Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Kitüntetettjeink arcképcsarnoka Örök szerelme a gyerekgondozás Segítenek a napi bevásárlásban ! ÜJSAGIHR: Semmelweis-na- pi ünnepséget tartottak a Semmelweis Orvostudományt Egyetem elméleti tömbjében. Az ünnepi beszédet követően or. Menve László egészségügyi miniszter kitüntetéseket adott át. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt ötvenen kaptak — közöttük Karsai Jözsefné, a Gyömrői Nagyközségi Tanács bölcsődéjének vezetője. Karsai Józsefné nem akart gondozónő lenni. Az általános iskola befejezése után gyors- és gépíró képesítést szerzett, de aztán hamar a MÁV Ben­czúr utcai bölcsődéjében ta­lálta magát. Jó körülmények között dolgozott a fővárosban, hamar megszerette a gyereke­ket, a velük való törődést. De még akkor sem gondolta, hogy örök szerelme marad a gyermekgondozás. Mindenki rshan Amikor megszületett a gyermeke, ő sem vállalta a napi ingázást, hazajött dol­gozni Gyömrőre. A bölcsődé­ben kapott munkát. Mindez 1960-ban történt. Két évvel később már megbízták őt az intézmény vezetésével. A meg­bízás azóta is érvényben van ... — Ez valóban nagyon ér­dekes volt — emlékszik visz- sza a majdnem negyedszáza­da történtekre Karsai József - né. — Az akkori vezetőnő el­távozott, én kaptam megbí­zást a bölcsőde irányítására. De mivel sohasem voltak ilyen ambícióim, nem akar­tam sokáig vállalni. Tettem a dolgomat, közben el is felejtkeztem a kinevezés­ről. fiat évvel később kaptam egy levelet, amelyben értesí­tettek arról, hogy mivel már ilyen sokáig elláttam ezt a feladatot, automatikusan böí- csődeveziő vagyok. Kinevezés nélkül... A gyerekek időköz­ben' annyira a szívemhez nőt­tek, hogy bólintottam magam­ban, s maradtam. Természetesen Karsai Jó­zsef né is sok-sok változást mégért bölcsődei vonalon. Ré­gebben az úgyheveíefct rövid szoktatással kerültek a 3 éven aluli gyerekek a bölcsődébe. Ez azt jelentette, hogy az édesanyák éppen csak annyit töltöttek az intézményben, amíg átadták a gyereküket a gondozónőnek. Most már más a módi. A rövid Szoktatást felváltotta az anyás szoktatás. Eleinte több órát is az édes­anyák társaságában töltenek az apróságok. Bizony hosszú hetek is beletelnek, amíg megszokják az új környezetet, és nincs szükségük az édes­anya tartós jelenlétére. A bölcsőde — mint olyan — egészségügyi intézmény. Az óvodai programmal ellentéte­sen itt az alapvető élettani funkciókra tanítják az apró­ságokat.^ Meg kell őket taní­tani az önálló evésre, a tisz­tálkodásra, az öltözködésre, a vetkőzésre. ami szintén nem elhanyagolható dolog, a szo­batisztaságra. Csak az ilyen gyerekek léphetik át az óvoda kapuját: Karsai Józsefnél — Sokan nem is gondolják, hogy mindezeket megtanítani, elsajátíttatni a gyerekekkel, nagyon nehéz feladat. Külö­nösen mostanában, amikor különböző helyzetű családok­ból kerülnek ki az apróságok. Vannak olyan szülők, akik so­kat törődnek az utódokkal, de sajnos, az ellenkezőjével is találkozunk naponta. Nagy a különbség a régi és a mai gyerekek között. Természetesen ezt az életmódváltozás hozta magával. Ma mindenki rohan, túlórázik, géemkázik. keve­sebb idő jut a gyerekekkel való foglalkozásra. S ezt mi érezzük a legjobban. Pótolni kell(ene) az otthon elmaradt fogásokat, de a családi idillt mi nem tudjuk garantálni. Elégedett szülők Igaz is, a gyömrői böilesőde sok évtizedes, régi épületben működik. A tárgyi adottságok csak minimális feltételeket biztosítanak a gyermekgondo­záshoz. Tíz évvel ezelőtt a nagyarányú gombásodás miatt több hétre bezáratta a Köjál az intézményt. Ám azóta is­mét rohadnak az ajtók, félő, hogy bármelyik pillanatban kiesik a tokjuk. A gyerekek pedig hamar felfedezték az eleinte apró, később már te- rebélyesebb réseket, s piciny ujjaiklkal mindig nagyobbít- ják... — Csaknem ötmillió forint az éves költségvetésünk — folytatja a gondolatmenetét a bölcsődeveztá — Ez látszólag óriási összeg. Hát még ha hoz­závesszük, hogy ezzel szemben a másik oldalon a bevétel áll, amely mindössze 130—140 ezer forint. Tehát mi amolyan fo­gyasztók vagyunk csak, tehát sokba kerülünk az államnak. Mégis szükség van még a böl­csődékre, így a miénkre is. Bár a gyermekgondozási díj bevezetése óta más helyeken csökkent a létszám, nálunk nem ez a helyzet. Harmincöt személyes az intézményünk, de itt ötvennél kevesebb gye­rek sohasem volt. Ügy érzem, a szülők elégedettek a mun­kánkkal, ez jó érzéssel tölt el mindnyájunkat. A gyömrői bölcsődébe — a mostoha feltételek ellenére — színvonalas a gyermekgondo­zói munka. Nagy része van ebben Karsai Józsefnének is, aki lelkiismeretesen, nagy odaadással látja el- feladatát. Valaki hiányzik Kolléganői csupán dicsérő jelzőkkel illetik őt. Megtudom, hogy ha valaki kiesik a mun­kából, azonnal beáll helyette, s teszi a dolgát. Ha kell, a napi bevásárlásban vagy aikár a főzésben is segít. Lehet, hogy mindez nem a vezető dolga lenne, de mit tegyen, ha hiányzik valaki. Túl lelkiismeretes — fogal­mazott egyikük, s ezt legfel­jebb a családja vetheti a sze­mére. Még sok mindenről be­szélgetünk Kársaiméval, aki így fogalmaz: — Ezt a munkát leginkább az anyasághoz lehet hasonlí­tani. Azt ugye nem kell mon­dani, hogy az a legszebb ér­zés a világon. Ezért szeret­jük mi valamennyien a mun­kánkat — ezért tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, hiszen édesanyák va­gyunk... Gér József Kulturális program Ecseren, kedden 17 órától karatetanfolyam. Gyomron 14-től Gammel József és G. Ferenczy Hanna vecsési festőművészek kiállí­tása. Mendén 18-tól ifjúsági klub­foglalkozás. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Szabadlábon Velencében. ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 159. SZÄM 1986. JÜLILS 8., KEDD Gépek fent és lent Légkondicionáló a fülkében Szinte karnyújtásnyira van innen a Ferihegyi repü­lőtér leszállópályája és a Ferihegy II. fogadóépülete. Sűrűn landolnak a kisebb-nagyobb gépek, de a kom- bájnosoknak nincs idejük a nézelődésre, ők el vannak foglalva a búza aratasaval. Az ecserd Rákosmezeje Tsz 108 hektáros táblájában a hét végén gőzerővel folytatódott az egy héttel ezelőtt megkez­dett aratás. Tegnap este a fél­idejéhez érkezett a munka, kezdődik tehát a hajrá. Ügy gondolják, ha az időjárás nem szól közbe, akkor a most kö­vetkező bét végén már sza­badok lesznek az aratásban részt vevőik. A hűvösben — a bokrok tövében — húzódik meg Kle- nóczki Ernő, a termelőszövet­kezet szuszpenziós telepének vezetője. Átirányították most ide — a 4-es táblába —, ő ad­ja ki a szállítóleveleket. — Innen a táblákról négy pótkocsis IFA tehergépkocsi viszi a szárítóba a szemeket — mondja. — Egy-egy rako­mány általában 132 mázsa, de volt már olyan forduló is, amikor 153 mázsát rejtett az IFA két platója. Egyébként a szemek víztartalma „csak” 16—17 százalékos, külön szá­rítani tehát nemiigen kell, mert a tisztítás során a le­vegő megfelelő mértékben csökkenti a nedvességet.. A Rákos mezeje Tsz-toen hat kombájn falja a búza tengert ezekben a napokban, vala­mennyi Claas Dominator ma­sina, kettő 105-ös, négy pedig 106-os típusú. Néha-néha el- elromlilk egy-egy gép, de kü­lönösebb baj eddig nem volt velüik. Masak a régiekről Ha eljött végre a szüret napja ^ Csóti Ildikó, a monori § Kossuth iskola hatodikosa ^ a helytörténeti kör pályá- ^ zatára a régi, 1920-as mo- nori szüreteket elevenítette í fel. „A mi szomszédunkban él egy idős néni, neki nincs uno­kája, egyedül van, s ha átjön hozzánk, ő szokott a régi szo­kásokról mesélni. Burján Benjáminnénak hívják, s ő mesélte el nekem, milyen volt Monoron a szüret az ő gye­rekkorában. így mondta: Kedves gyere­kek, monori kislányok, Tün­dék, Csillák, Timeák és kis­fiúk, Tomik, Csabik, Norbik, némelyeteknek a nevét is alig tudom kimondani, tudjá­tok-e hogyan éltek, játszottak, szórakoztak a régi monori gyerekek? A Juliskák, Lidi- kék, Jancsik, Pisták, akik ma már a 70 év felé haladnak. Ti már voltatok a Balaton­nál bizonyára többször is, nyaraltatok a bolgár tenger­parton, s ki tudja még hol, de ugyan tudjátok-e, hol voltak Monoron a rávágyi, a völgy­kúti, a mádi, a berki, vagy a tetei szőlők? Mert mi bizony tudtuk, sokszor megjártuk a hosszú utakat gyalog, s ha jó idő volt, mezítláb. A Strázsa hegyet biztosan ismeritek, mostanában ott épülnek a szép emeletes hétvégi házak, pincék, s oda ki lehet menni könnyen, gyorsan leginkább autóval Nos elmondom, milyen is volt. az a régi szüret. A jó gazda már betekkel előbb ké­szült rá, kimosta a hordókat, beáztatta a szüretelőkádakat, előkészítette a prést. A gazd­asszony szépen kimeszelte. ki­takarította a présházat, ezt itt Monoron pincekamrának ne­vezték, mert fölül, a föld szí­nén kamra volt, ahol a szőlőt préselték, s mélyen lent a föld alatt volt a pince, ahová a hosszú, lejtős pineegádoron lehetett lemenni. Nekünk gyerekeknek már ez is szórakozás volt, le és fel szaladgálni, míg bele nem fáradtunk, meg kint a pincék hatján virágot szedni, vagy bújócskázni. De eljött végre a szüret napja. Ilyenkor össze­jött a rokonság, szomszédság egymásnak segíteni, nem pén­zért, hanem barátságból, szí­vességből kölcsönösen segítet­tek egymásnak. Legfeljebb a szüret végén egy kis kosár szőlő „kóstoló” volt a fizet­ség. A szüret napján korán reg­gel indult a szüretelő csapat. Mi gyerekek voltunk hatan vagy még többen is. Ilyenkor a tanító nénik és bácsik en­gedékenyebbek voltak, elen­gedtek az iskolából, hadd le­gyen a gyerekeknek egy kis szórakozásuk. Leginkább gya­log mentünk bármilyen mesz- sze is volt a szőlő, akkor még nagyon kevés autó volt, és az is csak a tehetősebbeknek. A mi szüléink úgynevezett lőcsös kocsit, vagy parasztko­csit fogadtak a szüreteléshez, az pedig a szüretelőhordókat, kádakat, puttonyokat vitte, úgy hogy a szüretelők már nem fértek fel. Mikor kiér­tünk a szőlőbe, a gazdasszony legelőbb reggelire terített. De nekünk, gyerekeknek, ugyan nem kellett a reggeli, miikor ott volt a sok finom, érett sző­lő. Reggeli helyett rögtön de­geszre ettük magúinkat szőlő­vel. A felnőttek ettek pár hara­pás kolbászt, szalonnát, s utá­na azonnal beálltak a sorok­ba. A nagyobb gyerekek is beálltak a sorba, ketten vit­ték, hogy lépést tudjanak tar­tani a felnőttekkel. Nekünk kisebbeknek is volt dolgunk, kis kosarakkal mentünk a szüretelők után és ezekbe a kis kosárkákba raktuk az ép, hibátlan, úgynevezett állana való szőlőfürtöket, amit az­után egy helyre, a szépen el­simított homokon szőlőleve­lekre raktunk le egyenként, óvatosan, hogy ne törődjenek össze. Ezekből jutott este a szü­ret végeztével a kosarainkba, meg a gazdasszony kamrájá­ba párosán felakasztva rúdra, finom téli csemegének. Ment a munka vidáman, mindig volt egy-egy mókamester, viccmesélő vagy nótás kedvű néni vagy bácsi, aki jó kedv­re derítette a többieket is. Teltek a hordák a kocsin, a puttonyosok szorgalmasan hordták bele a szőlőt a szüre­telő asszonyok kosarából Ha jó volt a szőlőtermés, a kocsi többször is fordult a szőlő és a pince között, ahol a szőlőt a nagy kádba darál­ták bele. Dél felé már érezni lehetett a finom szüreti gu­lyásleves illatát, amit a házi­asszony ott kint főzött bog­rácsban, leginkább birkahús­ból. Délben aztán megebédel­tek a szüretelők, megdicsér­ték, megköszönték a gazdasz- szony főztjét, s rövid pihenő után folytatták a munkát. Igyekezni kellett, mert ősszel má rövidülnek a napok, s az a mondás járta, hogy ahol a dél, ott az este, addigra pe­dig végezni kellett a munká­val. Nekünk, gyerekéknek, dél­utánra már alábbhagyott a nagy munkakedvünk. A szü- retelőknek igencsak nagyokat kellett kiabálni, hogy oda­menjünk az állani való szőlőt kivinni. Mi kerestünk, s rend­szerint találtunk is játszóhe­lyet kint a koesiúton vagy a páskomon (a tehénlegeiőt hív­ták így akkoriban). S mi mindenütt tudtunk játszani, lehetett virágot szedni és ko­szorút kötni, lepkét kergetni vagy katicabogarat fogni. A fiúk meg elmentek a közeibe diót vagy mandulát keresni, s ha szépen megkértük őket, nekünk, lányoknak is adtak. Gyorsan eltelt a délután, készen lett a szüret. Estefelé akinek még volt kedve, el­ment a pincékhez mustot kós­tolni, a többiek azonban ha­zaindultak gyalog, fáradtan és vitték boldogan a kis kosár kóstolót, amiért dolgoztak. S hazafelé már arról folyt a szó, hogy hol,, kinél lesz leg­közelebb szüret, ahol termé­szetesen újra ott leszünk. ük: ■MM ■MM Hát ilyen volt a szüret az én gyerekkoromban — fejezte be meséjét Juliska néni, és megígérte, hogy ha tetszett amit elmondott, legközelebb is mesél, mégpedig egy régi disznóölésről és disznótorról. Csóti Ildikó Tudjuk, hogy ilyenkor nem illik zavarni a kombájnosokat, de azért megállítjuk az egyik 106-os Claast, amelynek nyer­gében Lázár István ül. Meg- törlti homlokát, készségesen beszél az aratásról, amely az idén egy kicsit előbb kezdő­dött a tavalyinál. — Tizenhat éve veszek részt az aratásban, mindössze két évet — 1972-ben, 1973-ban — hagytam ki. Jó érzés, hogy a mindennapi betevő falat egy részét én takaríthatom be. Ilyenkor bizony nincs megál­lás, meg aztán a hét végén is dolgozni kell. — Hogyan telik egy napja? — Általában reggel fél hat­kor, hatkor jövünk ki a táb­lákba. Alapos karbantartást végzünk a gépeken, s amikor felszáll a harmat — úgy fél 9— 9 óra körül —, kezdhetjük az aratást. Ezt a masinát tavaly kaptam, ez a második aratá­som vele, mondhatom, csudajó a nyergében dolgozni. Nézze, ezen a kis kerek mű­szerfalon minden leolvasható, illetve látható. A legkisebb hibát is jelzi, így tudom, mi­kor kell megállni. Hál’ isten­nek, az-idén még csak egyszer volt kényszerszünetem. A lég­kondicionáló berendezés nyo­mán kellemesebb idebenn a hőmérséklet, de azért csak fárasztó lenyomni azt a napi 10— 11 órát. Mert este 9-ig, fél tízig szinte nincs megállás. Csak annyit pihenünk, amíg elfogyasztjuk az ebédet meg a késő délutáni uzsonnát. Este, amikor hazamagyünk, a für­dés után, szinte beesünk az ágyba, hogy aztán frissen éb­redjünk másnap reggel. A tábla szélén Pintér László növénytermesztési és Szilágyi Lajos gépesítési ágazatvezetőt amolyan gyorsértékelésre kér­jük az aratásról. Pintér László: — A múlt héten csütörtö­kön pasztákban esett az eső errefelé. A gabonatáblákat el­kerülte az égi áldás, de saj­nos a kapásterületeknek is csak egy részét áztatta. Volt olyan tábla, ahol 20 millimé­ter esett, máshol meg semmi. Pedig nagyon kellene a ki­adós eső a kukoricára meg a többi növényre. Elsőként a 220 hektár Ba- ranjka búzát vágtuk le. S bár a termés kevesebbnek ígérke­zik a tavalyinál, úgy néz ki, hogy a búza egy része javító minőségű, következésképpen — az új átvételi szabály sze­rint — többet kapunk érte a Gabonaforgalmi Vállalattól. A tervek szerint a hét végéig befejezzük az aratást az 1 ezer 20 hektáros búzaterületen. Szilágyi Lajos: — Jó az együttműködésünk a szövetkezet Central szakcso­portjával, amelyre a szállítá­si feladatok hárulnak. Innen a táblákról a tisztítóba kerül­nek a szemek, majd a ZIL- teherautók viszik tovább a gabonatárolókba. Gépparkunk az utóbbi időben igencsak megfiatalodott, hdsizen a 106-os típusú Claas Domina- toroknak például még csak ez a második szezonjuk. Eddig jól vizsgáztak,' reméljük, így folytatódik az elkövetkezendő napokban is. Hétfőn már másik táblába vándoroltak a Rákosmezeje Tsz kombájnjai. Az már biz­tosnak látszik, hogy a gabo­natermés kevesebb lesz a ta­valyinál ebben a közös gaz­daságban is. Azért nem kell aggódnunk, mert megtermelik a mezőgazdasági üzemeik a jövő évi kenyerünket. A repülőgépek változatlanul le- s felszállnak a közelben.. Vajon gondolnak-e a rajtuk ülő utasok — amikor feltá­lalják nekik az ebédhez a friss kenyeret — az ara­tókra.,.? G. J. Labdarúgás 1985-86 Csapataink a mérlegen Amikor befejeződött a baj­nokság, akaratlanul is tanúja voltam két monori labdarúgó beszélgetésének. Sok minden­ről szó esett közöttük, még önkritikát is gyakoroltak. Azt mondta az egyik, jó, hogy nem lesz több meccsük, mert belefáradtak a küzdel­mekbe, meg aztán könnyen a kiesés szélére sodródhattak volna. A másik helyeslőén bó­logatott, mert tényleg nem sok választota el őket a bú­csú kés,erű pillanataitól. Kondícióhiány Pedig a monori együttes az elért 9. helynél mindenképpen többre hivatott. Igaz, szeren­csétlenül kezdődött számukra a bajnokság. Könnyen felejt­hető mérkőzésen 1-0-ra ki­kaptak a gyenge játékot pro­dukáló, de szerencsésebb Nagykőröstől. Mindenkit vá­ratlanul ért az idénynyitón el­szenvedett vereség, de aztán sikerült rendezni a sorokat. Olyan igazán jó! azonban csak kevésszer játszott a csa­pat. Igaz, a korábbi edző, Gulácsi Sándor eltávozott tő­lük, s megbízott tréner diri­gálta a játékosokat az egész szezonban. Gulácsi olyan ala­pot rakott le. amire lehetett (volna) építeni. Jó kondíció­val rendelkeztek a játékosok, de az erőnlét hétről hétre fo­gyott, végül alig maradt meg valami belőle a játékosokban. Elismerték ezt maguk a já­tékosok is, de csak kevesen akartak többet tenni, többet akarni. A langyos vízben való pancsikolás látszott könnyebbnek, s erre majdnem ráfizettek. Tavasszal már a vendégcsa­patok is bátor támadójáték­kal lepték meg a monoriaikat, mert tudták, hogy van keres­nivalójuk. Néhány mérkőzésen kifejezetten döcögött a csapat játéka. Gondolunk itt elsősor­ban a Bugyi, a Nagykáta el­leni idegenbeli találkozókra. Akadt olyan ötmérkőzéses széria, amikor mindössze egy pont jutott csak a birtokukba. Sürgető teendő Sürgős teendőnek látszik a holtszezonban a sorok rende­zése, az edző személyének el­döntése. A fejekben is illő rendet teremteni, mert csak így lehet kellő bizalommal nekivágniuk a következő fo­ciszezonnak. ISSN 0133—265! (Monori Hírlap) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom