Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

Minden szónál szebben Meggyőződéssé vált érzések Az úttörőmozgalom zászló- bontásának 40 éves évforduló­ját városunkban és vonzáskör­zetében méltóképpen megün­nepeltük. Ebben legtöbb érde­mük a pedagógusoknak és gyerekeinknek van, akik már hetekkel korábban fáradságos munkával, hangyaszorgalom­mal gyűjtötték össze, dolgoz­ták fel a mozgalom emlékeit. Majd az úttörőhét színes, tar­talmas jubileumi programso­rozata következett, ami a mi­nap emléküléssel zárult a mű­velődési központban. Égig érő tábortüzek Pedagógusok, az iskolák út­törőcsapatainak veterán veze­tői, hajdani úttörők, szülők adtak itt egymásnak találko­zót, s természetesen ott vol­tak a város politikai életének vezetői is, többek között Pász­tor István, az MSZMP városi bizottságának első titkára, va­lamint Nemoda István, a me­gyei pártbizottság politikai munkatársa, az ünnepség szó­noka. A már nevében is újszerű­nek tűnő rendezvény — moz­galomtörténeti emlékülés — több vonatkozásban eltért a megszokott, hasonló jellegű hagyományos eseményektől. Nehéz pontosan körülírni azo­kat a jegyeket, amik átfor­málták, de nem is elsősorban külsőségeiben, mint inkább tartalmában voltak ezek fel­lelhetők. A leglényegesebb mo­mentum talán az, hogy e fó­rum olyan feladatot vállalt magára, amit hasonló alkal­makkor is ritkán kísérelnek meg a résztvevők, leszűrni és mindenki számára köakinccsé tenni az úttörőmozgalom 40 év alatt szerzett legfontosabb tapasztalatait, tanulságait. Nehéz hinnünk, hogy egy alapjában véve ünnepi, és fél délutánt is alig betöltő gyűlés képest ezt a célkitűzést telje­síteni úgy, hogy komolyabb előkészítő munka nélkül is fe­lelősen, reálisan tudjon ítéle­tet alkotni az elmúlt 4 évti­zedről. Igaz, nem tanulmányt készültek itt gyártani, úgy vélték, a 40 alatt történtek lé­nyegét ki lehet szűrni, csak azokat kell megkérdezni, akik ott voltak már a mozgalom bölcsőjénél is, azokat a lel­kes pedagógusokat, akik több­ségükben ma is tevékeny ré­szesei az úttörőmozgalomnak. Nos, sor került erre is. Ágoston Dezsöné, a Kossuth, Kovács Gizella, az Erdei Fe­renc, Langer Istvánná, az Arany János, Peteh Lászióné, a II. Rákóczi Ferenc iskola nevelői, az egykori úttörők és a szülők szemszögéből Tóth Dénes nagyon szépen ki tud­ták fejezni, mit jelentett' szá­mukra a mozgalom, s mit nyújtott ama sok millió 10— 20—40 év előtti fiatalnak, akikkel — szavaikkal élve — együtt nevelkedtek felnőtté. Az égig érő tábortüzek s az úttörőélet ezernyi más szép emléke közül előcsillantak az önmaguk szerezte, de min­denki számára hasznos tanul­ságok. Az, hogy a gyerekek­ben rengeteg ötlet, képesség rejlik, csak teret kell adni a kibontakoztatásukhoz, a legne­hezebbnek tűnő egyéni munka is megoldható, ha az ember­nek támasza, önzetlen segítői vannak, s az úttörőélet iga­zolta azt is, hogy valódi kö­zösség csak úgy tud kiková- csolódni, ha jóban, rosszban együtt vanak tagjai. Alapítók üzenete Sokáig sorolhatnánk még a hitté kristályosodott tapaszta­latokat, amiket egyetlen mon­dattal summiázhatunk: szép volt, érdemes volt vinni a mozgalom zászlaját. De ezzel még nem adtunk feleletet a legfontosabbra, ami egyszers­mind politikai kérdés is, va­jon a mozgalom betöltötte-e küldetését, azt, amit az ala­pítók 40 éve, sőt már jóval korábban, 1919-ben megfogal­maztak, felnőttünk-e szándé­kukhoz? Jól tudjuk, minden évtizednek megvolt a maga legfontosabb gondolata, amik jelmondatokká formálva .szé­pen tükrözték a kórt, a társa­dalom kihívásait, az ebből eredő célkitűzéseket. Ez a ru­galmasság adta időállóságát a mozgalomnak, de vannak alapvető és örökérvényű fel­adatai is. amik teljesítéséről rendre számot kell adni. Fal tövében ül az utas A szép új autóbusz-állomá­sunkról eddig mindig csak el­ismerő szavakat hallottam az emberektől, főleg a vidéki utasoktól. A minap azonban kesernyés panaszkodásnak is fültanúja Voltam. Éppen a buszhoz igyekez­tem, amikor az árkádok alatt egyik, fal tövében elhelyezett csomagtartó deszkán ülő 70— 80 év körüli ember igyekezett feltápászkodni, ami nem na­gyon akart sikerülni neki. Ke­zemet nyújtottam feléje, és telemeltem. — Vgyeri Balázs vagyok Ceglédről — mutatkozott be. Köszönöm a segítségét, tudja a váróban levő padokon már nem volt hely, és mivel igen­csak el voltam fáradva, leül­tem ide a csomagtartóra, de nem gondoltam, hogy ilyen kínos lesz a felállás. Csak azon csodálkozom, hogy ha már nagy költséggel megépí­tették ezt a szép állomást, az árkádok alá miért nem állí­tottak néhány padot? Nagyon hiányoznak, főleg nyáridőben, mert kint a szabadban kelle­mesebb várakozni. Egyébként mi ceglédiek, irigyeljük ezt a szép állomást, sajnos a miénk még csak most épül. No, és ' magunk között szólva, az sem volna rossz dolog, ha az épület fölé kitennék a „Nagykőrös” felira.ot. marcsak azért is. mert az idegeneknek jobban az emlékezetükben maradna a város neve. ahol megfordul­tak, vagy átutaztak . . . Kopa László (Ami igaz, igaz, nem az első eset, hogy a Volánbusz utasai szót emeltek a padok hiánya miatt. Sajnos, az ilyen közle­kedési objektumokon oly nagyrabecsült ülőalkalmatos­ságokból tényleg kevés jutott, az árkádsor alatt jobb híján állva várakozhat az utas Az­óta már tud juk, a kinti padok az építkezés idején egyszerűen kívül rekedtek a tervekből, vagy legalábbis a költségve­tésből. Ám, mint láttuk, na­gyon hiányoznak, ezért a Vo­lánbusz budapesti központjá­ban Maróth Pétertől, az üzem­fenntartási osztály vezetőjétől is érdeklődtünk az ügyben, noha e pillanatban konkrét megnyugtató választ tőle sem kaptunk. Ígéretet viszont igen, ami úgy szólt, hogy a vállalat anyagi lehetőségeinek függvé­nyében az első adandó alka­lommal pótolni fogják a hiá­nyosságokat. Hisszük, hogy rövidesen teljesül a Volánbusz utasainak óhaja ... — a szerk.) Az alapítók azt mondták valamikor, hogy az úttörőmoz­galomnak a közösségi élet olyan előiskolájává kell vál­nia, ahol nemcsak tanulják, de élik is gyerekeink az élet szabályait. Hatalmas tömeg, a felszabadulás utáni nemzedék rá a tanú, hogy ez az eszmei útravaló testet öltött a gya­korlatban, teljesült az ere­dendő cél. Köszönhető ez an­nak is, hogy megszívleltük hozzá a jó tanácsot, amit im­már 68 éve az első úttörő- csapat írt zászlajára: a tettek beszélnek. A ma úttörőinek is szól ez az üzenet, sőt nagyon is aktuális, mert egyre na­gyobb szükség van a tettekre napjaink úttörőmozgalmá­ban. A társadalmi, gazdasági élet intenzív mozgása az is­kolán, a családon keresztül erősen kihat a legifjabbak életére is. A változásokhoz igazodni kell, úgy hogy ez a folyamatosság megújulással társuljon. Persze, könnyű ezt kimondani, hiszen az úttörő- mozgalom sem tud többet nyújtani annál, mint amit a társadalmi környezet lehetővé tesz számára. Pedig nagyon fontos, hogy előbbre lépjünk, ha nem is mindjárt minden­ben, de a legfontosabb ténye­zőkben. Milyen követelménye­ket támaszt korunk? Minde­nekelőtt jellegadó tevékenysé­gében kell fejlődnie. Minél több gyerek számára való­sággá kell tenni az úttörőéle­tet, az egészséges életmódra, a társadalmi hasznos munká­ra nevelésre nagyobb gondot kell fordítani. S lényeges a csapatönállóság fokozása, de mindenekelőtt a mozgalom társadalmasításának erősítése legyen az elsődleges feladat napjainkban. Soha nem sza­bad feledni azt sem, hogy az úttörőmozgalom mindig a csa­láddal. iskolával, a társada­lommal élt együtt, csak ezek­kel együtt képes megoldani feladatait. Köszöntő virágcsokorral A program további részében a városi úttörőmozgalom vete­rán pedagógusait virágcsokor­ral köszöntötték a fiatalok, majd azon nevelők, kívülálló patrónusok, közösségek kitün tetősére került sor, kik évek alatt legtöbbet fáradtak az út törőélet szebbé tételéért. Ez­után még egy kedves jelene következett, Pásztor István a pártbizottság ajándékaként dí szes zászlót ajándékozottba vá­ros úttörőinek, amit meleg szavakkal, színes ajándékmű sorral köszöntek meg a paj­tások. i Miklay Jenő M 0 ZI A nagyteremben Ördögi kísértetek. Színes ma­gyar film. Előadás: 6 és 8 óra* kor. A stúdióteremben Jézus Krisztus szupersztár Színes amerikai filmmusical. Előadás: fél 6-kor. NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM-1986. JÚNIUS 18., SZERDA A döntés életközeiben születik s , T• ^ Jobb kapcsolat a lakossággal és a társszervekkel Az emberek mindennapi éle­te és a tanácsi tevékenység szinte elválaszthatatlan egy­mástól. így vélekednek a la­kosság és a hivatal kapcsola­táról Kocséron is. Minderről részletesen is szó volt az MSZMP városi végrehajtó bi­zottságának minap összehí­vott ülésén, ahol a tanácsok helyét, szerepét vizsgálták a lakossággal való kapcsolat, a nyílt város- és községpolitika alakításában. A lakosság ügyeinek inté­zése közben a községi tanács nyolc személyt számlaló appa­rátusa is naponta találkozik új és új feladatokkal, amik teljesítése nem okoz számuk­ra különösebb gondot, beosz­tásuknak megfelelően vala­mennyien birtokában vannak a szükséges szakmai, politikai képzettségnek. A gyors, pontos, emberközeli ügyintézést az ügyfélfogadás speciális rendje is elősegíti, a hét minden nap­ján foglalkoznak a lakosság ügyes-bajos dolgaival. Nagy lépésnek tarják a közigazgatás átszervezését. Az önállósággal megtanultak élni, noha ez nem mindig volt könnyű, de az egyre több sikerélmény lendületet adott további mun­kájuknak. Nagykőrös város tanácsá­val kiegyensúlyozott, jó kap­csolatban vannak, főleg a MES és a hatósági osztály fo­lyamatos szakmai segítségét kell e vonatkozásban kiemel­ni. A tanácstagi választások al­kalmával a többes jelölések­kel Kocséron is jobban érvé­nyesült a demokratizmus. A tanácstagok egy részét új ak­tívák váltották fel, megíiata lodott a testület, s minden bizonnyal ez is oka, hogy munkájuk hatékonyabbá vált, aktivitásuk fokozódott, egészséges vitaszellem alakult ki. Ez nagyon lényeges, mivel a lakosság körében is fokozó­dott a községpolitika iránti érdeklődés, a tanácstagok te­vékenységét állandóan figye­lemmel kísérik, számon kér­nek. Az új tanácstagok mun káját a körzetekben élő párt­tagok és a tanács elvi síkon és a gyakorlatban egyaránt segítik. A tanácstagi beszá­molókat az apparátussal közö­sen szervezik, készítik elő, mindez jellemző az ország- gyűlési képviselővel s a ' me­gyei tanácstaggal való kap­csolatra is, A községi tanács véleménye az, hogy mindkét tisztségviselő megfelelően kép­viseli a falu érdekeit. Az évente rendezett falu­gyűlések a lakosság tájékoz­tatásának egyik igen fontos fóruma, mivel az itt tárgyalt felvetések, vélemények, szer­vesen beépülnek a döntések­be. A lakosságnak lehetősége van, hogy közvetlenül véle­ményt nyilvánítson tervekről, célkitűzésekről, s egyben szá­mon kérhetik azok megvaló­sulását. Ezen a fórumon igen jó a megjelenési arány, részt vesznek rajta a párt-, állami vezetőkön kívül a társadal­mi, gazdasági szervezetek irá­nyítói is. A falugyűlés úgy­mond életközeibe hozza az embereket, az esetleges téve­dések, gondok azonnal tisztáz­hatók. Említettük fentebb, hogy a község lakói a közigazgatás átszervezése óta nagyobb ér­deklődést tanúsítanak a köz- ságpolitika és az életkörül­ményeket befolyásoló tényezők iránt. Erősödött felelősségér­zetük, s ezt a mentalitást vé­tek lenne nem kihasználni ezért igen fontos az, hogy to­vábbra is minél szélesebb kör­ben kapjanak tájékoztatást a település terveiről, feladatai­ról. A községi tanácsnak igen jelentős segítséget adnak a HNF községi bizottsága által rendezett lakossági fórumok is, amik az elmúlt hónapok­ban is eredményesen funkcio­náltak súlyponti témák tár­gyalásakor. A helyes község­politika kialakítása érdekében élen a HNF-fel, a községi nártvezetőséggel. párttagokkal, KISZ-esekkel és más tömeg­szervezetekkel széles koordi­náló munka segíti a tanácsta­gi munkát, ami általában ha­tékonynak nevezhető, de ez jórészt annak is oka, hogy kevesen élnek egy-egy válasz­tókerületben, így közvetlenebb, személyesebb, meggyőzőbb és eredményesebb a tanácstagok tevékenysége. A községi pártvezetés és a tanács között a kapcsolat jó, az előbbi szerv mindenkor elvi irányt mutat a tenniva­lóknak, s a gyakorlati meg­valósulást figyelemmel kíséri. A pártmunka befolyása a ta­nácsi tevékenységbe azért is hasznos, mivel, ha kell, kri­tikusan, de segítő szándékkal mutatnak rá a problémákra. A községi tanács és a lakos­ság kapcsolata az elmúlt idő­szakban javult. Ezt jól tükrö­zik a korábban is említettek, miszerint az itt élő emberek cselekvőén vesznek részt az előttük álló feladatok meg­valósításában. Ugyanez jel­lemző a társadalmi és tömeg­szervezetekre is, valamint a termelőszövetkezetre, s mind­ezt jó néhány közelmúltban megvalósult beruházás is bi­zonyítja. A község párt-, állami és társadalmi vezetésével nem­csak külön-külön, de együtte­sen is kiegyensúlyozott, elő­remutató a tanács együttmű­ködése, szoros érdekközösség alakult ki, s ez meghatározza a tanács munkamódszereit, munkastílusát, ugyanakkor mindez kölcsönös, a napi kap­csolatok egymás segítésének formájában öltenek testet. Ko­cséron is tudják, hogy csak így lehet megvalósítani a te­rület- és településfejlesztési feladatokat, egyáltalán az itt élő emberek célkitűzéseit. My. J. lágy küzdelem, barátság M eleg délután. Az ember ilyenkor nem szívesen megy az utcára. És mit lát, ha kimegy? Két lány futva kerülgette a járókelőket. A buszmegálló felé tartottak. Nem volt szerencséjük. A busz az orruk előtt húzott el. A következő csak fél ói'a múlva indul. Mit csinálja­nak? Lassan, gyalogolva elin­dultak a központon kívül, de a városhatáron még belül lé­vő megálló irányába, csak hogy elteljen valahogy az idő. Ahogy beszélgetve köze­ledtek a cél felé, megpillan­tottak egy öregurat, amiry a már említett megállótól tízlé- pésnyire álldogál, közvetlenül az út szélén. A lányok különösebb fi­gyelmet nem szenteltek neki. Odaértek a táblához, tepakol­ták cuccaikat és behúzódtak a hűvösre. Egyikük nekidőlt egy fának, a másik néha ki­sétált (nem egészen az útig) megnézni, hogy jön-e már a busz, aztán visszasétált. Épp egy ilyen kisétálás alkalmá­val észrevette, hogy az iménti öregúr kezét lóbálva, integetve az autósoknak, stoppol. Először nem akart hinni a szemének. Tüzetesen szemügyre vette. A férfi hat­van év fölött járhatott, ruhá­ja nem volt éppen a legtisz­tább, táskája hanyagul átvet­ve a vállán pihent. Szó ami szó, elég szokatlan látvány volt. Az egyik lány egy kicsit magába feledkezve méregette a nem éppen tini stoppost. Éles hang ütötte meg a fülét. A harcias öreg furcsa vádakkal illette a lá­nyokat. „Huligán, csitri lányok! Stopra várnak, igaz? Nem szégyellik magukat? Jó lenne, ha egy fiatal férfi lenne a magányos autózó, mi? Er­kölcstelenek!” A lány hirtelenjében szó­hoz sem, tudott jutni. Volt köztük 15 méter és még így is tisztán lehetett hallani a dühös szavakat. Ráadásul az összes járókelő rögtön arra fordította a fejét. Micsoda szégyen! Még ha igaz lenne! De teljesen alap­talan. Mindketten jólöllözöt- tek voltak, rendes hajjal és még csak nem is csöves nad­rágban. Vajon mi bennük az erkölcstelen? Tanácstalanok voltak. Most mit csináljanak? Visszavágjanak? Ez az öregúr meg sem érdemli, hogy egy­általán odafigyeljenek rá. A lány visszasétált barátnőjéhez és azon töprengett, hogy mi az, ami ezt a hirtelen reak­ciót kiváltotta? Az, hogy néz­te az idegent? Vagy az öreg­úr félt a konkurenciától? Hiszen, ha a lány is kitette volna a kezét, talán neki áll­tak volna meg először. De nem tette ki. Az öregé vi­szont kint volt. liközben gondolkodott, megjött a busz, és vég­re hazamehettek. Hogy mi a tanulság? Bármilyen furcsán is hangzik, az. hogy a huligá­noktól tartani kell. Még hat­van fölött is. Hargitai Bernadett M Nemzetközi kosárlabda-mér­kőzés : MKK Vrsac (Jugoszlávia)— «k. Kgy. Kinizsi 80—69 (41-34). Nagykőrösiek: Szirmai (12), dr. Ábrahám, Pijakovics (10), Új­helyi (13), Ábrahám (8), csere: Bútor (13), Foki (8), Mester (2), Mocsai (2), Daróczi (1). A Petőfi-iskolai tornacsar­nokban i-dényzáró mérkőzésü­kön külföldi ellenféllel játszot­tak barátságos találkozót az utóbbi évben sok sikert elért férfi kosárlabdásaink. A jugo­szláviai Vajdaság déli részén fekvő, gyógyszeriparáról is­mert kisváros csapata a világ- viszonylatban kosárlabdában nagyra értékelt déli szomszé­dainknál a 3x16 csapatot fog­lalkoztató B-liga egyik cso­portjában a második helyen végzett, s így jó tudású. A vérségiek (ez a városka ma­gyar neve) a szorhszéd város­ból érkeztek, ahol az NB 1. II. helyén végzett Kecskeméti SC-től először 1 pontos vere­séget szenvedtek, majd há­romszori hosszabbítás után visszavágtak. A körösi barátságos talál­kozót a kecskeméti Bacsfav és a helyi Erdélyi játékvezetők vezették. Már az elejétől jó iramban kezdett mindkét fél és felváltva estek a .kosarak. A 8. percben 19-15-ös jugo­szláv vezetésnél cserélt először Szikora edző*. A nagyon ke­mény. erőszakos vendégek diktálták ezután az iramot, s a 12. percben már 30-25-öt mutatott az eredményjelző tábla. A második félidő elején a hazaiak dobásai nem sikerül­tek, de azután remek kombi- | natív ' támadásaikkal a 6. percig 49-43-ra feljöttek. To­vábbra is nagy volt a lendü­let. Mindkét csapat nagyon ügyelt a védekezésére. A me­zőnyben egyenrangúak vol­tak a felek, de a vajdaságiak pontosabban dobtak kosárra. Az 1985/86. évi férfi kosár­labda NB Il-es bajnokság rá­játszásának végeredménye a következő: 1. Hódmezővásár­helyi VSE 10 8 2 8Ä0-7 Sf> IS 2. Nk. Kgy. Kinizsi 10 6 4 804-773 16 3. Honvéd Táncsics SE (Kaposvár) 10 6 1 716-601 16 4. Miskolci EAFC 10 4 6 756-844 14 5. Veszprémi SE 10 3 7 866-952 13 6. Orvostudomány­egyetem SC (Bp.)* 10 3 7 738-781 13 *=1 büntetőpont levonva. A hatvan csapat közül az első három helyezett bejutott az NB I-be, ami először si­került nagykőrösi kosárlabdá- soknak. A gimnáziumi labdajáték­terembe volt kiírva az 1985— 86. évi Pest megyei bajnok­ságban az utánpótlás bajnoki befejező játéknapra többek között az Nk. Kgy. Kinizsi— Dunai Kőolaj (Százhalombat­ta) úttörő fiú és leány, vala­mint az Nk. Kgy. Kinizsi— Monori Kossuth isk. úttörő fiú és leány mérkőzés. Az el­lenfelek és a játékvezetők megérkeztek, a helyiek viszont iskolai programokkal való üt­közés miatt nem tudtak ott lenni a mérkőzésen. A 2—2 pontokat a vidékiek kapták. Csütörtöki sportműsor Torna: Zalaegerszeg: a XXII. nyári úttörő-olimpia országos döntője, csapatszá­mokban. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) / Huligán, hatvan fölött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom