Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

Legközelebb: Hamburgban és Vácott Hogy ne kiáltsanak asztalosért Enyhül a zsúfoltság, kevesebb a sorban állás Megszépülő, megújuló kisboltok Hány leányvállalat alakult mostanában az országban ? Sok. Ám a számok mögött van némi turpisság is, ugyan­is ezeknek az új vállalatok­nak a döntő többsége létezett korábban is, csak nem mint önálló jogi személy, hanem mint — talán saját elszámo­lással sem bíró — gyáregység. Az új forma — új tartalom is, de még inkább az akkor, ami­kor a szó eredeti értelmében jön létre új vállalat, jogelőd nélkül. A Ganz Danubius Ha­jó- és Darugyár az anyavál­lalat, az alapító pedig a vál­lalat váci gyáregysége. S az újszülött a Ganz Danubius Konténerjavító Leányvállalat. A cégbejegyzés szerint az ala­pítás dátuma 1985. január 1. A termelés azonban lényegé­ben csak a második félévben indult meg — s mint írásunk­ból kiderül, a tervezettnél így is másfél évvel korábban. T-alakú csarnokban Az exportáló, szállítmányo­zó vállalatoknak szükségük van olyan raktárakra, ponto­sabb szakmai kifejezéssel olyan depókra, ahol a megüre­sedett konténereket addig tá­rolhatják, amíg újra meg nem töltik valamilyen árúval és is­mét útjára nem indítják. Egy- egy konténer értéke több száz ezer forint is lehet, ezért na­gyon fontos, hogy a tárolás­sal egy időben javítsák is ki, sőt, ha szükség van rá, telje­sen újítsák föl. Depó Magyar- országon Győrben, Sopron­ban, Csepelen és Baján volt eddig, ámde nagyjavításra is kész. Hamburgban található a legközelebbi. Vagy fogalmaz­hatunk múlt időben? Hiszen a váci konténerjavító leány- vállalat most már létezik. — így igaz — mondja Ba­logh Béla .főmérnök —, sőt, ta­valy 13 millió forintos árbe­vételünk Volt, és ennek több mint az egyharmada nyereség. Az alapítótól az induláshoz 105 millió forintot kaptunk, az Állami Fejlesztési Banktól 75 millió1 forintot. Hogy ez mire elég? Egyrészt megkezdtük a beruházást, azaz magának a gyárnak a létrehozását. Egy ,.T” alakú csarnokot kívánunk építeni, amelynek a hosszabb szárában történik majd a le­mezek megmunkálása, a vas­ki), s a hozzájuk csatlakozó nemzetközi brigádok keresz­tülhúzták számításaikat. A köztársaság védelmére ötven­négy országból mintegy 40 ez­ren siettek a megtámadott sponyol köztársaság szép ügyéért a fasizmus ellen har­colni. S ezzel a tudattal har­coltak itt a magyarok, az oro­szok, az amerikaiak, az ango­lok, a bolgárok, a franciák, a jugoszlávok, a németek s az olaszok is. Az 1936 őszétől tavaszáig ostromlott Madrid ellenállt — noha a kormány Valenciába költözött —, mert olyan forra­dalmárok, mint Dolores Ibár­ruri, a helyükön maradtak, az első Vonalban bátorították a csüggedőket, hirdetve, hogy a fasizmus itt nem törhet át. A spanyol nép ügyét a vi­lág közvéleménye támogatta. A harc nehéz óráiban olyan alkotók álltak ezó szerint mellettük, mint Ilja Ehren- burg, Ernest Hemingway, Egon Erwin Kisch. Pablo Neruda. A szabadságharc ügye, a nem­zetközi brigádok harcosai mellett állt ki igen nehéz kö­rülmények közt Bálint György, Illyés Gyula, József Attila. Radnóti Miklós vagy az emgirációból Komját Aladár a „Madrid határán...” című lelkesítő harci dal szerzője. A spanyol kultúra olyan óriásai, mint R. Alberti. Pablo Casals. Pablo Picasso is a köztársaság ügyének elkötele­zett hívei voltak. Jól érezte a világ, hogy itt a reakció és a haladás, a barbárság, a fa­natizmus és a kultúra, az el­nyomás és a szabadság harca folyik, s a spanyol nép küz­delme egy elkerülhetetlen vi­lágméretű erőpróba nyitánya. Így vélte ezt a haladó világ, ipari munkák elvégzése — te­hát a javítás előkészítése —, és a rövidebb szárában he­lyezzük el a felület-felújító sort. A tárolótér akkora lesz, hogy egyszerre 2000 darab konténer fél el benne. Más­részt. ideiglenesen kialakított munkahelyeken — többek kö­zött a szabad ég alatt — meg­kezdtük magát a szolgáltatást, már fogadjuk a konténereket. A váci gyáregységtől kapott eszközökkel dolgozunk. Nem várjuk ölbe tett kézzel, amíg a saját beruházásunk befeje­ződik — jövőre. Maximum ötvenen Miért pont Vácott, és miért éppen konténerjavításra jött létre leányvállalat? Ismert, hogy a hajógyár itt már rég­óta gyárt új konténereket, amihez tehát a műszaki felté­telei adottak. S mert a javí­táshoz ugyanezek az alkatré­szek kellenek, kézenfekvőnek tűnt, hogy erre a célra is használják fel azokat. A nagy- vállalat keretei között, ame­lyik sorozatgyártásra van be­rendezkedve, nem lenne elég gazdaságos a javítás. Annál inkább az lehet viszont egy önálló, rugalmas kis szervezet számára. A leányvállalat mind­össze 24 főbőd és 20 mellék­foglalkozású dolgozóból áll. — A létszámunk, ha elér­jük a maximumot, ötven em­ber les-z — folytatja a főmér­nök. — A szakmunkásaink ugyanis többféle képesítéssel rendelkeznek, s nem is csak Ezekben a napokban ter­mékváltás zajlik a konzerv­ipari üzemekben: véget ért a zöidborsószezon és hozzálát­tak a zöldbab tartósításához. A nagy területen termesz­tett zöldborsó az idén ala­posan feladta a leckét nem­csak a mezőgazdasági nagy­üzemeknek, hanem a tartó­sítóiparnak is. A júniusi ká­nikula idején meggyorsult az és ez mozdította meg a segítő kezeket Latin-Amerikában (itt főként Mexikó és Kuba támo­gatta a szabadságharcot), Európában (ahol a Szovjet­unió nyújtotta a legjelentő­sebb támogatást). Ám a „de­mokratikus nagyhatalmak” a be nem avatkozás politikájá­val megakadályozták, hogy a köztársaság elegendő fegyver­hez jusson, míg a fasiszta ha­talmak is nagy erőkkel támo­gatták Francót. Több tízezer olasz katona harcolt á láza­dók oldalán, s a náci Német­ország légierőt (a Guernicát elpusztító hírhedt Kondor lé­giót) biztosította az ellenfor­radalomnak, és tengeralattjá­róival blokádot vont a köz­társaság kikötői előtt. A diplomáciáikig elszigetelt, katonailag hátrányba került törvényes kormány mind re­ménytelenebb helyzetbe ke­rült. feledni] még ellenállt, de 1938 őszén kitűnt: Anglia. Franciaország minden áldo­zatra kész, hogy megbékítse a fasizmus erőit, egy esetleges szovjetellenes háború remé­nyében. München nemcsak Csehszlovákiát, hanem a még harcoló Spanyolországot is ki­szolgáltatta a fasiszta marta- lócoknak, s nem maradt más hátra, mint a hősiesen tragi­kus vég: inkább állva, fegy­verrel a kézben meghalni, mint térden élni — ahogy azt Dolores Ibárruri mondta. A világ a vesztesekre úgy tekintett, mint a legújabb kor keresztény lovagjaira, s Euró­pa konzervatív „reáipolitiku- sai” a II. világháborúval fi­zettek a spanyol nép elárulá­sáért. Kende János a szerzett okleveleken van a hangsúly, hanem azon, hogy ha egy lakatosnak le kell vág­nia egy darab fát, ne kiált­son- asztalosért. De nem kis gondunk, hogy az adminiszt­ratív feladataink — méretük­től függetlenül — ugyanazok, mint egy nagyvállalatnak. Ki­felé — mint önálló jogi sze­mélynek — az adatszolgálta­tási kötelezettségeink se keve­sebbek. A helyzetünket nehe­zítette, hogy az alapítónk csak gyáregység, tehát ott főállás­ban ezeket a feladatokat nem is csinálja senki, amire mi — megoldásként végül is — mel­lékállásban foglalkoztatunk embereket Ami egyedi, speciális De kanyarodjunk vissza a leányvállalat gazdálkodásá­hoz. A konténerek tárolása és javítása szolgáltató tevékeny­ség, s mint ilyen, hol van munka, hol nincs. Egy üzemet azonban folyamatosan el kell látni feladatokkal. — Ezért vállalkozunk új, mégpedig egyedi, speciális igé­nyeket kielégítő konténerek gyártására. Ezek is kézzel ké­szülnek, tehát sorozatban nem gazdaságos a termelésük, az alapító vállalatunk így nem jelent konkurenciát. Például a Videotonnak készítettünk számítógéptermi konténereket. A másik kiegészítő szolgálta­tásunk a saját tulajdonú kon­ténerek bérbeadása, jelenleg húszat vásároltunk. Ha jól forgatjuk őket, ez is folyama­tosan biztosítja a. nyereséget. EI. E. fékben-,—hogy a különböző fajták „egymásra értek”, hol­ott éppen az lett volna a ren­deltetésük, hogy széthúzzák, időben tagolják a szezont. Az üzemek — együttműködve a gazdaságokkal — ezúttal is pontos menetrend szerint dolgoztak, az átadás és az átvétel időpontjának egyez­tetésével, a konzervipari fo­gadás gyorsításával sikerült elejét venni a terméskiesés­nek. Ez mindenképpen bekö­vetkezett volna, ha az idő­járás szélsőségeit a partne­rek nem vették volna idő­ben figyelembe. Mindent egy­bevetve 105—110 ezer tonna nyers zöldborsószemhez jutott az ipar, ebből mintegy 160— 180 ezer tonna terméket ké­szítenek. A tartósított zöld­ség 85 százalékát exportra szánják; a legnagyobb meg­rendelő az idén is a Szovjet­unió és az NDK. A szezon egyik érdekessége, hogy si­kerrel próbálták ki a korai .érésű új magyar fajtákat, a Aprócska falusi boltok: ro­gyadozó, vakolatukat vesztett, szélcsipkézte házacskák — rég átlépett rajtuk az idő. Szol­gálták nemzedékek sorát, el­öregedtek, megrokkantak, mégis dolguk van még a föl­dön. Nem az enyészetet, a megújulást jelölte ki sorsu­kul az emberi ítélkezés. Há­rom éve indult harc jövőjü­kért; összefogással, sok-sok pénzzel, energiával, néhol in­gyen segítséggel. A kistele­pülési rekonstrukciós prog­ram utolsó felvonásához érke­zett. Eltelik még néhány hónap, míg a függöny legördül. Lesz, ahol joggal kijár majd a vas­taps, máshol erre még várni kell, elhúzódik a munka. S akad olyan település, amelyen elmarad a happy and, mert a bolt megszépítésére oda már nem jutott pénz. Mosta­ni riportunkat körképnek szántuk a finálé előtt. Szemét a fal mellett Az aprófalvakban bővelke­dő Szentendre és Vidéke Áfész-nek jócskán kijutott a rekonstrukcióból: kereskedel­mi és vendéglátóipari egysé­gek egész sora várta, hogy új köntösével dicsekedhessek nemcsak az őslakosoknak, ha­nem a turistáknak is. Eleinte úgy tűnt: ez év áprilisában végre lesz egy igazán helyre kis vegyesbolt Pócsmegyeren. Ám mikor az építők hozzá­nyúltak az elaggott tetőzet­hez, az egész, úgy ahogy van, leszakadt. Akkor derült kedvező tapasztalatok alap­ján jövőre az eddiginél lénye­gesen nagyobb termőterületre kerülnek majd, növelve a gazdaságok és az ipar lehető­ségeit. A zöldbabszezon indítását úgy időzítették, hogy az a zöídborsóidény lefutását kö­vesse. Májusban és júniusban több szakaszban vetették el a termelők a zöldbabot, így a fajták egymás után. folya­matosan érnek be. Jelenleg a május első felében föld­be került magok termésének a felvásárlása kezdődött meg. A várakozásnak megfelelő mennyiségű alapanyagra szá­mítanak, mintegy 17 ezer ton­na nyers zöldbab feldolgozá­sa az idei feladat. Rövidesen kezdődik az uborkaszezon is, amely jobb esélyekkel biztat­ja a termelőket és az ipart, mint egy évvel korábban. Ta­valy ugyanis egy súlyos nö­vényi betegség miatt a várt­nál lényegesen kevesebb ubor­ka termett. • szült, szigetelés nélkül, ahogy a legtöbb falusi ház. Most viszont már egy gyö­nyörű épületet láthattunk. Tisztaságot árasztó fehér va­kolatával, sötétbarnára pácolt ablakaival mintha hívogatna: tessék, tessék, gyere köze­lebb, nézz meg belül is, hogy megváltoztam. Örömmel meg­fogadtuk volna kedélyes in­vitálását, csakhogy a boltot körös-körül szemét- és tör­melékkupacok heggyé maga­sodott akadálya övezte. No meg csendélet. Merthogy egyetlen munkásember sem lézengett arrafelé. A kivitele­zőknek — a fővállalkozó Lakásépítő Közös Vállalatnak — nyilván nem sürgős, hogy a vészesen közelgő műszaki átadásra a környéket is rend­be hozzák. Idős nénike lankadatlan türelemmel szemléli a szem­közti portáról bukdácsolással teli igyekezetünket, hogy leg­alább az ablakon keresztül bekukucskálhassunk: szemre­vételezni a 75 négyzetméter­rel bővült eladóteret, a tor­nác beépítésével megnagyob­bított raktárai, kialakított öl­tözőt. mosdót — Mikor nyit a bolt? — kiált oda a nénike. — Jó lenne már, ha nyitna. Nem kéne Leányfalura, Vácra vagy Szentendrére bejárni a na­gyobb beszerzésekért. — Legyen aztán benne minden. Meg az se mindegy, hogy milyen az elárusító — veti oda az éppen arra hala­dó szomszédnője. A nyitást augusztus elejére tervezik. Reméljük, akkorára az eleddig telefonon is elér­hetetlen vállalkozók eltünte­tik munkájuk szemrontó ma­radékát. A szigetmonostori 202. szá­mú vegyes élelmiszerbolt épü­lete még az 1835-ös nagy du­nai árvíz után készült, elkép­zelhető hát, milyeri állapot­ban volt. Igazán tetszetős az önkiszolgálóvá átalakított, építészetileg a falusi környe­zetbe remekül beilleszkedő üzlet, mely tavaly november­től már a vásárlóké. Mit szólnak hát hozzá ők? — Szépnek szép, az igaz, meg tiszta is — nyugtázza a látványt Lami Istvánné. — De szépséggel nem lakunk jól, és itt mindig hiányzik valami. Kettőt nem hoznak — Ügy, úgy — bólogat Kocsis István nyugdíjas vil­lanyszerelő. — Előfordul, hogy egynémely áruból há­rom hónapig sem szállítanak. — Hiába dolgozunk jöve­delemérdekeltségben, 6—7 ezer forintnál több árukész­letet nem raktározhatunk és 28 napos a forgási sebesség — perlekedik a vásárlókkal Simon Jánosné üzletvezető. — Két gáztűzhelyet pedig nem szállít ki nekem a Va­sért, de mit csináljak, ha csak ennyi kell. Aztán meg úgy vágja le a nagyker em­bere a lisztet, hogy egyetlen zacskó sem marad épen. Amikor nyitottunk, ez az MNS mélyhűtő egy icipicit még működött. Azóta kicse­rélték minden porcikáját, mégsem használható, a fagyi mellé kell beraknom a mire­litet. Pedig tényleg jobb kö­rülmények között dolgozunk. Azelőtt a bolt közepére, a kályha mellé ömlesztettük az árut, meg ki az udvarra. Most meg itt ez a nagy rak­tár. Egy vendéglő és egy kis vegyesbolt egyesítéséből ala­kították ki az ABC-t Kisoro­sziban, 80 négyzetméterrel toldva meg az alapterületet, átépítve a tetőszerkezetet. Központi fűtésről, szociális helyiségről, zárt rendszerű szennyvíztárolóról gondosko­dott a tervező — a Fogyasz­tási Szövetkezetek Pest Me­gyei Szövetségének beruházó gmk-ja — és a kivitelezők: az áfész építőipari szakcso­portja. — Nagyon kellett már egy ilyen bolt — jegyzi meg az épp szatyorjába rakodó Pe- csenka Józsefné. — Azelőtt akkora sor állt itt, hogy azt mondtam magamnak, inkább nem eszem. — Kulturáltabb itt minden, mint otthon — jegyzi meg a környéken kempingező tata­bányai házaspár, Kalaméry Ferenc és felesége. — Nem kell állandóan pa­kolászni, cipekedni, jobban elférünk — mondja Greff Agostonné boltvezető. — Csak hát jobb lett volna, ha az üzlet mellé építik az iro­dát, mert így a szállítók vé­gigmennek a raktáron és bármit zsebre tehetnek. — Szoktassa őket az udvar felőli bejárathoz — tanácsol­ja a belátogató Tóth Ferenc, a Mészöv főmérnöke, a beru­házó gmk vezetője. — De az istennek se men­nek arra. Ezt a sok üres üve­get meg nem viszik el. — Miért nem rakják ki a rámpára, ha már nem fér el a göngyölegraktárban? Ne itt tárolják a folyosón, így nem tudnak közlekedni. — Alig kapunk levegőt eb­ben ä boltban, ez őrület, csak úgy dől a víz rólunk — szólal meg most Szabó Józsefné Ve­zetőhelyettes. — Ventilátor kellene — ta­nácsolja ismét Tóth Ferenc, majd az újonnan létesített húselőkészítőbe kalauzol. Le­nyűgöző nagyságú hűtőszek­rény a helyiségben, teljesen üresen. — Csak szerdánként szál­lít a Kék Duna Szakszövet­kezet Tahitótfaluból, ilyenkor­ra már elfogy a hús — ma­gyarázza a boltvezető. Igyekeznek az építők Penc központjában az ital­bolt, a presszó, a vegyesbolt és a húsbolt épületéből most formálódik egy ABC és egy melegkonyhás vendéglő. — Ez volt a legideálisabb hely, mivel közművesített, a körülötte lévő térségben pe­dig kényelmesen megfordul­hatnak a teherautók és rak­tárak is építhetők — tájékoz­tat Harmati Ferenc, a Vác és Vidéke Áfész főkönyvelője. — Szerencsére válogathattunk a kivitelezők között, így ta­láltunk a legelőnyösebb felté­teleket kínáló nógrádi kis­iparosra. Október 30-ra kész az ABC. Ma még minden az állan­dó változás állapotában van. Az ABC felőli oldalon már kész az o,lap — korszerű gázbetont használnak — és beépítették az új nyílászáró­kat. A Petőfi idelátogatását megörökítő fal a bontáskor leomlott, az emléktábla a szemközti múzeumban pihen a munkák végeztéig. Ahol majd a vendéglő lesz, ott üzemel most a vegyesbolt. — Amolyan szükségállapot van nálunk — mutat körbe a _ viharvert, göngyölegektől zsúfolt üzleten Klenyánszky Tiborné vezető. — ' Nehéz ilyen összevisszaságban dol­gozni, de ha bezárnánk, megsínylené a falu. Nagyon várjuk már, hogy jobb napok virradjanak ránk. — Hát még a vásárlók — neveti el magát egy fejken­dős néni. — Áf ész-tag va­gyok, beleadtam éri is' a ma­gamét az építésébe. Aztán jó legyen, szép legyen ám a vé­gin ...! Nyires-szőlön, a Gödöllő és Vidéke Áfész portáján sem zárt be a kicsinyke élelmi­szer-vegyesbolt az átalakítás miatt. — Néha megkérdezik tő­lünk, mit turkálunk itt. Aztán örülnek, mikor el­mondjuk, hogy bővítjük a boltot — mondja Deákfalvi Lajos, az Áfész kőművese. — Akkor se zúgolódtak, amikor lezártuk a téglágyi bekötő útnál a csapást. Az alapot már kiástuk, jöhet a betono­zás, zsaluzás. — Ránk fér ez az átépítés — jegyzi meg Füle Sándorné boltvezető —, legalább na­gyobb választékot adhatok az ittenieknek meg a nyaralók­nak. Télen didergőnk mindig, mert a vaskályha képtelen ki- fűteni a boltot, és a hó is befúj. A vizet meg úgy kell vödröznöm, most már lesz vízvezeték. Én már minden éjjel az új boltról álmodom. T. A. m. Üj úszódaru a bányában Korszerűsítették a kavics kitermelését a bugyi Tessedik Sá­muel Tsz kavicsbányáiban. Húszmillió forint értékű úszódarut állítanak üzembe, így 350 ezer köbméter sódert bányásznak ki az idén az új gép segítségével a szövetkezet kavicsbányáiból. A termelési feladatok mellett a terveikben szerepel a már meg­levő, de üzemen kívül helyezett bányatavak halastavakká, illetve üdülőkörzetté való átalakítása eres, több helyen olyan már­ki, hogy nádfödémmel ké­A zöldborsó után zöldbabtartésítás Termékváltás a konzerviparban

Next

/
Oldalképek
Tartalom