Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-19 / 143. szám
1986. JÜNIUS 19., CSÜTÖRTÖK Parlamenti bizottság A mezőgazdaságról Az Országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága szerdán a Parlamentben, Cselőtei László elnökletével ülést tartott. A testület az agrárágazatok, az erdő- gazdaság és a vízgazdálkodás 1935. évi költségének végrehajtásáról szóló jelentést vitatta meg, A bizottság elé terjesztett írásos anyaghoz, amely a tavalyi teljesítményekét összegezte, Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában a felszólaló képviselők csaknem mindegyike foglalkozott az állattenyésztés helyzetével. Varga János (Pest megye) a gyepgazdálkodás javítását szorgalmazta. Fodor István (Pest megye) azt kifogásolta, hogy az állattelepek beruházási támogatását a tervezett költségekhez kötik, ami hátrányt jelent azok számára, akik saját építőkapacitásukat akarják kihasználni. Polgárdi József (Pest megye) pedig arra figyelmeztetett, hogy még mindig túlságosan alacsony — az export termékeknél is — n feldolgozottsági színvonal. Széles körben fejtették ki véleményüket a képviselők a minőség javításával kapcsolatos teendőkről. Például arról, hogy továbbra sem kielégítő a csomagolás színvonala, gyorsítani kell a fejlesztést. Felszólaltak még — többek között — Antal Imre és Cselőtei László (Pest megye). A vitában felvetettekre Szabó Ferenc és Medgyessy Péter pénzügyminiszter-helyettes válaszolt. Hiteles információk hiányában Döntés helyett - bizonytalanság Mint arról tegnapi számunkban hírt adtunk, felkavarta Nagykovácsi közvéleményét a hír, hogy a Rozmaring Tsz leányvállalata, a Rodata veszélyeshulladék-égető üzemet akai telepíteni a községbe. Kiderült, hogy a hír így nem igaz, de valóban terveznek francia—magyar vegyesvállalatot gyógyszergyári hulladékokból szűréssel és keveréssel folyékony tüzelőanyag előállítására. A tanács vb saját hatáskörébe vonta az elvi döntés kiadását és úgy határozott, hogy engedélyezi az üzem telepítését, de nem azon a területen, hanem a lakóházaktól távolabb. A tanácsülés kifogásolta, hogy nem kapott elegendő információt, s azt is, hogy nem a testület dönthetett az ügyben. Ezért rendkívüli tanácsülés összehívását kérték. Természetesen nem kívánunk indokolatlan ellentéteket szítani, de a rendkívüli tanácsülésen számos olyan információ került napvilágra, amely számunkra és a tanácstestület számára is eddig ismeretlen volt. Nyugodtan aludni Két igazoltan hiányzó tanácstag távollétében, jó néhány helybeli állampolgár részvételével kezdődött tegnap 14 órakor a rendkívüli tanácsülés, amelyen részt vett Meleg Zoltán, a Rodata igazgatóhelyettese. Erre az ülésre — nem úgy "mint az előzőre — már vaskos iratcsomóval a kezükben ülhettek le a tanácstagok, kézhez kapták ugyanis a keverőüzem engedélyeztetésével kapcsolatos számos iratot. Ezen kívül Meleg Zoltán, aki bevezetőjében elárulta, hogy a Környezetvédelmi Hivatal mezőgazdászaként dolgozott egy évtizeden át, mondott kiegészítőt, bizonygatva, hogy milyen óriási veszélyekkel jár körKerekasztal-beszélgetés a Mészövben Azonos feltételek kellenek Országszerte elkezdődött a felkészülés a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára. Egymás után ülnek össze a szövetkezeti mozgalomban érdekeltek, hogy a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége által kibocsátott vitaanyag segítségével összefoglalják a legjellemzőbb gondokat és az előrelépést szolgáló kívánalmakat, tennivalókat. Ilyen fórumnak voltunk tanúi tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségében. A kerekasztal-beszélgetést dr. Dé- kány Sándor, a Szövetkezeti Kereskedelem című szaklap fő- szerkesztője, a találkozó kezdeményezője vezette. A szövetkezeti gazdálkodás egyik érzékeny pontja a kereskedelem. Kevés a befektethető töke, alacsony a jövedelmezőség, ugyanakkor a magánkereskedelem és az új vállalkozási formák elterjedésével egyre erősebb a gazdasági verseny. Ezért felmerül az áfészek ellátási szerepének, a tagokkal szembeni kötelezettségének, és jövendő üzletpolitikájának kérdése. Más megítélést igényel a kistelepüléseken, a nagyobb városokban, mint a közepes nagyságú helységekben, nagyközségekben folytatott kereskedelmi tevékenység. Az első két kategóriában jobban körvonalazott a fejlődés további iránya, nem így az utóbbinál. A 3—5 ezres lélekszámú (közép) településeken eddig szinte mindent a szövetkezetek vállaltak, ez a pozíciótartás viszont egyre gazdaságto- lanabb. Helyette az okos visz- szalépés taktikája a legésszerűbb, mint ahogy ezt Kiss Sándor, a Tápiószele és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője is megfogalmazta. Azaz. vegye számba minden szövetkezet, milyen üzletek létesítése, fenntartása célszerű az adott községben, figyelembe véve a körzet ellátottságát. Csakhogy így a gazdasági megfontolás ellentétbe kerülhet a lakossági elvárással — vetődött fel. A Hangya szövetkezet idejében minden kapható volt egy helyen, s ez az igény továbböröklődött. Azóta jóval nagyobb lett az áruskála és többszörösére nőtt egy termékfajta választékának köre. Ezek beszerzése, tartása, tárolása körülményes és gazdaságtalan. Ki kell alakulnia egy olyan álláspontnak, amely enyhíti a szövetkezet és a lakossági érdekek közötti feszültséget. Az ehhez vezető út: egyrészt bizonyos áruféleségre való specializálódás, helyt adva más kereskedelmi szervek működésének, másrészt a tagság korrekt tájékoztatása az e tevékenyéggel kapcsolatos gomdokról_ — hangoztatta Beke András, a MÉSZÖV elnöke. Az áruellátásban a szövetkezetek kiszolgáltatott helyzetben vannak; ' a gyártóktól és a nagykereskedelemtől azt kell elfogadniuk, amit ők szállítanak — jegyezte meg Vlviczky József, a Nagykáta és Vidéke Áfész elnöke. Márpedig az egészséges verseny- politikához esélyegyenlőségre lenne szükség, ezt kívánná a fogyasztói érdekvédelem is. A továbbfejlődésről beszélgetve mindannyian az összefogást, és a tagépítés fontosságát hangsúlyozták. Napjainkban ez jóval nehezebb. Valaha önként betársult a falu lakossága egy bolt építéséhez, felújításához, ma a tagok részjegyük után elvárják, hogy igényeiket, kívánságaikat teljesítsék — fejtette ki Harmati Ferenc, a Vác és Vidéke Áfész helyettes elnöke. A szövetkezetpolitikának azonban a területpolitika szerves részévé kell válnia, az érintett szervezetek és lakosok együttes munkálkodásával. A takarékszövetkezetek ebben készséggel közreműködnének — szögezte le Juhász Sándor, az Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. A fórumon még felvetődött a szövetkezeti szabályozás témája. A végleges konzultációt Varga Józsefné dr., a Mészöv általános titkára foglalta ösz- sze: legyen egy keretszabályzat, ezen belül minden szövetkezet saját jellegzetessége szerint válassza fneg működésének formáját. T. A. nyezetünkre az a tény, hogy ma még ellenőrizetlenül semmisítenek meg veszélyes hulladékokat és milyen nagy jelentőségű, hogy a Nagykovácsiba tervezett üzem nemcsak hogy közömbösíti, de energiahordozóvá alakítja a veszélyes hulladékot. A Rozmaring Tsz hathektárnyi üvegházának fűtésére évente hatvanmillió forint értékű fűtőolajat használ el, a leendő üzemben annyi gyógyszer- gyári hulladékot tudnának feldolgozni, amely nemcsak a szövetkezet szükségleteit fedezné, de értékesíthető is. Bizonyítandó, hogy mennyire komolyan veszik a biztonsági előírásokat, hogy a francia partnernek tudomására hozták a Magyarországon érvényes levegőtisztaság-védelmi rendelkezéseket és amennyiben az üzemből olyan fűtőanyag kerülne ki, amely kiemelten védett területen nem égethető, akkor a francia cég köteles 30 napon belül az anyagot elszállítani az országból és kártérítést fizetni. Tény, hogy a Rodata eddig tizenöt millió forintot —ilyen értékben készültek el már keverőtartályok — fordított a leendő üzemre, sőt a francia partner már benyújtotta az első nagy összegű számlát is különféle gépek, berendezések beszerzéséért. Végső érvként az üzem veszélytelensége mellett az igazgatóhelyettes tó jelen tette: szeretek nyugodtan aludni. '«•c*** y, -V)*'•> w m'%, tÜ Valóban veszélytelen A tanácsitagok méltányolták a kimerítő táj'ékoztatást, mégis számos kérdésük maradt. Például: ha ennyire veszélytelen a technológia, miért nem Pesthidegkúton, a szövetkezet üvegházainak szomszédságában épül az üzem, miért szükséges útvonalengedély a szállítój'árművekinek, ha az anyag nem is olyan veszélyes, milyen szakvélemény az. amely nem lehetetlennek, csupán valószínűtlennek tartja ilyen technológia mellett baleset bekövetkezését? Másrészt több tanácstag is megfogalmazta a kérdést: tulajdonképpen miben kell állást foglalnia a rendkívüli tanácsülésnek, ha él egy végrehajtó bizottsági határozat, amely nem zárja ki az üzem felépítését, csupán más helyet jelöl meg a számára? Ez utóbbi kérdésre a 3 és fél órás parázs hangulatú ülésnek csupán a legvégén kaptak választ a tanácstagok. Addig viszont nagyon sok minden kiderült, például az* hogy különféle szakvélemények elsősorban elvben támogatják a veszélyes hulladék ily módon történő hasznosítását és nem egy konkrét helyen felépülő üzemet vizsgálva. Kárpáti András, a 22-es választókerület országgyűlési képviselője, akit tucatnyi aggódó nagykovácsi állampolgár keresett fel ez ügyben, és aki több száz aláírással ellátott tiltakozó levelet is kapott, nem vitatta, hogy népgazdasági szempontból rendkívüli jelentőségű egy ilyen üzem létesítése. Ám a szövetkezet érvei nem győzték meg arról, hogy ennek éppen Nagykovácsiban, a természetvédelmi terület szomszédságában kell megépülnie. Ö is hangsúlyozta, hogy a tényleges' technológia ismerete nélkül készültek a szakvélemények. Dr. Szabó István nyugdíjas, a Nagykovácsi Tanács V. B. tagja még erősebben fogalmazott a tanácsülés céljaként az agymosást nevezve meg. Utalva arra. hogy a szövetkezet azt szeretné, ha a testület az eredetileg elképzelt helyen engedné megvalósítani a beruházásit. Helye még nincs Az első látásra jól előkészített beruházásról lassan kiderült, hogy egy utolsó emeleténél építeni kezdett torony- házra hasonlít. Hiszen szerződés készült, megkezdődött a berendezések gyártása és beszerzése. sőt már körvonalazódott egy szerződés a Volánnal is, a veszélyes hulladék szállításának módjáról és a fizetség mibenlétéről is. Ám valóban kétségeket eloszlató, komoly szakvélemény egyelőre nem támasztja alá a beruházást Fölvetődött annak a lehetősége, tekintettel a nagykovácsi közhangulatra, ne a tanácsülés. hanem falugyűlés döntsön arról, hogy beengedik-e a községbe a keverőüzemeit. Végül is ezt elvetették és június 30-j,g felfüggesztették a v. b. határozatát, időt adva a Rodátanak, hogy komoly, megalapozott és Nagykovácsi területére szóló szak- véleményeket szerezzen be. Az eset tanulságait még korai lenne levonni, annál is inkább, mert végleges döntés nem született, s úgy tűnik, hogy a reális vélemény kialakításóihoz további széles körű vizsgálódásra van szükség. Móza Katalin Kényszerű milliomosak ÉVRŐL ÉVRE szaporodnak hazánkban a kényszerű milliomosok. Az OTP-lakások tulajdonosaira gondolok, akiknek soknullás összeget kell leszurkolniuk az évek folyamán az édes otthonért. De soha ilyen kevés kiváltsággal bíró milliomosokat! Igaz, mindig akad egy-két berzenkedő, aki jogot formálna a tapéta, a szőnyegpadló és egyebek választásához, de a többség rezignóltan veszi tudomásul az úgy tűnik, megváltoz- tathatatlant. Beletörődőén szerzi be, majd ragasztja fel időt, fáradságot és pénzt nem kímélve a neki tetsző fal- és szőnyegborítót. Azon sem igen ütköznek meg a leendő birtokosok, hogy a lakóhelyükül szolgáló épület átadási határidejét milyen nagyvonalúan adják meg az arra illetékesek. Ebben az évben költözhetnek — ennyit tudnak például a gödöllői Kossuth Lajos utcában és a Kör utcában épülő OTP-lakások majdani vevői. Nyár elején, késő ősszel? Majd kiderül. Van persze a tágas időmeghatározásban ráció, mert ugyan minek idegeskednének az emberek a borsos bérű albérletükben, esetleg a szülői házban szorongva, hogy jó esetben netán hónapokat nyerhettek volna. Így várnak, várakoznak, legfeljebb a hevesebb vérmésékletűek dohognak, hogy nőhetnének gyorsabban is azok a házak. Ami tény, és maga a kivitelező vállalat is rövidebb terminusra számított eredetileg. Nincs szándékunkban pellengérre állítani a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatot, amely számtalan más épület mellett az említett lakóházakat is építi Gödöllőn. A tulajdonképpen nem túl nagy határidőcsúszás — két-négy hónap —, amelyet egyébként a városi tanács elfogadott, korántsem kirívó dolog széles e hazában. Nem lassúbbak, nem rosszabbak ők, mint mások. És a késés — tegyük hozzá, a saját terveikhez, programjukhoz képest — okai között olyanok is vannak, amelyek rajtuk kívül álló tényezőkből adódnak. Batyujukban cipelik például a KKMV felszámolásából származó terhek egy részét is; a külső közművek megépítéséből is hárult rájuk feladat, létszámot pedig ehhez nem kaptak. Hát ágén. A létszám vagy másképpen kapacitás, aminek hiányáról még most is hallhatunk panaszkodni, jóllehet azt is halljuk úton- útfélen, hogy ugyancsak visz- szaesett az építőipar iránti kereslet. S ez az a tény, amiért e gondolatsor született, s amihez a gödöllői házak csak adalékot szolgáltattak. Mert sajátos dekonjunktúra az, amely rrtég mindig nem szorítja a kivitelezőket jóval frissebb tempóra és arra az egyre követelőbb igényre, hogy munkájuk minőségét jótállással garantálják. TAGADHATATLAN ugyanakkor, hogy valami megmozdult. Ahogyan megyénk gazdasági statisztikája kimutatta, az utóbbi két év csökkenése után az idén számottevően nőtt az építőipari tevékenység termelékenysége, örvendetes, hogy egyötödével több építési-szerelési munkát végez ma egy-egy fizikai dolgozó, mint korábban. Amikor, mint tudjuk, nem feszítették meg a végsőkig magukat. Valószínűleg nem alaptalan a feltételezés; akad még tartalék, legyen szó szervezésről, munkafegyelemről, ideértve a minőséget is, amely magában hordozza az időmegtakarítást. Ha jól megcsinálok valamit, azt elég egyszer megcsinálni. Szóval kétségtelenül javul, javulgat a helyzet, és talán azt is megérjük, hogy mil- liócskáinkért már a kezdet kezdetén megismerhetjük az építkezések befejezési határidejét, amit azután a kivitelezők kőbe vésett szabályként tisztelnek. Szigethi Teréz Arcok a mezőgazdaságból A titkárra! együtt húznak S Martinovics Tibor, a budakalászi Öbuda Termclőszö- vetkezet ipari főágazatának pártalapszervezeti titkára. Szinte az anyatejjel szívta magába az elkötelezettséget. ^ Édesanyja a felszabadulás után az elsők között volt, ^ akik beléptek a kommunista pártba. Találkozásunk első perceiben nem értette, miért pont őt keresem. Mikor meg személyes ügyeiről próbáltam faggatni, elhárította kérdéseimet. Azt mondta, csak a munka fontos. Ami értéket teremt. Mégis úgy érzi, mintha az utóbbi időben a fogalom devalválódott volna. Sokan csak a pénzük után szaladnak. Persze gyorsan hozzáteszem; sok minden elmondható a pártalapszervezeti titkárról. az azonban nem, hogy valamiféle önemésztő alkat lenne. Sikerei, de kudarcai sem térnek el munkatársaiétól, olyan ember, mint környezetének bármelyik tagja. Januárig az esztergagép mellett dolgozot, most a gumifutózó üzem csoportvezetője. Gondjai az országszerte híres termelő- szövetkezet melléküzemágával és az ott dolgozók gondjaival függnek össze. A gmk-k, Vgmk-k kényszerű esetenként a családokat, az emberi életeket megrontó hatásairól, a fő- munkaidő becsületének visz- szaadásaról szólt a párt XIII. A kerékasztal résztvevői (balról Jobbra): Harmati Ferenc, tllviczlcy József, Kiss Sándor, Juhász Sándor, Beke András, dr. Dékány Sándor és Varga Józsefné dr. Hancsovszkl János felvétele kongresszusán is, ahol küldött volt. Akkori felszólalásának lényege ma is időszerű. — Szinte minden maradt a régiben — kezdi nem titkolt indulattal Martinovics Tibor. — Tessék-lássék tevékenység a főmunkaidőben, hogy jusson erő a vgmk-ra is. Hiszen itt 50-60 órai munkával megkeresheti a dolgozó azt, amit a rendes munkaidőben 200 óra alatt. Az embereknek ez » fajta önkizsákmányolása beláthatatlan következményekkel járhat, ha idejében nem emelünk gátat. A sok túlmunka egészségkárosodáshoz, a családok szétzilálódásához vezet. Megint csak azt tudom mondani, mint a kongresszuson: ezen mielőbb változtatni kell, visszaadva a főmunkaidőben elvégzett termelés becsületét. — Nekem mindig szerencsém volt, a szülői háznál az édesanyám adta meg az indíttatást, amikor pedig az általános iskolába kerültem, az egyik tanárom terelgetett a mozgalmi munka felé. Szerencsém volt a szakmunkás- képző intézetben is, ugyanígy az első munkahelyemen, mert ott is volt, aki pártfogásba vett. Mindössze 37 éves vagyok, de amikor én munkába álltam, még volt idejük az embereknek, hogy másokkal is törődjenek. Hozzám is sokat odajött a művezető megkérdezni, hogy érzem magam, van-e valami gondom. Állítom, ezt a fajta gondoskodást pénzzel nem lehet megfizetni. Nincs jobb érzés annál, ha valaki fontos a másiknak. Sajnos, most nem így van, az emberek befelé fordultak, aminek nemcsak ők az okai. Nagyon hiányzik valami a mai világból, valami, ami érték, ami közelebb hozza egymáshoz az egyéneket. Párttitkár. Saját gondjai mellett a másokét is vállára veszi. Társai, párttagok és pártonkívüliek egyaránt őt keresik problémáikkal. És ő senkit sem küld el, mindenre ráér. Holott a pártalapszervezeti titkárság mellett, most már a gumifutózó üzem munkájának megszervezése is az ő feladata. A tanulást sem hagyta abba, nemrégiben felvételizett az MSZMP Politikai Főiskolájának nappali tagozatára. A felvételi eredményét még nem tudja. — Erkölcsi alapot, tartást a teljesítmény ad nálunk, a megbízhatatlan embereket hamar kinézi a kollektíva. Igaz, véleményét sem kell véka alá rejtenie senkinek. Igyekszünk nyílt légkört teremteni, napi gyakorlattá tenni a pártdemokráciát. Mert az a vezetés, amelyik elszakad az emberektől, eredményt sem tud felmutatni. Az ipari főágazatnál nem ez a jellemző, erről magam is meggyőződhettem. Bár akad egy-két „bérmanöken” a társaságban, rájuk sajnos még mindig szükség van, hogy a jobb dolgozókat jobban megfizethessék a gazdaságban. Tény azonban az is, hogy a lakatoságazat — ahol a legkorszerűbb CNC-vezérlésű gépek is megtalálhatók —, nyolcvan munkása minden évben letesz vagy 20 millió forint nyereséget a közös asztalára. A havi bér — ha valaki nem gmk-zik — mégis jobbára a megélhetésre elég. — Nem beszélnünk, változtatnunk kellene az érdekeltségi viszonyokon, mert az embereket a saját boldogulásukon keresztül lehet legjobban megközelíteni. A főmunkidő- ben keresett, az árviszonyoknak is megfelelő bér visszaadná a munka becsületét. Emlékszem, édesanyám még betegen is bement dolgozni, de most mivel biztathatjuk, főként a kezdő fiatalokat? Azzal, hogy kaparj kurta? Bóna Zoltán /
