őseink. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! A PVCSV szippantókocsijai szintén a telepen szabadulnak meg terhűktől. A kerítésen kí­vül alakították ki az ürítőhe­lyüket. Azonban ez az anyag kap egy előtisztítást, mielőtt bejut a rendszerbe. Hatezer köbméter A fertőtlenítőből kivezető csövön már biológiailag tiszta víz jut a Duna fősodrába, ahol a folyam baktériumai finomítanak az ember mun­káján. Ha tehát a szennyvíz- tisztító minden egysége mű­ködik, pillanatnyilag megol­dott a telepre kerülő hatezer köbméter szennyvíz sorsa. Ugyanakkor azonban hang­súlyozni kell, hogy a befoga­dóképesség minél előbbi bő­vítése elengedhetetlen. Utcatáblák Elkészültek a Marx és a Fő térre kerülő utcatáblák, amelyek stílusukban á szá­zadfordulót idézik. Az új táb­lákra azért volt szükség, mert a Marx nevet a városi pártbizottság mögötti terület kapja, a jelenlegi Marx tér pedig ismét Fő tér lesz. A hétköznapokon bejárók száma eddig nem csökkent. A tanács vezetőinek az a ké­rése a lakossághoz, hogy tart­sák magukat az új ügyfél- fogadás rendjéhez. Pakolj és menj! Környezetvédelem A kirándulók nagyon szere­tik a Szentendrei-sziget észa­ki csúcsának vadregényes ré­szeit, amely Kisoroszi fölött található. E helyen éveken át vadkempingezőkkel harcoltak a hatóságok. Az utóbbi idő­ben azonban a Közép-Duna- menti Intéző Bizottság, a Na- tours Utazási Iroda és a Kis­oroszi Tanács összefogásával kialakítottak egy mai igé­nyeknek megfelelő kempinget. Van már út. ahol kocsik is járhatnak, víz, szociális léte­sítmények. És ismét fellángolt a vita. Most nem az a tárgya, hogy szabad-e sátrat verni és na­pozni, hanem az, hogy med­dig tartózkodhatnak a sze­mélyautók a kempingben? A turisták többsége ugyanis megszokta, hogy a család négy kerekű tagja közvetle­nül a vászoniakás mellett parkol, s a gazda a nemez­függöny félrehúzása után máris a csomagtartónál ta­lálja magát. A KDIB-nek azonban más a véleménye, ök szeretnék, ha a szigetcsúcson igazi vízi paradicsom alakulna ki. Hogy a Római-fürdőtől egé­szen Kisorosziig eveznének a viharvert csónakosok; úgy, mint századunk első évtize­deiben. Az autók olajától, benzingőzétől féltik a még érintetlen természetet, a nagy költséggel kialakított kempin­get. Azt mondják, hogy a kedves vendég guruljon be a kemping területére, verje le a sátrát, pakoljon ki, s máris menjen vissza a parkolóba. Még az sem ba.i, állítják, hogy cirka egy kilométernyi utat kell megtenni gyalog a kocsitól a sátorig. A Natours egyetért á KDIB intézkedésével, csak ügyinté­zőit zavarja a reklamáló le­velek sora. Sajnos' Magyar- országon még nem szoktuk meg, ho“v a környezetet akár egy kilométeres gyaloglás árán is védeni kell Az oldalt irta: Vicsntka Mihály Fotó: Erdősi Agnes hoz. Pedig ez a kötelességük. Telefont kap az üdülő Visegrádon, a Fő utcában 300 méteren keresztül húznak föld­kábelt az örbottyánból érkezett Jener János és társai. A mun­ka befejeztével megoldódik az újságíró-üdülő telefonellátása Az indoklás gyenge Három hete folyik a kút Kölcsönökből élnek Szerződés villámgyorsan Ügyfélfogadás hét végén

Next

/
Oldalképek
Tartalom