Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
hazaérkezett pártdelegációnk Suhlból Koszorúzás Tovább mélyülnek a kapcsolatok 1 (Folytatás az t. oldalról) A repülőtéren a küldöttség vezetője, dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára az út tapasztalatairól a következőket mondta: — Jól szervezett, feszes programmal vártak minket vendéglátóink. Küldöttségünket fogadta Hans Albrecht, az NSZEP Suhl megyei bizottságának első titkára. Elsősorban a párt vezető szerepének érvényesülésével ismerkedtünk. A módszereink eltérőek, de ennek ellenére sok olyan dolog van, amit érdemes tovább tanulmányozni és esetleg a sajátosságok figyelembevételével itthon is alkalmazni. Olyan elképzelés is született, hogy speciális. szakjellegű csoportokat is hasznos lenne ikiküldeni, amelyek egyes kérdéseket bővebben és szakszerűbben tudnának tanulmányozni. Például ott a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kapcsolatát úgynevezett kooperációs tanácsok irányítják, amelyek közbülső lépcsőt jelentenek a központi és a helyi gazdaságirányítás között. Nem biztos, hogy ez nálunk is alkalmazható ebben a formában, de mindenesetre érdemes lenne közelebbről megvizsgálni ezt a módszert. — Volt a küldöttségnek egy másik fontos feladata is. — Igen, aláírtuk az újabb két esztendőre szóló együttműködési megállapodást. A meglevő kereteket ugyan nem bővítettük, inkább az elmúlt években kialakult formákat igyekeztünk még több tartalommal megtölteni. E program megvalósításának első lényeges pontja lesz. hogy ősszel egy hasonló szintű delegáció látogat megyénkbe a mezőgazdaság pártirányítását tanulmányozni. — Gondolom, hasznosítható tapasztalat az önök úticsomagjában is van bőven. — Valóban nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk a lakóterületi vagy a tömeg- sziervezeti pártirányításról és az ottani Nemzeti Front működéséről. Például havonta rendeznek úgynevezett tömeg- politikai napokat minden településen. ahol megjelenik a község vezetése és lakossága, hogy megvitassák a gondokat, problémákat, valamint mindenekelőtt a tennivalókat. Összességében úgy láttuk, hogy ott a pántirányítás sokkal közvetlenebbül valósul meg. Ez nálunk sok tekintetben már nem így van. Dabrónaki Gyula, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 70. évfordulója alkalmából koszorú zási ünnepséget tartottak pénteken a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Cserven- ka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke és Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, a Központi Bizottság tagjai helyezték el Dabrónaki Gyula sírján. Koszorút helyeztek el a Központi Népi Ellen, őrzési Bizottság, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete képviselői, valamint Dabrónaki Gyula családjának tagjai, egykori harcostársai, kollégái. Országos repülőnap előtt Helikopterek - okkersárgában Túrái Imre az ünnepi eseményre ismét pilótazubbonyt ölt Repülni — ősi vágya az embernek. Gondoljunk csak Ikaroszra vagy azokra a kései utódokra, akik különféle házilag eszkábáit eszközökkel próbáltak meg elrugaszkodni a földről, az egykori filmfel- vótelek tanúsága szerint vajmi kevés eredménnyel. Ami azonban nekik nem ment, sok-sok fejtörés és kísérletezés után sikerült a mérnök- konstruktőröknek. A gépmadarak ma már nélkülözhetetlen eszközei életünknek, mégis túlságosan misztikus kép dereng az emberekben a pilóta- életről. — Nem örülünk, ha akkor kerülünk a figyelem középpontjába, amikor valami katasztrófa történik. Ugyanúgy, azt sem kedveljük, ha különleges emberként állítanak be minket — mondja Pusztai László, a MÉM Repülőgépes Szolgálat általános főpilótahe- lyettese, a hét végén sorra kerülő országos repülőnap egyik karmestere, aki a légi parádé sikeres és balesetmentes lébonyolítását segíti szervező munkával. Kevesebb kuriózumot az ábrázolásban, de többet és hitelesen köznapi erőfeszítésekről! Ezt szeretné valamennyi pilóta, akivel csak beszéltem a mezőgazdasági repülősek budaörsi bázisán. Különösen jogos kívánság ez az ő esetükben, akiknek speciális a feladatuk. A helikoptereik, gépek műszerfalát jószerivel csak fél szemmel figyelhetik, másik szemük a szórófejeken, hogy szórják-e a permetet és oda-e, ahova kell? És ez nem min-, den. A csekély repülési magasság ugyanis fákkal, villanydrótokkal nehezíti a munkát. Mélázásm nincs idő! — Egy alkalommal harci repülő pilótája volt a vendégem, de mint mondta, nem ülne a helyemre szívesen, — Túrái Imre helikopteres szavai ezek, aki ugyan tavaly óta irányító pilóta itt a központban, de a parádé vasárnapján isimét nyeregbe pattan; Ka—26 típusú okkersárga masináján a permetezési bemutató egyik résztvevője lesz. De hallgassuk őt tovább. Miért tartja társaival együtt nagy jelentőségűnek, hogy a repülés társadalmi vezetőiek szorgalmazására csaknem — Szép, persze hogy szép egy karcsú testű utasszállítóval hajózni. Jó dolog külföldre járni is, és persze olyan műszaki hátteret tudni magunk mögött, mint a Maiévnél van. De megvannak a szépségei a mezőgazdasági repülős életének is — állítja határozottan a tömött bajuszú, jólkötésű férfi. — Előhozakodhatnék sok példával, mondjuk azzal, hoigy itt egyedül van az ember a fedélzeten., csak magára számíthat — ez izgalmas erőpróba néha. Akad azonkívül olyan szakmai csemege, amilyenben nekem ^ is részem volt nemrégiben. Négy hónapig oktathattam a Jordán Királyi Légierőnél a mezőgazdasági repülést. És ez nem egyedi eset; egyre gyarapodnak hasonló külföldi kapcsolataink. Egy röpke délelőttöt töltöttünk Budaörsön, ahol jobbára a dísztribün körül sürgö- lődők és a kis időre feltűnt bravúrosan pörgő-forgó műrepülő jelezte: nagy esemény készül. A repülőtér egyébként átlagos, szürke hétköznapot élt. A repülőgépek, a helikopterek a földek fölött dolgoztak — mint máskor. Számomra mégis érdekesebb volt ez a pár óra, minit az Airport-so- rozat művi izgalmai. Nem rettenthetetlen hősökkel találkoztam. hanem emberekkel. Olyanokkal, akik tanult szakmájukat hivatásként, szenvedéllyel űzik. Szigethi Teréz A hét híre VÍZJELEK 0 Átadták a kiváló orvos, gyógyszerész kitüntetéseket. 0 Mosonmagyaróvár volt a helyszíne az ingatlannyilvántartás automatizálásáról rendezett háromnapos országos tanácskozásnak. 0 Tatabánya adott otthont a bábozó pedagógusok országos táborának. 0 A hét híre az is, hogy tudományos ülésszakon emlékeztek meg Budapesten a magyar vízrajzi szolgálat centenáriumáról. Mostoha dajka volt sokszor a természet az ember számára. Az 1872-ben alakult Pest- megyei Ármentesítő Társulat sorozatosan kényszerült felpanaszolni a vármegye hivatalnokainál, hogy nemcsak a vízzel, hanem az értetlen, gyanakvó, ellenálló helyi hatóságokkal is küzdenie kell. Egységes, átfogó jogszabályok és cselekvést egységesítő gazda híján valóban több baj volt a vízzel, mint amennyit a természet szeszélye szült, szabadított az ember nyakára. Szakemberek szívós igyekezete és érintett, tekintélyes földbirtokosok befolyása egyaránt kellett ahhoz, hogy 1886. május elsejei hatállyal felállítsák a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vízrajzi osztályát. A száz esztendeje életre hívott hatóság feladata „... a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás és hajózás érdekében a szükséges adatokat gyűjtse, közre bocsássa és hogy tudományos kutatás tárgyává tegye folyóink mederalakulását, természetét s árvizeinek törvényeit.” Ami azt illeti, egy kis (átlszervezgetésért elődeink sem mentek a szomszédba. Három óv után — az 1889. évi XVIII. törvénycikk alapján — már a földmívelés- ügyi minisztérium kebelében találjuk a vízügyeket. 1891- ben pedig az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalnak lesz a IV. Számú szakT osztálya a korábbi vízrajzi szervezet. A vezetésére elsőként kinevezett ember —j* Péch József miniszteri osztálytanácsos — szerencsésen túlélte tisztében ezeket az átszervezéseket, átalakulásokat. Ennek köszönhetően néhány év alatt már tekintélyes munka állt az úttörő feladatra vállalkozók háta mögött. Első, legfontosabb dolgukként elindultak Budapestről félfelé, a Duna Pest—Pilis- Sóit—Kiskun vármegyei szakaszán, egésze» az országhatárig, vízmérőhelyeket, felállítandó. Ezt követően csapadékmérő állomásokat alakítottak ki. az eső, a hó, és az árvizek közötti összefüggések elemzéséhez szükséges adatok gyűjtésére. Az első lépéseket megtevők áldozatos munkájának eredményéként megtörtént a Duna-meder ún. műszaki felvétele, a vízjárások megállapítása, a folyammeder lejtésének, a víz áramlási sebességének megismerését szolgáló mérések, elemzések végrehajtása és nem utolsósorban a vízjelző szolgálat tevékenységének megszervezése. Amikről mi, laikusok csupán annyit tudunk, hogy a Duna az ún. Visegrádi-szorosban gyors folyású, esése nagy, a főváros utáni szakasza lassú folyású, a meder kiszélesedik. S ha már a megyét járjuk, azt se feledjük el, ezen a területen a legjelentősebb vízhozamú mellékfolyója a Dunának az Ipoly, s hogy itt húzódik az a homokhát, mely szétválasztja a Duna és a Tisza vízrendszerét, ezért kerül az utóbb említettbe a Tápió, a Galga, a Körösér nagy ingadozásokat mutató vízmennyisége. Mesterséges vízfolyásként a Duna-völgyi főcsatorna tölt be fontos szerepet az öntözésben, s Dunaharaszti és Dabas között a sokszoros el- szánás egyszeri tanújaként ott találjuk a Duna—Tisza-csa- torna darabkáját, részleteként annak, aminek — valamikor, mikor — folytatása következik. Kevesen tudják ma már. a megyének először nem a déli, Csepel-szigeti részén, hanem a Budapest és Vác közötti Duna szakaszán telepedték le az új termelési eljárásokat hozó bolgárkertészek, s teremtettek virágzó növénykultúrát. Innét — a haladás ára olykor ilyesmi is lehet, egyénileg fájdalmas következményű — valójában a mederszabályozási, vízrendezési, mederépítési munkák tessékelték ki őket, s megyénk délebbi részei felé húzódtak, oda, ahol még szinte érintetlen volt a Nagy Víz. Kezdték élőiről... Amint élőiről kéllett sok mindent kezdeni a vízzel való gazdálkodásban is az ötvenes évek iparosítási hulláma, a lakossági vízfelhasználás máig tartó nagy mértékű megnövekedése után. A papírosok vízjelei valamikor a jó minőség tanúsítói voltak, a mai vízi jelek legtöbbször azt tudatják, óvakodjunk, mert szennyezett, fertőz...! A szaporodó vízjelek azonban már nem a vízről rajzolnak ki elgondolkoztató jellemzőket. Mészáros Ottó Swveio* soiúrtayi precíz munkájára van szükség, hogy a gépmadár újra életre keljen Büszkeségük, amiből csak egyetlen példány akad Budaörsön! niai) helikopter a Hughes nevű kék-szürke (kalifor* (Erdősi Ágnes felvételei) Nagyjavítás után apróbb Igazítások. Szabó Károly szerelő egy Ka—26os helikopter hasa alatt három évtized után ismét megrendezik a repülőnapot? — Tiszteljük, becsüljük a bányászok, a vasutasok munkáját. de úgy érezzük, nem szerénytelen a kívánság: legyen a magyar repülősöknek is napja. Az idei, úgy mondhatjuk, főpróba, a következőt, jövőre már az addigra kijelölt hivatalos repülőnapon szeretnénk megtartani. E napon természetesen együtt ünnepiünk valamennyien: égiek és földiek. No. igen. A földi kiszolgáló személyzettel, a műszakiakká!, akik nélkül nincs biztonságos repülés. Rájuk ritkán vetődik lény,- pedig óriási precizitást, igénylő' munkájuknak ugyanolyan megszállottjai, mint társaik, akik a levegőt szelik. — Valóban elismerésire méltó és egyáltalán nem könnyű a szerelőink feladata — kao a szón Laczkó Gyula, aki március óta a MÉM RSZ függetlenített KISZ-titkára, ám ha teheti, „visszalóg” a műhelybe. — Sajnos, a gépparkunk nem éppen ifjonti, az alkatrészellátás pedig nagyon mostoha. Akad tehát gond, a pénz is lehetne több ezért a felelősségteljes munkáért, de aki idejön, többnyire itt is ragad ... Vagy visszajön. Mint Kiss László berepülőpilóta, aki négyévnyi Malév-kitérő után ismét az „okkerbrigád” tagja-
