Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

Ne dobjuk ki az ablakon Kikényszerített változás LLOI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 140. SZÄM 1986. JÚNIUS 16., HÉTFŐ Tanácsadó testületi ülés A kiválók viselhetik nevüket A mióta van, vita kíséri, mi az? Az építőipart csak hírből ismerők is kapisgálják már a választ. Ha könnyítésül még azt is hozzátesszük, hogy a lakótelepekkel kapcsolatos, már találós kérdésnek is gyenge a kérdés, s rá a vá­lasz egyszerű: házgyár. A köztudat kissé leegyszerű­sítve kapcsolta egymáshoz a két fogalmat: panel és lakóte­lep: s a rossz tapasztalatok­ból általánosítva egy kalap alá vonta az építőipari előre gyártás termékét és a sivár lakótelepeket. Hogy a kettő nem ugyanaz, arra csak most kezdünk iga­zán rájönni, amikor akadnak már mutatóban olyan házak, házsorok, lakónegyedek, ame­lyek panelből- készültek ugyan, mégis egészen mások, mint a sokat szidott betonerdők. A társadalmi igényhez, amely változatos, emberi léptékű életteret kíván, lassan felzár­kózott az építési technológia, és a tervezőket is egyre ke­vésbé köti az uniformis. Mégsem véletlen, hogy a házgyárral rendelkező kivite­lező vállalatok szemérmesen az előregyártóit ipari termék kifejezést használják a lejá­ratott panel szó helyett. Job­ban kifejezi azt a lényeges tulajdonságot, amely végül is eldöntötte az évtizedes vitát: kell-e nekünk házgyár vagy sem? A válasz ma is, a mennyi­ségi lakásigények kora után is egyértelműen igen. Ugyanis nem mondhatunk le sem a sorozatgyártás előnyeiről, sem a gyors összeszerelhetőségről, még akkor sem, ha évről évre csökken az állami lakásépítés aránya. ' Nem dobható ki az abla­kon az a milliárdos érték, amely a házgyárakban fek­szik, inkább azon kell gon­dolkodni, miként használhat­juk fel legjobban, a megvál­tozott beruházási helyzetben. Az intézőbizottság — Papp Gábor, Kaiser László, Cson­tos István és Molnár András — várta az utolsó előtti for­dulót követő szövetségi napra érkezőket. A forgalom nem volt oly nagy, mint máskor, és ez érthető, hiszen a gödöl­lői kispályás focibajnokság utolsó fordulójára már egy hét­tel korábban kijelölték a já­tékvezetőket és a pályákat. Így aztán mód volt arra, hogy röviden beszélgessünk. Papp Gábor, az ib elnöke öt éve intézője a városi ta­nács együttesének. A kis- és nagypályások életének aktív irányítója a szövetségben. A kispályásokról elmondotta, i»ogv javult a fegyelem, a já- tékosoK sportszerűbben ját­szottak, ebben ré&zük van a játékvezetőknek, akik dicsé­retes munkát végeztek. Kai­ser László titkár úgy nyilat­kozott, hogy sok jó teljesít­ményt nyújtó együttes ková- csolódott össze. Érdekes a szá­zon túliak eredménye. Az I. osztályban szereplő Vácegres 121 gólt adott, míg a III. osz­tályos Melegégöv 110 gólt ka­pott. Érkeztek, jöttek-mentek a csapatok képviselői, elhang­zottak kérdések, válaszok, majd rövid időre csend lett, ez a csend olyan vihar előtti volt. Hosszan tartó vita volt a kiállított játékosok köteles­ségmulasztása miatt. A ver­seny kiíiása konkrétan rögzíti, hogy a kiállított játékos a következő szövetségi napon intézőjével és tagsági könyvé­vel tartozik megjelenni. Egy óvást tárgyalt a fegyel­mi bizottság, amely szerint a VII. fordulóban május 19-én a véglegesen kiállított Fazekas Gyulát, az ATE játékosát jú­nius 30-ig mindennemű mér­kőzéstől eltiltották. A. nevezett ennek ellenére sorozatosan szerepel csapatában. E sport­szerűtlenséget igazolva talál­ta a fegyelmi bizottság, és Fazekast 1986. december 31- ig eltiltottta, csapatától négy pontot levont. Tíz házgyárunkban is ezen meditálva jutottak el odáig, hogy a mai lakásépítési igé­nyekhez igazítsák a termék- szerkezetet. Azokban a körze­tekben volt a legégetőbb a gond, amelyekben először érezték meg az állami és a magánlakás-építés arányának fordulatát. Elsőként a Veszp­rém Megyei Állami Építőipa­ri Vállalat egyik házgyára, ezzel majdnem egy időben váltott a budapesti 43. Számú Állami Építőipari Vállalat is. A közelmúltban avatták fel a harmadik olyan gyárat, amely jelzi a házgyárak át­alakulását: ugyancsak a 43. Számú ÁÉV határozta el, hogy Dunakeszi határába települt házgyárán is kicseréli a cé­gért, ide egy olasz technoló­gia költözött, a római beton­cserép és az U-termékcsalád, amely a házépítőknek gazdag formaválasztékban kínálja a szerkezeti elemeket. Alig egy év alatt tízből há­rom helyen döntöttek a ter­mékszerkezet-váltás mellett, és nincs kizárva, hogy a fo­lyamat folytatódik. Nem arról van szó, hogy minden ház­gyárban gyökeresen mást kell gyártani, hanem, hogy az elő­re gyártó üzem lehetőségeit és a paneligényeket számba vé­ve azt, ami a leginkább ke­lendő a piacon. Ilyen építő­ipari termékekből is van elég. Biztos, hogy ez nehezebb feladat, mint valami gyökere­sen újba kezdeni, mert a gyártás jól begyakorolt mére­tén kell változtatni. Ám aki erre nem vállalkozik, azt nemcsak a gondok nyomaszt­ják, hanem az eladhatatlan panelek készletének anyagi terhe is. Ha más nem, ez fel­tétlenül kikényszeríti a ház­gyárral rendelkező építőipari vállalattól, hogy változtasson termékszerkezetén. Minél előbb, annál jobb. Nemcsak a lakosságnak, hanem magának a vállalatnak is. Sz. K. Elkészült a versenykiírás az Alkotmány Kupára. A ver­seny rendezője a sportfelügye­lőség, a kispályás labdarúgó intézőbizottság, a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a szakszervezetek városi szakmaközi bizottsága. Nevezési határidő július 15., csapatonként ezer forint, mely összeg magában foglalja a já­tékvezetői díjakat, a pálya­bérletet és a díjazás összegét. A csapatok a közeli napokban kézhez kapják a kiírást. A legutóbbi forduló ered­ményei : J. osztály: Áfész I—Gépgyár I 4-4. Topi—ÁB 5-2, ATE Gm—Gelka 1-2, Viktória— HTU 2-10. KJK—Veresegyház 2-1, KIOSZ—Gépgyár II 3-0. játék nélkül, mert a gyáriak késve érkeztek. II. osztály: KKMV—Tangs**­daság 0-2, Pedagógus—Városi Tanács 3-3, Fortuna—MÉMMI 0-3, Híradás—Erdőgazdaság 0-2, Ganz—Tefu 10-3. III. osztály: Honvéd—Erdő­kertes 2.-2, Csanak—Áfész I 7-0, Amatőr—ÁTK 4-1, MGI —Astor 0-6, Fanta—Vácegres 2-16. Melegégöv—Szadai Adi­das 4-6. Jelentős rekonstrukció kez­dődött a Fővárosi Vízművek­nél: 800 millió forint költség­gel felújítják a felszíni víz­tisztítót, amelyet 25 évvel ez­előtt létesítettek. Ez a vízmű a Dunából egé­szíti ki a hozamot, amikor alacsony a Duna vízállása. Naponta 200 ezer köbmétert szolgáltat ez az üzem, a szá­raz időszakokban azonban ez a pótlék is kevés, ezért most növelik az üzem kapacitását. Nagyobb teljesítményű szi­vattyúkat szerelnek fel, cső­kötegeket építenek be, hogv 1 egységnyi idő alatt több víz Egy a feladatunk, a haza­fias nevelés. Így összegezte Flóris János, a Magyar Hon­védelmi Szövetség területi tár­sadalmi szakbizottságának el­nöke a legutóbbi tanácsadó testületi ülés végeredményét. A testület a szabályzat szerint az egyszemélyi vezetőt segíti, tagjai a helyi párt- és társa­dalmi szervek képviselői. Vé­leményük, tapasztalatuk, tevé­keny közreműködésük a sze­mélyi és tárgyi feltételek biz­tosításában nélkülözhetetlen. A tanácsadó testület ezen az értekezleten Molnár Ilona városi MHSZ-titkár beszámo­lóját hallgatta meg munká­jukról, terveikről. A körzetben 2501 taggal harmincnégy klub működik. A klubtanács­ülések után mindenütt meg­tartották az éves összegző közgyűléseket. Sikeresnek bi­zonyult a névfelvételi mozga­lom, mely a több éve kiváló teljesítményt nyújtó csopor­toknak lehetőséget ad egy-egy szabadsághős nevének viselé­sére. A péceli szakmunkáskép­ző iskola Kinizsi Pálról elne­vezett honvédelmi klubja a szocialista versenymozgalom- ban méltán érdemelte ki az élenjáró kitüntető címet. Je­lenleg három csoport várja névfelvételi kérelmének en­gedélyezését. Az erdőkertesiek Gábor Áront, a vácszentlász- lóiak Szamuely Tibort, a dá- nyiak II. Rákóczi Ferencet vá­lasztották névadójuknak. Ezek a klubok kiemelkedő munkájuk révén valószínűleg jogosultak is lesznek-a megbe­csülésre, ugyanúgy, mint a je­lenleg még névtelenül szerep­lő isaszegi és galgahévízi együttes. A lelkesedés azonban nem mindenhol egyforma, Gö­döllőn és a fésűsfonóban el­kelne egy kis biztatás, na­gyobb aktivitás. Egyöntetű vé­lemény alakult ki a közössé­gekben, hogy nagyobb - fi­gyelmet kell fordítani a tag­létszám emelésére. Ezért is szerepel terveik kö­zött az aszódi, a gödöllői és a péceli gimnáziumban, vala­mint a gödöllői szakmunkás­képző intézetben újabb klubok létrehozása. Ígéretet kaptak már erre, de az intézmények­ben gondot okoz a helyiség, a tanárok leterheltsége és külö­nösen az, hogy a pedagógusok többsége nő. akiknek érdeklő­dése távol áll ettől a témától. Megpróbálkoznak talán a szü­lők bevonásával, de ez a meg­oldás sem látszik időtállónak, hiszen nincs biztosíték arra, hogy azután is vállalják a fel­adatot, ha gyermekük befejez­te az iskolát. A szervezet eredményeiről ,is tájékoztatta a titkár a részt­vevőket. Túl vannak a tömeg­versenyeken, aktívan közre­haladhasson át a tisztítórend­szeren, s új transzformátor­állomást építenek. Az eredeti terv szerint lehetővé teszik, hogy naponta 250 ezer köb­méter vízzel pótolják a hiány­zó mennyiséget, amikor szük­séges. A tervezők és a kivite­lezők azonban azon gondol­kodnak, hogy — a rekonst­rukció közben — még 50 000 köbméterrel növelik e vízmű kapacitását. A rekonstrukció munkála­tait úgy ütemezik, hogy a nyári és más csapadékszegény időszakokban teljes kapacitás­sal üzemelhessen a tisztító­mű. gi napok megrendezésében, szerveztek lóversenyt a tarta­lékos tiszteknek, az összetett honvédelmi versenyen lány­csapatuk megyei első lett, ké­szül az országos bajnokságra. Tartottak továbbképzést és vizsgáztatást a lövészetveze­tőknek, és természetesen fo­lyamatosan halad a sorkötele­sek és amatőrök gépjárműve- zétő-képzése. Tavaly százkilencven sorkö­teles fiatalt ismertettek meg az alapvető honvédelmi tud­nivalókkal. Ennek a táborsze­rű képzésnek előnyei mellett egyetlen hátránya van, a visz- szajelzések szerint a sokszor nyolc általánost sem végzett gyerekek magasabb szinten vannak tisztában a dolgokkal bevonulás után, mint a közép­iskolába járt társaik. Az újjáalakult testületbe egy éve választották be Auf- muth Évát, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kárát. Kérdéseit a mindenna­pos teendőkkel kapcsolatban tette fel, majd a közös tár­sadalmi és politikai megmoz­duláson kívül egy közérdekű témában kérte a titkáron ke­resztül az MHSZ-tagok segít­ségét: maradjon továbbra is az autóvezetők vizsgáztatási joga Gödöllőn. Ugyanis az egy évre ideiglenesen kiadott en­gedély visszavonását fontol­gatják, abból a meggondolás­ból, ho.gy a városban a forga­lom sűrűségé nem megfelelő. Pedig a környék lakóinak ér­deke is azt kívánja, • hogy helyben vizsgázzanak. B efejeződött a tanév a gö­döllői zeneiskolában is. Pálfalvi Ferenc igazgató vala­mennyi növendékük vizsgajá­tékát meghallgatta. Bizo­nyára fülében zsongtak még a jól vagy kevésbé biztosan megszólaltatott han­gok, amikor megkérdeztük, elégedett-e. Az igazgató meglepetésre nem á vizs­gáról, az év végéről, hanem az elejéről kezdett beszélni. Így: az a legfőbb gondunk, nem lehetünk biztosak abban, hogy a legtehetségesebbek ke­rülnek hozzánk. Nem kallód­nak-e el olyanok, akikben szunnyad zenei tehetség, még­sem kerülnek el hozzánk, és sohasem tudhatjuk meg, mire lettek volna képesek. A város zeneiskolájában négyszázan tanulhatnak, az általánosba járók azonban sokkal többen vannak. A gye­rekeket meg kell válogatni, s az ilyesmi mindig kockázatos, hibalehetőségek forrása. Már az óvodában kezdik fi­gyelni a kicsiket. Az általános iskolákban folytatják, ahol az énektanárokkal is rendszere­sen konzultálnak. Minden le­hetséges alkalommal igyekez­nek fölkelteni az érdeklődést a zene, a hangszerek iránt. Nem biztos, hogy az érdeklő­dés párosul a tehetséggel, jegyzi meg a filozofálgató hangulatban levő igazgató. Ki tudja, mi van az érdek­lődés mögött? Lehet szülői akarat, ambíció. Ha nem is túl gyakran, előfordul, hogy a nyilvánvalóan semmi hajla­mot a zene iránt nem mutató gyerek szülejének képtelenek megmagyarázni, hogy csak foglalja a helyet mások elől. A papa, mama hajthatatlan, felsőbb fórumokhoz is hajlan­dók szaladgálni, hogy marad- hason a gyerek a zenedében. Pedig a zenei pálya ma nem olyan csábító, fejtegeti az igazgató. Európa-szerte hiány mutatkozik muzsikusokból, nyilván nem azért, mert agyonfizetik őket. A szülő nem okvetlenül azért ragaszkodik a zeneiskolához, mert gyereké­Dr. Füleki Lajos rendőr al­ezredes, városi kapitánynak ez ügyben az volt a vélemé­nye, nem a városban kell megtanítani a vezetést, mehet­nek Pestre vagy Vácra gyako­rolni. Az iskolai honvédelmi oktatás alacsony színvonaláért elsősorban az osztályfőnököket tette felelőssé, a nők, ha ilyen­ről hallanak, elriadnak, azon­nal az ágyúzásra gondolnak. Tudatosítani kell — reklám­mal, tablóval, kiállítással — a gyerekekben, mi is az az MHSZ, hiszen ők szeretik a rádiós, modellező szakköröket, de fogaimul^ sincs, hol kell je­lentkezni. Varga Gyula alezredes el­mondta, rendszeresen tarta­nak előadásokat az Erkel és a Damjanich iskolában. A tanu­lók érdeklődnek, igénylik a foglalkozásokat, azonban az alakulat sem győzné idővel az összes iskola látogatását. Somogyi Lívia városi KISZ- titkár szerint ember legyen a talpán, aki a Szabadság téren eligazodik, ha rosszak a lám­pák. Itt önállóan kell dönteni, Pesten viszi magával a forga­lom az autóst. A fiatalok klubtagságáról is szólt. Az MHSZ szeretné, a gyerekek is, sokkal jobb lenne, ha ilyen helyeken töltenék el szabad­idejüket. Csak az a baj, hogy valahol mindig elakad az in­formáció, ott van gond, ha va­lakinek el kell vállalni az ok­tatást. Nemcsak a fiatalokra jellemző, hogy nem áldoznak a közösségért. nek a muzsikusi pályát szánja élethivatásul. Erre jó példa az a papa, akinek azt ajánlották, kiemelkedő képességeket el­áruló gyermekét indítsák el ezen a pályán. Kinevette őket, s megnevezte azt a szakmát, amellyel sokkal jobban fog boldogulni az életben. A ze­neiskolához azonban ettől el­tekintve ragaszkodott. Mintegy kételyeire válaszul a direktor mégis visszatér az év végéhez. A beszámolókon, amelyeken a gyerekek számot adtak tudásukról, nem az a kép alakult ki benne, hogy akik itt koptatják a széket meg a hangszert, álkalinatla- nok erre. Ügyszólván vala­mennyien megfelelő színvo­nalról adtak tanúságot. Az emberpalánta egészét te­kintve örvendetes, a kiválasz­tás szempontjából nem éppen kellemes, hogy akadnak, nem is kevesen, akik több terüle­ten mozognak az átlagosnál otthonosabban. Jól sportolnak, jó matematikusok, ügyesen sakkoznak, ide is járnak, oda is. Ez persze a lehetőségekkel is összefügg. A gyerek manap­ság sokféleképpen kielégítheti érdeklődését, várják a sport­körök, klubok, szakkörök. Előbb-utóbb persze elérkezik az idő. amikor néhány tárgy­ra összpontosít. Ez már az ál­talános iskola hetedik osztá­lyában kezdődik, a nyolcadik­ban tetőzik. A középiskolában pedig szinte végig ez a jel­lemző: arra figyelnek, ami az egyetemi felvételihez szüksé­ges. A zenetanulás háttérbe szorul. A gödöllői zeneiskolában nem művészeket képeznek. Noha úgy tapasztaljuk, min­dig nagy az öröm, ha fölfe­deznek egy-egy növendéket, akiből esetleg az lehet. Na­gyon is számon tartják, hogy egy későbbi befutott embert Nyugtával dicsérd Megelégedéssel fogadtuk a távműködtetésű ajtókkal föl­szerelt Gödöllőre járó egyes HÉV-szerelvényeket, írja hoz­zánk küldött levelében Náda­st Nikoletta olvasónk, és hoz­záteszi, ezzel sok bosszúságtól szabadították meg az utaso­kat. Hogy milyenektől, arról csak a régi, kézzel nyitható ajtók tudnának beszélni — ha egyáltalán tudnának. Az ajtók nem tudnak beszélni, sem az átalakított fajtájúak, sem a továbbra is többszöri rángatással nyíló ajtók. Ta­pasztalataink szerint ma még ezek vannak többségben. Egyébként a régiektől sem csak rossz emlékkel búcsú­zunk, fűzi hozzá Nádasi Ni­koletta, hiszen megvolt az az előnyük, hogy ha nagy hi­degben, dideregve szálltunk föl,' behúzhattuk magunk mö­gött az ajtót. Ezzel olvasónk rátapintott a lényegre. Ama régi ajtókat jó elképzelés nyo­mán készítették. Önműködően záródnak, megálláskor pedig csak azokat nyitják, amelye­ket szükséges. Csak az volt a bökkenő, hogy technikailag nem feleltek meg. A sűrített levegő valahol ott maradt a rendszerben, néha oly maka­csul, hogy akárhány rángatás is kevésnek bizonyult az ajtó­nyitáshoz. Mindegy. Hosszú, hosszú évek után eljutottunk idáig, hogy egyes ajtók már önmű­ködően nyílnak, elégedettek azonban akkor legyünk, ha már mindegyiket átalakítot­ták. Nyugtával dicsérjük a na­pot. Koncert a fűtőtesten. Színes, magyar mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Szerelmi lázálom. Színes, magyarul beszélő olasz film. 6 és 8 órakor. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A látás nyelve IV., Ilorus- archívum: akt, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgyai A Szenczi-zsoltárosftönyv 1786-os pozsonyi kiadása, meg­tekinthető az előtérben. ők indítottak el ezen a rögös pályán. Ahol csak keveseknek terem sok babér, s azért na- gyon-nagyon meg kell dolgoz­ni. Nincs is talán még egy hivatás, amelynek művelője annyit gyakorol minden áldott nap, akármilyen híressé válik is. mint a muzsikus.. Ez a tény is azt erősíti, amivel kezdtük, hogy tudniillik a leg­inkább erre hivatottakat kel­lene meglelni, ide irányítani. Akikben a tehetség mellett át­lagon felüli szorgalom, kitar­tás is van. Sokat számít a pedagógus, mondja szakállába túrva Pál- falvi Ferenc, s hozzáteszi, re­méli, tanít nálunk néhány olyan, aki magával ragadja növendékeit, kihozza belőlük, ami bennük van. a legjobbak- ban fölébreszti a zene iránti hivatástudatot, a többiekben a zeneszeretetet. Néhány év múlva ez talán azt eredmé­nyezi, hogy elég egy komoly zenei koncertet az újságban tudatni, szükségtelen rá szer­vezni, amit ma még koránt­sem mondhatunk el. R emény és kétely. A ké­tellyel kezdtük, a re­ménnyel fejezzük be. Ám ha jobban belegondolunk, a re­mény is a kétely kifejeződése — a másik oldalról. Remél­jük, hogy jól csinálunk vala­mit, de nem vagyunk benne biztosak. Ezért arra törek­szünk, hogy még jobban te­gyük. Mint a zeneiskolában. Még jobb kapcsolat óvodák­kal, általános iskolákkal, énektanárokkal, s figyelembe venni bárki másnak az aján­latát, így remélhető, hogy a lehető legtöbben odakerülje­nek hozzájuk, akiknek ott a helyük. K. P. ISSN 0133—195? (Gödöllői Hírlap) Kispályások Színvonalas bajnokság Csiba József működtek a forradalmi ifjúsá­Felújítás Nyáron is teljes üzem Báskai Erzsébet Megdolgozva a babérért Tehetség, szorgalom, zene i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom