Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

Ptsr «

MKHYKt

IS86. JÚLIUS 29., KEDD

5

Ä Népstadionban járt a Királynő

A Királynő helikopterrel érkezik a stadionba — terjedt el a hír a koncert előtt. Hetvenötezer ember hallgatta a két előzenekar — a magyar Z’Zi Labor és a nyugatnémet Craaft — muzsikáját a Népstadionban vasárnap este egyre fokozódó izgalommal várva a Queent. Végre kígyóinak a színpad varázslatos fényei, füst száll föl és ott állnak mind a négyen: Freddie Mercury az énekes, a pillanatra sem lankadó frontember, Brian May; a szólógitár mesteri kezelője, John Deacon, basszusgitáros és a doboknál Roger Taylor. Azaz a Queen. Immár másfél évtizede ebben a felállásban.

A látvány leírhatatlan. Szinte robbannak a fények, lámpák és reflektorok százaiból. Minden pontosan megtervezve, kiszámítva: az egész rendszert komputerek irányítják. Hasonlóan nehéz szavakba foglalni azt, amit hallunk: sok emelet magasságban föltornyozott hangfalakból dübörög a zene, több tízezer wattos hangerővel. Üj számokat hallunk és régi Queen-slágereket. Freddie Mercury megállás nélkül szá- guldja be újra és újra az ötven méter széles, többszintes színpadóriást. Hol itt tűnik föl, hol ott.

A hatalmas betonkatlanban szinte percek alatt forrósodik föl a hangulat. A közönség az első szóra együtt énekel a zenekarral. A legelöl szorongok ezreinek lendül magasba a karja a zene ritmusára. Nem bánják az egyre sűrűbben közéjük zúdított frissítő vizet.

Egyik ámulatból a másikba esünk. Koncerten, ekkora hangerővel, ilyen tisztán szólni zenét ritkán hallani. Brian May egy szál akusztikus gitárjának hangja betölti a levegőt. De máris itt az újabb meglepetés: ismerős dallam csendül — de ez most nem Queen-nóta. Az énekes maJohn Deacon, a basszusgitáros.

gyár szavakat formál, s ha kissé idegen akcentussal is, de tisztán énekli a számára minden bizonnyal értelmetlen szöveget: Virágom, virágom ... Magyar népdallal kedveskedik a budapesti publikumnak a Királynő. A közönség ezt legalább olyan hálásan fogadja, mint az együttes leghíresebb számait: a Bohém rapszódiát, a Kind of Magicet vagy a Crazy Little Thinget.

S már le is telt az előre ígért másfél óra — perceknek tűnt az egész. Kihunynak a fények, mégis alig mozdul a közönség. Tudjuk, reméljük, hogy lesz még ráadás. S valóban, máris fölcsendül az utóbbi évek egyik legnagyobb slágere, a Radio Gaga. Majd ismét a színpadra perdül az énekes, óriási angol lobogóba burkolódzva. Egy hirtelen mozdulat, s a zászlónak a másik felét látjuk — a maBrian May, a virtuóz szőlős

Freddie Mercury, a frontember

gyár nemzeti színekkel. A hatás — ami nyilván előre kiszámított — leírhatatlan. S jön az utolsó nóta: We are the Champions — Mi vagyunk a bajnokok. Valóban.

S mielőtt végképp sötétbe borulna a színpad, az utolsó akkordok csendülnek föl. Az angol himnuszt halljuk: God, save the queen — Isten óvd a királynőt!

M. N. P.

Szentendrei nyár, 1986

Elismerés közreműködőknek

Vasárnap este Szentendrén a városi tanács dísztermében tartott ünnepségen átadták a Kiváló Társadalmi Munkáért címmel járó jelvényt és oklevelet, valamint a Szentendrei nyár 1986 emlékplakettet.

Dr. Színi István tanácselnök megköszönte a településen működő üzemek, vállalatok, intézmények kollektíváinak és a lakosságnak, hogy 1985-ben is számottevő segítséget nyújtottak a legfontosabb célkitűzések megvalósításában.

Kiváló Társadalmi Munkáért jelvényt és oklevelet kaptak: Sasvári József, a Volán 20-as Vállalat szentendrei üzemigazgatóságának gépkocsivezetője, Kovács József és Nemes Tibor, a szentendrei Petőfi SE szakosztályvezetői, a Pest fdegyei Művelődési Központ és Könyvtár KISZalapszervezete, Juhász Imre, a Lenin úti általános iskola tanára. Molnár Bertalan, a központi általános iskola tanára, a ERGÉP Ságvári Endre szocialista brigádja, Nagy József, a lakóbizottságok városi vezetőségének elnöke, Hegedűs Ágnes nyugdíjas, dr. Gágány Tibor, a Pest Megyei Pincegazdaság szentendrei üzemének vezetője és ifjú Pásztor László, a városi úttö- telep alkalmazottja.

Szentendrei nyár ’8G emlék- plakettet vettek át: Vámos László rendező, Mácsai Pál, Reviczky Gábor, Zempléni Mária színművészek, Mészáros Dezső szobrászművész. Selmcczi György karmester, Kurdics Valéria főelőadó, Kovácsi Judit múzeumpedagógus, Vándorfi László rendező és a PMKK kollektívája.

A továbbképzéshez • • , Ösztöndíjak

A Tudományos Minősítő Bizottság elbírálta az idén meghirdetett tudományos továbbképzési ösztöndíjakra érkezett pályázatokat. Szabó János akadémikus, a Tudományos Minősítő Bizottság elnöke az MTI munkatársának elmondta: döntésük szerint mintegy 180 kutató részesül ösztöndíjban. Nagy többségük belföldi tudományos intézetekben, egyetemeken vehet1 részt a tudományos munkában, ez év szeptember 1-jétől, három éven át. Negyvenen szocialista országokban: a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK- ban és Kubában gyarapíthatják tudásukat. Nyolcán nyugati országok egyetemei által felajánlott ösztöndíjat vehetnek igénybe. Külföldön a következő ív szeptemberétől tanulhatnak, ugyancsak három évig.

Felnőtt- vagy ifjúsági oktatás?

Bizonyítványért nem fizetnek

Magam is kétkedéssel fogadom, ha saját szememmel nem látom, hogy az 1980-as népszámlálás adatai szerint megyéink között Pest megye az utolsó helyen áll': itt a legnagyobb a 8 általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők száma. ^Magyarázhatnánk a bizonyítványt”, vagy sopánkodhatnánk, de célunk nem ez.

U j ratermelődik

— A legfontosabb: helyzetünk pontos ismerete, akkor is, ha nem túl kedvező a kép, csak így tudunk megvalósítható feladatokat kitűzni a VII. ötéves tervidőszakra és mesz- szebbre nézve is — mondta Szabó Alfréd, a Ceglédi Városi Tanács művelődési és spoir.tosztályának vezetője.

1980-ban a lakosságnak

Lenyűgöző színpadkép — lenyűgözött közönség.

CBarcza Zsolt felvételei)

Rádiófigyelő'

168 ÖRA. Minden bizonnyal a rádió legjobb politikai magazinja. Nem azért, mert extra esetekre vadászik és szinte kíméletlenül kipellengérezi a gyengeséget, a megalkuvást, de még a legkisebb félrelépést is. Horváth Ede nem köntörfalazott a műsorban. Bátran elmondta, hogy a Rába Vagon- és Gépgyár olyan lakásokat épít százmilliós értékben, amelyekben több száz kínai vendégmunkás lakik majd. Annál is inkább eltérnek a honunkban szokásos legényszállók üzemeltetésétől, mert szlovén és burgerlandi dolgozókat is várnak. „Természetesen az arra érdemes magyar munkások is jelentkezhetnek” — jelentette ki a vezető. Végül is tisztességtudók a győriek, hiszen az NSZK-ban dolgozó magyal vendégmunkások sem legényszállóban tengetik életüket. Persze az is nyilvánvaló, hogy a jótett helyébe minőségi munkát várnak mindkét esetben. Mi pedig kíváncsian vizslatjuk majd, hogy a hazai lakásínség hogyan befolyásolja a munkaszeretetünket, hiszen még nagyon sokan jöhetnek Kínából!

Mester Ákos azt is elmondta, hogy ha Jácintot egyedül hagyjuk, olyan tűzijátékot csinál, ami megszégyeníti a Queen népstadionbeli demonstrációját is. Éppen ezért mellékelnek tűzvédelmi előírást is Jácint mellé, amelyből megtudhatjuk, hogyan kell a pokrócba tekerni a baleset okozóját, ha lángokat lövell. Jácint ugyanis nem virág, még csak nem is egy neveletlen nebuló, hanem egy újféle televízió. Simon József, az Orion gyár fejlesztési mérnöke nyilatkozta, hogy az az évi 2—300 tűzeset természetes dolog. A tévézés velejárója. Igaz, a legutóbb bejelentett esetben egy rossz forrasztás okozta a tulajnak aligha hiányzó látványosságot. Egyébiránt léteznek kevésbé gyúlékony alkatrészek is, de

ezek drágábbak — bizonyította a vezető a vásárlók iránti szolidaritását. Azt is megtudtuk, hogy ha a tévénk lángra kap, nem szabad vízzel oltanunk, mert ezzel csak növeljük az életveszélyt.

Bizony, a magyar futball is igényelné a hasonló megoldásokat, bár Szepesi György éppen a menedzserek, a profizmus hiányát emlegette a műsorban. A feltett kérdésekre ezúttal sem válaszolt, de ezt már megszokhattuk. A játékosaink viszont nem szokták meg azt, ami az NSZK- labdarúgók mindennapos

csemegéje: a borjúvér! Igaz, nálunk a borjú ínyencségszámba megy, de még a birka is, pedig abból igazán sok van.

A CSALÁDI TÜKÖR szerkesztője, Juhász Magdolna egy idős néni eltitkolt temetésének nyomába eredt. Az elhunyt lakótársai, barátai kérték erre (hozzátartozója nem volt), hátha neki hajlandó elárulni a tanács illetékese a búcsúztatás helyszínét és időpontját. „Azért titkolóznak talán, mert ki tudja, hová szórják a néni hamvait?” — találgatták kétségbeesve az idős, szintén egyedül élő barátnők. Ám az illetékes nem nyilatkozott a riporternek sem, aki végül a temetkezési vállalattól tudta meg, hogy semmiféle akadálya nincs az információ kiadásának. Okkal merülhet fel bennünk, hogy a felelősségre vonásnak van-e akadálya? Bár a szerkesztő igyekezett meggyőzni .bennünket, hogy a megboldogult hamvai igazi sírhelyben találtak örök nyugalmat, a hallgató nyugtalan lehet továbbra is, mert attól tart, hogy a hatalmával (?) visszaélő tanácsi alkalmazott legközelebb már be sem engedi az érdeklődőt a hivatalába, vagy leta- gadtatja magát, va^y egyszerűen elhíreszteli, hogy már nem is létezik — megszűnt.

Szilas Zoltán

több mint egynegyede — 11 ezer ember —, nem rendelkezett alapfokú iskolai végzettséggel, közülük 7 ezer akkor már betöltötte az 50. életévét. Milyen ma a felnőttoktatás helyzete Cegléden?

— Furcsa talán, — folytatta

Szabó Alfréd —, de nem tartozik a jogkörünkbe a vállalatoktól való adatgyűjtés, azonban éppen a ’80-as felmérés miatt ’84-ben fontosak véltünk legalább egy részleges tájékozódást. Huszonkét vállalatnál, ahol közel 10 ezer embert foglalkoztatnak,

550-en nem végezték el a 8 osztályt. Közülük 99 beiratkozott a 84—85-ös tanévre, de csak 65 kezdte meg tanulmányait. A javulást sejtető arány ellenére úgy látjuk, hogy az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezők „újratermelődnek”. Egyrészt a veszélyeztetett, a szellemileg is hátrányos helyzetű családból származó gyerekek, másrészt a vállalatok ellenérdekeinek hatása körvonalazódik az okok között. ,

Oláh István, a dolgozók általános iskolájának a vezetője is ezt a véleményt erősítette meg:

— Csökken ugyan az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők száma, de mindent egybevetve a munka melletti tanulási kedv is. Sem a vállalati, sem az egyéni érdekek nem késztetik az embereket; nem a 8 osztály kell a munka utáni jóléthez. A vállalatnak sem előnyös, ha például a húsiparban az addig beleket mosó asszonyok befejeznék az általános iskolát, mert utána nem végeznék azt a munkát.

Csak ha érdekük

A városi pártbizottság titkára: Podmaniczki István és politikai munkatársa. Nagy István a távlati szempontokra hívták fel a figyelmet:

— Bármilyen nehéz gazdasági helyzetben is vagyunk, vagy leszünk, a közoktatás fejlesztése feltétlenül szükséges. Politikai kérdés is. mivel a hosszú távú fejlődés záloga a szellemi értékek létrehozása és megbecsülése, annak ellenére, hogy ez a jelenlegi gyakorlatban ellentmondásosan érvényesül. Komoly gondot jelent az alapfokú iskolai végzettséggel nfem rendelkezők „újratermelődése” és ezzel együtt a kallódó tizenévesek szórakozási és művelődési lehetőségeinek bővítése, a mindennapi kultúra alacsony szintje. Ezek a problémák összefüggő rendszert alkotnak, nem oldhatók meg a 8. osztály elvégzésének általánossá tételével.

Balogh György, a Közgép ceglédi gyáregységének személyzeti vezetője a gazdasági kényszerek, a technológiai fejlettség és a munkaerő-gazdálkodás összefüggéseivel világította meg az alapfokú oktatás, a továbbtanulás gondjait:

— Tavaly januártól nálunk is komoly változást okoztak az új gazdasági szabályozók. Meg kell gondolnunk, hogy mit támogatunk anyagilag is. Csak a végzett munkáért tudunk fizetni, az iskolai végzettségért ön-magában nem. A továbbtanulást engedélyezzük, de nem támogathatjuk, ha a vállalatnak nem érdeke. Az általános iskolai végzettség megszerzéséért például csak egyszeri 500 forintos pénzjutalmat adunk. A 900 dolgozót alkalmazó gyáregységünkben mindössze 9 segédmunkást foglalkoztatunk, közel 50-en több szakmával is rendelkeznek. Az oktatási tervünk erősen függ a korszerűsítési lehetőségeinktől, ami nagy tőkebefektetést igényelne — erre viszont egyáltalán nincsenek biztos kilátásaink.

A ló másik oldala

Boros Jánosné oktatási és közművelődési előadó egy olyan munkahely képzési-oktatási helyzetéről számolt be, ahol az utóbbi években nagymértékű korszerűsítésre nyílott lehetőség, a munkaszervezés megkönnyítésére 8 Commodore személyi számítógépet alkalmaznak az idén:

— A Ceglédi Állami Tangazdaságban közel másfél ezer ember dolgozik. Tavalyi felmérés szerint 180-an nem szerezték meg az alapfokú iskolai végzettséget. Többségük már idős, a 470 30 év alatti dolgozónk közül csak nyolcán nem végezték el az általános iskolát. Az elmúlt évben 216-an 49 oktatási formában tanulhattak. Nem vagyunk szűkmarkúak, hiszen erre több mint egymillió forintot költöttünk, de megfontoltabban igyekszünk a gazdasági munka szükségleteihez és időbeosztásához igazítani a beiskolázást, a házi tanfolyamok elindítását.

Elgondolkodtató az az ellentmondás, ami a vállalatok oktatási-képzési gyakorlata és a távlati kultúrpolitikai céljaink között mutatkozik. A jelenlegi gazdasági helyzet szorításában és ismerve azt az előrejelzést is, hogy 1990-re a 30 évesek között a középfokú iskolai végzettségűek aránya 90 százalék lesz, hajlamosak vagyunk az általános műveltséget adó továbbképzés szükségességéről megfeledkezni. Tudjuk ugyan, hogy minden szakismeret az általános műveltség talaján tud tartósan gyökeret ereszteni, a vállalatok mégis csak a pillanatnyi igényeket kielégítő szakképzést helyezik előtérbe. A gazdasági, a politikai, az egyes emberi érdekek,-a rövid és a hosszú távú célok szempontjainak kereszttüzében nehéz a megfelelő arányokat, a helyes döntéseket megtalálni. Az elmúlt évek tapasztalataiból annyit azonban talán már tudunk, hogy a „ló másik oldalára való átesés” magában hordozza a sérülés veszélyét.

Üjj írisz