Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
4 MhG VEI 1988. MÁJUS ti., SZERDA Gazdag mezők erélyes őre Zöld határkén - zöld ruhában Az egyforma homlokzatú házak a Ffi utcán Távoli tervek összefogással Megfogható valóság a sziiksé ! A* utolsó nagyobb létesít| ményt, az ifjúsági házat, amely a, kultúra otthona is egyben, 1978-ban adták át Tárnokon. ! Tulajdonkeppen már akkor megfogalmazódott egy új 8 tantermes általános iskola és a tornaterem létesítésének gondolata. Szerepelt is az előző : Ötéves fejlesztési tervükben. A pénz azonban nehezen jött ösz- sze. A közös kalapból eddig csupán csurrant-cseppent Tárnoknak. Viszont a helyi forrásokból alig félmillió forint képződött alapul a fejlesztésekhez. Ebből nem sokra tellett. Az utóbbi hét évben még ennyivel sem számolhattak, mert minden fillért félretettek. Az így összespórolt hárommillió forinttal tavaly hozzákezdek a ligeti részen az iskolaépítéshez. Saját erőből Természetes, hogy a településfejlesztési hozzájárulás céljául is ennek támogatását jelölték meg, s a lakosság meg is szavazta. Persze az ebből Bőséges áruválasztékot kínál m község központjában levő élelmiszerképződő egymillió forint vaj- áruház, amely évente 20 millió forintos forgalmat bonyolít le. (Hancsovszki János felvételei) mi kevés lenne a beruházás 48 milliós összegéhez képest, de hozzátéve a tanács saját, egyéb módon képzett pénzforrásait, már lehet valamihez kezdeni. A tanácsok pénzügyi gazdálkodásának megváltozásával együttjáró helyzetben a céltámogatásra azok számíthatnak elsősorban, akik fel tudnak mutatni valamit. Tárnok letette az asztalra a magáét. így az épülő létesítmény költségeinek több mint felét — hároméves beosztásban — magára vállalta a megyei tanács. De hogy az ötéves terv második felében már birtokba vehessék az új iskolát és utána hozzáláthassanak a tornateremhez is, ahhoz még bankhitelt is kell kérniük. Nem is keveset. Másként azonban nem lennének képesek még így sem megvalósítani elképzeléseiket, VII. ötéves tervük egyetlen, bár kétségtelen, igen jelentős beruházását. Aztán ami még megmarad, az már csak aprópénz, a legszükségesebbekre: járdaépítésre, útjavításra. Ez utóbbiaknál csupán az anyagköltség jöhet szóba. A munkát társadalmi összefogással végzik el, mint ahogy számolnak ezzel az iskola befejezésénél is. — A lakosság áldozatvállalása szinte példátlan — mondta nem titkolt büszkeséggel Papp Gábor vb-titkár. — Mindenesetre nagyon kevés azoknak a településeknek a száma még az országban is, ahol ezer forintot szavaztak meg fejlesztési hozzájárulásként. És ezt azzal együtt kell értékelnünk, hogy amink van ebben a faluban, azt mind saját erőnkből, szerény fejlesztési alapunkból és a szó szoros értelmében vett társadalmi munkánkkal teremtettük meg. Vonzó település Nem alaptalan a tárnokiak büszkesége. Iskoláikat, óvodáikat, egészségházukat és az ifjúsági házat is társadalmi ösz- azefogással építették, s ezek mellett járdát, utat kilométer- számra. Csak magukra számíthattak, mert egyetlen komolyabb gazdálkodó egység sincs a településen. Mindössze öt kisebb üzemrészleg, telephely jelenti az ipart. S hogy ez veszteség vagy nyereség a csodálatosan szép természeti környezetbe települt községben. azt ki döntheti el? A nagy forgalomtól sem zavart — az M7-es és a 70-es út közé zárt — falu nyugalmas csöndje, jó levegője vonzza ide más vidékekről is a végleg, vagy az üdülőszezonra letelepedőket. A halastó környékén szaporodnak a víkendházak és állandóan nagy az igény a házhelyek iránt. A VII. ötéves tervben a hazatérők útján és az úgynevezett pedagógusföldeknél nyílik lehetőség parcellázásra, utcahosszabbítással. Tárnok tehát növekszik. S az új fészekrakók otthont és családot alapítanak, tehát az új iskolára nem csak most van szükség. — Csak nézzen körül, menynyi az új ház a környéken — magyarázta Dolgos Lajosné női fodrász, akit egy esztendeje lakókörzete tanácstagjává választottak. — Az újtelepi részen sok a fiatal házas és sok a gyerek is. Nagyon várjuk az új iskolát. Áldatlan helyzet ez a két műszakos oktatás. Az én másodikos kislányom is délután jár iskolába. Már fáradt, mire beül apadba. Nem mondom, hogy első szóra, de az emberek többsége végül is megértette, segítenünk kell. Nyolcvan ingatlan tartozik a körzetemhez, s talán két vagy három család mondott nemet. Ügy hallottam, még az üdülőterületiek is hajlandók fizetni. Tornaterem helyett — Tényleg lesz tornaterem is? — kérdezte egy, a fodrásznőre váró fiatalasszony. Az igenlő válasz hallatán nyugod- tabban folytatta: — Ott lakunk az épülő iskola mögött, látom, most nem dolgoznak az építők. Rengeteg anyagot szállítottak mostanában oda, de a munkával nem haladnak. Megnyugtattuk, amennyi pénz rendelkezésre áll ebben az évben, annyit beépítenek. Az átmeneti leállás nem az építkezés felfüggesztését jelenti. — Hosszú évek óta legégetőbb gondunk a tanterem- hiány. Nem zajlott le úgy falugyűlés meg más lakossági fórum, hogy ez szóba ne került volna — mesélte dr. Fodor Dezső, az 1. sz. általános iskola igazgatója, a községi nópfrontbizottság elnöke. — Csak éppen úgy látszik, a legrosszabb időben. fogtunk hozzá — jegyezte meg. Miközben körbejártuk a múlt században épült öreg iskolát, amely magán viseli a gondos karbantartás erőfeszítéseit, ám a korszerűtlenségen, a nedves falakon csak egy alapos felújítás segíthet. Ennek tervéről is beszélt az iskolaigazgató, erre azonban csak az új iskola átadása után kerülhet sor. ■— Látja, ez a tornatermünk — mutatta az udvar végében a játszótérnek látszó füves teret. — Nagyon hiányzik, különösen télen, mert a termeink nem iskola céljára épültek, szűkek. Alakítgattunk, bővít- gettünk eddig, így most már nyolc tantermünk van — szétszórtan több épületben, több száz méteres körzetben —. mégis mi vagyunk jobb helyzetben, mert egy műszakban taníthatunk. A 2. számú, Tárnok-ligeti iskolában ugyanennyi tanteremben 17 vagy 18 tanulócsoportot oktatnak. Szóval egy-egy osztálynak mindkét műszakban még tanterem se jut, ezért egymást váltva tornáznak. Tornaterem híján a zsibogóban. Bizony, Tárnokon iskolaügyben szinte megfogható valóság a szükség. Ha igaz, amit meg- jegyzett dr. Fodor Dezső, hogy nem a legalkalmasabb időben fogtak hozzá, akkor sem volt más választás. Az új oktatási intézménynek mindenképpen fel kell épülnie. Ezüstfehér felhők alatt esők áztatta völgy piheg; lobog a zöld, tündöklik a határ, s mint pántlikák, szabdalják a búza- és lucernavetéseket a víztócsás dűlőutak. Szentendre, Püspök-major. Fecskék cikáznak földközelben, feketerigók ugrálnak a fák alatt. Hétköznap van, csöndes délelőtt. Sár és motoros Azaz, mégsem... Az őszi- barackos egyik rejtett dűlőút- ján téglapiros Lada küszködik a sárral: fel-felbőg a~ motor, lassan araszol a lucernatábia felé a gépkocsi. S hogy eléri a déli lejtő alját, prüszkölve megáll a járgány. Fiatal, szőke nő kászálódik ki a volán mögül, óvatosan szétnéz, s a csomagtartót kinyitva egy zsákot és egy sarlót emel napvilágra. S aztán megkezdi a munkát. Lendül a sarló, kis félköröket karéjoz az acél, dőlnek földre a levágott lucernaszálak — s telik a zsák. Hirtelen motorzúgás töri meg a csendet: egy MZ—150-es közelít a dűlő túlfelén. Zöld ruhás, bukósisakos férfi szlalomozik a sáros úton, motorkerékpárját a veszteglő gépkocsi felé navigálja. De a két kerék nehezen engedelmeskedik... A zöld ruhás, motoros férfit meglátva, hirtelen kocsiba vágja a zsákot, a sarlót és önmagát, elillan a lucernatolvaj. — Ha kissé szárazabb az út, elkapom — dohog a zöld mezők őre, amikor mellém érve leállítja a motort. — Ez egyszer még a rendszámot sem tudtam felírni, de hát, ahogy’ ismerem a lucernásokét, jöh 6 nié'g áz: én uíeám-- ba... ■ ss* Szusszan néhányat, aztán leveszi bukósisakját s rágyújt egy cigarettára Elek János, az Óbuda Termelőszövetkezet hivatásos mezőőre. Díjbirkózó termetén feszül az egyenruha, lapátnyi kezével megtörli ve- rejtékes homlokát. Három ember munkája — Mint mindig, ma is korán kezdtem a napot — mondja két szippantás között —, reggel ötkor már a határban jártam, Pomáz északi részén, s mire öreg este lesz, bejárom a birodalmam. Ami nem is olyan kis terület, legalább tizenkétezer hektár. A férfi oldalán lapos táska: jegyzettömbök vannak abban. — Ez a mai fegyverem. Van puskám is — a Vörösmarty Vadásztársaság tagja lévén —, de kevés még a dú- vad. Annál több az orvvadász, a közös vagyont dézsmáló tolvaj — a hurkokat, csapdákat s a letarolt területet maguk után hagyva válnak köddé, ha meglátnak vagy meghallják motorom zaját. Naponta bejárom a határt, így joggal tartanak tőlem, mégis megpróbálják a dézsmasze- dést. Nem is gondolná, kikről van szó: környezetükben tekintélyes, művelt emberekről éppúgy, mint csavargókról. Kívülük pedig a kóbor, szélnek eresztett, elvadult kutyák okoznak nagy kárt a közös termésében és a vadállományban. — S ha rajtakap egy vadorzót, terménytolvajt, mi a teendője? — Adatai alapján följelentem, a többi a bíróság dolga. De mint tanúnak, nekem is részt kell vennem a tárgyalásokon, lett légyen az illető bármilyen távoli lakos, el kell utaznom a lakhelye szerinti bíróságra. Sajnos, így nagyon sok idő megy kárba, még jó, hogy a rapsicok nem tudják, mikor van távol e helytől a mezőőr... — ... akinek, gondolom, nemcsak a vadorzók, tolvajok üldözése és a dúvadirtás a feladata. — Nem bizony: a létesítmények őrzése, az utak állagának figyelése; a szemetelők, környezetszennyezők ellen is kell harcolnom. Területemen nagyon sok víkendház, raktárépület is van — valameny- nyin rajta kellene a szemem tartanom, de hát három ember munkáját képtelen vagyok elvégezni. Mert bizony, ekkora határban legalább három mezőőr kellene, hogy munkálkodjon. Csak hát becsületes, valóban erélyes, képzett mezőőrt nem lehet csak úgy a falról leakasztani. Négyezerötszáz forintért nem tolonganak az emberek — merthogy ennyi az átlagjövedelmem. Ha a szakmámban maradok — asztalos volnék amúgy —, ennek a dupláját is megkeresném. De a pénz, mint mondják, nem minden .. • Az augusztusi debreceni kemping-világtalálkozóra mostanáig körülbelül ötezren jelentkeztek. A legnagyobb számban a francia kempingezők jelentették be részvételüket és ők vásárolták meg eddig a legtöbb fakultatív programot is. A világtalálkozó résztvevőinek adatait számítógép rögzíti, a visszaigazolásokat is a gép készíti. Minden jelentkező értesítést kap részvételi szándékának elfogadásáA Gyógyszerkutató Intézet kutatóinak sikerült elkülöníteniük néhány olyan mikroorganizmust, amely fokozza a kérődző állatok súlygyarapodását, illetve tejtermelését. E baktériumok nagyüzemi alkalmazásával tehát csökkenteni lehet az állati eredetű fehérjék előállítási költségeit. A kutatásokhoz az intézet munkatársai felhasználták többéves genetikai kísérleteik során szerzett tapasztalataikat. Kísérleteiknél abból a tény— S hogyan lett mezőőr az egykori asztaloslegény? — Éppen tizenöt éve, az akkori pomázi Petőfi Tsz lovasiskolájának vezetője megkért, ugyan, nézzek már körül a határban, törjem be egy kissé a paripát. Egy fél napon át kószáltunk, ügettünk ke- resztül-kasul ezen a szép vidéken. Annyira megtetszett a szabad élet, hogy másnap már zöld ruhát öltöttem... Várják a tanyákon Valahonnét, talán a Majoros-tanyából, tehénbőgés hallatszik. Elek János a tanya irányába néz, úgy mondja: — Utamba esnek az elszórt, gyéren lakott, öreg tanyák, házak is. Be-belátogatok lakóikhoz; hogy vannak, mi újság? örülnek a szónak, leültetnek, megkínálnak. Falato- zás közben elmondják, mi történt a környéken, járt-e gyanús idegen a földeken. — Család? — Feleségem és három gyermekem van, itt lakunk, Pomázon. Ha tisztább lenne a levegő, talán még a házunkat is megmutatnám. — Nagy a határ, szabad élet az öné. Nem féltékeny as asszony? — Ugyan — nevet. — Meg sem fordult a fejemben, különben is, minden szabad percemet leköti az út, a határ, a munka. Vagyont bíztak rám, megőrzőm, mint a becsületemet. Fölteszl bukósisakját, begyújtja a motort, s egy kanyar után eltűnik a szem elöl a zöld tengerben Elek János, a zöld ruhás, hivatásos mezőőr. Besze Imre ről. A világtalálkozó helyszínén, a debreceni Vekeri-tónál a terveknek megfelelően, menetrendszerűen folynak a munkák. Jelenleg az útépítés adja a legnagyobb feladatot. Nemrégiben termálkutat fúrtak a tábor területén, ennek próbaüzemét is most tartják. A tapasztalatok azt mutatják, hozama megfelelő ahhoz, hogy elegendő vizet biztosítson a tábor lakóinak. bői indultak ki, hogy a kérődző állatok a táplálékukat a bendőjükben élő baktériumok segítségével bontják le és hasznosítják. Ezek a mikroorganizmusok a takarmányból többféle vegyületet állítanak elő, amelyek közül két úgynevezett illő zsírsavnak van döntő szerepe abban, hogy a táplálék milyen mértékben hasznosul. A kutatók kiválasztották az állatok ben- dőjéből azokat a mikroorganizmusokat, amelyek nagyobb mennyiségben állítják elő ezeket az illő zsírsavakat. Eddigi vizsgálataik eredményességét az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközponttal közösen végzett kísérletek is bizonyították. Azoknál az állatoknál, amelyek bendőjé- be u kiválasztás során leghatékonyabbaknak bizonyult mikroorganizmusokat juttattak be, a korábbiakkal azonos minőségű és mennyiségű takarmányozás mellett gyorsabb súlygyarapodást, illetve nagyobb tejhozamot értek el. A baktériumok adagolásával a* állatok a gyengébb minőségű takarmányt is a korábbiaknál jobban hasznosították. A Gyógyszerkutató Intézet új eljárását már több mint húsz országban jelentették be szabadalmaztatásra. Kádár Edit Ligeten gomba mód szaporodnak a szebbnél szebb többszintes lakóházak Hazánkban rendezik meg Kemping-világtalálkozó Növelik a hús- és tejhozamot Munkában a baktériumok
