Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

1986. JŰLIUS 3., CSÜTÖRTÖK Villanófény Mosolyogtató levélváltás szemtanúi lehettek az el­múlt napokban a Dunaka­nyar körút rendőrség előt­ti szakaszának figyelme­sebb járókelői. Az akkor éppen újfent nem működő forgalomirányító lámpa kapcsolószekrényén fehér lapon zöld betűkkel jelent meg az alábbi szöveg: „Ki volt az a zseni, aki megint kikapcsolta a forgalmi lámpákat?” Alatta a fan­tázia szülte aláírás és a megjegyzés: kérdezik a környék lakói, akik szeret­nének átkelni az úton. A válasz nem sokat vá­ratott magára. írója alára­gasztotta írásba foglalt mondandóját, amelyben köszöni a megszólítást, de kénytelen visszautasítani, mert nem zseni. Ha az len­ne — írta —, megjavítaná a lámpákat. (Minthogy ter­mészetesen azokat senki sem kapcsolta ki, egysze­rűen felmondták a szolgá­latot.) De folytassuk a vá­lasz idézését: Miután nem írtak neveket és címeket, megtalálható vagyok Po- mázon, a Közúti Igazgató­ság telepén, reggel 7 és 8 óra között (cím és tele­fonszám a telefonkönyv­ben), azután a 11-es úton, az FT 21-21 forgalmi rend­számú személygépkocsiban. Tisztelettel: Branszeisz Já­nos útellenőr. Nem ez a módja, tudom, bohókás ötlet volt a levél, de íme, az illetékes vette a lapot, és hasonló stílus­ban válaszolt. S ami fonto­sabb: közben a forgalom- irányító lámpák is be­hunyták kacsingató sárga fél szemüket és három szín­nel tették a dolgukat. (Meg nem esküszöm, hogy ebben a pillanatban is.) De — a válasszal egyidejűleg — a levélváltásnak érdemi eredménye született. Ikta­tás, pecsét, minden bürok­rácia nélkül. Még mondja valaki, hogy nem lehet másként... SZENTENDREI ^aírian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Jól dolgoznak Takarékossági törekvések Az Alsófokú Oktatási Intézmények Gazdasági Ellátó Szervezete Szentendrén 1983. január 1-jén alakult meg. A feladata az, hogy a hozzá tartozó intézmények gazdálkodá­si, műszaki és technikai gondjait átvállalja a szakmai veze­téstől. Nemrégiben a tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta, hogy a GESZ, amely a tanács költségvetésének egyharmadá- val rendelkezik, milyen munkát végzett az elmúlt 3 esztendő­ben. A testület megállapította, hogy azonos létszámmal old­ják meg az egyre növekedő feladatokat. Jó a munkafegye­lem, a karbantartók jó szak­munkások, gyorsan a hely­színre sietnek, ha az iskolák­ban, óvodákban valamilyen probléma adódik. Az elismerés után vegyük sorra, hogy milyen gondok­kal küzd a GESZ. Nem meg­felelő a szervezet elhelyezé­se, mert az ügyfélforgalma zavarja a tanácsi apparátus dolgozóinak a munkáját. Kar­bantartóinak nincs központi tanműhelye, raktára. A gép­kocsik a szabad ég alatt áll­nak. Egyre kevesebb az intéz­mények fenntartására fordít­ható pénz. A régi épületek ugyanis (központi és Lenin iskola) elhasználódtak, a nyí­lászáróik és a tetőzetük cse­rére szorul. Növekednek a fenntartási költségek. Szentendrén több óvoda tetőterében szolgálati szobák találhatók, s fűtési sze­zonban atz ott lakó pedagógu­sok miatt az egész házat fű­teni kell. Nincs szabályozva az sem, hogy hány fok legyen a hőmérséklet az iskolákban. Gyakran lehet azt látni, hogy fényárban úszik egy-egy ópü­A fejlesztést folytatják Bútorkisáruház nyílik Egy áruházat ugyan nem helyettesít, de a bútorokon kívül egyebekhez is hozzájut­tatja a vásárlókat, az eddig igen magas szállítási költsé­gek nélkül. Mindezért támo­gatta anyagilag is a városi tanács a kisáruház megvaló­sítását. Létrehozója és üzemeltető­je az ipari létesítmények ter­vezésével és beruházások le­bonyolításával foglalkozó bu­dapesti központú Technika Kisszövetkezet már a kiala­kításnál is ígéretes rugalmas­ságról tett tanúbizonyságot. Áprilisban kapták meg a jo­got a nagyposta melletti elha­gyott, félromos sütőüzem át­alakítására és három hónap alatt megteremtették 120 négy­zetméteren a feltételeket az árusításhoz. Az induló árukészlet vá­lasztékos, sokféle igényt ki­elégít. Az exportra kerülő garnitúraszériák egy-egy lu­xus színvonalú példánya mel­lett víkendházba való egy­szerű, könnyű berendezési tár­gyakat, kihúzható heverőket is találnak majd az érdek­lődők. S hogy később sem lesz szűkösebb a választék, arra garancia a fővárosban már két bútorüzletet működ­tető kisszövetkezet kiterjedt kapcsolata nagyobb és kisebb bútorgyártókkal. A lakberen­dezési cikkeken kívül ener­giatakarékos nyílászárókat, víkendháznak is átalakítható előregyártott garázsokat és kovácsoltvas termékeket is árusítanak a csinosan átalakí­tott kisáruházban. öt évre szól a bérlet, de a kisszövetkezet vezetői nem csupán e rövid terminusban gondolkodnak a használatra átengedett, kiszolgált ipari lé­tesítményt illetően. Az elha­gyott sütőházon tovább dol­goznak, s az áruház felé eső frontjának átalakítását még az idén szeretnék befejezni. Több kisebb, elsősorban szolgáltató jellegű üzletet ter­veznek ott kialakítani, egy­idejűleg kaput nyitnak az ud­var Kossuth utca felőli végé­ben. Az épületnek azzal a fe­lével is vannak további ter­veik. A kereskedelmi-szolgál­tató egység fejlesztését három ütemben tervezik és számítá­suk szerint 20 millió forintot költenek rá. let, amikor a takarítónő dol­gozik. Nagyon nagy gondot jelent, hogy a napközis konyha jó­val több adagot kénytelen főzni a megengedettnél. Az élelmezési norma — a szent­endrei piaci árakat s a be­szerzési lehetőségeket figye­lembe véve — nagyon ala­csony. Lépéseket tesznek ar­ra, hogy a fővárosi nagybani piacon vásároljanak a gyere­keknek. Vannak elgondolások arra is, hogy az oktatási in­tézményeket hétvégekén és nyáron olyan célokra haszno­sítanák, amelyek pénzt hoz­nak, A városi tanács végrehajtó bizottságának megállapítása szerint a GESZ több mint félszáz dolgozója lelkiismere­tesen látja el feladatát. A fel­sorolt hiányosságok megszün­tetése azonban égetően szük­séges ahhoz, hogy városunk GESZ-hez tartozó intézmé­nyei a jövőben is színvonal­csökkenés nélkül dolgozhas­sanak. Kifizetődőbb, ha állami? Pénzért sem kapható minden Drága a felújítás Sokan, messziről érkezetlek patinás ékszerdobozhoz ha­sonlítják ezt a várost. Értjük és osztjuk a véleményt, aztán megakad a szemünk egyik-másik hámló vako­lata vagy éppen roskadozó tetejű, falú épületen és fel­sóhajtunk: talán túlságosan is patinás! Nem is egy ilyen városképet rontó állami tulajdonú épülettel ta­lálkozunk. Kevés a pénz a folyamatos renováláshoz, állagmegőrzéshez. Vajon miért nem értékesíti a tanács azokat a házakat, amelyeknek felújítására nem futja a keretből? Akadna rá vevő bizonyosan. Havass Imre — beszélgetésünkkor még a városi tanács elnökhelyettese — vitába szállt áruba bocsátási elképzelésünkkel. donú. Többesége lakótelepi lakás. Már ezért sem lehetsé­ges a nagyobb számú érté­kesítés. A műemléki épületen pedig eleve kizárt a magántu­lajdonba adás. Kezelésükkel a végrehajtó bizottság a város­gazdálkodási vállalatot bízta meg. A fenntartásra, felújí­tásra évről évre milliókat köl­tünk. Talán mondanom sem kell, hogy nem csak a lakbé­rekből. A megyei tanácstól kapjuk a pénzt, az idén pél­dául 15 millió forintot. Ezt 7 millióval növeli a lakbér- bevétel. Az állagmegóvó, -ja­vító munkák mellett minden évben rangsoroljuk a felújí­tási munkát. A műemlék vagy a városképet befolyásoló mű­emléki jellegű épületek felújí­tása nem olcsó. — Értékesítenek egyáltalán lakásokat, ingatlanokat? — Több mint 100 lakást je­lölt ki a végrehajtó bizottság erre a célra 1984 májusában Az értékesítéssel a VGV in­gatlanközvetítő részlegét bíz­tuk meg. Tőlük kérjen tájé­koztatást. hol tartanak. — Talán valóban egysze­rűbb lenne pillanatnyilag, ha ilyen módon megszabadul­nánk a csak nagy 'költséggel felújítható épületektől, de az­zal is kell számolni, hogy hosszú távon városrendezési terveink megvalósítása során szükségünk lesz területekre. S ha nincsenek ilyen fenn­tartott ingatlanok, vásároljuk visza drága pénzért? — kér­dezte válaszul. — Szóval, nagyon összetett ez a látszólag egyszerűen megoldható probléma. Éppen a városközpontban keld na­gyon előrelátóan gazdálkod­nunk az állami tulajdonban levő ingatlanokkal. Ezért nem verjük dobra, nem szabad el­kótyavetyélnünk a most talán értóktelenenebbnek tűnő há­zaikat. És ezért azt is vállal­nunk kell, hogy átmenetileg valóban rontja egyik-másik a városképet. — Hány állami ingatlant kezeinek a városban? —t A jelenlegi hétezer lakó­házból 1100 az állami tulaj­Fajátékok a Mogyoróhegyen Üj fajátékokat állítottak fel Mogyoróhegyen. A gyerekek azonnal birtokba vették a lovas kocsit, a mászókát és a ker­ti bútorokat. A városi tanács új elnökhelyettese Az őszinte szót mindenki érti N A városi tanács legutóbbi ülé­S sén Havass Imre elnökhelyet- ^ test saját kérésére, a Pest ^ Megyei Tanács osztályvezetö- k helyettesévé tfirtént kinevezé- i se miatt felmentette tisztségé- S ból. Egyidejűleg Krajcsovits s Istvánné Kucs Valériát elnök- 5 helyettessé választották meg. PONTOSAN érkeztem a ta­lálkozóra, de megelőzött. Már várt rám Krajcsovits Istvánná KuCs Valéria. Szerényen, tü­relmesen ült a tanács titkár­ságán, akár egy ügyfél, aki a tisztségviselők fogadóórá­jára érkezett. A nyitott abla­kon behallatszott az embe­rektől nyüzsgő város moraja, s ez nyomban a problémák sűrűjére irányítottta beszélge­tésünket. Egyre gondoltunk. — Igen, mi szentendreiek mérhetetlenül büszkék va­gyunk a városunkra, ha arról van szó, hogy milliók kíván­csiak rá. De, ha a nagy ide­genforgalom miatt egykettőre elfogy a tej, lelkesedésünk már nem ilyen egyértelmű. Ügy gondolom, jobban érde­keltté kellene tenni a lakos­ságot az idegenforgalomban. Csak forogjon az idegen, a helyben lakó jobban elviseli, ha maga is érdekelt. — Szóval vannak határo­zott elképzelései, tervei új tisztségében? — Csak annyi, amennyi a város problémáit jól ismerő tanácstagtól és a végrehajtó bizottság tagjától elvárható. Egyébként nem maradt sok időm a fontolgatásra. Munka­helyemen, a poriázi munka- terápiás intézetben — amely­nek főkönyvelője voltam — sok elrendezni valóm volt. A megtisztelő kérdést: elvállal­nám-e?, váratlanul, alig egy hónapja tették fel nekem. A városüzemeltetés irányítása lesz a feladatom. Ez egy csa­ládos asszonytól, aki történe­tesen pénzügyi szakos közgaz­dász, sem idegen munka. Közvetlen lakossági kapcsola­tot feltételező szolgálat; gon­doskodni a megfelelő életkö­rülményekről. Rövid gondolkodás után folytatta: — Bizonyára tudja, mennyi­re heterogén ez a város, adott­ságait és népességét tekintve is. Jól ismerem, 1959 óta több részében laktam. Az meg em­beri dolog, hogy mindenkinek a saját problémája a legfon­tosabb. Nincs ez másként ta­nácstagi körzetemben, a Fel- szabadulás lakótelepen sem. A jót könnyen tudomásul vész- szűk, a rosszat hánytorgat- juk. S ha valami gond van, ha valamit meg akarunk ol­dani, mögötte valahol mindig ott a pénz. Annak pedig mos­tanában igencsak szűkében vagyunk. A LEGJOBB tudásommal azon leszek, s remélem sike­rül, hogy a lehetőségekhez mérten jól gazdálkodjak a rámbízottakkal. Ide most száz­milliók kellenének, amennyi közel sincs. Ígérgetni nem tu­dunk, nem is szabad, őszin­tének kell lenni az emberek­kel. Meggyőződésem, hogy az igaz szót mindenki megérti és elfogadja akkor is, ha nemet mondunk. Hosszadalmas eljárás Riesz Zoltán részlegvezető példákat sorolt arra, hogy mennyire bonyolult a túlnyo­mórészt többlakásos ingatla­nok értékesítése. -• ‘ * — Mindenekelőtt a bérlök kétharmadának kell vállalnia a megvételt, s csak azután foghatunk hozzá a tulajdon- viszonyok rendezéséhez. Eddig mindössze húszat sikerült el­adnunk a kijelölt 117 lakás­ból. Lehetett 'volna többet is, ha a jelenlegi tulajdonviszo­nyok rendezettek lennének. De például a Malom utca 4. számú ház esetében az érté­kesítésnél derült ki, hogy jugo­szláv állampolgárok nevén szerepel a földhivatalban. Most először tisztáznunk kell, egyáltalán hogyan került vál­lalatunk kezelésébe. A György utca 14. számú ház esetében pedig telekalakítást kellett végeznünk, mert az elmúlt évtizedek során figyelmetlen ráépítés történt, s az égjük ház az eredeti kát szomszédos teleknek éppen a határára került. A Dózsa György úton a 71—77. sz. kétszintes épüle­tek társas házakká nyilvánítá­sa, tulajdoni megosztása sem csak azért hosszadalmas eljá­rás, mert a többség megnye­rése is az. Egyéb nehezítő körülmé­nyek is közrejátszanak. Pél­dául nyugdíjas által lakott la­kást nem lehet eladni. Persze másét is nehezen, mert ki vá­sárol lakást lakottan? Olyan esetekre gondoljanak, amikor egyvalaki valamiért nem akarja vagy nem tudja meg­venni a szomszédai álital meg­vásárolt ingatlanban levő ott­honát. Kedvező áron A vételárak rendkívül jutá­nyosak. Az elővásárlási jog a bérlőé, és számára a legked­vezőbb. Az ár függ az épület állagától, a lakások számától és komfortfokozatától, de min­denképpen csak töredéke a forgalmi értéknek. S ha a vé­telár kötelező tíz százalékánál többet fizet be a vásárló a szerződéskötés előtt, jelentős kedvezményt kap, amely to­vább csökkenti az. árat. A fenntharádő "Összegét pedig — mintegy lakbért — 25—35 évig törlesztheti. az összeg nagyságától függően. S hogy mégsem tolonganak a vevők? Ügy tűnik, me#'a magasabb lakbérek ellenében is kifizetődőbb állami lakás­ban lakni. ' Munkásőrök a vendéglátók Úttörőtábor a szigeten Két esztendeje vendége lehettem egy napfényes hétvégén annak a vízi tá­bornak, amelyet a szent­endrei és a körzeti mun­kásörök gyerekeinek szer­vezett a parancsnokság. Az az egyetlen nap is emlé­kezetes maradt a számom­ra, látva a hetvenvalahány tagú gyereksereg önfeledt örömét. (Aznap szovjet ka­tonavendégek érkeztek a táborba: szárazon és vízen egyaránt fürgén mozgó monstrum kétcltűvel „séta­kocsikázásra” vittek mind- ^ nyájunkat. Micsoda prog- § ram volt az a gyerekek­éi nek!) A kedves emlék $ késztetett az érdeklődésre, ^ hogy lesz-e az idén is ^ munkásőr-úttörőtábor a í; szigeten. — Nem múlhat el nyár enélkül. Az idei tábort pedig különösen emlékezetessé akarjuk tenni gyerekeink számára, a munkásőrség meg­alapításának 30. évfordulója alkalmából — tájékoztatott Győrffi Balázs városi-körzeti parancsnok. — Munkásőreink már feldolgozták egységünk történetét, és hasonló felada­tot szánunk a gyerekeknek, írják meg a maguk szemszö­géből. Félreértés ne essék, nem gondolnak valami kemény-ko­moly munkára, hiszen tudják, a nyár, a vakáció a gyerekek pihenésére, szórakozására va­ló. A veterántalálkozók, a múltat idéző beszélgetések csak egy részét képezik az iz­galmasabbnál izgalmasabb programfüzérnek, amelynek munkásőr módra pontos elő­készítésével már most foglal­koznak a parancsnokságon. Kilencven 6—16 éves korú gyereket várnak az augusztus 4-én kezdődő kilencnapos tá­borba. Terveznek számukra kétnapos budapesti városné­zést, libegő vei, úttörővasúttal. a Vár és a Hadtörténeti Mú­zeum meglátogatásával. Ismét eljönnek haditechnikai bemu­tatóval a baráti szovjet kato nai alakulat parancsnokai, ka­tonái. A munkásőrök megta­nítják a gyerekeket tájéko­zódni, térképet olvasni és táv­csövet használni. S hogy le­gyen sikerélményük, több ügyességi versenyt rendeznek. A ráckevei munkásőrséggel kialakult jő együttműködés jegyében tartanak egy rácke­vei napot is: a munkásőrök gyerekeiket és komplett prog­ramot hoznak magukkal. Ter­mészetesen lesz video, és disz­kózene minden mennyiség­ben. Mégpedig úgy, hogy a nap megörökített eseményeit a táborban esténként levetí­tik. Arról is beszélt Győrffi Ba­lázs parancsnok, hogy időköz­ben bővült a szigeti tábor egy hatvan méter hosszú faházzal és néhány kényelmi berende­zéssel. Azon kívül az idén szereztek egy kishajót is, így Duna-ági túrákat is tehetnek a gyerekekkel. Ezúttal is sok segítséget kapnak a városban és a körzetben dolgozó szocia­lista brigádoktól, amelyek tag­jainak közreműködése nélkül nehezen tudnák ennyire gaz­daggá tenni a gyerekek szá­mára a munkásőr-táborban töltött napokat Az oldalt írta: Kádár Edit Fotó: Erdősi Ágnes % Rég! kívánság teljesül a hétfőn, 10 órakor nyíló bútor- ^ és lakberendezési kisáruházzal. Nagy hiányt pótol nern- ^ csak a város, hanem a jobb parti Dunakanyar többi % települése lakóinak színvonalasabb ellátásában is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom