Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

FeSüdíiK a határ A műhelyek mustrára készülnek A huszonnegyedik órában jött az eső, mondják a me­zőgazdasági szakemberek. Az is igaz viszont, hogy jobb lett volna, ha májusban áztatta volna a földeket, mert a „má­jusi eső aranyat ér” máig nem elavult mondás. Az el­múlt napokban a monori körzetben is jelentős mennyi­ségű csapadék hullott. A bú­zának már kevesebbet hasz­nál, viszont a kukorica és az egyéb kapásnövények fejlő­dését meggyorsítja. A hűvös idő is elősegíti, hogy a ned­vesség — mivel nem párolog olyan gyorsan — mélyebbre szivárogjon a talajba. Szemlék előtt A pilisi Aranykalász Tsz földjeire is később érkezett a csapadék, mint ahogy jó lett volna. Az ottani szakemberek véleménye szerint a gabona­félék már nem ,.profitálnak” a június eleji esőből. Egyéb­ként is, a pilisi közös gazda­ságban a hét közepéig hozzá­vetőlegesen csak 20 millimé­ter csapadékot regisztráltak az elmúlt napokban. Valamennyi tavaszi teendő­vel végeztek a termelőszövet­kezetben. Megkezdődött a széna betakarítása, a lucerna első kaszálása. Nagyüzem van a gépműhe­lyekben, ahol a masinák fel­készítése zajlik a nagy nyári kampánymunkára, az aratás­ra. A gépszemlére június 19- én kerül sor az Aranykalász Tsz-ben. Ekkor veszik mustra alá azokat az erő- és munka­gépeket, továbbá szállító jár­műveket, amelyek közvetlenül részt vesznek a nyári betaka­rításban. Két új John Deere traktor érkezésére is számí­tanak még ebben a hónapban, mivel az Agroker megígér­te, hogy az aratás előtt le­szállítja a nagy teljesítményű traktorokat. A pilisi közös gazdaságban egyébként az elkövetkezendő napok, hetek, az aratásra való felkészülés jegyében telnek el. Nem kevesebb, mint ezerhat- száz hektáron kell a kenyér- gabonát learatniuk^ A búzát a Budapesti és a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat helyi malom­üzemébe szállítják majd. Erre Noteszlapok A vendégmunkás új zakója Kezd divatba jönni a „kido­bóember”. A minap mesélte el az egyik ismerősöm, hogy ked­venc szórakozóhelyén olyan rend van, hogy az szinte hihe­tetlen. S ez semmi másnak nem köszönhető, mint egy da­gadó izmú, széles vállú fiatal­embernek, akin a zakó úgy fe­szül, hogy itt-ott repedezik rajta. Hogy miért? Egy igazí­tás a garázdán, egy „atyai” kézlegyintés: egy ránc! Így ment ez eddig, ez volt divat­ban. Változott azonban a kép­let. A „rend őre”, havi X fo­rintért, ura a helyzetnek. A békés nyugalom, kispolgári miliő, halkléptű, udvarias ki­szolgálás úgy vonzza a közép- korúakat, mint csali a halat. Azt mondják majd megnézem én is! A „vendégmunkáson” új zakó van, s az már nem ráncos! Barátaim, Ismerőseim Is vallják: javul a Szupernóva magyar borotvapenge minősé­ge. Akár hússzor is „letarolja” a kétnapos sörtét, még a sza­kállal is bírókra kel. Én vi­szont — szégyellem magam — nem tudom dobozáról a celo­fánt lefejteni. Olyan szorosan védi a dobozt, nehogy megsé­rüljön. Pedig volna megoldás: középen a dobozon egy vé­konyka oldószalag, mint az Astrán vagy a Polsilveren. Nem olyan ördöngös a tech­nikája. már olyan inget, pólót begom­bolni, aminek a gomblyuka vízszintesen, van kiképezve? Mert én igen. Valaki — nem tudom ki volt az a „csodafu­ser” — kiagyalta, hogy a gomblyukat eltérően a jó be­vált módszertől, nem függőle­gesen, hanem — miért ne bosszankodjon szegény halandó — keresztbe varrják ki. Cso­dálatos újítás. Én a tévé „Leg­ek” műsorában mutatnám be a legötlettelenebb produkciót. Puszi nélkül... Régebben írtam a csévha- raszti kis település fejlődésé­ről, hétköznapjairól. Akkor még nem volt futballcsapata. Most viszont van. s lelkes szurkolótábora is. Múltkor ol­vastam a tudósítást egyik ha­zai mérkőzésükről. Azt mond­ta, azaz írta a krónikás: CsévJ haraszt, 400 néző! vezette... stb. Ez igen, mondtam ma­gamban, ott van a mérkőzésen a fél falu. Lelkes, együttgon­dolkodó emberek kollektívája. Nincs probléma egy se. A fa­lugyűlést ott kell megrendezni, biztos az érdeklődés. Egyéb­ként, minden elismerésem a település lakóinak: együtt a munkában, együtt a sportban. Hörömpő Jenő A feleségek hallgatják a panaszáradatot, a férjek meg _____J„ ________,_______ „eszik ” a mérget. Tetszettek'“sorba, ha beérnek a szemek a vonatkozóan már érvényes szerződéssel rendelkeznek. A kilátások csak közepes ter­mést ígérnek, éppen ezért nagy gondot fordítanak a mi­nél kevesebb szemveszteség elkerülése érdekében. Ennek szellemében dolgozzák ki a prémiumfeltételeket is a beta­karításban részt vevők szá­mára. A búzát megelőzően 176 hektár őszi árpát, 270 hektár borsót kell levágniuk a kom­bájnoknak. Ugyancsak nyári feladat lesz az 50 hektár rozs kombájnolása. Alkatrészgondok A Monori Állami Gazda­ságban is készülnek az ara­tást megelőző nyári gépszem­lékre. A tervek szerint az első mustra június 17-én lesz a dánszentmiklósi kerületben. Ezután Gombán, majd a Fe­renc tanyán, a csévharaszti feldolgozóban és a szállítási üzemágnál is megtartják majd a gépszemléket. A körzet többi mezőgazda- sági üzemeiben is megkezdő­dött a felkészülés a nyári gépszemlékre. Ügy hírlik, hogy az idén kevesebb gond van az alkatrészellátással. Az NDK E-típusú kombájnokhoz, az MTZ-khez, az IFA teher­gépkocsikhoz és az IH trakto­rokhoz azonban továbbra is nehéz beszerezni a szükséges kellékeket. A betakarításban egyébként csaknem hatvan kombájn vesz részt, áll csata­táblákon. Gér József Kulturális program Ecseren szombaton 14 órá­tól a nyugdíjasklub foglalko­zása, 18-tól videomozi, 20-tól videodisco, videofilmvetítés, holnap 14-től a nyugdíjasklub összejövetele. Gyomron ma 8-tól kismotorvezetői tanfo­lyam, 17-től ünnepélyes év­adzárás, filmvetítés a műve­lődési házban, 16.30-tól: A pos­tás mindig kétszer csenget I— II., vasárnap 10.30-tól és 15- től: A molnár, fia meg a sza­már, 16.30-tól és 18.30-tól: A Tű a szénakazalban. A Strand kertmoziban ma 21-től: Alad­din és a csodalámpa. Mendcn 19-től videodisco. A zeneiskolába Felvétel A Monori Körzeti Állami Zeneiskola Pilisre kihelyezett zongora tanszakára az 1986— 87-es tanévre még június -9-én, hétfőn 16-tól 13 óráig várják a jelentkezőket a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1986. JÚNIUS SZOMBAT Egy életre szóié kísérő Útravaló a bordó könyvecskéhez Mit lehet mondani egy személyi igazolványról? Olyan sokat, hogy nem is hinné az ember. Ha például az érzelmek oldaláról közelítjük — mert miért ne ten­nénk, ha úgy is lehet —, akár mindjárt nekifoghatunk dúdolni Bródy János dalát, hogy „személyi igazolvány, én csak úgy becézlek, kis szig-em”. S ehhez az érzelmi oldalhoz tartozik az is, hogy a személyi igazolvány tu­lajdonképpen egy önéletrajz kicsiben, amelyben esetleg apák, anyák „elváltak rég, de jól megférnek egy la­pon”, s a költözködés, az első munkahely, / meg aztán a második, a harmadik ...fa házasság, a névváltozta­tás, a gyerekek — hivatalosan dokumentálva, életünk regényének egy-egy fejezetét jelentik. A személyi igazolványt ugyanis kezébe kapja az ál­állampolgár 14 éves koráig — és a bordó könyvecske addig kíséri, amíg csak él. m iíiSIS Csuzi Lászlóké rendőr szá­zadossal, a Monori Rendőrka­pitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjével vi­szont nem az érzelmek felől közelítve kezdjük a beszélge­tést a személyi igazolványról, hiszen az azért elsősorban mégiscsak okmány, hivatalos irat, a legelső igazán komoly dokumentum, amelyről a 14 éves gyerekembernek is köte­lező tudni egyet-mást. Ám hogy valóban komolyan vegye, sőt bizonyos értelem­ben határkőnek is érezze az életében — ahhoz már felnőtt közreműködés kell. — Az idén 1 ezer 200 sze­mélyi igazolványt adtunk a 14 évesek kezébe a monori körzetben — mondja Csuzi Lászlóné. — Komoly munkát jelentett ez nekünk, de mind­annyiunknak jóval nehezebb lett volna a dolga, ha az is­koláknál nem tapasztalunk olyan maximális együttműkö­dési készséget, mint ami ezek­ben a hónapokban megnyilvá­nult. Szeretnénk nyilvánosan is megköszönni. S hogy ez nem csupán egy udvariassági forma, azt iga­zolja Csuzi Lászlóné további tájékoztatása, amelynek alap­ján igen könnyen elképzelhe­tő, mit jelentett volna 1 ezer Régi és mai ünnepek Megkönnyítették a zsűri dolgát 200 gyereket — mert hiszen egy nyolcadikos még annak tekinthető, ha kamaszönér­zetével tiltakozik is ellene — utaztatni, várakoztatni, ha a magával hozott adatok pon­tatlanok, még egyszer utaztat­ni, s ha esetleg a Sülysápról érkezőt a szülők is kísérik, hát azok idejét is igénybe venni... Mindez szerencsésen kimaradt. Az iskolák össze­gyűjtötték a kellékeket, s ar­ra is volt gondjuk, hogy az igazolvány átadásának körül­ményeit ünnepélyessé tegyék. — Érdemes külön is meg­említeni a monori Munkásőr úti iskola, vagy az Ady úti iskola példáját, mert valóban példásan megszervezték ezt az eseményt. Az Ady úti in­tézményben a máfeius 21-i ünnepséggel kötötték össze, ahol az úttörő-egyenrűhás felső tagozatos diákok sorai­ban álló 14 éveseknek adhat­ták át az igazolványt, s a gyéreitek még egy-egy szál vi­rágot is kaptak. Vagy beszél­hetnék az üllői iskoláról is, ahol a legmagasabb, százöt volt az ifjú igazolványtulajdo­nosok létszáma, ennek ellené­re gördülékenyen, és mégis ünnepélyesen sikerült a lebo­nyolítás, nem utolsósorban az iskola igazgatójának köszön­hetőn. Csuzi Lászlóné szemláto­mást szomorúan említi az el­lenpéldát is: Monori-erdőn egyenként kellett összeszede­getni a gyerekeket, sem mód, sem alkalom nem volt rá, hogy hatásos útravalót kap­janak a bordó könyvecske mellé. Pedig ez az alkalom, ha meggondoljuk, pedagógiai szempontból rendkívüli ziccer: mi mindent lehet ilyenkor — küszöbén a felnőtt kornak, amikor jogilag már vétőképes­sé lesz a gyerek, felelőssé a saját tetteiért — okos szóval, emlékezetesen a hamarosan útra kelők tarisznyájába ten­ni... Ahol ezt tudják, ott csi­nálják is, s Csuzi Lászlóné örül, ha ebben közreműköd­het. — ... mert nem múlnak el nyomtalanul ezek a jól ki­használt alkalmak. Néhány­szor még derültem is magam­ban, amikor láttam, hogy egyik-másik kiskamasz még a száját is tátva felejti, mi­közben igyekszik megjegyezni mindazt, amit ilyenkor elmon­dunk. Sőt: még méghatódott- ságot is tapasztalunk. No per­sze olykor lezserséget is. Május végétől tehát ezer- kétszáz „friss igazolványos” jár-kel közöttünk. Közhely, de őszinte a kívánság: e hivata­losan dokumentált „önélet­rajz" a lehető legkevesebb vakvágányra vezető kitérővel kísérje őket. S ezzel a kíván­sággal a bűnüldöző szervek alighanem a legteljesebb mér­tékig egyetértenek... K. Zs. A Elét vége sportműsora SZOMBAT Kézilabda, megyei női I. osztály: Pilisszenti ván—Tá­pióvölgye, Pilisszentiván, 18 óra, ifimérkőzés: 17 órakor (A tavaszi fordulóban sikerült két vállra fektetni a pilisszent- ivániakat, most azonban a ha­zai pálya előnye a hazaiak si­kerét ígéri). Labdarúgás, megyei II. osz­tály; B-csoport: Vecsés—Ve­resegyház, Vecsés, 17 óra. VASÄRNAP Labdarúgás, megyei II. osz­tály, A-csoport: Pilis—Üllő, Pilis, 17 óra. (Ügy tűnik, nincs különösebb tétje a mérkőzés­nek. A bajnok Pilis győzelem­mel szeretne búcsúzni közön­ségétől a nyári szünet előtt, s ehhez nagy esélye van). Bu­gyi KSK—Sülysáp, Bugyi, 17 óra. (A Sülysáp tavasszal jól szerepelt, ezúttal azonban nincs sok esélye a Bugyi ott­honában.) Nagykőrös—Monor, Nagykőrös, 17 óra. (ősszel kö­zönségtaszító találkozón 1-0-ra győzött a Nagykőrös Monoron, és most is esélyesebbnek lát­szik a gyengélkedő vendégek ellen.) Az ifjúsági mérkőzések 15 órakor kezdődnek. Körzeti bajnokság: Gyöm- rő—Nyáregyháza, Gyömrő, 16 óra, vezeti: Eperjesi (partjel­ző: Szóró), Űri—Mende, Űri, 16 óra, Szalai (Mizsei), Csév- haraszt—Tápiószőlős, Csévha- raszt, 16 óra, Gavló (P. Szabó), Maglód—Ceglédbercel, Mag­lód, 16 óra, Bódi (Sárosi), Abony—Dánszentmiklós, Abony, 16 óra, Konrád (Dér), Péteri—Törtei, Péteri, 16 óra, Szuda (Müller), Albertirsa— Ecser, Albertirsa, 16 óra, Má­tyás (Zsuzsandor). Az ifjúsági mérkőzések 14 órakor kezdődnek ugyanebben a párosításban. Labdarúgás Továbbjutottak az ifik Országos Ifjúsági Kupa: Gyömrő—Budakeszi 1-0 (0-0), Gyömrő, 100 néző, vezette: Töreki. A gyömrői fiatalok már az első 45 percben bebiztosíthat­ták volna győzelmüket, de a helyzetek kimaradtak. Durá- zi — aki már a felnőtt csa­patban szerepel — háromszor állt szemben a kapussal, de egyszer sem tudott betalálni. Szünet után élesedett a küzde­lem. A 69. percben Sándor Z. szép egyéni akció után Szabó S. elé tálalt, aki remek lövés­sel vette be a kesziek kapu­ját. Végeredményben igen ér­tékes és megérdemelt győzel­met arattak a helyiek, s ez­zel a legjobb négy közé jutot­tak Pest megyében. Jó: Kanyó, Szabó S., Sándor Z. — ér. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Ünnepséget elképzelni ének, zene nélkül aligha lehetséges. De vajon a gépzene pótolhat­ja-e az éneklés örömét? Ho­gyan is ünnepeltek a „régiek” Vecsésen? Kezdetben a szá­zadfordulóig a fúvószenével, később a dalkörrel, a férfikó­russal volt privilégiumuk az ünnepek fényének emelése. Ez gazdagodott az 1960-as évek­ben az 1971-ig létező 60 tagú központi általános iskola és gimnázium kórusával. Ennek megszűnte után született a gondolat, 14 évvel ezelőtt, hogy az általános iskolák ösz- szevont kórusát megszervez­zék. Ma már patinás múlttal 130 főnyi a négy iskola össze­vont együttese. Az idei 200 éves Vecsés ün­nepi programsorozat fényét csak méginkább emelték, hogy az önkéntes tűzoltók fúvósze­nekari kíséretével álltak do­bogóra. Így volt ez március 15-én a Petőfi téri ünnepségen, április 4-én, május 1-jén is. S itt kell említenünk a karmes­tereket! Valentsik István tanár bámulatos tenniakarását, amellyel létrehozta és . tartja fenn az ifjúsági kórust. Faze­kas Józsefet, aki a tűzoltó­zenekar dirigense, s az együtt­működésben is mindig nagy­szerű társ. Eddigi munkájukat fémjelzi, hogy mindketten a „Szocialista kultúráért” kitün­tetés birtokosai. Valentsik István nevéhez fűződik még a nagymúltú vecsési vegyes kar alapítása, vezetése. Az országszerte fokozódó aggódó féltése a kórusoknak, a vecsési vegyes kar megszűné­sével is igazolódik. De ugyan­akkor igaz a megújulás is! S példának hadd említsük Va­lentsik István tanár iskolájá­nak, a vecsési 2. számú általá­nos iskolának új 50 tagú kóru­sát, amely 1985-ben a monori körzeti úttörő kulturális szem­lén arany okleveles lett. Ez év februárjában a 200 éves Ve­csés ünnepi tanácsülésén ugyanazzal a műsorral szere­peltek, sikerrel. A legújabb meghívásnak pedig a közel­múltban tettek eleget. Ugyan­is az a kitüntetés érte a vecsé­si 2. számú iskola 50 tagú kó­rusát, hogy a monori körzetből a Vili. dabasi kórustalálkozó meghívott vendégei lehettek. Kiskunlacháza, Gyál, Dabas, Alsónémedi, Öcsa, Százhalom­batta és Vecsés általános is­kolai kórusai léptek fel azonos kategóriában. A régi nagyok közül a már többszörösen volt versenytárs: Ráckeve, „Vox Pads” pedagógus női kara és Cegléd vasutas-szakszervezeti vegyes kara állt dobogóra. :::::::::::: Tehát: hét iskolai, s csupán két felnőtt kórus. Mint azt megnyitójában Farkas József, a Dabasi Városi Jogú Nagy­községi Tanács VB társadalmi elnökhelyettese hangsúlyozta: komoly aggodalomra ad okot a kórusmozgalom hanyatlása. S talán éppen ezért az a törek­vés. hogy ezt a kórustalálko­zót rendre megtartsák. 1972 óta kétévenként rendezik, nem verseny, de fesztivál jel­leggel Dabason a dalostalálko­zót. Állandóan visszatérők a Nagy István képzőművészeti csoport kiállításai is. Érdekes adatok: 1972 óta nyolcszor ta­lálkoztak, hatvan kórust hall­gattak meg, 2 ezer 322 főnyi dalost. Vecsés valamennyi ta­lálkozón részt vett. (Csakúgy Cegléd és Ráckeve.) Ezúttal is erős mezőnyben, jól felkészül­ten, gazdag programmal zaj­lott a vetélkedő. Bár nem rangsorolták, de nem is lett volna könnyű dolga a „zsűri­nek”. Ezúttal díszelnökség volt, akik között helyet foglalt Ko­vács Lajos megyei kórusfel­ügyelő, a KÓTA titkára, Mo­nori Lászlóné megyei ének­zene vezető szakfelügyelő, Szentesi Marianna karnagy és Tímár László, a Dabasi Városi Jogú Nagyközségi Tanács VB művelődési osztályának veze­tője. A műsort Török György, a Dabasi Körzeti Állami Ze­neiskola igazgatója vezette. Vastaps, vissza, vissza! — volt a fogadtatás. S ezt a si­kert még koronázták, a nem­rég elhunyt vecsési népdalku­tató, Bállá Péter emlékének áldozva, Pest megyei népdal­csokrot adtak elő, Üllő ének­zene tagozatos általános iskola tanulóiból alakult citerazene- kar közreműködésével. A Du- dinszky Géza vezette héttagú együttes: Lázár Eszter, Petrá­nyi Mónika, Lakatos Julian­na, Takács Tímea, Pálfi And­rea, Petrányi Hajnalka, s a félszáznyi éneklő diák sikerét szűnni nem akaró tapssal ju­talmazták. A fináléban nem volt ugyan eredményhirdetés, de elismeréssel köszönték a házigazda rendezők, vala­mennyi résztvevő szereplését. Ezzel a lelkesedéssel dolgoz­zanak holnap, holnapután, hogy a magyar Kodály-társa- ság aggódása elmúlhasson. S végül elhangzott legfőbb elismerésként: vegyék úgy, hogy a Dabas 1988. kórustalál­kozó meghívott vendégei vala­mennyien két év múlva ugyanitt. Fekete Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom