Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

Gaígaexpedídá Ezen a npron, térségén Amikor ezek a sorok meg­jelennek, már áll a túrái út­törők sátortábora Versegen, ugyanis július 21-én tizenket­tedik alkalommal indult út­jára a Galga-expedíció. Igaz, az itteni patakocskák már nem a Galgát táplálják, a községet mégis úgy tekintjük, mint szülőtájunk szerves ré­szét. Nem táboroznak idegen helyen a turaiak azért sem, mert a Galga-expedíción részt vevők évről évre felkeresték Martonné Homok Erzsébetet, a Versegen élő íróasszonyt. Barátságok születtek a vérségi úttörőtáncosokkal. A vérsé­gi és túrái úttörőcsapat veze­tői sem ezen a nyáron kez­dik az ismerkedést. Közös tá­borok, tábortüzek, nagy já­tékok, túrák erősítették a ve­zetők kapcsolatát is. A tíirai J. A. Gagarin úttö­rőcsapat kiadványában, az Üttörő Űrszondában ifjabb Takács Pál tanító így köszönti az idei expedíciót: Ahhoz hű az ember, akit szeret. Akit szeret, azt előbb meg kell is­merni, ám ezt nem lehet a véletlenre bízni. Ezért indult útjára tizenhárom évvel ez­előtt a Galga-expedíció: meg­ismertetni a szülőföldet, meg­szerettetni hazánkat. Szarvas László újságíró, aki egyik megtéri—-tője volt az akciónak, egyetlen alkalom­mal sem hiányzott a táboro­zok közül. — Valamikor az volt a törvény — mondta be­szélgetésünk alkalmával —, hogy az emberek döntő több­ségénél ugyanaz a helységnév került az anyakönyvben a ha­lálozás rovatba is, amelyik a születési, hely rubrikájában szerepelt. — Ma minden másként van. A községek hivatalai­ban a születési anyakönyveket akár meg is lehetne szüntet­ni. A gyerekek Hatvanban, Gödöllőn, Budapesten szület­nek. Alig eszmél, amikor el­végzi az általános iskolát, máris más tájhoz kapcsolódik. Ugyanígy viszik távolra a munkásévek változatos állo­másai. Amikor az expedíció gondolata felvetődött, azt akartuk, hogy gyerekeink itt. a Galga mentén eresszék mélyre gyökereiket, . s talán ezzel elűzzük a gyökértelen- ség, a talajtalanság embert sorvasztó érzését. — A szűkebb haza megis­merése, természeti szépségei­nek, néprajzi emlékeinek fel­fedezése, az itteni emberekkel való barátság elmélyítése, múltunk kutatása, otthont te­remtő erővé válhat. Ügy ér­zem, az elmúlt tizenkét év igazolja, hogy sok gyerekben kifejlődött az érzés: bárhová veti a sors a kerek világba, Túrára, az otthonába mindig és újra visszatérhet. Szarvas László, Takács Pál, Békési István és a többi pe­dagógus, akik között többen vannak egykori gc'jások is, gazdag programmal akarják segíteni az idei nyáron is. el­képzeléseik megvalósítását. Lapozzuk át a tábor ese­ménynaptárát. Az ünnepi megnyitó után falukutatás keretében ismer­kedtek a községgel. Az esti tábortűzön felelevenítették a régi expedíciók. legizgalma­sabb eseményeit. Kartal-pusz- tán az 1919-es úttörő elődök nyomát kutatták, s egy csil­lagkereső játék keretében megemlékeztek a KISZ alaku­lásának .30. évfordulójáról. Versegen környezetvédő mun­kán vettek részt. Ma Kálión és Erdőtarcsán a Cimea ra­joknál vendégeskednek. Jú­lius 25-én autóbuszra ülnek, felkeresik Bánkot és Nógrád- kövesdet. Az utóbbi helyen tisztelegnek az elődök által emelt Galga-expedíciók em­lékkövénél. Július 26-án dél­előtt Mártonná Homok Erzsé­bet vendégei lesznek, az ő ve­zetésével ismerkednek a régi falu életével. Ezen a napon várják a szülőket, barátokat, akiket szívesen megvendégel­nek a saját maguk által ké­szített ebéddel. Július 27-én Tordai László tanár vezetésé­vel ismerkednek Aszód művé­szeti és történeti emlékeivel. Délután a vérségi és túrái út­törők közös sportversenyét ren­dezik meg. Barátunk a techni­ka, ennek a mondatnak a je­gyében rendezne« kerékpáros technikai és ügyességi játéko­kat. Délután fórumra kerül sor, amelyre Túra és Verseg vezetőit is meghívják. Este búcsútábortűz mellett beszélik meg az expedíció eredmé­nyeit. Július 29-én sátorbon­tás, aztán búcsúzás Versegtől, a tábortól. Csere, felújítás Isiiét csoboghat a víz Hosszú idő után ismét cso­bog a víz Gödöllőn a Szabad­ság téri szökőkútból. A Város­gazdálkodási Vállalat dolgo­zóinak nem kis fáradságába került a kút balesetveszélyes berendezésének rendbehozata­la,. a pára megszüntetése. Az előkészítő munkákban részt vett a vállalat tervezőrészle­ge is, célzási tervet készítettek, hogyan tudnak eljutni az ak­nába a díszburkolat felbontása nélkül. A rengeteg törmelék és még egy ház alapja is akadályoz­ta, hogy egy , csövet átsajtol­hassanak a burkolat alatt. Ek­kor az egyik fűtő, aki egyéb­ként kútfúrómester, társadal­mi munkában gyártott egy olyan szerszámot, amivel az átfúrást elvégezhették. Az Aszódi Tanács épületében Novak Lászlóné művelődési főelőadó irodája ezen a regge­len még az előző nap befeje­ződött tábor emlékét idézi. A táborozok által készített tab­lók, feladatlapok sokasága és számtalan könyv arról tanús­kodik, hogy hatvan tanuló — nagyobb részük középiskolás —■ kellemes, ám munkával, közös gondolkodással teli na­pokat töltött el Aszódon. No- vák Lászlóné, a tábor szerve­zője, lebonyolítója, a táborla­kók társa, és egyben gondos vendéglátója még mindig az elmúlt napok hangulatában él. Tehetséggondozó — Bizonyította a tábor — mondta —, hogy a fiatalok Soprontól Debrecenig össze­jönnek, ha szellemi tevékeny­séget kínáló munkára hívjuk őket, ha olyan feladat (megol­dását kérjük tőlük, amely ön­álló kutatást, erőpróbát kíván. Képesek a sokak által sokszor elmarasztalt gyerekek napokon ót Petőfi-tanulmányokat la­pozni, képesek régi újságok­ban, folyóiratokban bányász- kodni, miközben ragyogóan süt a nap, és strandra csábít az idő. Az aszódiak az idén harma­dik alkalommal szervezték meg a Petőfi-emléktábort. Az ötletet az adta, hogy segítse­nek a fiatalokban kialakítani a reális és eleven, a mai tizen­évesek számára is elfogadható és követhető Petőfi-képet, amely a legújabb kutatásokon alapul. Azt keresték, hogyan lehetne barátságot kötni a ma ifjúságának egy olyan tudato­san erős fiatal egyéniséggel, amilyen a maga korában Pe­tőfi volt. Tudták, hogy az elképzelés megvalósítása nem lesz köny- nyű, hiszen a korszerű Petőfi- portré megismeréséhez az szükséges, hogy a szobor he­lyett megjelenjen az eleven ember, s nem díszmagyarban, hanem az 1980-as évek fiatal­jai által elfogadhatónak tartott öltözetben. Az elképzelések megvalósításához összefogásra volt szükség. Segített a Pest Megyei Tanács, amikor tehet­séggondozó tábornak jelölte ki az aszódiakét és természetesen segítettek a helyi szervezetek is. Foglalkozások Elismerést érdemelnek mindazok, akik — bár elfog­laltságuk sok irányba köti őket — vállalták a közreműködést a tábor életében. Az idei tá­bornak, akár az előzőeknek is, munkatársa volt Kerényl Fe­renc. a Magyar Színházi In­tézet. igazgatója, aki nemcsak előadást tartott, hanem bemu­tatta a Petőfi Irodalmi Mú­zeum kiállítását is. Eljött a fiatalokhoz Fékéie Sándor író, XIII. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1986. JÚLIUS 21., CSÜTÖRTÖK A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Zöldmező Termelőszövetkezet A locsolás mellett eső kellene Bőbeszédű lévén szere­tem azokat az embereket, akik röviden, tömören tud­ják kifejezni, elmondani gondolataikat. Sajnos, leg­utóbb kiderült, ez megint csak rossz beidegződés ná­lam, Először jártam Valkó felé, az ottani iskolába igyekeztem. A szimpatikus autóbuszvezetőtől megkér­deztem, hol kell leszáll- nom. — Hol kellene, a postánál! Milyen igaza van, ő ismeri már a kör­nyéket. Csak azt felejtette el ~ megmondani, hogy a posta egy mellékutcában van, az. iskola pedig köz­vetlenül az egyik buszmeg­állóval szemben. B. E. A sok-sok hátrány mellett bizonyos előnyei is voltak a több hétig tartó szárazságnak. Az aratás idején jól kihasz­nálták gazdaságaink a forró nyári napokat. A Vácszent- lászlói Zöldmező Termelőszö­vetkezetben is hasznosan telt el ez az időszak. Nyolcvan­nyolc hektárról betakarították az étkezési borsót, hektáron­ként 3,6 tonnát szállíthatnak hántolásra a Vetőmag-termel­tető Vállalatnak. Háromszori kaszálás után üresek a lucer- natábláik is, az exportra szál­lítandó kétezer tonnából már négy vagont megtöltöttek, augusztus elején érkezik meg egy uszály a további szállít­mányért. Nagyüzem a keverőben Július hetedikén kezdte meg nyolc kombájn a munkát a búzatáblákon. Szombat, va­sárnap is dolgoztak, így ti­zenkét nap után ezt a fel­adatot szintén törölhetik a2 ütemtervből. A 4.5 tonnás át­Kicserélték a szivattyút, fel­újították a villanyhálózatot, a vízművek engedélyével az ő aknájukba kötötték be a szel­lőzést. Most már kellemes lég­fuvallat van az aknában, nem párásodnak a vezetékek. A hatvanezer forint értékű mun­ka a szivattyú és a cső anyag­ára miatt tízezer forintból ké­szült el. A többit a VGV dol­gozói ingyen — többek között kommunista szombatjukon vé­gezték a város lakói számára. Továbbra is gondot okoz azonban a kút tisztán tartása, ezt a feladatot is kénytelenek kétnaponta megismételni, hi­szen sokan nemcsak gyönyör­ködnek a szép alkotásiján, pancsolnak a vízben, hanem nem egészen szokásos szeme­tüket is beledobálják. aki munkásságának jelentős részében foglalkozik a költő alakjával. Előadást, vitaveze­tést vállalt Bálványosiné Ge­rencsér Katalin, az ELTE köz- művelődési csoportjának mun­katársa, valamint Szigetiig Gá­bor irodalomtörténész. Foglal­kozást vezetett Bodor Pál új­ságíró, Tóth Júlia pszicholó­gus. A házigazdák részéről dr. Asztalos István múzeumigaz­gató Petőfi és Aszód kapcsola­tát mutatta be, egy másik al­kalommal pedig arról szólt, milyen szerepet töltöttek be a település életében a Podma- niczkiak. Detre János evangé­likus lelkész a templom ba­rokk oltárával ismertette meg a fiatalokat. Fodor Mihály ta­nító a kommunikációs képes­ségfejlesztő foglalkozásokat irányította. A Skuczi László egyetemi hallgató által veze­tett táncházban volt lehetőség a vidámságra, a mozgásra. Kon ez István, a városi párt- bizottság munkatársa az előző táborokról készített, diaképeket. mutatta be, s vállalt játékve­zetői szerepet a gondosan szer­kesztett. Fele sem igaz vetélke­dőben. A filmes foglalkozások gazdája Kecskés József, a gö­döllői művelődési központ igazgatója volt. — Az első évben Petőfi, a vándorszínész, a másodikban Petőfi, az aszódi diák címmel szerveztük a tábort. Az idei Iagtermés még megfelelő, bár a jobb földeken levő vető­magbúzából öt tonnát arattak le hektáronként. Az aratással párhuzamosan folyt a szalma betakarítása, hamarosan vér geznek a bálázással. Saját szarvasmarha-állományuk nagy takarmányszükséglete miatt a tehéntartók nyolc, a többi téeszta.gok négy mázsát vásárolhatnak. A vadkaesatelep felé halad­va Kolozs László termelési el­nökhelyettes már a következő munkákról beszél. Ezen a hé­ten indul a vetőma,"tisztítás, nemsokára hordják a földekre a szerves és műtrágyát, amit egyelőre csak betárcsáznak a talajba. Az évente nyolcezer tonna tápot feldolgozó takar­mánykeverőben most is nagy­üzem van, az ajtó előtti lá­dában íűrészporral kevert fertőtlenítő szer, ide csak a higiéniai szabályok betartásá­val látogathatunk. Vadkacsák a parton A szomszédban már a fo­gadógarat szippantja fel a búzát, a hat darab hétszázöt­ven tonna befogadóképességű gabonatárolóból most töltik fel a harmadikat. Száll a fi­nom por, száraz a gabona, a földgáz-üzemelésű szárítót idén be sem kellett indítani. Táblánként,' fajtánként ellen­őrzik a búza nedvességtartal­mát. A gyorsmérő a‘Zö!TTT51 mutatja,,; a megengedett 14,5 százaléknak jóval alatta van, 12,5 százalék a mostani érték. A fajsúly a mutató 80-a.s ál­lásánál már elfogadható, a hektólitersúly-mérőről most 82-t olvashatunk le. Ez azt is jelenti, megfelelő a gabona sikértartalma. Útközben látjuk még a sár­guló levelek közt hajladozó, uborkát szedő asszonycsapa­tot, Itt is elkelne a locsolás mellett még több eső. Pár méter után csodálatos táj tű­nik fel. A hetven hektáros víztározó túlsó partján hatal­mas, virágzó napraforgótábla. tábort Itt voltam először sze­relmes címmel hirdettük meg. Úgy érzem, s ez munkatársaim véleménye is, hogy három év után nyugodtan kimondhatjuk, a tudatos munka hagyományt teremtett. Ezt igazolják azok a gyerekek is, akik eddig min­den évben eljöttek. Kóbor Vi­rág már a férjét is elhozta. Négyen felvételiztek az ÉLTE bölcsészkarán. ígéret Novákné nem dicsekszik. Tapasztalatból tudom, milyen kemény munkával készül min­den feladatára, de most a szo­kottnál oldottabb. — Azt hiszem, arra lehetünk a legbüszkébbek, hogy a mos­tani tábor hatvan fiataljának a zöme, majdnem száz száza­léka ígéretet kért tőlem. Meg kellett ígérnem, hogy jövőre visszajöhetnek. Megígértem. Pedig tudom, milyen nehéz lesz. Az idén százötvenöt fia­tal jelentkezett, s hatvanat fo­gadhattunk. Húsz gyerekkel indultunk. A számok is mutat­ják a fejlődést. Most három csoportban dolgoztunk, külön csoportvezetőkkel. Bagyin Ka­talin, Vörös László, Csobán Pál állandóan ott volt a gye­rekek között. Még a búcsűes- ten, a vidám, Petőfi korát idé­ző kávéházban is. ahol a fel­nőtteknek semmi dolguk nem akadt, mert szerepüket átvet­ték és kitünően elvégezték a táborozó gyerekek. Hálájuk és köszönetük jeléül. A vendég­látásért, a kapott ismeretanya­gért, a gazdag élményekért. Fercsik Mihály körben egy-egy szomorúfűz, kis faház, horgászstég. Az embernek erről a hely­ről egy kellemes kirándulás jut eszébe, nem negyvenezer vadkacsa. Pedig itt ezek a pénzforrást jelentő állatok he- verésznek a napsütésben, va­lahogy úgy, mint a tömeg a Balaton déli partján, har­mincfokos hőségben. Ellepik a domboldalt, sűrűn úszkál­nak a számukra bekerített ré­szen. Akkor sincs probléma, ha megéheznek, ott az ön­etető. Szokás szerint Ebben az évben a kétezer­ötszáz darabos törzsállomány százhúszezres szaporulatából csaknem nyolcezer pecsenye- kacsát adott el a szövetkezet. Értékesítenek még napos- és előnevelt kacsát is, a vadász- társaságok igénye pedig tíz­ezerre tehető. Találkozásunk óta az égiek teljesítették Kolozs László kí­vánságát: csak 20—30 milli­meter csapadék kellene, és akkor szántani is tudnánk. Itt a megfelelő alkalom, minden mehet a rendes szokás szerint. B. E. A kánikulai melegben hihe­tetlen látványként hatott az az eleven, nyüzsgő élet, ami a GSC sporttelepén fogadott. A nagypályán Stefkó Sándor edző vezénylete alatt rúgták a bőrt a felnőtt csapat tagjai, a kispályán a szövetkezeti bajnokság dúlt nagy hévvel, a főbejárat közelében megkez­dett földmunkákat láttam, s az épületek között egy még be nem fejezett faházat. Hát volt miről kérdeznem Matuz Sándort, az egyesület ügyve­zető elnökét, s ő elsőként a lelkes szövetkezetiekről, vala­mint a jelenlétüket megalapo­zó együttműködési szerződé­sek értékéről beszélt. — Most éppen a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet vívja bajnokságát három faluból és a városból meghívott szövet­kezet dolgozóiból alakult csa­patokkal. Az együttműködési szerződéseket — amelyek ke­retében folyik nálunk a tö­megsport — az elmúlt év ta­vaszától kezdtük el megkötni, s már a tizenegyediknél tar­tunk. — Mit tartalmaznak ezek az együttműködési szerződé­sek? — A mi részünkről a spor­tolási lehetőségek megterem­tését. A másik fél eszközök­kel, társadalmi munkával és anyagiakkal támogatja az egyesületet. Például a Ganz Árammérőgyár évi 75 ezer fo­rintot ad, 3 ezer kilométerig autóbuszt. De ugyanígy támo­gat bennünket a Volán, a Hu­mán, az Agronovo, a Gödöllői Tangazdaság, a gépgyár és folytathatnám hosszan a sort. — Ilyen mértékű támogatás melleit vannak-e anyagi gond­jai az egyesületnek, s mennyi pénz jut a fejlesztésekre? — Ügy is fogalmazhatom, hogy égy sportegyesüiet olyan feneketlen zsák. amelybe nem lehet elég pénzt beletenni. A tömegsportot és a minőségi sportot együttesen akarjuk fejleszteni. A szakosztályok' értekezle­teit szeretnénk végre kultu­rált körülmények között meg­tartani, ez azonban a székha­zunk hiánvában még nem le­hetséges. Pedig, ha megfelelő helyiségeket tudnánk biztosí­A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környé­ke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kamara kiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A ki­állítások 10—18 óráig tekint­hetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagyíarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Farkasok és juhok. Színes szovjet mesesorozat. Csak 4 órakor! A betörés nagymestere. Szí­nes, magyarul beszélő francia krimi. 6 és 8 órakor! tani a sportolóknak és veze­tőknek, a pályán kívüli kö­zösségi életet is sokkal csalá­diasadba tehetnénk, S éppen mert e jó pályán kívüli kö­zösségi életre is szükség van, elhatároztuk, hogy felépítjük a székházunkat. A tervek már el Is készültek — mondta, s mutatta is Matuz Sándor —, a területet már ki is szintez­tük, a közművet áthelyeztük. A székház megvalósítását há­rom lépcsőben tervezzük: még az idén elkészítjük az alapot a lábazattal együtt, jövőre a falakat húzzuk föl, s rátesz- szük a tetőt, a rákövetkező évben pedig lehetőleg befejez­nénk az építkezést. — Kiknek a munkájára, se­gítségére számítanak? — A városi tanács idén is. mint minden korábbi évben, körlevélben kérte a helyi gaz­dálkodó szerveket, hogy te­gyék meg társadalmimunka­ajánlataikat. Ezek összegzése még hátravan, de néhány helyről 'már tudatták velünk, hogy mit vállalnak. A Ganz Árammérőgyár vál­lalta, hogy a brigádok a szék­ház összes villanyszerelési munkáit elvégzik. A 23-as Építőipari Vállalat betonozási munkát ajánlott föl, az építő­ipari szövetkezet hasonlóan szakmába vágó dolgokat, a ve­gyesipartól falazáshoz és se­gédmunkához jelentkeztek dolgozók, és így tovább. A kis­iparosok közül megemlíteném Szekeres Józsefet, aki nagyobb összeget is fölajánlott. De a megyei szerveket is megkeres­tük egy pálvrtzattal. Aprán­ként összegyűlik majd a szék­ház felépítéséhez szükséges 4—4,5 millió forint. — Az egyesület mit tud ten­ni azért, hogy bevételeit nö­velje? — Vásároltunk egy szippan­tóautót. vettünk egy autó­buszt. amit bérbe adunk, s van egy szerződéses büfénk. Ezeknek a haszna az egyesü­leté. de még próbálunk más •módon is bevételhez jutni. Aszódi László Antal ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) Gödöllői Sport Klub Otthon három lépcsőben Az ország minden részéből jöttek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom