Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-18 / 142. szám
1986. JÜNIUS 18., SZERDA A lakosság pénztárcájára lehet számítani Örök várakozásra ítéltetve? — Józsi, te vagy? — Elnézést, asszonyom, Lajos a becsületes nevem. — Bocsánat, én az Állatkertet hívtam... — Ez pedig egy Engels téri telefonfülke. A fentiekhez hasonlatos vidám történetnek naponta tanúi lehetünk a telefonkábeleken keresztül. Már nem lepődünk meg, ha a Patyolat jelentkezik a Nemzeti Színház helyett, ha nyolcán beszélünk egyszerre a vonalban — s egy idő után már mi sem tudjuk, ki kihez. Nem részletezem. Talán még annyit, hogy a posta jelenleg 460 ezer várakozót tart nyilván, ennek a fele a fővárosban öregszik csendesen, évről évre beletörődve, hogy soha nem lesz birtokában a becses távközlési eszköznek. Állítólag a szám 1990-re hatszázezerre nő... Vannak persze szerencsések, akik napjainkban is hozzájutnak e zúgó, recsegő, ám alkalmanként kapcsolatteremtésre mégiscsak alkalmas készülékhez. Egy esztendeje ilyen volt például Alsónémedi 33 lakója; ai crossbarközpontra való átállás, a hálózatkorszerűsítés idején új előfizetőként bekapcsolódhattak a szolgáltatásba. Ám amikor e különös szerencse, egyáltalán, az alsónémedi telefonhálózat korszerűsítése iránt érdeklődni kezdtem, a már fent ismertetett jelenség tanúja lehettem: egyszerre sokan mondtak sokfélét, de mindenki mást, mint amit kérdeztem. A lassú fejlesztéshez Célrészjegy a varázsige. Kibocsátója a Közös út Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely kivételesen méntelep vagy csirkenevelő helyett az üzemegységek közti hírközlés fejlesztését ítélte sürgetőbbnek. Maga vállalta a részjegy visszafizetését, s az összegyűlt összeget átutalta a postának, hogy mint külső forrásból származó bevételt — a tanácstól juttatott rófintok- kal együtt — a .község crossbarhálózatba való bekapcsolásába, az új állomások kiépí- tésébe s a szövetkezeti központ korszerűsítésébe fektesse. Hogy mi ebben a titkolni- való? Egyelőre a Magyar Posta központjának távközlési szakosztályán Szabó Gyulá- né főelőadótól csupán annyit tudtam meg, hogy a külső források bevonásának még nem tisztázott ez a , módszere. — Kötvény kibocsátására már van jogszabályi lehetőségünk, mint tudja, élünk is vele. De más külső források bevonásáról is gondoskodnunk kell. Így olyan gazdasági társaságok létrehozásán gondolkodunk, amelyek — a víz- és gázvezeték-építéshez hasonlóan — csak a beruházás befejeztéig maradnának életben. s utána átvenné a posta üzemeltetésre a hálózatot. Ezekben a GT-kben a tanács venne részt, mint jogi személy a jövendő előfizetők helyett, s á létesítendő magánvonalak elosztása, a lakosság képviselete is az illető szerv feladata lenné. — Nem szabálytalan tehát a külső pénzforrások igénybevétele. Miért okoztak mégis problémát az alsónémedi célrészjegyek? — Tudomásom szerint csupán műszaki szempontból volt némi gond a beruházással. A célrészjegy maga, szokatlan ugyan, de nem elvetendő lehetőség. A tanács felelőssége Mindaddig továbbra is homály fedte a titokzatos alsónémedi célrészjegy körüli eseményeket, amíg Siristya Mihály, a Budapest Vidéki Postaigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese el nem mondta a részleteket. — Azért volt szokatlan ez a fejlesztésünk, mert kivételesen megforgattuk kissé a belső, postai rendet. Mind műszaki, mind elosztási szempontból a szabályzat helyett elsősorban a reális lehetőségeket vettük figyelembe. Így a 33 új vonalat nem elsősorban a várakozók, hanem azok kapták, akik megvásárolták a célrészjegyet — valamennyien a tsz dolgozói, s az állandó kapcsolatteremtési lehetőség munkakörükhöz elengedhetetlen. Kifizették ezen kívül a belépési díjat, az egyéni leágazási és szerelési költségeket. Mindezt azért kellett így tennünk, mert a Közös út Tsz végül is maga bocsátotta rendelkezésünkre a fejlesztéshez szükséges pénzt: figyelembe kellett hát venni a helyi érdekeket. — Ezek szerint, ha holnap valaki bemegy s leteszi önöknél az asztalra a vonal kiépítésének, a telefon bevezetésének a fedezetét, soron kívül megvásárolhatja a vorwdat? — Ilyesmiről szó sem lehet. Meg kell különböztetnünk a külső források bevonását, s a vásárlást, mint lehetőséget. Fejlesztéseinknél saját erőnk mellett a külső források bevonásának aránya 60—40 százalék lehet. Erre azonban csak ott van mód, ahol már kiépült a korszerű crossbarközpont, ám nincs a hálózat- bővítésre fedezet. Ilyen hálózatbővítésre van most mód Solymáron, Pilisvörösváron, Pomázon, Biatorbágyon, Bicskén. s még néhány más településen az igazgatóság területén. — A helyi források igény- bevételére azonban meg kellett találnunk azt a lehetőséget, amely ugyanakkor tiszteletben tartja a településszerkezetet, nem okoz helyenként irritálóan magas, másutt indokolatlanul alacsony állomássűrűséget, s figyelembe veszi a várakozók sorrendjét is. Ezért a vásárlási megoldáshoz közelebb álló, kevésbé befolyásolható célrészjegy helyett önkéntes település- hírközlés-fejlesztési hozzájárulást lehet fizetni — például Solymáron, ahol már eléggé előrehaladott a folyamat —, s mi csak a tanács képviseletét fogadjuk el. Nekik maguknak kell megállapítaniuk, hogy a jelentkezők közül a megadott szempontok szerint kiket jelölnek ki jövendő előfizetőnek. Zavarosabb képlet-M Hány vonalat oszthatnak mMt el Solymáron összesen? — Százhatvanegyet. S érdekes módon már munkához is láthatnánk, ha a listát ösz- sze tudnák állítani a helybeliek. — Mennyivel könnyíti majd a szerencsés kiválasztottak pénztárcáját ez a komplikált nevű mozgalom? — A hálózatépítés ára résztvevőnként 25 ezer forint, s ezenkívül maguk fedezik az egyéni leágazáshoz, a szereléshez szükséges költségeket. Mindez természetesen nem térül vissza, mint a célrészjegy. — S ha a megállapodás szerint 1987 végére elkészülnek az összes bekötéssel, hogyan juthat azután valaki telefonhoz az érintett területen? — A központ nem lesz telített, húsz százalék marad további bekötésekre. A megállapodás értelmében a jövő év végétől kezdve egy éven keresztül csak az kaphat vonalát, aki kifizeti vagy a 25 ezer forintot vagy a kétszeres belépési dijat — nehogy a nagy anyagi terheket vállalók költségén jussanak mások olcsón vonalhoz. Ebből összejön majd valamennyi a későbbi fejlesztés anyagi alapjának megteremtésére. A továbbiakban egyébként csak valami hasonló formában, tehát lakossági hozzájárulással fejleszthetjük a hálózatot. A türelem jogán Mindettől — ki tudja — nem lett vajon egy kicsit még zavarosabb a képlet? Hiszen azt hallottuk, telefont vásárolni nem lehet. Az a lehetőség is megszűnni látszik azonban — legalábbis ezen a néhány „szerencsés” fejlesztésre kijelölt helyen —, hogy a viszonylag csekély igénybevételi összegért valakinek telefonja legyen (ha eltekintünk a minimális, 5 százalékos „szociális szempontból indokolt” kategóriától.) A helyzetet, talán nem tévedek, ha a következőképpen értékelem: telefont venni, jó pénzért ugyan lehet, bizonyos helyeken, ám csak akkor, ha a pénzén kívül egyéb érdemei is vannak az embernek. Nem árt például a gyakori közéleti szereplés, felelős tisztségek betöltése, a népgazdasagi hasznosság bizonyítása sem. Emellett persze, a „listán” is szerepelni kell. Mármint a várakozók listáján, lehetőleg előkelő helyen. S hogy mit tegyen, aki csupán ez utóbbi alapon rendelkezik jogosultsággal? Pillanatnyi jogát továbbra is megőrzi. No nem rögtön a telefonra, csupán a várakozásra ... Márvány! Ágnes Egészséges nyugtalansággal Ami a kedélye mögött van Ha megsokallja komoly fők tudós eszmecseréjét, elsüt egy viccet és nem veszik tőle rossznéven. Mikor belép egy hivatalba, elébb kedves közvetlenséggel leparolázgat a férfiakkal, végigudvarolja a hölgyeket, s csak aztán tér a lényegre. József napkor jókívánságokkal teli a postaládája, pedig mindenki Gyurinak hívja. Kedélyes ember — mondják rá —, s termete is, mely őrzi még egykori, imádott foglalkozásának nyomait, ezt igazolja. Hentesként indult el a nagybetűs élet útján, ma termeltetési és felvásárlási főosztályvezető. A neve Dobos József, Dömsödön lakik, Kis- kunlacházán dolgozik, munkakönyvében a Ráckeve és Vidéke Afész pecsétje szerepel. Vajon mi rejtőzhet a víg kedély, a tréfálkozó hajlam mögött? Szorongásoktól terhes reggelek, lassan csituló gyomorremegés. — Egy falat sem megy le addig a torkomon, míg nem látom magam előtt, milyen feladatokat követel tőlem ez a nap. S ha munkám elszólít az irodából — kilenc felvásárló telep gondja az enyém — este még visszanézek, hogy az ott hagyott üzenetekből visszapörgessem a távollétemben történteket. Nem tagadja, lelkizös típus. Nyugtalanítja mindaz, ami gátja az előbbrelépésnek, a dolgok jobbításának. S ilyen akad elegendő. Egyre nehezebb az értékesítés. Valaha száz vagon paprikát indítottak külföldre, az idén legfeljebb a negyede jön össze. Kevés a zöldáru. — Gyakran letörök, de már a legapróbb siker is feldob, szükségem van rá, ez éltet talán. Neki csupán az érdem, amit ő teremthet meg. Kamaszkori konoksága ösztökéli erre 53 évesen.... Egykor ezzel a makacssággal tolta el magatói be^ íolyásos nagybátyja segítő ke zét, mert egyedül akarta fel építeni jövőjét. Most az sarkallja, hogy kihámozza a lehetőségek közül a sikerhozót, — Nem szabad kifogyni az ötletekből, elveszíteni az egészséges érzékenységet, a megoldáskeresés képességét — vallja. — Mikor a zöldségbe belebuktunk, ráálltunk a juhtenyésztésre. És ez bejött. Tavaly 16 szakcsoport működött az áfésznél. Munkájukat szinte percről percre ismeri Dobos József. Mert nem csupán termelőknek, szakcso' porti tagoknak tekintik őket, akikhez mindössze egy hivatalos szerződés köti, hanem embereknek. Mikor még hentesként állt a pult mögött, akkor is jobban örült egy-egy elégedett arcnak, köszönetnek, mint a haszonnak. Ma is büszSZIMFI-újdonságok Több arany még szebben ragyog Az idei lipcsei vásáron — mint már hírül adtuk _ aranydip lomával jutalmazták a halásztelki SZIMFI — a Szerszám- gépipari Művek Fejlesztő Intézete — MC—403-as háromorsós megmunkáló központját. Az uj, numerikus vezérlésű berendezés nullszériája ezekben a hónapokban készül a halásztelki gyárban, s már mind a hat darabra akadt vevő. A SZIMFI is vásárol egyet az új gépből, hiszen jó terméket csak jó berendezéseken lehet készíteni. ke rá, hogy övé volt a legkedveltebb bolt a környéken. — Törődni kell az emberekkel — véli. — Ezért megyek el minden szakcsoporti ülésre. Ismerni akarom vélt vagy valós sérelmeiket és ha tudok, segíteni is. Nekem szentírás: annyit ígérj, amennyit teljesíteni tudsz, inkább mondj kevesebbet, és adj többet. Nem szokása melengetni, finomítani magában a szavakat. Ügy mondja ki, ahogy igazságérzete diktálja. Sokszor megrótták már szókimondó őszinteségéért. — Egyszer megírtam a megyének, hogy rossz egy rendelkezés. Becsapjuk vele a termelőket, erőn felüli teljesítésre kényszerítjük őket. Volt egy kis botrány... Behívattak a főnökömmel együtt, aki egész úton szapult, mondván, neki kell most tartania a hátát, én csak másod- hegedűs vagyok. Az illetékes nem is állt velünk szóba, átpasszolt egy másiknak. Hűvös kimértséggel fogadott bennünket az elvtárs, lemagázott, és csak fújta a magáét. Nem bírom én az ilyen légkört sokáig. Közbeszóltam, föltennék két kérdést — mondtam. Az egyik: igaz-e, amit írtam. A másik: olyan nagy bűn ez, hogy magázódnunk kell emiatt. Végül barátságos kézfogással váltunk el, s az ügy is rendeződött. Több núnt húsz éve felvásárló szakember és vezető. Nem önszántából hagyta el régi szakmáját, hanem orvosi tanácsra. A váltás mégis könnyű volt, mert a kereskedelem mindig érdekelte, no meg az emberek. A többi már akarat és munkaszeretet kérdése. És még valamié. Hogy az ember a kollégákban társakra találjon. Neki ez is sikerült. Tóth Andrea Pilisborosjenőn Lúdlábból gyíkbőr A lúd lábának bőrét dolgozza fel értékes termékké a pi- lisbcrrosjenöi Reptoderm Bőripari Termelő és Szolgáltató GMK. A gyártás alapja Dévai László nyugdíjas vegyészmérnök szabadalma. A jászberényi szövetkezeti közös vállalat baromfdfeldologzó üzeme szállítja a- nyersanyagot, a libabőrt, amelyet a gmk üzemében sóznak, me- szeznek, pácolnak, cserzenek és festenek. A lúd így kikészített lábbőre a gyíkbőrhöz hasonlít, és egyebek között óraszíjak, cipők és női táskák készülhetnek belőle. Jelentős keresletre számítanak, mért a gyíkbőr mind keresettebb a világpiacon, az utánpótlás viszont rohamosan fogyatkozik és drágul, A kikészített libabőr pedig nemcsak esztétikailag állja a versenyt a hüllő bőrével, hanem szakítószilárdsága, így élettartama még nagyobb is. A Pilisborosjenőn készülő nyersanyag továbbfeldolgo- zására különböző tervek vannak. Az órások szövetkezete fontolgatja, hogy erre a célra konfekcióüzemet rendez be. ahol pénztárcák, női táskák, óraszíjak készülnek. Az endrődi cipészszövetkezet díszítőelemeket szándékozik gyártani a libabőrből, s külföldi érdeklődés is tapasztalható a termék iránt. A vegyészekből és bőripari szakemberekből verbuválódott gmik-ban további hasonló, elképzeléseken dolgoznak, legutóbb angolnabőrből készítettek nyakkendő és öv minta- kollekciót. Több lehetőségből választottak Érvényesült a közakarat Az új prototípus szerelésén dolgozik Nagy Sándor (Erdősi Ágnes felvételei) Mérőpadon az aranyos MC—403-as, Babolcsai Sándor különböző fordulatszámok mellett méri a forgó alkatrészek hőmérsékletét Dabason abból indultak ki a középtávú terv megfogalmazásánál, hogy tovább kell javítani a lakosság életkörülményeit, arányosan kell fejleszteni a településeket. Mégpedig úgy, hogy fokozatosan megteremtődjenek a várossá válás feltételei, miközben a körzeti szerepkörből adódóan középfokú egészségügyi és oktatáspolitikai feladatokat is el kell látni. Az igények és az anyagi lehetőségek közötti különbség indokolta, hogy a tanácsülés végül több alternatíva közül választotta ki a legmegfelelőbbet. Már a végrehajtó bizottsági ülésén is fölfokozott volt a hangulat. Mint SchÖnweitz Tamás vb-titkár elmondta, eleve kétféle variációt terjesztettek a testület elé, amely azután egy harmadik álláspontot alakított ki. A tanácsülésen mindháromról vitáztak, az aktivitást jelzi, hogy 11-en szóltak hozzá, végül az utóbbit fogadták el. Természetesen akadnak olyan halasztást nem tűrő feladatok, amelyek valamenv- nyi alternatívában szerepeltek. Ilyen például a 22 szolgálati lakás megvásárlása, további kettő építése. Az egészségügyi ágazat tennivalói közül azonban már választania kellett a testületnek: új orvosi rendelőt, egészségházat építsenek az I. kerületben, vagy a régi intézményeket újítsák 'fel? Gazdaságossága miatt az előbbi mellett döntöttek. További fejlesztések is lesznek az egészségügy területén. Az idén készülnek el a tervei a gyógyszertárral egybeépített szakorvosi rendelő bővítésének. A megyei tanács segítségével korszerűsítik a dabasi szociális otthont. Kulturális és sportcélokra költik a legtöbb pénzt. Sok vélemény, javaslat hangzott el ezzel kapcsolatban, mert megint csak több alternatíva közül kellett kiválasztani a legjobbat. Akadtak, akik nem értettek egyet egy sport- és szabadidőközpont létesítésével, mert olyan sokba kerülne, hogy ebben a tervidőszakban nem is készülhetne el. Megkérdőjelezték azt is, hogyan, milyen hatásfokkal működne egy ilyen intézmény? A közakarat úgy döntött, hogy inkább bővítsék a II. kerületi iskolát, s építsenek egy művelődési házat a rendelkezésre álló anyagiakból. A koncepcióban szerepelt egy tanuszoda építése, amelyre a lakosság nagy része vágyakozik. A meglévő forrásokból azonban ezt nem lehet megvalósítani, a településfejlesztési hozzájárulásból pedig csak hosszú évek alatt jönne össze a szükséges összeg. Ezért vetődött fel, hogy esetleg lakossági kötvények kibocsátásával teremtik meg a fedezetet. Ennél egyértelműbb viszont, hogy bővíteni kell az első és a harmadik kerületi iskolákat, valamint a gimnáziumot. A tervidőszakban folytatódik az önerős gázprogram, s ugyancsak a lakosság hozzájárulásával 11 kilométernyi vízvezetéket építenek. Hasonló módon fejlesztik a villany- és a vízhálózatot. A csatornázás viszont akkora terhet jelentene a lakosságnak, hogy egyelőre nem fognak bele. A társadalmi vitában fogalmazódott meg az is, hogy javítani kell a III. kerület élelmiszer-ellátását. Ezért egy ABC építése is bekerült a tervbe. A beruházáshoz, az üzemeltetéshez most keresik a partnereket. A tanácsnál a gazdasági egységek és a lakosság segítségére is számítanak, nevt kevesebb, mint 100 millió forint értékű társadalmi munkát feltételeznek. Bár a terv nem tartalmazza a koncepcióban korábban megfogalmazott valamennyi célt, még- js egyöntetű a vélemény: az égető gondok megoldása jó alapot ad a továbblépéshez, a városiasodás feltételeinek megteremtéséhez. K. U
