Pest Megyei Hírlap, 1986. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
6 1986. JtLIUS 12., SZOMBAT ■■Színházi levél 1+1=1 E Két Casanovát Ilátunk a Körszín- Iház idői újdonságában: egy job- I bat, szolidabbat. ___ 'filozofikusabbat (ezt Ko vács István testesíti meg), s egy mihasznábbat, frivolabbat, gátlástalanabbat és élethabzsolóbbat (őt Incze József alakítja). De a két Casanova természetesen egy, hiszen, bár volt egy fivére is, abból a Casanovából, aki kalandorként és emlékiratíróként (no meg hírhedt nő- csábászként) a XVIII. századi Velence és Európa egyik legismertebb személyévé vált, csak egy létezett. Az egy meg egy így lesz tehát: egy, némiképp meghazudtolva a matematikát S ez a meghazudtolás illik is Giacomo Gerolamo Casanovához. Egész életében — mely nem volt rövid, hiszen 1725-ben született és 1798-ban halt meg, tehát hetvenhárom évet élt — szinte folyamatosan hazudtolta meg önmagát — azaz azt a Casanovát, aki valamivel korábban volt. Mígnem aztán, Európát Londontól Szentpétervárig átfogó kalandjai után, 1796-ban megtörténik vele a legnagyobb meghazudtolás: ő, akit 1755- ben a velencei inkvizíció kémeinek jelentései alapján letartóztattak, s a hírhedt ólom- börtönökbe zártak, mert erkölcstelennek, hamiskártyásnak, szabadkőművesnek stb. bizonyult, megalázkodva, könyörögve és esedezve eléri, hogy az inkvizíció besúgója lehessen, és ezután az ő tollából származzanak olyan jelentések, amelyek azokat a kilengéseket ítélik el, amilyenekkel annak idején őt vádolták. z a rablóból lett pandúr fordulat azonban semmi más tanulsággal fleflvszol- gál, mint hogy ez a hatalmas termetű, atlétikus alkatú, kreol bőrű, nagy orrú, éles profilú férfiú, akinek különös képessége volt az emberek bizalmának megnyerésére s a nők szerelmi ellenállásának legyőzésére (ha egyáltalán mutattak ellenállást vele szemben), mindig úgy élt, ahogy lehetett, s ahogyan saját boldogulását a legjobbnak vélte. Erkölcsi gátlásai nem voltak, mint ahogyan eb- ből az árucikkből nagy hiányt mutatott az egész korszak is. Casanovát (s a hozzá hasonló, de vele azonos hírre nem vergődött kalandorokat, akikből százával találhattak a velencei kémek a városban) kizárólag az élet élvezete vezette. Semmi mást nem akart, csak az utolsó cseppig kiüríteni az élet kínálta örömök serlegét. Ha ezt öreg és gazdag nők ámításával érhette el, akkor azt tette. Ha hamiskártyázással, akkor azzal. Ha szép és fiatal nők szerelmével, álékor azt használta ki. Ha hiszékeny arisztokratákat lehetett megfejni, azt tette. Ha állami hivatalokat vállalhatott, _ s megszervezhette a lottáriát. melyen hatalmas összegeket sikerült bezsebelnie, akkor abból élt. S ha másból már nem sikerült pénzt facsarnia, akkor még mindig kéznél volt a nagy adu: elmesélhette szökését az ólombörtünökből (amely történetből idővel oly kerek história lett, hogy saját állítása szerint bele sem kezdett az elmondásába, ha nem állott legalább két óra a rendelkezésére). Más kérdés. hogy azóta a precíz kutatók bebizonyították: bár a szokás maga tény, a Casanova által leírt módon holtbiztosán nem valósulhatott meg, s több mint valószínű, hogy külső erők (nagy befolyású barátai, akik tarthattak attól is, hogy a nem éppen erkölcslovag Casanova bemártja őket) tettek hathatós lépéseket a hamarosan már Seingalt lovag néven ügyködő kalandor kiszabadítására. Kétségtelen, hogy ez a kalandor (vagy: a kalandorok leghíresebbje) színes egyéniség volt. És ahhoz is értett, hogy e színes egyéniséget kamatoztassa. Amikor majd öregkorában, közel a hetvenhez, utolsó jótevője, Wald- stein gróf csehországi kastélyában elkezdi megírni emlékiratait, van mire emlékeznie. De ezekben a terjedelmes memoárokban is csak ugyanaz a Casanova jelenik meg, mint aki tetteiben volt: az egész életet egy hatalmas, végeérhetetlen, szórakoztató, örömöket nyújtó karneválnak tekintő igazi velencei férfiút ismerünk meg, méltó gyermekét az ekkor Európa legfőbb szórakozóhelyének szerepében tündöklő, de más (gazdasági és történelmi) fényét már elvesztett Velencének. Casanova életének fordulataiból manapság leginkább a szerelmi hódításaira emlékezik a nagyközönség. Azok közül is nem a konkrét esetekre, hanem a hírre, miszerint a lovag fő tevékenysége a nő- csábászat volt. Az igazság az, hogy az Emlékiratokból kiírható hódítások száma valami százhuszonkettő, ami tulajdonképpen nem is olyan nagy szám. Viszont, alig néhány kivétellel, egyik sem szerelem, csak viszony. Sőt: gyakorta egyszerű érdekkapcsolat, amelybe beleférnek az ágy örömei is. De a nőhódító, vagy éppenséggel a nőfaló Casanova nem mutatja igazán a szélhámos lovag teljes emberi portréját. Csupán egyik vonása annak, ha nem is lényegtelen. És itt érük vissza az egy meg egy az egy szubjektív matematikájához. Az a Casanova ugyanis, akit a Körszínház ban (az Emlékiratok alapján Pelle János által írt színpadi, vagy színpadra vitt szövegből, Kazimir Károly szcenírozásában és rendezésében) megismerünk, vagy sokkal több személyiségre bontható, mint kettőre, vagy egyáltalán nem kell megtöbbszörözni a színen, mert igazából korántsem vqlt„orlyan bonyolult egyéniség. Azonkívül ezzel a kettébontással rendkívülien sematikussá válik maga a figura. Van egy jó, meg egy rossz, egy gondolkodó, meg egy habozás nélkül cselekvő Casanovánk — akikkel viszont időnként nem tudunk mit kezdeni, mert a szöveg átúsztatja őket egymásba. Akkor meg minek belőlük kettő? Csak mert ez így érdekes? A zt már talán említeni is fölösleges, hogy ez a Casanova elkerülhetetlenül csak a nőcsábászt tudja megmutatni — vagy legalábbis főleg azt. A többi szöveg járulékosnak tűnik, s a többi, más témájú jelenet is. Talán analógiaként kerül a játékba az a Don Juan, aki szintén a nőcsábász szinonimájaként ismeretes. Csakhogy a donjuani nő utáni sóvárgás ihletettség, a casanovai meg csak nőhajszolás. A körszímházi Casanovát semmiféle ihletés nem jellemzi. Egyszerű, s igen drámaiat- lan sztorizás történik a nagy kalandor életének egyes, főleg a nőkkel kapcsolatos mozzanatairól. Zenében, játékban éppoly heterogén az előadás, mint a korábbi körszínházi produkciók. És körülbelül ugyanaz a terjengős unalom lengi be... Takács István Itt vannak, tehát segítenünk kell őket Sokunknak még fáj az igazság Ma Zsámbékon Folklórest A szoba méretei a lehető legcélszerűbb berendezkedésre kényszerítették a lakóját. A könyvek alig engednek helyet a kanapénak és az ülőalkalmatosságoknak; valamennyi tárgy a tudatos, folyamatos munkát szolgálja. Cservény József a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának felügyelőjeként a cigány lakosság ügyes-bajos gondjaival foglalkozik. — Féja Gézával, Ortutay Gyulával együtt jártuk a falvakat 1939-től. Amikor kiderült, hogy a cigány lakossággal senki nem foglalkozik, elvállaltam a feladatot. Előbb Alcsuton gyűjtöttem folklóranyagot, ahol József főherceg alapítványának köszönhetően nagyon sok cigány házat és földet is kapott; egy cigányváros épült volna ott az elképzelés szerint. A letelepedők kommenciát is kaptak az uradalmi alapból. Volt rá eset, hogy egy-egy út után az összes rajtam lévő ruhát el kellett égetnem és a hajamtól is meg kellett szabadulnom, de ennek ellenére nagyon élveztem a munkát és törtem a fejemet, hogyan lehetne segíteni rajtuk. A kérdés azért nem volt egyszerű, mert abban az időben a vándorlás volt a cigányok egyetlen jellemző tulajdonsága. Számukra nem léteztek országhatárok. Ez ma már elképzelhetetlen! Egyszerűen átszekereztek innen oda, onnan ide az éjszaka leple alatt. — Ügy tudom, hogy viszonylag terjedelmes anyag van a birtokában e tárgykörből. Nem ma kezdte munkásságát, neve mégsem szerepel a Cigányok honnét jöttek, merre tartanak című 1983- ban megjelent gyűjteményes kiadvány bibliográfiájában! Nincs erőnk — Ennek oka lehet az is, hogy nincs még meg az az erő Magyarországon, amely összefogná a hazai ci.ngaroió- gusokat. — Bár most alakult meg a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége. — Ez afféle tanács, amelynek kizárólag cigányok lehetnek a tagjai. Jellemző, hogy másfél évig vajúdott a megszületése, a belső problémák, az érdekek egyeztetése miatt. Egy folyóirat kiadásának az engedélye és a szükséges pénz is a rendelkezésre áll, mégsem jelenik meg az újság, hasonló akadályok miatt. Az az érzésem, hogy a helyzet a magasugrók pozíciójához hasonlatos: minél inkább emelik a lécet, annál nehezebben születik az újabb, nagyobb eredmény. Például: Párizsban jártam az elmúlt évben, ahol megtudtam, hogy egy belga cingarológus házaspár járt Magyarországon, de sajnos, semmiféle fórumot nem találtak, amely segítette volna őket. Végül magánszemélyektől kaptak nevetséges és megdöbbentő információkat, amelyek hamisságához nem fért kétség. Ma már más a helyzet: Pest megyében Déldául cigány közművelődési munkaközösség működik, amely tizenhat klubot támogat. A megduplázódott Casanova (Kovács István és Inczc József) az cgyil; áldozattal, D’Uríé asszonnyal (Turay Ida) — Ügy tudom, ön rendelkezik az egyetlen térképpel, amely a népcsoport vándorlásának történetét ismerteti. — Miután én készítettem. Igazság szerint nem folyamatosan — de mindig visszatérve a tárgykörhöz — foglalkozom a témakörrel. Sokat járok külföldre is emiatt. Tagja vagyok az Etűd Cigan- nak, amely afféle cigányok tudományos társaságát szervezi és tartja fenn: a harminchat fős csoportnak két magyar dolgozója van — Mészáros György is részt vesz a munkában. Decemberben utazunk Franciaországba, ahol háromnanos kollokviumon veszünk részt. A téma az identitástudat, a beilleszkedés, a cigányok kulturális, szociális helyzete... Én a történeti résszel foglalkozom. Korábban írt könyvem Romániában jelent meg. Most készül egy újabb kötetem. Ügy tudom, hogy ez lesz az első világtörténeti igényű mű, legalábbis a közel háromezer írást nyilvántartó bibliográfiám szerint. Nagyon sok segítséget kapok a francia Mu- see d’ L’Homme , (néprajzi múzeum) szakembereitől. A náluk található anyag a világ leggazdagabb gyűjteménye. Megítélés — Vannak, akik nemzetiségi, mások kulturális, megint mások szociális kérdésként közelítenek a témához... — Nemzetiségi csak az lehet, akinek van anyaországa. Ezt a megítélést egyébként a cigányok sem tűrik. Hivatalosan szociális rétegnek minősülnek. — Tehát a cigánykérdés szociális probléma csupán? — Jaj, dehogy! kulturális, anyagi, ■ társadalompolitikai, szociológiai okok és következmények egyaránt helyt kapnak majd a párizsi találkozón is. Ha a kollokvium után felkeres, szívesen elmondom a tapasztalataimat. — Mégis: miért halad olyan nehezen a szekér? Melyek a probléma legjellemzőbb pontjai? — Kezdjük talán Mária Teréziánál, aki elnemzetlenítés- re törekedett. Elvette a gyerekeket a szülőktől és német családoknál helyezte el őket. Ügy gondolta, hogy a nevelő szülő is, a gyerek is „elfelejti” a múltját és a másik közösséghez, családhoz való tartozását. Ez az ügyködés nagyon gyorsan megbukott. Még a mai, sokkal szelídebb példa, a vegyes házasság is súlyos gondokat okoz a vállalkozók számára ... Sajnos, csak mostanában kezdünk el komolyabban, szakszerűbben foglalkozni velük. Meggyőződésem, hogy egy agyonhajszolt, üldözött, földönfutó népet nem lehet városi polgárrá nevelni néhány év vagy évtized alatt. Évszázadok gyötrelme — A cigányok mindig és mindenkinek ki voltak szolgáltatva. Még a XVI. században is bárki agyonlőhette őket, jegyzőkönyv felvétele nélkül. Nem is egyszer előfordult, hogy tömegesen mészárolták vándorló csoportjaikat. Ezért olyan nagy a szaporodási készségük is. Évszázadok gyötrelme nevelte beléjük a védekezést; legyen miből elveszíteni, ha úgy hozza a sors... Az életforma különbözősége is figyelemre méltó. Tudom, hogy sokaknak fáj az igazság: a magyarok sem egyik napról a másikra álltak át a kulturált, keresztény, európai életvitelre. István király több ezer magyart koncoltatott fel, mert nem tudtak beilleszkedni az új rendbe. Számolta már . valaki, hogy mennyi idő telt el, mire eljutottunk a nyereg alatt puhított hús fogyasztásától a grillcsirkéig? Hiszen még a diákkorom idején is akadtak magukat ősmagyaroknak nevező vallásos csoportok, akik fehér lovat áldoztak a budai hegyekben! Ha adtunk magunknak időt a változásra, miért nem tesz- szük meg ezt o köztünk élők érdekében is? Egy népcsoport profilját nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra! Történelmi tény, hogy már tudományos akadémiánk volt, amikor a cigányok még csak a letelepedés nehézségeinél tartottak. Milyen jogon vagyunk türelmetlenek velük szemben? Ügy érzem, hogy nem ők, hanem mi vagyunk a hibásak abban, hogy ilyen nehezen birkózunk meg a problémával. A pomázi erőszak után itt, Erdőkertesen is lincselni akartak a magyarok. Bezzeg, amikor mi követünk el hasonló bűnt, nem akarjuk az egész ország férfi lakosságát eltenni láb alól. Türelem kérdése — Ha már az egymás mellett élésnél tartunk: azt mondják, hogy két útjuk van a cigányoknak. Az egyik a teljes beépülés, a másik az alkalmazkodás, amely során megtarthatják és ápolhatják saját kultúrájukat. — Csak az utóbbinak látom a reális lehetőségeit. Nyelvük, kultúrájuk és egyéb nemzeti jellegzetességeik által mi is gazdagodunk. — Van hozzá türelmünk? Elég sok elmarasztaló véleményt hallani. — Nincs is más megoldásunk. Nem nyelhetjük le őket. A csendőrök összefog- dosták és átlökték őket a határon. A gesztus hasonló viszonzásra talált a szomszédos országok részéről. Ma már ésszerűbben gondolkodunk. A lakosság többségének az a nagyon is logikus véleménye érvényesül, hogy itt, vannak, tehát segíteni kell őket. Valamennyiünk érdeke ezt diktálja. Szilas Zoltán A zsámbéki r-mtemplomrál nemcsak a színházi előadásoknak, hanem a népzenei és néptáncműsoroknak is hagyományúk van már. Tavaly rendkívüli érdeklődés mellett lépett föl az NSZK-beii Ger- lingenből érkezett néptánccsoport, előadásukat mintegy másfél ezren nézték meg. Ma, a Zsámbéki szombatok soron következő programjaként ismét folklórműsorral várják a közönséget a templomromnál. Ezúttal ugyancsak egy NSZK-beli csoport lép színpadra, Wettenbergből hozták el produkciójukat Zsám- békra. őket a franciaországi Sorgues-ből érkezett együttes követi. Vendége lesz az estnek a pilis vörös vári német nemzetiségi táncegyüttes és bemutatkoznak a házigazdák is, a zsámbéki néptánc- és népdalcsoport előadásával. Rádiófigyelő" KAMASZ-PANASZ a diákok nyári munkalehetőségeivel foglalkozott. Mit jelent a termelő tevékenység a tizenévesek számára? Az elhangzottak szerint nem csupán hasznos és új ismereteket. Sokuk arról panaszkodott, hogy társaik lenézik őket, mert pénzért dolgoznak. Ezt az ítéletet még csak leküzdik, hiszen legtöbbjük érzi a saját keze által szerzett béren vásárolt farmer, és az anyuka ajándékozta ruhanemű közti különbséget. Annál több bajuk van a felnőttek hozzáállásával, akik a vállon veregetik őket az első munkanapon, és úgy biztosítják őket a szimpátiájukról, hogy véletlenül sem adnak komoly feladatot. Ami ennél is elszomorítóbb: egy diák azt is látta — történetesen egy kereskedelmi vállalatnál —, hogy senki sem dolgozza le a nyolc órát, de még a kettőt sem! „Elképesztő az a lógás, amit magam körül láttam!” így mondta. Hogyan tudnak majd beilleszkedni a termelésbe? Tanár ismerősöm mesélte a minap, hogy azért közösítettek ki valakit a gmk-ból, mert nem volt hajlandó rés«! (venni az adócsalásban. (!) Félreértés ne essék: nem holmi erkölcsi, elvi szempontok tartották vissza az illetőt, hanem a lebukástól való félelem. Persze akadt példa az ellenkezőjére is. Egy lány elmondta, hogy önmaga kereste a munkát az irodaházban. Kérte a dolgozókat, hogy adjanak neki hasznos feladatokat. és boldog volt, amikor érezte a helytállás örömét. Rózsa József, az Országos Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője azt nyilatkozta. hogy csökken a nyári munkát adó vállalatok száma. Ez a hír nem jó a diákok szemszögéből. Az építőáborokban sokat kell dolgozni és nagyon rossz az ellátás. A kereset minimális: napi 20—30 forint. A diák véleménye szerint nem az előbbiek okozzák a gondot, hanem a hajcsárok, akik a fejük fölött állnak — nyilván nem harmincforintos napidíj fejében —, és igencsak változatos eszközökkel serkentik őket; aki nem teljesíti a napi penzumot, nem kap kimenőt este! A munkaadót senki nem bünteti, amiért a beígért gyümölcsszedés helj'ett kapálni kell életlen szerszámokkal, a vécét nem lehet lehúzni, mi több, elfelejt ivóvizet küldeni a tűző napon görnyedőknek. A helyszínt illetően csak annyi derűit ki az adásból, hogy Nagykőrös környékén van az a (munka)- tábor, amelyben az este 10 óra utáni beszélgetést fekvűtá- masz gyakorlásával, futkosás- sal büntetik. A ZSÄK ÉS A FOLTJA című műsorsorozat mindennapi életünk egyik legnagyobb gondjával, a család minilár- sadalmával foglalkozik. Az utóbbi adás meglehetősen egyedi esetet ismertetett: egy nevelőintézetben élő fiú megszeretett egy asszonyt, aki egyébiránt a kezelőorvosa volt. „Azért, mert nőnek születtem, nem hagyhatom, hogy a férfiak maguk alá rendeljenek” — nyilatkozta a pszichológusnő (?), aki harmadik férjéved is szakított már, amikor a fiatal fiú kezelésbe vette... Az utóbbi érthető rajongással, az előbbi laza fölénnyel mesélte kettejük történetét, amely aligha szolgált tanulságokkal. Legfeljebb némi izgalmat keltett azokban, akik nem hallottak még olyan épületes tapasztalatokról, amlyek szerint a közös kasszán is össze lehet veszni, továbbá a nőt hol szépnek, hol csúnyának látjuk. Szabó Orsolya műsorvezető elmondta, hogy nem lehet minden állami gondozott mellé pszichológust állítani. Ebben egyetértünk. Abban kevésbé, hogy az itt említettek és a hozzájuk hasonlatos információk a nyilvánosságra tartoznak. Szilas Zoltán i
