Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM 1986. JÚLIUS 19., SZOMBAT Kortól függ az órabér Vakációs munka a szereidében Végre itt az igazi nyár, a diákság vakációzásának az ideje. A szabad időt eltölteni sokféleképpen lehet: szórako­zással, munkával, de leg­hasznosabban mind a kettővel. Könnyű ezt mondani! — in- gerkedett ismerősöm gimna­zista fia, amikor az egyik nap erről is beszélgettünk, majd hozzátette: már többször pró­bálkozott megfelelő munkahe­lyet találni, de sehol sem ta­lált, vagy betöltötték már. Őszinte kesergése kíváncsivá tett, ezért elhatároztam, hogy utánanézek a dolognak, vajon tényleg olyan súlyos a hely­zet? Ideális szám Környékünkön legközelebb az Ikladi Ipari Műszergyáy található, ezért úgy gondoltuk, ott fogunk érdeklődni a dol­gozni vágyó diákság munka- lehetőségeiről. Nem beszél­tük meg előre a találkozó idő­pontját, mégis szerencsések voltunk, mert látogatásunk napján tartották soros mun­kaértekezletüket Bors András munkaügyi főosztályvezető és Hrencsár Pálné munkaügyi osztályvezető, Kővágó László vállalati pártbizottsági titkár társaságában. A munkaértekezletnek két fontos napirendi pontja volt: a vállalatnál dolgozó diákok eddigi munkájának az értéke­lése, és a mindenkit érintő, szigorúbb munkafegyelem kérdése. Bennünket az első napirendi pont érdekelt, ezért erről kérdezősködtünk. Kí­váncsi kérdéseinkre készséggel válaszolt a főosztályvezető, majd elmondta, hogy az Ipari Műszergyárban csaknem két évtizede alkalmaznak a nyári szünidőben diákokat. Tapasztalat híján eleinte 100—150 fiatal dolgozott a munkahelyeken, de hamarosan rájöttek, hogy az ilyen nagy tömeg sokszor fegyelmezhetet- len. Próbálkoztak külön fel­ügyeletet szervezni számukra, de az is kudarcot vallott. Az utóbbi években végül is öt­ven diák ’ foglalkoztatására kértek engedélyt a Pest Me­gyei Tanácstól, mert ezt a lét-, számot tartják ideálisnak. Ebben az évben negyvenkel­ten jelentkeztek, főképp olya­nok, akiknek! a szülei is a mű­szergyárban dolgoznak. Az if­jú munkavállalók többsége — harminckettő — Ikladon dol­gozik, míg tizenketten a ber- celi gyáregységben. Az előze­tes megállapodások szerint valamennyi fiatal munkavál­lalásánál alapvető feltételként írták eiő a gimnázium vagy a szakközépiskola első osz­tályának az elvégzését. Az elmúlt tíz év során so­hasem jöttek annyian kérni a serdülők közül a nyolcadik osztályt végzett gyermekek munkába állásának a lehetősé­gét, mint ebben az évben. Ép­pen ezért gondolkoznak ezek­nek a. diákoknak az elhelye­zéséről is, de ez csak jövőre valósulhat meg. Visszatérve a már felvett diákokhoz: valamennyien or­vosi vizsgálaton vettek részt, és még két fontos dokumentu­mot kellett bemutatniuk: az iskolalátogatási bizonyítványt, valamint az írásos szülői bele­egyezést. A kötelező munka­időt .általában nyolc órában állapítják meg. Mindenki egy műszakban, dolgozik, délelőtt. Az órabéreket a diákok élet­korához igazították. Az osz- tályfökonként emelkedő pénz­zel is hangsúlyozni kívánták, több munkát követelnek meg az idősebbektől. Ezek szerint az első osztályosok 13, a má­sodikosok 13,50, a harmadiko­sok 14, míg a negyedikesek 15 forintot kapnak óránként. Né­hány főiskolás is dolgozik. Ők egvségesen 17 forintot kap­nak. Türelmet igényel A számadatok elhangzása után kíváncsiak voltunk, mek­kora summát vihetnek haza egy hónap elteltével a szorgos diákok- Csak okulásul: az el­ső osztályosok kétezerhárom­száz forintot, míg a főiskolá­sok háromezret. — Üzemünk , nagyságából adódóan, többféle munkaterü­leten dolgoztatjuk a fiatalokat — folytatja a tájékoztatást Hrencsár Pálné. A szereidé­ben motorszerelés folyik. Ez könnyű munka, de türelmet igénylő. A motorüzemben sze­relés és tekercsberakás is van, ott fiúk és lányok is dolgoz­nak. A berceli gyáregységünk­ben a tekercselőüzemben dolgoznak. Mindannyian azo­nos munkát végeznek, teker­cselnek. Csak érdekességként jegyzem, meg: a nálunk dolgo­zó fiatalok között nőuralom van, hiszen ők harminchár­mán vannak, míg a fiúk csak kilencen. Érdekes, de fárasztó — Már említettem, a gyere­kek egy része gépen dolgozik. Amikor felvételre jelentkez­nek ^ diákok, valamennyi­nek hangsúlyozzuk, fizikai munkát is kell végezniük, a napi feladatoknak megfele­lően. Tanulva az első'évek ku­darcaiból, a gyerekeket egy- egy tapasztaltabb. munkás mellé osztjuk be, mert csak így biztosíthatjuk a kellő munkafegyelmet, és a vele szorosan összefüggő termelé­kenységet. A gépek közötti hancúrozásnak és fegyelmezet­lenségnek helye nincs. Az ed­digi megítélésünk szerint: az itt dolgozó diákok szorgalma­sak. fegyelmezettek, ezért fi­gyelmeztetnünk eddig még nem kellett senkit. A tájékoztatás befejeztével útrakeltünk, hogy személyesen győződjünk meg az elmondot­tak igazáról. Nagy Attila má­sodik osztályos szakközépis­kolás motorfedelet fúrt. Lát­hatólag nem szívesen hagyta abba a munkát kedvünkért. Rövid beszélgetésünk végén kijelentette: az, amit csinál érdekes, de fárasztó. Munka­társai segítőkészek,, ám is­merkedésre nincs sok idő, hi­szen tőlük is függ, mennyi motor készül majd el. Kovács I. Csaba A jászapáti falumúzeumban láttam a közelmúltban egy ügyesen megszerkesztett ülőkét, s rákérdeztem, mire használták? A nyugdíjas te­remőr . meglepetten nézett rám, de megmagyarázta. — A magakorúaknak igazán il­lene ludni, hogy ez volt a faragószék, amit valamikor a parasztcsaládok férfiai szinte naponta használtak, ezért minden portán volt egy-kettő, s nem egy udvaron még kü­lön kjs épület is állt, amit faragószínnek, faragókamrá­nak hívtak, ebben készítget- ték, javítgatták a család gaz­dasági és munkaeszközeit, a rövid őszi és téli napokon. A felvilágosítást megkö­szöntem, és kissé talán szé­gyenkeztem is, amiért nem ismertem fel a falusi gazda­ságok egyik mindennapos használati tárgyát. Spisák György nyugdíjas ma is szívesen emlékezik ar­ra az időre, amikor az ő gaz­daságuk, hasonlóan a Galga mente többi paraszti gazda­ságához, nagymértékben ön­ellátó volt: csak azt ' vették meg a vásárokon vagy a bol­tokban, amit nem tudtak ma­guk elkészíteni. — Milyen gazda volt az — kérdezi Spisák György —, aki a baltával, faragószékkel nem tudott bánni? Az ácsolt, baltával kifaragott bölcső, a faragott fejőszék, a gyerekjáró- ka vagy a téli kutyaszánkó mind az emberek ügyességét Falusi ezermesterek A maiak sem dicsérte. Ha meg éppen sze­relmes volt a legény, minták­kal díszített guzsalyt készített a szeretőjének. Az ifjú em­ber is büszke volt a tudomá­nyára, amikor elkészítette a feleségének a láb alá való kisszéket, amelyen a magas pádon ülő fonó, varró vagy szoptató asszony a lábát pi­hentette. — A faluban kevés mester élt meg — emlékezik Bobál ■János. — A mezőgazdasági eszközök s a szekér vasalását készítette csak a kovács. Még a kasza, kapa, sarló, a hordó s a kalapács nyelét is ma­gunk faragtuk. Vesszőből megkötöttük a kosarat is. Van édesanyának egy fából készített üreges mozsara, amjt mi most esernyőtartó­nak használunk. Valamikor nagyapám égette ki a belsejét üreges meggyfából. Az embereket a kényszer, az önellátást kiváltó pénzte­lenség ezermesterré tette. Minden faluban éltek ezelőtt negyven-ötven évvel olyan szegényemberek, akik maguk építették a házukat, megfa- í’agták a bútorukat, a szeke­rüket, és szinte életre kelt ke­zükben a holt fa. Elkésett jelenáég lenne a gyengébbek mai faluban hasonló, minden­hez értő embereket keresni, de még mindig akadnak, akiknek az ismeretük sokré­tű, és szinte minden munkát elvégeznek, mesternek pénzt ki nem adnak. Erdélyi Sán­dortól például nem lehet olyat kérni, amit nem tud elkészíteni. Kést élez, fazekat», foltoz, csatornát készít, el­romlott vízcsapot megjavít, de nem idegen számára a sző­lő metszése vagy a bor keze­lése sem, s ha a szükség úgy hozza, biztosan érti a fólia alatti kertészkedést is. Ezzel a sokrétű ismeret- anyaggal nem áll egyedül, so­kan vannak társai, akik ott­honuk egy kamráját műhely­nek rendezték be, hogy el­végezhessenek mindent, ami javítanivaló a portájukon akad. A galgahévízi Kiss Já­nos — nincs talán még har­mincéves sem — a házépítés minden fázisát ismeri. És nem is akármilyen, hanem nyugodtan mondhatom, hogy mesteri fokon! Azt hiszem, ezek az emberek képesek ol­csóbbá tenni az életüket, és tudnak építeni villákat, me­lyeknek négyzetmétere nem kerül 13—20 ezer forintba. A régi falu asszonyai ter­Rövidesen megnyílik Kiállítás a kastélyról Töbl) mint kétszáz tárgyat mutatnak ke- Jövőre lesz száz éve annak, hogy a gödöllői kastély ki­rályi birtokká vált. Tavaly fogadta el a kormány a ki­emelt műemléki értékű kas­télyok és várak állagmegóvá­sának 1 hetedik ötéves tervre vonatkozó programját. Ma­gyarország legnagyobb kasté­lya a gödöllői, a művészettör­ténetben típusalkotóként tart­ják számon. Sokaknak, gö- döilőiekn^k és másoknak fá­jó pontja, hogy ez a remek alkotás az elmúlt .évtizedek­ben nem úgy használtatott, ahogyan építészeti, művészet] értékének megfelelt volna. A sorsáért aggódók a kor­mányprogramtól .remélik, hogy romlása meggátolható lesz, majd később fokozatosan Visszanyerheti eredeti szép­ségét. A közelgő évforduló, a kor­mányprogram adta az apro­pót a városi helytörténeti gyűjtemény és a művelődési központ munkatársainak, hogy kiállításon mutassák be, mi­lyen lehetett a gödöllői kas­tély élete a századfordulón. Tavaly nyáron láttak mun­kához, Varga Kálmánnak, a művelődési ház helyettesigaz-' gatójának vezetésével. Első­sorban neki és O. Farkas Zsuzsának, a helytörténeti gyűjtemény munkatársának köszönhető, hogy július kö­zepére összegyűlt az, anyag, s augusztus elsején a közön­ség elé tárhatják. Budapesti és vidéki világi és egyházi múzeumok, gyűjtemények, magángyűjtők adták a ki­állítandó tárgyakat, dokumen­tumokat, emlékeket. A készség korántsem volt egységes. A fővárosi múzeu­mok némelyike ugyancsak hú­zódozott, elzárkózott, vagy olyan föltételeket szabtak, amelyek lehetetlenné tették, hogy a birtokukban lévő tár­gyak közül egyet s mást be­mutassanak Gödöllőn. Egy­nek a neve. a meghívón is szerepel, noha végül Semrriit sem adott. Nagyfokú megér­tésről tettek tanúságot az egyházi gyűjtemények. A ma­gángyűjtők közül akadtak el- zárkózók, s olyanok, akik ugyan odaadták bemutatásra a tárgyakat, de névtelenek kívánnak maradni.- Ennyit az előzményekről, s ezután arról,,, mit 'láthatunk majd. Több mint kétszáz mű­tárgyat, dokumentumot, fest­ményt, fotót. A kastély be­rendezéseiből asztalt, széket, fotelt, ülő- és ebédlőgarnitú­rát. Erzsébet királyné erede­ti térítőjét, szalvétáját. Ét­készletet, cselédhívó csengőt, asztali órákat. Toalettasztalt tükörrel. Erzsébet királyné és nővérének koronázási mise- ruháját, az egyik arannyal, a másik platinával hímezve. Láthatjuk azokat a pénzeket, amelyek meggyilkolása idején voltak a királyné pénztárcá­jában. Étkészletet, amit egy ideig itt használtak, majd fölvitték a várba. Kancsót, tálat, teás­csészét, mártáskiöntőt, fe­dőt. Erzsébetnek Johann Ender, Ferenc Józsefnek ismeretlen alkotó által festett portréját. Holló Barnabás 1398-ban ké­szült kisméretű bronzszobrait. A Grassalkovich-időkből származó tárgyakat is kiállí­tanak a helytörténeti gyűj­temény anyagából. Egyebek között a birtokos gazdasági térképét, kalamárisát, lúd- tollát, monogramjával ellá­tott téglát, kopogtatót, zárat, kilincset. Töredéket a nagy­terem stukkódíszeiből. A gödöllői kastély élete a századfordulón című kiállí­tást augusztus 1-én 17 óra­kor nyitja meg dr. Máté Zsolt építész, a Városépítési Tudományos és Tervező Inté­zet munkatársa. kiállítás­hoz kapcsolódva augusztus 26- án ankétot tartanak a kas­tély rekonstrukciós tervei­ről. A nap programja Július 19-én: Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és, állatvilágáról, -az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiál­lítások 10—18 óráig tekinthe­tők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti mészetesen nem maradtak le a férjeik mögött. Ök * a ru­házkodás alapját állították elő. Maguk termelték a ken­dert és a lent, törték, tisztí­tották, fonták, szőtték. Ebből készült az egész család szá­mára az ing, a pendely, a gatya. De tudtak hímezni és természetesen értették a ház körüli munkákat, a kert gon­dozását, s elsajátítottak vala­mit a kereskedelemből, hiszen a tojást, a baromfit, a kert termését a piacon értékesí­tették. Mondják, a mai falusi asz- szonyok mások. Az igaz, hogy nem szőnek, nem fonnak, de mennyire kitágult a tevé­kenységük! Elsajátították a fóliázás minden szakmai tit­kát, megtanulták az autóveze­tést, a háztartási kisgépek működtetését és sorolhatnám tovább, mennyi minden fér bele a tizenkét, tizennégy órás munkanapjukba. j-| a az egykori paraszti ■*"* ezermesterség őrzi annak a hallatlan nagy .akarásnak, leleménynek és szolgalomnak az emlékét, amely egy lezárt történelmi kor parasztságát jellemezte, akkor a mai fa­lusi emberek találékonysága, munkabírása azt jelzi, hogy az utódok képesek a modern élet követelményeihez alkal­mazkodni, semmivel sem ki­sebb értékkel s erővel, aho­gyan szüleik tették a mára eltűnt viszonyok között. Fcrcsik Mihály gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kcrepestarcsa, kiállítóte­rem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Galgahévíz, művelődési ház: Maszlag Gábor videó diszkó műsora, 20 órakor. Július 20-án: Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Giczy János festőművész kiállítása. A kiál­lítások 10—18 óráig tekinthe­tők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kcrepestarcsa, kiállítóte­rem : Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Galgahévíz, művelődési ház: Anna-bál a Kékesi-zenekar­ral, 20 órakor. Gaigamácsa, művelődési ház: The HirI and The Boy disz­kó show, 20 órakor. hm Mozi Július 19-én: A róka és a holló. Magyar mesesorozat. Csak 4 órakor! A házibuli folytatódik. Szí­nes, magyarul beszélő francia filmvígjáték. 6 és 8 órakor! Július 20-án: A róka és a holló. Magyar mesesorozat. Csak 4 órakor! Halálos , tavasz. Magyar film, készült 1939-ben. 6 és 8 órakor. P SZOMBATI JEGYZETÍ Hitel Megnyugtatjuk olvasóin­kat, szó sem lesz OTP-ről, csekkről, felszólító levélről. A mindennapi élet apró eseményeiről, ígéreteink­ről, vagyis inkább azok be nem tartásáról elmélke­dünk csupán. Sokaknak elég kényes a téma, isme­rek embereket, akik — jo­gosan — felháborodnak, ha hazugsággal vádolják őket. Mások saját maguk is meglepődnek, ha egyszer véletlenül igazat monda­nak. Sokat okított főnököm is, amikor bíztam benne, visszahívnak telefonon, mert megígérték. Ugyan már, te adsz az Ígéretek­re, úgysem hívnak vissza. Nem hittem neki. Pár hó­nap múlva rájöttem, igaza volt, bárki esküdött, soha nem hívott vissza. Mindig ránk hárult a további megbeszélések kötelezettsé­ge is. Hiába telefonáltam Túrára,' kedden ott leszek a két illetékesnél, azok ép­pen értekezleten voltak. A kedves hangú telefonfelve­vő az üzenetet elfelejtette átadni. A jelzett napon egész délelőtt keresgéltem, senki nem tudott jövete­lemről. Tárcsáztam a Stromfeld Aurél sétányt boltot, van-e sózott disznóbelük, sürgő­sön le kell vágnunk a ma­lacot, nem gyógyuló cscmt- repedése miatt. Mondták, jöhetek nyugodtan, van. Küldtem örömmel a gyere­ket, hiszen Gödöllőn és környékén sehol nem lehe­tett kapni. A személyes ér­deklődés alkalmával kide­rült, menjen vissza holnap, talán akkor lesz. Másnap volt. Gyermekeinknek állan­dóan azt hangoztatjuk, le­gyetek őszinték, mindig mondjátok meg az igazat. Bizonyos ideig hallgatnak is ránk, később — mond­hatnánk, megjött az eszük vagy talán már ők is sokai csalódtak a felnőttekben — kijelentik, miért csinálod ezt, senki nem hiszi el az igazat? Nem vetted niég eszre, hogy becsapnak" Elkészült az új MÁV- menetrend, itt a nyári idő­számítás. Csak egy nap kellett, hogy rájöjjünk, va­lahol ezt is az íróasztalnál készítették, mert az uta - zókkal bizony csak rosszal tettek. A hétfő reggeli pos­takocsiban utazás, sokszor a szerelvényről való lema­radás után azt kívánjuk a MÁV illetékeseinek, egyet­len egyszer utazzanak ve­lünk! Talián akkor ők is hitelt adnának a sok rek­lamáló levélnek, a munka­helyükre már fáradtan ér­kező dolgozóknak. Úri csalódás az emberi munkája közben is. Vajon milyen szóval lehet jelle­mezni ázom vezetőket, akik a tudósító félrevezetése mellett az olvasókat is megtévesztik? Már akiket lehet. Mert a domonyvöl- gyiek például teljesen tisz­tában voltak vele, hogy az úttörőtáborba nem költöz­tek be vasárnap a gyere- • kék, a Köjál nem vette ál a létesítményt. Ezek után mit tudlak tenni, mikor szerdán megírtuk, igenis kész a tábor, minden na­gyon szép, minden nagyon csodálatos? Nem irodalmi a stílus, de a szó szoros értelmé­ben körberöhögtek ben­nünket. — Hát nem iga­zunk volt? Ez nem újság, ez egy pletykarovat! Ha­sonlóképpen járt az a köz- művelődési főelőadó is. aki a valóban megérkező gye­rekeknek szállást keresett — máshol. Lobogtatták az orra előtt a lapot: — Egye­dül te nem tudod, hogy már ott laknak a gyere­kek? ! Később megtudtuk, ellopták a szivattyút, ezért vált alkalmatlanná a tábor az úttörők fogadására. Most már csak abban bízunk, hogy az aszódi költségve­tési üzem elfelejtett ben­nünket az átadás elmara­dásáról értesíteni, így ez­után majd hitelt adhatunk információiknak. Báskai Erzsébet ISSN 0133—1057 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom