Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

1988. JŰLIÜS 21., HÉTFŐ Pillantás előre Hétfőn tájékoztatót tarta­nak a SZOT székházában a Tudósok a nukleáris háború megelőzéséért konferenciáról. Ugyanaznap luxemburgi par­lamenti delegáció érkezik Bu­dapestre. Kedden a természetvédelem helyzetéről, gondjairól és ered­ményeiről számolnak be az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatalban. Szerdán az energiagazdál­kodási program VII. ötéves tervi céljairól hangzik el tá­jékoztató az Ipari Miniszté­riumban. Csütörtökön díszelőadást tartanak a budapesti Vörös­marty moziban Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából. Pénteken a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén egyebek között a tankötelezett­ségi törvény végrehajtásáról lesz szó. Szombaton Balatonfüreden a SZOT Oktatási Központjá­nak nagytermében rendezik meg a 161. Anna-bált. Lakóhely szélcsatornában \ i £ • ■ * » \ ’ v- T.... ' '' . \ && ,*1 'íiMft' '-r-v U f .,4 ; W. *'• i . ' ' • ■ , 'C: A Típustervező Intézet — Gerő Balázs építész — tervei alap­ján Budapesten a XX. kerületben a Szentlőrinci úton új lakó­telep terveit készítette el. A beépítési tervről elkészült modellt az Építéstudományi Intézet légtechnikai tagozatának szélcsa­tornájában sorczatvizsgálatoknak vetik alá. Többek között megvizsgálják a talajszinti széljárást, a szellőzést, valamint kü­lönböző húveszteségeket az alacsony magastetős beépítési vál­tozatnál Fél évig jóváhagyott terv és döntés nélkül Csak ha a központ bólint rá Minden fillérrel takarékoskodni kell Bosszant minket, amikor kopott kocsikban utazunk a vonatokon, amikor egy-egy zökkenőnél az a kellemetlen érzésünk támad, hogy mind­járt szétesik alattunk. S ha van is ebben némi túlzás, saj­nos a MÁV sem tagadhatja, hogy járműparkja rohamosan öregszik és a becslések sze­rint 1990-ig a folyamatot sem megfordítani, sem megállítani nem tudják. Vegyük például a személykocsikat. Míg átlag- életkoruk 1980-ban 15 esz­tendő volt, ez 1990-re 18—17 évre nő. A laikusban felvető­dik á kérdés: miért nem dol­goznak akkor többet, hatéko­nyabban a járműjavító üze­mekben? A baj csak az, hogy ez az egyik legnagyobb lét­számú, legtöbb eszközzel ren­delkező vállalatunk súlyos anyagi gondokkal küszködik, a mint ilyennek minden egyes fillérrel takarékoskod­nia kell. Bármi áron. A ter­melés növelése a javító üze­mekben pedig többletköltség­gel járna, amihez jelen pilla­natban hiányzik az anyagi háttér. Bizonytatenság Május közepén, amikor elő- pzör beszélgettünk a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­mének igazgatójával, Varga Lajossal, nagyon sok kérdé­semre bizonytalanul válaszolt. Mintegy öt hónapig ugyanis úgy dolgoztak, hogy a közr pontban még nem döntötték el: a főjavításokkal, avagy a középjavításokkal haladjanak inkább, mert a kettőt együtt ez említett takarékossági okokból nem folytathatják. Mintegy 600 kocsi vár nagy­javításra. Ez a szám évek alatt halmozódott fel. A VII. ötéves tervben sincs reális le­hetősége annak, hogy a lema­radásokat pótolják. Ahhoz ugyanis növelni kellene a ja­vításokra fordítható pénzt. Ezzel szemben öt százalékosai fordítanak kevesebbet a fel­újításokra, mint tervezték. Ez az öt százalék — mondjuk középjavításokban számolva — 47 kocsi elmaradását je­lenti. Főjavításokban mérve — ezalatt a kocsik teljes szét­szedését és minden egyes al­katrészének felújítását értjük — hét-nyolc járművet érint. Visszakanyarodva a május közepi bizonytalansághoz, a kérdés a következő volt: vagy a főjavításokat végzik el, ám ekkor 47 kocsi középjavítása marad el. Vagy a középjaví­tásokra kerül sor, s bár ez esetben „csak” hét-nyolc fő­javítást kell elnapolni, de az ehhez beszerzett kocsinként egy-, másfél millió forint érté­kű speciális anyagok a rak­tárban maradnak. Május vé­gén a MÁV irányítói úgy döntöttek. Dunakeszin ne vesszenek kárba a főjavítás­hoz beszerzett anyagok. S va­jon ezzel minden megoldó­dott? Korántsem. Ezért pró­báljuk meg tovább bogozni az eset általános tanulságait. Lehetett volna több is — Ha kényszerű oknál fog­va. a javítások számát korlá­tozzuk, valamilyen másfajta munkát kell • biztosítani az embereknek mondja Varga Lajos. — Asztalosainknak, kárpitosainknak, lakatosaink­nak, mert ha nem ezt tesszük, tovább csökken az amúgy is alacsony létszám. A korábbi évekhez képest alább hagyott az újítókedv is. Kevés új tí­pusú kocsink van és ezek nem kínálnak megvalósításra váró ötleteket. Nehéz helyzetünk ellenére a munkafegyelem az üzemünkben semmivel sem rosszabb, mint az országos át­lag, ami persze nem dicsőség. Hiszen valóban intézkedések­re lenne szükség a munkaidő jobb kihasználására, de hiányzik ehhez az érdekeltsé­gi rendszer. A szorosabbra fogott perceket, a kitöltött nyolc órát, nem tudjuk a la­zább, de azért tisztességes munkánál jobban honorálni. Tavaly a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme a terme­lési tervét 101,4 százalékra teljesítette. S hogy ez mit je­lent? Ha lett volna több pén­zük a magasabb költségekre és a több bérre, termelhettek volna ennél többet is. Végül is nyereséges volt-e vajon a múlt évben a járműjavító? Lévén, hogy az üzem 1968-tól nem önelszámoló, hanem maximálisan függ a MÁV egészétől — még nem tudják. A MÁV egységei ugyanis egymással szemben saját bel­ső árakon számolnak el, mi­nimális nyereség ráhagy ássa!, amiből aztán a vállalat egy bizonyos összeget visszajuttat. Tavaly a dunakeszi üzem ér­dekeltségi alapjába 2,1 millió forintot helyeztek. Némi válto­zás azért mégis bekövetkezett a MÁV-nál, ugyanis új érde­keltségi rendszert vezettek be, mely szerint minden egység­nek pénzügyi és eredményter­vet is kell készítenie a terme­lésin kívül. Csakhogy — s ez nem pusztán szépséghibája az elgondolásnak — kötött árak­kal és kötött nyereségszáza­lékkal. Hiába láttak fantáziát — Az idén terven felül há­rom jugoszláv motorvonat ja­vítását vállaltuk a Ganz-Má­vaggal és a Ganz Electric- kel közösen. Ez növelheti a nyereségünket és hozhat némi bérpreferenciát is. De — s hogy az üzem milyen mér­tékben függ a MÁV döntései­től, azt jól példázza ez is, — ezt az üzletet sem önállóan kötöttük meg. A központ jó­váhagyására volt szükség, mi magunk hiába láttunk benne fantáziát... Mi lenne, ha... Ha a jár­műjavító üzemek ismét önál­lóvá válnának (a Dunakeszi Járműjavító Üzem 1950-től ’57-ig teljesen önálló volt, majd ’57-tŐi ’68-ig a mai leányvállalati formának meg­felelően működött). Egy biz­tos, hogy sorsuk másként ala­kulna. Nem dolgozhattak vol­na januártól májusig jóváha­gyott terv és annak a kérdés­nek eldöntése nélkül, hogy mit javítsanak: a közepes vagy a.teljes felújításra váró kocsikat. Eller Erzsébet Kompresszor termeli a fssdeglt (Folytatás az 1. oldalról) kezd lefutni a málna. Eddig körülbelül 130 vagon érkezett be, de szombaton, az eső miatt, csak egy vagonnal. Jócskán van azért még mit feldolgoz­ni.-Ma, vasárnap úgy 130-an lehetnek benn, nyújtott mű­szakban, reggel 7-től délután hatig. Aztán jönnek az éjsza­kások. Szezonban csak három- hetenként adhatunk szabad­napot az embereknek. A va­sárnapi munkáért teljesítmé­nyük dupláját fizetjük. A szállítóktól átvett, minő­sített málna előbb a gyorsfa­gyasztó alagútban várakozik sorsára, mínusz 35 fokban. In­nen viszik a tárolóba, ahol már kicsit fellélegezhet, hi-, szén itt mínusz 20—25 fokos a hőmérséklet. Aztán a mi­nősége és úti célja szerint ve­szik kezelésbe á feldolgozó­ban. A 2-es számmal jelölt he­lyiségben például Bulk-mál- nával foglalkoznak. Légszelek­torba ön-tik a gyümölcsöt, ahol megtisztul a levélmaradvá­nyoktól1 és apró darabokra tö­rik. Ezután szorgos asszonyok válogatják, mérik, -kartondo­bozokba rakják. Fürge, gya­korlott ujjak szemezgetik a szalagon tornyosuló málnahe­gyeket. — Ebben a műszakban hat­vani mázsa feldolgozása vár ránk, 14-en jöttünk be — mondja Bana Szabolcs cso- portvzető. — Idénymunkások­kal dolgozunk most. Legtöbbjük idősebb asszony, mint Szalatovics Lászlóné. —' .Egy szervező járt Salgó­tarjánban négy évvel ezelőtt, tőle tudtam meg ezt a lehe­tőséget. Az idén is írtak, hát jöttem. Kicsi a nyugdíj, kell még rátenni valamit, Én már mindent csináltam itt, úgy­hogy univerzális- dolgozó va­gyok. Elboldogulok, nem ne­héz a munka. Tavaly ötezer forint is összejött. Itt lakom a munkásszálláson, s amikor Cáak egy kiló férhet egy zacs­kóba. Lovász Istvánná szalag­vezető vasárnap a mérlegnél ügyeletes Lassan már nem lesz szükség a málnarekeszekre, vége felé kö­zeledik a szezon. Kazlakba rakva vár a göngyöleg jövő tava­szig. (Barcza Zsolt felvételei) Erről olvastam A kiállítási teherautó A legjobb hegesztő az idő. Oly fino­man és egyenletesen forrasztja ösz- sze a sebeket, hogy a kisebbek helyét sze­münk észre sem veszi,'a nagyobbak után se marad más, mint egy fonalnyi színel­változás. Bízom benne, eme biztoskezű hegesztő szépen hálád országnyi munká­jában. Nem kell tartanunk attól, hogy a közelmúlt milliókat borongós hangu­latba taszító eseményeiről szólva, drága televíziós készülékek dobassanak ki az ablakon. Mi másról olvastam volna ama szomo­rú hetekben, mint a csapatról. S eszem­be jutott egy egészen másfajta csapat, amelynek azonban a lényeget tekintve ugyanolyan feladat jutott osztályrészül, mint emennek. Déhitános műszakba ér­keztem. A munkapad mellett egy csomó alkatrész. Jött a főnök, felajzva, messzi­ről jelezve, itt most valami nagy dolog készül. Hallótávólságba érve hadarta: ösz- szeállítottunk egy kis csapatot, az lesz a munkátok, hogy a kiállításra küldendő teherautó minden elemét úgy készítsétek elő, hogy... Nyomatékül hozzátette: ne feledd, kiállításra megyen. Csiszolni, glan- colni, csiszolni, glancolini, ragyogjon, mint a Salamon kalapja. Mielőtt az elöljáró odaérkezett, szem­ügyre vettem a munkapad mellé rakott alkatrészeket. Olyanok voltak, amelyeket különbéin egyáltalán nem csiszoltunk, glancoltunk, mert fölösleges. A teherautó olyan elemei, amelyekre majd sár, hóié fröccsen, minek kellene azoknak ragyog­niuk. Be kell vonni valamivel rozsda el­len, és kész. De nem, kiállításra megyen. Hetekig, csiszoltuk, glancoltuk az alkat­részeket, közben filozofálgattunk. Ami ab­ban csúcsosodott ki, hogy szerintünk sem­mi mást nem kellett volna csinálni, mint a megszabott időben fölsorakoztatni né­hány járművet, egyet kiválasztani, s el­küldeni a bemutatóra. íme, ilyen két ké­szítünk, ha megfelel, vegyétek. Ügy véltük, ez a tétel általánosítható. A birkát, tehenet, lovat tenyésztő, a krumplit, kukoricát, búzát, szőlőt, almát termesztő, is kiválogat néhány szebb pél­dányt, s viszi a közönségnek. Évekig ne­velhetni egy birkát, tehenet, lovat,, kisza­kítva a szokványos körülményekből, más földön, naponta pátyolgatva pár tő krump­lit, búzát, kukoricát, néhány tőke szőlőt, amit mindentől megóvunk, aminek , tár­sai ki vannak téve — a közönség becsa­pása. H,a pedig megmondjuk a közönségnek, hogy amit látnak, különleges körülmé­nyek között állítottuk elő, álékor mire va­ló az egész? Mit érünk vele, ha fölneve­lünk egy csodaszép lovat, bárányt, tehe­net, sosem látott méretű burgonyát, sző­lőfürtöt? Fölösleges energiapocsékolás. Csak annak van értelme, amit szokványos körülmények között növesztünk a legna­gyobbra, legszebbre. I ' lyenkor mindig lesznek az átlagosnál ■gyengébb és . erősebb példányok.1 Minden juhásznak vannak legszebb juhai, minden gulyásnak legszebb tehenei, min­den ménes gazdának legszebb lovai, min­dig akad a táblán egy-egy legszebb szőlő, alma, körte, burgonya, tök, dinnye, kuko­rica. Világos, hogy kiállításra ezeket visz- szük. Tudják ezt a nézők is. Azt mondják, ezek válogatott példányok. A többiek kö­zül válogatták ki. A többi bizonyára nem ilyen, mondja a kiállítás látogatója, le­hetséges vásárló, de biztosan megteszi, ahol ily szépek megteremnek, a többi sem lehet sokkal rosszabb. Ez valószínű. Az viszont biztos, hogy ahol csak néhány különlegeset képesek előállítani, tömege­sen még csak ahhoz hasonlót sem. Kör Pál tudok, megyek haza.' Hiány­zik a két unoka. A 3-as feldolgozóban éppen nagy a sürgés-forgás. — Elromlott a válogatósza­lag, szóltunk az ügyeletes tmk- soknak, de amíg kijavítják, átcsoportosítjuk a dolgozókat — mondja Kiss Ernő csoport- vezető. így hát többen átvándorol­nak a másik feldolgozóba, ahol 2—3 vagonnyi málnával kell megbirkózniuk a műszak alatt. De, úgy látszik, ettől nem szomorkodnak az asszo­nyok. Miközben kezük egy pil­lanatra sem pihen — válogat4 ják, tasakolják, mérik, csoma­golják a gyümölcsöt —, a sza­vakat is szaporázzák. El-el- hangzík egy vicc, vagy vidám történet, s csattan utána a nevetés. — Másképp ezt nem lehet csinálni, csak jó hangulatban — szól az egyik gyorskezű asszony. — Legalább ettől is ' melegszünk egy kicsit.. Lovász Istvánná szalagveze- tő szigorú szemmel figyeld- a mérleget, 1 kilónál több nem lehat a. tasakban.. , . 1 — Most éppen ez a tisztem — jegyzi meg —, máskor meg válogatok, dobozolok. Megéri itt dolgozni, csak hát szinte sose látom a gyerekeimet. Két kislányom van: 9 és 6 évesek. Előfordul, hogy a kiesi sít, amikor vasárnap is eljövök. De mit csináljak, albérletben lakunk, kell a pénz. ' Magas fiatalember járkál n szalagok között, vizs-gálgatva az utazó málnaszemeket. r- Most a belföldi forgal­mazásra kerülőt néztem meg — mondja Pancsovai Nándor mikrobiológus, higiénikus. — Félórámként ellenőrzőin a víz­tartalmat, az érettségi .fokot. Mintát vészeié az exportra ke­rülő málnából is és a- meo- laborb&n ízekre szedve meg­vizsgálom' a mikrobiológiai szennyezettséget, illetve a gyümölcs tisztaságát. Időközben megjelent a két TSy^tétfes * ‘feeteg szalag gyógyítására; - Molnár Sándor villanyszerelő és Öld?» Sándor lakatos. . — Tegnap négy körür'szól- tak a szalag miatt. Leégett a villanymotor és a hajtómű alapja is eltörött. Akkor fog­tunk hozzá a kiszereléséhez, de nem volt tartalékuk. Úgy­hogy most kivettük az egyik osztályozó szalagból a hajtó­művet, azt rakjuk rá a válo­gató szalagra. Fél órán belül készen vagyunk. Egyébként csak gyorsjavításo'kat, szalag- beállításokat végzünk ügye­letben. Régen volt szabad hétvégénk. Süvítve suhannak el mellet­tünk a targoncák, megcélozva a kijáratot. Vagon érkezett az iparvágányra. — Csomagolóanyagot Irá­nyítottak át a zalaegerszegi gyárból — tudjuk meg Posta László mirelitraktárostól. -— Bár ma nem számítottunk erre a 15 tonnára, mégsem állhat itt hétfőig, számon is kérnék tőlünk. Ezért most a targoncások kirakják, a tá­rolóhelyre viszik, ott dobozt készítenek a hajtogatott kar­tonból. Ügyeletben egyébként amolyan mindenes vagyok: ha málna érkezik, akkor át- vedlek mennyiségi átvevőnek, ezenkívül gondoskodom arról, hogy egy percre se állhasson meg a munka. S, mikor van egy kis időm, akkor a leltárt ellenőrzőm, hogy pontos nyil­vántartás mehessen a számí­tógépre. Közben fél szememet a dolgozókon tartom, nehogy valami baleset történjen. Sze­rencsére ritka az ilyesmi, de mit lehessen tudni... , Sétánk során bekukkantunk az energia-üzemrészbe is, ép­pen egy targonca akkumuláto­rát töltik. Aztán irány a. hű­tőház lelke, a gépház. Itt vég­re meleg fogad és fülsiketítő zaj; teljes erőbedobással dol­goznak a masinák. Két fiatal­ember őrködik a kétfokozatú hűtőrendszer fölött, hogy min­dig és mindenhol elegendő hideget kapjon a gyümölcs. Künn az udvaron már a télre készülődnek, gúlába rak­ják a málnát kiszolgáló reke­szeket. A konyhások pedig ebédhez várják a szezonmun­kásokat. Kövess László Tóth Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom