Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

1988. JŰLIÜS 21., HÉTFŐ

Pillantás előre

Hétfőn tájékoztatót tartanak a SZOT székházában a Tudósok a nukleáris háború megelőzéséért konferenciáról. Ugyanaznap luxemburgi parlamenti delegáció érkezik Budapestre.

Kedden a természetvédelem helyzetéről, gondjairól és eredményeiről számolnak be az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban.

Szerdán az energiagazdálkodási program VII. ötéves tervi céljairól hangzik el tájékoztató az Ipari Minisztériumban.

Csütörtökön díszelőadást tartanak a budapesti Vörösmarty moziban Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából.

Pénteken a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén egyebek között a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról lesz szó.

Szombaton Balatonfüreden a SZOT Oktatási Központjának nagytermében rendezik meg a 161. Anna-bált.

Lakóhely szélcsatornában

\ i £ • ■ * »

\ ’ v- T.... ' ''

. \ && ,*1 'íiMft' '-r-v

U f .,4 ;

W. *'•

i . ' ' • ■ ,

'C:

A Típustervező Intézet — Gerő Balázs építész — tervei alapján Budapesten a XX. kerületben a Szentlőrinci úton új lakótelep terveit készítette el. A beépítési tervről elkészült modellt az Építéstudományi Intézet légtechnikai tagozatának szélcsatornájában sorczatvizsgálatoknak vetik alá. Többek között megvizsgálják a talajszinti széljárást, a szellőzést, valamint különböző húveszteségeket az alacsony magastetős beépítési változatnál

Fél évig jóváhagyott terv és döntés nélkül

Csak ha a központ bólint rá

Minden fillérrel takarékoskodni kell

Bosszant minket, amikor kopott kocsikban utazunk a vonatokon, amikor egy-egy zökkenőnél az a kellemetlen érzésünk támad, hogy mindjárt szétesik alattunk. S ha van is ebben némi túlzás, sajnos a MÁV sem tagadhatja, hogy járműparkja rohamosan öregszik és a becslések szerint 1990-ig a folyamatot sem megfordítani, sem megállítani nem tudják. Vegyük például a személykocsikat. Míg átlag- életkoruk 1980-ban 15 esztendő volt, ez 1990-re 18—17 évre nő. A laikusban felvetődik á kérdés: miért nem dolgoznak akkor többet, hatékonyabban a járműjavító üzemekben? A baj csak az, hogy ez az egyik legnagyobb létszámú, legtöbb eszközzel rendelkező vállalatunk súlyos anyagi gondokkal küszködik, a mint ilyennek minden egyes fillérrel takarékoskodnia kell. Bármi áron. A termelés növelése a javító üzemekben pedig többletköltséggel járna, amihez jelen pillanatban hiányzik az anyagi háttér.

Bizonytatenság

Május közepén, amikor elő- pzör beszélgettünk a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemének igazgatójával, Varga Lajossal, nagyon sok kérdésemre bizonytalanul válaszolt. Mintegy öt hónapig ugyanis úgy dolgoztak, hogy a közr pontban még nem döntötték el: a főjavításokkal, avagy a középjavításokkal haladjanak inkább, mert a kettőt együtt ez említett takarékossági okokból nem folytathatják. Mintegy 600 kocsi vár nagyjavításra. Ez a szám évek alatt halmozódott fel. A VII. ötéves tervben sincs reális lehetősége annak, hogy a lemaradásokat pótolják. Ahhoz ugyanis növelni kellene a javításokra fordítható pénzt. Ezzel szemben öt százalékosai fordítanak kevesebbet a felújításokra, mint tervezték. Ez az öt százalék — mondjuk középjavításokban számolva

— 47 kocsi elmaradását jelenti. Főjavításokban mérve

— ezalatt a kocsik teljes szétszedését és minden egyes alkatrészének felújítását értjük

— hét-nyolc járművet érint.

Visszakanyarodva a május

közepi bizonytalansághoz, a kérdés a következő volt: vagy a főjavításokat végzik el, ám ekkor 47 kocsi középjavítása marad el. Vagy a középjavításokra kerül sor, s bár ez esetben „csak” hét-nyolc főjavítást kell elnapolni, de az ehhez beszerzett kocsinként egy-, másfél millió forint értékű speciális anyagok a raktárban maradnak. Május végén a MÁV irányítói úgy döntöttek. Dunakeszin ne vesszenek kárba a főjavításhoz beszerzett anyagok. S vajon ezzel minden megoldódott? Korántsem. Ezért próbáljuk meg tovább bogozni az eset általános tanulságait.

Lehetett volna több is

— Ha kényszerű oknál fogva. a javítások számát korlátozzuk, valamilyen másfajta munkát kell • biztosítani az embereknek mondja Varga Lajos. — Asztalosainknak, kárpitosainknak, lakatosainknak, mert ha nem ezt tesszük, tovább csökken az amúgy is alacsony létszám. A korábbi évekhez képest alább hagyott az újítókedv is. Kevés új típusú kocsink van és ezek nem kínálnak megvalósításra váró ötleteket. Nehéz helyzetünk ellenére a munkafegyelem az üzemünkben semmivel sem rosszabb, mint az országos átlag, ami persze nem dicsőség. Hiszen valóban intézkedésekre lenne szükség a munkaidő jobb kihasználására, de hiányzik ehhez az érdekeltségi rendszer. A szorosabbra fogott perceket, a kitöltött nyolc órát, nem tudjuk a lazább, de azért tisztességes munkánál jobban honorálni.

Tavaly a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme a termelési tervét 101,4 százalékra teljesítette. S hogy ez mit jelent? Ha lett volna több pénzük a magasabb költségekre és a több bérre, termelhettek volna ennél többet is. Végül is nyereséges volt-e vajon a múlt évben a járműjavító? Lévén, hogy az üzem 1968-tól nem önelszámoló, hanem maximálisan függ a MÁV egészétől — még nem tudják. A MÁV egységei ugyanis egymással szemben saját belső árakon számolnak el, minimális nyereség ráhagy ássa!, amiből aztán a vállalat egy bizonyos összeget visszajuttat. Tavaly a dunakeszi üzem érdekeltségi alapjába 2,1 millió forintot helyeztek. Némi változás azért mégis bekövetkezett a MÁV-nál, ugyanis új érdekeltségi rendszert vezettek be, mely szerint minden egységnek pénzügyi és eredménytervet is kell készítenie a termelésin kívül. Csakhogy — s ez nem pusztán szépséghibája az elgondolásnak — kötött árakkal és kötött nyereségszázalékkal.

Hiába láttak fantáziát

— Az idén terven felül három jugoszláv motorvonat javítását vállaltuk a Ganz-Mávaggal és a Ganz Electric- kel közösen. Ez növelheti a nyereségünket és hozhat némi bérpreferenciát is. De — s hogy az üzem milyen mértékben függ a MÁV döntéseitől, azt jól példázza ez is, — ezt az üzletet sem önállóan kötöttük meg. A központ jóváhagyására volt szükség, mi magunk hiába láttunk benne fantáziát...

Mi lenne, ha... Ha a járműjavító üzemek ismét önállóvá válnának (a Dunakeszi Járműjavító Üzem 1950-től ’57-ig teljesen önálló volt, majd ’57-tŐi ’68-ig a mai

leányvállalati formának megfelelően működött). Egy biztos, hogy sorsuk másként alakulna. Nem dolgozhattak volna januártól májusig jóváhagyott terv és annak a kérdésnek eldöntése nélkül, hogy mit javítsanak: a közepes vagy a.teljes felújításra váró kocsikat.

Eller Erzsébet

Kompresszor termeli a fssdeglt

(Folytatás az 1. oldalról)

kezd lefutni a málna. Eddig körülbelül 130 vagon érkezett be, de szombaton, az eső miatt, csak egy vagonnal. Jócskán van azért még mit feldolgozni.-Ma, vasárnap úgy 130-an lehetnek benn, nyújtott műszakban, reggel 7-től délután hatig. Aztán jönnek az éjszakások. Szezonban csak három- hetenként adhatunk szabadnapot az embereknek. A vasárnapi munkáért teljesítményük dupláját fizetjük.

A szállítóktól átvett, minősített málna előbb a gyorsfagyasztó alagútban várakozik sorsára, mínusz 35 fokban. Innen viszik a tárolóba, ahol már kicsit fellélegezhet, hi-, szén itt mínusz 20—25 fokos a hőmérséklet. Aztán a minősége és úti célja szerint veszik kezelésbe á feldolgozóban. A 2-es számmal jelölt helyiségben például Bulk-mál- nával foglalkoznak. Légszelektorba ön-tik a gyümölcsöt, ahol megtisztul a levélmaradványoktól1 és apró darabokra törik. Ezután szorgos asszonyok válogatják, mérik, -kartondobozokba rakják. Fürge, gyakorlott ujjak szemezgetik a szalagon tornyosuló málnahegyeket.

— Ebben a műszakban hatvani mázsa feldolgozása vár ránk, 14-en jöttünk be — mondja Bana Szabolcs cso- portvzető. — Idénymunkásokkal dolgozunk most.

Legtöbbjük idősebb asszony, mint Szalatovics Lászlóné.

—' .Egy szervező járt Salgótarjánban négy évvel ezelőtt, tőle tudtam meg ezt a lehetőséget. Az idén is írtak, hát jöttem. Kicsi a nyugdíj, kell még rátenni valamit, Én már mindent csináltam itt, úgyhogy univerzális- dolgozó vagyok. Elboldogulok, nem nehéz a munka. Tavaly ötezer forint is összejött. Itt lakom a munkásszálláson, s amikor

Cáak egy kiló férhet egy zacskóba. Lovász Istvánná szalagvezető vasárnap a mérlegnél ügyeletes

Lassan már nem lesz szükség a málnarekeszekre, vége felé közeledik a szezon. Kazlakba rakva vár a göngyöleg jövő tavaszig. (Barcza Zsolt felvételei)

Erről olvastam

A kiállítási teherautó

A legjobb hegesztő az idő. Oly finoman és egyenletesen forrasztja ösz- sze a sebeket, hogy a kisebbek helyét szemünk észre sem veszi,'a nagyobbak után se marad más, mint egy fonalnyi színelváltozás. Bízom benne, eme biztoskezű hegesztő szépen hálád országnyi munkájában. Nem kell tartanunk attól, hogy a közelmúlt milliókat borongós hangulatba taszító eseményeiről szólva, drága televíziós készülékek dobassanak ki az ablakon.

Mi másról olvastam volna ama szomorú hetekben, mint a csapatról. S eszembe jutott egy egészen másfajta csapat, amelynek azonban a lényeget tekintve ugyanolyan feladat jutott osztályrészül, mint emennek. Déhitános műszakba érkeztem. A munkapad mellett egy csomó alkatrész. Jött a főnök, felajzva, messziről jelezve, itt most valami nagy dolog készül. Hallótávólságba érve hadarta: ösz- szeállítottunk egy kis csapatot, az lesz a munkátok, hogy a kiállításra küldendő teherautó minden elemét úgy készítsétek elő, hogy... Nyomatékül hozzátette: ne feledd, kiállításra megyen. Csiszolni, glan- colni, csiszolni, glancolini, ragyogjon, mint a Salamon kalapja.

Mielőtt az elöljáró odaérkezett, szemügyre vettem a munkapad mellé rakott alkatrészeket. Olyanok voltak, amelyeket különbéin egyáltalán nem csiszoltunk, glancoltunk, mert fölösleges. A teherautó olyan elemei, amelyekre majd sár, hóié fröccsen, minek kellene azoknak ragyogniuk. Be kell vonni valamivel rozsda ellen, és kész. De nem, kiállításra megyen. Hetekig, csiszoltuk, glancoltuk az alkatrészeket, közben filozofálgattunk. Ami abban csúcsosodott ki, hogy szerintünk semmi mást nem kellett volna csinálni, mint a megszabott időben fölsorakoztatni néhány járművet, egyet kiválasztani, s elküldeni a bemutatóra. íme, ilyen két készítünk, ha megfelel, vegyétek.

Ügy véltük, ez a tétel általánosítható. A birkát, tehenet, lovat tenyésztő, a krumplit, kukoricát, búzát, szőlőt, almát termesztő, is kiválogat néhány szebb példányt, s viszi a közönségnek. Évekig nevelhetni egy birkát, tehenet, lovat,, kiszakítva a szokványos körülményekből, más földön, naponta pátyolgatva pár tő krumplit, búzát, kukoricát, néhány tőke szőlőt, amit mindentől megóvunk, aminek , társai ki vannak téve — a közönség becsapása.

H,a pedig megmondjuk a közönségnek, hogy amit látnak, különleges körülmények között állítottuk elő, álékor mire való az egész? Mit érünk vele, ha fölnevelünk egy csodaszép lovat, bárányt, tehenet, sosem látott méretű burgonyát, szőlőfürtöt? Fölösleges energiapocsékolás. Csak annak van értelme, amit szokványos körülmények között növesztünk a legnagyobbra, legszebbre.

I

' lyenkor mindig lesznek az átlagosnál ■gyengébb és . erősebb példányok.1 Minden juhásznak vannak legszebb juhai, minden gulyásnak legszebb tehenei, minden ménes gazdának legszebb lovai, mindig akad a táblán egy-egy legszebb szőlő, alma, körte, burgonya, tök, dinnye, kukorica. Világos, hogy kiállításra ezeket visz- szük. Tudják ezt a nézők is. Azt mondják, ezek válogatott példányok. A többiek közül válogatták ki. A többi bizonyára nem ilyen, mondja a kiállítás látogatója, lehetséges vásárló, de biztosan megteszi, ahol ily szépek megteremnek, a többi sem lehet sokkal rosszabb. Ez valószínű. Az viszont biztos, hogy ahol csak néhány különlegeset képesek előállítani, tömegesen még csak ahhoz hasonlót sem.

Kör Pál

tudok, megyek haza.' Hiányzik a két unoka.

A 3-as feldolgozóban éppen nagy a sürgés-forgás.

— Elromlott a válogatószalag, szóltunk az ügyeletes tmk- soknak, de amíg kijavítják, átcsoportosítjuk a dolgozókat

— mondja Kiss Ernő csoport- vezető.

így hát többen átvándorolnak a másik feldolgozóba, ahol 2—3 vagonnyi málnával kell megbirkózniuk a műszak alatt. De, úgy látszik, ettől nem szomorkodnak az asszonyok. Miközben kezük egy pillanatra sem pihen — válogat4 ják, tasakolják, mérik, csomagolják a gyümölcsöt —, a szavakat is szaporázzák. El-el- hangzík egy vicc, vagy vidám történet, s csattan utána a nevetés.

— Másképp ezt nem lehet

csinálni, csak jó hangulatban

— szól az egyik gyorskezű asszony. — Legalább ettől is

' melegszünk egy kicsit..

Lovász Istvánná szalagveze- tő szigorú szemmel figyeld- a mérleget, 1 kilónál több nem lehat a. tasakban.. , . 1

— Most éppen ez a tisztem

— jegyzi meg —, máskor meg válogatok, dobozolok. Megéri itt dolgozni, csak hát szinte sose látom a gyerekeimet. Két kislányom van: 9 és 6 évesek. Előfordul, hogy a kiesi sít, amikor vasárnap is eljövök. De mit csináljak, albérletben lakunk, kell a pénz.

' Magas fiatalember járkál n szalagok között, vizs-gálgatva az utazó málnaszemeket.

r- Most a belföldi forgalmazásra kerülőt néztem meg

— mondja Pancsovai Nándor mikrobiológus, higiénikus. — Félórámként ellenőrzőin a víztartalmat, az érettségi .fokot. Mintát vészeié az exportra kerülő málnából is és a- meo- laborb&n ízekre szedve megvizsgálom' a mikrobiológiai szennyezettséget, illetve a gyümölcs tisztaságát.

Időközben megjelent a két TSy^tétfes * ‘feeteg

szalag gyógyítására; - Molnár Sándor villanyszerelő és Öld?» Sándor lakatos. .

— Tegnap négy körür'szól- tak a szalag miatt. Leégett a villanymotor és a hajtómű alapja is eltörött. Akkor fogtunk hozzá a kiszereléséhez, de nem volt tartalékuk. Úgyhogy most kivettük az egyik osztályozó szalagból a hajtóművet, azt rakjuk rá a válogató szalagra. Fél órán belül készen vagyunk. Egyébként csak gyorsjavításo'kat, szalag- beállításokat végzünk ügyeletben. Régen volt szabad hétvégénk.

Süvítve suhannak el mellettünk a targoncák, megcélozva a kijáratot. Vagon érkezett az iparvágányra.

— Csomagolóanyagot Irányítottak át a zalaegerszegi gyárból — tudjuk meg Posta László mirelitraktárostól. -— Bár ma nem számítottunk erre a 15 tonnára, mégsem állhat itt hétfőig, számon is kérnék tőlünk. Ezért most a targoncások kirakják, a tárolóhelyre viszik, ott dobozt készítenek a hajtogatott kartonból. Ügyeletben egyébként amolyan mindenes vagyok: ha málna érkezik, akkor át- vedlek mennyiségi átvevőnek, ezenkívül gondoskodom arról, hogy egy percre se állhasson meg a munka. S, mikor van egy kis időm, akkor a leltárt ellenőrzőm, hogy pontos nyilvántartás mehessen a számítógépre. Közben fél szememet a dolgozókon tartom, nehogy valami baleset történjen. Szerencsére ritka az ilyesmi, de mit lehessen tudni...

, Sétánk során bekukkantunk az energia-üzemrészbe is, éppen egy targonca akkumulátorát töltik. Aztán irány a. hűtőház lelke, a gépház. Itt végre meleg fogad és fülsiketítő zaj; teljes erőbedobással dolgoznak a masinák. Két fiatalember őrködik a kétfokozatú hűtőrendszer fölött, hogy mindig és mindenhol elegendő hideget kapjon a gyümölcs.

Künn az udvaron már a télre készülődnek, gúlába rakják a málnát kiszolgáló rekeszeket. A konyhások pedig ebédhez várják a szezonmunkásokat.

Kövess László

Tóth Andrea