Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM 1986. JŰNIUS Iá., SZOMBAT Jogos remények Új kemencéről álmodnak a pékek Gyárat építenek az ipartelepen Harruckern Ferenc volt az a hadbiztos, aki a budai várat megszállva tartó törökök kiűzésére odasereglett császári csipátok élelmezéséről gondoskodott. A katonáknak szánt prófunt (komiszkenyér) és a cvibak (kétszersült) társzekerek során érkezett a hadfik táborába. A derék beszerző azzal vívta ki uralkodója kegyeit, hogy nem vett részt a hadsereg-élelmezéssel kapcsolatos panamákban. Nehéz kenyér Akkoriban tehát gyors meggazdagodáshoz vezető foglalkozás volt a pékmesterség. Milliók fohásza hangzott el nap mint nap: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” S az óhaj valós tartalmat takart. A Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat Mizsei úti öreg üzeméről is joggal elmondható, hogy megette már a kenyere javát. Bizony nehéz kenyér az ott dolgozó pékeké; hiszen a tüzes kemencék mellett, erőt próbáló fizikai munkán nem könnyű a mindennapi betevőt megkeresni. Itt az ideje már, hogy történjen valami, hiszen a vállalat 75 ezer ember ellátásáról gondoskodik Cegléden és környékén. Szerencsére a sütőipar szava meghallgatásra talált, s a megyei tanács anyagi áldozat- vállalása révén bekerülhetett a hetedik ötéves tervbe. Erről tájékoztatott bennünket Kovács Károly igazgató a tervezésre és kivitelezésre meghirdetett pályázat megjelenése után. Az Árszabályozás és Termék- forgalmazás című közlöny nem az utca emberének olvasmánya, de ahová jár, ott töviről hegyire átböngészik. Bizony, ezekben az években kevesebb a beruházás, ezért a kivitelezők jól meggusztálnak minden szóba jöhető feladatot. Alig jelent meg a ceglédi kenyérgyárra szóló pályázati kiírás, máris egymás után kopogtattak kiegészítő adatokért az érdeklődők. Nyilván nemcsak a licitálás miatt sürget az idő (július 15. a határidő), hanem azért is, mert 1986 októberében akár indulhat is az építkezés, s ahhoz addig még terv is kell. 1989 júniusában az újsütetű gyárnak már működnie kell. Az érdeklődés kovásza Ha ez a plánum valóra válik, a sütödések sutba dobhatják a péklapátot, hiszen jószerével emberi kéz érintése nélkül készülhet a kenyér, sütemény. Naponta két nyolcórás műszakot számolva, 28- 30 tonna pékáru hagyja el a gázfűtéses kemencéket. A pályázatot, a beruházás egészére hirdették meg, ám tulajdonképpen üzemkész épületet kérnek, amelynek a technológiai berendezését -maguk oldják meg. Ebben már kellő gyakorlatra tettek szert a korszerű nagykátai és a nagykőrösi kenyérgyárban. Olyan színvonalú eszközök beszerzése a céljuk, amelyekkel a lakosság körében megszokott minőségű harapnivalók elő- állíthatók. A gépi és a kézi munka szerencsés kombinációját szeretnék bevezetni, hogy a jövőben is mosolygós cipók, foszlós kalácsok, még a mostaninál is finomabb zsemlék, kiflik kerülhessenek a vásárlók asztalára. A szakember-utánpótlást már verbuválják. Sütőipari üzemmérnökök eséllyel pályázhatnak hozzájuk. A nagykőrösi Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskolával jó kapcsolatot ápolnak. Van néhány diákjuk, aki ösztöndíjasként tanulja a szakmát. A szakmunkásképzésben sem bízzák a véletlenre az utánpótlást. Olyannyira nem, hogy a Mészáros Lőrinc iskola hetedikes, nyolcadikos diákjaival megismertetik a sütőmesteri hivatást, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Az a nem titkolt céljuk, hogy megkedveltessék néhány nebulóval ezt a mesterséget. A felnőtt szakmunkásképzés keretében néhányan most tettek vizsgát. Másik elképzelésük. hogy a nyolc osztályt elvégzett, továbbtanulni nem akaró fiataloknak új rendszerű oktatást vezetnek be; intenzív tanulással egy év alatt valamely rész- folyamatot alaposan megismerhetnek, s az adott területen jól megállhatják a helyüket. Air.it most kisütnek .r. Az új kenyérgyár az északi ipartelepen kap helyet, a vasipari szövetkezet tőszomszédságában. A városi tanács közművesített telekkel sietett a segítségükre, amelyet kedvező feltételekkel bocsát a rendelkezésükre. Ügy terveztetik az új üzemet, hogy legyen mellette egy mintabolt is, amelyben cégük reklámjai mellett hentes- és töltelékárut, tejterméket, alapvető vegyi árukat is kínálnak majd. Ezzel megnyugtatóan megoldódik az ipartelepi munkások ellátása. A szociális létesítményeken kívül, még üzemorvosi rendelőnek is teremtenek helyet. A kenyérfogyasztás egyébként — országos viszonylatban — csökkenőben van. Jóllehet most vidékükön a nagykőrösi új üzem beállása átmenetileg lendített a vásárláson, de így is érezhető, hogy a jobb minőségű burgonyás, rozsláng, házi jellegű kenyerek, zsemleveknik kerültek előtérbe. Távlatilag azonban évi egyszázalékos csökkenéssel számolnak, amelyet 2-4 százalékos növekedés tart egyensúlyban a péksütemények terén. Összességében úgy kalkulálnak, hogy az árbevétel 8-10 százalékkal nő a tervidőszak végéig. A pénz tehát nem csordul, csak csöppen a vállalati kasszába, pedig kell az ötéves tervre megcélozott 10-12 százalék nyereségnövekedés ahhoz, hogy saját anyagi erejükből is áldozhassanak a vállalat életét meghatározó beruházásra. Az egy kenyéren élő vállalatiak igyekeznek körültekintően megállapodni a tervezőkkel, kivitelezőkkel. Szakemberek népes zsűrijét kérik fel tanácsadóként a pályázatok elbírálására. Amit most „kisütnek”, azt eszik majd a jövő évezredben is. Tamasi Tamás A sürgősség sorrendje Bár a betegellátás központi ügyelete sürgős esetekben vehető igénybe, ennek ellenére gyakran előfordul, hogy jelentéktelen problémával — valamilyen gyógyszer vagy sportorvosi igazolás kellene — veszik igénybe a szolgáltatást. Ma már a sportorvosi rendelés is kiterjesztett időben működik. Bármennyire is a jobb betegellátásért hozták létre az ügyeletet, azért a sürgősségi sorrendet ne feledjük. Tábor Tőserdőn A legtöbbet érő gpgyeszköz A babszemnagy Kapásfaluból kiballagó betonút egyenesen Töserdöre visz. A hajdanvolt kúria vasrácsos kapujánál ma Illés az ügyeletes. Makacs önállósággal teszi a dolgát. Kallantyút ütöget ki a helyéből, támasztó fémpálcát ráncigái, kapuszárnyat sarkából kifordít, széles vigyorral vendéget fogad. Végigjárja az egyébként oly egyszerű cselekvések mindahány kínját, beleszólást, hiábavaló támogatást nem engedélyezve másnak. Magamaga. Szombatra elvonultak a felhők. Már mindenki rémesen unta a verőfénnyel fösvényül bánó időt, ami sorompót csukott a tábor elé. Végre vasárnap délelőtt az egész csapat strandolni mehetett. Leginkább Gábor érezte magát otthonosan, villamos csonkolta lábával hal módra vetette magát a vízbe, akárcsak egy nappal előbb, mikor hasonszőrű társai között országos bajnokságot nyert úszásban. Június eleje, Tőserdő. Immár másodízben kerekedik ki a mo-gássérült gyerekek nyári tábora, a színhely ezúttal a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet üdülője. A 45 gyerek mindegyike a megyéből való, 19-en Ceglédről és környékéről jöttek, számukra a Kossuth étteremben rendezett jótékonysági bál bevétele tette lehetővé a részvételt. Nemigen jártak még táborban. A napi ügyekben eligazodni körzeti nővérek, gyógypedagógusok, vöröskeresztesek, védőnők és a doktor segítenek. Nincsenek nagy célok és ideák, a jó hangulatért, egy-egy mosolyért, a természetes közösségért folyik a munka. Padra szorított légpuskával lőnek a srácok. Az MHSZ-es vendég összerendezi Zoli mozgását. Kobakját a célzószerkezethez igazítja, tehetősebbik kezét, a balt a ravaszhoz vezeti. Aztán még egyszer és még egyszer. Zoli lassanként ráérez a helyes testtartásra, élvezni kezdi az ismeretlen feladatot. A doktor azt mondja, mielőtt útnak indult volna, a pszichológiának nézett utána, s forgatta a gyermekgyógyászattal foglalkozó könyveket. Főképp mert a környezetváltozás a sérült gyerekekben könnyen konfliktust válthat ki, s akkor cselekedni tudjon. De könnyebb dolga van a vártnál. Egy-két meghűléstől eltekintve egészségügyi probléma nem jelentkezett, s a szinte törvényszerű alkalmazkodási zavarokon a pedagógusok két nap leforgása alatt átsegítették a táborlakókat. A legtöbbet érő gyógyeszköz itt az empátia, a beleélő képesség. Mellesleg meglepő, hogy milyen készségesen segítenek egymásnak a gyerekek, heccnek, cukkolásnak nyoma sincs. A Kőkunyhó körül permeteznek Illés meg Józsi talán a két legsúlyosabb mozgássérült. Ügy természetes tehát, hogy jókedvükben ők ketten vívjanak egymás ellen bokszmecs- cset. Zöld gyep a ring, kezdéshez állnak fel a kemény viadorok. Józsi kaszál kettőt a levegőben, Illés lerogyik a földre. Vége az első menetnek. Illés kaszál kettőt a levegőben, Józsi a földön. Döntetlen. Kern is kell több menet. — Te hol laksz, Illés? — Újszilváson. — Jársz iskolába? — Nem. A tanár jön hozzám. — Melyik tantárgyat kedveled? Biztosan a matematikát. — A matematikát? Azt nem szeretem. Hanem a történelmet meg a földrajzot. — Az ország melyik vidékén voltál már? — A Kékesen, a legmagasabb ponton, kétszer is. — Aztán hogyan másztál föl oda? — Autóval. Illés hangokra töredezett szavakból fűzi mondatait, lássál és nehezen beszél, de kivételes lelki derűje betölti a szavak szakadékait. Nemrég maszkabál volt a tőserdői táborban. Ügy hírlik, a kislányok többsége királynőnek öltözött. V. S. Illés formálgaija az agyagedényt A ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet bérbe adott szőlőit a művelők igénye szerint, térítés ellenében, a szövetkezet permetezi és tárcsázza. A Körösi út mellett a Kőkunyhó é3 Seres dűlők közötti területet gomba- és rovarölő szerrel Krenyóczi Balázs növényvédő permetezi. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A herceg és a fecske Elfáradt már a szárnya ^ Az elmúlt hónapban a ^ Földváry Károly iskola al- ^ só tagozatos színjátszó | diákjai többször mutatták ^ be nagy sikerrel — legutóbb néhány nappal ezreié tt, az iskola Malom téri ^aulájában — az Oscar ^ Wilde művéből, a Boldog ^ hercegből készült, Szabó gZita tanárnő által drama- Stizált és színpadra állított ^darabot. A herceg Pipa \lstván, a fecske Gábor Agones volt. Ülnek a rekamién. Néha hunyorítanak, ha a szemükbe kap a fény. Isznak egy-egy korty üdítőt és csevegnek. — A gyermeknapon szabad téren szerepeltünk. Ellőtte az új iskolában próbáltunk még egy picit. Aztán sietni kellett. S közben ottfelejtettük a hercegjelmezem. Megijedtem, szerencsére autóval visszamentünk érte. — óh, én nagyon örültem ennek a szerepnek. Olyan gyorsan és könnyen tanultam meg. A tavaszi szünetben szinte le sem tettem a kezemből a szöveget. Egy csöppet nem untam, hogy mindig a darabot olvasom. Ha felnőtt leszek, ezt csinálnám szívesen. Nincsenek jó szakmák ... sokszor nézem a tévében, ahogy a színészek dolgoznak, érdekes és izgalmas. Tetszik. Színésznő szeretnék lenni. — Én is azt szeretném majd választani. Játszottam már máskor is darabban, akkor kiskakas voltam. De ez a mostani szerep sokkal komolyabb. Senki nem merte elvállalni, én nem féltem. Talán* az volt a legnehezebb, hogy nem lehetett megmozdulni. Azt mondtam magamnak, hogy ne feledd el, te most egy szobor vagy. Erre gondoltam, azért sikerült. Má- .soktól hallottam, hogy még a szemem se rebbent. Pedig igen. Csak kifigyeltem, hogy a közönség mikor nem néz rám, s olyankor egy pillanatra lehunytam a szemem. — Nekem az első próbán volt a legnehezebb, mert sokat kellett repülnöm és elfáradt már a szárnyam ... vagyis a kezem. A Zita néni meg mindig mondta, hogy mit csináljak, hogyan beszéljek. Nem kiabált velem, csak határozott volt. Nem haragudtam ezért rá, örültem, hogy irányít. Szeretem, ha irányítanak. Ebben a darabban az volt a legszebb, hogy a herceg, a Pisti és én a fecske, annyi szeretetet adtunk másoknak. Olyan sok szegény és szomorú embert látni mindennap az utcákon, tudom, hogy biztosan segítenék nekik. Ha kérné valaki, biztosan. — Az osztálytársaim nem szóltak semmit. Volt azért egy-kettő, aki örült. Az anyuók büszkék rám. — Rám is. Még sírtak is. Egy tanár néni gratulált nekem és megpuszilt. Néhány lánynak tetszett a jelmezünk. De szépek voltak! — Igen, de nem a ruha teszi az embert. Nagyon sajnálnám, ha nem lenne több ■ ilyen darab. Akkor bábokat csinálnék, és szerepet írnék nekik. Ezt már nem hagyom abba. — Én sem. Most megtudtam, hogy képes vagyok valamire — el sem hittem magamról —, lehet, hogy másra is. Jó lenne megtudni. F. F. Június 18-án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig Fekete Antal, a városi tanács elnöke fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. ISSN 0133—2300 (Ceglédi Hírlap)
