Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Egységesen Ügyintézés munkaidőn túl f A Pest Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, a helyi ta­nácsok közreműködésévél ki­alakította a megyében műkö­dő igazgatási és egyéb szer­vek munkaidőn túli ügyinté­zését biztosító, egységes ügy- félfogadási (nyitva tartási) rendjét. > Ennek alapján 1986. július 1-jétől a tanács és tanácsi in­tézmények (illetékhivatal, földhivatal) és egyéb szervek (OTP, ÄB, takarékszövetkeze­tek, bíróságok, rendőrségek) hétfői napokon 18 óráig áll­nak az ügyfelek rendelkezésé­re. A városi tanács illetékessé­gi területén működő szolgál­tató szervezetek egységei, ke­reskedelmi vállalatok kijelölt üzletei csütörtöki napokon 18 óráig tartanak nyitva. A városi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei és a földhivatal bizto­sítja továbbá szombaton 12 óráig az érdembeni ügyintézés lehetőségét is. Az egyéb napokon igénybe vehető ügyfélfogadási időpon­tokról a tanács, míg a szol­gáltató egységek nyitva tartá­sáról az üzemeltető vállalatok és azok egységei adnak rész­letes felvilágosítást. NAGYKŐRÖSI K^Cítia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1986. JŰLIUS 8„ KEDD A HNF elnöksége tárgyalta Már baktériummentes az ivóvíz A természeti környezet pótolhatatlan érték. Hazánk­ban ennek óvására környezetvédelmi törvényt hoztak. Az ebből adódó feladatokat tekintette át legutóbbi ülé­sén a Hazafias Népfront városi elnöksége. A földvédelemnek a?, a cél­ja, hogy egyfelől az alkalmas területeket termőterületekként alkalmazzák, másfelől az egyéb célra használt földeket a ter­melésbe visszaállítsák. 1983 óta termőterület és a művelés­ből kivont földek aránya nem változott. A 22-ezer 785 hektár külterületi földből 1857 hek­tárt vontak ki a művelésből. Tudni kell, hogy ezeken a Levél az Igaz utcából Butikokról, kerékpárokról Mint azt már többször leír­tuk, mindig örömmel fogad­juk olvasóink leveleit. Mind­egyiket ugyan nem idézzük, ám reméljük, íróik ráismernek kérdéseikre, problémáikra írá­sainkban. Legutóbb négy, sűrűn tele­írt lapot tartalmazó levelet hozott a posta. A levél írója szabadkozik, ne dobjuk a sze­métkosárba sorait — ilyet egyébként sem teszünk —, in­kább próbálunk választ adni a kérdésekre. „Mi a csodának egy ekkora városban ennyi állami üzlet mellett ennyi butik? No, ha már van, jó, legyen. De hogy lehet az, hogy a Kecskeméti úton, egymástól pár méterre, jóformán úgy, hogy a tulajdo­nosok kezet foghatnak, két ci­pőbolt is nyílt már. Ennyi ci­pőre lenne szüksége a város lakosságának? Tán zárjanak be az állami üzletek, hogy sze­gény butikosok meg tudjanak élni?" A válasz erre a kérdésre egyszerű. Az iparengedély ki­adásakor, ha a kérelmező ren­delkezik a szükséges feltéte­lekkel, amik nem túl szigo­rúak, a tanács hatósági osztá­lya ekkor, hogy úgy mondjuk, hivatalból köteles kiadni az engedélyt. Ruházati kereske­dés esetén ez nem túl bonyo­lult eljárás tehát. Az különben igaz, hogy elgon­dolkodtató jelenség, hogy miért szaporodnak a butikok. A vá­lasz korántsem egyszerű, s tu­lajdonképpen társadalmi viták kereszttüzében áll jó ideje. Magunk részéről üdvözölni tudjuk, ha nagyobb a válasz­ték, s ami legalább ilyen fon­tos, ez az árak mérséklődése mellett zajlik le. Ez utóbbi ki­vánalom azonban, be kell hogy valljuk, sajnos hiú ábránd csupán. Az állami boltok ugyanúgy méregdrágán árul­ják például a gyermekholmi­kat, gyermekcipőket, mint a butikok. Tessék csak venni két pár gyerekcipőt, majd egy ez­res, s ta^t két hónapig? De ez nem a butik hibája. Ha egy vállalkozó szellemű ember úgy ítéli meg, hogy cipőüzlet mel­lett az övé is megél, ám te­gye... Idézzük tovább. „örökzöld téma. Már nem­egyszer megírták, úgy látszik, hiába. A kerékpártárolók a tej­bolt előtt. Egyszer volt úgy tíz darab, de mindet olyanok fog­lalták el. akik reggel autóbusz- szal utaztak, s oda zárták le a kerékpárjaikat. Most van modern és legalább száz, de a helyzet semmit sem válto­zott. Aki netalán mégis bátor­kodik kerékpárral vásárolni menni a tejboltba, ugyan ho­vá tegye azt le?” Ezt már valóban szóvá tet­tük. Igazán nem szeretnénk azonban illúziókat táplálni. Amíg a régi buszmegálló volt. ugyanez volt a helyzet. De mi lehet a megoldás? Erre — sze­rintünk — nem mi vagyunk az illetékesek, amellett, hogy elismerjük az észrevétel jogos­ságát. A levél további részében a piacról szól — hová lettek on­nan a lengyel árusok? — il­letve a Barátság bisztró körüli „vádaskodásokat” eleveníti fel a tollat ragadó. Itt már sze­mélyeskedő lesz, s úgy véljük, emiatt — sem — közérdekű. Egy megjegyzésünk azonban van. A levél írója magát Tóth Róza Éva-néven jegyzi. A bo­rítékra azónban Nagykőrösön nem létező utcát ír. Imigyen: Igaz utca 5. Nos, felvetései iga­zak, s mint olvashatják, írunk is róluk. Ám a (fél) névtelen­ség homálya nem éppen di­csérendő dolog. Ugyan kitől kell tartania ma egy levélíró­nak, ha közösségi dolgainkat emlegeti fel? B. O. földeken csak gazdaságtalan termelést lehetne folytatni. Nem azonos ezzel a parlagföld kategóriája, hiszen ez művel­hető, de nem művelt földdara­bot jelent. Az ilyen pazarlás megakadályozására a város­gazdálkodási osztály a föld­hivatallal közösen, évente két­szer határszemlét tart. Ezeken felkutatják azokat az ingatla­nokat (majd később tulajdo­nosaikat), amelyek parlagon maradtak. 1986-ban mindössze hat zárt­kert maradt műveletlenül. En* nek több oka van. Például az, hogy tulajdonosa idős, beteg ember, a kert meg távol esik állandó, otthonától. De ha a háromezernél jóval több zárt­kertre gondolunk, láthatjuk, hogy ez nagyon jó művelési arány. A vízvédelmi munkában az ivóvíz megóvása a legfonto­sabb feladat. Ezért például a kutakból, valamint a vezeté­kek bizonyos pontjainál min­tákat vesznek. Ezekből meg­állapítható, hogy a nagykőrösi víz vas- és mangántartalma magasabb a megengedettnél, bár ez az egészségre nem ár­talmas. A Hazafias Népfront városi elnökségének ülésén, bejelentették, hogy a koráb­ban létező problémára, neve­zetesen, hogy a vízvezetékes víz baktériumfertőzött, a PVCSV megoldást talált, s im­már baktériummentes az ivó­víz. Jóval bonyolultabb a szenny­vízhelyzet. A város gyűjtőháló­zata elválasztható rendszerű. Ez azt jelenti, hogy külön csa­Zöldség és pulóver Bőséges a zöldség- és gyümölcskínálat a két hetipiacon. Van itt szinte minden, borsótól az újkrumpliig széles a választék. Ruhaneműből is széles a paletta, ottjártunkkor épp féláron kí­nálták a melegebb pulóvereket. (Hancsovszki János felvételei) tornába folyik a szennyvíz és egy másikba a csapadékvíz. Ez utóbbiak gravitációs úton jutnak el a Vági lakótelepen épített szennyvíz-átemelőhöz. A probléma 1987-88-ban szű­nik meg, ugyanis a szennyvíz- kezelő medencénél akkorra építik meg a szükséges be­rendezéseket. Megállapítandó azonban, hogy a csatorna nem elég hosszú a vízvezetékhez képest. Évente 70-80 méter csatorna építésére van elegen­dő pénz, egy méter ára ugyan­is 20 ezer forint. A városrendezési tervben három védett táj- és termé­szetvédelmi terület szerepel: a Strázsadomb, a Nagyhársfa, valamint a Nagytölgy környé­ke. A Strázsadombnál táblák jelzik ezt, a Nagyhársfa ta­valyelőtt kipusztult, s a Nagy­tölgy, vagy ahogy jobban is­merjük, a Basafa, a Nagyerdei Vadásztársaság kezelésébe ke­rült. A város környezetének meg­óvására a legfontosabb a ház­tartási szemét és hulladék összegyűjtése, elszállítása és ártalmatlanítása. Ez a város­gazdálkodási vállalat felada­ta. Naponta 190 köbmétert gyűjtenek össze. Nagy kár, hogy a szeméttelep mellett il­legális szemétlerakó helyek keletkeznek, különösen nagy mennyiségben a Kocséri út melletti nádas területen. Űj vonás, hogy a közterületi el- ■ lenőr szabálysértési feljelen­tést tehet. Hét gépjármű-tülá'j- donos ellen tettek eddig fel­jelentést. Messzire mutató ada­lék, hogy mindössze egy ko­csi tulajdonosának volt a kör­zetben az állandó lakhelye. A Hazafias Népfront városi elnöksége hosszú és tartalmas vita után fogadta el a be­számolót. Különösen sok szó esett a köztisztaságról és a szennyvízelvezetésről. Ballai Ottó A fenti cím lényegében idézet. A legilletéke­sebbek egyikétől, a mentő­orvostól származik, aki így nevezte el minapi sérültjét — és sajnos, sok társát —. aki az épülő ház leendő te­tőszerkezetének ácsolása közben esett le, s lábát tör­te. Csak a lábát törte — mondja az orvos —. de le­hetett volna súlyosabb is a baleset, mint már volt nemegyszer. A keserűség sugallta a hasonlatot: mint valami szárnyas Fifik hul­lanak az állványokról, emelkedő falakról az em­berek, néha bizony aLig- alig tudjuk összefoltozni, szegecselni őket, s gyakran maradandó nyomot hagy a sérülés. Miért e sok bal­eset? Azért, mert a szóban forgó emberek — hét vé­gén, szabadság idején — alkalmi építkezők, baráti, rokoni segítséget nyújta­nak, a legtöbbször a leg­alapvetőbb elővigyázatos­ságot is mellőzve. A könnyelműség forrása inkább tájékozatlanság, mint hanyagság. Nincsenek tisztában — megfelelő kép­zettség és szakmai gyakor­lat híján — a kalákák résztvevői azzal, hogy mi­lyen veszélyek leselkednek rájuk. Védősisak, biztosító- kötél, egyéb felszerelés használata kötelező a hi­vatásosok számára. A leg­ritkábban látunk ilyesmit a magánerős, családi épít­kezéseken, pedig ez utób­biak vannak túlsúlyban szűkebb hazánkban. Pest megyében is. Megoldás? Azt hiszem, elsősorban a felvilágosítás. Ilyen idő tájt a kórházak baleseti osztályain a sérül­tek másik — tömeges — csoportját mezőgazdasági munkában érte a szeren­csétlenség. Nos. mondanom sem kell, nem kifejezetten a nagyüzemben, sokkal in­kább a hotobikertekben. a háztájiban. Jó dolog, hogy egyre több embernek sike­rül szert tennie kiskertre, ahol kikapcsolódik a min­dennapi taposómalomból, ahol • közel kerül a termé­szethez, s nem utolsósor­ban megtermeli családjá­nak a zöldséget, gyümöl­csöt, áldásos testmozgással összekötve. Kevésbé jó do­log, hogy e kertek gazdái csereberélnek egymás közit különböző permetező sze­reket. növényvédő porokat, leveket, amelyeket nem feltétlenül a szaküzletek­ben, a gazdaboltokban vá­sároltak. hanem ki tudja, milyen űton-módon jutot­tak hozzájuík. Megtörténik a baj. Megtörténik, másképp Is. Hét végén jobban esik a pihenés egy-egy üveg sör­rel. Ha ebből netán többet kortyol, a gazda, akkor tompulnak a reflexek. Nem tompul azonban a kasza, a kapa éle, eredmény: vá­gott, mély sebek. Nem lesz­nek erősebbek a cseresz­nyefa legfelső ágai. Ered­mény: zuhanás, törés, zú- zódás. belső sérülések. Vészmadár — mondják most rám, szinte hallom. Nem. kérem, nem erről van szó. A tények roppant makacsak. Azokkal pedig szívesen rendelkezésére áll­nak bárkinek a Központi Statisztikai Hivatal kiadvá­nyai, az Állami Biztosító tájékoztatói, vagy éppen a Hazafias Népfront helyi szervezetei. E tényekből megállapít­ható: míg alig húsz eszten­deje az összes hazai bal­esetnek mintegy kétharma­da üzemi, munkahelyi kö­rülmények között történt, ma ott tartunk, hogy az otthonokban, a kertekben, a háztáji gazdaságokban, a magánerős építkezéseken, szabadidős és egyéb elfog­laltságok közben esik meg a szerencsétlenségeknek több mint hetven százalé­ka. A népfront balesetvé­delmi társadalmi munkabi­zottsága megállapította, hogy az aktív keresők kö­zül száz dolgozóra mintegy öt üzemi balesettel szem­ben csaknem tizenhat egyéb — fentebb felsorolt — baleset jut. K étségtelen, hogy a hely­zet aggasztó. Felis­merve ezt, a népfront — együttműködve a TIT-tel — egymás után rendezi a megelőzést elősegítő, felvi­lágosító előadásokat. Az érdeklődés — szerencsére — egvre nagyobb, hiszen a baleset mindig rosszkor jön az embernek, történjék bárhol. Amennyire káros az egyén számára, legalább annyira az a népgazdaság­nak is. Otthon elfűrészelt kézzel sem lehet másnap a műhelyben dolgozni, a kol­léga házának építésén szer­zett lábtöréssel is képtelen­ség hivatalba menni, ka­tedrára állni — és így to­vább. Az elveszett munka­órák százai, ezrei mind- annyiunk veszteségét növe­lik. Anyasorok meg apasorok Csupa meglepetés ez a nyár 8 Bizonyítvány osztás. Pénteken, tizenharmadikán. Sze­rencsétlen nap. Belekukkantok a celofánborítású zöld könyvecskébe. Sorra veszem az osztályzatokat, közben arcom egyre inkább kezd emlékeztetni egy olyan embe­rébe, aki citromba harapott sárgadinnye helyett. Mély lélegzetet veszek, óvatosan szüleim felé nyúj­tom. Arcukon látom, ők sem repesnek a boldogságtól. Miután ők is túlestek a megrázkódtatáson, apu így szólt: — „Fiam, jót fog tenni neked az a két hét építőtábor, akkor majd rájössz, melyik a nehezebb: tanulni vagy dolgozni!” Már az első reggelen né­hány nem éppen kellemes meglepetésben volt részünk. A fél ötös ébresztő után még alig fogtuk fel, hogy mit is akar a vezetőség, máris fel­hangzott az udvaron levő hangszórókból a táborvezető érces hangja: sorakozzunk fegyvereinkért, a kapákért. snip Először mindenki azt hitte, hogy így akarnak bennünket megnevettetni, kárpótolni a korai ébresztő miatt. Azon­ban amikor másodszor is ugyanezt hallottuk, belénk ha­sított a fájdalmas felismerés- ez itt nem bölcsőde, hanem építőtábor! Némi soéány reggeli után, amely 1, azaz egy darab Mac­kó sajtból, egy óriáskifliből és felvágottból állt, tele hassal indulhattunk a munka színhe­lyére. Fontos tudni, hogy a hibrid­kukorica-táblák úgynevezett apa- és anyasorokból állnak. Az előbbiek jóval kisebbek, sötétebbek és gazosabbak. Él::: Í.MM Itt sem volt szerencsém: apasort kaptam. Hat órakor láttunk munkához. Nem siet­tük el a dolgot, ahogy monda­ni szokás, úgy dolgoztunk, hogy más is hozzáférjen. Később kezdtem rájönni, megy nekem ez a munka: száz méteren belül harminc méter előnyre tettem szert a többiekkel szemben. Lelkese­désemet azonban alaposan le- lohasztotta a munkavezető, akinek úgy látszik szemet szúrt nagy sebességem és •mustrára vette a soromat, .majd kissé rekedtes hangján ironikusan megjegyezte­„Azért az sem baj, ha néhány gyomot is kikapálnál!” Mehet­tem vissza az elejére.. A tízórai szünetben volt időm némi elmélkedésre, melynek kapcsán rájöttem, hogy bár az ember számára mindig az a legnehezebb munka, amit végeznie kell, nekem az írás mégis testhez­állóbb mesterség, mint a ka­pálás. A golyóstoll nem tör hatalmas vízhólyagokat az ember kezére. fű!?: **:::• No, de ne csak a tábori élet árnyoldalairól essék szó. Ve­gyük figyelembe a sokszínű programot is, amelyet nekünk szerveztek. Szinte nem is le­het felsorolni őket, ezért csak egy kis ízelítő a bőséges kí­nálatból : videovetí tések, sportversenyek, videodisz- kó. tánctanítás, városnézés, strand, tábortűz... Sajnos hamar elrepült ez a két hét a törökszentmiklósi építőtáborban. Ez idő alatt gazdagabbak lettüílk sok-sok élménnyel, vidám perccel, új barátokkal... No és elsősor­ban munkatapasztalatokkal. K. Cs. Mozi A nagyteremben: Mire me­gyek az apámmal? Színes, szinkronizált francia filmvíg­játék. (14 éven aluliaknak nem ajánljuk!) Előadás 6 és 8 óra­kor. A kertmoziban: Nyomás utána! Színes, olasz kaland­film. Előadás 9 órakor. ISSN 0133-2708 (Nagykörös! Hírlap) Szárnyak nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom