Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

19S8. JÚLIUS 29., KEDD Kerülgetni kell Gazdátlan autók Túlzás lenne azt állítani, hogy Százhalombatta bővel­kedik parkolóhelyekben, még­ha nem is olyen tragikus a helyzet, mint az ország töb­bi nagy városában. Mégis bosszantó, hogy vannak olyan használaton kívüli autók, ame­lyek hónapok óta foglalják a helyet a többi személygépko­csi elől és kerülgetni kell őket. De nem ez a legnagyobb baj, hiszen legfeljebb néhány arra járó vagy parkolni akaró au­tósnak okoz bosszúságot. A gazdátlan járművek azonban csúfítják is a városképet, külö­nösen, hogy az elhagyott au­tók egy idő után rozsdásodni, pusztulni kezdenek. Ez már minden arra járó városlakónak bántja a szemét, de különösen azokét. akik szabad idejükben — hányszor adtunk már ilyen­ről hírt! — azon fáradoznak, hogy lakóhelyük szebb, rende­zettebb, kulturáltabb legyen. A tanács városgazdálkodási osztálya ezért kéri a haszná­laton kívüli kocsik tulajdono­sait, hogy távolítsák el az autókat a parkolókból. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy nem nagyon hallgatnak az érintettek a felhívásokra, ezért kérik azo­kat a polgárokat, akik kocsik gazdáinak kilétéről tudnak, jelentsék be a tanácsnak. Épül a lejáró Átadás: év végén Már régen írtunk a komp­járatról, amelynek indítását hónapok óta várják, nem­csak' a százhalombattaiak, ha­nem a Csepel-szigeten élők is. Mint megtudtuk, a napok­ban született meg az úgyne­vezett létesítmény-engedély, és ha minden igaz, felgyor­sulnak a munkálatok. Kiszé­lesítik a Révész utcát, és de­cemberre átadják a lejárót. A forgalom előreláthatóan áp­rilisban indul meg Tököl és Százhalombatta között. SZÁ^AmMBATTAI ^túia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Gyertyafény mellett iár a szezonra készülnek Most még zárva vannak a Barátság Művelődési Köz­pont és Könyvtár kapui, de a népművelők mór a követke­ző évad programján dolgoz­nak, hogy mire megnyílik a ház, színes műsorokkal vár­ják az érdeklődőket. Másfél esztendővel ezelőtt egy alkalommal Regös Ágnes, aki a hétvégi műsort szer­vezte. úgy döntött, hogy meg­próbálkozik egy kétnapos dzsessz-rendezvénysorozattal. Igazából nem nagyon bízott a sikerben. A dzsessz olyan műfaj, amelyhez az átlagos­nál valamivel kifinomultabb fül és érdeklődés kell. Hiába van sok ezer rajongója a mű­fajnak az országban, több­nyire konganak az ürességtől a hazai klubok. Dzsesszteázó S hogy. hogy nem azon a de­cemberi hétvégén kiderült: vá­rosunkban is vannak olyanok, akik kedvelik ezt a muzsikát. A közönség kívánsága szent, így februárban kezdetét vette a dzsesszteázó, amelyik min­den hónap harmadik szom­batján várja e zene barátait. — Kikből áll e program közönsége? — kérdeztem Re­gős Ágnestől. — Körülbelül hetvenen tagjai ennek a klubnak. Zöm­mel fiatalok járnak ide, húsz év körüli értelmiségek, azon­ban természetesen minden más réteg képviselteti magát. Olyanok is megfordulnak itt, akik nem annyira a zene miatt jönnek el, hanem azért, mert mindent ki akarnak Több millió forint évente Rendet és tisztaságot Az év folyamán ismét ér­tékelték a rendet és tisztasá­got mozgalmat a DKV-nál. A vállalat e téren elért eredmé­nyei alapján sikeresen pá­lyázta meg a SZOT elismerő oklevelét, melyet a Vöröske­reszt áltál összehívott aktíva­értekezleten Hortolányi Ele­mér, az SZMT titkára adott át a vállalat tisztasági felelő­sének, Rácz Zoltán gépészeti főmérnöknek. Az aktívaértekezleten hir­dették ki a verseny eredmé­nyét is, melynek első helye­zettjei: gázolajkén-mentesítö üzem, illetve műszerautomati- ka-kenőolaj kihelyezett mű­hely és a gépészeti műszaki osztály. , Kilenc gazdasági egység ré­szesült I—III. helyezésekben az üzemi, kisegítő üzemi, il­letve irodai kategóriákban. Oklevélen kívül az I—III. he­lyezettek (295 fő) összesen 56 300 forint jutalmat kaptak, míg a IV—VI. helyezettek, il­letve a Hotel Oktán oklevél­elismerésben részesült. A DKV évente több millió forintot fordít egyrészt a kül­ső megjelenés javítására, par­kok, erdősávok telepítésére, va­lamint a technológiák okozta környezetszennyezés csökken­tésére. A VI. 5 éves tervben megvalósult jelentősebb ered­mények: bitumenvéggázok el­égetése, hulladékégető üze­meltetése. A jövő feladatai sem kisebbek, például a talaj- szennyezés csökkentése. Ambrus Sándor munkavédelmi főellenőr üzletek a Gesztenyés soron A Pannónia városrészben lakók színvonalasabb ellátására négy új üzlet épült a Gesztenyés soron. A városi tanács segítségével elkészült esztétikus helyiségekben már két kiskereskedő, a vi­rágos és lakástextiles üzlete már megnyílt. Az elkövetkező na­pokban a cipőkellék- és a zöldségesüzlet is kinyitja ajtaját a környék lakói előtt próbálni, s ebbe a mindenbe a teázó is beletartozik. — Milyen csemegékre szá­míthatnak az 1986/87-es sze­zonban a százhalombattaiak? — Szeptember 20-án indu­lunk. Eredetileg Rege Aladár­ral szerettük volna megnyitni az új évadot, azonban ő csak később tud jönni. Október 18-án láthatják és hallhatják az érdeklődők. S természete­sen a szakma minden képvi­selőjét meghívjuk, s a gya­korlat többnyire az, hogy el is jönnek hozzánk. Talán so­kan emlékeznek még arra, hogy tavaly Százhalombattán volt a dzsessztábor. Az idei rendezvénynek Tatabánya ad otthont, augusztus elején. A debreceni dzsessznapok után megrendezésre kerülő táboro­záson profi zenészek vesznek részt, tanárok, diákok és nemcsak magyarok, hanem külföldiek is. Ezt csak azért említettem, mert jövőre újra lesz Százhalombattán ilyen találkozó, s a hagyományok­nak megfelelően ismét ama­tőrök részvételével. Hagyományos veit Valamikor nagy hagyomá­nyai voltak a klubszerű ta­lálkozóknak. Szinte nem volt valamirevaló város zenekar s zenekarhoz tartozó rajon gók nélkül, akik egy megszo­kott helyen találkoztak. A ra­jongók személyesen ismerték a zenészeket s fordítva. A diszkó és a nagyszabású kon­certek elterjedésével háttérbe szorultak az intim, meghitt találkozók. Alig-alig akad olyan hely, ahol az ember or­ra előtt fújják a szakszit, pengetik a gitárt. Valami ilyen hangulatot áraszt a dzsesszteázó. Gyer­tyafény mellett játszanak az ország egy kisvárosában a közönségnek a hazai dzsessz- élet legjobb zenészei. Bárki megismerkedhet, beszélgethet velük, az életről, a művészet­ről. Hiszen ilyen egy klub. Nyelvtanfolyam A dzsesszteázó mellett — egyebek közt — nyelvi tanfo­lyamok is várják idén a ta­nulni vágyókat. Külön lesz­nek foglalkozások a felnőttek­nek és a gyerekeknek. A fel­nőttek angol és német nyel­ven kezdő, középhaladó és “haladó ismereteket szerezhet­nek, míg franciából kezdő és középhaladó csoportok indul­nak. A gyermekek angol és német tanfolyamra jelentkez­hetnek és elegendő számú ér­deklődő esetén franciából is indítanak csoportot. Itt is lesznek óvodásoknak, kezdők nek és középhaladóknak tar­tott foglalkozások. Az érdeklődők szeptember 15-ig iratkozhatnak be a Ba­rátság Művelődési Központ és Könyvtárban személyesen vagy az 55-488-as telefonon. Gyorsítót és nyomásfokozót építenek ke Ha a tilalom hatástalan marad Víz, víz és ismét víz Részlet egy levélből, amit a Ságvári sétány 27. számú ház lakói küldtek a városi tanács elnökének, Szekeres József­nek. A levél másolatát szer­kesztőségünkbe is eljuttatták. „Alulírottak egy közérdekű problémával fordulunk ön­höz: ... Most már több, mint három éve rendszeres a nyári időszakban, hogy se meleg, de még hideg víz sincs délután körülbelül 1G és 23 óra között. Vajon miért? ... Százhalom­batta a fiatalok városa, de hogy lehet a fenti vízhiány esetén a csecsemők higiénikus ellátását biztosítani? Mert, ha meleg víz nincs is, a hideg vizet meg tudjuk melegíteni, azonban az sincs! ... Ne.m kívánhatjuk a földszinti, első emeleti lakóktól, hogy ha ná­luk még csordogál is a víz, engedjék meg a felsőbb eme­leti lakásokban élőket vizet venni, vagy fürdetni... Kérjük Elnök Elvtárs — a közvéleményt, hangulatot megnyugtató szíves válaszát, intézkedését.” Több fogy Mint arra már utaltunk, ez a levél szerkesztőségünkbe is eljutott, ezért fordultunk a városi tanács elnökéhez a megnyugtató válaszért. — Amint megérkezik a nyár, de mór a melegebb ta­vaszi hónapokon is rendszere­sen fellép a vízhiány a déli lakónegyedben. Már többször írtunk arról a küzdelemről, amit a Ságvári sétány alsóbb részein, OTP-öröklakásokban élők folytatnak azért, hogy le­gyen vizük. Mint lakástulaj­donosok, nemcsak bérlők, ma­guk viselik a közműfejlesztés, és fenntartás költségeit. Még­is, a mai napig kicsi a nyo­más, s senki nem szívesen vállalja a nyomásfokozó be­építésének költségeit. Ez azonban másik téma: ezek a lakások tanácsi bérlakások. — Elöljáróban a következő­ket szeretném megjegyezni — kezdi Szekeres József —, vá­rosunk tizennyolc ezer lakója jóval több vizet használ, mint az adott esetben normális len­lenne. Egy személyre az átla­gos fogyasztás naponta 240 li­ter. Ez beszorozva a lakosok számával körülbelül 4300 köb­méter. Ezzel szemben átlag­ban hét és fél, sőt csúcsidő­ben több, mint nyolcezer köb­méter vizet biztosítottunk idén a városnak. Ennyit bír el a víztornyunk. — Miért mégis e panasz? — Hét közben ritkán, csak nagyon nagy melegben, négy óra körül, mikor mindenki egyszerre tér haza a munka­helyéről, lép fel — időnként — egy-egy negyedórás szünet a vízszolgáltatásban. Az azon­ban tény és való, hogy hétvé­gén, pénteken, szombaton és vasárnap gyakori a vízhiány. Ennek az az oka, hogy a du- nafüredi kerttulájdonosok semmibe véve a vízkorláto­zást, öntözik a kertjüket. Elöregedés miatt Kicserélik a csöveket Izgalommal figyelik a Jó­zsef Attila utcában élők a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat ténykedését. Ezen a részen ugyanis az el­öregedett ivóvízvezeték-csöve­ket cserélik ki. Jócskán rá­fért már a korszerűsítés a rendszerre, s nem is ezért ágálnak a lakók, hanem attól tartanak, hogy a vízmű mun­kálatai miatt nem tudja vé­gezni a Földgép a gázvezeték lefektetéséhez szükséges teen­dőket. A Hazafias Népfront körzeti bizottságának titkára, Ritter József több ízben érdeklődött már, hogy mikor vonul le a PVCSV a munkaterületről, hi­szen amennyiben, a Földgép nem kezd el időben dolgozni, a télen gáz nélkül marad az utca. Bizonyára sokakat ér­dekel ez a kérdés, ezárt meg­kérdeztük Bendes Gábort, a PVCSV főmérnökét, hogy ho­gyan állnak a munkálatok­kal. — A József Attila utcában a csővezeték cseréjére került sor, amely már megtörtént. Ezután a házi rendszert kötik át a víznyomócsőre, legkésőbb a jövő héten, utána helyreál­lítják a munkaterületet. Gya­korlatilag egy-két héten be­lül megkezdhetik a Földgép szakemberei itt a munkát. — Nem lehetne ezt valaho­gyan ellenőrizni, s megbírsá­golni azokat, akik nyakló nél­kül használják ilyenkor az ivóvizet? — Kétezer kert van Füre­den! Szinte lehetetlenség be­tartatni ezt a rendeletet. An­nál is inkább, mivel ilyenkor nem látványosan öntözik a gazdák a véleményt, sőt a gyepet, hanem egyszerűen le­fektetik a csövet, s eláraszt­ják az egész telket. Ha forog­na az öntözőcső, könnyebb lenne nyakoncsípni a rende­let megszegőit. Megduplázódik — Ámbátor az is érthető, hogy ha valaki elültette a pa­lántákat, a veteményt, szeret­né, ha az valami hasznot is hozna a konyhára. Márpe­dig, ha nem öntözik, elpusz­tulhat mindaz, amibe annyi, de annyi energiát fektettek a tavaszi hónapok során. — Mint a felhívásban is közzétettük, arra kérjük a te­lektulajdonosokat, hogy taka­rékoskodjanak. Nem kell el­árasztani a kertet, elég ha a növény tövét locsolják meg. — Úgy tűnik,' hogy a duna- fürediek belátására nem lehet építeni. Akkor mi a megol­dás? — A hetedik ötéves terv egyik fejlesztési programja városunkban a vízellátás gondjainak megoldását szolgál­ja. Nemrégiben készült el Er­csiben két kút. ahonnan Száz­halombatta a vizet kapja. Eh­hez a város harmincmillió fo­rinttal járult hozzá. A veze­ték szakaszosan készül el, először a DKV-ig, s utána a központig. A tervek szerint a rendszer már jövő nyárra üzemelni fog, s a jelenlegi vízhozam dupláját biztosítja, azaz tizenöt—tizenhat ezer köbméter ivóvizet kap a vá­ros. — S addig? — Addig is egy gyorsítót, egy nyomásfokozót építünk be a rendszerbe. De mindenek­előtt legcélravezetőbb az len­ne, ha- valóban megértené a lakosság, hogy takarékoskodni kell az ivóvízzel. Az a tény, hogy hétvégeken nincs víz, amikor a nagyüzemek csök­kentett ütemben dolgoznak, mind, mind azt bizonyítja, hogy máshol folyik el ez a fontos anyag. Igaz az is, hogy kicsi a víztornyunk, nem ár­tana bővíteni, csakhogy erre egy fillér megyei támogatást sem kapunk. Magunknak kell kigazdálkodni azt az összeget, ami az 1988-ra befejeződő re­konstrukcióhoz kell. Ez a ve­zetékek cseréjét, bővítését és az új kutak üzembe helyezé­sét jelenti. Belátással Való igaz, már hetekkel ez­előtt bevezették a vízkorláto­zást a városban. Erről mi is többször tájékoztattuk lapunk hasábjain az olvasókat. Azon­ban kérdés, valóban minden­ki be is tartja-e ezt? Mert ha nem, ha mindenki csak a ma­ga javát lesi, akkor sokáig nem lesz a Ságvári sétányon élőknek vize. Ki tudja elég lesz-e egyáltalán a dupla ka­pacitású rendszer? Hiszen Dunafüred is fejlődik, egyre több telket alakítanak ki. Az elmúlt hét elején, mikor a rossz idő hazakergette a fü­redieket, le kellett állítani a vízszivattyúkat, mert túl volt töltve a rendszer. Igaz, más­kor, negyed óra alatt leszip­pantják a fogyasztók á tároló egész tartalmát! Talán észre kellene végre azt is venni, — tisztelt'locsolási tilalmat meg­szegők —, hogy rajtuk kívül más is él a városban. Nem szakadtak el Vendégségbe ment a klub Az elmúlt héten kirándulá­son vettek részt a nyugdíjas­klub tagjai. Ez lehetne egy rövid híradás lényege, azon­ban sokkal, de sokkal töb­bet takar ez a mondat. Bi­zony, ezen az úton gyakran szöktek könnyek az idős em­berek szemébe. Kezdjük az elején: azzal, hogy Ráckeresztúrról ideköl­tözött a gyermekei után jőve Oláh Lajos és felesége. A férj nyugdíjasként éjjeliőrként dol­gozott, azonban ez a munka és az egész napi tevés-vevés valahogy kevés volt az életük­höz. Így kapcsolódtak be az akkor alakuló nyugdíjasklub tevékenységébe, melynek ala­pító tagjai voltak. Lassacskán indult be a klub, ám mind többen jöttek a kis közösségbe, amelynek híre is hamar terjedt. Hetente két­szer találkoztak az idős embe­rek, s olyan közösségi életet éltek, amely az aktív kor­osztálynak is becsületére vál­na. S míg a nyugdíjasklub élte megszokott vidám események­kel teli hétköznapjait. Oláh Lajosék házat vásároltak és. a közeli Nagylókra költöztek. Ennek idestova háromnegyed esztendeje. Örültek az új ház­nak, de igazából nem talál­ták helyüket az új közösség­ben. Hiányzott a klub és az emberek, a barátságok. Csoda hát, hogy nemrégiben vissza­jöttek Százhalombattára egy klubtalálkozóra? S mielőtt visszautaztak Nagylókra, meg­hívták az egész csapatot. Huszonnégy idős ember kelt útra, köztük olyanok, akik jó­val túl vannak már a nyolca­dik ikszen, s olyanok is, akik­nek már igen nehezükre esik a mozgás. De mentek, mert meghívták és várták őket. Az állomáson Oláh Lajos várta vendégeit. — Bizony, könny szökött a szemünkbe, mikor megláttuk a házat, éreztük azt a szere- tetet, amivel vártak — emlé­kezik vissza Kocsis Kiírolyné, a klub vezetője. — A virágos kert közepén megterített asz­tal fogadott bennünket. Tizen­négy csirkét rántottak ki tisz­teletünkre, volt kovászos ubor­ka, üdítő, sör. S mindez a klubtagoknak, pedig Oláh La­josék is nyugdíjasok, kisjöve­delmű emberek. A finom ebéd közben ugyan­úgy elbeszélgettek, mint ré­gen, sőt még zenét is hallgat­tak. A búcsúzkodás is könnye­ket csalt az öregek szemébe, s Oláh Lajosné elmondta, hogy nagyon hiányzik neki a száz­halombattai társaság. Próbál­tak Nagylókon is összehozni egy klubot, de ez még nem sikerült nekik. Sokan panaszkodtak Száz­halombattán, elsősorban a la­kótelepen, az emberi kapcso­latok hiányára. Egyre-másra azt emlegetik, hogy hiányzik a társaság, nem alakultak ki barátságok, nincs hova men­ni. Bizony, akik otthon ülve várják, hogy rábukkanjanak, azok egyedül maradhatnak. Egyedül maradhatnak egy 18 ezres városban, de egy család­ban is akár. Annak, aki tesz valamit, ha csak egy lépést is, embertársa felé, nem kell félnie a magánytól, attól, hogy nem lesz, akihez szóljon. Van erre is bizonyíték, mint Oláh Lajosék példája, akik fájó szívvel hagyták itt a száz­halombattai életet, társaságot. Az oldalt írta: Fiedler Anna Mária Fotó: Hancsovszki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom