Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
2 ^fáfap 1986. JtNIUS 21. SZOMBAT ■i HÉT VILÁGPOLITIKA Ellenvéleményen képviselőhál Hangsúlyváltás Washingtonban $ Spanyol választások előtt j ÁLTALÁNOS í HELYZETKÉP Ha június harmadik hetét pusztán csak az időjárási tényezőik tükrében szemléljük, akkor egyértelműéin a gyors és erőteljes felmelegedés volt a jellemző. Ha az elmúlt napok hőmérsékleti alakulását összekapcsoljuk a villáig különböző részein lezajlott politikai eseményekkel is. akkor igencsak változékony lesz ez a kép. A legnagyobb „forráság” — közismerten — a Dél-afrikai Köztársaságot jellemezte az elmúlt napokban, s egyelőre semmi jele annak, hogy Afrika déli részén jótékony enyhülés következzék be. A pretoriai kormány terrorja a rendkívüli állapot bevezetése óta egyre nagyobb méreteket ölt, s csak a fekete lakosság áldozatainak számát növeli. S bár a világ keleti és nyugati felén is az apartheid felszámolását, az őslakosság alapvető jogainak a helyreállítását sürgetik a józanul gondolkodó politikusok és különféle szervezetek, akadnak akik másként vélekednek ebben a kérdésben. Londonnak és Washingtonnak például ismét sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában megakadályoznia, hogy Pretoriát elítélő határozat szülessen. A BT gazdasági szankciókat javasolt az ország ellen, amely — mint ismert — június negyedikén légitámadást hajtott végre az angolai Namibe kikötője ellen. Persze amit New Yorkban nem sikerült elérni, azt megtette — ha nem is ugyanúgy és abban a kérdésiben — a washingtoni képviselőház. A pretoriai rezsim fajüldöző politikájára válaszolva szigorú gazdasági szankciók bevezetését határozták el annak ellenére, hogy Reagan elnök megpróbálta „jobb” belátásra bírni a honatyákat. Az elnöki tiltakozás ellenére a képviselő- ház az amerikai tőke teljes kivonását sürgeti Dél-Afriká- ból, amennyiben Pretoria három hónapon belül nem változtat fajüldöző politikáján. Hoigy az alsóházi határozatnak érvényt lehessen szerezni, ahhoz a szenátus hozzájárulása is szükséges. Itt azonban a republikánusok vannak többségben, vagyis Reagan pártjának tagjai, akikre az elnök máris óriási nyomást gyakorol, hogy ne fogadják el a képviselőház követelését. De mi történik, ha a szenátus saját belátása szerint dönt, s áldását adja a képviselők indítványára? Nos. Reagan elnöknek ebben az esetben joga van megvétózni a határozatot, de ez a lépés aligha tenné őt népszerűvé, s minden bizonynyal heves vitákat kavarna. Vagyis a dél-afrikai „hőhullám” az óceán túlsó partján is érezteti a hatását.. ■ _______ EN YHÉBB SZELEK? Úgy tűnik, hogy az utóbbi napokban enyhébb szelek kezdenek fújdogálni néhány kérdésben a Fehér Ház tájékán. Ha egyelőre nem is igazán „üdítő” a helyzet, mindenesetre figyelmet érdemel az utóbbi napok hangsúlyváltása. Az például, hogy Washington — a SALT-szerződések elleni támadás közepette — megfontolásra érdemesnek minősítette a Szovjetunió legutóbbi genfi javaslatait, s hasonlóan Vélekedett a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé által Budapesten elfogadott dokumentumokról is. A NATO munkacsoportja Brüsszelben hétfőn kezdi meg a VSZ hagyományos fegyverekre vonatkozó leszerelési javaslatainak tanulmányozását, amely ugyancsak biztató előjel lehet. Hírügynökségi beszámolók szerint a NATO-testületnek októberig keld elkészítenie jelentését. amely az ellenjavas- latokat is tartalmazni fogja, s azt decemberben terjesztik elő. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok szüntelenül bizonygatja azt is, hogy úgymond „nem csapta be az ajtót” az idén esedékes szovjet —amerikai csúcstalálkozó előtt sem. S hogy a szavakat tettek is igazolják, Reagan elnök az elmúlt hét végén levelet küldött Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának. Ebben — kiszivárgott értesülések szerint — külügyminiszteri találkozót javasol azzal a céllal, hogy előkészítsék a csúcsértekezletet. Washington után Londonból is üzenet indult Gorbacsov címére. A brit miniszterelnök, Margaret Thatcher levelében a szovjet —brit párbeszéd fontosságát igyekezett hangsúlyozni. így a londoni The Times nem alaptalanul jegyezte meg hétfői számában, hogy Thatcher üzenete kapcsán erősödött Se- vardnadze szovjet külügyminiszter jövő hónapban esedékes londoni útjának reménye. A megállapítás négy nappal később beigazolódott. Sir Geoffrey Howe, a brit diplomácia irányítója bejelentette, hogy szovjet kollégája július 14-én Londoniba érkezik, ahol a kétoldalú kapcsolatokon kívül a fegyverkorlátozás problémáit, valamint regionális kérdéseket vitatnak meg. Bizonyára szó lesz a Gorbacsov —Reagan találkozóról is. s az sem kizárt, hogy London megpróbál valamilyen közvetítő szerepre vállalkozni. Spanyolország ismét választásokra készül, s mint az ibériai országban az utóbbi években általánossá vált: szaporodnak a terrorcselekmények is. Az ETA nevű szélsőséges terrorszervezet akciói ezen a héten is éppen úgy halálos áldozatokat követeltek, mint 1984-ben a baszkföld!, vagy 1977-iben az általános választások során. E két időpont közé esik az 1982-es választás, amikor az ország történetében először a szocialista párt került hatalomra, s a mérsékelt programmal jelentkező Felipe Gonzales alakíthatott kormányt. Bár négy évvel ezelőtt a szocialisták a NATO-tagság felszámolásán kívül a munkanélküliség csökkentését. a közbiztonság fokozását ígérték, Spanyolországban nem minden alakult ennek megfelelően. Sor került ugyan népszavazásra annak eldöntése kapcsán, hogy az ország az atlanti tömb tagja maradjon-e vagy sem, viszont Gonzales véleménye ebben a kérdésben az ellenkezőjére változott az évek során. Ebben persze a közös piaci tagság, s más gazdasági és politikai érdekek is szerepet játszottak, s így a madridi kormány nem veszítette el a szavazók többségének a bizalmát. Gonzales pártja — megfigyelők véleménye szerint — ismét megkaphatja a választók jóindulatát, pusztán az nyitott kérdés, hogy abszolút többséghez jutnak-e ismét a parlamentben. A szocialista pártiak — valószínűleg — ebben bíznak, hiszen a választásokat eredetileg ősszel kellene megtartani, de ki tudhatja, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete akkor mit ígér... Csitári János A kereskedelemről is Shultz Távol-Keleten Tíznapos távol-keleti útra indult pénteken George Shultz amerikai külügyminiszter. Útja során Manilában találkozik Corazon Aquinóval, a Füiöp- szigetek elnökével, konzultációt folytat az ASEAN-álla- mok külügyminisztereivel, felkeresi Hongkongot, Szingapúrt, Bruneit és a közeljövőben függetlenné váló, jelenleg amerikai igazgatás alatt levő kicsiny csendes-óceáni sziget- álllamot, Palaut. Az előzetes amerikai tájékoztatások azt hangoztatták, hogy Shultz főként a kereskedelem kérdéseiről kíván tárgyalni az ASEAN-államokkal, s ez lesz a központi téma hongkongi és szingapúri megbeszélésein is. Felforgatok? Vádolják Líbiát, Szíriát Zaki Badr egyiptomi belügyminiszter a kormányhoz közel álló Al-Ahram című lap hasábjain pénteken azzal vádolta meg Líbiát és Szíriát, hogy amióta az Egyesült Államok lebombázta április közepén Bengázit, „felforgató cselekményeket” támogatott Egyiptom ellen, s hogy a belügyi szervek egy újabb állítólagos összeesküvés nyomára bukkantak. A miniszter azonban nem közölte, hogy miken alapulnak vádjai. Genf, leszerelési értekezlet Konstruktív szellemben kell Meiszter Dávid nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvise- löje, a genfi leszerelési értekezlet 1986. június 19-i plenáris ülésén elhangzott felszólalásában részletesen elemezte a VSZ PTT budapesti üléséről kiadott dokumentumok azon részeit, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a leszerelési értekezlet napirendjén szereplő kérdésekkel. A magyar küldöttség vezetője részletesen kitért a VSZ PTT dokumentumainak európai vonatkozásaira és reményét féjezte ki, hogy ä jáVas- latok kedvező fordulatot hoznak a kelet—nyugati kapcsolatokban és a nemzetközi helyzetben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a másik fél hasonlóan konstruktív szellemben tanulmányozza a javaslatokat és reagáljon rájuk. Hitler megérezte, hogy keze szabad Az agresszor bátorításának ára 45 ÉVVEL EZELŐTT, 1941. június 22-én, a fasiszta Németország váratlanul és hitszegően megtámadta a Szovjetuniót. Az 1939 szeptemberében kezdődő európai háborús tűzvész kilépett a kapitalista rendszer keretei közül. A szovjet—német arcvonalon a szocializmus és az imperializmus legreak- ciósabb erői között elkeseredett küzdelem bontakozott ki. A Szovjetunió megtámadásáért, csakúgy mint a második világháború kirobbantásáért Nyugaton egyedül Hitlert szokás hibáztatni. A nyugati világban sokat írnak a keleti élettér meghódításának Hitler által kidolgozott programjáról. bolsevizmusellenességéről és arról, hogy Hitler „szom- júhozta a nagy katasztrófákat”. A burzsoá történetírás azonban általában teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az úgynevezett nyugati demokráciák (az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország és más országok) minden lehetséges módon a Szovjetunió elleni agresszió útjára igyekeztek taszítani Hitlert. Történelmi hibának minősítették, hogy Oroszországban megszületett a szovjet szocialista állam, és e hiba „kijavítása” érdekében felhasználták a fegyveres intervenciót, a gazdasági blokádot és más módszereket. E kísérletek sorra kudarccal végződtek. A ’30-as évek második felében az angol, francia és amerikai imperialisták állhatatos erőfeszítéseket tettek, hogy a fasiszta Németországot és a militarista Japánt használják fel a Szovjetunió elleni harcra. Ezen államokkal akarták megsemmisíttetni vagy legalábbis is jelentősen meggyengíteni a Szovjetuniót. A fasiszta államok kezére játszott az is, hogy 1935-ben az Egyesült Államok kongresz- szusa elfogadta a semlegességi törvényt, mely megtiltotta, hogy Amerika bármely hadviselő félnek segítséget nyújtson. Az Egyesült Államok vezető körei egyenlőséget téve az agresszor és áldozata közé, megfosztották a megtámadott országokat attól a lehetőségtől, hogy saját védelmükre fegyvereket és hadianyagokat szerezzenek be. Németország, Olaszország és Japán ugyanakkor kölcsönöket, új technológiát, a hadiiparhoz szükséges nyersanyagot kapott Amerikától és Angliától, így gyorsan növelni tudta katonai erejét. W35-ben a nyugati nagyhatalmak a versailles-i szerződés megsértésével megengedték a fasiszta Németországnak, hogy jelentős hadsereget állítson fel és Németországhoz csatolja a Saar-vidéket. Miután Hitler megérezte, hogy szabad keze van, 1936-ban csapataival bevonult a versailles-i szerződés alapján demilitarizált rajnai területre. Ugyanebben az évben Németország és Olaszország fegyveres intervenciót hajtott végre a köztársasági Spanyolország ellen. 1938 márciusában Hitler a nyugati nagyhatalmak bátorítására végrehajtotta az anschlusst, Ausztria bekebelezését. Hitler kormánya Ausztria után hozzáfogott Csehszlovákia meghódításának előkészítéséhez. A Szovjetunió 1938 tavaszától kezdve komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Angliát és Franciaországot rábírja: Csehszlovákia védelmében lépjenek fel közösen a hitleri területi igényekkel szemben, mivel ezt látta a béke megőrzése nélkülözhetetlen feltételének. A nyugati nagyhatalmak azonban nem támogatták a Szovjetunió Csehszlovákia megmentésére irányuló kísérleteit. 1938. szeptember 29-én Münchenben Chamberlain angol és Daladier francia miniszterelnök Hitlerrel és Mussolinival olyan megállapodást írt alá, melynek értelmében Hitler megkapta Csehszlovákia területének mintegy 20 százalékát, ahol az ország lakosságának egynegyede élt, és ahol a nehézipar csaknem fele volt. Washington teljes mértékben egyetértett a müncheni paktummal. 1938 végén Anglia és Franciaország minden lehetséges módon támogatta Hitler azon óhaját, hogy elfoglalja Szov- jet-Ukrajnát. Miután Berlin utasítására a korábban Csehszlovákiához tartozó kárpátaljai területen megalakult a Kárpát-Vkrajna bábállam, az angol és francia burzsoá sajtó egyre több helyet szentelt az „ukrán kérdésnek”. Eközben mind London, mind Párizs Hitler tudomására hozta, hogy e kérdés nem érinti sem Anglia. sem Franciaország érdekeit. A müncheni paktum aláíróinak reményei azonban nem igazolódtak. Hitler lemondott az ukrán-kárpát vállalkozásról, felszámolta „Kárpát-UkA hadászati támadó fegyverek korlátozásáról Magas szintű tanácskozás Pénteken a moszkvai Kremlben együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottsága. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külügyi bizottsága megvizsgálta, hogy az amerikai kormány legutóbbi lépéseinek eredményeként mi a helyzet a hadászati támadófegyverek korlátozásáról létrejött szovjet- amerikai megállapodásokkal. — Az amerikai kormányzat bejelentette, hogy az említett megállapodások elavultak, azokat megszüntetik, azok többé nem léteznek — vázolta a helyzetet Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára,, aiki egyben az együttes ülés elnöki tisztét töltötte be. — Washington abból indul ki, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozását célzó egyes intézkedésekről szóló 1972-es ideiglenes megállapodásban, valamint az 1979-ben megkötött SALT—II- ben elrendelt korlátozások akadályozzák a fegyverek felhalmozását és azt, hogy az Egyesült Államok katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió — jelentette ki Ligacsov — következtésen sürgeti a fegyverzet korlátozása és csökkentése terén eddig elért megállapodások szigorú betartását. Jegor Ligacsov végezetül kijelentette: az említett szovjet—amerikai megállapodások betartása körül kialakult helyzetben a lehető leggondosabban meg kell vizsgálni az ezzel kapcsolatos problémák egész komplexumát és le kell vonni a gyakorlati következtetéseket. A napirendi kérdéshez ezután Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese szólt hozzá. Kiemelte, hogy a SALT-szerződések különlegesen fontos helyet foglalnak el a fegyverzetkorlátozásban. Szót kért Julij Voroncov első külügyminiszter-helyettes és Anatolij Dobrinyin, a nemzetiségi tanács külügyi bizottságának elnöke. A szovjet parlament két házának külügyi bizottsága végezetül határozatot fogadott el a megvitatott kérdésben. Ügy döntöttek, hogy ennek szövegét az Egyesült Államok kongresszusa, illetve kormánya elé terjesztik. Kína és az olasz árucsere-forgalom Rómában tárgyal Hu Jao-pang A nemzetközi helyzet, a kelet—nyugati párbeszéd, a délkelet-ázsiai és földközi-tengeri térség helyzete, valamint a kínai—olasz kapcsolatok további fejlesztése szerepelt Hu Jao-pang és Bettino Craxi csütörtök esti római megbeszéléseinek a napirendjén. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának a főtitkára és az olasz miniszter- elnök elégedetten nyilatkoztak a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról. Hu Jao-pang megerősítette a Craxinak szóló meghívását a Kínai Népköztársaságba, Tragikus kubai légi baleset Két helikopter összeütközött Első oldalon gyászkeretes jelentésben számolt be a Granma, a Kubai KP KB hirajnát” és Horthynak, a magyar diktátornak adta azt. A fasiszta Németország többé már senkivel sem kívánt közösködni, s az osztatlan uralomra tört. Csupán abba ment bele, hogy Kelet-Ázsiát és a Csendes-óceánt Japánnak adja, Angliát és Franciaországot ellenségnek tekintette. 1939. szeptember 1-jén a német csapatok betörtek Lengyelország területére. Mivel Hitler nem kívánt újabb paktumot kötni a Szovjetunió és a délkelet-európai országok kérdésében, Anglia és Francia- ország szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. A két állam azonban gyakorlatilag semmit sem tett annak érdekében, hogy segítse Lengyel- országot. A müncheniek kivártak. Arra számítottak, bogy a második világháborút a kapitalista nagyhatalmak közötti fegyveres konfliktusból a Szovjetunió ellen irányuló egységes hadjárattá változtatják. Hitler első osztályú hadigépezetet teremtve, meg volt győződve a harmadik birodalom legyőzhetetlenségéről. A fasiszta csapatok 1940-ben k'ét és fél hónap alatt meg tudták szállni egész Nyugat- és Észak- Európát. 1941 tavaszán elfoglalták a Balkánt. Létrejöttek a feltételek a Szovjetunió elleni hadjárathoz. A nyugati nagyhatalmak vezető körei ebben jelentős segítséget nyújtottak a fasiszta Németországnak. A hitleri agresszió továbbfejlődése nemcsak az Egyesült Államok és Anglia világban elfoglalt pozícióit fenyegette, de nemzeti és állami létüket is. A KATONAPOLITIKAI HELYZET a nyugati nagyhatalmakat arra kényszerítette. hogy a német fasiszta agresz- szió elleni háborúban a Szovjetunió szövetségeseivé legyenek. Anatolij Sztyepanov (APN) vatalos lapja pénteki számában o kubai forradalmi fegyveres erők 12 tagjának tragikus csütörtöki balesetéről. A közlemény szerint Havannától keletre összeütközött egy MI—24-es és egy MI—8T típusú helikopter, aminek következtében tizenketten — többségében tisztek — vesztették életüket. A két helikopter a június 18—24. között zajló hadgyakorlaton vett részt. A kubai államtanács posztumusz Calixtó Garda-érdemrenddel tüntette ki a baleset során életüket vesztett katonákat. Belgrad Kantéi Hasién Jugoszláviában Szinan Haszani, a Jugoszláv Államelnökség elnöke pénteken fogadta Kamel Ha- szan el-Manszurt, Líbia kül- kapcsolatokkal foglalkozó népi irodájának titkárát, aki átadta az elnöknek Moamer el- Kadhafi államfő üzenetét. Az üzenet tartalmát nem ismertették. SZÁZ NAP AZ ŰRBEN Kutatással és szereléssel töltötték a péntek! napot Leo- nvid Kizim és Vlagyimir Szo- lovjov szovjet űrhajósok, akik a Szaljut—7—Szojuz T—15— Kozmosz—1686 űrkomplexum fedélzetén már századik napja tartózkodnak a világűrben. A két űrhajós március közepén indult útnaJk, majd dokkoltak a februárban fölbocsátott új. Mir (Béke) nevet viselő űrállomáson. Kizim és Szolovjov később átrepült az 1982 óta föld körüli pályán keringő Szaljut—7 űrállomásra. A két űrhajós pénteken geofizikai és asztrofizikai kísérleteket végzett, valamint kicserélték a Szaljut—7 hőszabályozó rendszerét. Az ember nélkül keringő Mir—Progressz—26 együttes pályáját a Progressz—26 hajtóművei segítségével a terveknek megfelelően módosították.
