Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1386. JÚLIUS 22., KEDD Több áramot fogyasztunk Takarékoskodni még sokáig keli Szeretik az édességet Hol lakik a sárgarigó? Az ország tavalyi . teljes energiafogyasztása mintegy 31 millió tonna kőolaj fűtőké­pességének felelt meg. Ennek a lakosság 26—27 százalékát vette igénybe, ami több mint 8 millió' tonna kőolaj-egyen- értőkkel volt egyenlő. Tetemes mennyiség: nagyjából ennyi ma az évi hazai kőolajterme­lés és kőolajimport összege. Ha ebből csak 1—2 százalék­nyit takarítanánk meg, az is súlyos százmilliókban lenne mérhető. A lakosság fogyasztása azonban évtizedek óta. évről évre növekszik — holott az ipar, a mezőgazdaság, a szál­lítás energiaigénye, . kivált az utóbbi években az ésszerűbb energiagazdálkodás jóvoltából inkább csökken. Biztató jelek Azt jelentené ez, hogy hiába a propaganda, a meggyőző szó, a lakosság nem reagál, nem takarékoskodik? Nem, nem egészen erről van szó. A lakosság igénynövekedése jó­részt érthető, indokolt. Két példát vegyünk csupán. A la­kásállomány még az elmúlt öt év visszafogottabb építési" tempója mellett is 4—5 száza­lékkal gyarapodott, az ottho­nok nagyobbak, komfortosab­bak. Több kell fűtésre, s ez jelentős tényező, hiszen a la­kosság a felhasznált energia kétharmadát fűtésre fordítja. Talán még szemléletesebb a másik példa. Ma nálunk egy háztartás hozzávetőlege­sen — és átlagosan — 1900 kilowattóra villamos energiát fogyaszt. Ez a szám á fejlet­tebb országokban jóval na­gyobb, Svájcban, Svédország­ban eléri a 6—7 ezret, de Ausztriában is 4 ezer körüli, még Spanyolországban is megközelíti a 3 ezret. Elma­radunk valamelyest a közeli szocialista országoktól is, Bul­gáriában 40, az NDK-ban 20. Csehszlovákiában mintegy 15 százalékkal több egy-egy ház­tartás fogyasztása átlagosan, így érthető, hogy nálunk még mindig évről évre nő a la­kosság villamosenergia-igé- nye, ahogyan a szakemberek mondják:, messze vagyunk még a telítődéstől. A lakosság takarékossági törekvései így hát jobbára azon mérhetők le, hogy e nö­vekedés üteme miként válto­zott az elmúlt esztendőkben. Ebben már fölfedezhető némi kedvező tendencia. Míg a la­kosság összes energiafogyasz­tása 1975—80 között átlago­san évente 4,7 .százalékkal gyarapodott, addig 1980—85 időszakában már csak évi 4,0 százalékkal. Díjtalan jó tanácsok A háztartások a korábbinál lényegesen kevésbé, növelték energiafogyasztásukat. A 0,7 százalékos csökkenés azt je­lenti, hogy öt év alatt több mint egymillió tonna kőolaj­egyenértéknek megfelelő ener­giahordozót nem kellett im­portálnunk, ami már a taka­rékosságnak is betudható. Ezt látszik igazolni, hogy noha a villamosenergia-fogyasztás, a hazai háztartásokban még messze van a telítődéstől, mégis: míg 1970—75 között még évi 11,9 százalékkal nőtt az igény, 1975—80 esztendei­ben már csak 9,5-del, 1980— 85 éveiben pedig csupán 8.1 százalékkal. Sőt, 1984-ről 1985- re ez a mutató mindössze 5,6 százalék. Optimista szakembe­rek e kedvező zuhanást már az energiatakarékos háztartá­si berendezéssel, a hőszigete­lés, a jobb hatásfokú fűtés, a gazdaságosabb autózás el­terjedésével magyarázzák. Takarékoskodni persze sok­féleképpen lehet. Az energia- propaganda-bizottság ebben igyekszik tanácsot adni. Kü­lönböző kiadványai ismertetik meg például az új otthont építőket — az új szabványok­kal összhangban — a külön­böző hőtakarékos megoldások­kal, illetve tanácsokat adnak a már álló házak utólagos hővédelméhez. Optimális meg­oldásokat ajánlanak családi házak fűtésének kialakításá­hoz, módszereket a fűtés utó­lagos korszerűsítéséhez, és így tovább. Ezek jelentősége nem kicsiny, hiszen a lakosság a fűtésnél tudja a legtöbb ener­giát „megfogni”. (A füzetek egyébként díjmentesen besze­rezhetők a Magyar Hirdető­től és megtalálhatók a taná­csok ügyfélszolgálati irodáin is.) Hasonló kiadványok adnak rövid, közérthető hőtechnikai magyarázatokat sütés-főzéstől a gépkocsik karbantartásán keresztül a fűtéstechnikáig, megannyi apró megtakarítási lehetőségre híva föl a figyel­met, s részben ugyanezeket ismertetik rövid filmek, segít­ségével. A televízióból közismert Forgó Morgót már nyugdíjaz­ták ugyan, ám megjelent a képernyőn az új figura, akit — talán éppen Watt nevének kezdőbetűje után — Walaki- nek kereszteltek. Gyermekek zsűrije Az Energiafelügyelet és a Magyar Hirdető pályázatára érkezett figurákból a végle­A Dunakanyar Fotóklub lárlatsorozata III. kiállításá­nak résztvevői az ifjúsági cso­port tagjai, akik augusztus 3-tól a nagymarosi József At­Pénteken sűrűn csengett szerkesztőségünkben a telefon. Sokan adtak hangot felhábo­rodásuknak, s levelet is ho­zott a postás. Ki szóban, ki írásban fogalmazta meg véle­ményét ama szerencsére ed­dig példátlan eset miatt: is­meretlen tettesek július 16-ról 17-re virradóra felgyújtották a Népek barátsága útján levő, a széllel, az esővel, a hóval szemben védelmet nyújtó, fe­dett buszvárót. Helyén ma el­görbült fémvázak, üszők, ko­rom maradt. Széijárás Az események krónikájához tartozik, hogy a környékbeliek riasztották a tűzoltókat is. Becslésük szerint a kár tíz­ezer forint. S feljelentést tet­tek a rendőrségnél ismeretlen tettesek ellen. Báé a szóbeszéd szerint motorkerékpáron érke­zett az a két nemcsak erős, de gyújtogatásra is kapható le­gény, kinek keze nyomán fel­röppent a vörös kakas. Hogy mi indította őket eme tettre? Ma még csak találgatni lehet. Bár az ügy végére minden bi­zonnyal gyorsan pontot tesz a rendőrségi nyomozás. De a felháborodás az értel­metlen pusztítás láttán elemi erővel tört fel. Hiszen nem gest gyerekek zsűrije válasz­totta, ki. Szeretnék, ha Wala- ki a gyerekek kedvencévé válna, hiszen ők lesznek a jö­vő energiafogyasztói. És ha a srácok megszeretik Walakit, akkor beszédtéma lesz a csa­ládban — nemcsak ő, hanem az is, amire, biztat. Tény: szükséges, hógy e ta­nácsokat megfogadják. Rész­ben önös érdekből, hiszen ha nem takarékoskodunk, saját pénztárcánk bánja; másrészt, mert ebben a tervidőszakban a lakossági energiafogyasztás átlagosan évente csupán 1.9 százalékkal nőhet, s ezen be­lül a villamos energiáé is csak 4,6 százalékkal. E számok bi­zony csak mintegy feleakko­rák, mint az előző öt év szá­mai, ám a rendelkezésre álló energia nem tesz lehetővé en­nél ütemesebb növekedést. Ahhoz tehát, hogy a népgaz­daság energiaigényét gondta­lanabbal lehessen kielégíteni, a lakosság takarékosságára is feltétlenül szükség van. Tr. T. Könyvtárgaléria Iparművészek Üvegtervező iparművészek mutatkoznak be alkotásaikkal .július 23-tól a Katona Lajos Könyvtár galériájában. Szilcz Mariann és Vancsura Rita kiállítását Lükéi József festő­művész nyitja meg. Az ér­deklődők augusztus 24-ig a könyvtár nyitva tartási ideié­ben tekinthetik meg a kiállí­tást. tila Művelődési Elázban mu­tatkoznak be. Bozsóki József, Für Tibor, Németh Zoltán és Szabóné Nánási Vera fotóit láthatják az érdeklődők. egy szemetest, dísznövényt, fát törtek, csavartak ki helyéből, hanem a tűzzel kezdtek ját­szani. A legveszélyesebb elem­mel. De ez már nem játék. Nem írható a kivagyiság, a merészség számlájára. Nem is bocsánatos bűn. Hiszen nincs olyan ép eszű ember, kinek bi­zonygatni kellene, milyen ve­szélyt jelent az, ha felröppen a vörös kakas. S ha nincs sze­rencsénk, röptének még a Szél­járás is kedvez — következ­ményei beláthatatlamok lehet­nek. Ám nem akarom az ör­dögöt a falra festeni — anél­kül is elég sötét ez a dolog. Tízezer forint nem is olyan nagy összeg, mondhatná bár­ki — például az, aki netán menet közben rájön, hogy sze­retett, dédelgetett csemetéje gyújtotta meg azt a tüzet —, ám egyáltalán nem dúskálunk a javaiéban. Nagyon körül­tekintően és pontosan be kell a tanácsnak osztania a rendel­kezésére álló forintokat. A köz érdekében, a köz javára. S most a közösséget károsították meg. Piromániás Igaz, csak egy fedett busz­váróval. Ám csak az tudja igazán, mit jelent a fedett buszváró, aki esőben, hóban, NAGYMAMA világéletében szorgos asszony hírében állt, de azóta, hogy megözvegyült, nincs maradása a városszéli töppedt házikóban. Amióta kitavaszodott, csak nagy rit­kán találni őt odahaza. Ütött- kopott, kenőcsöt sirató talics­kájával kora reggel nekivág a dűlők kacskaringós homokúl- jainak, s mire a nap felszívja a hajnali harmatot, már ja­vában dolgozik a partoldalon lek tó gyümölcsösben. Valósá­gos mániája lelt a kert. — Ezer a dolog idekinn, ki csinálja meg, ha nem én! — szokta mondogatni, amikor gyerekei szelíden szóvá teszik, amiért hetvenesztendös létére még mindig iöri magát. — Segít a család, amiben csak kell — bizonygatják to­vább jóindulatukat, de tud­ják, hiábavaló beszéd, nagy­mama a kiskapát sem enged­né a kezükbe fogni. — Hogyisne, nem értetek ti ahhoz! A végén még leta­posnátoktönkretennétek valamit — mondta a múltkor is zsörtölődve. — Ennek a birtoknak csak én tudom gondját viselni, győzöm én egyedül is. Ami azt illeti, büszke is nagyon kertművelő tudomá­nyára. Sőt még annak a hí­resztelésnek sem állta útját, amit a szomszéd gyerekek terjesztenek róla, miszerint Marika néni úgy ismeri ho­mokország növény- és állat­világát, akár a tenyerét. Ta­lán még a madarak nyelvét is érti, hiszen tavasztól késő őszig jóformán csak közöttük él. MEG KELL hagyni, a kert­je valóban gyönyörű, látszik, hogy hozzáértő ember teszi itt a dolgát. Az ápolt fák, ap­ró vetemények között egyet­len gyom, fűszál sincs, a kertek végéig futó szőlősorok között friss gereblyenyomok jelzik a gazdasszony rendsze­reidét. — Milyen szép itt minden, nagymama! — csodálkozott múltkor a kisunoka. Ö az egyedüli, akivel az idős asz- szony szívesen megosztja ma­gányát, Csak neki szabad üt tenni-vehhi. Okos, ügyes kis­lány a Rózsi, és minden ér­dekli. Még sokra viheti. — Nicsak, mennyi madár van a kertedben, nagymama! Mondd, nagyon szereted őket? És igaz, hogy értesz a nyel­vükön? — Hát azt éppen vem mondhatnám, de sok év alatt megismertem az életüket. Jó barátságban vagyunk, ők az én segítségeim. Tudod, kis­lányom, megeszik a rengeteg férget, bogarat, amiket meg­kímélt a tél. Aztán énekelnek is nekem. Hallod a rigókat? A cseresznyefák ágai között két sárga tollú madár illegeti fagyban • hajnalonta munkába menet az időjárás viszontag­ságainak kitéve lesi, mikor fut már be végre a helyi já­rat. Az a busz, amely éppen az időjárás viszontagságai, az utak síkossága miatt késik esetleg. Példátlan az eset. S azt mondja a fáma, hogy ép eszű ember, bármily kevés évet számlál is, ilyet nem tehet. Nem állítanám ki előre, a fel­mentő „levelet”. Hogy betege­sen piromániás legénykék vagy felnőttek okozták-e a tü­zet, annak megállapítását bíz­zuk a szakemberekre, az or­vosokra. Majd ők döntenek, amikor a rend őrei fülön csíp­ték a tetteseket. Összefogva Ám addig is a találgatások helyett jobban tesszük, ha odafigyelünk arra, ami körü­löttünk történik. Ha nem is merünk közbelépni, amikor valami történik, szembenézni a randalírozókkal, a társadal­mi tulajdont károsítókkal — legalább azt a telefont emel­jük fel, s többen összefogva — nem önbíráskodva! — fé­kezzük meg őket, míg a rend­őrök megérkeznek. V. E. magát Látszott, hogy együvé tartoznak, biztosan férj és feleség. Két trillázás közt né­ha küeskelődtek a lombok közül, mintha csak a lenti beszélgetésre lettek volna kí­váncsiak. Milyen szelídek! Nagyma­ma, a rigók miért nem félnek az embertől? — Biztosan sejtik, nincs mitől tartaniuk, lía nem há­borgatják őket, jól megvan­nak körülöttünk. Örüljünk, hogy itt vannak. — És nem eszik le a fáról a gyümölcsöt? — Hát istenkém, szeretik az édesét, az biztos. Főleg a cseresznyét, meg a szőlő is ízlik nekik. De ennyit megér­demelnek. — Azt tudod-e, nagymama, hol laknak a rigók? MOST nem érkezett egyha­mar felelet, a töpörödött kis öregasszony kíváncsian fordí­totta arcát a fákra, ahol előbb a két kismadár ugrán­dozott. Egy darabig kutatott a lombok között, végül ne­hézkesen kinyögte: — No lám, ezt bizony még én se tudom pontosan. Azt hi­szem, valamelyik odúban, de az is lehet, hogy fészket rak­nak a gallyakon ... Hm, majd ha végzünk a málna kötözésével, holnap kifigyel­jük. Jó? A kislány a málnaszárak kötözgetése közben néhány­szor még fel-feltekintett oda, ahol az ugrándozó jószágokat sejtette, talán hamarabb megtudja titkukat, de nem járt sikerrel. Pedig a sárga tollú énekesek még ott voltak a közelben, és érdeklődve dugták ki fejüket, amint a beszélgetés elcsendesedett. — No, holnap is lesz nap -1- mondta alkonyat felé a nagymama sajgó derekát ta­pogatva, s a vékonyra sová- nyodott rafiaköteget össze­csavarta. — Tegyük hozzá ezt a néhány szálat is — vet­te el a kislány kezéből a ma­radékot. — Drága a kötöző­szer, meg aztán mostanában nem is lehet kapni ebből a fajtából. Ez is a tavalyi szer­zemény. így ni, itt jó helyen lesz — rakta le. a málnabokor tövébe a zizegő csomót, aztán sarkon fordultak, s elindultak a kunyhó félé. Másnap azonban nem lett a kötözésből semmi, de még harmadnap sem. Nagymama derekába alaposan beleállt a fájdalom. — Ügy látszik, időváltozás lesz — állapította meg. Csak hét végén javult meg úgy az állapota, hogy korán Vác példája is azt bizonyít­ja, hogy napjainkban nincsen válságban a mozi, csak rossz filmek veszélyeztetik ennek a hajdan nagyon népszerű szó­rakoztatási intézménynek a létezését. Zoltainé Menyhárt Erzsé­bet vezeti a Lenin úti Kultúr Filmszínházat, ahová az idén 165 ezer nézőt várnak. Hozzá­juk tartoznak Kösd, Kóspal- lag, Rád, Márianosztra, Szód, Kisnémedi, Váchartyán köz­ségekben a kihelyezett mozik, amelyeket újabb 60 ezer néző keres fel. A félévi eredmé­nyek biztatóak: az előirány­zat reális. Vác és vonzáskör­zetének lakossága szereti ma is a mozit, a jó filmeket. Utóbbiakból nincsen hiány, a műsorból kiderül, sok hazai és külföldi filmet Budapesttel egy időben vetítenek náluk A régi filmek felújítása, azok ismételt műsorra tűzése valóban a közönség kívánsága alapján történik. Ha erre van igény, kétszer-háromszor el­hozzák, újra vetítik, vagy hu­szonnyolcszor, mint például a Mágnás Miskát. A nézőutánpótlást nevelik: óvodákban vetítenek, moziz­nak a pokolszigeti napközi otthonos tábor lakói is. Az ál­talános iskolák közül a mozi vezetője az Árpád úti, a Gá­bor József és a Juhász Gyula iskolák nevét említi, ahol rendszeresen tartottak előadá­sokat. Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán film­reggel beszólhatott az unoká­nak. — No, Rózsi, jössz-e málnát kötözni? — Megyek! — vágta rá a kislány. — Gyorsan befejez­zük, s aztán megkeressük a rigók lakását. Jó? — Meg bizony — mosoly­gott az öregasszony, s már in­dult is a nyikorgó talicskával, nyomában az unokával. ODAKINT nem akartak hinni a szemüknek. A bokrok aljára gondosan félretett kötö­zőszert hiába keresték. Helyén csak a hurok maradt, benne néhány vékonyka szál teker­gőzött. Márpédig ide rakták. Tűvé tették érte a, fák alját is, de a rafiacsomó nem került elő. — Nagymama, valami tol­vaj járt a kertben — mondta baljósán Rózsi, de nagyanyja leintette. — Akkor bizony a levegő­ben jött, mert nyom nem ma­radt utána — válaszolta vicce­sen, de látszott, a dolog őt is megkavarta. Az unoka nyug­tatni próbálta: — Tudod mit, gyerünk most a madarakhoz. Majd holnap hozok neked zsineget. Van jócskán belőle otthon. Az is megteszi... — Nem kell! Meglesz az a rafia — válaszolta az öreg­asszony, de már kezdett mér­ges lenni, hiszen a föld nem nyelhette el azt a fránya ra­fiát. No, menet közben majd csak előkerül. Mivel korábbi ígéretét nem akarta megszeg­ni, követte a kislányt a fák közé. A madárfüttyöt hallgatva, s a fák alatti hús levegőt élvez­ve addig nézelődtek, hogy tel­jesen megfeledkeztek előbbi bosszúságukról. A nagymama derekából még a fájás is ki­állt. Egyszer csak Rózsi törte meg a csendet. — Nézd csak! — mutatott a magasba. A cseresznyefa ágán kicsi bátyú himbálózott, mint egy különös gyümölcs. Rajta kis lyuk, ahonnan egy sárga tollú kismadár leskelődött ki­felé. — Ott laknak a rigók! Tényleg nem tudtad ezt so­ha? — nevetett még mindig mit sem sejtve a gyerek, s kí­váncsian nézte nagyanyját, mit szól a felfedezéshez. A3 nem felelt. Kezével ellenzőt formálva, hosszan elnézte a rafiaszálakból mesterségesen összefont építményt, s alig észrevehetően elmosolyodott. AZT HISZEM. Rózsi, mégis­csak jó lesz. ha hozol holnap abból a zsinegből. Miklay Jenő re átdolgozott műveinek be­mutatásával segítették az iro­dalmi órák ismeretanyagának elsajátítását. A Juhász . Gyula Általános Iskola bevezette a bérletes rendszert, hat elő­adást láthattak olcsón a diá­kok. A váci kertmozi idei nyári évadja nehezen indult. A lab­darúgó-világbajnokság idején üresen maradtak a széksorok, utána pedig a hideg esti idő­járás riasztotta el a nézőket. Július első felében javult a helyzet. A vasúton túlról ke­vesebben látogatják a könyv­tár melletti szabadtéri film­színházat. Így érthető, hogy Deákvár önállósította magát. Egyelőre hétfő esténként tar­tanak vetítéseket szabadtéri megoldásban, a Ságvári End­re Klub szomszédságában. Változatlanul a kalandfil­mek, a krimik vonzzák a leg- ■ több nézőt. A magyar filmek között a Szerelem első vérig és Az elvarázsolt dollár a lis-‘ tavezető az első félévben. Népszerűek a szovjet rajzfilm­sorozatok, sokan kedvelik a fantasztikus alkotásokat, de a jó vígjátékra is megtelik a nézőtér. Változatlanul jelent­kezik az igény a nosztalgia­mozira, ezért tervezik, hogy ősszel újabb sorozatot indíta­nak Filmmúzeum címmel. Papp Rezső ISSN 01 S3—2759 (Vád Hírlap) Nagymaroson Dunakanyar Fotóklub Nem csak erősek? Felgyújtották a buszvárót Féléves mozimérleg A jó filmeket felújítják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom