Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

■ Abonyí krónikái Miután a bőit bezár És vannak-e rigolyái? Az idős emberelőről való gondoskodásnak immár több­féle formája ismert Abony- ban. Ezek közé tartozik a házi szociális gondozás, amelyre azok tarthatnak igényt, akik betegek, mun­kaképtelenek, alacsony jö­vedelműek, nem tudják ma­gukat ellátni és eltartásukra képes hozzátartozójuk sincs. Napjainkban tizennyolc ön­kéntes és három hivatásos gondozónő tevékenykedik a nagyközségben. Az előbbiek egyike Pászti Pálné, az áfész cipőboltjának dolgozója. Háromnegyed ötkor rajta kívül már senki sem tartóz­kodott az üzletben. Nem bí­zott abban, hogy aznap bár­ki is rányitná az ajtót. Leg­szívesebben lehúzta volna a redőnyt és indult volna ha­za, de ezt nem merte vállal­ni, hiszen ötig nyitva keli tartania. Nekitámaszkodott a pultnak, állt és várt, közben nagyokat szippantott cigaret­tájából, majd gyorsan ki­fújta a füstöt. Kezdetben a nap esemé­nyei villantak fel apró, kicsi képekben, majd azon studí- rozott, mit kell még tennie, ha munkahelyét elhagyja. Lezárja az üzletet és rend­szerint ugyanazon irányba hazafelé indul. Útközben meglátogatja Pista bácsit, akit már több mint két esz­tendeje gondoz, megkérdi, mire van szüksége másnap, mit vásároljon be, elviszi az ételhordót, amiben a 76 éves, magányosan élő embernek a Kossuthból hordja az ebédet. Ha mindent rendben talál a bácsi körül, siet haza. Vacso­rát készít, tesz-vesz a ház­tartásban, hiszen ott mindig akad munka. Még a kora es­ti órákban meglátogatja a néhány hónapja ugyancsak egyedül élő édesanyját, aki nehezen viseli a magányt. Kérdezték már tőle, miért vállalja ezt a többletet. Ami­lyen nyílt volt a kérdés, olyan egyenes a válasz. Nem sok a fizetése, kiegészítéskép­pen jól jön az a pár száz forint tiszteletdíj. Na meg azért is, mert a gyermekeinek akar. példát mutatni. Lénye­gében ez az érzelmi szempont dominált, amikor korábban a keresztanyja gondozását el­vállalta. Valójában nem is keresztszülője volt, csak így nevezték. Az anyósával ba­rátkozott a néni. Egyszer elé állt és arra kérte, vegyék magukhoz, s ő gondolkodás nélkül teljesítette. Két esz­tendeig éltek együtt. Aranyos asszony volt, jól kijöttek. Keresztanyu halála után gondolt egyet, és elment a tanácsra. Bejelentette, hogy szívesen elvállalná egy idős, magányos ember gondozását. Így került kapcsolatba Pista bácsival. Minden héten egy­szer alaposan kitakábít, ki­mossa a szennyest. Huzamo­sabb időt rendszerint szom­baton tölt nála, ilyenkor min­dig sokat beszélgetnek, álta­lában a futballról, mert Pis­ta bácsi rajong a fociért, öt ugyan nem nagyon izgatja a sport, de miután a fia ugyan­csak a labdarúgás rajongója, egyet s mást tud róla. Valakit az is érdekelt, van­nak-e a bácsinak rigolyái, mivel tudott a bizalmába fér­kőzni? Nincsenek rigolyái. Egyszer ugyan, még a kezdet kezdetén felszólította gondo­zottja, hogy kormozzon ki. Erre ő azt felelte, hogy ah­hoz nem ért és nem is ez a feladata, majd hozzátette: ha nem felel meg neki, amit és ahogyan csinál, tegyen beje­lentést a tanácson és többé nem megy hozzá. Azóta egyet­len szóváltás nem volt köz­tük. Miként lehet egy koros em­ber bizalmát elnyerni? Ked­vében jár, örömeit, gondjait, meg általában, ami érdekli, megbeszéli vele. Vasárnapon­ként főz Pista bácsinak is. és mivel cukorbeteg, annak megfelelően készíti el az ebédjét. Hálás ezért és nagyon ízlik a főztje. Sokszor mond­ta már neki a bácsi, hogy úgy főz, mint az édesanyja. Gy. F. CEGLÉD! xJáila A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 173. SZÄM 1986. JÜLIUS 24., CSÜTÖRTÖK Csökkenő lehetőségek Haladni, mérsékelt tempóban Elmúlt kétesztendei tényke­dését áttekintve inkább apró lépésekről, mintsem nagy horderejű változásokról szá­molhat be a ceglédi cigány­ügyi koordinációs bizottság. A városi tanácsi testület szá­mára készített összefoglalójá­ban a fokozatosságot és a kö­vetkezetes, mérsékelt tempójú előrehaladást hangsúlyozza, illetőleg az alábbi két terüle­ten tartja indokoltnak a szi­gorúbb intézkedéseket: a gyermek- és ifjúságvédelem­ben és a munkavégzéshez fű­ződő kérdésekben. Iskolaelőkészítő A kisebbik gond az, hogy minden évben akad 2—3 gye­rek, akit nem íratnak be az iskolába, viszont az iskola- előkészítőből jó néhányan ki­maradnak. s így az otthonról hozott hátrányuk fokozódik. Tavaly 177 cigány diák volt a városi tanintézményekben, közülük 48 a kisegítő iskolá­ban. A napközis elhelyezést aggasztóan alacsony számban, mindössze 51-en vették igény­be. A többségnek így nincs módja megismerkedni egy tartalmasabb, otthon nem ta­pasztalt szokásrendszer ele­meivel. Számukra a koordinációs bizottság az úgynevezett hetes napköZiiotthonos formát ta­lálná megfelelőnek, mert ál­tala a családban meglevő igen erős kötelék sértetlen marad­hatna, ám lehetővé válna a gyerekekben egy új életvitel Rostocki vendégség Ezüst Griffek a tarsolyában Hazaérkezett a fúvószenekar Ötödik alkalommal került megrendezésre az elmúlt na­pokban Rostockban a nyári keleti fesztivál. Hazánkat a korábbi sikeres cseh, lengyel és NSZK-beli szereplés alap­ján az abonyí fúvószenekar és majorettesoportja képviselte. A zenekarvezetők, Varga György és Gajdos István, va­lamint a tánckar koreográfu­sai, dr. Ördög Györgyné és Merczel Zoltánné nagyon igé­nyes és magas színvonalú mű­sort állítottak össze, amelyet Abony nagyközség lakossága is láthatott és hallhatott az elutazás előtti napokban. Rostock zászlódíszben fo­gadta a fesztiválra érkező fú­vószenekarokat, népi együtte­seket, a táncdalénekeseket és együtteseket. Az abonyiak az első közölt érkeztek a feszti­vál helyszínére. Rövid pihenő és gyors szólampróbák után sor került az első bemutatko­zó térzenére, Rostock patinás belvárosában, az Egyelem té­ren. Megtelt a tér A békés járókelők kezdet­ben nem sok figyelmet szen­teltek a zenekar felkészülésé­re, de a majorettek néhány­szor megrázták magukat a Körpeliner Strassén. és pilla­natok alatt megtelt a tér ér­deklődővel. Másnap ugyan­ezen a helyszínen került sor a fúvószenekari fesztivál ün­nepélyes megnyitójára, ahol tizenkét ország 16 zenekara mutatkozott, be. A megnyitó után a hajó­gyár kultúrcentrumában kez­detét vette a zenekarok kon­certprogramja. Elsőnek a ha­vi pálya előnyét élvező drez­dai zenekar német szerzők darabjaival nagy közönségsi­kert aratott. Őket követte az abonyi zenekar. Gajdos Ist­ván karnagy vezényletével Balázs Árpád „Előjátéka" és a német szerző kötelező da­rabja a közönséget is meglep­te. Varga György vezényleté­vel Borgulya András „Tréfa", Hidas Frigyes „Concertino három tételben” és ráadás­ként a Monti-csárdással a ze­nekar a közönség és a zsűri nagy tetszését váltotta ki. A szűnni nem akaró vastapsot a dánok készülődése szakítot­ta meg. Béke, barátság A koncertet követő napok­ban Rostock, Warnemünde és Kühlungsborn szabadtéri színpadain mutatkoztak be a zenekarok. Az itt nyújtott tel­jesítményt. is figyelemmel kí­sérte a zsűri, és az értékelés szempontjai között helyet ka­pott a közönség reagálása és tetszésnyilvánítása is. A hű­vös, esős idő ellenére az abo­nyi zenekar és a majorettek műsora mindenütt nagy sikert aratott. A keleti fesztivált a béke és barátság gondolatának je­gyében rendezték. A zeneka­rok és a népi együttesek a ze­ne és a tánc nyelvén tettek hitet a béke és a barátság mellett az Ernst Thälmann téren rendezett nagygyűlésen. Az abonyi zenekar és tánckar a Zrínyi- és a Fehérvári-in­dulóra vonult be olyan siker­rel, hogy a több ezer fős kö­zönség együtt tapsolt az indu­ló ütemére. Az ifjúság béke­vágyának kifejezéseként a zá­róképben a részt vevő 16 ze­nekar együtt játszotta Bruch- mann német zeneszerző fesz­tiválra írt darabját. A fárasztó és zsúfolt feszti­válprogram mellett lehetőség adódott Rostock és környéke nevezetességeinek és a hajó- kiránduláson a nehéz „tenge­részéletnek" a megismerésére is. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre a Rostock külváro­sában levő szabadidőközpont­ban került sor. Nem kis örömmel vettük tudomásul, hogy a belga, a német (grim- meni) és az abonyi zenekar a színpadra kapott meghívást. A többi zenekar és a közön­ség a lelátón foglalt helyet. A fesztivál elnökének értékelő zárszava után következett az eredményhirdetés. Minden ze­nekar díszes oklevélben és értékes tárgyjutalomban ré­szesült. A belga zenekar veze­tője az együttes kimagasló szerepléséért az Ezüst Trom­bita különdíjat, Varga György, az abonyí zenekar vezetője pedig az Ezüst Griff nagydíjat vette át. A feszti­vált a színpadon lévő három együttes közös műsora zárta. Értékelés Az örömteli ünneplés a szálláshelyen egyre fokozó­dott,. és a végén már együtt énekeltek és táncoltak az abonyiakkal a német, belga, finn, norvég és a dán fiúk és lányok. A kora hajnali órákban sor került a felnőtt vezetők kö­rében az első szakmai érté­kelésre. Szó esett mindazok odaadó, lelkiismeretes mun­kájáról, akik a zenekart eh­hez a sikerhez segítették. Sebók Pál iránti fogékonyság kialakí­tása. Az iskolák gyermekvédelmi felelősei szoros kapcsolatot építettek ki a gyámhatóság­gal, rendszeresen kérik a tá­mogatását. Leggyakrabban gyámügyi segélyt igényelnek a cigány 'származású tanulók napközis díjának megtéríté­sére. A cigány diákok az átlagnál több tanórát mulasztanak el. Ennek elsősorban szemlélet­beli okai vannak: a tanulás, a tudás presztízse csekély. Gyakran előfordul, hogy a diákok — főleg az anyagi gondokkal küszködő családok­ban — a szülőknek segítenek otthon vagy a kisebb testvé­rekre ügyelnek. Foglalkoztatás A felmérés szerint Cegléden a munkaképes korú cigányok száma 480. Ezzel szemben csupán 195-nek van állandó munkaviszonya. A megmaradó 225 személy kevéske iskolai végzettsége, szakképzetlensége miatt csak alacsony szintű munka végzésére alkalmas, il­letve legfeljebb betanított munkásként foglalkoztatható. Közöttük sok a nő, munka- vállalásukat a család népes volta is akadályozza. Könnyű, egy műszakos ál­lást igényelnének, efféle azon­ban a területen egy-két var­rodában adódik. Ezektől vi­szont a szalagrendszer miatt ódzkodnak. A férfiak le­hetőségeinek köre is egyre szűkül. Ez természetes, hiszen a vállalatok kvalifikált mun­kaerőt keresnek. Komoly nehézségeket jelent tehát a cigány lakosság fog­lalkoztatása, ám erre a kér­désre mind nagyobb figyel­met kell fordítani, ugyanis nem kis társadalmi feszültség forrásává válhat, ha a város nem tud munkaalkalmakat teremteni számukra. Társa­dalmi beilleszkedésük elkép­zelhetetlen a munkához való jog nélkül. Arra, hogy koráb­ban sem éltek ezzel a joggal, fölösleges lenne hivatkozni. A jövendő nemzedékek érdeké­ben szükséges vállalni a koc­kázatot — akár az állami költségvetés terhére is. Lakáshelyzet. A cigány la­kosság rendkívül mostoha kö­rülmények között, a létmini­mum szintjén (vagy az alatt) él. Mind kevesebb a családok tehetőssége arra, hogy önerő­ből továbblépjenek. Hitelkép­telenek, s így tanácsi bérla­kásra lennének jogosultak, de a városban 1978 óta nem épült ilyesfajta lakás. A meg­üresedettek közül ugyan jut­tatnak az arra rászoruló csa­ládoknak, ám ez nem csök­kenti számottevően a lakás­igénylők sorát. Hátrányban A Cséry telepen a kommu­nális ellátottság hiányosságai és a korábban épült kis alap- területű lakások zsúfoltsága újratermeli a hátrányos kö­rülményeket. A koordinációs bizottság alapvető fontosságú­nak tartja, hogy a cigánvság lakáshelyzetét a közeljövőben széttelepítéssel oldják meg. Igaz, ebben a kérdésben szer­fölött ellentétes vélemények születtek. V. s. Forma-jegyek magyarországi Forma— autóversenyre Cegléden, a városi sportfelügyelöségen is lehet belépőjegyet váltani. A 1-es Pletykapad Színhely: tófürdő, ren- geteg külföldi és ma­gyar turistával. A mély viz kellős közepén egy fémvázas pad, erősen le­betonozva. Az idősebbeli derekán autógumi, annak adják, aki nem tud úszni. Ki az úszógumival, ki anélkül. de mindenki igyekszik a pad felé. A pad környékén tömeg, úgy ka­paszkodik, ahogy tud. de látszik,, nagyon olt akar­nak lenni. A kör közepén szalma­kalapos öregúr, őt figyeli mindenki. Az öreg mesél Viccet mond, pajzán törté­neteket kanyarít, anekdotát ad elő. A körülötte lebe- gök feszülten figyelnek, aztán a poénoknál d vizet, és egymás vállát csapkod­ják, pedig nem ismernek senkit az itteniek közül. Mondom: az öreg mesél, egyfolytában, reggel ki­lenctől. Este ötig-hatig bír­ja szusszal. A háttérben külföldiek, arcukon dühödt csodálkozás, nem értik, amit az öreg mond. Ez az információ csak magyar anyanyelvűek számára in­formáció. Ilyen arcot szok­tam én vágni a/<kor, ami­kor kapom a levelet a Hi­vataltól, körmönfont szó­halmazok közölt hiába ke­resem sokszor az igazi tá­jékoztatást. Lekezelve, va­lahonnan föntről küldik a levelet stencilezve, valaho­vá, egynek a sok közül. Ott állok egy szuperegyoldalú és egyirányú kommuniká­ció — közlés — végén, és arcomra dühödt csodálko­zás feszül: én ezt nem ér­tem, ez nem magyarul v&n! A nyugdíjas öregúr vi­szont magyarul beszél. Szé­pen. tagoltan, mindenki számára érthetően, még vissza is lehet kérdezni tőle, h<£> valamit nem ér­tek. J ó itt a fürdőtöknek! Lubickolhatnak — sa­ját anyanyelvűkben! r. 1. Halló, itt Zánka! A süketszoba vendégei A ceglédi Riporter őrs je­lenti az úttörővárosból. Július 21. Csütörtök reggel elment a harmadik turnus, mi pedig péntek délelőtt úgy döntöt­tünk, hogy lemegyünk a Ba- laton-partra, és ott töltjük az időt, amíg a következő cso­port különvonatai megérkez­nek. Mikor visszaértünk a tá­borba, akkor tudtuk meg, hogy a különvonatok 3—4 órát fognak késni, mert a Favorit expressz elütött négy sínja­vító munkást. A késés miatt este elmaradt az ünnepélyes tábornyitó. Vacsoráig az időt pingpongpartikkal töltöttük. Szombaton őrsünk négy tagja: Molnár Helga, Gál Beáta. Elekes Csaba és Ba­nya Erzsébet Csillebércen a nemzetközi táborban járt. Egy teljes kazetta megtelt a riportokkal, amelyek iraki, chilei, szovjet, mongol, koreai, finn, olasz és magyar paj­tásokkal, valamint Juhász A Ceglédi Tejipari Közös Vállalat felvesz legalább ötévi szakmai gyakorlatot szerzett géplakatos szakmunkást Jelentkezni lehet a munkaügyi osztályon, cím: Cegléd, Ipartelepi út 5., telefon: (20)-10-327. 12-es mellék. András váci fafaragóval ké­szültek. Mi, akik otthon malrad- tunk, se pihentünk, a stú­dióban folyt A barátunk a rádió nevű játék. Az ide el­látogató pajtásokkal megis­mertettük a stúdió felszere­lését, a munkánkat. Beülhet­tek az úgynevezett süketszo­bába és maguk is készíthet­tek riportokat. A munkánk megváltozott és a szabad időnk minimálisra csökkent. A na­pi három adáson kívül dél­előtt és délután is két-két foglalkozást tartunk, rövid szünetekkel. Szombat este két program közül lehetett választani, megnézhettük már másodszor a Roller együttes koncertjét, vagy a Pieiiret és a szomorú királylány című pantomimjátékot. A szervezők bőven gondos­kodnak elfoglaltságról az itt nyaraló őrsvezetőknek. A tur­nus végéig az úttörőváros kü­lönböző helyszínein játékvá­rak és tematikus bázisok mű­ködnek. Külön szakmai prog­ramok is vannak. A legna­gyobb népszerűséggel az egész nap működő békecent­rum számolhat. Az idő a hét végére ismét elromlott, nagyon erősen fújt a szél, esett az eső. Vasárnap este a Népek barátsága együttes lépett fel a sport- csarnokban óriási sikerrel. Utoljára jelentkeztünk tu­dósítással az úttörővárosból, nemsokára álomkórosan, de jó hangulatban indulunk ha­za Ceglédre. Tűri Györgyi Bácsi Krisztina Nagy Krisztina KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Kö­szönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, KÁRPÁTI SÁNDOR temetésén megjelentek, részvétük­kel fájdalmunkat igyekeztek eny­híteni. Köszönjük a koszorúkat és virágokat. A GYÁSZOLÓ CSA­LÁD. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom