Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

MKiiYK!

1986. JÚLIUS 21., HÉTFŐ

ígéretes új magyar fajta,

A táplánszéntkereszti Gabonatermesztési Kutatóintézetben betakarították Gráczol Géza és Tomcsányi András tízévi nemesítömunkával létrehozott GK—33-as jelű új ösziárpa-f ajtóját. A kétsoros, lehajtó kalászű, kiváló takar- mánj^órtékű árpafajta az idén harmadik éve szerepelt az országos fajtakísérletekben, s mind a kisparcellás, mind a nagyüzemi termesztés körülményei között beváltotta a hozzá fűzött reményeket: intenzív feltételek mellett, hektáronként hét tonna feletti termésre képes, s nagy előnye a ma termesztésben levő őszi árpákkal szemben, hogy gyenge termőterületeken is kielégítő eredményt ad.

Az előző két év biztató eredményei alapján MÉM-enge- déllyel tavaly 80 hektáron megkezdték az új fajta szaporítását. s az idén ősszel már ezerötszáz hektáron folytathatják a vetőmagtermesztést.

Az új fajta az Országos Fajtaminősítő Tanács döntésé után kerülhet köztermesztésbe.

Víz és iskola

Összközségi vitán döntöttek

Víz és iskola. Ezúttal Gyálról jutott eszembe, de mindnyájan tudnánk példát mondani rá, melyik másik Fest megyei település „háztartása" VII. ötéves tervi kiadásainak nagyobb részét költik ezekre a célokra. Ez a tény pedig a gondokba is belepillantást enged. Mert a tennivalók rendszerint adottak, de annyira, mint most, talán még soha nem döntött a közakarat a pénz elköltésének sorrendiségében. Éppen Gyálon, ott lehettem a „nagy összközségi vitán" múlt őszön, a Dózsa moziban. Természetes, hogy érdekelt, mi valósul meg a terveztetésükből. /

Jól haladnak az építők

A víz és az iskola. A napokban láttáim, mindkettőn dolgoznak. A víztorony környékén is. meg a Bartók Béla utcában is. Az utóbbiban a múlt óv végén kezdte meg a 16 tantermes általános iskola alapozását a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat. Jól haladnak, a tervezettnek megfelelően. S ha a pénzügyi fedezetet mindvégig előteremtik, nem lesz akadálya az 1988— 89. évi tanévnyitódnak az új épületben. Aki csak egy kiMajcsháza tanácsosa

Félfogadási időn tűi is

Majttsházán bárki megmondja, hol található a tanácsi kirendeltség és vezetője, Bárdos Ilona. Mindenki ismeri, Ilonkának hívja. Hivatalos rangja Dunavarsány Nagyközségi Tanács kirendeltségének vezetője. A közelmúltban tanácsossá nevezték ki, s azóta — mint a hivatalos okmányban áll — jogosult a nagyközségi tanácsosi cím viselésére.

A kereskedelmit, édesapám Intelme ellenére 1942-ben otthagytam. Pénzt akartam keresni, és elmentem Kistarcsá- ra, az elöljáróságra dolgozni. Mivel 1943-ban édesapám meghalt, nem tanulhattam tovább, a gimnáziumot később levelező tagozaton végeztem el, Ráckevén. A tanácsok megalakulásától kezdve vb-titkár voltam Kistarcsán, aztán két évig gazdasági: előadó Szigetszent- mártbnban. Ott nagyon jól éreztem magam, nem is akartain eljönni, mikor szóltak, hogy üresedés van Majosházán. De rábeszéltek: legalább a helyettesítést vállaljam el! Végül ittragadtam. Sose felejtem el az első bejegyzésemet; egy ha-, iáleset volt. Kezdetnek nagyon rossz, nyomasztó dolog. Annál is Inkább, mivel előző este bejött hozzám egy bácsi, és úgy elbeszélgetett velem, mintha a lánya lettem volna. Az egész életét elmesélte. Másnap hozták a hírt, hogy meghalt.

Majosházán 1960 óta dolgozom, előbb titkárként, majd 1977-től mint kirendeltségvezető. Nem bántam meg a cserét, pedig kezdetben négy évig Kistarcsáról jártam be, úgy, hogy közben nagybeteg édesanyám otthon feküdt. Akkoriban még közvetlen buszjárat sem volt, Szigetcsépről csónakon kellett átkelni a Dunán. Otthon meg sem merítem mondani. Ha este sokáig tartottak , a gyűlésék, csak az utolsó busszal mehettem el, és hajnali kettőre értem haza. Reggel az 5.20-assal már jöttem is vissza, hogy 8-ra ideérjek. Édesanyám halála után költöztem ide. egyedül élek egy szoba-konyhás lakásban. Nagyon rendes, szép kis község ez, és engem kezdettől azívélyesen, kedvesen fogadtak. Dolgos népek laknak itt, sok az idős ember, de még a'CO— 70 évesek is kimennek a földre kapálni. A fiatalok is ösz- szefognak. sorra húzzák fel a szebbnél szebb házakat.

— Dunavarsányt, Délegyházát és Majosházát 1977. április 1-től társközségekké szervezték, a székhely Dunavarsány lett. A másik két faluban tanácsi szakigzgatási szervekként kirendeltségeket hoz-» tak létre, a majosházinak én lettem a vezetője. Tavaly július óta elöljáróságok is működnek itt Egymást segítve, kiegészítve dolgozunk. Hatáskörünk meglehetősen nagy, az adóügyektől a környezettanulmányok felvételén keresztül, a szociális segélyek elosztásáig terjed. Ez azt jelenti, hogy a községbeliek ügyes-bajos dolgaik helyben elintézhetik. A felsőbb intézkedést igénylő iratokat összegyűjtöm, cs beviszem Dunavarsányba. Évente kétszer szervezünk például adóbefizetési napot, és házasságot is helyben lehet kötni: idehozzuk a faluba az anyakönyvet. Én vagyok az anyakönyvvezető is: nagyon sok párt összeadtam már. Csak azt sajnálom, hogy nincs egy igazán szép nagy tanácstermünk, amit feldíszíthetnénk, hangulatosabbá, ünnepélyesebbé varázsolhatnánk ilyen alkalmakra. Ez a szoba olyan kicsi, hogy a násznépnek a folyosón kell 'Sorakoznia'.

— Ugyanakkor van saját kultúrházunk, könyvtárunk, iskolánk, orvosi rendelőnk, vendéglőnk, megszavazta a lakosság a településfejlesztési hozzájárulást is. Ebből — ez a legfontosabb — egészséges ivóvizet szeretnénk hozni a községbe, és az iskolaépületek fűtését akarjuk megoldani.

— Ismerem a majosházia- kat, beszélek a nyelvükön, és ők is megbíznak bennem. Ma délelőtt még csak hatan jártak itt, délutánonként nagyobb a forgalom. De tudják, hogy bármikor jöhetnek, engem mindig, a félfogadási időn túl is itt találnak!

Mörk Leonóra

csit is ismeri a tanácsok jelenlegi pénzügyi helyzetet, nem csodálkozik e megfogalmázason. Hitelengedélyezés és pályázatok elnyerése is feltétel ahhoz, hogy egy-egy nagyobb beruházás megvalósulhasson. A terviceszítés végén eppen egy ilyen váratlan pályázati lehetőséggel élve sorolhatták közeli fejlesztési céljaik közé a Kossuth Lajos utcai iskola — az északkeleti községresz oktatási Intézménye — négy tanteremmel és tornateremmel való bővítését

Aztán, ha elkészül a lő ‘an- termes épület, a most még új iskolának nevezett Erdős sori 12 tantermes alsó fokú intézmény más rendeltetést kap. A tanácselnök. Gazdik Istvánná szavaival élve: több profilú középiskola lesz. A jelző a középiskola elé mostanában került, mert magának a középfokú oktatási intézménynek a tervéről már sokat hallottam tőle az elmúlt években. De nagyon akarták! A több profilúság meg azt jelenti, hogy ipari szakközép-, közgazdasági, meg talán még gimnáziumi osztályokat is indítanak benne.

Szorító szükségből erény

Ugyancsak nem véletlenül került a rangsorolás kifejezés a bevezetőbe, amikor a tervelőkészítés, a lehetséges fejlesztési kiadások társadalmi vitáját említettem. Mert például aét öregek1 napközi' -ottHő*- nának , mégtéremtéíe séhiífffj-, keletű gondolat Gyálon. Szerepelt már több középtávú tervben, aztán végül soha nem jutott rá pénz. Most már nem is tervezték. Nem kis ellentmondás, ha belegondolunk, hogy most éppen szorító szükségből nyílik mégis lehetőség ennek a kialakítására is. Kevés az óvodai hely. Ebben az ötéves tervben viszont az új. 75 személyes óvoda építésének csupán a kiviteli tervei készülhetnek el.

Mindenképpen valamit ki kellett találni... A Bajcsy- Zsilinszky utcai kisegítő iskolát alakítják át erre a célra hamarosan. így az ott tanulók sem lesznek elszigeteltek

hasonló korú társaiktól, s lehet, még tanulmányaikban is segít az együttlét. Az épület meg egyenesen jól tön azoknak a kicsinyeknek, akiit jelenleg az úgynevezett faház- óvódában szoronganak.

Társadalmi felajánlások

«

A faházat napközivé, vagy ha úgy tetszik klubbá alakítják át. amely helyet ad a magányosan élő, társaságra vágyó, gondoskodásra szoruló ■ idős gyáliaknak. Persze mindez még ilyen szükség szülte formán sem kevés ráfordítást feltételez. A tanács kiszorít valamennyit a háztartási pénzből, meg jelentős társadalmi felajánlás érkezett a tervezettek megvalósításához. Segítenek a helyben gazdálkodó szervek: a tsz. az Autóker. a Gamesz anyagiakkal, a szocialista brigádok kétkezi munkával. És segítséget ígért a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének vezetősége is.

Kádár Edit

Bezárta kapuit a tábor

A budai körzet 76 általános iskolása ismerkedhetett meg a számítógépnyelv alapjaival abban a táborban, melyet a budaörsi úttörőelnökség szervezett. A gerecsei tájvédelmi körzetben felépített pusztamarót! úttörőtáborban ez volt az első ilyen jellegű szaktábor, ám terveik szerint a jövőben még több gyerek üdüléssel egybekötött számítógépes képzését is biztosíthatják. Mocsári József táborvezető és pedagóguskollégái lelkesen, az apróságok számára izgalmas, érdekes formában vezették a foglalkozásokat. A tábor tegnap zárt. Ottjártunkkor viszont még javában tartott az ismerkedés a Basic rejtelmeivel, mint képünk is tanúsítja. (Veress Jenő-felvétele}

Állattemető vagy tranzitraktár?

Visszaveszik a kezelői jeget

A budakeszién elutasították a kérelmet

Gazdasági hasznot hozna

Sok világvárosnak van olyan kisállattemetője, ahol a kedvtelésből tartott jószágok kimúlásuk után nem kerülnek jeltelen sírba, hanem a humán temetőkhöz hasonlóan- a kutyák, macskák, kanárik, papagájok, tengerimalacok gazdái emléket állíthatnak kedvenceiknek. A párizsi állattemető például szép síremlékeivel a francia főváros egyik idegenforgalmi nevezetessége.

riyolcszáz méterre, közel van az iparvágány, háromeres telefonkábel húzódjlc a ' :föld aŰfti á Kírf'íztiha ^téi'éfonköz- pdnt 'felélés fölött

halad át a 20 kilovoltos távvezeték. Ráadásul a Budaörs felé közlekedő kék busz útvonala mellett fekszik és nem természetvédelmi terület, tehát minden adottság megvan ahhoz, hogy id egy tranzitraktár épüljön. Ehelyett a Buvad elvi hozzájárulását adta egy kisállattemető létesítéséhez.

Budakeszi is az lehetne, ám a tanács vezetői úgy határoztak, nem kérnek e „népszerűségből”.

— Képzelheti az elképedésünket, amikor hónapokkal ezelőtt a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság levélben értesített minket, hogy a Budakeszihez tartozó 0113

helyrajzi számú területet bérbe adja egy magánszemélynek, kedvtelésből tartott kisállatok temetőjének kialakítására, — mondja Bobály Mihály, a nagyközségi tanács elnöke. — Ez a két hektáros terület rendkívül jó helyen fekszik. A fővárosi ivóvíz- hálózat végpontjától alig

Két találkozás

S

orsom úgy hozta, hogy ráckevei tanárként irodalmi szakkört vezettem évekig a tököli fiatalkorúak börtönében. A belső hang azt sugallta, ne érdeklődjek, miért vannak ott, nem hajtott semmi másodlagos kíváncsiság. Tettük a dolgunk, pontosabban a nagy irodalom, a költészet munkált valamennyiünkben. Nem emlékszem különösebb fegyelmezetlenségre, sokkal Inkább arra, mennyi értelmes fiú volt köztük. Az egyik K. László. Magas, sportos alkat, villogó barna szemekkel, kreol bőrrel. Azonnal szövetségesem lett, mint a szakkör egyik vezéregyénisége. Figyelt, itta a szavakat, gondolataival továbbteremtette azokat, Dosztojevszkij, Shakespeare, Arany János eszme- futtatásait bűnről és bűn- hődésről. Emlékszem, közvetített is. mintegy tolmácsolta a „közösség” kérdéseit.

Már sötétedett akikor decemberben. Nagy pelyhek- ben hullt a hó. Kérte, kérték, oltsuk le a villanyt, vegyük le a Vivaldi-lemezt, most ne beszéljünk

Villonról és Flaubert regényeiről, csak nézzük, nézhessük a fehér békét, a hóesés csodáját. Így történt. A természet varázsa átvette a szolgálatot a művészet üzenetétől, s mi csak néztük, bámultuk a megfehé- redett alkony tündérszigetét.

Bő évtized pergett le az idő rokkáján. Ismerősen ismeretlen férfi szólított meg a metrón, a Pillangó utcánál. Magas, fekete hajú férfi. ápolt külsővel, szürke felöltőben.

— Jónapot, tanár úr, megismer? — kérdezte áthatóan. Hunyorításomra észrevette, zavarban vagyok ismeretségünket illetően. Halkabbra vette a szót: Tököl. Kezet szorítottunk, őszintén érdeklődtem, hogy él, mint boldogul ? Felszabadult mosoly- lyal sorolta élete alakulását. Van lakása, felesége, két vadóc gyermeke — Olyan kincs az, tanár úr, nincs hozzá hasonló — folytatta érces hangján, miközben néztem nyílt tekintetét, sugárzó, tiszta pillantását. Hogy én is mondjak valamit — visszaemlékezve régi beszélgetésünkre —,

arról faggattam, hogy megállapodásunk értelmében miért nem jött annak idején szabadulása után a ráckevei Ady Gimnáziumba, ahol a levelező tagozatot és az érettségit ajánlottam számára ama hóesés után.

Válaszként névjegyet vett elő. Meghatódva betűztem: dr. K. László jogász. Abban a pillanatban ismerős lépett a kocsiba, éltes úr, hozzánk közeledett. Bemutatásnál mindig zavarban vagyok, s elvétem a "Sorrendet, most azonban dr. K. László felé fordulva így szóltam: a barátom. Miközben motyogtak egymásnak valami szokásos érthetetlent.

Dr. K. László furcsán, meglepetten nézett rám, s a tőle megszokot őszinteséggel ennyit kérdezett: nem túloz, tanár úr?

|em, nem, nem! Ezerszer nem, mert a megszólítás nem a doktornak, nem a jogásznak, hanem az Embernek címződött, hogy a lejtőn nemcsak lefelé lehet zuhanni, hanem felfelé is vállalható a ka* paszkodás, s akkor azt az elérhető, elérendő állapotot nem szakadéknak, hanem magaslatnak nevezzük.

Talán a Deák téren váltunk el egymástól erős kézszorítással.

Losonci Miklós

N

— Kié a döntés joga ebben az ügyben? Ki a terület tulajdonosa?

— A Budakeszi Tanács. A kezelői jogot azonban még 1975-ben átadtuk a Buvad elődjének, a Telki Állami Erdő- és Vadgazdaságnak.

— Akkor tehát nem követett el jogsértést a Buvad, amikor elvi engedélyt adott ki erre a területre.

Van rá fcény, de...

— A dolog nem ilyen egyszerű. Annak idején azért adtuk át a kezelői jogot, mert nem voltak közelebbi fejlesztési elképzeléseink erre a területre. Viszont a rendelkezési jogot fenntartottuk magunknak és kikötöttük, hogy amennyiben később szükségünk lenne a 77 hektárra, köteles kártérítés nélkül lemondani a kezelési jogról a Budakeszi Tanács javára. A MÉM erdészeti és faipari főosztálya is egyetértett ezzel, de a lemondó nyilatkozatban rögzített feltételek mellett. Éppen ezért — mondja a tanácselnök — talán joggal várhattuk volna, hogy egy ilyen elvi hozzájárulás kiadása előtt minket is megkérdeznek, - mi a véleményünk.

— A kisállattemető gondolata időszerű, hiszen bizonyosan nem jutott volna eszükbe a kérelmezőknek, ha nem lenne rá igény és fizetőképes kereslet — veszi át a szót Tátrai György műszaki csoportvezető. — De erre a célra átadni az említetett területei hiba volna.

Kiderül, hogy a nagyközség temetője hamarosan megtelik, mindössze szűk három évre

elegendő hellyel rendelkeznek.

Egy új temető nyitása nagy anyagi áldozatokkal jár majd, ráadásul csupán a község központjától jóval távolabb, olyan területen tudnak helyet szorítani erre a célra, ahol nincs tömegközlekedési hálózat.

— Gondolja el, mit szólnának az emberek -svwéti* közbe indulatosan a tanácselnök —, hogy. nekik messzire kell gyalogplniuk szeretteik sírjához, a kis kedvencek gyászolói pedig busszal járhatnák a főútvonal melletti állattemetőbe.

Valaki biztosan téved

A döntő prv mégis a területtől remélt gazdasági haszon. S hogy nem mostanában jött a tranzitraktárként való hasznosítás gondolata, azt bizonyítja; akkor is nemet mondtak, amikor évekkel ezelőtt a Pest Méfgyei Víz- és Csatornamű Vállalat kérte a területet iszaptemető céljára.

— Nem adjuk ki a szakhatósági engedélyt a kiállattemetőre, még akkor sem, ha OKTH-hozzájárulásuk van — mondja az elnök. — Ez a terület sokkal ésszerűbben, mindenféle szempontból gazdaságosabban hasznosítható.

A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság jogtanácsosa, dr. Harmath Tibor meglepődik, amikor a tanács álláspontját tolmácsolom:

— Nagy tévedésben vannak a budakesziek mondja —, ugyanis a kisállatterrtető létesítéséhez nem az ő területükre adtunk ki elvi engedélyt. Nem arra a részre, amelyet még 1975-ben adtak át nekünk kezelésre. Az az iszapürítő területe. Szinte bizonyos viszont, hogy tranzitraktár létesítését, az erdőgázda- ság nem engedélyezné.

Üjabb telefon Budakeszire, hiszen valaki bizonyosan tévedett.

— Az a bizonyos iszapürítő folyékony kommunális hulladéklerakó hely és körülbelül ötszáz méterre fekszik a Buvad kezelésében levő területtől. Részünkről nincs szó tévedésről. Egyébként július 10-én a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta Bükk Jánosné kisállat- temető-Iétesítési kérelmét és úgy döntött, hogy nem támogatja azt. És tekintettel a körülményekre, úgy határoztunk, hogy visszavesszük a kezelői jogot az erdőgazdaságtól.

Móza Katalin