Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

i Szombati jegyzet ü A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1986. JÜNIUS 7., SZOMBAT Elnökök, igazgatók klubja Különleges körülmények között Legutóbbi összejövetelükön a Laboratóriumi Törzsállat­tenyésztő Közös Vállalatnál vendégeskedtek a gödöllői el­nökök, igazgatók klubjának azon tagjai, akik eleget tudtak tenni a meghívásnak. A vál­lalatot dr. Tőzsér Béla igaz­gató mutatta be történeti táv­latokban. Ebből azt tudtuk meg, hogy miből lesz a csere­bogár, hogy népiesen szól­junk. Bölcselkedve úgy mond­hatnánk, félelmetes, micsoda erőket állítunk az ember szol­gálatába, egészségének, életé­nek megóvására, meghosszab­bítására, miközben másutt és máskor mondvacsinált célo­kért annyi esélyt sem adnak eme életért, mint a piaci légynek. Ahol összetörték Hogy gyógyíthassunk, meg kell lelni a kórt, meg kell ismerkednünk a szervezet minden apró porcikájával, mű­ködésével, a szervek és a kül­világ egymásra hatásának bo­nyolult mechanizmusával. A megismeréshez kísérleteket kell elvégeznünk, megállapí­tandó, törvényszerűségekről van-e szó, avagy egyedi ese­tekről. A kísérleteket nem az emberen, hanem állaton vég­zik. Ennek a gyakorlatnak is sok az ellenzője, az igazgató utalt rá, hogy főleg Angliá­ban, ahol igen hatásos szer­vezeteik működnek az állat­védőknek, többször összetör­ték az állatházakat, azokat, amelyekben a kísérletre ki­tenyésztett egyedeket tartot­ták. Ezek a példányok pedig másképp nem is élnének, hi­szen nem természetes körül­A fejlesztő és korszerűsítő munkák eredményeképpen ebben az esztendőben a ko­rábbinál jóval több — mint­egy 270—280 ezer — különbö­ző űrtartalmú bojlert gyárta­nak a hadháztéglási Hajdúsá­gi Iparművekben. Ezzel már közelebb jutnak az elmúlt években jelentősen megnöve­kedett hazai igények kielégí­téséhez s növelni tudják tőkés exportjukat is. A vállalat vezetősége a he­mények között jöttek létre, s a mesterséges feltételek meg­szűntével hamarosan ők is el­pusztulnának, nyilvánvalóan nem oly kíméletes halállal, mint ahogyan a kísérletezők kezében. Huzat nincs A cserebogár úgy lett, hogy valaha a kísérletekhez szük­séges állatokat a fölhasználás helyén, például kórházakban tenyésztették, a kisegítő sze­mélyzet szobák zugaiban, sparheltek alatti vackokban, a konyha hulladékaival táplál­va őket. Ismerve a mai gya­korlatot, ez hátborzongató. Ma ugyanis egészen különleges körülmények között tartják ezeket a kis állatokat, egeret, patkányt, tengerimalacot, s újabban a valamivel nagyobb macskát. Annyira különlege­sek ezek a körülmények, hogy az állatszobákba úgy mehet be az ember, hogy előtte für­dőn és fertőtlenítőn megy ke­resztül, s minden eszköz, kel­lék, ami ellátásukhoz kell, csak steril állapotban használható. A klímaberendezés óránkint tízszer, tizenötször cseréli a levegőt, úgy, hogy huzat nem lehet, az állatszobák ablakai nyithatatlanok, s ha a szerke­zet valamilyen ok miatt le­állna, két órán belül az álla- . tok elpusztulnának. Hogy ez ne következhessél! be, az ára­mot is két csatornán kapják, ha az egyikben megszakadna az ellátás, átkapcsolhassanak a másikra. De már azon is gondolkoznak, hogy a tehető­sebbek példáját követve, he­lyi fejlesztő is legyen, még nagyobb biztonságot adva. Ott tartottunk, hogy min­tedik ötéves terv kidolgozása­kor programba vette, hogy a tervciklus végére 320 ezer bojlert gyártanak a Hajdúsá­gi Iparművekben. Úgy dön­töttek, hogy a bojlergyártás mennyiségi növelésére és mi­nőségének javítására gépeket bérelnek Nyugat-Európából. A bérleti szerződés alapján be­érkező gépeket a tervek sze­rint 1986 végén, illetve a jö­vő esztendő elején akarják munkába állítani. denki, akinek kellett, nevelt magának kísérleti állatot, a tömeges igény jelentkezésével így nem mehetett tovább, ek­kor határozták el egy labora­tóriumi állatokat előállító hely létesítését. Ez lett a La­ti, amelyet 125 ezer állat tar­tására építettek, ma azonban 700-800 ezret bocsát ki éven­te. Olyanokat, amilyeneket a kutatók igényelnek. Vannak például teljesen csíramentesek, ezekben semmiféle kórokozó nincs, annyira védtelenek, hogy szabad levegőre kerül­ve tíz perc alatt kimúlnának. Jellemző, hogy amelyeket nem visznek el, azoknak előbb bak­tériumkoktélt adnak, így szok­tatva őket a természetesebb körülmények elviseléséhez. Más macskák Diákat nézünk. S látunk macskákat, amelyek ugyan­olyanoknak néznek ki, mint amilyeneket otthon tartunk a lakásban. De ez csak látszat. Ezek is különleges körülmé­nyek között tartott, különle­ges példányok. Azért kezdték tenyészteni kísérleti célokra, mert igen pontos élő műsze­rek, különösen agyi és ér­rendszeri folyamatok figye­lemmel kísérésére alkalma­sak. Vagyis a kor betegségei­re, azok mibenlétére remél­hetünk választ közreműködé­sükkel. És itt is úgy kezdődött a dolog, mint annak idején az egerekkel. Az igazgató el­mondta, hogy mostanában a macskákat fogják be arra sza­kosodott személyek, s adják el viszonylag jó pénzért a ku­tatóknak. Azok a macskák persze nem olyan macskák, amelyeken pontos eredmények várhatók, hiszen meg sem kö­zelítik azokat a követelmé­nyeket, amelyeket a kísérleti állattal szemben támasztanak, s amelyeket a Latiban elő­állítanak. Ha csak azt emlí- jük, hogy fertőzésmentes ele­delt kapnak, sejthetjük, hogy mi a különbség az utcáról be­fogott és a laboratóriumi kö­rülmények között tartott állat között. A macskákat az egykori nyúlházakban tartják. Épül az új állatház is, csak lassan, mert kifogyott a pénz, holott nagyon kellene. Az igény fo­kozódik, a zsúfoltság nem nö­velhető tovább. A megoldás kulcsa nem Gödöllőn található. K. P. Kölcsöngépekkel Több bojlert gyártanak Helytörténeti gyűjtemény Megfiatalodott egy kapu Az 1913-ban Csányi Károly díszműlakatosgyára által ké­szített kapu a legutóbbi idő­kig egy gödöllői ház, az Ep­res-ház bejárati kapujaként szolgált. A ház eredeti tulaj­donosa Tegze Lajos volt. Dr. Tegze Lajos Ferenc József ud­vari orvosa volt, a király ké­szíttette ezt a kaput számára. Már lebontották azt a klasz- 6zicista házsort, ahol a kapu eredetileg állt, helyén tízeme­letes házak épültek. Ez volt a kapu első halála, a hangu­latteremtő épületek pusztulá­sával együtt. Az a Csányi Ká­roly készítette ezt a kaput, aki a főváros számára is készített serlegeket, más ötvösmunkák­kal együtt. A kapu felületét vastag kor­róziós réteg takarta. Anyaga vörösréz, mely teljesen zöld­re patinázódott, a fenyőfából készült két kapuszárny mind­két oldalát vörösréz lemez bo­rította. A két, szimmetrikus félből álló ajtón egy-egy lép- csőszerű emelvényre támasz­kodó oroszlán áll, a kapu fel­ső részén pedig egy-egy stili­zált madár, melynek hosszú, lecsüngő farktollai a szecesz- szió kanyargós vonalrendsze­rét idézik. A három hosszan lenyúló farktoll különböző magasságokban csigavonalak­ká válva díszei a kapunak. A madarak tollazata geometri­kus mintázatot ad. A két madártest a szélen helyezke­dik el, díszes, dekoratív min­tákkal díszített vonalrendszer köti őket össze. A szecesszió nemcsak új kifejezési formát, de új formálási technikát is kiötlött ebben a műfajban: a domborítást. Több rézdomborítású kapu született a század elején, vi­déken is, de főleg Budapes­ten. Már a múlt század végén elterjedtek a vörösrézből ké­szült reliefek, amelyeket a századforduló tájékára már ajtó méretűvé fejlesztettek. Ilyen típusokat készített a Be- rényi és Lengyel cég. Galam­bos Jenő. Teichner Ádám és Migray József is. A gödöllői kaput Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjtemény számára megmen­tette és az 1981-ben megnyílt A gödöllői művésztelep című állandó kiállítás bevezető ka­pujaként szolgált. Ez volt a kapu első feltámadása. A ka­pu sérült volt, különösen az alsó peremrészeken és a zár körül, a lemez több helyen elszakadt. A lemez külső felü­letén háborús sérülések nyo­mai látszottak. Restaurálását a Generalart végezte: Lőcsei József és Morgás András ve­gyész restaurátorok. A hely­reállítást úgy végezték el, hogy a funkcionális követel­ményeknek is megfeleljen, ezért új rögzítő csavarokat he­lyeztek el. a vörösréz dombo­rításokat sárgaréz pántokkal keretezték, a kapuszárnyak külső felületét mintegy 140 rozetta díszíti. A restaurálás és az újrafelszerelés befejező­dött. Újra új kapu született, a ré­gi kapun a zöldes patina le­takarta színét, úgy tűnt. mint­ha bronzból készült volna. Most megfiatalodva, eredeti frissességében várhatja a lá­A tűzoltók naplójából Veszélyes üzemanyag A gödöllői tűzoltók ese­ménynaplójában még mindig uralkodó helyet foglalnak el az erdő- és avartüzek. A fe­lelőtlenül eldobott, el nem taposott cigarettacsikkek sze­rencsére májusban nem okoz­tak nagyobb károkat. A leg­kiemelkedőbb eset az M3-as autópálya 35-ös és 36-os kilo­méterszelvénye között történt, itt fél hektár hétéves fenyves vált a lángok martalékává. A kár huszonötezer forint. Az esős idő csökkentette az ilyen jellegű hívások számát, de félő, hogy az újabb meleg, pár hét múlva az aratás megkezdése megszünteti ezt a viszonyla­gos nyugalmat. Megszapárod tak a közúti balesetek, többször kellett ki­vonulniuk műszaki mentésre, a kocsi, esetleg a gépjármű- vezető kiemelésére. Gödöllőn a Vasút utcában egy teherau­tó fát döntött ki, a Walkói úton szintén teherautó a fán kívül már villanyoszlopot is lefektetett. Ezeken a helyeken a forgalmi akadályokat szün­tették meg. A legsúlyosabb baleset a 30-as út besnyői sza­kaszán volt, egy Trabantot lapított össze éjszaka az autó­busz. A Trabant vezetőjét hol­tan vették ki autójából. A péceli MÁV-állomásra a terület lezárására, az óvintéz­kedések megtételére hívták ki a gödöllői tűzoltókat. Ki­siklott egy hatban köbméteres, benzint szállító tartálykocsi. A helyzet azért volt különösen veszélyes, mert a tartályból folyt az üzemanyag. Tíz órán át, délután egytől éjjel tizen­egyig dolgoztak itt a tűzoltók. Pár órás késéssel, először csak az egyik vágányon, elindul­hattak a vonatok. A megelő­zésnek köszönhető, hogy a menetrendcsúszáson kívül egyéb baj nerp törtét. Mozgalmas délutánt köve­tően indultak el hajnalban Ikladra a szolgálatban levők. A Rákóczi utca egyik házá­ban az elektromos kapcsoló- szekrényben keletkezett tűz. A tűzoltók megérkezéséig a lakók ügyesen, homokkal megakadályozták a tűz to­vábbterjedését. A tűzoltóknak az ellenőrzés után annyi dol­guk maradt, hogy az ÉMÁSZ-t értesítsék. B. E. Honismeret Újjáalakult a bizottság Újjáalakult a népfront kere­tében működő városi honis­mereti bizottság. Alakuló ülésén a régi, tevékeny tagok mellé olyanok sorakoztak föl, akik készek fáradozni a múlt és a jelen értékeinek fölkuta­tásáért, gyűjtéséért, megmen­téséért, gyarapításáért, a lokál- patrióta szellem erősítéséért. Az első összejövetelen, amelyen harmincán fejezték ki szándé­kukat a fenti elképzelések megvalósítására, gazdag mun­katervet fogadtak el. Elhatározták, hogy előadáso­kat szerveznek a krónikaírók­nak, rövid tájékoztatót állíta­nak össze, amelyből a városba látogatók képet kaphatnak» a településről, Gödöllő történeté­ről, látnivalóiról.' A nép­frontbizottsággal közösen elő­adásokat szerveznek, amelye­ken a város történetén kívül természeti értékeiről, műem­lékeiről, egykori művésztelepé­ről adnak ismertetőt. Ankétot szerveznek a gödöllői iskolák igazgatóinak, történelem és és magyar szakos tanárainak a honismereti munka, valamint az oktatás, nevelés kapcsolatá­ról, a tanulók szakköreinek te­vékenységéről, gyűjtéseiről. A bizottság tagjai ■ vállalták, hogy közreműködnek a hely- történeti gyűjtemény anyagá­nak gyarapításában, az egyko­ri Gödöllő és Vidéke című új­ság repetóriumának elkészíté­sében. A gödöllői honismereti bi­zottság vezetője ismét Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjte­mény igazgatója lett. A nap programja Június 7-én: Gödöllő, művelődési ház: A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, meg­tekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986 fotókiállí­tás, megtekinthető 10—13 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, 2-es iskola: Szilas menti napok, megnyi­tója, 10 órakor. Muzsikás togatőkat. Talán 20 év múlva patinázódik annyira, hogy tisztasága, új lényege nem lesz ennyire feltűnő, kihívó. E szép és ritka alkotás a helytörténeti gyűjtemény be­cses és féltett kincse. F. Zs. együttes — táncház, 10.30. Me- sefümvetítés — videón, 12. Kemény Henrik bábművész előadása. 14.30. Alkotósátrak — számítógépes játékok, 16. Filharmónia énekeseinek ope­rettbemutatója, 17. Játékos sportvetélkedő — gyerekek­nek, 17.30. Universal-koncert, 18.30. Tombola, 20. Videodisz- kó (hajnalig), tv-szoba: VB- mérkőzés 20.30 órakor. Június 8-án: Gödöllő, művelődési ház: A zeneiskola évzáró hang­versenye. 16 órakor. A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, meg­tekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986 fotókiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótercm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, 2-es iskola: Szilas menti napok: Kovács Géza bábművész előadása, 10 órakor, a kerepestarcsai ci­gányklub műsora, 11, karate­bemutató, 12, mesefilmvetítés — videón 12.30, hagyományőr­ző együttesek fellépése 14, szá­mítógépes játékok — gyere­keknek 15, 100 Folk Celsius együttes — Paff, a bűvös sár­kány, 17.30, Kovács Kati és a Defekt-dúó. 19, tombola, 20, utcabál éjfélig — játszik a FÉR zenekar, 20.30 órakor. Mindkét napon kirakodóvásár. Mozim Június 7-én és 8-án: Csalás ötösért. Színes, ma­gyarul beszélő szövet ifjúsá­gi film. Csak 4 órakor! Zorro. Színes, magyarul be­szélő olasz—francia kaland­film. 6 és 8 órakor! Válaszok Olykor megkérdezik, miért írunk fejedelmi töb­besben, se királyok, se hercegek nem vagyunk. Gunyorosan hozzáteszik, amikor például ilyesmit olvasnak, a tanácson erről, arról tájékoztattak ben­nünket, hányán voltatok ott? Tudják a választ, egy csak egy hírlapíró volt ott. Más megközelítésben a többes szám a felelősség alóli kibújás, az újságíró nem meri vállalni a leír­tak esetleges következmé­nyeit, úgy tesz, mintha a sokadalom egyik szürke tagjaként nyilvánítana vé­leményt. Nem kell itt kön- törfalazni, mondják, tessék csak vállalni a leírtakat, a fejedelmi többest hagyjuk az uralkodóknak. Mit mondhatunk erre? Azt, hogy ez a többes szám nagyrészt nyelvi kérdés. Ha volna olyan eszközünk, amellyel személytelenül ad­hatnánk elő mondókánkat, aligha gúnyolódhatnának némelyek. Jobb híján hasz­náljuk a többest. Kétség­telen, hogy többnyire egye­dül megy a hírlapíró a tett színhelyére, egyedül teszi föl a kérdéseket, ez azonban puszta munka- megosztás. Az újságot, so­kan csinálják. Miközben az egyik elment kérdezősköd­ni, a másik előkészíti a kéziratot, a harmadik gé­peli a következő adagot, a negyedik a nyomdában ki­szedi, javítja, míg végül a nem tudom, hányadik autóra, vonatra teszi, kéz­besíti az olvasónak. Aki végiggondolja a fo­lyamatot, ódzkodik az egyes számtól, még akkor is, ha csak a saját véle­ményét veti papírra. Ez a saját vélemény is sokak nézeteiből tevődik össze, amiket hall, olvas, s any- nyira összekeverednek tu­datában, hogy megállapít­hatatlan, mennyi abból a kizárólag tőle származó, ha egyáltalán kibogozható. ■ Így van ez minden más munkaterületen is. Csúcs­teljesítményt elért jobb emlékezőtehetségű spor­tolók éppen ezért nem mu­lasztják el megemlíteni el­ső edzőjük nevét, ha olyasmit kérdeznek tőlük, kik segítették tehetségük kibontakoztatását. Nagy művészektől is hal­lottam már ilyen nyilatko­zatot. Visszaemlékeztek ar­ra a falusi, kisvárosi isko­lára, ahol az alapokkal megismerkedtek. Mondjuk, az ének-zene tagozatos is­kolában. Amilyennel kap­csolatosan az egész eszem­be jutott. Két hete az Er­kel iskolában folyó magas fokú zeneoktatásról írtunk a névadó szobrának avatá­sa alkalmából. Utána föl­hívott egy magasan kép­zett muzsikus, kérdve, miért hisszük mi, hogy abban az iskolában zenét oktatnak, amikor csak éneket tanítanak. Erre sok­féle iwlasz adható. Egye­bek között az, hogy az ének emberi hangon kife­jezett zene. Most azonban az eredményben összegző­dő előzményekről van szó. A kérdező ugyanis főkép­pen azt nehezményezte, hogy a náluk végzett kis muzsikusokat az Erkel is­kola tanulóiként tüntettük föl. A fönti gondolatmenet szellemében úgy véljük, nem követtünk el hibát Mai tudásukban benne van az, amit az ének-zene tagozaton megtanultak, s az, amit a későbbi közép- ráeg fölsőfokú zenedékben elsajátítottak. Elérkezik persze az idő, amikor a legmagasabb fokra jutott azt mondja, ennek a pro­fesszornak a tanítványa vagyok. Am ha a gödöllői általánosban, majd utána a zeneiskolában nem istá- polták volna, akkor eset­leg a professzor sohasem találkozhatott volna vele. Mindahányszor nem le­het mindenkit fölsorolni. Amikor az egyikről írunk, nem említhetjük folyton a többit is. Ezúttal az Er­kelről volt szó, abban a tudatban, hogy csak a társakkal együtt képes eredményt fölmutatni. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom