Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

Ünnepi orgonaszó és eszperantó Névadó szülők Hollandiából A helyi egyesület titkárává választotta A magyar városok sorában Nagykőrös az eszperantóbarát helyek közé tartozik, tekintve, hogy nálunk vagy harminc családban beszélik az eszpe­rantó nyelvet. Az eszperantó nyelvet Bá- nóczy Endre tanár hozta vá­rosunkba, 1913-ban választot­ták meg főgimnáziumunkba. Bánóczy tanár úr nemsokára tanítgatni kezdte a fiatalság­nak az eszperantó nyelvet. Lelkes munkatársa lett egy fiatal iparos: Khirer Antal cipőfelsőrész-készítő és dr. Szabó Károly városi tisztvi­selő, s megalakították az esz­perantó egyesületet is. A felszabadulás után buz- gólkodásuk folytán újabb len­dületet vett az eszperantó ter­jedése. Több fiatal is megta­nulta, de közülük is kiemel­kedett egy gazdálkodó leánya, Magyar Erzsébet, aki aztán férjhez ment Bánfi Sándor helyi asztalosmesterhez. Kül­földi levelezése mellett foly­tatta a, nyelv tanulását. Le­vizsgázott belőle és tanítani kezdte a nyelvre Zoltán fiu­kat is, aki szintén eszperan­tó vizsgát tett, s elektronikai műszerész munkája mellett mellékfoglalkozásként tanít­ja a nyelvet a Petőfi iskola tanulóinak.­Bánfi Sándorné működése során barátságba került több holland, német, lengyel, bolgár és más külföldi eszperantis- tával, s többeket meglátoga­tott. Látogatásait a külföldiek viszonozták. A helyi egyesü­letben pedig titkárrá válasz­tották, s mint az országos egyesület megyei küldötte részt vesz a hazai és külföl­di eszperantókongresszuso­kon. Bánfi Sándorok Zoltán fia megnősült; a család most ké­szül az unoka névadására. Megírták ezt egyik eszperan- tista barátjuknak, egy rot­terdami tanárnak, akivel év­tizedek óta kapcsolatban van­nak. A holland tanár azt ír­ta vissza, hogy a névadó pa­pa-mamaságot az ő fiuk és lányuk vállalja, akik eljön­nek a névadó ünnepségre. Ezután érkezett meg Hol­landiából Paul Ruispel fia­tal holland biztosítási tiszt­viselő nővérével, Carla Ruis- pel holland tanítónővel a névadó ünnepségre, amelyet a napokban az Arany János Művelődési Központ házasság- kötő termében tartottak meg. Ünnepi orgonazene kísére­tében a Petőfi iskolában esz­perantóul tanuló gyerekek eszperantó dalokat énekeltek. Majd Surmann Jánosné anya­könyvvezető a névadó szülők bemondása nyomán, hivatalo­san Viktor Zoltán nevet kap­ta a kisfiú. A szülők foga­dalmat tettek, hogy a kisfiút szocialista módon nevelik, a névadó szülők pedig arra tet­tek fogadalmat, hogy ebben segítenek a szülőknek, s ab­ban is, hogy a kis Viktor Zol­tán ápolja majd a magyar— holland és eszperantó barát­ságot. tm «hí; Végül a Rákóczi általános iskola úttörői Bakó Kálmán­ná tanárnő vezetésével kö­szöntötték műsorral és virág­gal az ünnepeltet és az ün­neplőket, és kék nyakkendőt költöttek a kis ünnepelt nya­kéba. Az ünneplés pezsgős koccintással ért véget. A holland vendégek Bánfi Sándorék vendéglátása során megtekintették a várost, és szép emlékekkel utaztak ha­za. Kopa László Mozi A nagyteremben A betörés nagymestere. Szí­nes, szinkronizált francia kri­mi. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben. Balkán exp­ressz. Színes jugoszláv kaland- film, fél 6-kor. A kertmozi­ban. Szabadlábon Velencében. Színes, szinkronizált francia— olasz bűnügyi vígjáték. Elő­adás 9 órakor. NAGYKŐRÖS| tairiop A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1986. JŰLIUS 22., KEDD Kemény harc a nyereségért Új üszőnevelő telepet építenek A nagykőrösi Arany János* Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet évente ezerkétszáz-ezer- háromszáz szarvasmarhát ne­vel. A borjak, az üszők, a hí­zómarhák, a bikák a közös gazdaság több telepén növe­kednek. Mi a téeszmajorban kerestük meg Szabari István állattenyésztési ágazatvezetőt, azért, hogy az ágazat eredmé­nyességéről, gondjairól, a fej­lesztési elképzelésekről, konk­rét tervekről kérdezzük őt. Görögország is — Előrebocsátom, hogy a szarvasmarha-tenyésztés ugyanolyan önálló egység a közös gazdaságon belül, mint a faipari GT. Ezt az ágazatot 450 tehénre alapoztuk, van hízómarha- és növendéküsző- részlege is. Utóbbiból pótol­juk a selejttehénként vagy hízómarhaként értékesített évi 80—100 tehenet. A bikatele­pünkön évente 100—200 jó­szágot nevelünk; számuk azért is ennyire változó, mert két éve a külpiacunk Görög­országgal bővült. A görög vevő továbbíartás- ra szívesen vásárolja tőlünk a 210—310 kiló közötti súly­kategóriájú kis bikákat. A magyar tarka borjúért kilón­ként 76, a limuzin borjúért 79 forintot fizetnek, s ha eh­hez hozzáadjuk a 6—7 forin­tos állami támogatást,, akkor kiderül, hogy nem is olyan rossz üzlet a kis bikák érté­De jó volt! Kár, hogy vége! Tábortűznél Lengyelországban Nem is kell ahhoz valami túlságosan mélyen ismerni a gyermeklélek rejtelmeit, hogy kijelenthessük: az idei nyáron alighanem azok az úttörők érezték a legjobban magukat, akik — a városi úttörőelnök­ség friss kezdeményezése nyo­mán — Lengyelországban, Gdanskban kerestek felüdü­lést. A Révész, a Mexikó, a Del­fin, no meg természetesen a Gdansk *86 őrs tagjai június 25-én vágtak neki a nagy út­nak, természetesen felnőtt kí­sérőik társaságában. Másnap már meg is érkeztek, s elfog­lalhatták kényelmes szállásu­kat. De igazán csak a harma­dik napon kezdtek el amúgy úttörőmódra élni. j Hogy miből állt ez? ezzel még nem volt vége, hi­szen a haditengerészeti mú­zeum akváriumában a tenger mélyének állatai is sok látni­valót adtak. A hattyúk etetése már szinte csak levezetésnek számít, ismerjük el... A hatodik napon Oliwát ke­resték fel. Állatkertet, kated- rálist tartogat látnivalóul a városka. Míg előbbiben sok tréfa forrása volt az egzotikus állatokkal való ismerkedés, emitt csalódást okozott a várt orgonamuzsika elmaradása. Ezt a környék megszemlélése — természetesen a toronyból — némileg pótolta. A Balti-tenger vize — állít­ják — igenis kellemes, csak meg keil szokni. Nem véletlen tehát, hogy a tengeri fürdőzés egyik kedvenc időtöltésükké lett. Mindenki meglepetésére még erdei sétát is tettek, hi­szen a városközpontba egy ilyen utacskán mentek be. Csodálatos élmény lehetett, amikor lengyel pajtások meg­hívásának eleget téve. tábor­tűz mellett erősíthették a ba­rátságot. A tűz ropogása min­dig élmény, hát még akkor, amikor sebtében összeállított viszonzásműsoron törték a fe­jüket a magyar úttörők! Nem is vallottak szégyent... De arra aztán végképp nem számíthattak, hogy igazi tenge­ri katonai parádén is részt ve­hetnek. Ehhez Gdyniába men­tek át, s a tenger ünnepe al­kalmából rendezett hajópará­dét csodálták. Az már szinte csak ráadás, hogy a Burza fe­délzetére léphettek: a torpe­dórombolón kiállítást rendez­tek, s bizony volt mit lesni. De Sopot. Aki a lengyel ten­gerparton jár, igyekszik felke­resni. így tettek a körösi út­törők is. Többeknek már a délutáni programon járt az esze, ugyan milyen ajándéko­kat vegyenek, mivel kedves­kedjenek az otthon-maradot­taknak? A bevásárlás végül természetesen mindenkinek sikerült... Este a táborvezetőség meg­lepetéssel rukkolt ki: a len­gyel vezetőket szalonnázni (!) hívta. Nem árt tudni — s a pajtások ezt is megjegyezték —, hogy Lengyelországban a szalonnasütés szokása ismeret­len. Azaz ismeretlen volt — teszik hozzá most már kuncog­va, mert aki egvszer evett — szakszerűen pirított kenyérrel, arra csorgatott — zsírjára sü­tött, igazi füstölt húsos szalon­nát, az bizony rászokik. Hát még ha némi vöröshagyma is kerül a oarázsba. s annak leg­külső rétege szépen elég. ám ez idő alatt a bentebbi leve­lek olyan csodálatos aromát szereznek, hogy még az is meg­nyalja az ujját utána, aki csak látja ...1 De ha a hazai ízeknek sike­rük volt, tegyünk említést ar­ról is, milyen étrend fogadta a körösieket Gdanskban! Iga­zán nem lehetett okuk panasz­ra. A babgulyás, a virsli, a tú­róstáska, a tojásrántotta itt­hon is asztalra kerül, de a füs­tölt hal, a vaníliás tejföl, a szamócás tészta, lehet, hogy ezután sorakozik majd fel a kedvenc ételek közé. A hajógyár is szinte kötelező penzum, de ezt a kötelezőt ne­hogy valamiféle kényszernek tekintse ám bárki is! A világ legnagyobb komphajójára mászni, azt lesni, hogy lesz az acéllemezekből hajó — azt nem lehet kihagyni. S ráadá­sul magyar szót is hallottak: a hajógyárban hetven fős szakembergárda is segíti a len­gyel építőket munkájuk sike­res elvégzésében. S Lengyelországhoz tartoz­nak a II. világháború pusztí­tásának nyomai is. Stutthof- ban a haláltábor megtekintése életre szóló élmény ... Hogy mégsem legyen aznap borús a hangulat, délután a malborki várat „vették be'*, persze csak sétával... A tengerparti nyaralás el sem képzelhető hajókirándulás nélkül. A pajtások Hei szigetét keresték fel, ahol a halászati múzeumot is megnézték. Este újabb tábortűz, most a lengve! pajtások részvételével. Utána? Alvás! S a tizennegyedik napon új­ra felkerekedett a harminc ta­gú körösi csapat. A Poionia expressz kényelmes ugyan, de mégiscsak örültek, hogy le­kászálódhattak a vonatról, s a Keletiben átszállhattak a busz­ra. Itthon a huszonhat úttörőt meg négy vezetőjüket népes tömeg várta, s a legtöbbet el­hangzó mondat bizonyára az volt: de jó volt! Kár, hogy vé­ge ... Ballal Ottó kesítése, hiszen közei annyit kapunk értük,, mintha nagy súlyra meghizlalnánk. „Visszatenyésztés” Hízóbikákat is exportálunk 500—530, üszőket 450 kiló fö­lött. Borjúra és hízómarhára egyaránt jó vevőnk még az olasz partner, de Libanonba és Líbiába is exportálunk szarvasmarhát. Legszíveseb- gen a kis bikák külhoni érté­kesítésével foglalkozunk, mert így nem kell olyan sok ta­karmányt tárolnunk és föl­etetnünk a jószággal. Az Arany János Termelő- szövetkezetben néhány éi?Vel korábban beindult egy ke- resztezési program, ami azt jelenti, hogy limuzin bikák­kal fedeztettek magyar tarka teheneket^ hogy az egész állo­mányuk limuzin fajtájúvá váljon. Azonban kiderült a limuzinnak több hibája: ke­vesebb a teje, rosszabb bor­júnevelő s gyengébb , a hízé- konysága is. mint a magyar tarka tehéné. Igaz, értékesí­tésnél a formája, húskihoza- tala jobb a magyar tarkáénál, ezek a tulajdonságok azonban nem jelentenek akkora előnyt, amiért érdemes lett volna a limuzin fajtára áttérni. Ezért az elmúlt évtől a gaz­daság ráállt egy úgynevezett vissza tenyésztési programra. Ezentúl csak magyar tarkát hagyunk meg tény észüszőnek; a kevert borjú, üsző, bika végtermék lesz, vagyis nem szaporítjuk tovább. A vissza­tenyésztett magyar tarka állo­mányt három telepünkön he­lyezzük el. — Mikorra fejeződik be az üszőnevelő telep korszerűsí­tése? — Szeretnénk még az idén — és idejében — befejezni. Ugyanis a Il-es telepünkön már nem tárolunk szalmát, takarmányt, onnan télire át- visszük az üszőket az új ne- veiőtelepre, ahol már gyűjti jük a takarmányt, a szénát, a szalmát, s épül a silótér, amit pedig át kell adni a silószezon beindulásakor. A jószágokat tetővel ellátott, de oldalt nyitott szín alatt he­lyezzük el. Közelebbről ez úgynevezett pihenődombos tartást jelent; tehát a szabad ég alatt lesz­nek az egy-két éves üszők — a nyári születésű borjak is­tállóban vészelik át a telet! —, s akkora terület lesz szé­nával, szalmával lefedve, amekkorát elfoglal a gulya. A téli jeges széltől a keríté­sen kívül, körben elhelyezett széna- és szaimakazlakkal védjük meg az állományt — magyarázta Szabari István, de nem tudta megállni, hogy hozzá ne tegye magánvélemé­nyét: szerinte az olcsó beru­házás mellett még mindig drága dolog takarmánnyal fű­teni az üszőknek, különösen, ha meggondoljuk, hogy volt már a közelmúltban egy-két olyan kemény tél, amikor a nagy hidegek megviselték mindenütt az állatállományt. Munkafegyelem Elmondta még Szabari Ist­ván, hogy évekre visszame­nően nem volt nyereséges az állattenyésztési ágazat a ma­gas takarmányárak, a költsé­gek és például a faiparhoz viszonyított magas fizetések miatt, hiszen trágyát taposni akármennyiért nem mennek el az emberek. Helyenként egyesek munkafegyelmével sincsenek megelégedve. Az eredményt pedig sok más té­nyező mellett az időjárás is meghatározóan befolyásolja. Például a tartós szárazság lehetetlenné teszi a többszöri kaszálást a réteken, s a lege­lőket is éppen ezért gyakran kell váltani. A csapadékhiány okairól, s abból adódóan a legelők ál­lapotáról is beszélgettünk, de amit e. témával kapcsolatban megtudtunk az ágazatvezető­től, arról más alkalommal számolunk be. Aszódi László Antal Közösen könnyebb A zártkert olykor kelle­mes időtöltés, máskor gond a gazdáinak. A Nagy­kőrös környéki sívó homo­kon a gazdálkodás bizton­ságosabbá tétele csakis lo­csolásai, öntözéssel teremt­hető meg, vagyis a kút el­engedhetetlen tartozék. Igen ám, de a víz a föld­ből a zártkerttulajdonos akaratára sem fog fel­buggyanni, valami okos szerkezet kell, amely elő­csalogatja. Ilyen eszköz van, éspedig a szivattyú. De ezzel még mindig nincs vége a dolognak, mert azt meg hajtani kell valamivel. Űjabb választás előtt áll tehát a gazda, benzinmotoros Tomost vagy esetleg Babettát vá­sároljon, de egyre többen a Villannyal kacérkodnak. Például a temetőhegyi zártkerttulajdonos társa­ság is. A területen úgy kétszáz­ötven ingatlan van, ám a szervezők csak mintegy száznak a gazdáját tudták megnyerni. Sok a szőlő — szólt az ellenérv —,. azt meg nem kell locsolni. Mi maradjunk azoknál, akik e nagy fába vágták fejszéjüket. Tanácskoztak, terveket szőttek, majd ké­szítettek, s pénzt gyűjtöt­tek. Elég mélyen a zseb­be nyúlták, hiszen tizen­kétezer forintokat szurkol­tak le a leendő vezeték- rendszerért. Az összeg azonban még mindig ke­vésnek bizonyult volna, ha... Nézzük meg a ha esetét is. Az mér- eléggé köztudott, hogy akármerre feszüljön is a drót, ha valaki annak elkészülte, átadása után kapcsolódik az (zártkerti) életet adó energiára, a be­lépés pillanatában neki is be kelj fizetni ugyanazt az összeget, amit a többiek már előre letettek az asz­talra. Nos, az ilyen, utó­lagos rákötésekből össze­gyűlt pénzekből toldották meg a temetőhegyiek fo­rintjait. Látható tehát, hogy jó helyre került a pénz. A temetőhegyiek tehát most örülnek is meg nem is. Annak mindenesetre, hogy így vagy úgy, de lesz villanyuk. Annak már ke­vésbé, hogy közben újra csökkent valamelyest a számuk. Ennek ugyanis az lett a következménye, hogy át kellett terveztetni a hálózatrendszert. A DÉMÁSZ-tól megtud­tuk. a munkálatok úgy másfél millióba kerülnek. A rendszer év végére áll üzembe. Vagyis, jövőre már onthatja a villany­áram hajította szivattyú az éltető vizet a földre. B. O. Budapesti edzők Nagykőrösön A Budapesti Labdarúgó Szö­vetség játékosai már a máso­dik évben edzőtáboroznak Nagykőrösön, két hétig. Fabis Mihály táborvezető elmond­ta, hogy nagyon szívesen jöt­tek Nagykőrösre — a múlt évi tapasztalatok alapján — egy húsztagú ifikerettel és negyvennégy serdülővel. Mindkét csapattal négy-négy edző foglalkozott. A szállás és az ellátás a Toldiban jó volt, de a legfontosabb a két lab­darúgópálya használatával a remek felkészülési lehetőségek voltak. Némi hiányt jelen­tett — labdarúgó-holtszezon iévén —. hogy kátka.pus ed­zéseket csak egymás között játszhattak, kivéve az ifik játszottak egyszer egy Kecs­keméten állomásozó szovjet felnőttcsapattal (10-3), a ser­dülők.pedig az edzésben még nem lévő Kinizsi-serdülőkkel. (6-0). Főleg az ifik részére volt jól időzített és nagyon hasz­nos a táborozás, mert ők készülnek a szocialista or­szágok tornájára, mely július 23—28-a között lesz Varsó­ban; rajtuk és a házigazda lengyel csapaton kívül még a bolgár, a cseh és az NDK- csapat vesz részt. A múlt év­ben Bulgária volt a rendező és Szófiában a házigazdák után, második lett a magyar csapat. Ebben segített a torna előtti nagykőrösi táborozás is. Jó volt a felkészülés, de nem teljesen, mert ugyaneb­ből a korosztályból az MLSZ szervezésében részt vesz egy magyar csapat a Koreában rendezendő ifjúsági barátság­versenyen. Vannak olyan já­tékosok, akik azzal a keret­tel készülnek: ha ott a végle­ges csapat kialakult és ők nem kerültek bele, akkor csatlakoznak a BLASZ-keret- hez. A serdülők kiválasztása ha­gyományosan történik, a húsvéti szünetben a kis csa­patok Bp. I—II—III. osztály részére tornát rendeznek, ez helyettesíti a régi „grundot”, melyre az egyesületek javas­lata alapján 230—250 gyere­ket hívnak meg és abból vá­lasztanak ki két-két csapatra való 1971—72. évi születésű tehetséges gyereket. A tábor- vezető- véleménye: a nagy­kőrösi körülmények ideáli­sak a jó felkészülésre, a kül­döttség és a maga nevében köszönetét mond-a Toldi kői-, iektívájának, a sportosztály­nak, a Kinizsi vezetőségének és nem utolsósorban a lab­darúgó-szakosztály vezetősé­gének. Szeretné, ha a jövő­ben ez a kapcsolat tovább szélesedne. Reméljük, úgy lesz és sok sikert kívánunk a varsói szerepléshez. A versenykiírás értelmé­ben a megyei II. osztályban a 14 csapat közül az utolsó három csapat esne ki, ha a területi csoportból nem len­ne megyei kieső. Mivel a Göd és a Dunai Kőolaj kiesett, így lett a negyedik kieső a Kini­zsi. Székesfehérvár visszalé­pésével a Dunai Kőolaj bent maradt a területi csoportban, a Vose a megyei I. osztály­ban és a Kinizsi a II. osz­tályban. A labdarúgó-szakosz­tály vezetősége már kétszer ülésezett, ahol megtárgyalták a problémákat, a teendőket, végleges döntés a július 23-i összejövetelen lesz, ahol az edzőkkel és a játékosokkal együtt lesz a megbeszélés. ?. S. A Nagykőrösön augusztusban megnyíló sütőipari szaküzíelünkbe felveszünk szakképzett kereskedelmi dolgozókat. Jelentkezni lehet: a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat anyag- és áruforgalmi osztályán Cegléd, Mizsei út 35. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom