Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

I :t váróteremben A Gödöllőn átutazók Is figye­lemmel kísérik az új autóbusz- pályaudvar építését, a kör­nyékbeliek sétáikon kritikus lsemmel ellenőrzik a kivitele­zők munkáját. Számukra sem mindegy, milyen körülmé­nyek között várakoznak a jö­vőben. A készülő pályaudva­ron szépen berendezett váró­teremben ülhetnek, informá­ció és büfé áll majd az uta­sok rendelkezésére. Most már a végleges átadás előtti utolsó simításokat vég­zik az építők a létesítményen. Felvételünk. Idején éppen az ideiglenesen felállított kan­delábereket cserélik ki (jobb oldali felvétel), valamint a környéket csinosítják (alsó kép). (Hancsovszki János felvétele) fiz átállás nem könnyű Vidéken veit a főpróba Két hadijelentés között a' legfontosabb hír a magyar rádióban így hangzott: Fi­gyelem! Figyelem! Szokjuk map, hogy amikor lelépünk a járdáról, előbb balra nézünk, az úttest közepétől pedig jobbra! Egy fél órával ké­sőbb újra elhangzott ez a szöveg, aztán megint és újra, reggeltől estig. A nevezetes nap — 1941. Június 0. — reggelén nagy kavarodásra ébredt az ország. Voltak, akik hajnalban kel­tek ezen a nyári napon, csak azért, hogy megfigyeljék: ho­gyan válik be a gyakorlatban o jobbra hajtás. Előző éjsza­ka a vidéki nagyvárosokban, kicserélték a villamos- és autóbuszmegállók tábláit: az úttest jobb oldaláról a bat oldalra vitték át, ami néhol bonyodalmakat is okozott. A főútvonalak forgalmának megfordításával ugyanis más mellékutcák váltak fontossá a közlekedés szempontjából, mint amelyek korábban vol­tak, így a megállókat egyes helyeken több száz méterrel előbbre vagy hátrább kellett helyezni. Hanem az igazi kavarodás Budap&t környékén volt! A jobbra hajtást ugyanis július­ban csak' vidéken vezették be, a fővárost és környékét kihagyták — novemberig. Ezt pedig úgy hajtották végre, hogy amikor az ország más tájairól érkező szekér vagy autó úgy ötven kilométernyi­re megközelítette Budapestet, hatalmas figyelmeztető táblá­val találkozott. Vigyázat, 30 kilométerre Balra hajts! Aztán ugyanez 25, 20, 10 ki­lométerrel a budapesti zóna előtt, s végül újabb táblák parancsolták át az út túlsó oldalára a járműveket. Voltak viccek a jobb oldali közlekedésről, a kétféle idő­pontról nemkülönben. Pedig azt nem olyan okból rendel­ték el í?v — mint a kora­beli kabarékban tréfálkoztak róla —. hogy előbb a vidé­kieken akarják kipróbálni, mennyi lesz a baleset, s aztán a pestieket megvédik ettől, és maradnak a bal oldalon. Hanem: Budapesten sokkal több előkészületet igényelt az átállás. Hetekig tartott az új járda­szigetek építése a leendő új Gödöllő, Klapka utcában, 30-as főút melleit tüzelő- és építőanyag- kereskedés, ahol mindennemű tü­zelő- és építőanyag, faanyag kapható, rürdöS/toDa-berendezések. csempék, padlólapok, iparművé­szeti csempék 'és más burkolóla­pok nagy választékban. Házhoz »állítást, oenordással vállalunk. villamosmegállóknál. Több ezer megállótáblát kellett gyártani, hiszen fizikailag le­hetetlen lett volna egyetlen éjszaka a nagy város (és az akkor még különálló Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Rákos­palota és a többi város és község) minden villamos-, autóbusz- és HÉV-megállójá- ban kicserélni a táblákat. Ezzel együtt egyéb forgalmi jelzéseket, irányító táblákat is kicseréltek, illetve áthe­lyeztek. Kivétel egyedül a földalatti vasút volt, ámely egészen 1973-ig a bal oldalon közlekedett, a vonal meghosz- szabbításakor fordították meg. (A gödöllői HÉV vonalán pe­dig máig a bal oldali közle­kedés dívik — a szerk.) Feljegyezték a krónikák, hogy még évek múltán is akadt, aki eltévesztette az irányt, s a régi megszokás szerint, a bal oldalon vezette autóját, de inkább csak sze­kerét. Várkonyl Endre A 72 éves Benkó Istvánt el­sősorban azért kerestem fel fővárosi otthonában, hogy'Hé- vízgyörk egykori sportéletéről beszélgessek vele, ugyanis egyike volt azoknak, akik az 1920-as években igen élénk, eleven sportéletet teremtettek a faluban. Benkó István — mielőtt beszélgetni kezdett volna velem — néhány kér­dést tett fel számomra, mint­egy vizsgáztatott, ismerem-e szülőfaluját. — Tudom-e, hol van a Bitó? — Megmagya­ráztam,. hogy a határ melyik részén^ terül el a kérdéses földdarab. — Arra felelj, ki építette a mélyútban az első borospincét meg a présházat’ —. Friedrich főjegyző — vá­laszoltam. Kaptam még né­hány kérdést, s mivel dereka­san kiálltam a próbát, Benkó István nem kérdezett tovább, hanem beszélni kezdett. — ötven évé, hogy elsza­kadtam a szülőfalumtól, de a szülői ház máig elkísér. Ha álmodom, régi otthonunkban ugyanazt a sárga homokkal beszórt földpadlót, a sarokba állított dikón ugyanazt a nagyanyám szőtte rongypokró­cot látom, amit elhagytam, örömet adóan kísértenek a falu csöndes, hűvösen ragyogó nyári éjszakái, a szabad ég alatt, amikor a kert végében társaimmal tervezgettük az életünket, s választottunk ma­gunknak csillagot. Csodálatos békesség, nyugalom. Szemér­mes, belső feszültségek­től terhes kamaszviharo­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1986. JÚLIUS 15., KETÍÍ) Takarékszövetkezetek hálózata Változatos ktllGsiiizési formák Utánfutó alumíniumból Alumínium személygépko­csi-utánfutó sorozatgyártását kezdték meg a balassagyarma­ti Fémipari Vállalatnál. Sú­lya hozzávetőleg fele az acél­ból készült utánfutókénak, ezért vontatásához . kevesebb energiára van szükség, ki­sebb autók is könnyűszerrel elhúzzák. Az alapszerelvény többféle építménnyel variál­ható, kétféle hosszmértékben, készül hozzá teherszállításra alkalmas plató. Szállítják kem­pingezéshez sátorfekvőhellyel is, s van az utánfutónak szörfcsónak-, sőt motorcsónak­szállító változata. Kirándulás A takarékszövetkezetek há­lózata Gödöllő egész vonzás- körzetére kiterjed. Az egykor Szegények bankjának nevezett intézmények mára megizmo­sodtak. székházaák épültek, s komoly tőkével rendelkeznek. A működésüket meghatározó jogszabály így fogalmaz: A takarékszövetkezet célja az, hogy a szövetkezeti mozgalom és a pénzügyi rendszer kere­tében pénzbeli megtakarításo­kat saját, önálló szervezete út­ján összegyűjtsön és megha­tározott körben pénzforgalmi és hitelműveleteket végezzen. Kiegészítésre Körzetünknek egyik legna­gyobb községi bankja a Túra és Vidéke Takar ékszövetkezet, amely Zs ámháktól Ácsáig, Aszódtól Versegig áll sok-sok ezer ügyfele rendelkezésére, ment alig van olyan család, amely ne volna batéttulajdo- nosikénit vagy adósként érde­kelt a szövetkezét működésé­ben. De valljuk be. legtöbben kéréssel kopogtatunk a jól berendezett, az ügyfeleket mindig készségesen váró és fogadó irodaházak ajtaján. Kisebb-nagyobb beszerzé­seink, beruházásaink megvaló­sításához — amikor még ke­vés a pénzünk — a takarék- szövetkezettől Jéjfüfik köl­csönt. "Éppen; ma" hajlottam, egyik barátomtól, hogy ő még a nyári külföldi társasutazás­hoz is'kölcsönt vesz fel a ma­ga és családtagjai részére. Hát még ilyen jellegű kölcsön is van? — kérdeztem, meglepet­ten, aztán elhatároztam, hoigy felkeresem Balogh Józsefnél, a Túra és Vidéke Takarékszö­vetkezet igazgatóságának el­nökét, hogy olvasóink nevében is megkérdjem, milyen célra nyújtanak és nyújthatnak hi­telt a szövetkezetek saját tag­jaik részére. Baloghné szívesen vállalko­zott a tájékoztatásira, és egy­más után sorolta a kölcsön­fajtákat. — Az egyik legközismertebb kát legyőző paraszti szere­tet. Ma is látom a szabad- kéményes főzőkonyhát, ahol anyám kavargatta a sok éhes gyerek téli csemegéjét, a for­tyogó, bugyogó szilvalekvárt. — Tudod, öcsém — kérdezi Benkó István —, mit őriztem meg, s hordok magamban fél évszázadon át? Azt a jóságot, ami a családomat körülvette. Azt a tiszta emberséget, ami­ben éltek komák, cimborák, szomszédok. A magammal hozott magnó­szalag pereg, s én nem aka­rom megszakítani a vallomás­nak beillő, múltat idéző emlé­kezést. Nemrég ellátogattam Héviz- györkre. Nem találtam. 02 Ürgési pincesort, nem hívo­gattak a szőlőhegyen a bor­házak kitárt ajtajai. Jártam az Üjsoron, a Cigányvégben, elballagtam a Forrásokra, s úgy éreztem, semmi nincs már a helyén, megváltozott az egész környék. Az út is más nyomon tart a Csonka felé. Keresnem kellett a valamikori csordakutat, s amikor megta­láltam, hiányzott a vályú. Nem akadtam rá a csősz­kunyhóra sem. A rokonsá­gomnál számba vettem egyko­ri cimboráimat, s alig van köztük élő. Soknak a sírját hiiM. amit adunk, az áruvá­sárlási kölcsön, melyet a ma­gasabb értékű,- tartós fogyasz­tása cikkek beszerzésére, a sa­ját anyagi erő kiegészítésére nyújthatunk. A kölcsönnél vá­sárolható árukat külön cikk­lista tartalmazza. Nagyon fon­tos tudni, hogy egy személy­nek — házastársaknak —azo­nos időben több áruvásárlási kölcsöne lehet, amennyiben jö­vedelmük a kölcsönök visszafi­zetésére megfelelő fedezetet nyújt. Az áruvásárlási kölcsö­nök . kategóriájába tartozik a hétvégi ház vásárlásához ad­ható segítségünk is. Kedvez­ményes- áruvásárlási kölcsönt folyósítunk o fiatal házasok­nak. Ennek az a lényege, hogy a családalapító fiatalok 10—40 ezer forintig terjedő kölcsönt vehetnek igénybe. — Kevésbé ismert, hogy az új gépkocsi megvásárlásához a vételár ötven százalékáig terjedően, legfeljebb 50 ezer forint összegű áruvásárlási kölcsön engedélyezhető azok számára, akiknek a munkakö­rük ellátásához rendszeres gépkocsiihasználat szükséges és a saját gépkocsi használatáért a munkáltató havi rendszeres átalánytérítést ad. — Folyósítunk úgynevezett szolgáltatási kölcsönöket is. Ezek közé tartozik a szócia- lista országokba szervezett társasutazásokhoz biztosított kölcsön mellett a lakáskar­bantartási munkálatokra (fes­tés, tapétázás, parkettázás stb.) a gépkocsi javítására, anten- haiberendezésék felszerelés éré maximum 20 ezer forint ösz- szegben folyósítható kölcsön. Telephellyel Az utóbbi években “vezették be a takarékszövetkezetek, bogy a működési területükön, telephellyel rendelkező kisipa­rosok és kiskereskedők részé-, re, tevékenységük elősegítésé­re kölcsönt nyújtanak megfe­lelő fedezet mellett. — A kisvállalkozásokat kis­sem tudják, a háború nem adott időt, módot síremlékek em*elésére. A férj tábori leve­lezőlapját évekig őrizte az öz­vegy, de amikor a régi házat ledöntötték, a sok más érték­telennek tartott egykor édes emlékkel, ami lommá vált, megsemmisült a tintaceruzá­val írott, meghalványodott zöld levelezőlap is. Benkó István elhallgat, kér­désekkel nem zavarom, ha­gyom, hogy önmagában em­lékezzen. Néhány perc elte­lik, amikor ismét megszólal. — 1923—24-ben kezdett spor­tolni a falu fiatalsága. Két büszkesége volt ekkor .a köz­ségnek. A vágtázó Hajdú Já­nos és a magasugró Gohér Mihály. Nem volt olyan — Aszódon rendezett járási ver­seny —, ahonnan ők az arany­érmet el ne hozták volna. Sportfelszereléssel is rendel­keztek a fiatalok: gerely, disz­kosz, súlygolyók, magasugró- lécek, gyógylabdák álltak a rendelkezésünkre. Amikor el­határoztuk, hogy labdarúgó­csapatot szervezünk, először elég értetlenül néztek ránk a falu vezetői, de szerencsére az elöljáróságon dolgozott Such- tár Endre segédjegyző, aki va­lahogyan elintézte, hogy ré­szünkre a község pénzéből fel­vállalkozók kölcsönével segít­jük, amelynek összege a köl- csöncéltól függően 40 ezer fo­rinttól 200 ezer forintig ter­jedhet. Utólag — Nagyon jelentős a mező­gazdasági köflcsönünik, amely- lyel a magántermelői tevé­kenységet kívánjuk segíteni. Ezt a kölcsönt minden olyan személy, tsz-tag, szakszovét- keze$. szakcsoporttag. egyéb főfoglalkozású,, nyugdíjas rér száré engedélyezzük, aki me­zőgazdasági művelésre alkal­mas földterülettel rendelkezik és azt élelmiszer-ipari vagy állattartással kívánja haszno­sítani. Szólni kell még a lakásépí- tésj és lakásvásárlási kölcsö­nök széles skálájáról, a laká­sok felújítására, tatarozására és h el yré állítására fordítható kölcsönökről, a gsaládi házak bővítéséhez nyújtott hitelek­ről, a korszerűsítések, közmű­vesítések, vagy éppen az utó­lagos hőszigetelésekhez adha­tó hitelekről, ám ezek igen ki­terjedt körűek, s egy ilyen fi­gyelmet felkeltő írásba nem adnának teljes képet. F. M. Kellemes, emlékezetes há­romnapos kiránduláson vet­tek részt a hét végen a körzet népfrontaktivistái és családtag­jaik. A HNF ,városi bizottsá­ga által szervezett csehszlová­kiai útra a gödöllői nyugdíjas­klub néhány tagjával együtt százketten utaztak. Sok idős ember először' látta életében a. Magas-Tátrát, megtekintet­ték a dobsinai jégbarlangot, jártak Lőcsén. és Zólyomban. A kitűnően sikerült programot, szintén a Start gmk rendezé­sében, ősszel folytatják a most kimaradt községek ré­szére. Elhunyt Eperjesi Ernő Életének . hatvanadik évé­ben, rövid szenvedés után el­hunyt Eperjesi Ernő, az aszó­di fiúnevelő intézet nyugal­mazott igazgatója, a nagy­községi pártbizottság fegvel ml bizottságának elnöke,\a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatá­nak, az Április Negyediké Érdemrend tulajdonosa. Eper­jesi Ernőt a Művelődési Mi­nisztérium saját halottjának tekinti, hamvasztás utáni bú­csúztatása július 18-án, pén­teken délután 3 órakor lesz az aszódi' temetőben. Atlétika A város bajnoka elmért Gödöllő váms bajnoka cí­mért rendeztek atlétikai ver­senyt az agráregyetem pályá­ján. A városi atlétikai szö­vetség által szervezett verse­nyen sajnos több szám elma­radt, mert nem volt induló, noha az előkészületeket már hónapokkal ezelőtt megkezd­ték. A verseny becsületét a GEAC gyaloglói mentették meg, s ők jelentették a szín­vonalait is. Benedek Krisztina ifjúsági válogatott 5 kilomé­teres távon csúcskísérletet je­szerelést vásároljanak. Kap­tunk tizennégy dresszt; nadrá­got, s ugyanannyi csukát. Ne­kem, aki kapus .voltam, még térdvédőt is vásároltak. Igaz, több támogatást hét év alatt nem kaptunk. Saját pénzünk­ből tartottuk fenn a csapatot. Pedig milyen szegények vol­tunk! Csóró gyerekek, nincs­telenek, akiknek a szülő sem tudott adni, hiszen hetek el­teltek, hogy egy fillérhez sem jutott a család. Mi mégis, minden vasárnap rúgtuk a bőrt. Nem szedtünk a mécs­esekre belépődíjat, örültünk, ha valaki kijött a pályára. Hallottam, hogy mostanában egy-egy mérkőzés után nagy összejövetelek vannak, s a gyerekek még edzőtáborozásra is eljutnak. Mi csak fociztunk, elsősorban azért, mert szeret­tünk játszani, szerettük a ke­vés szabadidőnket baráti tár­saságban együtt eltölteni. So­ha senki meg nem sérült, mert mi annak tartottuk a labdarúgást, amiért kitalálták: közös játéknak. A kazetták őrzik a héviz- györki sportélet egy szakaszát, őrzik Benkó István szavait. Gyerekképei máig megmarad­tak a fővárosba szakadt Gal- ga menti ifjúnak, aki túl a hetvenen, napi sétája során télen-nyáron felkeresi a Ga­ray piacot, csak azért, hogy sokszoknyás földijeivel talál­kozzon. Mert emlékezni, múl­tat idézni, az elmúlt fiatalság szépségébe kapaszkodni jó. Fercsik Mihály lentett be. A rajt után rögtön erős iramot diktált. Egyedül gyúrta a köröket, de még így is mindössze nyolc másod­perccel maradt el az orszá­gos csúcstól. Eredményével ő érdemelte ki a legjobbnak já­ró különdíjat. 1 Eredmények, nők: 5 km-ea gyaloglás: 1. Benedek Krisz­tina, 2. Kerti Eszter, 3. Zsof- fai Klára, GEAC. Súlylökés: 1. Baán Anikó, 2. Szobonya Virág (GEAC). Magasugrás: 1. Baán Anikó, 2. Szobonya Vi­rág, Liptói Krisztina (GEAC). 100 m-es síkfutás: 1. Liptói Krisztina, 2. Szobonya Virág. Gerelyhajítás: 1. Bódis Tímea (GEAC), 2. Eke Gábriellé (Bp. Honvéd), 3. Szobonya Virág. Fiúk, 1500 m: 1. Vöő György, 2. Fekete Csaba (GEAC). 5.km-es gyaloglás: 1. Szabó Donát, 2. Körmendi Zsolt, 3. Fodor András (GEAC.) A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környé­ke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. A régi Gödöllő, kamarakiáliítás. Giczy János festőművész kiállítása. A ki­állítások 10—18 óráig tekint­hetők meg. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi Kiskacsa a magaslesen. Szí­nes, szovjet ifjúsági film. Csak 4 órakor! Falfúró. Színes magyar film. 6 és 8 órakor! Csak 16 éven felülieknek! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Emlékek kazettája SsüeitíÍ nincs már a helyén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom