Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
JÜLIUS 26., SZOMBAT SZÍNHÁZI level Nyáréji álom Ilyen címmel ma már nem találunk művet Shakespeare drámáinak magyar kiadásaiban. Pedig a mindmáig leg- becsüitebb fordításokat készítő Arany János az első Shakes- peare-átültetését (még németből) ezzel a címmel jelölte. Csak jóval később, amikor • már kitűnően tudott angolul, mert hozzáfogni az eredetiből történő fordításhoz. Ez a magyar shakespearológia ismert korai dátumaihoz képest elég későn történt: csak valamikor az 1350-es évek vége felé, még nagykőrösi tanár korában. Még ekkor is Nyáréji álomként emlegeti a fordítást. Majd csak a közben szintén felvetődő Nyári álom cím után alakul ki a mai, végleges elnevezés: Szentivánéji álom. Ez azonban csak 1864-ben jelenik meg. Viszont még abban az évben bemutatja a Nemzeti Színház, mégpedig éppen április 23-án — ami egyébként az avond bárd születésnapja is, és 1864-ben e nap háromszázadik évfordulóját ünnepelték. No, de hogyan lesz az angol A Midsummer-Night’s Dream-bői Szent Iván-éji álom (ahogy Arany írta a címet) ? Shakespeare nyelvén ez Nyárközépéji álom jelentésű — hogy jön hát ide Szent Iván éje? Nagyon egyszerűen. Szent Iván (vagy ha más szentet is figyelembe veszünk: Keresztelő Szent János) nevenapja június 24-én van. Ez a nyári napforduló yíeje. Más szóval: a nyár közepe. Nyárközép éje: Szent Iván éjszakája. Az eléggé köztudott, hogy éppen ezen az éjszakán szerte Európában milyen — még a pogány korba visszanyúló eredetű — ünnepségekkel köszöntötték (s köszöntik ma is) a nyári napfordulót. A magyar népszokások között is jéles helyet foglalnak el a szentivánéji mulatságok; a tű zu gr ás, a körtánc, a lányok és legények bolondozása játssza a fontosabb szerepet. Shakespeare Angliájában ezek a nyárközépéjek szintén nagy események voltak. Köz- rangúak és főárak egyaránt ünnepelték, ha nem is egyforma módon. És mivel az a közép-angliai vidék. Strat- ford-on-Avon környéke, ahonnan Shakespeare származott, akkoriban (de még most is) kivételesen szép, erdős, lan- kás. rétekkel, mezőkkel tarkított táj volt. érthető, hogy már a gyermek Shakespeare átélte a szabadban tartott szentivánéji mulatságok minden szépségét, felszabadult jókedvét — és azt a különleges. varázslatos kisugárzást is, amit ezek az ünnepek ezen a szép vidéken jelentettek. A lobogó máglyák mellett mulatozó emberekkel (s főleg fiatalokkal) teli éjszakai erdő képe, benyomásai aligha múltak el a nagyon fogékony gyermek emlékezetéből. S ehhez még jöttek az akkori néphit szerinti mesék, mondák, csodás történetek az erdőket, mezeket benépesítő manókról. tündérekről, a huncut Robin pajtásról, avagy Puck- ról. aki merő szórakozásból megkavarja az emberek eszét, összekeveri a nemeket, megvadítja az állatokat, csodás álmokat bocsát az alvók szemére. s ezernyi kópéságot művel a szegény halandókkal Ez a tündérvilág, s ez a szenti vánéji mulatság, ez a megkavart világ, s ez a minden csodát valósággá varázsoló bűvölet van jelen _ a Szentivánéji álomban. Párosulva azzal költészettel és humorral, ami a már érett drámaíró Shakespeare jellemzője. Hogy Aranyt ez a költészet. s ez a varázslatos világ megragadta, nincs rajta mit csodálkozni. Stratford igen messze van Nagyszalontától vagy Nagykőröstől — de a háromszáz évvel korábbi angol folklór, s az Arany korabeli magyar folklór között mégis meglepően sok hasonlatosságot lehetett felfedezni. Talán ettől olyan megejtően lírai ma is ez a fordítás, noha természetes avulása, régiesedése nyilvánvaló. Mi sem kézenfekvőbb, mint hogy ezt a tündérjátékot szabadtéren játsszák eh (Noha annak idején Shakespeare, ezt biztosan tudjuk, zárt térben zajló előadásra szánta, egy főúri esküvő ünnepségeinek programjába illesztve, s ott is adták elő — valamely hatalmas palota csarnokban). Boldogult úrfikoromból jól emlékszem még arra a parádés szereposztású (Básti Lajos, Lukács Margit, Ungvári László, Ruttkai Éva. Ferrari Violetta. Mészáros Ági. Gázon Gyula, Makláry Zoltán, Ladányi Ferenc stb.) szabadtéri előadásra, melyet a Nemzeti Színház az akkor még szinte a maga eredeti környezetét mutató Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszott, az 50-es évek közepe táján. Varázslatos helyszín volt. igazi tündérvilág. Ilyen ideális szabadtéri környezetben azóta sem láttam ezt a játékot — bár voltak más kísérletek is nyári előadására. például 1963-ban a szegedi dóm előtti futballpálya méretű színpadon, ahol aztán szépen el is tűnt a darabból a költészet, a líra, a derű, a tündérség, s az a lebegés, mely az egész művet valahol a realitás és az álom határán tartja (végtére is a címben benne áll: álom). Aztán, amikor az angol Peter Brook 1971-es londoni rendezését Stratfordban. majd itthon, a Vígszínházban zajlott vendégjátékukon is láttam. meg később, Krakkóban a tragikusan (Vujicsics Tiha- mérral együtt, egy gépen) repülőbalesetben elhunyt fiatal lengyel rendező, Konrad Swi- narski munkájaként is. sokakkal együtt rá kellett döbbennem: ebben a tündérjátékban mérhetetlenül több van, mint tündérkedés. Sze- xuálmélylélektani összefüggések, vad, nyers humor, érdes, szókimondó nyelv és a világ áttekinthetetlenségének, az egyéniség, a személyiség, összekuszálódásának lehetőségei villantak fel. Ez már egy más szentivánéj volt, a modern ember félelmekkel és elfojtásokkal teli nyárközepéje mit viszont most az Agria játékok egri. a Líceum udvarán rendezett Szentivánéji előadásában Csizmadia Tibor kreál a darabból. azt nehéz elfogadni. Modernkedő ötletek (a tolókocsiban közlekedő Pucktól az aznapi Esti Hírlapot olvasó Dudás üstfoltozóig) telepednek rá az előadásra, s ezalatt kézen-közön eltűnik mind a költészet és a tündérkedés, mind a modern ember szorongásainak látomása. Üres, jellegtelen munka lesz belőle, amit sem Shakespeare, sem Arany (akinek a fordítását alaposan át is modernizálták). sem Brook, sem Swi- narski nem nézne örömmel. S mi sem tudjuk szívből szeretni. Takács István eje. A Egy naiv festő műhelyében Pusztákban is termettek virágok Ki tudná tetten érni a pillanatot, amikor egy ember úgy dönt, hogy eztán megörökíti a gyorsan múló élet egy- egy meghatározó eseményét? Volt-e ilyen pillanat a zsám- béki Galamb lllésné múltjában? Hiszen maga sem tudhatja, hogy mikor billent át. Talán akkor, amikor a sok keserűség már nem fért a lelkében. Margit néni gyermekkorában is rajzolgatott a testvérétől elcsent palavesszővel. Nehéz életű, árva és analfabéta szülők kislányaként cseperedett a Nyírségben. — Azt sem tudutk, hogy -/} meddig tart Magyarország. & Ügy gondoltuk, hogy ott avé- %. ge, ahol az égbolt legörbül. ftc Addig az ország, addig a világ, addig az élet — mesélte, amikor meglátogattuk a virágbokrok mögé bújt zsámbé- ki házában. Dicsérték a rajzkészségét már az iskolában is. A tárgyilagos tanító úr meg is jegyezte: nagy kár, kislányom, hogy te ideszülettél! Gyönyörű átok Felhők fölé röppenő angyalok, kuruzsló asszonyok, éhező, éretlen dinnyét majszoló gyerekek, földeken dolgozók — a paraszti élet mindennapjai és hiedelmei — váltogatják egymást a képein. Egy megálmodott világ is megjelenik a rajzlapokon; az álmokból kedvet és kitartást nyert a megélt valóság ábrázolásához, még akkor is, ha a vágyai és a sorsa nehezen illeszthetők össze. Vázlatfüzetében bölcső és fapapucs, rokka, babcséplő és egyéb szerszámok sorakoznak. • — Előbb csak szentképeket, Szűz Máriát és arkangyalokat másoltam a padláson, titokban. Sok munka volt a földdel. Kapálni, aratni kelleti nyáron, télen pedig szőttünk, fontunk késő éjszakáig. Alig volt időm másra. Meg is szóltak volna, ha látják, hogy mivel herdálom az időt. Később, amikor már krumplit, kukoricát adtak a Jézuskáimért, többször leültem festeni, de igazán sok időm soha nem volt arra, hogy az ecsettel foglalatoskodjak. Debrecenbe kerültem, férjhez mentem, jöttek a gyerekek ... Mégis, ha nagyon fájt az élet, újra és újra elbújtam a padláson .,. Olvasni nagyon szeretett. Rajzlapjain is feltűnik egy fiatal lány, aki felolvas a köré sereglő parasztoknak. Azoknak, akik egy másik képen keresztekkel írják alá a nevüket. A felnőtt ember ártatlan gyermek módjára alkot. Szemléletének egyszerűségével csak a megörökített valóság hamvas tisztasága kelhet versenyre. Olyan asszony megnyilatkozásai ezek, akiben gyönyörű átok fogant: belső szorongások, titokzatos életerő alakítja a képek archaikus világát, amely egyszerre ad lehetőséget a szimbolikus és a konkrét értelmezésre is. Nincsenek korlátái A naiv művészetnek nincsenek korlátái. Az alkotó ösztönösen — és tehetségének a lehető legtermészetesebb megnyilvánulásával — hatalmába keríti a tájat és az embert. Margit néni egy pillanatig sem tétovázik, hogyan rajzolja meg a rőzselopót verő csendőrt. Csak az élmény megörökítésének a szükségét érzi. Egyik képének tartalmát ekként magyarázta: — Látja, ez ott a rossz lány, akit a férjüket féltő asszonyok elüldöznek a faluból. Pedig igazából nem bűnös ám! Nézze meg, itt ez a másik nő figyelmezteti is a többieket, hogy ne bántsák azt az áldatlant, mert nem is biztos, hogy igazuk van. És különben is: hová mehetne az a szerencsétlen? Az alkotó folyamat oldaláról így értelmezte Henri Rousseau művészetének alapvető vonásait Vaszilij Kandinszkij: „Ha olyan ember nyúl ecsethez, aki nem részesült művészi képzésben, és ezért az alkotásban az objektív művészi ismeretek sem gátolják, műve sohasem lesz üres látszat. Pusztán az a belső erő nyilvánul meg ilyen esetben, amelyet csak a célszerű gyakorlat általános ismeretei vezérelnek. De mivel ezek alkalmazása is csak korlátozva történhetik. a külsőségek elmaradnak (kevésbé, mint a gyerKó'falra bukkantak A középkorban szanálták Félezer éves szanálás emlékeire bukkantak nemrégiben Pécsett. A hajdani várdomb helyén álló egyik házban megrokkant a pincefal. A törés okát kutatók a pinA Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a tavalyi Csárdáskirálynő az új produkció ebben az évben is. (Kállay Bori, Bessenyei Ferenc, Berkes János) cei padlója alatt 90 centiméter vastagságú masszív kőfalra bukkantak. Régészek megállapították, hogy olyan középkori ház falmaradványát találták meg, amelyet o fél évezreddel ezelőtti szanáláskor bontottak le. A városrendezésre hadászati okok miatt volt szükség. A huszita háborút követően Európa-szerte elterjedtek az ágyúk, a várak védelmét tehát az új haditechnikához kellett igazítani. Pécs a délvidék fontos vára volt, ezért Mátyás király utasítására valósággal leborotválták a mái székesegyház előtti várdombot, átépítették, megerősítették az erődrendszert, hogy kilövést biztosítsanak a várvédő tüzéreknek. A város történetében ez a katonai okból elrendelt bontás volt az első ismert szanálás, melyet könyörtelen következetességgel valósítottak meg. A XV. században sűrűn beépített várdombról ekkor katedrálisok, lakóházak tömege tűnt el. Valószínűleg akkor rombolták le a római korból fennmaradt sírkamrák föld feletti építményeit is. Radiófiyelő’ TINI-TONIK. Az egyik legjobb a tizenévesek számára készülő programok közül. Kőszegi Gábor szerkesztő egy nagyon fontos képesség birtokában van: humorérzékkel rendelkezik. Igaz, ez önmagában nem lenne elégséges a jó műsorok elkészítéséhez, mégis alapkövetelmény lehet a szórakoztató jellegű programsorozat létrejöttét illetően. A fiatal szerkesztő pontosan tudja, hogy milyennek kell lennie egy magazinadásnak. A lehető legtermészetesebben beszélget, mondhatnánk cseveg a partnereivel. Sem többet, sem kevesebbet nem vállal, mint felkelti és le is köti a hallgatósága figyelmét egy óra erejéig. A kívülálló nem is tudja talán, hogy milyen nehéz lehet így dolgozni — folyamatosan. Mindannyian hallottunk már olyan rádiós programokat, amelyeknek a témája nagyon izgalmas, figyelemre méltó volt, mégsem ültük végig. Talán rosszul völt „összevágva”, talán unalmas volt már az eleje is. vagy éppen elkalandozott, elvesztette a fonalat, netán nem volt feszes ritmusú. A keddi Tini- Tonik vitorlázórepülőkről, egy sátorban levezetett szülésről és a Muzsikás együttesről szólt. Miközben hallgattam a riportokat, az volt az érzésem, hogy a műsor eleve érdekes — a felvállalt témáitól függetlenül is! Szántó Péter felolvasta egy jegyzetét az adásban. A kitűnő közíró könnyedén elmélkedett arról, hogy tömbházban lakik, ezért csak a teraszon tud zöldhagymát és retket termeszteni ... Előbb azt hittem, hogy csak humorizál, mondván, hogy akinek a lakásától húsz kilométerre van a veteményese, annak az első tavaszi, zsenge zöldborsólevese ezernyolcszáz forintjába kerül, nem számítva a gépkocsija amortizációját. Mégis kimegy locsolni, kapálni a földjére, mert „az a borsó, az a retek egészen más!" Azután gondolkoztam azon, hogy milyen szerencsés embereket említett. Milyen jó, hogy sokan ilyenek tudnak maradni. Nélkülük hamar bizonyítást nyerne az a jóslat, amely szerint még továtsökken a lakosságunk átlitkora az ezredfor- dul MROSI NÉPMŰVELŐ. Kot Pállal, a nyírbátori műlési központ igazgató- jávílfi Balázs beszélgetett. A «művelő azok közé a váltó típusú emberék közé ozik, akikét csak a nyomás években kezdtek megülni. A nyugdíj felé közi szakember Szálé Lás; újságíró egy cikkét emlie, amely szerint a köz- művési dolgozó afféle Don Quij aki bátran meglovagolj; alá dugott rossz gebét, lonászik a borbélytá- nyémpjával és elérhetőnek tartj elérhetetlen célt. Van valagazság ebben. Ha nem is tatók különcnek a művelő; házak dolgozói, azért mégik jellemző rájuk, hogyeor is bíznak a sikerben, semmi esélyük nincs rá. több, szabálytalanságoka hajlandók elkövetni napoa cél érdekében. Talán mert pontosan tudják, így csak így jutnak egyréttőre. A műsorban beszelmondta, hogy a fe- letteservek is tudják, mi az ; az eredményeknek. Csupjgyetlen példa:. hivatalosháromszáz forint fi- zethe diszkók műsorveze- tőinesak egy nulla hiányzik ^szabályból; legalább hároiet kell fizetni egy valarpaló diszkósnak. Méy apróság: a nyírbátori elődési központ igaz- gatójt nincs is művelődési közpQ. Tudniilik nincs épüleElőbb megszervezte teháttanfolyamokat, szak- köröks a különböző prog- ramoi azután elindult házalni különböző gazdasági egyséie. intézményekbe, hogy 'ekoldulja a szükséges Dákat, tantermeket. Több elképzelés, kevesebb a lehég, de a népművelő még s elkeseredve, szerinte olyanszakot élünk, amikor „meg l menteni mindent, ami menthető”. Mellesleg kivált az ipart valami fog- lalatora, mert három gyermeke i, és a népművelésből n tudnának megélni. Mit I< ehhez hozzátenni? Sz. Z. A mának, a holnapnak — Néha azt is megálmodom, hogy mit kellene még megfestenem! Egy hosszú szemöldökű, szőke, finom bőrű lánnyal álmodom mostanában, aki hófehér ruhában áll előttem és fehér rózsát tart a kezében. Azt a címet adnám neki: Boldogság. Galamb Illésné ír is. A néprajzi múzeum felkérésére spirálfüzetbe gyűjti az egykori tanyavilágban töltött éveit. Döbbenten olvastam, hogy milyen kevéssel beérte volna; milyen szerények és mégis mennyire elérhetetlenek voltak lánykori igényei. Az apja azért verte el egyszer, mert levágta az ajándékba kapott csizma szárát, hogy neki is legyen félcipője, mint a többi nagylánynak. Mennyi tanulságot, máig ható igazságot tartalmaznak a füzetek — akár a képek is? Az egyik borító belső oldalán ez olvasható: „Ezen igaz történeteket megéltem és a szereplőjük vagyok, Boriska néven. Ezt írtam a mának, a holnapnak, a jövőnek!” Szitás Zoltán
