Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
Na, ezzel is befiirödtüsik Tiltó táblák és palacsinta Ha . egy település új épülettel, intézménnyel, különleges vagy éppen szükséges üzlettel bővül, úgy gondoljuk: gazdagodik. Cegléd is gazdagabb lett egy fontos egészségügyi egységgel, a Szabadság téren nyílt Eiíoté/crz-üzlettel. A görög név növényre utal, .mivel olyan gyógyászati szerek, készítmények, sőt fűszerek találhatók itt meg, amelyek o reíormétkezés szellemében valóban korszerűvé tehetik a gyógyszerfogyasztási, étrendi étkezési és főzési szokásainkat. Körömvirág és társai Szűkös kis helyiség várja a vásárlókat, valamint bőséges választék. Nagyon reálisan, szinte. életünk természetes bosszúságait elfogadó nyíltsággal beszél erről Csoknyai Lászlóné, az üzlet vezetője. A ceglédi Fitotéka-bolt a Pest Megyei Gyógyszertári Központ hálózatához tartozik, ahol növényi, sőt állati eredetű termékek egyaránt kaphatók. Természetesen nemcsak eny- nyiből áll az üzlet kínálata, hisz. a gyógynövényes kivonatok, gyógyszappanok és gyógy- krémek is megtalálhatók. A beszerzés jelenti a nagy gondot, hisz a naturális anyagok drogok, fűszerek iránti kereslet igen nagy és az alapanyagok termeltetése, gyűjtése nem éri el a szükséges meny- nyiságet. Aki csak kicsit is ismeri e munkák nehézségeit, mindent tud, hol a hiba, mi lenne a megoldás kuicsa. A vasfű mint zárnyitó, a babonás fű talán nem is kellene hozzá, csak jobb felső szervezet. Ha gyógynövényekről van szó, nagyon elfogult vagyok, mert ezek a természet szentéSzeclik a kajszibarackot a diákok a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat ceglédi kutatóállomásának gyümölcsösében. A barackot a konzervipar hasznosítja (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 189. SZÄM 1988. JÚLIUS 19., SZOMBAT Keresik a természetes anyagokat Szűkös helyen is bő választék lsében szintetizálódott anyagok régtől ismertek és használtak, így értékük is bizonyított. Mégis Csoknyainé minden találékonyságára szükség van. hogy ne kelljen azt mondani: elfogyott, nincsen. A Herbaria, a megyei gyógyszertári központ, a Mátradrog igen sok terméket szállít, amikor tud. Vannak mindig sláger- anyagok, drogok. A Sziías- mente Tsz e területen már ismert, sokféle terménye kapható Cegléden. Néhány kémiai-vegyi készítmény szállítója pedig a Duna tiállalat.' Csak találomra leemelek néhány gyógyteacsomagot: körömvirág, bodza, szarkaláb, árndkagyökér, búzavirág, nyírlevél, borsmentalevél-mor- zsalék, kökényvirág — mind fontos alapanyagok értő kezekben és megfelelő adagolásban. Bizonyos anyagok eleve nemi kaphatók, mert a belőlük főzött teák. kivonatok kellő orvosi szaktudás nélkül akár életveszélyt is jelenthetnek. Csinos summa A tökmagolaj, b ír ínypirosító, gólyaorrfű, a ginzenggyö- kér. a csicsókaszörp és a sárvári fürdősó unalomig keresettek, vagyis hiánycikkek. Ennek ellenére lehet, sőt. érdemes nézgelődni. mert a gyógynövényes és a fűszeres könyv megvásárlása után saját magunk is kereshetünk termelni és gyűjteni érdemes fajokat. így a rövid látogatásom ezt a célt szolgálta. Csai? abból lehet keverékeket, termékeket készíteni, ami van. Nehezedő megélhetés mellett nagy hiba, hogy szinte sen ti sem használja ki a drog-gyűjtés adta gazdasági lehetőségekét. kirándulni, kikapcsolódni is lehet, miközben ts,- nos summa folyhat be a keresett gyógynövények leadásából. Egy a bökkenő Nem a trópusi drogokról van szó. Kicsit humorosan hat, hogy évtizedek óta mizéria van Cegléden, mikor télvíz idején váltig küszködnek az emberek a megfázással. Keresik, s ha van. drágán megveszik a hársvirágot. noha a városban 2—300 hársfa il- /latárja csalogatja az embere két. Nem illik, szégyellnivaló — da miért? A családok kö zös programja lehet a gyógy növénygyűjtés. Igaz. egy bök kenő van. ismerni kell a fajokat és a lelőhelyeket. A har madik pedig az akarat. Tulajdonképpen nagyon egyszerű! Ha a hiányzó drogokat keres sük majd az üzletben, s kudarccal végződik a látogatásunk, talán a rossz é.s lusta szokásaink is növelik a,hiányt Surányi Dezső Ha belépünk a ceglédi strandra, jól figyeljünk meg mindent. A jó megfigyelőképességre nagy szükség lesz, mert a pénztárnál kezdődnek a: események. Zöld színű jegyek a néni előtt, rajta apró betűkkel az ár: 12 Ft. Ez — mint röv.iddel ezután kiderül — csupán egy megtévesztő felirat a jegyen, az igazi ár 15 .Ft. Egye fene, fürödni jö.tünk ide, s nem azért, hogy a strandjeggyel bíbelődjünk. Szólunk azért a néninek, hogy mi az ilyet szóvá szoktuk tenni. Ilyen szóvá tevősek vagyunk, tudja most már a néni, de széttárja a karját, ez van, ezt kell szeretni. Kezünkben kis zöld jegy, toporgunk és kíváncsian kacsingatunk a víz felé. Másik néni ránkszól, adjuk oda neki a jegyet. Jó, kicsit sajnáljuk, most vettük az imént, még rendesen meg se tudtuk szorongatni, máris elkérik Odanyújtjuk jegyeinket. — Nem kapjuk vissza? — szakad fel belőlünk egyszerre a kérdés. A néni azt mondja, ne álmodozzunk arról, hogy ezt. a jegyet még egyszer megszorongathatnánk. A kis zöld cédula — amit öt másodpercig mondhattunk magunkénak — csupán egyszeri belépésre jogosított. A medencében nem sok víz van. így aztán addig fürödni sem lehet, amíg meg nem telik. A gyerekek — jobb híján — a szerény méretű és minőségű kismedencét meg a még szerényebb hajdani gyógymedencét használják. Napozunk, napozgatunk — délutánig ez az egvetlen szolgáltatás. amit igénybe veszünk. Egy váratlan pillanatban felfedezzük a büfét. Eddigi ismereteink alapján számítottunk is rá, hogy a strandon kell lennie egy büfének. így is van. ■ Ä w Az árak rövid áttekintése után nagyon kíváncsiak kezdünk lenni a büfé tulajdonosára. Ekkor jövünk rá ugyanis, hogy itt sütik a világhírű ceglédi palacsintát. Biztos, hogy az, mert hat forintba ftegó járműre felszállni... Mindennapi bemondanivalőmk Szörnyen izgulok! Előttem formás mikrofon, apró kis doboz, rajta piros és zöld gombok. Na, jön már az a vonat? Nézzük csak meg gyorsan a jelzőberendezést, azon máé látszik, hogyan kúszik-előre a 814-es nyíregyházi gyors. Tizennégy óra negyven. még két hosszú perc és begördül a negyedikre a kék vonat. Akkor most már mondani kell, nem? — Igen. Nyomja meg a sárga és piros gombot, de egyszerre ám! — kapom az utasítást Tóth Imrétől, a ceglédi állomás személyszállítási vezetőjétől. Most már nincs kecmec. ebből már hangosan bemondás lesz. Pirossárga gomb be, odakinn felhangzik az ismerős tírariráti- raram. Most jövök én, csak semmi izgalőm, pajtás, kezdjük! r:ii í::5I — Gyorsvonat érkezik a negyedik vágányra Budapest, Nyugati pályaudvarról, és indul tovább Szolnok. Kisújszállás, Karcag, Püspökladány. Debrecenen át Nyíregyházára. Na, ebből már mindenki érthet. Meg is indulnak az utasok a negyedik felé, még szép, hiszen azt mondtam nekik, hogy oda jön a vonat. Ebből az is kikövetkeztethető, hogy onnan fog továbbindulni, de azért bemondjuk: Gyorsvonat érkezett... Nyilván a múlt időt használom, hisz a vonat közben begördült az állomásra. Kinézek a kis fülkéből az ügyeletes 'tisztije — ő Tóth Imre —, és úgy döntök, most nem is mondok mást az utasoknak. Pedig lehetne még sok mást is bemondani. Drobnyi Mi- hályné — ő a főállású, tapasztalt bemondó — mutatja az egyéb közleményeket tartalmazó kis füzetet. Mert van itt a forgalmi iroda barna fülkéjében egy vastag füzet, az a forgatókönyv, abban találhatjuk a vonatok érkezésére és indulására vonatkozó információkat. De ez a másik füzet érdekesebb. ebben személyesebbek a közlések. E füzet a'apján — a bemondó közreműködésével — minden utas tudomást szerezhet arrólc miért nincs értelme mozgó vonatról le- s' arra felugrálni. Hát azért. mert életveszélyes. Persze tilos is ÍWFJJ :sí*t* A bemondó felszólítja az utasokat, hogy vigyázzanak a rendre és a tisztaságra, hogy ne dobáljanak ki az ablakon tárgyakat, szóval: utazzanak kulturáltan, ha. lehet. A felszólítások inkább kérő-óhaj- tó jellegűek, mint tiltok és kioktatók. Mindezek ellenére a tisztelt utazóközönség — ezek vagyunk mi — nem mindig hallgatja meg a bemondót. Hogy van ez? Addig, amíg az állomáson vagyunk, azt érezzük, hogy ellenőriznek bennünket. Ha beszél hozzánk, biztos lát is minket. Néha még szét is nézünk tán, hol lehet az a kicsi üvegkalitka, ahonnan beszélnek hozzánk. Annak meg különösen örülünk, ha kellemes húsvéti vagy karácsonyi ünnepeket kívánnak nekünk. Ha most azt akarnánk mondani az utasoknak, hogy- vigyázzanak egymásra cs pogy- gvászaikra, vagy jegyeiket ne süllyesszék túl mélyre, akkor már gondok lennének. A második és harmadik vágány között kóricáló nénikére se lehetne így rászólni:. Néni! Vigyázzon, mert elüti a vonat.’ Ilyeneket nem lehet mondani, mert nincs benne az egyéb közleményekben. No, azért speciális esetekben csak tudnának mondani valamit a tájékozatlan utasoknak. — Fia úgy tájékoztatjuk az utasokat — mondja mikrofon nélkül Drobnyi Mihályné —, hogy a vonat a kijárattól balra az első vágányról indul, még az idegenek is tudják, hol a kijárat. Egymás után szoktak menni. sím Van ám olyan is, amit a bemondó nem szeret mondani. Ha például valahol baleset van, a bemondó azt mondja: a vonat technikai okok miatt késik. No. azért ne ijedjünk meg! Vannak igazi technikai problémák, olyankor a bemondó rendesen „beadja” az utasoknak, hogy a vonat ennyit meg eny- nyit késik. Az utasok morgolódnak, de mégsem a bemondót kezdik szidni. Még jó. mert ellenkező esetben senki sem menne el vasúti bemondónak. Drobnyi- né azonban elment, s most tanítja be az új bemondót, Homoki Andreát. Igen, a másik bemondó is nő. Egyébként is ezt szoktuk meg: kellemes hangú hölgyek tájékoztatnak bennünket. De azéri van kivétel. Ilyen kivétel voltam én Is ezen a délutánon, amikor rnorgós basszusommal — ügyelve hangsúlyra és kiejtésre — bedörmögtem a nyíregyházi gyors indulását. Az utasok nem fakadtak dalra örömükben, de tiltakozó nyilatkozatokat sem nyújtottak be a ceglédi áilomásfőnöknek. Csak. tették a dolgukat: kisétáltak a peronra és felszálltak. A vonat meg elporzott — a kijárat felőli jobb oldalon. Hab László Panelkert A paneles lakóházak ** építési módszerben és esztétikai megjelenésben olyanok, amilyenek. A nagy, unalmas és egyszínű felületek, >málladozó részletek szinte agresszív magatartásra ösztönöznek, de a lehangolódúsra biztosan be lehet fizetni — bárkinek! Pedig lehet rajta segíteni. Számtalan növényfaj alkalmas lenne kicsit megtörni a nagy egyhangúságot, sajnos, nem rokonszenveznek vele a városlakók. A muskátli is megfakadt a falusi nagymama ablakában és kertjében, noha alig van annak néhány kártevője, kórokozója. Az lpomea, a Calyste- gia, az afrikai bíborbab nagyszerű balkonnövény, akár árnyas lugast is lehet belőle készíteni. A homlokzati falakon viszont semmi. Se képzőművészeti, iparművészeid alkotás, se növény.. Miért? Az életmódváltozás számtalan kellemes környezeti tényezőnket veszejtette el, itt nem az előbbi, hanem az utóbbi a baj. A vadszőlő minden mendemonda ellenére megkapaszkodik a vakolaton, de nem maliik tőle el az épület és a fal. Inkább attól, hogy elspórolták belőle a belevaló „fűszereket”. A borostyánról hasonló mondható el, sőt a szőlő magas lugasban sem lenne túl merész elképzelés. Ahhoz persze sokkal jobb szomszédi együttélés kí- vántatna. mert félő, hogy a második-harmadik évben elnyiszálnák egymásnak a földszintről felfutó szőlp töveit. Mialatt a hűvös nyárban egyre csak meditálok, felvillannak a jövő képei: csendes lakások, időben hazatérő és szeszmentes családapák, a növényektől duzzadó erkélyek, a párkányok mellett már csak ráadás ' a felfutó növényzet, amelyet a lapostetök zöld- kertjei tesznek meseszerűvé. De felriadok, mert a magnó otromba szövegű dalokat üvölt, nem hiszem, hogy értenék a műélvezők, miről szól (ez a divat), a por száll és száll, a gyerekeim pedig a szőnyeg- porolón nyugodtan csimpaszkodhatnak. IIA inden relatív, mert ez La gyerekeimnek most jó. de később ismét eggyel több miért kerül a tekintetükbe. S. D. kerül darabja. A súlya is annyi lehet, hat deka. Olyan ez, mint a fagylalt, dekája egy forint. Ebből is látszik, bárki Cegléden jár, könnyen hozzájuthat a habkönnyű, finom, ízletes lekváros palacsintakölteményhez. Mert otthon hogyan is van ez? Fogjuk azt a marék lisztet, 3—1 deciliter tejet öntünk hozzá, ráütünk két-három tojást, jól összekeverjük, nehogy csomó legyen benne, egy kis szódát is szoktunk hozzáönteni, aztán sütünk belőle tíz-tizenöt gyenge minőségű palacsintát. Töltelékkel együtt nyolcvan fillérért, egy forintért már ki is tudjuk hozni darabját. Az otthoni azonban akkor sem olyan igazi, olyan különleges, mint amit a büfében veszünk: az halforintos. Azért mégsem vesszük meg a pompás tésztát. Szégyenlősen visszatoljuk, és arra gondolunk, ezért a vásárért nagyapáink — ha élnének — levernék a derekunkat. Szomorú szemmel néz ránk a kislány a pult mögül, talán sajnálkozik, micsoda üzletet hagytunk ki. Mert — ugyebár — itt a strandon egy büfé van. Elit szólnánk hozzá, ha lenne még egy, ahol esetleg hét forintért vagy egy másikban nyolc forintért árulnák a palacsintát? Semmit se szólnánk rá, rájövünk, hogy palacsintaügyekben nem vagyunk eléggé képzettek, különben sem tudjuk magasabb szempontból vizsgálni a kérdést, mert’ mi mindig csak a hasunkra gondolunk ... Vetünk még egy pillantást a tiltó táblákra, van belőlük bőven, de nincs gond, ez is afféle szolgáltatás, a sprickoló tömegeket tájékoztatni kell. Miről? Hogy nekifutásból ne ugráljanak a vízbe, hogy vigyázzanak a labdázással, hogy zuhanyozó használata kötelező — de nem sorolom tovább. Persze nem teljes a tiltó skála. Nem találjuk itt az olyan közkedvelt táblákat, amelyek a kutyák vízbe vitelére vagy a kerékpár letá- masztására vonatkoznak. A széles vaskeretbe beleférne még vagy öt-hat tiltó tábla, azoknak is csak annyi foganatja lenne, mint a már ki- biggyesztetteknek. Amikor kilépünk — úgy egyszeri módon — és magunk mögött hagyjuk a számos magas szintű szolgáltatást, Szolnokról átruccant barátunk ezt kérdezi: — És ennek a városnak másodosztályú pólócsapata van ? — Ennek az! — Itt? — elhűlve néz visz- sza az épületre. — Elkelne itt egy másodosztályú strandfürdő vagy uszoda is. Erre mit mondjunk? Persze, hogy elkelne. De mit csináljunk, valahol csak meg kell tanulni a gyereknek úszni. Már annak, akit ide kihoznak — a szülei. R. L. Munkatársakat keresünk, a ceglédi telephelyre: autódaru-kezelőt, betanított esztergályost, esztergályos szakmunkást, motorszerelőt, változó munkahelyre: MTZ-1514-es típusú markolóhoz kezelőt (nyugdíjas is lehet), fúró szak-, betanított és segédmunkást, fúrógép-kezelőt (motorszerelő). Jelentkezni lehet: a VISÍUV ceglédi üzemvezetőségének munkaügyi osztályán Cegléd, Rákóczi út 72. 2700. ISISN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
